Part

1001 Haza  |                 Emlékezzetek rá: ugyanez a hõs nép~Ujra harcolt bátran
1002 Haza  |              bátran március íduszán~S ez a harc még szentebb, még fenségesebb
1003 Haza  |              volt,~Mert vér nem ömölt ki a remek tusán.~Akik akkor
1004 Haza  |                 katonái voltak,~Ám azzal a tûzzel, mely lelkükben égett,~
1005 Haza  |           áhitattal téged áldalak!~Akkor a szabadság tisztító tüzében~
1006 Haza  |             zsarnoki szeszéllyel,~Inkább a magáét osztogatta széjjel,~
1007 Haza  |              bölcs szeretet! -~Minket is a népek testvérûl fogadtak,~
1008 Haza  |                 fogadtak,~Európa büszkén a szivébe vett.~Nagy lelkünket
1009 Haza  |              látva, átérezte mélyen:~„Ez a nemzet méltó, hogy közöttünk
1010 Haza  |                közöttünk éljen!”~Késõbb, a bukásban, megsiratta gyászunk,~
1011 Haza  |                 Te neked köszönjük,~Hogy a szép magyar név ujra tündökölt!~
1012 Haza  |            töretlen, épen,~Részt veszünk a munka roppant versenyében...~
1013 Haza  |             íduszán,~Hogy amire téged ez a nap tanított,~Követed, megtartod,
1014 Haza  |          hervadni völgy, liget, mezõ.~De a tavasznak elsõ mosolyára~
1015 Haza  |             vissza semmiféle gát.~Im itt a példa: nem lehet, barátim,~
1016 Haza  |                barátim,~Elhagyni végképp a szülõ-hazát!~Jó! Menjetek
1017 Haza  |                De hogyha ott künn kedvez a szerencse,~Ha künn az ég
1018 Haza  |                 Hogy bennetek tiszteljék a magyart!~Elég nekünk a pártok
1019 Haza  |        tiszteljék a magyart!~Elég nekünk a pártok rút viszálya,~Irígy
1020 Haza  |               idegenben~Nálunknál jobban a magyar hazát!~Dolgozzatok
1021 Haza  |                 Ész fínomúljon, edzõdjék a kar!~De minden órán eszetekbe
1022 Haza  |                   Milyen kevés ah otthon a magyar!~Számláljatok félénken
1023 Haza  |                  párja vad Niagarának.~Õ a vizek mennydörgõ istene.~
1024 Haza  |           mennydörgõ istene.~Mégis nekem a Tar-patak zúgása~Ezerszer
1025 Haza  |              drágább minden Red-Rivernél~A kicsi Bodrog és partján
1026 Haza  |                  kicsi Bodrog és partján a nád!~Ezért kivánnám látni,
1027 Haza  |              ujra látni,~És mindig látni a magyar hazát!~Vándor-sasok,
1028 Haza  |                  haraggal,~Halálig védni a magyar hazát!~
1029 Haza  |                Végtelen kín volna látnom~A hazát szabadság nélkül,~
1030 Haza  |                jobban fájna:~Haza nélkül a szabadság!...~
1031 Haza  |                                       ÉL A MAGYAR...~Fessétek bár sötétre
1032 Haza  |                     Fessétek bár sötétre a jövõt,~Mondjátok, hogy már
1033 Haza  |            Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,~Beszéljetek közelgõ,
1034 Haza  |                  akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
1035 Haza  |                 Hiszen vértenger, temetõ a mult!~Vetettek rá halálos
1036 Haza  |                Irtották szörnyen... ámde a levágott~Törzsek helyén
1037 Haza  |                  akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
1038 Haza  |               nem vész el s élni fog!~Ki a saját pártos dühét kiállta,~
1039 Haza  |                  akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
1040 Haza  |                 mindent megbocsát -~Hogy a szabadság leghûbb véde vagy!~
1041 Haza  |                  akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
1042 Haza  |                nemzet fásultan lemond,~S a szent rajongás mindenütt
1043 Haza  |               rajongás mindenütt kiég,~S a büszke jognak minden vára
1044 Haza  |               jognak minden vára megdõl:~A te szabadság-szeretõ szivedtõl~
1045 Haza  |                  akármit mondjatok,~Hogy a magyar örökre élni fog!~
1046 Haza  |              sorsunk még oly mostoha,~Él a magyar s nem veszhet el
1047 Szabad|                                          A ZÁSZLÓ.~- 1876. -~Komor
1048 Szabad|                  és néha összerendûl~Bár a teremben fuvalom se lendûl,~
1049 Szabad|             könny remeg föl,~Kicsorranók a haldokló szemekbõl,~Könny,
1050 Szabad|           haldokló szemekbõl,~Könny, mit a forró hazaszeretet~Búcsúzva
1051 Szabad|             Hideg közönnyel künn zsibong a raj,~Hozzá be nem tér egy
1052 Szabad|          vándor-sohaj.~Ha van, ki olykor a terembe lép,~Lekapja róla
1053 Szabad|                  tûztelen szemét...~Csak a hunyó nap búcsuzó sugára~
1054 Szabad|                               De ha kong a szellem-óra:~Titkos hangra,
1055 Szabad|             bûvös szóra~Suttogó nesz kél a csendben.~Csattog-pattog
1056 Szabad|                 csendben.~Csattog-pattog a teremben.~Lassu zsongás,
1057 Szabad|            Összegyûlnek, körbe állnak,~S a szabadság lobogóját~Bús
1058 Szabad|               hangos szóval,~Hol küzdtek a lobogóval.~Rámerengnek,
1059 Szabad|         elenyészik~S gyenge fénnyel gyúl a hajnal...~Elbúcsúznak mély
1060 Szabad|                Hah! nem tud betelni véle~A halottak szenvedélye!...~
1061 Szabad|               ARZENÁL UDVARÁN.~- 1876. -~A gyár-kéményből gomolyogva
1062 Szabad|             haraggal szidnák.~Sujt, döng a pőröly. Réz, acél hasad.~
1063 Szabad|                 Habarják, gyúrják, öntik a vasat.~Mint láváját a tűzhegy,
