Part
1 CorCor| vének!...~Áhitattal száll az ének~Föl az égnek,~Mint
2 CorCor| Áhitattal száll az ének~Föl az égnek,~Mint a tömjén, csöndesen.~
3 CorCor| Halkan, szépen~Hull az áldott permeteg!...~Gõgös
4 CorCor| Messzebb, messzebb száll az ének!...~Álljatok meg ifjak,
5 CorCor| tanitvány!...~Míg száll az éj s homályba vész~Tövis,
6 CorCor| Felhõtlenül sugárzott rám az ég.~Gyermek-kacaj csengett
7 CorCor| gondolat,~És sírni fogtok, mint az én szememben~Most könyre
8 CorCor| majd, hogy bús kötelesség~Az összes lét s a föld - Kalvária!~
9 CorCor| karácsony égõ, cifra fája~Az õ emlékét ünnepelte mind.~
10 CorCor| házra, gyermekkel tele,~Az van fölirva: Árvák menhelye.~
11 CorCor| sötét utcákon át,~De csak az égbolt csillogott le rám~
12 CorCor| hogy Jézus földre szállt!~Az, aki él az Isten jobbja
13 CorCor| földre szállt!~Az, aki él az Isten jobbja mellett,~S
14 CorCor| egykor üdvösségre vált!~Az emberek kábán futottak össze:~„
15 CorCor| király föltette koronáját,~Az érsek drága püspök-süvegét,~
16 CorCor| Vöröslõ fáklyák gyúltak ki az éjben.~Az utca forrott,
17 CorCor| fáklyák gyúltak ki az éjben.~Az utca forrott, mint a tenger-ár.~
18 CorCor| gyanánt. Akin észrevevõdött~Az inkorrektség legkisebb salakja:~
19 CorCor| legkisebb salakja:~Nem lehetett az soha életében~A názáreti
20 CorCor| kék Genezáret~Tava fölött az alkony-ég csillagja.~Felejtett
21 CorCor| valamennyi tagja.~És szól az elnök: „Méltó haragomban~
22 CorCor| közgyülés rádörgi a Helyes-t!~Az, akinek pointe d’honneurje
23 CorCor| homlokán - ó a szegény, az árva! -~Ott van a bélyeg:
24 CorCor| hegyen,~Hogy aki velem tart, az halálba megyen!~Kezedre,
25 CorCor| Míg más boldog, gazdag s az életnek örûl,~Tégedet ezernyi
26 CorCor| emelkedjék a kegyek létráján;~Az én helyem ott lesz a keresztnek
27 CorCor| bánom: hadd tépje húsomat az ostor!~Hadd legyek félõrült,
28 CorCor| pillanatot,~Melyben megváltottad az emberiséget -~Názáreti Jézus,
29 CorCor| Rejtélyes és botrányos a dolog!~Az ájtatos hatóság háborog,~
30 CorCor| vadat.~Pezsegve, zúgva, mint az áradat,~Vagy mint a falka,
31 CorCor| rossz, tettetõ világ!~E kéz az, mely keresztjeidre vág!~
32 CorCor| kereszteket!~Kereszténység az, mely romokba dönt~Országokat?
33 CorCor| festett, hitvány cég vagyok:~Az én keresztem ott minek ragyog?~
34 CorCor| bõsz ember-salak:~Inkább az ács az ujszülött fejét~Nehéz
35 CorCor| ember-salak:~Inkább az ács az ujszülött fejét~Nehéz bárdjával
36 CorCor| verte volna átkos~Isten-fiát az istálló falához!~Nem szeretet
37 CorCor| köztetek helye!~Ha ünnepeltek, az csúfság nekem,~Mert Jézus
38 CorCor| Évácska meghalt. Meghalt még az éjjel.~II.~Fölszállt az
39 CorCor| az éjjel.~II.~Fölszállt az égbe. Percig sem pihent.~
40 CorCor| innen ez a folt!”~S az angyalok rá száraz, büszke
41 CorCor| elõttem õ a drága!~Ilyeneké az én Atyám országa!~Ti jéghideg,
