Part

 1 CorCor|       ember feszitett fel!...~Hát most nem így van? A tömeg~Nem
 2 CorCor|      fogtok, mint az én szememben~Most könyre köny gyûl, gond s
 3 CorCor|       nekik s a vékony~Gyertyákat most õ gyujtogatja meg.~A kisdedek
 4 CorCor|     mindent... még azt is, hogy õ most~A názáreti kaszinónak tagja.~
 5 CorCor|      zsebre rakja!~Sõt oda tartja most a másik arcát:~Hadd üssön
 6 CorCor|           megvan! Ott megy! Rajta most!~Fogjátok el, hû õrök, a
 7 CorCor|       kaptuk! Lépésben halad.~Ni! Most a templom grádicsára lépett.~
 8 CorCor|     mindent megért.~Szelíd nézése most csak egyre száll:~Csak arra,
 9   1   |       volna, mint én, a homokban,~Most nem halnál meg, hiu kéjvadász!”~
10   1   |          ringatva vett karjára,~S most, mielõtt ébrednék, meghalok!” ”~
11   1   |    szerelmét~Hevitette, szitotta: most alázatosan~Szorongat egy
12   1   |          Hódolatot, nem itéletet.~Most majd a mélység nyüzsgõ csoportja~
13   1   |         rózsával hintett a világ,~Most arra rögöt dobálnak~Irgalmas
14   1   |         táncolta halálra magát,~S most a királynõt mégsem követik!~
15   1   |            csodás kékségü égbolt.~Most oda áll egy körbe. Hallja,
16   1   |  Dédelgetik, csókolják. Anyja épp most~Fektette le s kacsóit összetévén~
17   1   |      szegényen s mindig boldogan;~Most alszik, pompásan neki heveredve,~
18 Margit|       egyre szállnak,~S bennünket most is úgy találnak,~Mint régen,
19 Margit|     kékszemû virág,~Mely szirmait most nyitja szét elõször~És neked
20 Margit|      legdrágább~Kincsét viszed te most!~IV.~AZ EMBEREK CSODÁLJÁK...~
21 Margit|         ugrál a síron át.~Õsz van most s nekem tavasz nyit~A kipusztult
22 Margit|           kis oltárt épitettem, -~Most ott állunk mind a ketten,~
23 Margit|         száz és száz alak~Zokogna most felém!~Vinnyogna minden
24 Margit|      száritottad könnyemet fel,~S most csak gyönyörtõl permetez
25 Margit|           bogán,~S bokrába rejtve most is ott dalolgat~A boldogság,
26 Margit| Váratlanúl mesés kincsekre lel.~S most, gazdagságom édes tudatában,~
27 Margit|      csókra, kedvem új gyönyörre.~Most szellemem, mint lázadt óceán,~
28 Margit|           bimbóm fakadt.~Nekem te most is az vagy, ami voltál,~
29 Haza  |      csodáljad~Hogyha termésembõl most csak itt-ott szednek:~Elvittem
30 Haza  |          ellen vezetett hadat.~De most, magyar! Gyõzhetsz-e majd
31 Haza  |        feltámadása~Az a kor, mely most jön! Lelkesedve lássa~Márciusnak
32 Haza  |            még szebb íduszát!~Ami most csak emlék, legyen újra
33 Szabad|           mosolyogni?”~ - Nem! -~„Most sem tudod, ki jõ?”~ - Nem
34 Szabad|       mosolyban fürdött ajakad...~Most mindened van s mégis egyre
35 Szabad|           virágnak szép tükre te!~Most vége, vége! Kiszáradt! Vége!~
36 Szabad|      Erõnek volt jelvénye hajdan,~Most megszelídült mód felett:~
37 Szabad|          S Róma helytartója éled.~Most õ az úr. Kezdõdik az itélet!~
38 Szabad|    zsarnok vad szemén:~„Ha életed most megkimélem én,~Makacs bolondok
39 Szabad|       ércet olvasztott volna föl.~Most nagy vagy és dicsõ vagy,
40 Szabad|          közönnyel rád tiport!...~Most lelkesednek érted... S te
41 Ember |       pince, fegyház, börtön!~Aki most legelső, lenne legutolsó!~
42 Ember |          hát!” Ám ez is hiába.~És most a legszebb szól hozzá kevélyen:~„
43 Ember |           fen~Irtó acélt. Elõször most pihen!~De ellenségeid most
44 Ember |        most pihen!~De ellenségeid most sem pihennek.~Koporsód mellé
45 Ember |           Javadra vált: nagyságod most egész!~O gúny!... A rikkancs,
46 Finale|          bár félig már deres,~Még most is rímet és ritmust keres?”~„ „
47 Finale|         és ritmust keres?”~„ „Még most is!... Ah, de már ritkábban
48 Finale|           büszke élet,~Dicsõ való most: mind álommá széled...~S