1064 Szabad|              öntik a vasat.~Mint láváját a tűzhegy, szakadatlan~Okádja,
1065 Szabad|                  Okádja, ontja híg ércét a katlan.~Fel! fel! Zubogjon,
1066 Szabad|                 fel! Zubogjon, bömböljön a gõz.~Fel! fel! A munka szörnyen
1067 Szabad|               bömböljön a gõz.~Fel! fel! A munka szörnyen sietõs!~Parancs
1068 Szabad|               Parancs parancsra, sürgetõ a szó,~S halmozva ott áll...
1069 Szabad|                 Mind oly szelíd, mint az a kis gyerek,~Ki játszadozva
1070 Szabad|         símogatja...~Rajtuk pihen, nézd, a hunyó sugár,~Fölöttük dong
1071 Szabad|               hunyó sugár,~Fölöttük dong a bujdosó bogár,~S nincs annyi
1072 Szabad|             mérgük, hogy tovább leheljék~A föld legapróbb, legsilányabb
1073 Szabad|              tettetõk ti!... Majd ha kél a nap,~Hol százak, ezrek sorba
1074 Szabad|                lázad,~S hurráh! kezdõdik a véres vadászat...~Ha majd
1075 Szabad|                   Ha majd rohannak, mint a fúriák,~A csatasíkok vér-páráin
1076 Szabad|                 rohannak, mint a fúriák,~A csatasíkok vér-páráin át,~
1077 Szabad|                   bõgve marcangolja szét~A fetrengõk imádkozó kezét, -~
1078 Szabad|                  Vad kedvteléssel rácsap a halottra,~Izekre tépi...
1079 Szabad|                 elsüvölt,~Reszket, dobog a bíbor-színü föld,~Dörgés,
1080 Szabad|                  keveréke~Tolong, kereng a lõpor-ködös égre...~Ha minden
1081 Szabad|             LÁNC-CSÖRGÉS.~- 1877. -~Reng a kastély fala, tornya,~Megrengeti
1082 Szabad|                 fala, tornya,~Megrengeti a tivornya,~Van kelete lánynak,
1083 Szabad|                  lánynak, bornak...~Nagy a kedve a bitornak!~Szíve
1084 Szabad|                   bornak...~Nagy a kedve a bitornak!~Szíve sötét, láng
1085 Szabad|              bitornak!~Szíve sötét, láng a képe,~Serleget kap a kezébe,~
1086 Szabad|                láng a képe,~Serleget kap a kezébe,~S mikor éjfélt ver
1087 Szabad|                 ver az óra,~Nagyot iszik a bakóra.~Borral, gõggel tele
1088 Szabad|              Visszafojtva lélegzetét~Áll a rémült, sáppadt cseléd;~
1089 Szabad|                 mi zörög ott?~Megcsörren a néma csarnok,~S fölriad
1090 Szabad|                  néma csarnok,~S fölriad a kábult zsarnok.~Dühös ajkán
1091 Szabad|                szitok fakad:~„Ide hozzák a rabokat?~Halál arra, aki
1092 Szabad|                 Ki az, aki felzörgetett?~A fülembe ki csörgetett?”~
1093 Szabad|                        Nem halljátok?... A sok siket!”~„Bizonyosan
1094 Szabad|                  Bizonyosan oda kint jár~A gaz kölyök! Nosza, mindjár’!~
1095 Szabad|                        Messze tájon~Csak a szél nyög, sírva, fájón.~„
1096 Szabad|               ott...? Hah! akkor ott van~A falak közt, nagy titokban!~
1097 Szabad|                véres szemét.~„Vezessetek a szobámba!”~Befekszik a bíbor-ágyba,~
1098 Szabad|        Vezessetek a szobámba!”~Befekszik a bíbor-ágyba,~Takaródzik
1099 Szabad|            Takaródzik görcsös kézzel,~De a lánc sír, halk nyögéssel.~
1100 Szabad|                sír, halk nyögéssel.~Fenn a légben, mintha nessze~Búgna
1101 Szabad|        Láthatatlan’ bongna, csengne.~Néz a légbe õrûlt szemmel,~Azután
1102 Szabad|                  kéri az Istentûl!...~De a lánc sír, egyre csendûl.~- „
1103 Szabad|            hallgat!... -”~Iszonyúan megy a falnak,~Belevágja torzult
1104 Szabad|                 az ûrben rémes árnya,~De a csörgés megy utána,~Pokolig
1105 Szabad|                Megy utána bongva-csengve~A bilincsek kínos jajja...~
1106 Szabad|                 õket! Ott alusznak némán~A hazavédõ holtak.~Végsõt
1107 Szabad|              holtak.~Végsõt ölelve, mint a hû testvérek,~Egymás fölé
1108 Szabad|                mind felömlött volna égre~A vér, mely itt alá foly: - -~
1109 Szabad|                félre, kínban roskadozva,~A porban, kik hevernek?~Öreg
1110 Szabad|                  rongyos, vézna gyermek.~A harcmezõt a gyermek és az
1111 Szabad|               vézna gyermek.~A harcmezõt a gyermek és az asszony~Kétségbeesve
1112 Szabad|              Kétségbeesve nézik,~És mind a hárman zokogó panasszal~
1113 Szabad|                  Isten nevét idézik...~S a roppant csöndben, félig
1114 Szabad|                 összefolynak...~...Dobog a föld; a hóditó közelget~
1115 Szabad|         összefolynak...~...Dobog a föld; a hóditó közelget~Vad, ittas
1116 Szabad|              ittas szenvedéllyel;~Hallja a sírást és megáll; haraggal~
1117 Szabad|                  és megáll; haraggal~Néz a homályban széjjel.~„Miféle
1118 Szabad|                  hallgassam!”~...Fölállt a gyermek; oda lépett hozzá;~
1119 Szabad|        szétmarcangolni téged!” ”~Fölállt a nõ; rémítõ szeme lángja~
1120 Szabad|            rémítõ szeme lángja~Átlobbant a homályon:~„ „Mert nem tudok
1121 Szabad|             bosszut álljon!” ”~S felállt a vak; vezette a fiúcska~A
1122 Szabad|                 S felállt a vak; vezette a fiúcska~A hóditóig, kézen:~„ „
1123 Szabad|                 a vak; vezette a fiúcska~A hóditóig, kézen:~„ „Mert
1124 Szabad|               VÉGSŐ ÓHAJ.~- 1878. -~Eljõ a nap, hogy én is meghalok~
1125 Szabad|                Madárkák víg csoportja...~A nyomorult is áldja a világot~
