HETEDIK NOVELLA

Talano di Molese azt álmodja, hogy egy farkas szétmarcangolja feleségének
nyakát és arcát; óvatosságra inti az asszonyt, de az nem hallgat rá,
s ekképpen a dolog valóban megesik

Minekutána Pamfilo bevégezte novelláját, s valamennyien dicsérték az asszony éberségét, parancsolta a Királynő Pampineának, hogy mondja el novelláját, ki is ekképpen fogott szóba:

- Ennek előtte, bájos hölgyeim, szólottunk már az álmoknak igaz jelentéséről, miből sokan gúnyt űznek; de bármennyi szó esett is már felőle, nem mulaszthatom el, hogy rövidre fogva el ne mondjam nektek, mi történt nem nagy idővel ennek előtte valamely szomszéd­asszo­nyommal, mivel nem hitt az álomnak, melyet férje felőle látott.

Nem tudom, ha ismeritek-e Talano di Molesét, e tisztes férfiút. Ez feleségül vett bizonyos Margarita nevezetű gyönyörű szép, de módfelett keményfejű, kiállhatatlan és makrancos leányt, ki senkinek semmiben nem tett kedvére, s ő maga mindent rosszallott, mit más cselekedett; és ámbátor Talanónak kemény dolog volt ezt elviselni, mit tehetett egyebet: tűrte. Történt pedig valamely éjszakán, hogy midőn Talano eme fent mondott Margarita nevű feleségével künn volt falusi birtokán, álmodott, s álmában látta, hogy felesége bemegy valamely gyönyörű erdőbe, mely az ő birtokuk volt, házuktól nem messzire; s miközben ekképpen menni látta, úgy rémlett neki, hogy az erdőnek rejtekéből hatalmas és dühös farkas bukkan elő, mely nyomban belekap az asszonynak nyakába, és földre rántja őt, az pedig segítségért sikoltoz, és igyekszik kiszabadítani magát; annak utána pedig látta, hogy kimenekül ugyan a farkasnak fogai közül, de egész nyaka meg arca összevissza van marcangolva. Másnap tehát felébredvén szólott feleségéhez imigyen:

- Asszony, ámbátor keményfejű teremtés vagy, és soha nem engedtél egyetlen jó napot is megérnem véled, mégis sajnálnálak, hahogy valami balszerencse érne téged; annak okáért ha szavamat megfogadod, ma nem mozdulsz ki a házból.

Mikor pedig az asszony eme kívánságának okát kérdezte, férje rendre elmondta néki álmát. Az asszony pedig csak fejét rázta, mondván:

- Ki rosszat kíván néked, rosszat álmodik felőled; te úgy teszed magad, mintha szörnyen aggódnál értem, de olyast álmodol felőlem, minek teljesülését kívánod; bizonyos, hogy vigyázni fogok magamra ma is, máskor is, nehogy örömet szerezzek néked efféle vagy egyéb balszerencsémmel.

Mondotta akkor Talano:

- Bizonyosan tudtam, hogy ezt fogod rá mondani, mivel ez a fizetsége annak, ki háládatlan emberrel jót teszen; de gondolj, amit akarsz, én csak javadra szólok, és újfent tanácsolom néked, ma ki ne menj az erdőnkbe.

Felelte az asszony:

- Jó, jó, úgy teszek.

Annak utána pedig ekképpen töprenkedett magában: „Lám, ez azt hiszi, hogy nagy ravaszul rám ijesztett, s nem megyek ki ma az erdőbe. Bizonyosan találkozni akar ottan valamely feslett nőszeméllyel, s nem akarja, hogy rajtakapjam. Hogyne, jó is volna őkelmének vakokkal egy tálból enni, s bizony tökkelütött ostoba volnék, ha nem ismerném, és hinnék neki! De annyi szent, ebből nem eszik; és nekem látnom kell, még ha egész álló napon által is ottan ácsorgok, miféle huncutságban töri fejét.” S minekutána ekképpen töprenkedett magában, férje pedig az egyik oldalon távozott a házból, ő maga távozott a másik oldalon, s nagy óvatosan lépkedvén, késedelem nélkül kiment az erdőbe, s annak legsűrűbb részében megbújt, és figyelmesen várakozott, és mindenfelé nézelődött, ha nem lát-e jönni valakit. S miközben ekképpen várakozott, és farkasra nem is gondolt, egyszerre csak a sűrű lombok közül kibukkant mellette valamely hatalmas és rettenetes farkas, ő pedig amint megpillantotta, csak alig tudott ennyit mondani: „Uram, segíts!”, mikor a farkas máris a torkába kapott, s nagy erővel megragadván cipelni kezdette, mintha holmi kis bárányka volna. Az asszonynak pedig úgy szorult a torka, hogy sem kiáltani, sem más módon segíteni magán nem tudott; miközben tehát a farkas cipelte, bizonyosan megfojtotta volna, ha nem találkozik néhány pásztorral, kik addig-addig kiáltoztak rá, mígnem elejtette a hölgyet. Akkor a szegény szerencsétlen asszonyt a pásztorok megis­merték és hazavitték, az orvosoknak pedig sok fáradozásokba került, míg meg nem gyógyí­tották; mindazonáltal egész nyaka s arcának egyik fele oly igen eléktelene­dett, hogy az annak előtte szép asszony most bizony csúf és torz teremtéssé vált, mind egész életére. Annak okáért szégyenkezett megjelenni ottan, hol láthatták, és gyakorta keservesen siratta makacsságát, miért hogy nem akart hitelt adni férje igaz álomlátásának, holott könnyűszerrel megtehette volna.