1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1570
Part
501 1 | nyughatatlanúl~- Mint akit a dicsvágy káprázata kerget -~
502 1 | kerget -~Olthatatlan szomjjal a hatalmas úr.~És mikor tovább
503 1 | fütyörészve,~Az is ott pihent meg a vén tölgy alatt;~Rongyos
504 1 | vén tölgy alatt;~Rongyos a ruhája, de vidám a képe,~
505 1 | Rongyos a ruhája, de vidám a képe,~Szíve, lába könnyû,
506 1 | közt nem igen sokan.~És a tölgy nem fordít megvetéssel
507 1 | s árnyékába fekszik,~Azt a százados tölgy el nem kergeti.~
508 1 | hízelgés nekûl,~Soha el ne ûzze a szegényt magától,~Hogyha
509 1 | mosolyát.~Rajtam pihent a könny-áztatta szem,~S mosollyal
510 1 | láttam.~Úgy tetszett nékem: a magasba fönt~Mosolygó szemmel
511 1 | TELEGRÁF-OSZLOP.~Erdõcske szélén áll a táviró-fa,~Sok ércfonállal
512 1 | súg-búg és örûl,~Amint a szél lebbenti rajtuk át~
513 1 | szél lebbenti rajtuk át~A kikeletnek elsõ balzsamát.~
514 1 | kikeletnek elsõ balzsamát.~A dróttal átszõtt rejtélyes
515 1 | az úton és vashúrja zsong~A fuvalomban, mint eóli hárfa.~
516 1 | eóli hárfa.~Mit énekelhet a merev, sivár fa?~II.~Mulatnak
517 1 | sivár fa?~II.~Mulatnak rajt’ a pajkos csemeték:~„Ily csúnya
518 1 | Ám egy kis jávor, jobb a többinél,~Részvéttel néz
519 1 | lombja, ága,~Számára nem nyit a tavasz virága;~Nem látok
520 1 | virága;~Nem látok semmit a szegény, kopár fán,~Ott
521 1 | magában, elhagyatva, árván!”~A táviró-fa büszkén így felel:~„ „
522 1 | kincset rejt puszta homlokom.~A gondolat villámát felfogom,~
523 1 | gondolat villámát felfogom,~S a földnek másik sarkáig vetem.~
524 1 | hirdetem, ha áldást mond a pápa;~Bejárok a királyok
525 1 | áldást mond a pápa;~Bejárok a királyok csarnokába;~Állok
526 1 | létét féktelen szeszéllyel.~A végzetet fonálom hordja
527 1 | rám hitvány semmiségek:~A gondolat örök tüzében égek!~
528 1 | örök tüzében égek!~S bár a tavasz virág nélkül hagyott,~
529 1 | hallgat valamennyi fa,~Csupán a jávor halk, szelíd szava~
530 1 | mert százszor többet ér~A legutolsó fakadó levél,~
531 1 | nagysága!~Mert többet ér a legkisebb madár,~Mely ágaimra
532 Margit| MARGIT.~(Dalok a fészekbõl.)~ ~Az évek szállnak,
533 Margit| szemedbõl, drága hívem,~A régi báj ragyog ki rám!~
534 Margit| Szivem lázongott, mint a tenger,~Szélvészes éjen
535 Margit| vége sem lesz,~Örökké tart a vész,~S számomra nincs más,
536 Margit| elpihent!~Tükörré váltál s a kacér ég~Arcát fürkészi
537 Margit| Mint lánykák víg hada.~A tenger csöndes. Halk morajjal~
538 Margit| mikor bús, hosszu éjszakára~A láthatárt új hajnal fogja
539 Margit| Halk permetegként hull a könny oda.~Ne félj! E könny
540 Margit| felettem,~Két szép õrangyal: a te két szemed.~
541 Margit| foglalatja,~Magányos erdõ a hegyoldalon...~Távol e fényes,
542 Margit| majd kiváncsian megnéznek~A madarak s a kékszemû virág,~
543 Margit| kiváncsian megnéznek~A madarak s a kékszemû virág,~Mely szirmait
544 Margit| oda, hol mélázó testvéred:~A csalogánynak édes hangja
545 Margit| Az órák szállnak, mint a rózsás felhõk,~Miket a hajnal
546 Margit| mint a rózsás felhõk,~Miket a hajnal friss fuvalma ûz,~
547 Margit| Enyészni indúl, mint pusztán a tûz...~A sír elõtt még egyszer
548 Margit| indúl, mint pusztán a tûz...~A sír elõtt még egyszer átkarollak~
549 Margit| még egyszer átkarollak~S a végsohaj így reszket ajkamon:~
550 Margit| Pihenhetünk már szépen, mert a sírig~Szerettük egymást,
551 Margit| Együtt bolyongni véled!~A vándort csillag vezeti,~
552 Margit| Felhõ takarhat csillagot,~De a te szemedet nem!~E tiszta
553 Margit| néha ejt szent harmatot~A mások bánatára.~Pacsirta-hangod
554 Margit| reggel, -~És éjjel, mint a csalogány,~Elringatsz énekeddel.~
555 Margit| Elringatsz énekeddel.~Megyünk ki a mezõre és~Apró virágit szedjük...~
556 Margit| kinálunk.~Járunk-kelünk a földön át~Mint két eltévedt
557 Margit| Akkor, szerelmem, elmegyünk~A kedves angyalokkal,~Egy
558 Margit| Eveztünk gyors ütemben~A kéklõ síkon át,~S te énekelted
559 Margit| S te énekelted hosszan~A Santa Lúciát.~S a tenger
560 Margit| hosszan~A Santa Lúciát.~S a tenger vitte hangod,~Oly
561 Margit| Rengette habról-habra~A végtelenbe ki.~Ó jól tudom -:
562 Margit| szárnnyal ûl.~Csillag tör át a felhõn,~Áldássá lesz a vész,~
563 Margit| át a felhõn,~Áldássá lesz a vész,~S imára kulcsolt kézzel~