1126 Szabad|                     A nyomorult is áldja a világot~S találja oly remeknek~
1127 Szabad|             temetnek.~Gyönyör reszkessen a világon át,~Fakadjon dal
1128 Szabad|             hallja senki, mikor én magam~A végsõt elsohajtom!...~Aki
1129 Szabad|                 szavu bárd?”~- „ „Míg él a földön egy boldog szegény,~
1130 Szabad|            haldoklik. Nézz csak szét!... A pástot~Hervasztja már az
1131 Szabad|               serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a~Legízesebb falat!...~Dús
1132 Szabad|                De nincsen semmid! Foltos a ruhád!~Bolyongsz, mint egy
1133 Szabad|                   vad hegyek...~Míg lesz a földön egy szabad madár -:~
1134 Szabad|                             RÓMAI DALNOK A RÓMAI IFJUSÁGHOZ.~- 1879. -~
1135 Szabad|                IFJUSÁGHOZ.~- 1879. -~Jaj a hazának, mely rab ifjuságot~
1136 Szabad|               nevel!... Hitványabb, mint a föld,~Mely több virágot
1137 Szabad|            ifjusága,~Nekem becsesb, mint a virradti fény:~Ha még virág
1138 Szabad|                mindenütt rabszolga s míg a földön~Cézárok élnek, lesz
1139 Szabad|                 Szabadság karján te vagy a paizs!~Ne hullj alá!...
1140 Szabad|                 Anyád rabnő volt, keritő a dajkád,~Jövendőd: hogy légy
1141 Szabad|     szunnyadoznak,~Kiket szelíden ringat a halál.~Hantjok fölött lobor
1142 Szabad|                    Ha ünnepelni vágytok:~A síroknál, ott ünnepeljetek!~
1143 Szabad|                  1879. -~Krampusz-király a hajdan-korban élt. ~Bölcs
1144 Szabad|        vadászgatott;~Királyilag töltötte a napot.~Egyszer - barátim,
1145 Szabad|                hív s dúlt arccal ki áll:~A nép riong: „Vivát Krampusz
1146 Szabad|                  fiának:~Legyen már vége a komédiának!~Vagy csúfság
1147 Szabad|                sár-ember vagyok!”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
1148 Szabad|                neveztek,~S elõttem, mint a birkák, porba estek!~Mit
1149 Szabad|           trónfüggöny megett!...”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
1150 Szabad|                  konclesõt vele?”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
1151 Szabad|             dobjatok ki engem!~Ezt, mint a nép legfõbb kegyét csengem!~
1152 Szabad|                Hogy szamarat megillessen a fenség!~Vezessen kormányt,
1153 Szabad|              jobblelkü, mint én!”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
1154 Szabad|                bitóra húzlak!...”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
1155 Szabad|                   Harangok búgnak s mint a bérelt ódák~Királyok nászát
1156 Szabad|                  földi istenekként~Vonúl a pár, dús fõurak során;~Levett
1157 Szabad|               során;~Levett kalappal áll a nép s felejti~En-rongyait
1158 Szabad|                nép s felejti~En-rongyait a mások bíborán.~„Mily szép
1159 Szabad|               hogy boldog legyen!~Mit ér a trónok alkudott szerelme?~
1160 Szabad|               pohárban drágán vett üröm!~A titkos óra, mely másnak
1161 Szabad|                  De én megyek! Megyek ki a mezõre~S erdõk magányit
1162 Szabad|             forrásból merek,~Amíg elérem a legelsõ kunyhót~Hol egy
1163 Szabad|            Láttam menyekzõt én is!... Át a réten~Rozzant templomba
1164 Szabad|             templomba vezetett az út...!~A víg menyasszony mezei virágból~
1165 Szabad|              Semmi ékszer~Nem csillogott a foltos köntösön, -~Csak
1166 Szabad|                 Szõnyeg helyett taposták a mezõnek~Friss szõnyegét,
1167 Szabad|                 Amerre jártak, ragyogott a mennybolt~S minden pacsirta
1168 Szabad|                Hõ ajkukon el-el csattant a csók...~Szegény királyok!...
1169 Szabad|               MENYASSZONYÁHOZ.~- 1881. -~A csattogó réz s pergõ dob
1170 Szabad|                  Róma tömegét!...~Tombol a raj... s hogy utjokat behintse,~
1171 Szabad|                 pompa e királyi nászban!~A hiuság hogy csillog, hogy
1172 Szabad|                ott~Szebb brilliánt, mint a te két szemed!~Csókot sem
1173 Szabad|                   Míg méz-sovár ajkamnak a te ajkad~Kényére áll, mint
1174 Szabad|                 Kényére áll, mint méhnek a virág!~Mit kapnak õk? Kifestett,
1175 Szabad|                 vesz el!~Minket megbókol a szerelmes gerle,~S szabadban
1176 Szabad|                 hevûlni lantomnak dalán!~A költõ kobza lenni fog, mikor
1177 Szabad|               kobza lenni fog, mikor már~A koronát rég rozsda ette
1178 Szabad|              KARDALA.~Be nagyszerû annak a sorsa,~Akit táplál nagyúri
1179 Szabad|             táplál nagyúri kéz!~Nem küzd a létért! Kényelemben~Hallgatja,
1180 Szabad|                Hallgatja, hogy’ sír künn a vész!~Puhán vetett, jó,
1181 Szabad|                 vetett, jó, meleg ágyban~A takaró füléig ér!...~Utálatos
1182 Szabad|                Független! Szabad!?”~Nem! A kegyetlen koplalásnál~A
1183 Szabad|                  A kegyetlen koplalásnál~A kegy falatja többet ér!...~
1184 Szabad|                könnyû mulatság~Szolgálni a nagy urakat!~Egy kis hajlongás,
1185 Szabad|               hajlongás, kis hizelgés,~S a jutalom csak úgy szakad!~
1186 Szabad|                  élje le?~Rossz társaság a büszkeség, ha~Koldustarisznya
1187 Szabad|            Koldustarisznya jár vele.~Ej! a busás borravalónál~Nincs