42 CorCor| kérdem: Lányom, hol van az a folt?”~Ott van!... Sötétlik
43 CorCor| krisztusi szem.~Hull, egyre hull az irgalmas sugár,~Míg a ruhának
44 CorCor| Karácsony-est. Ma született az Úr.~Tüdõbe, májba egy hõs
45 CorCor| hús-marcangoló.~Nem bõg az ágyú. Ódon bibliából~Imádkozik
46 CorCor| köztetek marad.~Karácsony-fáúl az egész eget~Meggyujtom én!...
47 1 | kellett volna csúfitnod magad!~Az volt a baj, hogy szárnyakkal
48 1 | nyomorultak! Több, száz éveteknél:~Az üdvösségnek egy lehellete!~
49 1 | és jól is adja.~Lángoló az indulatja...~Ki lehet? - „ „
50 1 | merengõ, méla szem,~Folyvást az égre néz.~Õs fák lenyúló,
51 1 | törje vész ...~A hajladó, az ingó sások,~Mint karcsú,
52 1 | Ráhullatja könnyeit!~Hull az áradt, sűrü csepp,~Mindig
53 1 | Egy pillanatra~Megreszket az ág,~Rázkódik alatta~Minden
54 1 | Szép hölgy, ez a tour az enyém! Mehetünk!~Lebbenjen
55 1 | Mehetünk!~Lebbenjen a tánc, az utolsó!~Elegáns vagyok én
56 1 | koporsót. Ott alszik a lány.~Az utolsó füzértánc hervadt
57 1 | sírhoz közel állnak.~De az udvaroncok szép hada hol
58 1 | alak állt ott hosszan - az az egy,~Akit egykor kacagva
59 1 | alak állt ott hosszan - az az egy,~Akit egykor kacagva
60 1 | KERESEM AZ ISTENT.~- 1888. -~Különös
61 1 | zarándok állott meg elõttem,~Az esti homályban, az alkonyi
62 1 | elõttem,~Az esti homályban, az alkonyi ködben.~Hosszú haja
63 1 | hova, merre?~Merre visz az útad és mióta járod~Nyugtalan
64 1 | pálya~Amit én bejártam - de az örök álom~Addig nem jöhet
65 1 | mi történt: - elveszett az Isten!”~Zavar a szemében,
66 1 | merengve~Üldögélt mellettem s az alkonyi csendbe~Mély, nehéz
67 1 | meggyógyíthassam!”~„ „Keresem az Istent!” ” szólt s tovább
68 1 | üdvözöllek, testvér!~Megvan-e az Isten, akit úgy kerestél?”~
69 1 | elkapdossák:~Itt, ezeknél lappang az isteni jóság,~Irgalom, bölcsesség,
70 1 | bölcsesség, erkölcsök tökélye,~Az igazság csúcsa és a szellem
71 1 | kéjvágy förtelmét!~Hol van hát az Isten? Ah! a templomokban,~
72 1 | szent kereskedõket,~Akik az Istenbõl üzletet csináltak!~
73 1 | társaikra,~Hogy kihúnyjon bennök az isteni szikra,~Szidták,
74 1 | Szidták, tépték egymást, mint az utonállók -~Nem! Amit kerestem,
75 1 | halni, halni kivánt!~Láttam az anyát is, az anyát, ki ölbe~
76 1 | kivánt!~Láttam az anyát is, az anyát, ki ölbe~Hordott csecsemõjét
77 1 | gonoszúl megölte.~Láttam az apát is, könnyemen keresztûl,~
78 1 | visszacsengett fájón:~„Elveszett az Isten! De meg kell találnom!”~
79 1 | jegyosztó,~Már nem birván az emberáradattal,~Goromba
80 1 | máskor is itélet-hirdetés!~Az ismétlések nem maradnak
81 1 | Ráolvassák a végitéletet.~Az elsõ sorban egy kis hölgy
82 1 | ettõl még talpra áll!~III.~ Az ünnepélyes, elhatározó perc,~
83 1 | nevében”~Elhangzott már az indokolt itélet.~Minden
84 1 | egy jó, pontos óramû,~Mely az idõt arányosan tagolja~Percekre
85 1 | megbotránkozott,~Elhûlt, fellobbant és az ájuláshoz~Közel vala -:
86 1 | Még peckesebb állásban - az ezüsttel~Bõvelkedõ „gyászpompák
87 1 | Mind halálra van~Itélve az, ki e világon él.~Egy roppant
88 1 | szín alatt,~Dagadjon bár az élet oly erõvel~Oly forrón
89 1 | bogár is.~Többé nem lép az áldott barna rögre,~Mely
90 1 | takarja. Egy lépése van még:~Az örök ûrbe, a határtalanba!~
91 1 | lehet! Kitör belõle folyvást~Az élet vágya, olthatatlan
92 1 | falánk tigris szivében.~Az öngyilkosnak gyönyör a halál,
93 1 | kivánja, hogy~Tévedjen úgy el az örök chaoszban,~Hogy ezt
94 1 | többé meg ne lelje!~VII.~ Az óra üt. Nem áll meg az idõ.~
95 1 | Az óra üt. Nem áll meg az idõ.~Egy perc... megint
96 1 | aztán ujra egy...~És itt az éjfél. S ó csodálatos:~E
97 1 | hogy többé föl nem ébred:~Az eliramló életbõl, amely~
98 1 | Két-három órát. Ott fekszik az ágyon~- Elõlegezve önmagának
99 1 | nyugalmát - mozdulatlanúl.~Az álom rászállt elgyötört
100 1 | kártya hull, cseng és röpûl az érc.~Az asztalok dúsan terítve
101 1 | cseng és röpûl az érc.~Az asztalok dúsan terítve vannak.~
102 1 | szakács-mûvészet.~Feszítik az arany-nyakú palack~Sodrony-bilinccsel
103 1 | néz - és nem tudja, hogy~Az a valóság, amit álmodott,
104 1 | valóság, amit álmodott, vagy~Az álom az, amit való gyanánt
105 1 | amit álmodott, vagy~Az álom az, amit való gyanánt lát?~
106 1 | szemébe csapna~Teljes fényével az üdén mosolygó~Fellegtelen,
107 1 | Szivén, agyán úgy száguld át az emlék.~ Egy kis fiút lát,
108 1 | A tömjén felszáll, búg az orgona,~Õk térdre hullnak
109 1 | azt mondva ki,~Hogy egy az úr s az Õ e földtekén.~Mellettem
110 1 | mondva ki,~Hogy egy az úr s az Õ e földtekén.~Mellettem
111 1 | DAL AZ ÖREG TÖLGYRŐL.~- 1892. -~
112 1 | nagy kiséretével~Hõ nyáron az erdõ zeg-zugain át.~Küzködvén
113 1 | országok királya,~Bizon az öreg tölgy nem bókolt neki,~
114 1 | jött, nótát fütyörészve,~Az is ott pihent meg a vén
115 1 | rögtön foltozott condrádat!~Az imént árnyékom egy királyra
116 1 | sóhaját.~Mindenki tanuljon az öreg tölgyfától!~Szolgáljon
117 1 | hozzá menekûl.~Nagyságát az ember, mint õ, hordja békén,~
118 1 | szárnyad’,~Tégy úgy, mint az agg tölgy, kérges õsi fa:~
119 1 | leng völgy, halom felett.~Az oszlopot fácskák veszik
120 1 | rejtélyes dorong~Ott áll az úton és vashúrja zsong~A
121 1 | szótól, hogyha én beszélek,~Az izgatott pénz õrült táncra
122 1 | magam, de milljók érdekében,~Az ember-hadnak zászlórudjaképpen!~
123 1 | egy tavasszal vége,~Mint az örök hír kába semmisége!”~
124 Margit| Dalok a fészekbõl.)~ ~Az évek szállnak, egyre szállnak,~
125 Margit| új hajnal fogja át.~Pirúl az ég s az ébredõ, setét föld~
126 Margit| fogja át.~Pirúl az ég s az ébredõ, setét föld~Boldog
127 Margit| Ha gondolok rá, nedvesûl az arcom.~Halk permetegként
128 Margit| mondod: egy õrangyalt ád az Isten~Minden vándornak,
129 Margit| Bátran bolyongunk, mert az erdõ fái~Nem irigyek...
130 Margit| hallhatom,~Mely összezendûl az enyémmel s így int:~Szeressük
131 Margit| Én elmerengek rajtad s az egen!~Ünneplõ ágyúk zagyva
132 Margit| majd multam sok bánatáról,~Az emberek nehéz küzdelmirõl,~
133 Margit| egymást, kedves Margitom!~Az órák szállnak, mint a rózsás
134 Margit| mi szép,~Mily édes lesz az élet!~E nagy világban, kedvesem,~
135 Margit| hogyha jõ egy védtelen,~Az vendég lesz minálunk.~Enyhítni
136 Margit| AZ ADRIÁN.~I.~AZ ÁDRIÁRA MENTÜNK...~
137 Margit| AZ ADRIÁN.~I.~AZ ÁDRIÁRA MENTÜNK...~Az Ádriára
138 Margit| I.~AZ ÁDRIÁRA MENTÜNK...~Az Ádriára mentünk,~Mely forrt
139 Margit| hang röpûl,~Ott csillapúl az orkán,~S csüggesztett szárnnyal