564 Margit| imára kulcsolt kézzel~Mereng a tengerész.~II.~AZÉRT, HOGY
565 Margit| ringasd, csöndesen.~III.~A GÁLYÁT ÖSSZEZÚZOD...~A gályát
566 Margit| A GÁLYÁT ÖSSZEZÚZOD...~A gályát összezúzod~Morajló
567 Margit| Az emberek csodálják~A tenger mély vizét:~„Ah!
568 Margit| napig éltek szép virágaid.~A szem gyönyörrel rajtuk fönnakadt,~
569 Margit| virágokat:~Örökké él maga a szerelem!~Csoda-virág! Nem
570 Margit| új szín hatja át,~Egész a sírig illatos marad,~És
571 Margit| ejtse meg szép tiszta lelked~A gyanu és a kétkedés!~Ne
572 Margit| tiszta lelked~A gyanu és a kétkedés!~Ne kételkedjél
573 Margit| váltottál engemet!...~Mint a pokolból égre szálló~Borzadva
574 Margit| égre szálló~Borzadva néz a mélybe le:~Úgy nézek én
575 Margit| Homály feküdt az égen -:~A felhõk közt egy kis sugár~
576 Margit| 1881. -~Ó ne hidd, hogy a dicsõség,~Hogy az édes szavu
577 Margit| hajadnak egy kis pelyhe,~Mely a szélben száll, remeg:~Egy
578 Margit| jobban~Elbájolja lelkemet!~A dicsõség meteór-láng,~Szétpattogva
579 Margit| ellobog.~De te hû vagy, mint a csillag,~Mely az égen mosolyog.~
580 Margit| 1881. -~Kedves, nézd! A sáppadó lomb~Sorra mind
581 Margit| alá-pereg...~Elsárgultak a mezõk, mint~A haldokló emberek.~
582 Margit| Elsárgultak a mezõk, mint~A haldokló emberek.~De ne
583 Margit| haldokló emberek.~De ne félj a hervadástól,~Mosolyogva
584 Margit| szívünk mélyén~Nem hervad a szerelem!~Lelkem könnyû
585 Margit| játszó gyermek~Igy ugrál a síron át.~Õsz van most s
586 Margit| most s nekem tavasz nyit~A kipusztult föld felett...~
587 Margit| minden percben~Visszatér a kikelet!...~
588 Margit| sajkámba ültél,~Szállni vélem a habon.~Nem láttuk mi, hogy
589 Margit| setét!~Napfényt láttunk a sötétben,~Szép szivárványt
590 Margit| Míg elértük észrevétlen~A boldogság szigetét.~Ó mily
591 Margit| szebb vala.~Illat szállt a fellegekbõl,~Léptünkön virág
592 Margit| hullott szét,~Mint rózsából a szirom.~Gyöngéd kézzel összeszedtem~
593 Margit| Most ott állunk mind a ketten,~Kézben kéz, mint
594 Margit| mint akkoron.~Elrebegjük a szent esküt,~A pap újra
595 Margit| Elrebegjük a szent esküt,~A pap újra összeád:~Esketõink
596 Margit| újra összeád:~Esketõink a virágok,~Liljom ad ránk
597 Margit| lelkem, mely tied~Egész a sírig, olykor~Körödbõl elsiet.~
598 Margit| Körödbõl elsiet.~Szabad madár a lelkem,~S madárnak szállni
599 Margit| ég felhõivel...~Fölcsapni a magasba,~Hol a vihar terem,~
600 Margit| Fölcsapni a magasba,~Hol a vihar terem,~És ringatódzni
601 Margit| Az örök étheren.~De mint a kék magasból~- Ha röpte
602 Margit| magasból~- Ha röpte véget ér -~A leggyorsabb madár is~Fészkére
603 Margit| megpihenjen,~Míg ajakán elszûnik a panasz...~Ne légy féltékeny!
604 Margit| álltam melletted,~Ragyogott a szentély.~Angyal-társaidat~
605 Margit| dacos, oly konok,~Oly makacs a fejem;~A kényes szerencsét~
606 Margit| konok,~Oly makacs a fejem;~A kényes szerencsét~Megnem
607 Margit| feleségem~Imádkozzál értem!~Édes a kegy, édes!~Színmézét az
608 Margit| Mindenik falatja,~Pedig a dicsért gõg~Két kézzel is
609 Margit| harcról van álmom~S elesem a csatán...~Pedig inkább futnék~
610 Margit| feleségem~Imádkozzál értem!~A nagyok pompáját~Kicsinyelve
611 Margit| névtelén sírok közt~Lerogyik a porba!...~Édes feleségem~
612 Margit| látom~Mídász unokáit~Állani a gáton!~A gúny ostorával~
613 Margit| unokáit~Állani a gáton!~A gúny ostorával~Verem õket
614 Margit| és szivem sajog.~Elhordom a világnak minden terhét,~
615 Margit| nálad föltaláltam.~Lásd, a világon egy szivet se leltem,~
616 Margit| egy szivet se leltem,~S a te szivedben egy egész világ
617 Margit| csaknem kitör.~Ó hányan vannak a világon,~Kiket nehéz bánat
618 Margit| társamul téged adott az ég!~A sors irígy a boldogokra,~
619 Margit| adott az ég!~A sors irígy a boldogokra,~Gyötörni õket
620 Margit| óvom~Mint gyönge fészkét a madár.~Nem! Mitse vallok!
621 Margit| õrzi kincsét e kebel.~Olyan a lelkem, mint a tenger árja:~
622 Margit| kebel.~Olyan a lelkem, mint a tenger árja:~Legnémább ott,
623 Margit| könnyü kedvvel mennék~Utánad a halálba!~
624 Margit| A RÓZSA CSÜGGED.~- 1885. -~
625 Margit| RÓZSA CSÜGGED.~- 1885. -~A rózsa csügged, halványan
626 Margit| szinét.~Könnyek táplálják a szerelmet is,~De édes könnyek
