Part
1 CorCor| Nézek, nézek a menetre,~S a keresztre,~Mely szelíden
2 CorCor| szeretnék köztük lenni,~S menni, menni~Velük együtt,
3 CorCor| Mennék velük fej-lehajtva,~S kilehelném egy szent dalba,~
4 CorCor| vigyétek~Magatokkal e fohászt!~S a komor Kalváriáról~Hozzatok
5 CorCor| Hozzatok hírt Máriáról,~S ama fáról~Üdvözítõ kínokat!~
6 CorCor| Égbõl származtál, ó uram,~S aljas föld veszitett el!~
7 CorCor| föl a fára!~Nem!... Õ itél s õ süt vasat~A szentek homlokára!~
8 CorCor| tanitvány!...~Míg száll az éj s homályba vész~Tövis, szeg,
9 CorCor| csengett a szomszéd réten~S ujjongva jött a kedves csõcselék...~
10 CorCor| egymást féktelen szeszéllyel~S fogalmuk sem volt, hogy
11 CorCor| valamennyi. Egymást majd leverte.~S míg meg-meg bújtak a kereszt
12 CorCor| rám...~Tovább szaladtak... s én magam maradtam.~Ó játszatok
13 CorCor| Most könyre köny gyûl, gond s önvád alatt!~Ha láttok hitványt,
14 CorCor| hitványt, polcról-polcra kelve,~S égszülte lángészt, túrni
15 CorCor| büszkén pénzt zsebelve,~S nagyot hogy’ köpdös a bitang
16 CorCor| szív, nehogy kétségbe essék~S a tört léleknek nincs mit
17 CorCor| kötelesség~Az összes lét s a föld - Kalvária!~
18 CorCor| egy szép férfi jött felém,~S csodás szemével a szemembe
19 CorCor| megrázta bánatos mosollyal,~S elfordult tõlük s ment tovább
20 CorCor| mosollyal,~S elfordult tõlük s ment tovább megint.~Uralkodók
21 CorCor| világnak nyitva áll egem,~S ti csak lázítni, csak gyûlölni
22 CorCor| pillantást vetett~A szép vásárra s ment tovább: „Szivükben~
23 CorCor| az Isten jobbja mellett,~S bennünket egykor üdvösségre
24 CorCor| van! Jézus légy velem!”~S dadogva, sírva tört ki a
25 CorCor| forrott, mint a tenger-ár.~S a nagyszerû processzió megindult,~
26 CorCor| elé, ahonnan jõ a fény...~S meglátják Jézust, akit úgy
27 CorCor| Karácsonyfát hozott nekik s a vékony~Gyertyákat most
28 CorCor| özvegy elfásult szemébe...~S Jézus velük sír és velük
29 CorCor| eltûnik a földrõl~A szenvedõk s szegények Istene!~
30 CorCor| gavallér vitte ott a szót,~S ezek csináltak úri kaszinót.~
31 CorCor| csoportja függött a falon,~S egy ócska naptár a nagy
32 CorCor| világot.~Jézus nem látta s a lábára hágott.~Aztán tovább
33 CorCor| hörögve~Utána ront Jézusnak s izmos ökle~A mélázó, tündöklõ
34 CorCor| város minden tisztes aggja,~S azonnal sürgõs közgyülésre
35 CorCor| golyóznunk azt a mételyest!”~S a közgyülés rádörgi a Helyes-t!~
36 CorCor| salakja,~Nem méltó hozzánk s percig sem maradhat~A názáreti
37 CorCor| ragaszkodik Isten egy fiához,~S kínok utján eljut a Kalváriához!~
38 CorCor| Míg más boldog, gazdag s az életnek örûl,~Tégedet
39 CorCor| hizelgés nagy urat magasztal,~S hitvány jókedv zaja tölti
40 CorCor| fáján.~Más emelkedés nincs s ne legyen számomra!~Nyeljen
41 CorCor| hóhér lángba, gyötrelembe,~S rémitõ kínomban, mely velõmig
42 CorCor| tördeli!~Keresztet csonkít! S rettentõ, hogy éppen~Szent
43 CorCor| Ahol nincs senki. Tör, zúz s hirtelen~Tovább oson, mint
44 CorCor| ájtatos hatóság háborog,~S ahány drabantja és szolgája
45 CorCor| húsz és harminc kötözze,~S ha ellenáll, hát vagdaljátok
46 CorCor| fejjel magasabb~Üzõinél. S mint villám, ha lecsap,~
47 CorCor| rájuk. Aztán szólni kezd. S e hang~Fönséges és bús.
48 CorCor| Bánom, hogy születtem,~S ilyen világnak megváltója
49 CorCor| mint a kõ!~Megmondtam!”~V.~ S elment a kereszt-törõ!~
50 CorCor| finom legényt~Imádott híven. S megcsalták szegényt!~Se
51 CorCor| jóságos õre~Semmit se látott s a kaput kitárta:~„Kerülj
52 CorCor| hosszan, esdekelve, szépen,~S úgy érzi, hogy e jók, tiszták
53 CorCor| eloszlik földi szenvedése,~S itt szeretet, boldogság
54 CorCor| merõn a sáppadt idegent.~S amit nem látott Péter úr,
55 CorCor| sírt - - innen ez a folt!”~S az angyalok rá száraz, büszke
56 CorCor| és könnye ujra hull.~S keblén a folt nagyobb lesz.
57 CorCor| tövis-nyom. Gyász és glória.~III.~S amint a sok szép angyal
58 CorCor| arra, aki sír és félre áll.~S szól Jézus: „Én elõttem
