Második nap

KEZDŐDIK A MÁSODIK NAP, MELYEN FILOMÉNA URALKODÁSA
ALATT OLY EMBEREKRŐL MONDANAK TÖRTÉNETEKET,
KIK KÜLÖNB-KÜLÖNBFÉLE SORSCSAPÁSOK UTÁN,
HOLOTT MÁR NEM IS REMÉLTÉK,
SZERENCSÉS VÉGET ÉRNEK

A napnak ragyogása már mindenütt új nappalt fakasztott, és a madárkák édes dalokat zengedezvén a zöldellő gallyakon, bizonyságot tettek róla az emberek füleinek, midőn mind a hölgyek és a három ifjak fölserkentek, bementek a kertbe, s hol itt, hol ott a harmatos fűben tapicskolván, szép koszorúkat fontak, és messzire elkószáltak. S miként előttevaló nap tették, akként cselekedtek a mai napon is: és minekutána a hűvösben ettek, némi tánc után nyugalom­ra tértek, s délután három óra tájt a szundításból felébredvén, Királynőjük parancsa szerint kimentek a friss rétre, és körülötte letelepedtek. A Királynő, ki formás és szépséges-bájos arcú leányzó volt, fején a babérkoszorúval, kicsinyég elrévedezett, s miután végigjártatta szemét az egész társaságon, parancsolta Neifilének, hogy kezdje meg egy novellával az elbeszélések sorát; az pedig egy szóval sem mentegetődzött, hanem vidáman így kezdett beszélni.