627 Margit| UNDINE-KÉP ALÁ.~- 1886. -~A nõ, kirõl e kép regél,~Olyan
628 Margit| szenvedett miatta.~De én a tündért, aki ott~Nevet,
629 Margit| Nevet, ragyog szemedben,~A tündért, aki benned él,~
630 Margit| bennem szív dobog,~Szerelmem a tiéd lesz,~Mert senki sincs
631 Margit| Halálra sírta kedvesét~A hullám bús leánya.~Elvesztve
632 Margit| Ó ne hidd, hogy vágyom a világba ki!~Vég-istenhozzádot
633 Margit| Mert csak fészke vonzza a hû madarat!~Ott, hol jóság,
634 Margit| bájjal fog kezet,~Nem érdem a hûség, hanem élvezet.~Mért
635 Margit| hírért játszanak.~Mit nekem a gyémánt? Pompás, drága jég,~
636 Margit| nyomorult valék!~Ismerem a lépcsõt, melyen a világ~
637 Margit| Ismerem a lépcsõt, melyen a világ~Sok üres kegyence
638 Margit| mind-magasbra hág;~Ismerem a gõgöt, mely nyomort lenéz,~
639 Margit| gõgöt, mely nyomort lenéz,~S a dicsõ becsvágyat, mely rabolni
640 Margit| kolduló erényt;~Ismerem a tapsot, mely sikert fogad,~
641 Margit| tapsot, mely sikert fogad,~És a gúnyt, mely ûzi a bukottakat!~
642 Margit| fogad,~És a gúnyt, mely ûzi a bukottakat!~Megtanultam
643 Margit| lép;~És egy Óceánnál több a kis sziget,~Hol békénk mosolygó
644 Margit| Aztán fölocsúdva, mint a tengerész,~Aki halk imát
645 Margit| halk imát súg, elmulván a vész:~Viharom elmultát forrón
646 Margit| mennybe út,~Angyalok pajtását, a kicsiny fiút;~S míg téged
647 Margit| kicsiny fiút;~S míg téged a csepp száj mosolyogni készt,~
648 Margit| akarja,~S harcolni fogsz a napi életért.~De hogy ne
649 Margit| Tanácsom ez: nem tudva mi a szégyen,~Kedves fiacskám,
650 Margit| Hatalmasok közt legyen a helyed.~S görbedj le mélyen,
651 Margit| vihesd magasra,~Mert gyûlölik a fönhordott fejet,~Ha nem
652 Margit| Emeli föl. Csak görbedj! A gonosz~Kevély koldusnak
653 Margit| jutalmat minden óra hoz,~A sok félisten mind taszít
654 Margit| Meggyõzõ hangon: „Pusztuljon a rosz! ~Elõre! Irtsuk!” s
655 Margit| nyelved,~Amint kivánják a kegyes körök.~Légy nyájas
656 Margit| Megkivánta, elszerette~Tõlünk a hatalmas ég.~Nem törõdve
657 Margit| Vitték el az angyalok!~II.~A halál, a kapzsi,~Vagyonomra
658 Margit| az angyalok!~II.~A halál, a kapzsi,~Vagyonomra támadt~
659 Margit| aranykámat.~Jól elszaladt véled~A gonosz, göthös vén:~Beásott
660 Margit| gonosz, göthös vén:~Beásott a földbe,~Mint kincsét a fösvény!~
661 Margit| Beásott a földbe,~Mint kincsét a fösvény!~III.~Ó ne várd,
662 Margit| még föléled!~Elszállott a drága élet,~S nem tér vissza
663 Margit| karocskája,~Zárva marad ez a szem.~Ha mamácska könnye,
664 Margit| IV.~Vajjon szeretett-e az a jó Istenke,~Hogy ilyen korán
665 Margit| tégedet magához~S ott fenn jó a dolgod?~Vagy csak egy gaz,
666 Margit| Aranyos bambínóm!~Mit tett a halál itt? Isteni kegyelmet~
667 Margit| Gyakorolt? Vagy úgy tett, mint a vásott gyermek,~Aki vad
668 Margit| széjjel~Rügyező tavaszkor a gyümölcsfa ágát?~Addig üti,
669 Margit| leválik sorban,~S ott fekszik a porban,~Legszebbik virága!~
670 Margit| ibolyácskák,~Kit takar a néma hant?~Egy korán, korán
671 Margit| ember-áradat;~Ûzöm, hajtom a sikert, mint~Agarász a gyors
672 Margit| hajtom a sikert, mint~Agarász a gyors vadat.~És elõttem -
673 Margit| míg lobot vet~Lelkemben a szenvedély -~Mint kelõ nap
674 Margit| határon,~Lángbetûkkel áll a cél.~És a tettek égõ vágya~
675 Margit| Lángbetûkkel áll a cél.~És a tettek égõ vágya~Terjed
676 Margit| vágya~Terjed bennem, mint a tûz;~S a dicsõség délibábja~
677 Margit| Terjed bennem, mint a tûz;~S a dicsõség délibábja~Városról-városra
678 Margit| Városról-városra ûz.~Átrohannám a világot,~Döntve mindent,
679 Margit| küzdés alatt,~Mint harangszó a távolból~Csap felém egy
680 Margit| jobb volna tán:~Porladni a temetõben,~Gáborkámnak oldalán!~
681 Margit| virág.~Én kedvesem, be édes a világ~Hû karjaid között!~
682 Margit| Mely daltól hangos, mint a csalogány~Elrejtett fészke, -
683 Margit| szép hangú zongorád...~De a magasztos, halk összhangon
684 Margit| bánatú~Tömérdek földi lény!~A kárhozottak végtelen hada~
685 Margit| néma váddal sápadt képükön~A börtön minden söpredéke
686 Margit| Nekem vigaszt nem ad~A rám mosolygó kedves, drága
687 Margit| Míg ember lesz, ki érzi a nyomort,~Ki éhségtõl beteg;~
688 Margit| földi lény,~Mint én, ki élek a jólét ölén -~Én sírok, szenvedek!~
