Part
1 CorCor| Kitör lángolva, hévvel,~És összefolynak könnyeim~A
2 CorCor| el!~Isten fiáúl fogadott,~És ember feszitett fel!...~
3 CorCor| Nincs oly hatalmas, mint õ!~És mégis!... Ó csak hadd legyen~
4 CorCor| áll meg minden gondolat,~És sírni fogtok, mint az én
5 CorCor| magam karácsony éjjelén.~És egyszer egy szép férfi jött
6 CorCor| igézet,~Olyan szelíd volt és olyan fönséges!~Nem néz
7 CorCor| lábhegyen:~Mért jött a földre? És hová megyen?~Láttam, hogy
8 CorCor| megyen?~Láttam, hogy szétnéz és habozva áll,~Mint vándor,
9 CorCor| vetett a dúsak palotája,~És a karácsony égõ, cifra fája~
10 CorCor| gyertyák lángja lobban,~És szentélyében a hatalmas
11 CorCor| fölirva: Árvák menhelye.~És közepett’ a félénk, méla
12 CorCor| mint a szeretet!”~III.~És aztán eltûnt a szemem elõl.~
13 CorCor| sovárgás, édes félelem.~És a király föltette koronáját,~
14 CorCor| érsek drága püspök-süvegét,~És grófok, bárók kapkodták
15 CorCor| Jézus nincs sehol!~V.~És ekkor... messze... künn
16 CorCor| meg.~A kisdedek tapsolnak és kacagnak!~Hálás örömnek
17 CorCor| szemébe...~S Jézus velük sír és velük örûl.~Bocsát szemükre
18 CorCor| minden tisztességes aggja,~És névjegyükre büszkén rájegyezték:~
19 CorCor| Volt ott rendezve. Dárdák és nyilak~Díszes csoportja
20 CorCor| nyugodt, merengõ volt a képe,~És soha kártyát nem vett a
21 CorCor| kaszinónak tagja!”~II.~Úgy lett. És egyszer Jézus jött ki éppen~
22 CorCor| Dühtõl rekedten, fújva és hörögve~Utána ront Jézusnak
23 CorCor| még durvább, súlyosabb.~És mit tesz Jézus? Tán úgy
24 CorCor| a kaszinó lovagja!~III.~És ez volt minden. Nincs gavallér-bellum,~
25 CorCor| gavallér-bellum,~Nincsen kihívás és nincsen duellum.~Hallatlan
26 CorCor| kaszinónak valamennyi tagja.~És szól az elnök: „Méltó haragomban~
27 CorCor| názáreti kaszinónak tagja!~És kigolyózták. Irgalmatlanúl~
28 CorCor| bélyeg: Diskvalifikálva!~És ezt a foltot többé semmi,
29 CorCor| nagy királya,~Hány gróf és báró, mennyi gõgös császár~
30 CorCor| názáreti kaszinónak tagja!...~És van ma is krakéler - száz,
31 CorCor| lábadra bilincseket raknak,~És leszel lakója bús börtön-falaknak.~
32 CorCor| lehajtom egy-egy puszta kõre,~És ha megpihenni még ottan
33 CorCor| téli éjszakára.~Rejtélyes és botrányos a dolog!~Az ájtatos
34 CorCor| háborog,~S ahány drabantja és szolgája van:~Mind lesbe
35 CorCor| gonoszt!~Markolja meg húsz és harminc kötözze,~S ha ellenáll,
36 CorCor| a képed!~III.~Megfordul. És egy fejjel magasabb~Üzõinél.
37 CorCor| kezd. S e hang~Fönséges és bús. Zúg, mint a harang.~
38 CorCor| dönt~Országokat? Mely vér- és könny-özönt~Fakaszt a földön?
39 CorCor| Gúnyossá torzul arcuk égi bája,~És szól a dölyfös, biggyesztett
40 CorCor| bocsátanak?”~Pirúl Évácska és mond szem-lesütve:~„A szerelem
41 CorCor| vagyunk!”~Megy a leány... és könnye ujra hull.~S keblén
42 CorCor| Fején tövis-nyom. Gyász és glória.~III.~S amint a sok
43 CorCor| a halvány, tiszta vére,~És mind sovárog egy tekintetére!~