1188 Szabad|                töltött nagy kupám!~Éljen a függés! A szabadság~Zsiványoknak
1189 Szabad|              nagy kupám!~Éljen a függés! A szabadság~Zsiványoknak való
1190 Szabad|      Zsiványoknak való csupán!~Koplaljon a bölcs és a költõ,~Az én
1191 Szabad|             csupán!~Koplaljon a bölcs és a költõ,~Az én szám enni,
1192 Szabad|                HEGY ÉS KIRÁLY.~- 1882. -~A Dwalagíri búsul. - Homloka~
1193 Szabad|                 gyötri bánat, bosszuság.~A pajkos villám, mely fejére
1194 Szabad|                 villám, mely fejére vág,~A forrón ömlő fényes napsugár,~
1195 Szabad|             forrón ömlő fényes napsugár,~A felhő, mely - lassan suhanva
1196 Szabad|             Uralkodó tizenhat nemzeten -~A Dwalagírit látogatni megy.~
1197 Szabad|                legszebb ünneplő mezedbe,~A legvígabba és legdíszesebbe!~
1198 Szabad|         legvígabba és legdíszesebbe!~Jön a király! -”~ A hegy nem válaszol. -~
1199 Szabad|         legdíszesebbe!~Jön a király! -”~ A hegy nem válaszol. -~S a
1200 Szabad|                 A hegy nem válaszol. -~S a cicomás kiséret ujra szól:~ - „
1201 Szabad|                  szól:~ - „Tudod, ki jõ? A leghatalmasabb!~Dicsõbb,
1202 Szabad|                nagyobb, tündöklõbb, mint a nap!~Tizenhat város, millió
1203 Szabad|         Legyõzhetetlen, roppant hatalom!~A föld remeg, ha egy lépése
1204 Szabad|              angyalostúl~Megvásárolhatná a hét eget!...~Nos, vágsz-e
1205 Szabad|             észre.~ És szemem is, nézvén a mindenségbe,~Már gyönge
1206 Szabad|            csapata.~Mesés himzésü kalpag a fején,~Forgója csillagragyogásu
1207 Szabad|                  tolla.~ Körûlte népség, a porig hajolva,~S õ nézi
1208 Szabad|                   Ekkor süvöltve, mintha a hegy-odvak~Röpítenék ki,
1209 Szabad|               száguld s zúgva söpri szét~A cifra sapkák lengõ tolldiszét.~
1210 Szabad|            fejére csap~Hogy porba röppen a remek kalap.~ Forgónak,
1211 Szabad|               tollnak vége,~Nincs kalpag a királyon.~És szól a hegy: „
1212 Szabad|               kalpag a királyon.~És szól a hegy: „Elõttem Õ felsége~
1213 Szabad|                                          A KIS SAVOYARD.~- 1882. -~
1214 Szabad|                   1882. -~Párisba vitték a kis savoyardot.~Ott lelték
1215 Szabad|                 szaladgált, ugrált, mint a zerge,~A hófehérré vénült
1216 Szabad|        szaladgált, ugrált, mint a zerge,~A hófehérré vénült szirteken.~
1217 Szabad|             Vásárra vitte havasi virágát~A nyomorult, kis savoyard
1218 Szabad|                Hol lakol?...~„Kopogtatok a kunyhók ajtaján - és~Csak
1219 Szabad|                alig van~Meleg ruhám... s a szél sivítva fú~Észak felõl!...” -
1220 Szabad|                   És milyen hiú~Lesz rád a nõm, mamád, a bankár lánya,~
1221 Szabad|               hiú~Lesz rád a nõm, mamád, a bankár lánya,~Ha sétáltat,
1222 Szabad|           savoyard fiú! -~Párisba vitték a kis savoyardot,~Felöltöztették
1223 Szabad|              játék,~S amit látsz, minden a tiéd legyen!~Miért suhansz
1224 Szabad|               tiéd legyen!~Miért suhansz a terem ablakához~Futó felhõt
1225 Szabad|              voltál, míg éhen bolyongtál~A bérceken, kis szádon dal
1226 Szabad|             szomorú!...~Így köszönöd meg a ritka szerencsét~Te hálátlan,
1227 Szabad|               érzem én is! -~Szól halkan a kis savoyard fiú!~- Mondd,
1228 Szabad|                kivánsz? Tekintsd meg ezt a hintót!~Számodra vettem!...
1229 Szabad|            paripa!~Ötszáz arany volt!... A herceg fiának~Sincs drágább!
1230 Szabad|                  van. Bús harmat reszket a virágon,~Könny csillog a
1231 Szabad|                 a virágon,~Könny csillog a haldokló szemeken.~- Mondd,
1232 Szabad|               Meggyógyit az!” - Elhozták a virágot,~S meggyógyult tõle.
1233 Szabad|                  S meggyógyult tõle. Ott a koszorú~A kis koporsón,
1234 Szabad|          meggyógyult tõle. Ott a koszorú~A kis koporsón, melyben mosolyogva~
1235 Szabad|              melyben mosolyogva~Szunnyad a kedves savoyard fiú.~
1236 Szabad|             többé misem,~Öntözze még úgy a nyár viharja,~S az õsz bánatja,
1237 Szabad|                  halk-csöndesen.~Igy jár a szív is, be sokszor így
1238 Szabad|                 merész, szent érzelmivel~A nagy teremtés pompája közben~
1239 Szabad|            merengve,~Égetve ömlõ könnyét a szem!...~Kiszáradt forrás!...
1240 Szabad|                   KŐ-OROSZLÁN.~- 1883. -~A kõ-oroszlán szája nyitva,~
1241 Szabad|              fekteti.~Királyi gõggel néz a légbe.~Sok század óta néz
1242 Szabad|               néz ekép.~Ha mást nem, hát a kort dacolja,~Mely hozzá
1243 Szabad|              hálából, hogy megóvja, néki~A szabad erdõkrõl beszél.~
1244 Szabad|          Ilyenkor úgy tesz, mintha élne:~A vén oroszlán mosolyog.~Mert
1245 Szabad|                  oroszlán mosolyog.~Mert a szabadság hangja oly szép,~
1246 Szabad|             álmát,~Míg künn süvöltve jár a vész...~És símogatja kõ-sörényét~
1247 Szabad|            nyitva,~Mint egy üres börtön, a keskeny kalitka.~Szép madár
1248 Szabad|              kedve.~Egyszerre ébredt föl a kelõ hajnallal,~S költögetett
1249 Szabad|                   Hitvesem kis ujján ért a hajsza véget.~És három nap
1250 Szabad|        megtalálták~Szomszédunk kertjében a szökött madárkát.~Feje holtan