689 Margit| el jobb létem hajnalát,~A biztos révet, a fészek dalát.~
690 Margit| hajnalát,~A biztos révet, a fészek dalát.~Meleg mosollyal,
691 Margit| fonnyad sok, sok szerelem,~A magamét virágzásban lelem,~
692 Margit| nyugszik hamvadó fejem,~A néma éjben átkarollak,~Porló
693 Margit| Együtt leszünk, míg tart a végtelen!~
694 Margit| rejtve most is ott dalolgat~A boldogság, e ritka csalogány.~
695 Margit| élve, téged fogva át,~Mint a madár, mely párjához simúlva~
696 Margit| Bántott az ember és megmart a végzet,~De nem tudott megölni
697 Margit| végzet,~De nem tudott megölni a csapás,~Mert csókjaidtól
698 Margit| tudatában,~Nyugodtan nézek a jövõbe már.~Van egy oáz,
699 Margit| vissza-vissza térit,~Mint a tavasz a vándor-madarat.~
700 Margit| vissza-vissza térit,~Mint a tavasz a vándor-madarat.~
701 Margit| át,~Mert annak nem lánc a hûség,~Hanem édes gyönyörûség,~
702 Margit| poémát,~Mert imádom ezt a témát,~Bár adnák föl mindig
703 Margit| Rím rímre csattan~Mint a bimbó ha kipattan~Vagy madár
704 Margit| ha dalba kezd.~II.~Mint a forrás, felszökellõ,~Este
705 Margit| égre lendûl:~Úgy ömlik ki a szivembûl~Minden rólad írt
706 Margit| tör hatalomra,~Hányat ûz a dicsvágy szomja,~Rang- s
707 Margit| nézhetek!~Õk nem tudják, mi a béke,~Mi az összhang üdvössége,~
708 Margit| álom, hosszu csók...~Mi a fészek, hol kettecskén~Élhetünk,
709 Margit| csicsergõ fecském,~S oldalunknál a fiók.~Nagyszerû a végtelenség,~
710 Margit| oldalunknál a fiók.~Nagyszerû a végtelenség,~Csupa nagyság,
711 Margit| De világok milliója~Azt a szívet nem pótolja,~Mely
712 Margit| míg élek e világon,~Azt a percet áldom, áldom,~Mely
713 Margit| A LEGKEDVESEBBNEK.~- 1893. -~
714 Margit| Annyi szirma nincsen a virágnak,~Annyi gyöngye
715 Margit| virágnak,~Annyi gyöngye nincsen a világnak,~Mint ahányszor
716 Margit| boldog pillantásom, -~Hogy a mindig máson~Rágódó irigység:
717 Margit| lennék.~Imádságos ajkaidról~A mennyekbe mennék.~Hogyha
718 Margit| Szivem tiéd, mint eddig a tiéd volt.~De ne csodáld,
719 Margit| szellemem, mint lázadt óceán,~A szerelem sajkáját összetörte!~
720 Margit| elvész édes sóhajod,~Mint a madár-hang erdõk viharában!~
721 Margit| Isten veletek dalok!~Mint a magasban megsebzett pacsirta:~
722 Margit| II.~Veled pihenni lenn a sír ölében,~Kezemben tartva
723 Margit| nagyobb üdv volna nékem,~Mint a világon minden élvezet!~
724 Margit| KIT SZERETEK?~- 1897. -~A gyöngéd lelkü asszonyt,~
725 Margit| Csak azt tudom szeretni!~A tiszta lelkü asszonyt,~A
726 Margit| A tiszta lelkü asszonyt,~A hûségére büszkét,~Akit pirúlni
727 Margit| büszkét,~Akit pirúlni késztet~A szép, nemes szemérem,~Bár
728 Margit| Csak azt tudom szeretni!~A gyöngéd nõi lelket.~Az irgalomra
729 Margit| lelket.~Az irgalomra hajlót,~A bájosan türelmest,~A nyájasan
730 Margit| hajlót,~A bájosan türelmest,~A nyájasan mosolygót,~A bajban
731 Margit| türelmest,~A nyájasan mosolygót,~A bajban is vidámat:~Csak
732 Margit| virít.~Nem kapja bár föl a hiú világ:~Az én szememben
733 Margit| nincs különb virág,~Mint a szelíd, a bájos Marguerit!~
734 Margit| különb virág,~Mint a szelíd, a bájos Marguerit!~Keblemre
735 Margit| barátom, gyöngéd mesterem.~A büszke rózsa gyorsan hervad.
736 Margit| mert vidám,~Mindig vidám a bájos Marguerit!~Ha szívemen
737 Margit| megnyugtat, szeret,~Mint õ, a kedves, bájos Marguerit!~
738 Margit| mentõ sugarát~Kis csillagom: a bájos Marguerit!~Ha órám
739 Margit| ragyogja be!~Virrasszon, mint a hûség szép szeme,~Sírom
740 Margit| szép szeme,~Sírom fölött a bájos Marguerit!~1900. szeptember
741 Margit| felséges, illatjuk csoda.~De a te lelked többet ér nekem,~
742 Margit| lelked többet ér nekem,~Mint a virágok összes illata!~Amíg
743 Margit| KINCS.~Van egy kincsem: a te szíved!~Ezzel áldott
744 Margit| volt soha még!~Ó ha ezt a drága kincset~Elveszítném
745 Margit| szerettem,~Amikor daloltam!~Én a jó Istentől~Ezt a kettőt
746 Margit| daloltam!~Én a jó Istentől~Ezt a kettőt kérem!~Szerelemmel,
747 Margit| magasztaljon!~IV.~HOGYHA EZT A...~Hogyha ezt a sok bűnt,
748 Margit| HOGYHA EZT A...~Hogyha ezt a sok bűnt, rosszaságot,~Ezt
749 Margit| sok bűnt, rosszaságot,~Ezt a sok bősz, cudar embert látom:~
750 Margit| nékünk~Nem is élni ezen a világon!~De mikor te átölelsz,
751 Margit| valóm mély szerelemben ég.~A láng, amit te gyujtottál