44 CorCor| mért!~Hisz õ mindent tud és mindent megért.~Szelíd nézése
45 CorCor| száll:~Csak arra, aki sír és félre áll.~S szól Jézus: „
46 CorCor| könny-áztatta szemnek,~Nyomornak és bûnbánó szerelemnek,~Ki
47 CorCor| Tûz, csupa tûz, - fehér és vakitó,~Mint hegytetõn a
48 CorCor| egymást ölték~Kegyetlenûl... és vágták és püfölték~Nyílt
49 CorCor| Kegyetlenûl... és vágták és püfölték~Nyílt harcokon,
50 CorCor| éjszakában.~Jár a sorok közt... És kegyelmes karja~Szegény
51 CorCor| Hipokriták!... Ti gyöngéd és gonosz~Szenteskedõk, akik
52 CorCor| Szelídség volt... jóság és irgalom!...~Nem vívtam párbajt -!...
53 CorCor| Állitsatok bálványokat helyembe,~És írjátok föl, hõs hetvenkedõk,~
54 1 | ELBESZÉLÉS.~Árny és sugár, könny és mosoly,~
55 1 | ELBESZÉLÉS.~Árny és sugár, könny és mosoly,~Valóság, álom -:
56 1 | Haldokolva ott ûl~Egy rózsatõn és végpercére vár.~Tolongnak
57 1 | szánalommal~A dolgos hangya és sok bölcs bogár.~„Lám!”
58 1 | vagyunk még a tavasznak~És a te pályád immár véget
59 1 | véget ér.~Minket lenéztél, - és mi vígan élünk!~Van friss
60 1 | át,~De ez nem ront meg, - és hozzá mindennap~Jó étvággyal
61 1 | szárnyak,~Minden tagodban láz és sorvadás!~Maradtál volna,
62 1 | szárnyát~A bágyadt lepke és halkan felel:~- „ „Mit szántok
63 1 | mint a világ!”~- Szép a dal és jól is adja.~Lángoló az
64 1 | Epedni kezd a sáppadt líliom,~És végig kúszik a merev habon,~
65 1 | nõ bája hervadását...~IV.~És néha egy-egy megsebzett
66 1 | elpusztult a kis kert!~Mily néma és setét!...~A hervadás rá
67 1 | gyönyörökre~Vágytak örökké. És mostan a táncot~Pihenik
68 1 | Koszorúként függnek ravatalán.~És a reporter, ki hasábokat
69 1 | barázdákkal volt fölszántva képe~És egész alakján valami nagy
70 1 | merre?~Merre visz az útad és mióta járod~Nyugtalan léptekkel
71 1 | világot?” ”~Megvillant a szeme és vonagló szája~Ily szavakra
72 1 | És elröppent egy év, mint könnyû
73 1 | kiknél minden óra~Gyönyör és boldogság; - akik egy fél-szóra~
74 1 | tökélye,~Az igazság csúcsa és a szellem mélye!~S mit találtam
75 1 | papokhoz, sorra jártam õket...~És találtam - ó ég! - szent
76 1 | náluk? Önzõ, irigy lelket~És egy darab koncot, mely fölött
77 1 | lépett~A nyomor lakába... És láttam a népet!~Láttam sorvadt
78 1 | szinházak terén,~Ha egy-egy új és már elõre híres~Érdekfeszítõ
79 1 | emberáradattal,~Goromba lett és durván verte vissza~A mindig
80 1 | verte vissza~A mindig új és új jelentkezõket.~„Krisztus
81 1 | Krisztus nevére, hölgyek és urak,~Lesz máskor is itélet-hirdetés!~
82 1 | ismétlések nem maradnak el,~És akkor majd - bérletszünetben
83 1 | Késõn jövõknek: ,,Nincs! És jönne bár~A Herkópáter és
84 1 | És jönne bár~A Herkópáter és fizetne triplán,~Annak se
85 1 | keresztnek rendes tagja. Szíve~Ég és rajong a humanizmusért!~
86 1 | Szétomlanék a semmiségbe. Ott ûl,~És látszik arcán, termetén,
87 1 | elhatározó perc,~Amely dönt élet és halál fölött,~Jelen van.