1251 Szabad|                  Hervadt levelekbõl volt a szemfedõje.~Ó látom, mi
1252 Szabad|                Puha tollacskáit megtépte a szellõ,~Rideg õsz fuvalma,
1253 Szabad|                 Tehetetlen, némán omlott a halálba!~És így, ami legfõbb,
1254 Szabad|               másnak,~Ami célt és hõt ád a szívdobogásnak,~Ami nélkül
1255 Szabad|                teher az egész lét:~Éppen a szabadság ölte meg szegénykét!~
1256 Szabad|                 többé rab-madarat nálam!~A madár maradjon az ég magasában,~
1257 Szabad|             Szólok hozzád, görög népem, ~A szabadság szent nevében!~
1258 Szabad|                  találkozóra!~Mert ütött a döntõ óra!...~Azt mondják,
1259 Szabad|              annyi volna:~Még több menne a pokolba!~Tigristõl se fél
1260 Szabad|                pokolba!~Tigristõl se fél a bátor,~Hát még egy kazal
1261 Szabad|              kazal polyvától!~Jöjjön hát a sok gaz vér-eb!~Csak termésünk
1262 Szabad|               hellen! Egy száz ellen!~Ez a hozzád méltó pálya,~Félistenek
1263 Szabad|               Istenekre:~Rablánc nem jön a kezemre!~Ha máshol nincs:
1264 Szabad|                kezemre!~Ha máshol nincs: a halálban~Függetlenség, szabadság
1265 Szabad|                                          A SZÁZADIK.~- 1899. -~I.~Száz
1266 Szabad|               harc után.~Manasszes, Gád, a Sámuel fia,~És Úziel, a
1267 Szabad|                  a Sámuel fia,~És Úziel, a bátor dalia,~Jób Gíleádból,
1268 Szabad|                  E sok derék hõs? Védték a jogot.~Védték a rongyos,
1269 Szabad|                   Védték a jogot.~Védték a rongyos, tiprott nép jogát,~
1270 Szabad|                   szentség,~Hogy Izraelt a járomból kimentsék.~II.~
1271 Szabad|                   Karók, keresztek, mint a jegenyék~Két hosszu sorban...
1272 Szabad|            sorban... s rajtuk lánggal ég~A lázadó: élõ halotti fáklya.~
1273 Szabad|               élõ halotti fáklya.~Suhint a bárd, recseg-ropog a máglya.~
1274 Szabad|              Suhint a bárd, recseg-ropog a máglya.~Irtózatos, vad bosszút
1275 Szabad|                  vad bosszút áll e népen~A császár híve, a császár
1276 Szabad|                  e népen~A császár híve, a császár nevében.~Egyszerre
1277 Szabad|                  tíz.~Vérrel keverve fut a hegyi víz,~Mely gyors habjával
1278 Szabad|            füstgomolyja~Mint felhõ száll a Bethgader hegyére.~De jajszó
1279 Szabad|                hegyére.~De jajszó nincs. A hõsök büszke vére~Mély csöndben
1280 Szabad|                  hangot egy sem ad.~III.~A százból egy maradt még:
1281 Szabad|                   Utolsó. Mert elsõ volt a csatán.~Mind meghalt. Látta,
1282 Szabad|            meghalt. Látta, s nem rándult a képe.~Egy néma könny szaladt
1283 Szabad|                  néma könny szaladt csak a szemébe.~Jön a pribék, kezet
1284 Szabad|              szaladt csak a szemébe.~Jön a pribék, kezet emelni rája.~
1285 Szabad|                kezet emelni rája.~De int a császár buzgó, hû szolgája,~
1286 Szabad|              császár buzgó, hû szolgája,~A hatalom becsvágyó embere:~„
1287 Szabad|                Vége! Minden tönkre ment!~A tereken halálos, néma csend,~
1288 Szabad|                 néma csend,~És egy hiján a népjog száz bolondja~Békés
1289 Szabad|               egyik se rontja~Uralmamat! A lázadást levertem,~Sírbolt
1290 Szabad|               lázadást levertem,~Sírbolt a házam, temetõ a kertem,~
1291 Szabad|                  Sírbolt a házam, temetõ a kertem,~Országunk vérzik
1292 Szabad|                csürhe! Sok hitvány bohó!~A nép? A nép igavonó barom,~
1293 Szabad|                 Sok hitvány bohó!~A nép? A nép igavonó barom,~És ebbõl
1294 Szabad|              igavonó barom,~És ebbõl áll a törvény: akarom!~Cézár elõtt
1295 Szabad|            akarom!~Cézár elõtt meghajtom a fejem,~És õ segít, hogy
1296 Szabad|            elõttem meghajoljatok:~Ez itt a törvény és ez itt a jog!~
1297 Szabad|                  itt a törvény és ez itt a jog!~Látod: mit ért a buta
1298 Szabad|                itt a jog!~Látod: mit ért a buta ellenállás?~Mondtam
1299 Szabad|              Néprõl beszéltek s oda visz a gõg,~Hogy föllázadtok, átkos
1300 Szabad|            pártütõk!”~IV.~Gúny villan át a zsarnok vad szemén:~„Ha
1301 Szabad|                   Nincs több forradalom!~A lázadók máglyán, karón,
1302 Szabad|                  karón, kereszten!”~ *~S a századik megszólal: Ujra
1303 Szabad|                 nagy vagy és dicsõ vagy, a nép csodálni jár,~De nagyságát
1304 Szabad|             lelkesedtél, míg jártad lenn a port,~De néma részvétlenség
1305 Szabad|                lelkesednek érted... S te a magasba fenn~Állasz közönnyel,
1306 Szabad|             szerelem!~Hûlõ testem átadom a földnek,~Hogy helyettem
1307 Ember |                  mennyi bú!...~Isten!... A te szép világod~Még mindig
1308 Ember |                  Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,~S hatalmas
1309 Ember |                hangzik rajta dal.~S mint a halottnak nincs lélegzete:~
1310 Ember |                 moccan. Minden éjbe hal.~A bús rögöt örök fagy vonja
1311 Ember |             kiégve, bár megfagyva régen:~A szomorú gömb ott bolyong
1312 Ember |                  sorában,~Mint egykoron, a hév s erő korában!~Forog,
