Hetedik nap

VÉGZŐDIK A DEKAMERON HATODIK NAPJA, KEZDŐDIK A HETEDIK,
MELYEN DIONEO URALKODÁSA ALATT OLY ASSZONYOKRÓL
FOLYIK A SZÓ, KIK AKÁR SZERELEMBŐL, AKÁR AZÉRT,
HOGY VALAMI BAJBÓL MENEKEDJENEK, MEGCSALJÁK FÉRJÖKET,
AKÁR RÁJÖTT AZ, AKÁR NEM

Keleten már minden csillag leáldozott, csak még a Lucifer, azaz a Hajnalcsillag egymaga ragyogott a sápadt hajnali szürkületben, midőn az udvarmester felkelt, s a rengeteg málhával megindult az Asszonyok Völgye felé, hogy ottan mindent elrendezzen urának parancsa és rendelkezése szerint. Minekutána pedig eltávozott, nem sok időbe telt, hogy a Király is felkelt, mivel felébresztette a málhacipelő emberek és az igavonó állatok lármája; tehát felkelvén, felkeltette a hölgyeket s hasonlatosképpen mind az ifjakat. És még nem tűztek forrón a nap sugarai, midőn valamennyien útnak indultak; és úgy érezték, hogy a fülemülék és a többi madarak még soha oly vidáman nem daloltak, mint ezen a reggelen; madárdal-kísérettel mentek mind az Asszonyok Völgyéig, hol még több dalos madár fogadta őket, melyek mintha csak jövetelükön örvendeztek volna. Ottan körülsétáltak, és újra mindent apróra megnéztek, s még szebbnek látták a helyet, mint tegnap, mivelhogy a reggeli idő jobban illett annak szépségéhez. Minekutána borral és csemegével elverték éhségöket, nehogy a madarak túl tegyenek rajtok a dalolásban, dalba kezdtek; és velök dalolt a völgy, szüntelenül visszhangoz­ván dalaikat; a madarak pedig nem akarván alulmaradni a versengésben, újabb és újabb édes dalokkal beléje zengettek. De midőn elérkezett az ebéd ideje, megterítették az asztalokat a zöldellő babérfák és egyéb gyönyörű fák alatt, a tavacska partján, és a Király parancsára ottan letelepedtek, és ebéd közben elnézegették, amint a halak sűrű rajokban úszkáltak a tó vizében. Ez pedig nemcsak a szemlélődésre, hanem imitt-amott a beszélgetésre is alkalmat adott nekik. De mikor az ebéd véget ért, s az ételeket és az asztalokat elvitték onnét, még az előbbinél is vidámabb hangulatban dalba kezdettek. Ezalatt a kis völgyben itt is, ott is felállították az ágyakat, és a figyelmes udvarmester valamennyit elfüggönyözte francia rásaszövettel, és meg­rakatta párnák­kal; és akkor a Királynak engedelmével ki-ki kedve szerint szundítani térhetett; aki pedig nem akart szundítani, élvezhette az egyéb rendes szórakozásokat, amint kedve tartotta. De midőn mind felkeltek, s ideje volt, hogy egybegyülekezzenek a novella­mondásra, a Király parancsára, nem messzire ama helytől, hol ebédeltek; akkor rendelte a Király, hogy Emilia kezdje meg a novellák sorát. Ki is mosolyogván vidám arccal ekképpen fogott szóba.