752 Margit| Veszta-tűz lobog mindegyre még.~A láng, amit te gyujtottál
753 Margit| vonzalom!~Im, bizonyítom a te hű sziveddel,~S te bizonyítod
754 Margit| bizonyítod holtomig velem,~Hogy a világon semmi sincs erősebb,~
755 Margit| erősebb,~Szilárdabb, mint a gyöngéd szerelem!~
756 Margit| Karácsony-est. Egyik fiúnk az égben,~A másik tőlünk roppant messzeségben.~
757 Margit| kárpótlásul itt vagy te magad:~A rózsa, melyből két bimbóm
758 Margit| először keblemre hajoltál:~A legjobb, legszebb, leghűbb
759 Margit| legszebb, leghűbb szerető!~A több mint angyal -: az igazi
760 Margit| egy végső, boldog sóhaj a halál!~1902. december.~
761 Margit| valóra válik:~Karöltve járjuk a világot át,~Együtt leszünk
762 Margit| halálig.~De még ne jőjjön a komor halál,~Hogy minket
763 Haza | VÁNDOR-MADÁR.~- 1877. -~A gálya reng... s a méla tengerész~
764 Haza | 1877. -~A gálya reng... s a méla tengerész~Fáradt szemével
765 Haza | tengerész~Fáradt szemével a magasba néz.~Borongó, síró
766 Haza | elõtted nincs határ, -~Süvölt a szél... kel a vihar legott,~
767 Haza | Süvölt a szél... kel a vihar legott,~Szállj árbocomra, -
768 Haza | felé... nincs vezetõje más!~A mindenségben minden elpihent,~
769 Haza | mindenségben minden elpihent,~Csak a madár száll a magasba fent.~
770 Haza | elpihent,~Csak a madár száll a magasba fent.~És ujra virrad...
771 Haza | ér, hol üdvbe, kéjbe fúl~A földi lét s a gazdag illatár~
772 Haza | kéjbe fúl~A földi lét s a gazdag illatár~Csábitva
773 Haza | Maradj velünk!... Itt éden a világ!~Balzsam a lég s nem
774 Haza | Itt éden a világ!~Balzsam a lég s nem hervad a virág!~
775 Haza | Balzsam a lég s nem hervad a virág!~Feledd hazádat, -
776 Haza | Hol gondtalan pompázik a ledér,~Arany kalitban száz
777 Haza | kalitban száz madár cseveg,~S a csüggedt vándort így marasztja
778 Haza | Bohó madár! Nem kínoz a bilincs, -~Jutalma jólét
779 Haza | fázva bár,~Röpül tovább a bujdosó madár.~A hideg ûrbe
780 Haza | tovább a bujdosó madár.~A hideg ûrbe tétován tekint,~
781 Haza | És végre látja!... Ott a völgy, halom!~Honából reng
782 Haza | völgy, halom!~Honából reng a késõ fuvalom!~Remegve, égve,
783 Haza | EFIALTESZ.~- 1879. -~Elszárad a fû, ha rálép.~Zokog a föld,
784 Haza | Elszárad a fû, ha rálép.~Zokog a föld, ahová lép.~A fa ága
785 Haza | Zokog a föld, ahová lép.~A fa ága félve zajlik,~S ahol
786 Haza | tova vágtat.~Fut elõle a hyéna,~Lábra áll a roskadt
787 Haza | elõle a hyéna,~Lábra áll a roskadt béna,~Hogy kitérjen,
788 Haza | Hogy kitérjen, elkerûljön.~A bélpoklos, aki mellett~Undorító
789 Haza | bélpoklos, aki mellett~Undorító a lehellet,~Félre lép, ha
790 Haza | jönni látja,~Hogy ne érje a fohásza, -~Hogy ne nézzen
791 Haza | fohásza, -~Hogy ne nézzen a szemébe...~Aki szunnyadt
792 Haza | sír, hogyha kint jár...~A vihar más tájra nyargal~
793 Haza | mosta benne.~Efialtes! Vár a persa!~Árulónak jó a sorsa!~
794 Haza | Vár a persa!~Árulónak jó a sorsa!~Dúskálhatsz a gyönyörökbe,~
795 Haza | jó a sorsa!~Dúskálhatsz a gyönyörökbe,~Dús, hatalmas
796 Haza | puszta karral~Versenyt futsz a zivatarral,~Sírva, nyögve,
797 Haza | hogy félmezetlen~Tántorogsz a fergetegben,~Ugy hiszed,
798 Haza | Ember, állat borzad tõle,~A dögvész is fut elõle,~Minden
799 Haza | is fut elõle,~Minden út a kínok utja, -~És elhagyni
800 Haza | Érjen el halálom~Bárhol a világon:~Csak hazám földjébe~
801 Haza | Sivatag, hol nem jár~Más a kóbor szélnél~S ne vezessen
802 Haza | adhat~Boldog nyugodalmat~A hazának földje,~Míg magyar
803 Haza | dobbanása...!~Ha nem akad senki:~A vihar vegyen ki,~S poromat
804 Haza | vihar vegyen ki,~S poromat a légben~Szerte-széjjel hányja!~
805 Haza | éked,~ Õrzõ oltárrá válik a kebel.~Pajzán, derûs vagy,
806 Haza | ébren semmi sincs más,~Csak a fák sötét bogán:~Hangos,
807 Haza | néma szerelem...~ *~Hát a csapongó~Gyors szavu tréfák~
808 Haza | nyelv~Oly remekûl?~Pattog a víg élc,~Ám sebe nem fáj,~
809 Haza | komor szavát.~Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya
810 Haza | kripta-csarnokokban,~Úgy döng minden szó a kedélyen át!...~ *~Ciklops
811 Haza | százak keze lõ.~Nem szárnyal a vér-ködös égre más,~Csak
812 Haza | szitok és zuhanás!~Rázkódik a föld, iszonyodva reng,~Amerre
813 Haza | iszonyodva reng,~Amerre a kartács vad tánca kereng!...~
