Part

 1   1   |         végpercére vár.~Tolongnak hozzá gúnyos szánalommal~A dolgos
 2   1   |          De ez nem ront meg, - és hozzá mindennap~Jó étvággyal eszem
 3   1   |         Maradásra kértem, szóltam hozzá lágyan:~„Jó vándor, maradj
 4   1   |        elõttem.~„Nos” - szólottam hozzá, - „üdvözöllek, testvér!~
 5   1   |       magától,~Hogyha enyhülésért hozzá menekûl.~Nagyságát az ember,
 6 Haza  |    gyötrelmedre vált,~Mi vonz hát hozzá, valld meg igazán?”~- „ „
 7 Haza  |          még...! Hogyha nem tudod~Hozzá hasonló szellemmel magad~
 8 Haza  |           remek tusán.~Akik akkor hozzá láng-ajakkal szóltak,~Fegyvertelen
 9 Szabad|     fuvalom se lendûl,~Minthogyha hozzá fölsohajtanának~Láthatlan
10 Szabad|     közönnyel künn zsibong a raj,~Hozzá be nem tér egy vándor-sohaj.~
11 Szabad| gyönyörrel átkarolják!...~Szólnak hozzá hangos kedvvel,~Síron túli
12 Szabad|     Fölállt a gyermek; oda lépett hozzá;~Egész valója égett:~„ „
13 Szabad|          hát a kort dacolja,~Mely hozzá halkan, félve lép.~Senkit
14 Szabad|          Elõbb szólok vele!”~Szól hozzá: „Vége! Minden tönkre ment!~
15 Ember |           És most a legszebb szól hozzá kevélyen:~„Parancsolom az
16 Finale|           panaszolta...~Odaléptem hozzá~És így énekeltem:~Mindent,