140 Margit| Ne irigyeld meg, tenger,~Az én szép kedvesem.~Lásd,
141 Margit| tenger,~Szelídet, dallamost:~Az én szivem legdrágább~Kincsét
142 Margit| Kincsét viszed te most!~IV.~AZ EMBEREK CSODÁLJÁK...~Az
143 Margit| AZ EMBEREK CSODÁLJÁK...~Az emberek csodálják~A tenger
144 Margit| Ha volt egy boldog álmom, az~Téged jelentett nékem.~Ha
145 Margit| reménytelen~Homály feküdt az égen -:~A felhõk közt egy
146 Margit| hidd, hogy a dicsõség,~Hogy az édes szavu hír,~Csábítgasson
147 Margit| vagy, mint a csillag,~Mely az égen mosolyog.~Koszorút
148 Margit| özönnel kapjak,~Büszkébbé az sem teszen.~Legfeljebb e
149 Margit| bennem senki,~Te voltál az egyetlen, ki~Bátran nyujtottál
150 Margit| láttuk mi, hogy fölöttünk~Az idõ bús és setét!~Napfényt
151 Margit| S énekelt ezer fészekbõl~Az üdvösség madara!~Minden
152 Margit| Versenyt röpülni bátran~Az ég felhõivel...~Fölcsapni
153 Margit| És ringatódzni hosszan~Az örök étheren.~De mint a
154 Margit| féltékeny! Õ nem bánt meg téged!~Az én szegény, számûzött multam
155 Margit| szegény, számûzött multam az.~Boldogságodnak õ nem ellensége,~
156 Margit| te rózsa-ajkkal~Kérlelted az eget,~Titkolódzva, halkan~
157 Margit| arcom vére!~Feneketlen pokol~Az ily dacnak bére!~Édes feleségem~
158 Margit| a kegy, édes!~Színmézét az okos~Élvezettel nyeli....~
159 Margit| paránya~Mint szikla hull az én keblemre le.~Erõm cserben
160 Margit| Hogy társamul téged adott az ég!~A sors irígy a boldogokra,~
161 Margit| Vég-istenhozzádot mondtam én neki!~Az egész világnál drágább vagy
162 Margit| volt idõm elég -~Hogy csak az boldog, ki tõlük félre lép;~
163 Margit| érte s mosolyogva~Vitték el az angyalok!~II.~A halál, a
164 Margit| támadt~És ellopta tõlem~Az én aranykámat.~Jól elszaladt
165 Margit| Semmivé lett!...~Új életre az itélet~Trombitája sem veri!~
166 Margit| IV.~Vajjon szeretett-e az a jó Istenke,~Hogy ilyen
167 Margit| átkos~Buta véletlenség: az ítélt halálra~Kora hervadásra~
168 Margit| IBOLYÁK.~- 1887. -~Kis leány az utca-sarkon,~Ibolyáid megveszem,~
169 Margit| ott alant.~Édes bimbóm! Az enyészet~Keblemről szakgatta
170 Margit| Körülöttem éljenezve~Zúg az ember-áradat;~Ûzöm, hajtom
171 Margit| édes, mind oly gyenge, mint~Az én apró fiam!~S ekkor hiába
172 Margit| és te én velem!~Nem rémit az, ami megírva áll~Rejtett
173 Margit| tûri erdõk viharát.~Bántott az ember és megmart a végzet,~
174 Margit| szívesen marad:~Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,~
175 Margit| nem tudják, mi a béke,~Mi az összhang üdvössége,~Édes
176 Margit| nagyság, csupa fenség,~Míg az ember semmi, por.~De világok
177 Margit| rád méltóvá lettem,~Tán az Isten szeretett...~De míg
178 Margit| Földi üdvöm drága képe -~S az öröklét gyönyörébe~Észrevétlen
179 Margit| lakozik te benned!~Szíved csak az én szivemre vágyott,~És
180 Margit| én szivemre vágyott,~És az volt az összes hiuságod,~
181 Margit| szivemre vágyott,~És az volt az összes hiuságod,~Hogy megõrizd
182 Margit| Zöld mezõben minduntalan~Az utadba állnék.~Ha madár
183 Margit| szeretni!~A gyöngéd nõi lelket.~Az irgalomra hajlót,~A bájosan
184 Margit| kapja bár föl a hiú világ:~Az én szememben nincs különb
185 Margit| rózsa gyorsan hervad. Ám~Az én virágom tartós, mert
186 Margit| szíved!~Ezzel áldott meg az ég.~Ennél hűbb szív, ennél
187 Margit| Hogy örökké nem tarthat az élet!~V.~FIDES.~Bár néha
188 Margit| Karácsony-est. Egyik fiúnk az égben,~A másik tőlünk roppant
189 Margit| fakadt.~Nekem te most is az vagy, ami voltál,~Mikor