59 CorCor| hegytetõn a napsütötte hó.~IV.~S mint võlegény a szép menyasszonyát,~
60 CorCor| ébren. Õk mind alszanak.~S akit hívtak -: jön!... Ott
61 CorCor| arat,~Pásztortok eljött s köztetek marad.~Karácsony-fáúl
62 CorCor| vártok teljes kényelemben,~S Jézus nevét buzgón dicséri
63 CorCor| futkosnak tétován gyalázat~S inség között -: ez a keresztény-század?~
64 CorCor| megtoroltok, -~De én... én tûrtem! S akkor voltam boldog,~Ha
65 CorCor| elõször roskadt le a válla~S átsajdult keblén kín-terhes
66 CorCor| vádló pillantást vetett,~S megbánta, hogy világra született!...~
67 1 | élünk!~Van friss egészség s jólétbõl telik!~Ha dolgoztál,
68 1 | halnál meg, hiu kéjvadász!”~S a negyedik szól: „Ó, szegény
69 1 | csókolt, engem boldogított~S én valamennyit hévvel ölelem.~
70 1 | Jajongnátok önsorsotok felett,~S a boldogságnak egy pillanatáért~
71 1 | szerelem ringatva vett karjára,~S most, mielõtt ébrednék,
72 1 | ébrednék, meghalok!” ”~Szólt s hangja elhalt. Egy végsõ
73 1 | Mandolin-hang árad széjjel,~S tele vággyal, szenvedéllyel~
74 1 | Égõ mámor szállt le rám,~S nem találok semmi szépet~
75 1 | mozdulatlan, csöndesen,~S mint egy merengõ, méla szem,~
76 1 | Minden zörejre összesúgnak,~S ha kél vihar, szorongva
77 1 | Lábujjhegyen lép e habokra,~S elfojtja bõsz szavát.~Mint
78 1 | Áll fölötte elborongva,~S pihenőjét tartva itt,~Ráhullatja
79 1 | naplementén elborul a táj~S a tó fölött terjengő félhomály:~
80 1 | kel fel.~Megáll a tónál s félre hajlott fejjel~Úgy
81 1 | kelvén~Körülte halkan járnak,~S a törpék bûvös nyelvén~Fölötte
82 1 | egy sohaj...~Aztán alant~S a légbe fent~Kimondhatatlan~
83 1 | BÁLKIRÁLYNŐ TEMETÉSE.~- 1886. -~S a halál, meghajtva magát,
84 1 | Táncomban semmi hiba!”~S félig vonakodva, félig kimerûlve~
85 1 | rideg váz karjaiba.~Fölkapta s repûltek szívszakadásig,~
86 1 | Röviden odadobja: - „Meghalt s temetik~Holnap... Nyugodjék
87 1 | felett.~A pap, a sirásók s néhány rokon~Oda állnak
88 1 | Azután lebocsátják a gödörbe.~S akit rózsával hintett a
89 1 | táncolta halálra magát,~S most a királynõt mégsem
90 1 | követik!~Mikor elment a nép s bús dombja fölött~Elfoglalta
91 1 | borongott, mely szivemre támadt~S a részvét forrását megnyitotta
92 1 | Ülj le mellém, vándor s mondd el, hova, merre?~Merre
93 1 | merengve~Üldögélt mellettem s az alkonyi csendbe~Mély,
94 1 | Keresem az Istent!” ” szólt s tovább ment lassan.~----------------------------------------------------------~
95 1 | kerestél?”~Oda roskadt mellém s mint a sebes zápor~Összegyült
96 1 | nyugalmát, jólétét teszik föl,~S múló vágyaikból, kis szeszélyeikbõl~
97 1 | csúcsa és a szellem mélye!~S mit találtam náluk? Hitvány,
98 1 | semmi elmét,~A gõg butaságát s a kéjvágy förtelmét!~Hol
99 1 | szépet, a nagyot keresvén.~S mit találtam náluk? Önzõ,
100 1 | haraggal sorsa ellen lázadt~S meghalt, mint veszett eb,
101 1 | tolvajt, a tiz éves zsiványt,~S megcsömörlött lelkem halni,
102 1 | felszökkent, õrült lázban égve,~S kezdett futni, futni, be
103 1 | Ember ember hátán~Mint fönt s alant a szinházak terén,~
104 1 | künn rekedt.~A lélektan s a szent kiváncsiság~Nevében
105 1 | Négy levesosztó egylet s egynehány~Vörös keresztnek
106 1 | Im a szárnyajtó kitárul~S hozzák a bûnöst. A komoly
107 1 | Huszonnégy órás életét leélni.~S a publikum, mely látott,
108 1 | mindent megvehetni vél.~S a hadvezért, kit húsz csatában
109 1 | föld alól~Kibuzgó forrás - s bár dobogjon oly~Rendén
110 1 | Mellette ûl a halvány gyóntató~S szelíden reszket ékes ajkain~
111 1 | Dadogja a pap szavai után~S magába szállva megkisérti
112 1 | egy...~És itt az éjfél. S ó csodálatos:~E nyomorúlt,
113 1 | Livrés cselédek futnak föl s alá~És hordják szerte hosszu
114 1 | kitörve.~Egy durranás - s pezsegve ront utána~A rózsaszínü
115 1 | hegedûnek siró dallamához.~ S a levegõben úszik a havannák~
116 1 | havannák~Nemes, kék füstje s illatot lehel~Husz féle
117 1 | Bûvös sziget a földi gond s nyomor~Könny-óceánján, ahová
118 1 | biróság~Dísz-elnöke. Ló- s szépségversenyen~Õ dönt.