88 1 | nyúlnak a rémült fejek,~És látcsöveznek a hátsó padok.~
89 1 | feketébe öltözött biró.~És „Õ felsége a király nevében”~
90 1 | Halál! Halál!~A tabló szép és rendkivûl hatásos,~Ámbár
91 1 | a földre vad görcsökben és~Nem kér kegyelmet, térdével
92 1 | megbotránkozott,~Elhûlt, fellobbant és az ájuláshoz~Közel vala -:
93 1 | kocsit, négy lóval, peckesen.~És holnap már bennünket kocsikáztat~-
94 1 | cella keskeny asztalánál~És tágult szemmel nézi a vasajtót,~
95 1 | kedve,~Mely ártatlanban és bûnösben egy,~Mely épp úgy
96 1 | lassan, lopva mindent eltakar~És úgy borul rá, mint a szemfödõ,~
97 1 | egy... aztán ujra egy...~És itt az éjfél. S ó csodálatos:~
98 1 | csillár.~A kártya hull, cseng és röpûl az érc.~Az asztalok
99 1 | cselédek futnak föl s alá~És hordják szerte hosszu tálakon~
100 1 | parfum, a legfínomabb~Kelméjü és szabásu öltönyön.~Ó klub!
101 1 | abból, ami durva, aljas~És kellemetlen. Merne csak
102 1 | testõrseregje -~Utjába állna és szörnyen kidobná!~IX.~ Egy
103 1 | mert~Taksálni asszonyt és lovat csak õ tud.~De nemcsak
104 1 | minden bitófa. Minden~Lovász és hóhér.~ Nagy csodálkozás.~„
105 1 | Fölfedeztél~Egy õzikét és lesz uj hallali!? -”~Hatalmas,
106 1 | összegyültök.~Kaptok theát és kaviár szeletkét,~Mert éhgyomorral -
107 1 | lesz. Láttam már a fickót~És megbecsûltem. Nagyszerû
108 1 | állottak a párnás kocsik~És elrobogtak a pompás fiúk.~
109 1 | Galambduc áll a börtön udvarán.~És a galambok pitymallat felé~
110 1 | zaj verte föl.~Ébren van és néz - és nem tudja, hogy~
111 1 | föl.~Ébren van és néz - és nem tudja, hogy~Az a valóság,
112 1 | Mintha nyilnék~A nagy vasajtó és szemébe csapna~Teljes fényével
113 1 | Hallja, hogy~Nevén szólítják és egy szigorú hang~Olvasni
114 1 | hang~Olvasni kezd.~XI.~ És ekkor mint a széles~Villámlás
115 1 | Ártatlan, kedves, vidám és igézõ,~Mint minden gyermek
116 1 | félig szunnyadva már:~- És szabadíts meg minket a gonosztól,~
117 1 | meg minket a gonosztól,~És küldd le mellém õrzõ angyalod - -~- „
118 1 | mellém õrzõ angyalod - -~- „És többszörös rablásban, valamint~
119 1 | mindig a legtávolabbra,~És egyszer egy fán pintyfészket
120 1 | ellenálló~Társát leszidta és megverte csúful...~- „Átadom
121 1 | Szomszédai fehér-ruhás leányok,~És ünneplõbe öltözött fiúcskák.~
122 1 | orgona,~Õk térdre hullnak és egy szép öreg pap~Lassan
123 1 | végig megy a sorok között~És szent kezével mindegyiknek
124 1 | XII.~ Elvégezte jól.~Áll és fogadja orvosok, birák,~
125 1 | orvosok, birák,~Irók, mûvészek és a legszakértõbb~Zsoké-klub
126 1 | Van utazója, terhe sok.~És mily vegyes, mily furcsa
127 1 | szép csöndesen:~Csavargó és királyi felség.~S a tömjénhez
128 1 | közelség.~Viszont nem fél és nem pirúl~Ebnél hunyászabb
129 1 | parancsnál. Künn a kocsi vár~És akiért jött, annak menni
130 1 | annak menni kell.~Int - és ott hagyja asztalát~A dõzsölõ,