190 Margit| szerető!~A több mint angyal -: az igazi nő!~Vigasztalj!...
191 Haza | szivem beteg!~Sietnem kell az óceánon át,~Hogy megláthassak
192 Haza | igazán?”~- „ „Önzõ rabok ti! Az az én hazám!” ”~Tovább,
193 Haza | Önzõ rabok ti! Az az én hazám!” ”~Tovább, tovább!...
194 Haza | égve, mámorral tele~Omlik az édes honi földre le!~Szétnéz
195 Haza | hatalmas mindörökre -~Hogy van az, hogy így csatangolsz?~Hogy
196 Haza | így csatangolsz?~Hogy van az, hogy vészes éjjel~Bujdosol,
197 Haza | nyögve, panaszolva?!~Hogy van az, hogy félmezetlen~Tántorogsz
198 Haza | És elhagyni mégse tudja~Az elárult haza földjét!~
199 Haza | ragyogva hord,~ Mint egy király az ünneplõ bibort!~Bír-e más
200 Haza | enyelgés,~Tarka bohóság~Volt az egész!...~ *~Magasztos gyásznak
201 Haza | áll!~S legyen megáldott~Az is, ki téged~Ajkára vesz
202 Haza | szállok!~Üdvösségem lesz az, hogyha rátalálok!~Megdacolom
203 Haza | majd - szebbet nem hall az a határ,~Mert ki tud olyan
204 Haza | súlyos kripta-zárat,~S mint az olvadt balzsam, úgy hat
205 Haza | olvadt balzsam, úgy hat le az ének...~Ó mondd, hol a sírja?
206 Haza | sötét halálnak.~Ott, ahol az ifjak férfiakká válnak,~
207 Haza | fogadalmat tesznek...~Ott, ahol az özvegy megenyhíti búját,~
208 Haza | viszi koszorúját,~Ahová az anyák szent csoportba gyûlnek,~
209 Haza | betûkkel legszebb lapját írja:~Az a fényes, szent hely, az
210 Haza | Az a fényes, szent hely, az a Kossuth sírja!” ”~
211 Haza | õs-erdejére~A gõzfürész, az ördöngõs, csudás,~És ölni
212 Haza | véged,~Ha a müveltség lesz az ellenséged!~Megállhattál
213 Haza | segesvári csatatéren. -~ Ki az, aki hamvát sírva össze
214 Haza | össze szedte?~Senki! Tán az Isten, õ maga temette.~
215 Haza | széjjel.~ Gazdaggá így tette az egész világot.~S aztán az
216 Haza | az egész világot.~S aztán az öröklét ormaira hágott.~
217 Haza | Sehol! - Hol a dicsõsége?~Az egész világon! S nem lesz
218 Haza | Képzeletben~Tiéd volt, költõ, az egész haza!~Nagy társaságod:
219 Haza | letéphet!~Amennyi villám van az égben,~Szülemlõ rémes, vad
220 Haza | Ahány bakó, ahány cseléd~Az árulást szolgálja még:~Szakgassa,
221 Haza | boszút~Amennyi villám van az égben!~
222 Haza | szebb, mint e hiuság!~Ez az, mely Kátót szent halálnak
223 Haza | zord ifjuság után~Nagy üdv az elsõ szerelem kora.~De ami
224 Haza | ami szebb és ami édesebb,~Az a szabadság elsõ mámora!~
225 Haza | nép nem volt soha tán!~Az elsõ ember állhatott csak
226 Haza | ember állhatott csak így~Az új teremtés rózsás hajnalán.~
227 Haza | teremtés rózsás hajnalán.~Az elsõ embert láng-kard verte
228 Haza | verte ki,~S bujdosni ment az Édenhez szokott.~Kegyetlenûl
229 Haza | legdrágább Édenünk!~De mint az Éden kóbor gyermeke~Tûrt,
230 Haza | szabadság, a remény,~Te vagy az élet, a feltámadás!~II.~
231 Haza | Forró lelkekbõl fölcsapott az érzés,~S a bús országot
232 Haza | mámor pírja,~Mint hajnalfény az ébredõk felett.~Szabadság
233 Haza | Megváltozott, mint egy varázsütésre~Az addig önzõ, törpe lelkü
234 Haza | föl!~Így látva minket, még az ellenség is~- Egy percre
235 Haza | nagyságról a Te napodon!~Az idõ mély tenger: a jogos,
236 Haza | Szent lélek szállott így az apostolokra...~Ki honáért
237 Haza | magas hit új feltámadása~Az a kor, mely most jön! Lelkesedve
238 Haza | csüggedõt tedd elszánttá megint,~Az alvó lelket ébreszd ujra
239 Haza | nem gyújt és nem ád hitet!~Az volt a nap! Ó, az volt a
240 Haza | hitet!~Az volt a nap! Ó, az volt a tavasz!~Termékeny
241 Haza | bilincs teszi,~Rabszolga az, kinek a lelke rab!~S ezenkivül