119 1 | Ismerõs vele~Minden tribün s minden bitófa. Minden~Lovász
120 1 | siralomház ablakára szálltak~S ott búgni kezdtek a galambok
121 1 | gyóntató pap karját nyújtaná~S elkezdené vezetni. Mintha
122 1 | Anyja épp most~Fektette le s kacsóit összetévén~Imádkozik,
123 1 | gyilkosság bünében~Elítéltetvén s a legmagasabb kegy~Meg nem
124 1 | játszottak a mezõn tavasszal~S õ verte mindig a legtávolabbra,~
125 1 | A madarak pártjára állt s hamar~Mind visszarakta s
126 1 | s hamar~Mind visszarakta s egyik ellenálló~Társát leszidta
127 1 | Csavargó és királyi felség.~S a tömjénhez szokott dicsõt~
128 1 | Egy szót se szól, csak int s e jel~Több a parancsnál.
129 1 | mondva ki,~Hogy egy az úr s az Õ e földtekén.~Mellettem
130 1 | bokra~Vele mind egyenlõ s hû barátja volt.~II.~Egyszer
131 1 | kedve;~Jár mindig szegényen s mindig boldogan;~Most alszik,
132 1 | IV.~Nem! Nem! Aki fáradt s árnyékába fekszik,~Azt a
133 1 | levelekkel halkan eltemette,~S nem hallotta senki vádló
134 1 | azt, ki együtt él vele.~S ha követ dobnak rád, összetépik
135 1 | Mélabús mosoly,~Melyben sugár s könny lágyan összefoly.~
136 1 | pihent a könny-áztatta szem,~S mosollyal mondta: Nem fáj
137 1 | többinél,~Részvéttel néz rá, s ily szavakra kél:~„Sajnálom
138 1 | Hallgassatok szánalmatokkal el,~S jegyezzétek meg hitvány,
139 1 | gondolat villámát felfogom,~S a földnek másik sarkáig
140 1 | gondolat örök tüzében égek!~S bár a tavasz virág nélkül
141 Margit| szállnak, egyre szállnak,~S bennünket most is úgy találnak,~
142 Margit| Hûségemet dobogja szívem,~S kedves szemedbõl, drága
143 Margit| lesz,~Örökké tart a vész,~S számomra nincs más, csak
144 Margit| elpihent!~Tükörré váltál s a kacér ég~Arcát fürkészi
145 Margit| vizednek~Sötét hullámzata,~S fodros habod libegve táncol,~
146 Margit| morajjal~Suttogja el neved,~S ringatja, mint egy szép
147 Margit| hajnal fogja át.~Pirúl az ég s az ébredõ, setét föld~Boldog
148 Margit| kiváncsian megnéznek~A madarak s a kékszemû virág,~Mely szirmait
149 Margit| összezendûl az enyémmel s így int:~Szeressük egymást,
150 Margit| pompát,~Én elmerengek rajtad s az egen!~Ünneplõ ágyúk zagyva
151 Margit| galamb búgása több nekem!~S egy könnyet, amit örömödben
152 Margit| adom!~Ó jer, borulj rám... s édes öleléssel~Szeressük
153 Margit| emberek nehéz küzdelmirõl,~S ha sírsz, mint könnyû tavaszi
154 Margit| csókolja föl!~Aztán mosolygasz s mezei virággal~Körül fonod
155 Margit| elõtt még egyszer átkarollak~S a végsohaj így reszket ajkamon:~
156 Margit| Apró virágit szedjük...~S mindazt, mi gõg és hiuság,~
157 Margit| le nékem,~Már haldokolsz s leejted szirmodat.~Halálodat
158 Margit| Ádriára mentünk,~Mely forrt s emelkedett...~Talán azért,
159 Margit| ütemben~A kéklõ síkon át,~S te énekelted hosszan~A Santa
160 Margit| hosszan~A Santa Lúciát.~S a tenger vitte hangod,~Oly
161 Margit| Ott csillapúl az orkán,~S csüggesztett szárnnyal ûl.~
162 Margit| felhõn,~Áldássá lesz a vész,~S imára kulcsolt kézzel~Mereng
163 Margit| Legyen megrakva bár.~Arany s gyémánttal terhelt~Hajó
164 Margit| sokkal tisztább, mélyebb,~S több - édessége van!~ ~Fiume.
165 Margit| remekűl volt válogatva mind, -~S szerelmem adta e virágokat.~
166 Margit| Elfonnyad mind, amit kert s rét terem,~De mely nyujtotta
167 Margit| csillag folyvást vezetett~S téged jelentett nékem.~Föl
168 Margit| a síron át.~Õsz van most s nekem tavasz nyit~A kipusztult
169 Margit| Aki rajtam könyörültél,~S vész-dobált sajkámba ültél,~
170 Margit| Ami benne el van rejtve,~S töredezõ szókat ejtve~Gerlebúgásként
171 Margit| beljebb, beljebb mentünk,~S útunk mindig szebb vala.~
172 Margit| Léptünkön virág serkedt föl,~S énekelt ezer fészekbõl~Az
173 Margit| Gyöngéd kézzel összeszedtem~S egy kis oltárt épitettem, -~
174 Margit| Szabad madár a lelkem,~S madárnak szállni kell,~Versenyt
175 Margit| Olykor, ha véled szemben ûlök s nézlek,~Elém lebeg egy szép,