814 Haza | vad tánca kereng!...~Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,~
815 Haza | Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,~Sebet osztva süvölti:
816 Haza | osztva süvölti: ne bántsd a magyart!~-------------------------------------------------~
817 Haza | Költözõ csalogány száll a tenger felett.~Köszönti
818 Haza | tenger felett.~Köszönti a tavaszt: „Üdvözlégy, kikelet!~
819 Haza | máskor,~Mint kiváncsi lányok a feltámadáskor.~Hova tetted
820 Haza | csupasz homlokkal hagyod a világot?”~„ „Ne vádoljon
821 Haza | világot?”~„ „Ne vádoljon engem a te kicsi szájad,~Van elég
822 Haza | itt-ott szednek:~Elvittem a javát a magyar nemzetnek!~
823 Haza | szednek:~Elvittem a javát a magyar nemzetnek!~Magyar
824 Haza | fonnak szakadatlan,~És mint a zarándok, ki a búcsút járja,~
825 Haza | És mint a zarándok, ki a búcsút járja,~Úgy viszik,
826 Haza | Úgy viszik, úgy teszik a Kossuth sírjára!” ”~„A Kossuth
827 Haza | teszik a Kossuth sírjára!” ”~„A Kossuth sírjára? Én is oda
828 Haza | rátalálok!~Megdacolom érte a közelgõ telet,~S hamarabb
829 Haza | majd - szebbet nem hall az a határ,~Mert ki tud olyan
830 Haza | ki tud olyan dalt, mint a szabad madár?~Fájdalmas
831 Haza | Fájdalmas lesz, gyötrõ, mint a hontalanság,~Édes, mint
832 Haza | hontalanság,~Édes, mint a remény, szép, mint a szabadság!~
833 Haza | mint a remény, szép, mint a szabadság!~Dalom addig eped,
834 Haza | addig árad,~Míg áttöri ott a súlyos kripta-zárat,~S mint
835 Haza | az ének...~Ó mondd, hol a sírja? Hol találom én meg?”~„ „
836 Haza | ha látsz egy helyet,~Hol a legnagyobb is hódolva hajt
837 Haza | Hol térdre borulva sír a bánatos nép,~S úgy ejt ki
838 Haza | Ott, hol nincs hatalma a sötét halálnak.~Ott, ahol
839 Haza | ifjak férfiakká válnak,~És a gyönge aggok ujra ifjak
840 Haza | száll és olvad egybe,~Hogy a légben mintha tömjénfüst
841 Haza | lebegne;~Hol õrt állnak éjjel a halott honvédek,~Akik egykor
842 Haza | szabadságot védtek...~Ott, hol a Dicsõség, táblával kezében,~
843 Haza | legszebb lapját írja:~Az a fényes, szent hely, az a
844 Haza | a fényes, szent hely, az a Kossuth sírja!” ”~
845 Haza | De könnyebb feladat,~Mint a miénk. Mert õ csak nyers
846 Haza | hazám,~Ha nem tûz, nem vas: a betû, a szám~Ront ellened!...
847 Haza | nem tûz, nem vas: a betû, a szám~Ront ellened!... Ha
848 Haza | Ha százfelõl támad meg a tudás.~Rád csap, mint indián
849 Haza | mint indián õs-erdejére~A gõzfürész, az ördöngõs,
850 Haza | véged, mindörökre véged,~Ha a müveltség lesz az ellenséged!~
851 Haza | vas ellen,~De össze-zúz a láthatatlan szellem!~Nem
852 Haza | versenyét... Ha kétes~Vagy a szemében: eldönt, semmivé
853 Haza | PETŐFI.~- A segesvári csatatéren. -~
854 Haza | volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.~ Ám elõbb a lelkét
855 Haza | meghalt a hazáért.~ Ám elõbb a lelkét égõ szenvedéllyel~
856 Haza | hágott.~ Tisztán olvadt át a halhatatlanságba.~Csupa
857 Haza | Por nem maradt utána!~ Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke?
858 Haza | Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van.~Itt van,
859 Haza | legszebb dalaidban!~ Hol a sírja? Sehol! - Hol a dicsõsége?~
860 Haza | Hol a sírja? Sehol! - Hol a dicsõsége?~Az egész világon!
861 Haza | Vörösmarty emlékére. -~A sok nagy úr kiment Párisba,
862 Haza | dõzsölte át.~Legtöbbet kaptak a hazai földbõl,~Hát legjobban
863 Haza | Hát legjobban feledték a hazát.~Csak egy maradt halálig
864 Haza | Csak egy maradt halálig hû: a költõ!~Mint a madár, mely
865 Haza | halálig hû: a költõ!~Mint a madár, mely énekelve ûl~
866 Haza | Európa-szerte~Nevére hallgat a kiváncsi fül.~De itt maradt.
867 Haza | kerûl,~Mely többet érne a te Szózatodnál,~Ennél: Hazádnak
868 Haza | Hazádnak rendületlenûl!~A bánatos mult, bús történetünknek~
869 Haza | fenkölt vígasza:~Ez volt a gazdagságod! Képzeletben~
870 Haza | Nagy társaságod: Árpád, a vezérek,~A had, mely büszkén
871 Haza | társaságod: Árpád, a vezérek,~A had, mely büszkén Pusztaszerre
872 Haza | Hazádnak rendületlenûl!~A nyelv pompáját öltötted
873 Haza | szerencséd. De föl-ért e köntös~A trónusok bíbor-kelméivel!~
874 Haza | legfõbb díszeûl~Rátûzted ezt a fényes drága-gyöngyöt:~Magyar!
875 Haza | nincs több ilyen magas!~A legnagyobbak is tõled tanultak~