242 Haza | csüggedõt tedd elszánttá megint,~Az alvó lelket ébreszd ujra
243 Haza | válaszolnám nyiltan, igazán:~Az én vallásom a hazám!~Ki
244 Haza | Ki érte áldoz szüntelen,~Az egy valláson van velem!~
245 Haza | valláson van velem!~Vallásom az, hogy én is ott legyek~Azok
246 Haza | válaszolnám nyiltan, igazán:~Az én vallásom a testvériség!~
247 Haza | a testvériség!~Vallásom az, hogy mindenkit szeressek,~
248 Haza | Testvérileg karoljam át~Az irgalmast, a jót, nemest,~
249 Haza | tiszteletre érdemest!~Vallásom az, hogy embertársaim közt~
250 Haza | válaszolnám nyiltan, igazán:~Az én vallásom a szabadság!~
251 Haza | vágyik és a célja rend!~Az én vallásom az a szent erõ,~
252 Haza | célja rend!~Az én vallásom az a szent erõ,~Mely vértanúk
253 Haza | vágott,~És meghóditották az egész országot!~Emlékezzetek
254 Haza | égett,~Õk meghóditották az emberiséget!~Március szent
255 Haza | osztogatta széjjel,~Mint az, aki egykor bennünket megváltott:~
256 Haza | AZ AMERIKAI MAGYAROKHOZ.~-
257 Haza | kedvez a szerencse,~Ha künn az ég vagyont, bõséget ád:~
258 Haza | S úgy éljetek künn, ott az uj világban,~Míg vándorlástok
259 Haza | visszajöttök!~Rohantok mind az óceánon át,~Hatalmas hévvel,
260 Haza | fényt vet te rád,~S melyért az Isten mindent megbocsát -~
261 Szabad| múltján álmodozva~Meghajlanék az emlékek sulyától!~Tépett
262 Szabad| Rámerengnek, sírva nézik,~Míg az éjfél elenyészik~S gyenge
263 Szabad| ÁGYÚGOLYÓK AZ ARZENÁL UDVARÁN.~- 1876. -~
264 Szabad| egymást dühre szítnák,~S az őrült embert vad haraggal
265 Szabad| hátán.~Mind oly szelíd, mint az a kis gyerek,~Ki játszadozva
266 Szabad| ezrek sorba állanak,~Ha majd az ember ember ellen lázad,~
267 Szabad| kezébe,~S mikor éjfélt ver az óra,~Nagyot iszik a bakóra.~
268 Szabad| nem lát senkit.~„Hát ki az? Hát ki feszeng itt?~Ki
269 Szabad| Hát ki feszeng itt?~Ki az, aki felzörgetett?~A fülembe
270 Szabad| gyötrelemmel~Számon kéri az Istentûl!...~De a lánc sír,
271 Szabad| Szétloccsantja agyvelejét.~Száll az ûrben rémes árnya,~De a
272 Szabad| megy utána,~Pokolig le, fel az égig,~Az kiséri végig, végig!...~
273 Szabad| Pokolig le, fel az égig,~Az kiséri végig, végig!...~
274 Szabad| kiséri végig, végig!...~Fel az égig, onnan vissza,~Mindenünnen
275 Szabad| óriási zászló,~Úgy leng az alkony távol.~Az úttól félre,
276 Szabad| Úgy leng az alkony távol.~Az úttól félre, kínban roskadozva,~
277 Szabad| A harcmezõt a gyermek és az asszony~Kétségbeesve nézik,~
278 Szabad| meghalok: - legyen derûlt az ég!...~Virág illatját hordja~
279 Szabad| Ragyogjon, égjen, pezsdûljön az élet,~Ha majd engem temetnek.~
280 Szabad| világon át,~Fakadjon dal az ajkon!~Ne hallja senki,
281 Szabad| KÓBOR LANTOS AZ UDVARONC~ELŐTT.~- 1879. -~„
282 Szabad| dalodnak árt.~Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen~Ily
283 Szabad| A pástot~Hervasztja már az ősz.~Ruhád mily vékony!...
284 Szabad| Büszkén megállva, ó mi szép az ember,~Porban heverve, ó
285 Szabad| Krampusz király elveszti az eszét;~Országgyülést hív
286 Szabad| Minek nekem e falka millió?~Az ország pénze hát csak arra
287 Szabad| Rozzant templomba vezetett az út...!~A víg menyasszony
288 Szabad| bíboros palástján?~Szebb bíbor az, mely arcodon remeg!~S halmozza
289 Szabad| Kifestett, cifra bókot,~Melyben az érzés sorvadtan vesz el!~
290 Szabad| boldogság ah! mit ér!~Oly kínos az, ha kettõ lakomát ûl,~Míg
291 Szabad| csak úgy szakad!~Mit árt az, hogyha rosz kedvükben~Megrúgnak