176 Margit| Angyal-társaidat~Látogatni mentél...~S míg te rózsa-ajkkal~Kérlelted
177 Margit| mélázni~Megvillámló égen, -~S szebb jövõben szárnyal~Röpke
178 Margit| Majd harcról van álmom~S elesem a csatán...~Pedig
179 Margit| térdem~Mintha kõbõl volna,~S névtelén sírok közt~Lerogyik
180 Margit| világon egy szivet se leltem,~S a te szivedben egy egész
181 Margit| fájóbban érzenék.~Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,~
182 Margit| Gyötörni õket lesbe áll,~S én üdvömet féltõbben óvom~
183 Margit| Megértém és szerettem.~S ameddig bennem szív dobog,~
184 Margit| Mert senki sincs oly hû s igaz,~Mert senki sincs oly
185 Margit| világnál drágább vagy nekem,~S kebleden bimbózó két kis
186 Margit| vagyok!~Otthonom nálad van s mindig ott marad,~Mert csak
187 Margit| vadak~Vagy bohócok koncért s hírért játszanak.~Mit nekem
188 Margit| Mely mellett csak fáztam s nyomorult valék!~Ismerem
189 Margit| gõgöt, mely nyomort lenéz,~S a dicsõ becsvágyat, mely
190 Margit| fényt,~Láttam hencegõ bûnt s kolduló erényt;~Ismerem
191 Margit| válladra hajtom kedvesem,~S oly lassan sirok, hogy nem
192 Margit| pajtását, a kicsiny fiút;~S míg téged a csepp száj mosolyogni
193 Margit| is, ha Isten úgy akarja,~S harcolni fogsz a napi életért.~
194 Margit| Hatalmasok közt legyen a helyed.~S görbedj le mélyen, hogy
195 Margit| Elismerés lebegjen síma szádon~S minél többször mondd: Excellenciád!~
196 Margit| kellett volna, kezdtem~Kacagni s mentem eszmények után~Mint
197 Margit| a rosz! ~Elõre! Irtsuk!” s mindíg magam álltam.~Kedves
198 Margit| alamizsnát vénülõ apádnak~S kacagd szemébe: légy alázatos!~
199 Margit| szivünknek fájni fog:~Jöttek érte s mosolyogva~Vitték el az
200 Margit| Elszállott a drága élet,~S nem tér vissza sohasem!~
201 Margit| korán vett tégedet magához~S ott fenn jó a dolgod?~Vagy
202 Margit| vágja,~Míg leválik sorban,~S ott fekszik a porban,~Legszebbik
203 Margit| Hozzád jövünk fiacskám,~S melletted pihenünk!~
204 Margit| utca-sarkon,~Ibolyáid megveszem,~S valamennyit, valamennyit~
205 Margit| Menjetek utána mind, mind,~S hervadozzatok vele!~
206 Margit| Terjed bennem, mint a tûz;~S a dicsõség délibábja~Városról-városra
207 Margit| milliókkal~Elveim diadalát.~S mégis - van perc, hogy e
208 Margit| lelkem fáj, eped,~Míg bú s harag emészt!~Elandalodva
209 Margit| gyenge, mint~Az én apró fiam!~S ekkor hiába bõség, kényelem, -~
210 Margit| Akkor te jöttél, napsugárom,~S fényes, derûlt hajnalra
211 Margit| száritottad könnyemet fel,~S most csak gyönyörtõl permetez
212 Margit| magamét virágzásban lelem,~S úgy érzem én: egy örök élet~
213 Margit| csillagról csillagokra száll.~S ha elenyészünk végkép odalenn:~
214 Margit| fakad minden galyán, bogán,~S bokrába rejtve most is ott
215 Margit| Váratlanúl mesés kincsekre lel.~S most, gazdagságom édes tudatában,~
216 Margit| Ott pihenhet szép öledben~S azt mondhatja rád: Enyém!~
217 Margit| a dicsvágy szomja,~Rang- s pénzvágytól hány beteg!~
218 Margit| Élhetünk, csicsergõ fecském,~S oldalunknál a fiók.~Nagyszerû
219 Margit| Földi üdvöm drága képe -~S az öröklét gyönyörébe~Észrevétlen
220 Margit| pacsirta:~Lehullok gyorsan s némán meghalok!~II.~Veled
221 Margit| Nem küzd, nem gyûlöl. Dac s harag helyett~Inkább vigasztal,
222 Margit| bizonyítom a te hű sziveddel,~S te bizonyítod holtomig velem,~
223 Margit| minden perc mosolyogva száll,~S egy végső, boldog sóhaj
224 Margit| vidám, mosolygó öreg úr,~S te bájos öreg asszony!~Szívünk
225 Haza | szemmel~Meg nem kivánom! S adhat mostoha~Sorsot e hon:
226 Haza | 1877. -~A gálya reng... s a méla tengerész~Fáradt
227 Haza | üdvbe, kéjbe fúl~A földi lét s a gazdag illatár~Csábitva
228 Haza | éden a világ!~Balzsam a lég s nem hervad a virág!~Feledd
229 Haza | kalitban száz madár cseveg,~S a csüggedt vándort így marasztja
230 Haza | megdobált,~Dalod gúnyolta s gyötrelmedre vált,~Mi vonz
231 Haza | tétován tekint,~Meg-meg álél s tovább röpûl megint...!~
