Part

 1 CorCor|        tudása:~Megalázva~Tûnik el már, mint a köd.~Messzebb, messzebb
 2 CorCor|      dölyfös, biggyesztett ajak:~„Már ilyet is közénk bocsátanak?”~
 3 CorCor|      többet a föld kerekén!~Mikor már testem hûlve, halva volt,~
 4 CorCor|           a ruhának nincs salakja már.~Tûz, csupa tûz, - fehér
 5   1   |           terén,~Ha egy-egy új és már elõre híres~Érdekfeszítõ
 6   1   |  törvényszéki elnök, a jegyosztó,~Már nem birván az emberáradattal,~
 7   1   |    Komédiások szinlelt iszonyatja~Már nem használ súlyos ideg-bajának.~
 8   1   |        király nevében”~Elhangzott már az indokolt itélet.~Minden
 9   1   |        lóval, peckesen.~És holnap már bennünket kocsikáztat~-
10   1   |        hóhér.~ Nagy csodálkozás.~„Már? - Ily korán? - Hová? -
11   1   |          A tét enyém lesz. Láttam már a fickót~És megbecsûltem.
12   1   |       Imádkozik, félig szunnyadva már:~- És szabadíts meg minket
13 Margit|      hajóról~Jajongtak bús regét.~Már hittem: ennek vége sem lesz,~
14 Margit|      reszket ajkamon:~Pihenhetünk már szépen, mert a sírig~Szerettük
15 Margit|            kit õ tépett le nékem,~Már haldokolsz s leejted szirmodat.~
16 Margit|           megláttalak,~Ismertelek már régen:~Ha volt egy boldog
17 Margit|          Nyugodtan nézek a jövõbe már.~Van egy oáz, mely mondhatatlanúl
18 Haza  |           vagy! Annyiszor~Láttunk már téged jó és mostoha~Idõkben!
19 Haza  |      nekünk visszahoz!~Igaz, hogy már csak emlék vagy. Letüntél,~
20 Haza  |          ma tán sokan nem értenek már,~Vagy nem hisznek, megtörtént
21 Haza  |          a jövõt,~Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,~Beszéljetek
22 Szabad|               A pástot~Hervasztja már az ősz.~Ruhád mily vékony!...
23 Szabad|         Mely több virágot nem tud már teremni,~S kóró csupán,
24 Szabad|           mindenki fiának:~Legyen már vége a komédiának!~Vagy
25 Szabad|      költõ kobza lenni fog, mikor már~A koronát rég rozsda ette
26 Szabad|         is, nézvén a mindenségbe,~Már gyönge arra, hogy ilyen
27 Szabad|           össze mind,~És õ, mikor már fönn lebegnek~Utánuk nyájas
28 Szabad|           érc-szív többé nem érzi már!...~Lángoltál, lelkesedtél,
29 Ember |   szenvedély volt! Minden oda van már:~Lelkesedés, hit, eszmény,
30 Ember |    nyomort!~Mért tudjam azt, amit már elfeledtem,~Mikor nyugodt,
31 Ember |       vagy!~A szent kéz nyugszik. Már nem tépi szét~Hamis próféták
32 Ember |    szeretem!~Van sok barátom, aki már~Ugyancsak fönn és messze
33 Finale| szomszédos mezőre!~Vidám pacsirta már dalol.~Nótája szól~A tündöklő
34 Finale|           Makacs fejed, bár félig már deres,~Még most is rímet
35 Finale|            Még most is!... Ah, de már ritkábban írom!~Nem mind
36 Finale|          A verselésnek édes vágya már~Ritkább s fakóbb, mint õsszel
37 Finale|      hozzátok szép, erdõs hegyek!~Már nemsokára én is elmegyek,~