876 Haza | tõled, ó királyi sas!~Még a világ legbüszkébb csalogányát~-
877 Haza | fájdalommal,~Bús hévvel nézünk a magasba rád!~Tõled tanultuk,
878 Haza | szenvedjünk s itt legyen a sírunk,~Ha testünk majd
879 Haza | tudjunk,~Míg érezzük, mi a valódi szép,~Míg büszkeségét
880 Haza | nem leszünk olyanná, mint a holt víz,~Mely északon örök
881 Haza | HATODIKÁN.~Amennyi könny van a szemekben,~Hulljon ki lassan,
882 Haza | te férfi-szív, zord mint a kõ,~Olvadj, ne szégyeld!
883 Haza | árjakint,~Amennyi könny van a szemekben!~Ahány fohászt
884 Haza | fohászt szûl ember ajka,~A legnemesbbet fölsohajtva,~
885 Haza | legnemesbbet fölsohajtva,~Mit a tusázó szív terem,~Mikor
886 Haza | búja végtelen...~Fohász, a mélyek mélyibõl:~Értük szakadjon
887 Haza | Istent, ha alszik, verje fel~A gyász s iszony regéivel!...~
888 Haza | hervadatlant, ifjat, épet,~Díszitni a halált vele:~Jövel! tegyük
889 Haza | rémes, vad sötétben,~Mikor a nemzõ fergeteg~A bõsz felhõt
890 Haza | Mikor a nemzõ fergeteg~A bõsz felhõt csókolja meg~
891 Haza | csókolja meg~S nász-táncot jár a föld pora:~Sújtson le, mint
892 Haza | mondtak ó nagy puritán!~A reklám-hõs, akit hirdetni
893 Haza | hirdetni látott~Minden piac; a semmiházi had,~Mely minden
894 Haza | címert imádott:~Nevette a te - hiuságodat!~Egy hiuság
895 Haza | van: hitványnak találni~A hatalom lábánál térdelõt!~
896 Haza | Egy hiuság van: tetszeni a jóknak, ~S meg nem kivánni
897 Haza | csalóknak:~E hiúság volt mindig a tiéd!~S kacagjon bár a bölcsek
898 Haza | mindig a tiéd!~S kacagjon bár a bölcsek nagy csapatja,~Azt
899 Haza | méreg-poharat!~E hiuság visz a Kalváriára,~S e hiuságot
900 Haza | drága vagy nekünk,~Mint a tavaszt nem unjuk meg soha!~
901 Haza | Annyi virágot nem látott a nap,~Mióta bolygó csillagokra
902 Haza | börtön volt e föld,~Rab volt a nemzet s szolga volt a nép,~
903 Haza | volt a nemzet s szolga volt a nép,~Szolgája annak, aki
904 Haza | legyen!~Széttörte láncát a nemesi kar,~És a parasztnak
905 Haza | láncát a nemesi kar,~És a parasztnak adta jobb kezét:~
906 Haza | Szent korszak! Láttad, hogy a gazdag úr~A koldussal önszántából
907 Haza | Láttad, hogy a gazdag úr~A koldussal önszántából felez;~
908 Haza | önszántából felez;~Láttad, hogy a tündöklõ palota~A jobbágy-viskó
909 Haza | hogy a tündöklõ palota~A jobbágy-viskó hû barátja
910 Haza | érzésben ég!~Szabadság volt a fenséges fohász,~S mely
911 Haza | fohász,~S mely átérezte: a testvériség!~Örömtelen,
912 Haza | szebb és ami édesebb,~Az a szabadság elsõ mámora!~Hõbb,
913 Haza | Hõbb, lelkesebb, mint akkor a magyar,~Tisztább, üdébb -
914 Haza | Ó nem tiltottra vágyott a magyar!~Tulajdonunkat adják
915 Haza | csüggedett,~És addig törte a kemény rögöt,~Míg uj virágzás
916 Haza | nemzet is!~Büszkén haladt a bús rabságon át~- Megannyi
917 Haza | Te forrasztottad össze a magyart!~Legyen hát ünnep,
918 Haza | Isten fényes napja tart!~A legszebb ünnep a tiéd legyen!~
919 Haza | napja tart!~A legszebb ünnep a tiéd legyen!~Emlékedet fölûl
920 Haza | mulja más!~Mert te vagy a szabadság, a remény,~Te
921 Haza | Mert te vagy a szabadság, a remény,~Te vagy az élet,
922 Haza | remény,~Te vagy az élet, a feltámadás!~II.~Minden napot
923 Haza | Minden napot megáldjon a teremtõ,~Melyben nem ér
924 Haza | De azt legjobban - mind a két kezével -~Mely téged,
925 Haza | annak:~Vallássá lesz, mint a feltámadás!~Forró lelkekbõl
926 Haza | lelkekbõl fölcsapott az érzés,~S a bús országot fény ragyogta
927 Haza | ahogy tavasszal~Virágot hajt a föld meleg szive.~Erõszak
928 Haza | Nem lángolt más, csupán a mámor pírja,~Mint hajnalfény
929 Haza | s eggyé forrt szíveken!~A napnak is van foltja, ámde
930 Haza | mindenki: félistenné~Vált a nemes, - - és polgárrá a
931 Haza | a nemes, - - és polgárrá a pór!~Amit ma tán sokan nem
932 Haza | nem hisznek, megtörtént a csoda:~Nem volt különbség
933 Haza | örült kunyhó és palota.~Mint a keresztség elsõ századában~
934 Haza | és ezt~Másik megváltónk: a honszeretet!~Szép március!
935 Haza | Szép március! Ihlesd meg a szivünket,~Szabadságoddal
936 Haza | Reszkessen át valónkon, mint a napfény,~Mint ibolyáid édes
937 Haza | örökös, zord rabja~Nem lehet a szív sem, míg - szabadság
938 Haza | vígsággal; lakomára gyûltek~S a gyönyört, a mámort itták