232 Haza | dal fogan,~Leejti szárnyát s meghal... boldogan!~
233 Haza | A fa ága félve zajlik,~S ahol elmegy, félre hajlik.~
234 Haza | hiszed, hogy fû, fa vádol,~S térdre hullva, fûtõl-fától~
235 Haza | jár~Más a kóbor szélnél~S ne vezessen rá nyom:~Mégis
236 Haza | senki:~A vihar vegyen ki,~S poromat a légben~Szerte-széjjel
237 Haza | vagy, mint nõink szeme,~ S erõs, szilárd, mint hõsök
238 Haza | lágy, mint mennybolti kék,~ S dörögni úgy tudsz, mint
239 Haza | langyos éjjel,~Mely virágot s dalt terem,~Mikor ébren
240 Haza | Hangos, boldog csalogány~S boldog, néma szerelem...~ *~
241 Haza | mint sír-fáklya lobban,~S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,~
242 Haza | Kisérjen áldás,~Amíg világ áll!~S legyen megáldott~Az is,
243 Haza | Megdacolom érte a közelgõ telet,~S hamarabb megjövök, kedves
244 Haza | ott a súlyos kripta-zárat,~S mint az olvadt balzsam,
245 Haza | borulva sír a bánatos nép,~S úgy ejt ki egy nevet, mintha
246 Haza | aggok ujra ifjak lesznek,~S aggok, ifjak együtt fogadalmat
247 Haza | angyalként ûl isteni szépen,~S tündöklõ betûkkel legszebb
248 Haza | Költõ volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.~ Ám elõbb
249 Haza | tette az egész világot.~S aztán az öröklét ormaira
250 Haza | dicsõsége?~Az egész világon! S nem lesz soha vége!~1899.~
251 Haza | Szegényes fészkén: itt maradt s dalolta -:~Magyar! Hazádnak
252 Haza | megvetéssel néz csekély fajára,~S kis nemzetét nagyobbal váltja
253 Haza | váltja fel:~Dúsgazdaggá lesz s Európa-szerte~Nevére hallgat
254 Haza | himezted bûbájos szavakkal,~S király-palástod legfõbb
255 Haza | hazát!~Hogy itt szenvedjünk s itt legyen a sírunk,~Ha
256 Haza | esküszünk lobogva~Neked s hazádnak, rendületlenül!~
257 Haza | ki lassan, permetegben,~S elsírva mind, kezdd ujra
258 Haza | szerte hulló gyöngyszemek.~S te férfi-szív, zord mint
259 Haza | alszik, verje fel~A gyász s iszony regéivel!...~Vihar
260 Haza | bõsz felhõt csókolja meg~S nász-táncot jár a föld pora:~
261 Haza | törtettél osztalék után,~S kopott ruhában tiszta jellem
262 Haza | van: tetszeni a jóknak, ~S meg nem kivánni soha semmiét~
263 Haza | hiúság volt mindig a tiéd!~S kacagjon bár a bölcsek nagy
264 Haza | hiuság visz a Kalváriára,~S e hiuságot úgy hívják: Arad!~
265 Haza | föld,~Rab volt a nemzet s szolga volt a nép,~Szolgája
266 Haza | Mily aljas, durva kép!~S elég volt egy nap, hogy
267 Haza | volt a fenséges fohász,~S mely átérezte: a testvériség!~
268 Haza | embert láng-kard verte ki,~S bujdosni ment az Édenhez
269 Haza | Csupán azt kértük. Bûn volt. S elveszett~Édes hazánk, legdrágább
270 Haza | gyermeke~Tûrt, fáradt, munkált s el nem csüggedett,~És addig
271 Haza | lelkekbõl fölcsapott az érzés,~S a bús országot fény ragyogta
272 Haza | nap, sugárzó~Tört láncokon s eggyé forrt szíveken!~A
273 Haza | gyûlölködés ne bántson.~S ha van sebünk, mely fájó
274 Haza | fölenged izzó sugarától,~S koszorúját hozza rózsás
275 Haza | vígsággal; lakomára gyûltek~S a gyönyört, a mámort itták
276 Haza | a lelkünk emlékezetedbe,~S álmodunk nagyságról a Te
277 Haza | folyni Cézár gõgös vérét,~S két táborba verted Róma
278 Haza | harcán, nagygyá börtönében,~S hóditott gyászával, amikor
279 Haza | bujdosókat vállaira vette,~S meghordozta büszkén Kelet
280 Haza | munkának van becsületje csak,~S egy célra tör a szerszám
281 Haza | ahol a becsvágyó müveltség~S nem buta gõg a versenyzõ.
282 Haza | végtelenben egy nap: semmiség,~S törvény, hogy elhûl minden,
283 Haza | közös fohászunk: a haza!~S mikor levertek, véres Golgotánkon~
284 Haza | Rabszolga az, kinek a lelke rab!~S ezenkivül van még egy szent
285 Haza | vallás: hinni a hazában,~S dolgozni érte, hogy nagygyá
286 Haza | között, kik érte küzdenek,~S mind megtegyem, egészen
287 Haza | hogy mindenkit szeressek,~S amíg okom nincs, senkit
288 Haza | harcolt bátran március íduszán~S ez a harc még szentebb,