292 Szabad| kenyér!~Csak egyszer él az ember! És ezt~Koplalva,
293 Szabad| Koplaljon a bölcs és a költõ,~Az én szám enni, inni kér!~
294 Szabad| és setét. - De nem csoda!~Az évek millióit látta ő~Születni,
295 Szabad| kürt felel.~ Ahmed Kaleb, az indus fejdelem,~- Uralkodó
296 Szabad| vágsz-e még mogorva képeket?~Az õ nevében jöttünk, - õ pedig~
297 Szabad| õrült-hirtelen~Forgószél támad. Mint az uszitott vad~Dühöngve száguld
298 Szabad| Beteg vagy nemde? - Hívatják az orvost.~Nagy hírû bölcs,
299 Szabad| hozzatok nekem...~Meggyógyit az!” - Elhozták a virágot,~
300 Szabad| Virágos útra csapongva kelt.~Az erdõ gíme eljárt te hozzád,~
301 Szabad| még úgy a nyár viharja,~S az õsz bánatja, halk-csöndesen.~
302 Szabad| megtört bágyadtan, ijedten~Az éhség kínjában, az éji hidegben.~
303 Szabad| ijedten~Az éhség kínjában, az éji hidegben.~Puha tollacskáit
304 Szabad| nélkül csak nyûg, teher az egész lét:~Éppen a szabadság
305 Szabad| nálam!~A madár maradjon az ég magasában,~Vándoroljon
306 Szabad| ragadják!...~Mert te vagy az élet, az erõ: - szabadság!~
307 Szabad| Mert te vagy az élet, az erõ: - szabadság!~
308 Szabad| Hírmondójuk se maradjon!~Esküszöm az Istenekre:~Rablánc nem jön
309 Szabad| helytartója éled.~Most õ az úr. Kezdõdik az itélet!~
310 Szabad| Most õ az úr. Kezdõdik az itélet!~Karók, keresztek,
311 Szabad| habjával Rámaót befolyja...~S az égõ testek szörnyü füstgomolyja~
312 Szabad| De megmutattam: én vagyok az úr!~Törvényt papoltok? Népet
313 Szabad| csodálni jár,~De nagyságát az érc-szív többé nem érzi
314 Szabad| több széthulló anyagnál,~Az enyészet durván rám tipor;~
315 Szabad| élek, ami halhatatlan,~Mint az égbolt ragyogása fenn,~Múló
316 Szabad| hozzon létre mást;~S küszöbén az örök elmulásnak~Üdvözlöm
317 Szabad| örök elmulásnak~Üdvözlöm az örök haladást!~
318 Ember | többé nem teremt!~Elhűlt az élet édes forrósága,~Nincs
319 Ember | szomorú gömb ott bolyong az égen,~Más, boldog, élő csillagok
320 Ember | porba:~Elhűlve, haldokolva~Az ország útján lelték.~Nem
321 Ember | többi sem tesz~Mást lenn az éjszakában!...~A temetõ
322 Ember | nem véletlenség~Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?~
323 Ember | világba!~Ti kucorganátok az előszobákban,~Titeket lökdösne
324 Ember | amíg ti lesztek, addig mint az átok~Egy cifra hazugság
325 Ember | jót e földtekén.~Volnék én az Alkotó,~Akihez száll ima,
326 Ember | nyomort e szép világon!~Én, az oktalan parány,~Én, a porból
327 Ember | szenvedőket telehintjük könnyel:~Az Isten, aki mindnyájunknak
328 Ember | Talán azért, mert tudja jól az Isten,~Hogy nincs halál,
329 Ember | nincs halál, s örökké tart az élet?~Hogy más alakban támadunk
330 Ember | napja!~Ha hitvány volt, az Isten mért kimélte?~ - Nem
331 Ember | életünknek nincs más célja, mint az,~Hogy porrá váljunk, temetői
332 Ember | Biztos, hogy végül megfagy az egész föld!~Ha mindezt tudja
333 Ember | küzd, mért épit, mért tanúl az ember?~Felelj meg erre,
334 Ember | jönnöd?~Mondd: van-e célja az egész világnak?~ - Nem tudom!~
335 Ember | súgják dalolva mindnek.~Az égi jelszót hűs szellő ragadja,~
336 Ember | hozzá kevélyen:~„Parancsolom az Úristen nevében,~Adj visszhangot
337 Ember | a hant s ily válasz döng az égre:~Van még szegény, kinek
338 Ember | Van még szegény, kinek az ég alatt~Alig jut egy kis
339 Ember | szenvedni egy,~Ha minden az lesz ujra, ami volt,~S elülről
340 Ember | szerető szivére~Hallgat az ember, soha semmi másra -:~
341 Ember | régi és nagy Róma erénye az,~Amely te benned küzd a