131 1 | Mellettem sokszor elrobog,~És ablakán benézve, látom~Hogy
132 1 | madár jött, karjaira vette,~És titkolta mintegy zordon
133 1 | térdet,~Ünnepelje rangját és dicsérje föl.~Nem vetett
134 1 | szomjjal a hatalmas úr.~És mikor tovább ment országok
135 1 | dúsgazdagok közt nem igen sokan.~És a tölgy nem fordít megvetéssel
136 1 | fogjon mások gyöngeségén,~És szeresse azt, ki együtt
137 1 | még több enyhe árnyat,~És ne adj sértõnek más választ
138 1 | láttam. Sírtak körülötte.~És õ mosolygott. Némán. Mindörökre!~
139 1 | reszket, hajlong, súg-búg és örûl,~Amint a szél lebbenti
140 1 | rejtélyes dorong~Ott áll az úton és vashúrja zsong~A fuvalomban,
141 1 | izgatott pénz õrült táncra kel~És Krõzusok koldusként buknak
142 1 | Én rajtam nyargal balsors és szerencse,~Hogy összezúzza
143 1 | Mely ágaimra énekelni jár,~És csak nekem csattogja dalait,~
144 1 | nedvembõl fakad,~Megér pápákat és királyokat;~Ezerte több,
145 Margit| tenger,~Szélvészes éjen át,~És partjait szakgatta, törte,~
146 Margit| partjait szakgatta, törte,~És tépte önmagát.~Eszméim,
147 Margit| sirályok~Bolyongtak szerteszét,~És fergetegrõl, tört hajóról~
148 Margit| csak vihar-zaj,~Csak éj és szenvedés.~Ó tenger, tenger,
149 Margit| angyal védi minden léptét,~És rejti híven minden vész
150 Margit| 1881. -~Nyujtsd karodat és menjünk e tömegbõl,~Mely
151 Margit| nyugtasd meg~Hû szívemen... és bizzál... és szeress!~Erdõ
152 Margit| szívemen... és bizzál... és szeress!~Erdõ legyen szerelmünk
153 Margit| most nyitja szét elõször~És neked adja elsõ illatát...!~
154 Margit| Csak menjetek bámulni zajt és pompát,~Én elmerengek rajtad
155 Margit| fonod felvídult homlokom, -~És életünk örök refrainje ez
156 Margit| Ébreszt föl kora reggel, -~És éjjel, mint a csalogány,~
157 Margit| énekeddel.~Megyünk ki a mezõre és~Apró virágit szedjük...~
158 Margit| szedjük...~S mindazt, mi gõg és hiuság,~Szivünkbõl kinevetjük.~
159 Margit| határtalan nagy,~Mily tiszta és mi szép!”~Higyjétek el -:
160 Margit| Egész a sírig illatos marad,~És neked adja minden illatát!~
161 Margit| szép tiszta lelked~A gyanu és a kétkedés!~Ne kételkedjél
162 Margit| Mikor lázamban nyögtem és~Vártam közelgõ végem -:~
163 Margit| Bolyongva tenger-partokon~És népek tömegében -:~Egy csillag
164 Margit| földön-égen~Bájos, sugárzó és nemes:~Téged jelentett nékem!~
165 Margit| szerelem!~Lelkem könnyû és derûlt, bár~Mindent hullni,
166 Margit| Egymást ûzi bennem édes~És fájó emlékezet!~Elhagyott
167 Margit| hogy fölöttünk~Az idõ bús és setét!~Napfényt láttunk
168 Margit| Liljom ad ránk nászpalástot~És ujjongó csalogányok~Éneklik
169 Margit| magasba,~Hol a vihar terem,~És ringatódzni hosszan~Az örök
170 Margit| hozzád~Bolyongó szellemem,~És boldogsága fészkén:~Hû szíveden
171 Margit| függesztve rám.~Közel lép hozzám és fülembe suttog~Rejtelmesen; -