289 Haza | bukásban, megsiratta gyászunk,~S várta szívrepesve új feltámadásunk!~
290 Haza | nagysággal ékesít föl téged,~S élni fogsz örökké! Nem lesz
291 Haza | Dúsabbá tenni e szegény hazát!~S úgy éljetek künn, ott az
292 Haza | özvegy asszony szûkös garasát~S ne váljatok ki végképp!...
293 Haza | Hogy a magyar nem vész el s élni fog!~Többet ki küzdött
294 Haza | Hogy a magyar nem vész el s élni fog!~Ki a saját pártos
295 Haza | harsogták kárörömmel: Vége!~S csak arra szolgált minden
296 Haza | Hogy a magyar nem vész el s élni fog!~Szükség van arra
297 Haza | élj!~Mert bár hibád sok s bûnöd sorja nagy,~Van egy
298 Haza | mely fényt vet te rád,~S melyért az Isten mindent
299 Haza | Hogy a magyar nem vész el s élni fog!~Ha minden nemzet
300 Haza | nemzet fásultan lemond,~S a szent rajongás mindenütt
301 Haza | rajongás mindenütt kiég,~S a büszke jognak minden vára
302 Haza | magyar örökre élni fog!~Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,~
303 Haza | oly mostoha,~Él a magyar s nem veszhet el soha!~
304 Szabad| mintha talpig vérben állna,~S vad küzdelemben fönn lebegne
305 Szabad| Összegyûlnek, körbe állnak,~S a szabadság lobogóját~Bús
306 Szabad| Míg az éjfél elenyészik~S gyenge fénnyel gyúl a hajnal...~
307 Szabad| Azután meg’ visszalengnek,~S körülötte szállnak, rengnek...~
308 Szabad| gomolyogva száll~Sűrű, nehéz füst s odafönn megáll,~Oly feketén,
309 Szabad| gépek egymást dühre szítnák,~S az őrült embert vad haraggal
310 Szabad| parancsra, sürgetõ a szó,~S halmozva ott áll... százezer
311 Szabad| csókját zord arcuknak adja,~S kezével õket végig símogatja...~
312 Szabad| Fölöttük dong a bujdosó bogár,~S nincs annyi mérgük, hogy
313 Szabad| ember ember ellen lázad,~S hurráh! kezdõdik a véres
314 Szabad| öl, mar, sujt akit talál,~S hevernek szerte roppant
315 Szabad| Serleget kap a kezébe,~S mikor éjfélt ver az óra,~
316 Szabad| bakóra.~Borral, gõggel tele s teli,~Udvaroncit üti-veri,~
317 Szabad| Megcsörren a néma csarnok,~S fölriad a kábult zsarnok.~
318 Szabad| sáppadt, beteg asszony,~S egy rongyos, vézna gyermek.~
319 Szabad| panasszal~Isten nevét idézik...~S a roppant csöndben, félig
320 Szabad| erõm kardot ragadni, hóhér,~S szétmarcangolni téged!” ”~
321 Szabad| értem bosszut álljon!” ”~S felállt a vak; vezette a
322 Szabad| Mint annyi más elõttem;~S majd nélkülem forog tovább
323 Szabad| Hideg, halott tetemnek,~S ki életemben annyiszor temettem,~
324 Szabad| illatját hordja~Tavasz szellõje s csattogjon danát~Madárkák
325 Szabad| nyomorult is áldja a világot~S találja oly remeknek~Hogy
326 Szabad| hatása nemesült szavaknak~S jutalma bátor tettnek,~Ragyogjon,
327 Szabad| Ki ért kacajhoz, csókhoz~S remélni tud: nem vágyom
328 Szabad| szökel~Magányos rengetegben~S búgó szelek sirámin szunnyad
329 Szabad| virágot nem tud már teremni,~S kóró csupán, amit torz méhe
330 Szabad| Van mindenütt rabszolga s míg a földön~Cézárok élnek,
331 Szabad| félre állj, ó Róma ifjusága,~S ne ünnepelj, ha Cézár ünnepel!~
332 Szabad| emlékezzél, Róma ifjusága,~S úgy ünnepelj, míg Cézár
333 Szabad| lobor gyanánt csak multjuk~S bús híveik kövült fájdalma
334 Szabad| eszét;~Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:~A nép
335 Szabad| Engem Felségnek neveztek,~S elõttem, mint a birkák,
336 Szabad| Libériákba hogy verjem bele,~S hizlaljak egy raj konclesõt
337 Szabad| tenger-ár:~„ „Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!” ”~
338 Szabad| panaszra?~No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,~Hát
339 Szabad| 1880. -~Harangok búgnak s mint a bérelt ódák~Királyok
340 Szabad| Levett kalappal áll a nép s felejti~En-rongyait a mások
341 Szabad| unott öröm!~Tóduljatok csak, s bámuljátok õket!~Pompásabb
342 Szabad| megyek! Megyek ki a mezõre~S erdõk magányit vígan bolygom
343 Szabad| Mentükben õket rózsák üdvözölték~S tömjén gyanánt illatjuk
344 Szabad| jártak, ragyogott a mennybolt~S minden pacsirta nászdalt