939 Haza | lakomára gyûltek~S a gyönyört, a mámort itták szabadon.~Aljas
940 Haza | viszályt feledve:~Így merûl a lelkünk emlékezetedbe,~S
941 Haza | emlékezetedbe,~S álmodunk nagyságról a Te napodon!~Az idõ mély
942 Haza | napodon!~Az idõ mély tenger: a jogos, a téves,~A nagy és
943 Haza | idõ mély tenger: a jogos, a téves,~A nagy és a hitvány
944 Haza | tenger: a jogos, a téves,~A nagy és a hitvány egyaránt
945 Haza | jogos, a téves,~A nagy és a hitvány egyaránt belé vesz,~
946 Haza | te úgy állsz benne, mint a gránit-szikla.~És magányos
947 Haza | szenvedélyét:~Testvérré te tetted a pártos magyart.~Tetszhalott
948 Haza | egysége új tettekre éledt,~És a végromlásban még erõsebbé
949 Haza | erõsebbé lett,~Tömörebb a láncnál, mely húsába mart!~
950 Haza | te akkor nem vetsz lángot a szivébe,~Hogy a Golgotán
951 Haza | vetsz lángot a szivébe,~Hogy a Golgotán is védje igazát.~
952 Haza | És hirdette buzgón, híven a hazát!~Európa bámult a maroknyi
953 Haza | híven a hazát!~Európa bámult a maroknyi népen,~Mely hõssé
954 Haza | bakóit nyiltan megvetette,~De a bujdosókat vállaira vette,~
955 Haza | Megbecsüljünk téged,~Mint a legtündöklõbb, legdrágább
956 Haza | legdrágább emléket,~Mely a multból intõ például maradt.~
957 Haza | maradt.~Valahányszor jõsz a tavaszodó évvel,~Úgy köszöntsünk
958 Haza | lelkünk gyönyörével,~Mint a tûzimádó a napsugarat!~Legyen
959 Haza | gyönyörével,~Mint a tûzimádó a napsugarat!~Legyen a magas
960 Haza | tûzimádó a napsugarat!~Legyen a magas hit új feltámadása~
961 Haza | magas hit új feltámadása~Az a kor, mely most jön! Lelkesedve
962 Haza | Mely tisztítva száguld a világon át!~IV.~Jõjj el
963 Haza | el szent lélek! Mondják a hivõk.~Mi azt kiáltjuk:
964 Haza | kiáltjuk: Március, jövel!~A csüggedõt tedd elszánttá
965 Haza | fordulunk! Ne hadd,~Hogy a szabadság fájó megvetéssel~
966 Haza | minket - méltatlanokat!~Mert a szabadság ott élhet csupán,~
967 Haza | tisztelni tudják! Ott, ahol~A munkának van becsületje
968 Haza | becsületje csak,~S egy célra tör a szerszám és a toll.~Csak
969 Haza | célra tör a szerszám és a toll.~Csak ott, ahol a becsvágyó
970 Haza | és a toll.~Csak ott, ahol a becsvágyó müveltség~S nem
971 Haza | müveltség~S nem buta gõg a versenyzõ. Csak ott,~Ahol
972 Haza | Csak ott,~Ahol magának a merész szabadság~Sasfészket
973 Haza | szikla-mellekben rakott.~A végtelenben egy nap: semmiség,~
974 Haza | és nem ád hitet!~Az volt a nap! Ó, az volt a tavasz!~
975 Haza | Az volt a nap! Ó, az volt a tavasz!~Termékeny lelkek
976 Haza | Csak egy közös fohászunk: a haza!~S mikor levertek,
977 Haza | költõ, ezt hirdesse pap:~A szolgaságot nem bilincs
978 Haza | teszi,~Rabszolga az, kinek a lelke rab!~S ezenkivül van
979 Haza | azt is, drága nemzetem!~A legszebb vallás: hinni a
980 Haza | A legszebb vallás: hinni a hazában,~S dolgozni érte,
981 Haza | el szent lélek! Mondják a hivõk.~Mi azt kiáltjuk:
982 Haza | kiáltjuk: Március, jövel!~A csüggedõt tedd elszánttá
983 Haza | igazán:~Az én vallásom a hazám!~Ki nemzetem javára
984 Haza | mind megtegyem, egészen a halálig,~Ami hazám dicsõségére
985 Haza | igazán:~Az én vallásom a testvériség!~Vallásom az,
986 Haza | karoljam át~Az irgalmast, a jót, nemest,~A tiszteletre
987 Haza | irgalmast, a jót, nemest,~A tiszteletre érdemest!~Vallásom
988 Haza | válogassak rang, cimer szerint.~A hû, a munkás, tiszta lelkü
989 Haza | rang, cimer szerint.~A hû, a munkás, tiszta lelkü ember~
990 Haza | igazán:~Az én vallásom a szabadság!~Szabadság, lelkünk
991 Haza | teremt,~Mert jóra vágyik és a célja rend!~Az én vallásom
992 Haza | rend!~Az én vallásom az a szent erõ,~Mely vértanúk
993 Haza | Hogy vérével megváltsa a világot.~E nagy napon kivánom
994 Haza | Hogy ne legyen üres szó ez a három,~Míg a magyarban lélek
995 Haza | üres szó ez a három,~Míg a magyarban lélek lángja ég:~
996 Haza | Gyors volt és hatalmas, mint a zivatar.~Vert hadak remegtek
997 Haza | oromra~Diadal zászlóját tûzte a magyar!~A világ nem látott
998 Haza | zászlóját tûzte a magyar!~A világ nem látott nagyszerûbb
999 Haza | nagyszerûbb csatákat!~Mint ahogy a villám tördeli a fákat,~
1000 Haza | Mint ahogy a villám tördeli a fákat,~Népek törtek össze,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1570 |