172 Margit| majd hévvel karol át...~És én hagyom, hogy vállamra
173 Margit| hogy vállamra borúljon~És keblemen kisírja bánatát.~
174 Margit| belõlem,~Könnyem kicsordúl és szivem sajog.~Elhordom a
175 Margit| aki benned él,~Megértém és szerettem.~S ameddig bennem
176 Margit| tapsot, mely sikert fogad,~És a gúnyt, mely ûzi a bukottakat!~
177 Margit| boldog, ki tõlük félre lép;~És egy Óceánnál több a kis
178 Margit| után~Mint egy futó bolond és kiabáltam~Meggyõzõ hangon: „
179 Margit| légy alázatos!~Ó hízelegj és titkold ha van elved,~Vagy
180 Margit| kapzsi,~Vagyonomra támadt~És ellopta tõlem~Az én aranykámat.~
181 Margit| mint~Agarász a gyors vadat.~És elõttem - míg lobot vet~
182 Margit| Lángbetûkkel áll a cél.~És a tettek égõ vágya~Terjed
183 Margit| Kis otthonunkban gyermek és virág.~Én kedvesem, be édes
184 Margit| Úgy tetszik, mintha száz és száz alak~Zokogna most felém!~
185 Margit| Vinnyogna minden pince és odú,~És nézne rám rettentõ
186 Margit| Vinnyogna minden pince és odú,~És nézne rám rettentõ bánatú~
187 Margit| börtön minden söpredéke jön~És szõnyegemre ûl.~Elém térdelnek
188 Margit| fiúk,~Elém mindannyian,~És fázik és sír valamennyi
189 Margit| Elém mindannyian,~És fázik és sír valamennyi mind;~Bár
190 Margit| érzem szívem gyönyörét,~És áldott sorsomat.~Míg ember
191 Margit| 1889. -~Ha rám tekintesz és azt kérdezed:~„Szeretsz-e
192 Margit| még?” Én megfogom kezed,~És ajkamat ajkadra téve:~Egy
193 Margit| Hogy életem zavart volt és setét,~Egy céltalan, homályos
194 Margit| hogyha véled~Lehetnék mindig és te én velem!~Nem rémit az,
195 Margit| viharát.~Bántott az ember és megmart a végzet,~De nem
196 Margit| megtaláltam én,~Amit merész és ragyogó szinekkel~Fest nemesebb
197 Margit| szinekkel~Fest nemesebb vágy és magas remény.~Akkor leltem
198 Margit| környékezze bár.~Ha lelkem csügged és elszállni vágyik~E földrõl,
199 Margit| csillag gyászos, komor égen!~És azóta hû társam te voltál,~
200 Margit| az én szivemre vágyott,~És az volt az összes hiuságod,~
201 Margit| bûnnek tartom boldogságomat,~És eltelek bánattal, gyötrelemmel!~
202 Margit| Zord eszmék vándora.~Gond és harag pusztáit járja lábam.~
203 Margit| szeretni,~Aki hibámat látja,~És mégis megbocsátja,~Szelíden
204 Margit| Marguerit!~Ha órám üt majd és távozni kell:~Fehér csillagja
205 Margit| kisérjen el~Bús éjszakámba és ragyogja be!~Virrasszon,
206 Margit| világot,~Ahol csak békét és nyugalmat látok...~Ahol
207 Haza | pihenhetek!~Vágy ragad engem és szivem beteg!~Sietnem kell
208 Haza | madár száll a magasba fent.~És ujra virrad... ujra alkonyúl...~
209 Haza | feledni?... Nem lehet soha!” ”~És száll tovább... Dús városokba
210 Haza | bilincs, -~Jutalma jólét és fájdalma nincs!~Sivár honod
211 Haza | boldogságot ad?~Hisz koldus és zord!” - „ „Koldus és szabad!” ”~„
