Part

 1 CorCor|          A NÁZÁRETI KASZINÓ.~I.~Mikor még Jézus otthon, Názáretben,~
 2 CorCor|    senki többet a föld kerekén!~Mikor már testem hûlve, halva
 3 CorCor|          ne hulljon senki vére,~Mikor kis Jézus drága ünnepére~
 4 CorCor| sírhatott a Getsemanne-kertben,~Mikor elõször roskadt le a válla~
 5 CorCor|     keblén kín-terhes halála...~Mikor búcsúzván csillagoktól,
 6   1   |       királynõt mégsem követik!~Mikor elment a nép s bús dombja
 7   1   |          hogy fölöttünk a halál~Mikor tör pálcát? Vígadunk ma
 8   1   |       ujját akkor~Mereszti meg, mikor számlálja kincsét~Amellyel
 9   1   |      rám néz a kocsis,~Rám néz, mikor találkozik velem.~
10   1   |      szomjjal a hatalmas úr.~És mikor tovább ment országok királya,~
11 Margit|                       OLY SZÉP, MIKOR...~- 1881. -~Oly szép, mikor
12 Margit|    MIKOR...~- 1881. -~Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára~A
13 Margit|       sejtésben sírja harmatát.~Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,~
14 Margit|          tudom,~Lombkarjaikkal, mikor így sóhajtok:~Szeressük
15 Margit|     Mely érted él, érted remeg!~Mikor te engem megszerettél,~Meg
16 Margit|    sugár~Téged jelentett nékem.~Mikor lázamban nyögtem és~Vártam
17 Margit|         élni ezen a világon!~De mikor te átölelsz, megcsókolsz,~
18 Margit|       te átölelsz, megcsókolsz,~Mikor otthon együtt vagyok véled:~
19 Margit|         is az vagy, ami voltál,~Mikor először keblemre hajoltál:~
20 Haza  |      Mely virágot s dalt terem,~Mikor ébren semmi sincs más,~Csak
21 Haza  |        Mit a tusázó szív terem,~Mikor szent búja végtelen...~Fohász,
22 Haza  |   Szülemlõ rémes, vad sötétben,~Mikor a nemzõ fergeteg~A bõsz
23 Haza  |      Kátót szent halálnak adja,~Mikor vasával ön-szivébe vág!~
24 Haza  |      közös fohászunk: a haza!~S mikor levertek, véres Golgotánkon~
25 Haza  |   szabadság és testvériség!~VI.~Mikor Árpád népe hóditásra indúlt,~
26 Haza  |    áldott!~Március szent napja! Mikor önmagunkat~Testvérekké tettél -
27 Szabad|        Serleget kap a kezébe,~S mikor éjfélt ver az óra,~Nagyot
28 Szabad|         ajkon!~Ne hallja senki, mikor én magam~A végsõt elsohajtom!...~
29 Szabad|        A költõ kobza lenni fog, mikor már~A koronát rég rozsda
30 Szabad|   gyülekeznek össze mind,~És õ, mikor már fönn lebegnek~Utánuk
31 Ember |        És gondját sem viselték!~Mikor ledőlt a porba:~Elhűlve,
32 Ember |    ragyogjon a valódi érdem!~De mikor köztetek annyi gyenge, rossz
33 Ember |       azt, amit már elfeledtem,~Mikor nyugodt, boldog halottá