345 Szabad| 1881. -~A csattogó réz s pergõ dob zenéje~Ünnepre
346 Szabad| tömegét!...~Tombol a raj... s hogy utjokat behintse,~Egy
347 Szabad| az, mely arcodon remeg!~S halmozza föl bár diadémját,
348 Szabad| megbókol a szerelmes gerle,~S szabadban égõ rózsa üdvezel!...~
349 Szabad| Lelkek lobognak körülöttem... s népek~Fognak hevûlni lantomnak
350 Szabad| utadra rózsát hintek én,~S halld, mit kivánok: - bár
351 Szabad| hajlongás, kis hizelgés,~S a jutalom csak úgy szakad!~
352 Szabad| mélyed el!...~ *~ Kürt búg s rögtön rá másik kürt felel.~
353 Szabad| derülj ki, űzd szét e borút,~S fonj homlokodra sugár-koszorút, -~
354 Szabad| A hegy nem válaszol. -~S a cicomás kiséret ujra szól:~ - „
355 Szabad| bordád szörnyen megropog,~S kisímul ujra durcás homlokod!...”~
356 Szabad| népség, a porig hajolva,~S õ nézi õket, hosszan, gõgösen.~
357 Szabad| uszitott vad~Dühöngve száguld s zúgva söpri szét~A cifra
358 Szabad| alig van~Meleg ruhám... s a szél sivítva fú~Észak
359 Szabad| szobában majd velünk ebédelsz~S mulattatsz minket!... És
360 Szabad| Játszszál! E tömérdek játék,~S amit látsz, minden a tiéd
361 Szabad| ajakad...~Most mindened van s mégis egyre sáppadsz!...~
362 Szabad| kertet,~És benne tó lesz s csoda illatú~Virágok!...
363 Szabad| Elhozták a virágot,~S meggyógyult tõle. Ott a
364 Szabad| kicsinyeit...~Sebét elhozta s patakzó könnyel~Táplálva
365 Szabad| hajnalnál~Üdébben járkál s eltévelyeg:~Ártatlan báját
366 Szabad| belõled, ha jött, ha ment,~S amit tudott dalt, mind elcsevegte,~
367 Szabad| elveszett?~Mind, mind, örökre! S nem hozza vissza~Kedves
368 Szabad| még úgy a nyár viharja,~S az õsz bánatja, halk-csöndesen.~
369 Szabad| kivész.~Mind, mind, örökre! S nem hozza vissza~Nemes buzgását
370 Szabad| játszi kedvû~Apró madár ûl s énekel.~Gyámoltalan verébfióknak~
371 Szabad| búg fagyasztó téli szól~S hálából, hogy megóvja, néki~
372 Szabad| üldögél, mélán, nyugodtan,~S amint virrasztja õrhelyét~
373 Szabad| ébredt föl a kelõ hajnallal,~S költögetett minket meg nem
374 Szabad| pajtás, ha ûzte fiacskám.~S nem találván többé biztos
375 Szabad| kimentsék.~II.~Elbuktak. S Róma helytartója éled.~Most
376 Szabad| jegenyék~Két hosszu sorban... s rajtuk lánggal ég~A lázadó:
377 Szabad| Egyszerre tíz. Megint tíz. S ujra tíz.~Vérrel keverve
378 Szabad| habjával Rámaót befolyja...~S az égõ testek szörnyü füstgomolyja~
379 Szabad| csatán.~Mind meghalt. Látta, s nem rándult a képe.~Egy
380 Szabad| segít, hogy ûljek e helyen,~S ti én elõttem meghajoljatok:~
381 Szabad| Ti pedig~Néprõl beszéltek s oda visz a gõg,~Hogy föllázadtok,
382 Szabad| máglyán, karón, kereszten!”~ *~S a századik megszólal: Ujra
383 Szabad| Most lelkesednek érted... S te a magasba fenn~Állasz
384 Szabad| Elmúlok, ha napjaim lejárnak~S lesz belõlem egy maroknyi
385 Szabad| helyettem hozzon létre mást;~S küszöbén az örök elmulásnak~
386 Ember | ég ki fönn a végtelenben,~S hatalmas hévvel többé nem
387 Ember | nem hangzik rajta dal.~S mint a halottnak nincs lélegzete:~
388 Ember | sorában,~Mint egykoron, a hév s erő korában!~Forog, forog,
389 Ember | Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,~Csak
390 Ember | Találkozol vele,~Rád néz s nem csap meg a halál szele.~
391 Ember | szebbek,~Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek!~Jól
392 Ember | Hogy mindenki kap virágot,~S egy kis jót e földtekén.~
393 Ember | ennyi kíntúl, -~Hogyha látja s mégis tűri,~Míg hatalmas
394 Ember | Isten,~Hogy nincs halál, s örökké tart az élet?~Hogy
395 Ember | nem volt soha szenyfolt.~S csapások érték, hogy csaknem
396 Ember | életét bőségben, vígan élte,~S fénylett rá folyvást a szerencse
397 Ember | Nem tudom!~Egy eb döge s halott Napóleon közt~Nincsen
398 Ember | bölcs! Mielőtt kilobbansz~S hulládon férgek milliói
399 Ember | Csak úgy sétálgatsz föl s alá vele,~Minthogyha lágy
400 Ember | folyvást, hogy családod éljen.~S paraszt-szived csüggedni
