Part
1 CorCor| féktelen szeszéllyel~S fogalmuk sem volt, hogy a siralom~Helyén
2 CorCor| felé... De nem megy arra sem,~Csak fölsohajt: „Komor,
3 CorCor| A fényes társaságra~Rá sem tekint a bús názáreti.~Egy
4 CorCor| Nem méltó hozzánk s percig sem maradhat~A názáreti kaszinónak
5 CorCor| Fölszállt az égbe. Percig sem pihent.~De a kapuhoz tétovázva
6 CorCor| kigyúlnak ama pici fák.~Õk sem pogányok... õk sem bestiák.~
7 CorCor| fák.~Õk sem pogányok... õk sem bestiák.~Ó nem! Hivõ keresztény-emberek~
8 1 | nyögése, vad káromkodása,~Sem a zsufolt szobák ragálya,
9 1 | zsufolt szobák ragálya, sem~A szabad ég alatt éjjel
10 1 | Komor, nehéz láb-koppanásai,~Sem fagy, sem éhség - sem a
11 1 | láb-koppanásai,~Sem fagy, sem éhség - sem a legparányibb~
12 1 | láb-koppanásai,~Sem fagy, sem éhség - sem a legparányibb~Részecske
13 1 | öreg tölgy nem bókolt neki,~Sem hivalgó dölyffel, fák elébe
14 1 | mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!~Mint vándor-angyal járt
15 Margit| Már hittem: ennek vége sem lesz,~Örökké tart a vész,~
16 Margit| özönnel kapjak,~Büszkébbé az sem teszen.~Legfeljebb e koszorúkkal~
17 Margit| sirok, hogy nem hallod te sem!~Aztán fölocsúdva, mint
18 Margit| életre az itélet~Trombitája sem veri!~IV.~Vajjon szeretett-e
19 Margit| érzem én: egy örök élet~Sem volna hosszú, hogyha véled~
20 Margit| Egy nyájas szót, annyit sem találtam;~Kezet akkor nyujtottál
21 Haza | Isten, õ maga temette.~ El sem is temette - föl vitte magának:~
22 Haza | Olyan mesés, nagy gyémánt sem kerûl,~Mely többet érne
23 Haza | volt mocsoknak egy paránya sem.~Megváltozott, mint egy
24 Haza | zord rabja~Nem lehet a szív sem, míg - szabadság napja -~
25 Szabad| vetett.~Magában áll... senkit sem érdekel,~Áldó tekintet nem
26 Szabad| Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?~No jó! Ha késtek
27 Szabad| Pompásabb látványt egy körszin sem ád;~De én megyek! Megyek
28 Szabad| a te két szemed!~Csókot sem válthat szabadon, nyomában~
29 Szabad| mosolyogni?”~ - Nem! -~„Most sem tudod, ki jõ?”~ - Nem ismerem!~
30 Szabad| Vágnának ketté - hangot egy sem ad.~III.~A százból egy maradt
31 Ember | siratta senki,~És gondját sem viselték!~Mikor ledőlt a
32 Ember | lelték.~Nem mondta meg nevét sem,~Csak ment a semmiségbe.~
33 Ember | csendes.~De tán a többi sem tesz~Mást lenn az éjszakában!...~
34 Ember | pihen!~De ellenségeid most sem pihennek.~Koporsód mellé
35 Finale| kába,~Gyakran botor fej még sem él hiába!~Ha sok, sok év
|