1313 Ember |              Forog, forog, hurcolván azt a fényt,~Amit hő napja hullájára
1314 Ember |                Csak gördűl, csak kering,~A mindenség élő-halottjaként!...~
1315 Ember |                 Szent érzések túláradtán a könny,~Szemünknek gyöngye!...
1316 Ember |                   Rád néz s nem csap meg a halál szele.~A pezsgő létben -
1317 Ember |                  csap meg a halál szele.~A pezsgő létben - meg van
1318 Ember |                            NÉVTELEN SÍR.~A temető zugában~Vetettek
1319 Ember |             zugában~Vetettek neki ágyat,~A többiektől távol...~Talán
1320 Ember |               sem viselték!~Mikor ledőlt a porba:~Elhűlve, haldokolva~
1321 Ember |                 meg nevét sem,~Csak ment a semmiségbe.~Bús lelkét kilehelvén,~
1322 Ember |             kilehelvén,~Csak egy szó ûlt a nyelvén,~Nem több, csak
1323 Ember |                   Ilyen hitvány halottat~A cifra, fényes, drága,~Szép
1324 Ember |                még sose hoztak!~Ó bezzeg a sirásók~El is temették szépen:~
1325 Ember |               névtelen darab-fa~Gubbaszt a sír tövében.~És alszik és
1326 Ember |                  hosszu, csendes.~De tán a többi sem tesz~Mást lenn
1327 Ember |              Mást lenn az éjszakában!...~A temetõ kigyúlad,~Hatalmas
1328 Ember |                tündöklő királyok,~Akiket a világ trónusain látok:~Nem
1329 Ember |            megértem,~Hogy elől ragyogjon a valódi érdem!~De mikor köztetek
1330 Ember |                 van,~Mégis csak ti ültök a fénylő magosban!~Pedig hogyha
1331 Ember |                ki az osztályt: hol lenne a fenség?~Kevesen volnátok
1332 Ember |            minden dadogott szó~Nem hozná a népek millióit lázba,~Nem
1333 Ember |               Nem röpítné sürgöny szerte a világba!~Ti kucorganátok
1334 Ember |                Egy cifra hazugság rontja a világot.~Bölcsek éhen halnak
1335 Ember |                   Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára~Fölkent homlokkal
1336 Ember |                  rajtam: én~Úgy teremtem a világot,~Hogy mindenki kap
1337 Ember |             nyugodtan nem nézhetném~Fönn a fényes, boldog égben~Azt
1338 Ember |                 fényes, boldog égben~Azt a sok boldogtalant,~Aki szenved
1339 Ember |                maró inségben,~Évről-évre a teremtés~Százezernyi remekének!~
1340 Ember |               azt, hogy más szemmel~Nézi a világot ő,~A sugárzó, a
1341 Ember |                szemmel~Nézi a világot ő,~A sugárzó, a dicső!~Ő alkotta
1342 Ember |                  a világot ő,~A sugárzó, a dicső!~Ő alkotta ezt a rendet,~
1343 Ember |                   a dicső!~Ő alkotta ezt a rendet,~Tudja is hát, mit
1344 Ember |            bennünket bölcs közönnyel,~Ő, a legfőbb bölcseség,~Ő, a
1345 Ember |                  a legfőbb bölcseség,~Ő, a kezdet és a vég!~Ámde én
1346 Ember |                bölcseség,~Ő, a kezdet és a vég!~Ámde én ember vagyok
1347 Ember |                  nekem fáj, hogyha látom~A nyomort e szép világon!~
1348 Ember |                   az oktalan parány,~Én, a porból vett halandó,~Épp
1349 Ember |              Árny vagyok, rezgő atom:~Én a sírót siratom!~Hogyha látom
1350 Ember |                és tereken:~Könnybe lábad a szemem!~Ó bocsásd meg, véghetetlen~
1351 Ember |                bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,~A szenvedőket
1352 Ember |                 csak: Míg mi a halottat,~A szenvedőket telehintjük
1353 Ember |               Ismertem embert. Maga volt a gazság.~De életét bőségben,
1354 Ember |                   S fénylett rá folyvást a szerencse napja!~Ha hitvány
1355 Ember |              Vagy van talán igazság, túl a földön?~Van angyal, végzést
1356 Ember |                   Különbet, jobbat, mint a földi bíró?~ - Nem tudom!~
1357 Ember |                földi bíró?~ - Nem tudom!~A vénség elhal, sírba dől.
1358 Ember |               bús kérdésre: Mért hal meg a bájos,~Friss, édes jószág -
1359 Ember |               édes jószág - mért hal meg a gyermek?~ - Nem tudom!~Egy
1360 Ember |           különbség? Úgy elpusztul éppen~A fényes lángész, mint a ronda
1361 Ember |             éppen~A fényes lángész, mint a ronda állat,~Mely túrt,
1362 Ember |                Legyek módjára röpködjünk a fényben~Pár évig - aztán
1363 Ember |             rágnak -~Mondd: érdemes volt a világra jönnöd?~Mondd: van-e
1364 Ember |                 Egész áldott nap ott lóg a nyakadban~A puffadt, köpcös,
1365 Ember |                  nap ott lóg a nyakadban~A puffadt, köpcös, súlyos
1366 Ember |             Durva tested~Hurcolja bátran a nehéz keresztet.~S mert
1367 Ember |             kidőlnöd: ujra kezded~Mindíg a munkát, lankadatlanúl!~Ámbár
1368 Ember |               Különb vagy százszor, mint a gazdag ősök~Pazarló sarja!
1369 Ember |                 ősök~Pazarló sarja! Mint a kártya-hősök!~Kéjenc mihasznák -
1370 Ember |            Legyen bár benned még oly kék a vér,~Légy bár fél-isten
1371 Ember |                  pálmát, liljomot,~S míg a sirokra halkan rálegyintnek,~„
1372 Ember |             szellő ragadja,~És egyik sír a másikának adja.~Halottak
1373 Ember |                  szól,~Fohász, sohaj kél a göröngy alól.~Dermedt tagjával
1374 Ember |            reszket sírja fenekén,~És búg a hang, a rejtelmes, csodás:~„
