|
Második nap
KEZDŐDIK A MÁSODIK NAP, MELYEN
FILOMÉNA URALKODÁSA
ALATT OLY EMBEREKRŐL MONDANAK TÖRTÉNETEKET,
KIK KÜLÖNB-KÜLÖNBFÉLE SORSCSAPÁSOK
UTÁN,
HOLOTT MÁR NEM IS REMÉLTÉK,
SZERENCSÉS VÉGET ÉRNEK
A napnak
ragyogása már mindenütt új nappalt fakasztott,
és a madárkák édes dalokat zengedezvén a
zöldellő gallyakon, bizonyságot tettek róla az emberek
füleinek, midőn mind a hölgyek és a három ifjak
fölserkentek, bementek a kertbe, s hol itt, hol ott a harmatos fűben
tapicskolván, szép koszorúkat fontak, és messzire
elkószáltak. S miként előttevaló nap
tették, akként cselekedtek a mai napon is: és
minekutána a hűvösben ettek, némi tánc után
nyugalomra tértek, s délután három óra
tájt a szundításból felébredvén,
Királynőjük parancsa szerint kimentek a friss rétre,
és körülötte letelepedtek. A Királynő, ki
formás és szépséges-bájos arcú
leányzó volt, fején a babérkoszorúval,
kicsinyég elrévedezett, s miután
végigjártatta szemét az egész
társaságon, parancsolta Neifilének, hogy kezdje meg egy
novellával az elbeszélések sorát; az pedig egy
szóval sem mentegetődzött, hanem vidáman így
kezdett beszélni.
|