212 Haza | koldus és zord!” - „ „Koldus és szabad!” ”~„Fészked leverte...
213 Haza | tovább röpûl megint...!~És végre látja!... Ott a völgy,
214 Haza | Minden út a kínok utja, -~És elhagyni mégse tudja~Az
215 Haza | hõsök jelleme!~Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,~
216 Haza | Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!~Rázkódik a föld,
217 Haza | nyelve!~Maradj örökké~Nagy és virágzó!~Kisérjen áldás,~
218 Haza | koszorút fonnak szakadatlan,~És mint a zarándok, ki a búcsút
219 Haza | ifjak férfiakká válnak,~És a gyönge aggok ujra ifjak
220 Haza | Ott, hol annyi áldás száll és olvad egybe,~Hogy a légben
221 Haza | gõzfürész, az ördöngõs, csudás,~És ölni kezd, bár nem hull
222 Haza | szellem!~Nem volt nagyobb és irgalmatlanabb~Ellenfeled
223 Haza | kiment Párisba, Bécsbe,~És életét ott künn dõzsölte
224 Haza | kiváncsi fül.~De itt maradt. És ezt dalolta híven,~Csak
225 Haza | büszkén Pusztaszerre gyûl,~És kardjuk élén villámlik parancsod:~
226 Haza | dicsõn borongva szállasz,~És szárnyalás nincs több ilyen
227 Haza | semmiházi had,~Mely minden ordót és címert imádott:~Nevette
228 Haza | Annyiszor~Láttunk már téged jó és mostoha~Idõkben! Mégis drága
229 Haza | Széttörte láncát a nemesi kar,~És a parasztnak adta jobb kezét:~
230 Haza | kezét:~Testvérem vagy te és szabad magyar!~Szent korszak!
231 Haza | jobbágy-viskó hû barátja lesz,~És egy imát súg millió ajak~
232 Haza | egy imát súg millió ajak~És millió szív egy érzésben
233 Haza | szerelem kora.~De ami szebb és ami édesebb,~Az a szabadság
234 Haza | munkált s el nem csüggedett,~És addig törte a kemény rögöt,~
235 Haza | csak emlék vagy. Letüntél,~És helyedet rég elfoglalta
236 Haza | félistenné~Vált a nemes, - - és polgárrá a pór!~Amit ma
237 Haza | Nem volt különbség gazdag és szegény közt,~Együtt örült
238 Haza | közt,~Együtt örült kunyhó és palota.~Mint a keresztség
239 Haza | Nálunk is! Azt Jézus müvelte és ezt~Másik megváltónk: a
240 Haza | kötelék!~Mindaz, mi szép volt és fenséges akkor,~Lelkünkre
241 Haza | akkor,~Lelkünkre hasson és emelje föl!~Így látva minket,
242 Haza | a jogos, a téves,~A nagy és a hitvány egyaránt belé
243 Haza | benne, mint a gránit-szikla.~És magányos sasként száll föl
244 Haza | egysége új tettekre éledt,~És a végromlásban még erõsebbé
245 Haza | halt, vándorbotját fogta,~És hirdette buzgón, híven a
246 Haza | meghordozta büszkén Kelet és Nyugot.~Nagy idõk nagy napja!
247 Haza | egy célra tör a szerszám és a toll.~Csak ott, ahol a
248 Haza | hosszusága,~Ha lelket nem gyújt és nem ád hitet!~Az volt a
249 Haza | hit~Erõsebb volt börtönnél és halálnál,~Mert új életre,
250 Haza | Remek tanulság, lángolj és lobogj!~Ezt írja költõ,
251 Haza | teremt,~Mert jóra vágyik és a célja rend!~Az én vallásom
252 Haza | lángja ég:~Haza, szabadság és testvériség!~VI.~Mikor Árpád