1375 Ember |                  fenekén,~És búg a hang, a rejtelmes, csodás:~„Föltámadunk!
1376 Ember |                  Ám ez is hiába.~És most a legszebb szól hozzá kevélyen:~„
1377 Ember |         hozsannás szónkra!” Végre~Mozdul a hant s ily válasz döng az
1378 Ember |                 lóra, szeretőre?~Van még a földnek rabja? Börtön-őre?~
1379 Ember |              újra, gyötrődvén bele,~Hogy a világ bánattal van tele?!~
1380 Ember |            ranggal, cifra ősi névvel,~De a tulajdon igaz érdemével.~
1381 Ember |                 mindenütt, ahol nem gúny a jog,~A föld gyümölcsét egyformán
1382 Ember |          mindenütt, ahol nem gúny a jog,~A föld gyümölcsét egyformán
1383 Ember |                 nem lesz többé birkanyáj a nép,~Aki parancsra vágó-hídra
1384 Ember |                  lesz más hatalmas, csak a jóság;~Harcban nem omlik
1385 Ember |                 ezrek drága vére,~S csak a tulajdon szerető szivére~
1386 Ember |               másra -:~Majd én is vágyom a föltámadásra!~
1387 Ember |                szálltál,~Hogy kiderüljön a szent igazság!~A régi és
1388 Ember |              kiderüljön a szent igazság!~A régi és nagy Róma erénye
1389 Ember |                 az,~Amely te benned küzd a jogért dicsőn.~A régi elv:
1390 Ember |             benned küzd a jogért dicsőn.~A régi elv: Legyen igazság,~
1391 Ember |                 elv: Legyen igazság,~Bár a világ darabokra hull is!~
1392 Ember |                Nagy könyje fénylik, mint a csillag,~És ez a fény kisugárzik
1393 Ember |           fénylik, mint a csillag,~És ez a fény kisugárzik onnan.~Magadra
1394 Ember |        társaságod. Nincs odakint külömb.~A néma csöndben millióknak~
1395 Ember |                  millióknak~Lelke beszél a te szellemeddel!~Nincs benne
1396 Ember |        szellemeddel!~Nincs benne kétség: a pulya hallgatás~Javadra
1397 Ember |               hallgatás~Javadra vált vón a sokaság elõtt,~Mely ráköpött
1398 Ember |                  bõsz dühében~Esztelenûl a saját szivére...~De nem!
1399 Ember |                   Félre, hiú babér!~Hisz a silányok tapsa utálatos...!~
1400 Ember |              silányok tapsa utálatos...!~A szenvedõnek egy sohajját~
1401 Ember |             Buktál, de szépen... mint az a vértanú,~Kinek fejére glória
1402 Ember |                1898.~II.~AMIKOR MEGHALT.~A szájhõs még rikoltoz. De
1403 Ember |           Igazságmondó, immár néma vagy!~A szent kéz nyugszik. Már
1404 Ember |          Ál-szenteket s valódi árulókat!~A toll Szent Györgye többé
1405 Ember |            karóba húzni rút~Gyûlölséggel a meghalt vértanút!~E sír-gyalázó,
1406 Ember |         nagyságod most egész!~O gúny!... A rikkancs, a bohóc, aki~Hazát
1407 Ember |                   O gúny!... A rikkancs, a bohóc, aki~Hazát szaval:
1408 Ember |               szaval: mind hû és hazafi!~A vad, tudatlan, gõgös, léha
1409 Ember |                 ordít és Szedánhoz ér...~A reklám-páthosz, a Boulanger-nóta~
1410 Ember |                  ér...~A reklám-páthosz, a Boulanger-nóta~Sok léhütõje:
1411 Ember |                    Te, aki tépted durván a gyomot,~(Bölcs durvaság!)
1412 Ember |                   igazságot papoltál:~Te a hazádnak ellensége voltál!~
1413 Ember |                 Temessék Zólát ott fönn, a hegyen.~Mi meg temessük
1414 Ember |                  hegyen.~Mi meg temessük a kezünkbe itt~Égõ arcunkat...
1415 Ember |              nincs halál!...~Amint lejár a földi élet,~A láthatatlan
1416 Ember |                Amint lejár a földi élet,~A láthatatlan tûz: a lélek~
1417 Ember |                 élet,~A láthatatlan tûz: a lélek~Lobogva más csillagra
1418 Ember |              életében!~Mert nem csüggött a jón, a szépen,~Mert könnyeket
1419 Ember |                 Mert nem csüggött a jón, a szépen,~Mert könnyeket nem
1420 Ember |               nem vérzett lelkesedve!...~A Mindenség teremtõ kedve~
1421 Ember |                volt valaha,~Aki szerette a világot~És milliókért élni
1422 Ember |                                          A NÉPET SZERETEM.~Királyokat
1423 Ember |               rangom, rendjelem,~Mert én a népet szeretem!~Van sok
1424 Ember |            Ugyancsak fönn és messze jár!~A szép, kegyelmes címekért~
1425 Ember |                  mindegyre lenn,~Mert én a népet szeretem!~Csak menjenek
1426 Ember |                  ád: elég nekem.~Mert én a népet szeretem!~A népet,
1427 Ember |                Mert én a népet szeretem!~A népet, a gyámoltalant,~Mely
1428 Ember |                 népet szeretem!~A népet, a gyámoltalant,~Mely küzd
1429 Ember |             kórházban, szemeten -~Én ezt a népet szeretem!~Ah ezt a
1430 Ember |                 a népet szeretem!~Ah ezt a népet! Mely talán~Jövõ idõk
1431 Ember |                  fog,~S ember lesz, mint a gazdagok!~E bús, szegény,
1432 Ember |          Könnyezve mondják majd, hogy én~A népet egykor szeretém!~1901.~
1433 Ember |                                          A HARMADIK GRANÁTOS.~- 1902. -~
1434 Ember |               legörnyed, amikor~Odaérnek a német határhoz.~Hallják
1435 Ember |                  német határhoz.~Hallják a hírt, a szörnyü hírt,~Hallják
1436 Ember |                határhoz.~Hallják a hírt, a szörnyü hírt,~Hallják elhûlve,
1437 Ember |             zokogva:~Szétverve, legyõzve a büszke sereg,~S a császár...
