Part

 1 CorCor|              Áhitattal száll az ének~Föl az égnek,~Mint a tömjén,
 2 CorCor|         másképp: a latort~Nem húzzák föl a fára!~Nem!... Õ itél s
 3 CorCor|            szûzi ajkkal mézét szívja föl.~Mind kacagott. Ugráltak
 4 CorCor|             föld alá? Vagy a magasba föl?~Mohón kutattam glóriás
 5 CorCor|              Mint hogyha onnan kelne föl a nap.~Káprázó szemmel,
 6 CorCor|     bálványokat helyembe,~És írjátok föl, hõs hetvenkedõk,~Irjátok
 7   1   |             Addig nem jöhet rám, míg föl nem találom,~Addig nincs
 8   1   |            nyugalmát, jólétét teszik föl,~S múló vágyaikból, kis
 9   1   |           arányosan tagolja~Percekre föl, mutatja a „hetet”:~Utazni
10   1   |             Elalszik úgy, hogy többé föl nem ébred:~Az eliramló életbõl,
11   1   |               Livrés cselédek futnak föl s alá~És hordják szerte
12   1   |             végtelen bájos zaj verte föl.~Ébren van és néz - és nem
13   1   |        Ünnepelje rangját és dicsérje föl.~Nem vetett rabláncot kissebb
14 Margit|             csöppeket ajkam csókolja föl!~Aztán mosolygasz s mezei
15 Margit|      Pacsirta-hangod dallama~Ébreszt föl kora reggel, -~És éjjel,
16 Margit|           szárnyaidra,~Te szállottál föl énvelem.~Ó hogy’ lehetnék
17 Margit|             S téged jelentett nékem.~Föl kellett, hogy találjalak!~
18 Margit|              Léptünkön virág serkedt föl,~S énekelt ezer fészekbõl~
19 Margit|            nem rang büszkesége~Emeli föl. Csak görbedj! A gonosz~
20 Margit|            Szívrepesztõ mély sohajja~Föl nem birta kelteni,~Akkor
21 Margit|        imádom ezt a témát,~Bár adnák föl mindig ezt!~Halljátok? Rím
22 Margit|        nyájasan virít.~Nem kapja bár föl a hiú világ:~Az én szememben
23 Haza  |        temette.~ El sem is temette - föl vitte magának:~Szabadság,
24 Haza  |       mélyibõl:~Értük szakadjon égre föl!~Istent, ha alszik, verje
25 Haza  |           ragyogta be;~Önként fakadt föl, mint ahogy tavasszal~Virágot
26 Haza  |           Lelkünkre hasson és emelje föl!~Így látva minket, még az
27 Haza  |            És magányos sasként száll föl csúcsaidra~Egy-egy hozzád
28 Haza  |               mely húsába mart!~Soha föl nem támad Magyarország népe,~
29 Haza  |         büszke szabadságra!~Ó fogadd föl, kérlek, nagy, szent esküvéssel~
30 Haza  |         Egyre több nagysággal ékesít föl téged,~S élni fogsz örökké!
31 Szabad|        palástján száradt könny remeg föl,~Kicsorranók a haldokló
32 Szabad|            arcodon remeg!~S halmozza föl bár diadémját, nincs ott~
33 Szabad| csillagragyogásu fény,~Büszkén mered föl fejedelmi tolla.~ Körûlte
34 Szabad|              kedve.~Egyszerre ébredt föl a kelõ hajnallal,~S költögetett
35 Szabad|        könnye ércet olvasztott volna föl.~Most nagy vagy és dicsõ
36 Ember |            Hogy más alakban támadunk föl ujra,~Ha régi formánk széttört,
37 Ember |      gabna-zsák.~Csak úgy sétálgatsz föl s alá vele,~Minthogyha lágy
38 Ember |             beteg?~Ha van még: engem föl ne költsetek!~Föltámadástok