401 Ember | bátran a nehéz keresztet.~S mert nem szabad kidőlnöd:
402 Ember | egy-egy kártya-túrnál:~Vallom s ha mindjárt párbajban leszúrnál,~
403 Ember | kezükben pálmát, liljomot,~S míg a sirokra halkan rálegyintnek,~„
404 Ember | szónkra!” Végre~Mozdul a hant s ily válasz döng az égre:~
405 Ember | az lesz ujra, ami volt,~S elülről kezdünk minden bűnt,
406 Ember | gyümölcsét egyformán szedik,~S élhet mindenki, aki születik!~
407 Ember | omlik ezrek drága vére,~S csak a tulajdon szerető
408 Ember | kisugárzik onnan.~Magadra hagynak s mégse maradsz magad.~Lesz
409 Ember | hittel omlik~Durva bakók s buta nép elébe.~Börtönbe
410 Ember | szörnyü szókat -~Ál-szenteket s valódi árulókat!~A toll
411 Ember | kezünkbe itt~Égõ arcunkat... s szégyen-könnyeit!~1902.~
412 Ember | Csillagról új csillagra tör~S egy szent erõ szolgálatában~
413 Ember | kegy, penzió,~Ordók özönje s holmi más:~Mély tisztelet,
414 Ember | Nyomorra ébred, hogyha kel,~S meghal kórházban, szemeten -~
415 Ember | Uj, boldogabb életbe fog,~S ember lesz, mint a gazdagok!~
416 Ember | legyõzve a büszke sereg,~S a császár... a császár -
417 Ember | Ismétlik a szörnyüséget.~S az egyik szól: „Szivem be
418 Ember | oldalamra!...~Úgy fekszem s vigyázok a sír fenekén,~
419 Ember | kiszállok a síkra legott~S a császárt, a császárt megvédem!...”~
420 Ember | vagy,~Aki dicsõnek látod, -~S koldulni, lopni küldenéd~
421 Finale| Mellette némán elmegyek,~S a bokrok, vékony vesszeikkel,~
422 Finale| Elfütyörészi víg dalát.~S a föld, a jó föld, hogyha
423 Finale| kiapadni~Szemed bõ patakja,~S többé meg nem telik!...~
424 Finale| Pompátlanúl, de boldogan.~S ha jő az ősz: elhalsz szelíden,~
425 Finale| borút egyként vegyek...~S ha itt az ősz, és mindenemtől,~
426 Finale| szenvedés~Öl, rombol a világon~S a boldog mily kevés;~Bár
427 Finale| szemben~Az aljas, a hamis,~S e véres küzdelemben~Tántorgok
428 Finale| gyászt még fel nem öltöm~S ünneplem a hitet.~Amíg lesz
429 Finale| tudom:~Mindig a jót remélem~S a rosszat siratom!~
430 Finale| többé nem tudok.~Felöltözöm s megyek, futok,~Futok ki
431 Finale| boldogan,~Csak úgy magam,~S lelkemben ujra dal fogan.~
432 Finale| mily szép a földi lét!...~S mély áhitattal száll feléd,~
433 Finale| szemekkel~Járok a világon~S a szerencse mellett~Némán
434 Finale| végre~Jöttünk a világra s mért megyünk ki ujra~ A
435 Finale| megvigasztalt egy asszony hűsége~ S egy gyermek mosolyja.~ Éltem
436 Finale| daloltam.~Éreztem a szépet s az igaznak, jónak~ Követője
437 Finale| ragadták~Lelkemet a vágyak s hordtalak szivemben~ Isteni
438 Finale| erõ, mely testünkben lobog~S ott uj hazát találhat:~Olyan
439 Finale| a nyiló tavaszt,~A rétet s tarka báját...~Halljam madárkák
440 Finale| madárkák csacska énekét~S a pásztor furulyáját.~Bolyongjak
441 Finale| himnuszával~A boldog csalogány!~S hadd lássak ujra csöndes,
442 Finale| hogyha fut táncol, dalolgat,~S zokogva, ha beteg.~És küzdjek
443 Finale| jogát~Ott is daloljam én,~S legyen jutalmam egy-egy
444 Finale| reményt~A gyáva csüggedõben;~S ha fáj az élet, gúny és
445 Finale| mely testünkben lobog,~S ott uj hazát találhat:~Olyan
446 Finale| verselésnek édes vágya már~Ritkább s fakóbb, mint õsszel a sugár.~
447 Finale| lelkem.~Ha bánat: hordom s lassankint felejtem.~Érzéseim,
448 Finale| II.~Kacag a szép úr s gúnyolódva szól:~„Értem,
449 Finale| százezer földhözragadtnak ád:~S vagyon, dicsõség fog szakadni
450 Finale| Megbánod még, hogy álmodtál s nem éltél!”~III.~Felelt
451 Finale| tettekre, irgalomra lágyúl~S átérzi azt, amit hittem,
452 Finale| most: mind álommá széled...~S csak az fog élni, amit a
453 Finale| nem lesz több napom!...~ S a gyors, vidám, könnyû idõ,~
454 Finale| Petõfi,~Beethóven, Gõthe s annyi más~Hatalmas lángész:
455 Finale| nemsokára én is elmegyek,~S többé viszont nem láttok!~
456 Finale| láttok!~Árasszon rátok fényt s borút az ég.~Viruljatok
|