1438 Ember |               legyõzve a büszke sereg,~S a császár... a császár - fogva!~
1439 Ember |             büszke sereg,~S a császár... a császár - fogva!~Sírnak,
1440 Ember |                fogva!~Sírnak, keseregnek a harcosok,~Ismétlik a szörnyüséget.~
1441 Ember |          keseregnek a harcosok,~Ismétlik a szörnyüséget.~S az egyik
1442 Ember |                  Mindennek vége!” ” szól a társ.~„ „Meghalnék szívesen...
1443 Ember |           poronty!~Mit nékem az asszony, a párom!~Kolduljanak, ha éhesek!...~
1444 Ember |            Kolduljanak, ha éhesek!...~De a császár!... Az én császárom!~
1445 Ember |                 kérlek, cimborám!~Ha itt a halál elérne:~Holttestemet
1446 Ember |                 Szívem fölött legyen ott a kereszt,~A becsület szalagja...~
1447 Ember |             fölött legyen ott a kereszt,~A becsület szalagja...~Kezembe
1448 Ember |                   Úgy fekszem s vigyázok a sír fenekén,~Mint õr-helyén
1449 Ember |          zörejében:~Fegyverben kiszállok a síkra legott~S a császárt,
1450 Ember |               kiszállok a síkra legott~S a császárt, a császárt megvédem!...”~
1451 Ember |               síkra legott~S a császárt, a császárt megvédem!...”~II.~
1452 Ember |                granátos.~Néz. És hasonló a szeme~A villám-lobogáshoz.~„
1453 Ember |                  Néz. És hasonló a szeme~A villám-lobogáshoz.~„Császárotok,
1454 Ember |                  karom van...~Az, akinek a csatatér~Halálhörgése, gyásza,~
1455 Ember |             Könnyzápora, vértengere~Volt a mulatozása...~Az, akinek
1456 Ember |                  aljasabb~Gazember nincs a földön!~Nagyobb gazember
1457 Ember |                méh, egy kis parány,~Mely a virágra rá száll,~Hogy mézet
1458 Ember |           gyûjtsön -: többet ér,~Mint ez a roppant császár!...~Ám kössék
1459 Ember |             dolgokra tartom én:~Megvédem a nõmet, a nõmet!...~Strázsáld,
1460 Ember |             tartom én:~Megvédem a nõmet, a nõmet!...~Strázsáld, ha
1461 Ember |                 Ezer császárért nem adom~A gyermekem kis ujját!...”~
1462 Finale|                    Ez gyöngédebb ég: itt a folt~ Örökké megmarad!~Egy
1463 Finale|                 elég!... És húnyni kezd~ A régi, tiszta fény.~Mélyebb
1464 Finale|                  Mélyebb sebet vág, mint a tõr,~ A nõ nemes szivén!...~
1465 Finale|                  sebet vág, mint a tõr,~ A nõ nemes szivén!...~Átérzi
1466 Finale|             sérted!~Ne félj! Nem hal meg a madár~ Ha szárnyait megtörték.~
1467 Finale|                  Ha szárnyait megtörték.~A pillangó tovább röpûl,~
1468 Finale|            fényporát letörléd.~Tovább él a szerelem is~ Mert mindennél
1469 Finale|                  nyájasan nézett le rám!~A sokaság közt járva-kelve,~
1470 Finale|             gyûlölnek engem,~De mosolyog a szelid ég!~Sugárzó íve,
1471 Finale|            Pompája nyit völgyön, hegyen,~A rügyezõ bimbócskát én is~
1472 Finale|                nézhetem.~Nem fog lenézni a virág, ha~Mellette némán
1473 Finale|               Mellette némán elmegyek,~S a bokrok, vékony vesszeikkel,~
1474 Finale|                Elfütyörészi víg dalát.~S a föld, a jó föld, hogyha
1475 Finale|        Elfütyörészi víg dalát.~S a föld, a jó föld, hogyha egyszer~
1476 Finale|                  mindent~Eltemet az idõ!~A te bánatodat~- Bizzál benne
1477 Finale|              fuvalom:~Akképp ûzi széjjel~A halálnak szele~Agyad sûrü
1478 Finale|               Madarak röpködnek.~Zsendül a teremtés...~De te porladsz,
1479 Finale|             szelíden,~Mint gyermek-ajkon a mosoly.~Szép hervadásod
1480 Finale|                 végsohajja~Illat gyanánt a légbe foly.~Ó kis virág!
1481 Finale|              mennyi szenvedés~Öl, rombol a világon~S a boldog mily
1482 Finale|         szenvedés~Öl, rombol a világon~S a boldog mily kevés;~Bár győz
1483 Finale|              boldog mily kevés;~Bár győz a jóval szemben~Az aljas,
1484 Finale|                  jóval szemben~Az aljas, a hamis,~S e véres küzdelemben~
1485 Finale|             földön~Egy szép emberi tett:~A gyászt még fel nem öltöm~
1486 Finale|                 fel nem öltöm~S ünneplem a hitet.~Amíg lesz könnyem,
1487 Finale|               Míg lelkemet tudom:~Mindig a jót remélem~S a rosszat
1488 Finale|                   Mindig a jót remélem~S a rosszat siratom!~
1489 Finale|                                  NAPFÉNY A MEZŐN.~A nap benéz az ablakon,~
1490 Finale|                         NAPFÉNY A MEZŐN.~A nap benéz az ablakon,~Ahol
1491 Finale|              futok,~Futok ki nyakra-főre~A szomszédos mezőre!~Vidám
1492 Finale|          pacsirta már dalol.~Nótája szól~A tündöklő kékség alól.~Nincs
1493 Finale|              tündöklő kékség alól.~Nincs a bohónak semmije,~Mégis dalol
1494 Finale|               meleg sugár!~Gyors elmulás a vége bár,~Én semmitől se
1495 Finale|              ujra dal fogan.~Érzem, hogy a halál se más,~Csak folytonos
1496 Finale|               hallgató!~Érzem, mily szép a földi lét!...~S mély áhitattal
1497 Finale|                 Míg látok, hallok, élek:~A halhatatlan lélek!~
1498 Finale|                           FORTUNA.~Mások a szerencsét~Könyörögve kérik,~
1499 Finale|      hajó-töröttek~Messzi tengeren~Nézik a partot.~Lesütött szemekkel~
1500 Finale|                 Lesütött szemekkel~Járok a világon~S a szerencse mellett~