342 Ember | Ám jó! Börtönöd éjjelén~Az irgalom szép angyala ûl
343 Ember | sohajját~Többre becsûlted az éljeneknél.~Buktál, de szépen...
344 Ember | Buktál, de szépen... mint az a vértanú,~Kinek fejére
345 Ember | De trónusán, fönn, szól az örök biró:~„Te vagy, kiben
346 Ember | fölvágtad hályogát,~Mert az megy csak elõre, aki lát...~
347 Ember | voltál!~Ó balga nép!... Az Isten adjon néked~- Hogy
348 Ember | egy marad rideg halott:~Az, aki sár volt életében!~
349 Ember | könnyet töröl!...~Amíg az ûrben egy atom~Elnyomva
350 Ember | Ismétlik a szörnyüséget.~S az egyik szól: „Szivem be fáj!~
351 Ember | síró poronty!~Mit nékem az asszony, a párom!~Kolduljanak,
352 Ember | éhesek!...~De a császár!... Az én császárom!~Csak egyre
353 Ember | puskát... és csatolj~Kardot az oldalamra!...~Úgy fekszem
354 Ember | strázsa...~Míg ujra hallom az ágyudörejt,~Fölver paripák
355 Ember | csonka, beteg karom van...~Az, akinek a csatatér~Halálhörgése,
356 Ember | vértengere~Volt a mulatozása...~Az, akinek gonosz nevét~Én
357 Finale| Szép téli nap volt és az égbolt~Oly nyájasan nézett
358 Finale| Magamnak e dalt suttogám:~Az emberek gyûlölnek engem,~
359 Finale| csapdossák meg fejemet...~Madár az erdõn, ágon ûlve,~Nem némul
360 Finale| VALAKI AZ ÉJBEN...~Valaki az éjben~
361 Finale| VALAKI AZ ÉJBEN...~Valaki az éjben~Kínos zokogással~Sorsát
362 Finale| mindent, mindent~Eltemet az idõ!~A te bánatodat~- Bizzál
363 Finale| fáról?~Úgy száguld el veled~Az élet folyója.~Mint kiaszik
364 Finale| Pompátlanúl, de boldogan.~S ha jő az ősz: elhalsz szelíden,~Mint
365 Finale| egyként vegyek...~S ha itt az ősz, és mindenemtől,~Amit
366 Finale| Bár győz a jóval szemben~Az aljas, a hamis,~S e véres
367 Finale| NAPFÉNY A MEZŐN.~A nap benéz az ablakon,~Ahol lakom,~Ragyogva,
368 Finale| Dalolgat egyre, szépen,~Az ég sugár-ölében.~Azt súgja
369 Finale| van írva régen:~Elmúlik az ember, mint árnyék a földön,~
370 Finale| árnyék a földön,~ Mint felhő az égen.~ Nem tudjuk, mi végre~
371 Finale| pillantás, mely engedte látnom~ Az örök világot...~ A könny
372 Finale| Gőgjét megdobálta.~ Áldott az az óra,~Melyben megvigasztalt
373 Finale| Gőgjét megdobálta.~ Áldott az az óra,~Melyben megvigasztalt
374 Finale| daloltam.~Éreztem a szépet s az igaznak, jónak~ Követője
375 Finale| kedves, bármit mondjatok!~Az õ porából lettem.~Õ alkotott,
376 Finale| Ha más csillagra szállhat~Az õs erõ, mely testünkben
377 Finale| Azok között, akik harcolnak az~Igazság fegyverével!~Az
378 Finale| az~Igazság fegyverével!~Az elnyomottak, szenvedõk jogát~
379 Finale| gyáva csüggedõben;~S ha fáj az élet, gúny és rágalom~Ha
380 Finale| Ha más csillagra szállhat~Az õs erõ, mely testünkben
381 Finale| észrevétlen,~Mélázva járt az ember-keverékben,~Míg jobbra-balra
382 Finale| lény, ki versem hangzatára~Az életet még szépnek is találja, -~
383 Finale| álommá széled...~S csak az fog élni, amit a kopott,~
384 Finale| mind megyünk,~Ha ütni kezd az óra.~Mind elmegyünk a föld
385 Finale| nappal mindíg közelebb jön~Az a nap, az a nap, az a nap,~
386 Finale| mindíg közelebb jön~Az a nap, az a nap, az a nap,~Melyen
387 Finale| jön~Az a nap, az a nap, az a nap,~Melyen túl nem lesz
388 Finale| vidám, könnyû idõ,~Amit az élõ futni lát:~Rám nézve
389 Finale| nappal mindíg közelebb:~Az a nap, az a nap, az a nap,~
390 Finale| mindíg közelebb:~Az a nap, az a nap, az a nap,~Melyen
391 Finale| közelebb:~Az a nap, az a nap, az a nap,~Melyen túl nem lesz
392 Finale| Árasszon rátok fényt s borút az ég.~Viruljatok mások javára
|