253 Haza | hóditásra indúlt,~Gyors volt és hatalmas, mint a zivatar.~
254 Haza | zivatar.~Vert hadak remegtek és minden oromra~Diadal zászlóját
255 Haza | össze, hova kardjuk vágott,~És meghóditották az egész országot!~
256 Haza | Red-Rivernél~A kicsi Bodrog és partján a nád!~Ezért kivánnám
257 Haza | kivánnám látni, ujra látni,~És mindig látni a magyar hazát!~
258 Haza | élni fog!~Többet ki küzdött és ki szenvedett?~Hiszen vértenger,
259 Haza | trónusán bírói széket ûl!~És hogyha minden búra, bajra
260 Szabad| fátyol~Hosszan lecsüng... és néha összerendûl~Bár a teremben
261 Szabad| Foszlányain... ah! észrevétlenûl!~És dúlt palástján száradt könny
262 Szabad| pokolból jönne.~Átok, halál és iszonyat van benne.~Benn
263 Szabad| testvérek,~Egymás fölé borultak.~És mintha mind felömlött volna
264 Szabad| gyermek.~A harcmezõt a gyermek és az asszony~Kétségbeesve
265 Szabad| asszony~Kétségbeesve nézik,~És mind a hárman zokogó panasszal~
266 Szabad| Rémes keservrõl szólnak,~És könnyeik, mint három patak
267 Szabad| szenvedéllyel;~Hallja a sírást és megáll; haraggal~Néz a homályban
268 Szabad| szebbnek,~Siessen élni... és forduljon félre,~Ha majd
269 Szabad| mely rab ifjuságot~Szűl és nevel!... Hitványabb, mint
270 Szabad| éltemben fogamat piszkáltam~És ásitottam szörnyen-szörnyeket~
271 Szabad| kegyét csengem!~Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség~Hogy
272 Szabad| kormányt, aki ember szintén,~És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü,
273 Szabad| szintén,~És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!”~De
274 Szabad| nyúzlak,~Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!...”~De zúg
275 Szabad| menyország,~Nektek: fanyar csók és unott öröm!~Tóduljatok csak,
276 Szabad| bátran, szívük vágyival,~És visszatérve, egymást átölelték~
277 Szabad| földi baj.~Szalmán aludtak és egymásra forrott~Hõ ajkukon
278 Szabad| percre - mint én - boldog és szegény!~
279 Szabad| Távozz!~Nekem livrée kell és kenyér!~Hideglelõsként dideregjek?~
280 Szabad| Távozz!~Nekem livrée kell és kenyér!~Mily kellemes, könnyû
281 Szabad| Távozz!~Nekem livrée kell és kenyér!~Csak egyszer él
282 Szabad| Csak egyszer él az ember! És ezt~Koplalva, fázva, élje
283 Szabad| Távozz!~Nekem livrée kell és kenyér!~Vígan hörpintem
284 Szabad| csupán!~Koplaljon a bölcs és a költõ,~Az én szám enni,
285 Szabad| Távozz!~Nekem livrée kell és kenyér!~
286 Szabad| HEGY ÉS KIRÁLY.~- 1882. -~A Dwalagíri
287 Szabad| búsul. - Homloka~Borongó és setét. - De nem csoda!~Az
288 Szabad| szeszélye néha felriad,~És haragos borúba mélyed el!...~ *~
289 Szabad| ünneplő mezedbe,~A legvígabba és legdíszesebbe!~Jön a király! -”~
290 Szabad| tengerek:~Mind, mind övé és mind elébe hull~Mély hódolattal!...
291 Szabad| remeg, ha egy lépése mozdúl~És kincse annyi van, hogy angyalostúl~
