Nyolcadik nap

VÉGZŐDIK A DEKAMERON HETEDIK NAPJA; KEZDŐDIK A NYOLCADIK,
MELYEN LAURETTA URALKODÁSA ALATT ARRÓL VAN SZÓ,
MIKÉPPEN JÁR TÚL MINDEN ÁLDOTT NAP NŐ A FÉRFINAK,
VAGY FÉRFI A NŐNEK, VAGY EGYIK EMBER A MÁSIKNAK ESZÉN

Vasárnap reggel a legmagasabb hegyek csúcsain feltűntek már a kelő nap sugarai, és minden árnyék eloszlott, és a tárgyak kibontakoztak a sötétségből, midőn a Királynő társaságával együtt felkelt, s akkor elsőben a harmatos pázsiton sétálgattak, annak utána pedig kilenc óra tájban ellátogattak valamely közeli kápolnába, hol is szentmisét hallgattak; és hazatérvén vidá­man és jó hangulatban megebédeltek, kicsinyég énekeltek és táncoltak, s végezetül, hogy a Királynő elbocsátotta őket, kinek kedve tartotta, szundítani térhetett. De mikor a nap már által­haladt a delelőn, a Királynő akaratja szerint letelepedtek a szép szökőkút mellett a szokott novellamondásra, és akkor a Királynő parancsára Neifile ekképpen fogott szóba.