292 Szabad| hogy még nem vettem észre.~ És szemem is, nézvén a mindenségbe,~
293 Szabad| férget megtudhasson látni...~És vállamat örök gond terheli...!~
294 Szabad| Nincs kalpag a királyon.~És szól a hegy: „Elõttem Õ
295 Szabad| koldus volt. Rongyos, éhes,~És elhagyott... de mégsem szomorú.~
296 Szabad| Kopogtatok a kunyhók ajtaján - és~Csak befogadnak itt-ott,
297 Szabad| S mulattatsz minket!... És milyen hiú~Lesz rád a nõm,
298 Szabad| Futó felhõt bámulni?... És e bú~Miért lopódzik arcocskádra?
299 Szabad| sáppadsz!...~Fény vesz körül és arcod szomorú!...~Így köszönöd
300 Szabad| hintót!~Számodra vettem!... És e paripa!~Ötszáz arany volt!...
301 Szabad| Veszek számodra kertet,~És benne tó lesz s csoda illatú~
302 Szabad| félve lép.~Senkit se bánt és õt se bántják.~Hátát, fejét
303 Szabad| Elrejti jól szegény parányit~És õrzi híven, gondosan.~Didergõ
304 Szabad| gyülekeznek össze mind,~És õ, mikor már fönn lebegnek~
305 Szabad| künn süvöltve jár a vész...~És símogatja kõ-sörényét~Egy
306 Szabad| ujján ért a hajsza véget.~És három nap mulva végre megtalálták~
307 Szabad| némán omlott a halálba!~És így, ami legfõbb, legszebb
308 Szabad| legszebb vágya másnak,~Ami célt és hõt ád a szívdobogásnak,~
309 Szabad| Manasszes, Gád, a Sámuel fia,~És Úziel, a bátor dalia,~Jób
310 Szabad| dalia,~Jób Gíleádból, Rúben és Aház,~Dán, Ammihúd, Kaleb,
311 Szabad| rongyos, tiprott nép jogát,~És Jehovának fényes csarnokát,~
312 Szabad| tereken halálos, néma csend,~És egy hiján a népjog száz
313 Szabad| nép? A nép igavonó barom,~És ebbõl áll a törvény: akarom!~
314 Szabad| elõtt meghajtom a fejem,~És õ segít, hogy ûljek e helyen,~
315 Szabad| meghajoljatok:~Ez itt a törvény és ez itt a jog!~Látod: mit
316 Szabad| hatalmas,~Más nem lehet erõs és diadalmas,~Csak aki hódol
317 Szabad| diadalmas,~Csak aki hódol és hizelkedik~Dicsõ Cézárnak!
318 Szabad| volna föl.~Most nagy vagy és dicsõ vagy, a nép csodálni
319 Ember | mennyi árva,~Mennyi könny és mennyi bú!...~Isten!...
320 Ember | eszmény, szerelem,~Vágy és öröm... édes megindulás,~
321 Ember | rideg kopárság, rémes űr!...~És mégis él, mégis szünetlenűl~
322 Ember | Ah, nem siratta senki,~És gondját sem viselték!~Mikor
323 Ember | Gubbaszt a sír tövében.~És alszik és enyészik,~És porladoz
324 Ember | a sír tövében.~És alszik és enyészik,~És porladoz magában.~
325 Ember | És alszik és enyészik,~És porladoz magában.~És álma
326 Ember | enyészik,~És porladoz magában.~És álma hosszu, csendes.~De
327 Ember | magosban!~Pedig hogyha érdem és nem véletlenség~Szabná ki
328 Ember | lökdösne minden inas bátran,~És ha gondolnátok néha nagyot,
329 Ember | világot.~Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára~Fölkent homlokkal
330 Ember | mindez bizonyára~Helyes és jó és igaz!~Nem törődvén
331 Ember | mindez bizonyára~Helyes és jó és igaz!~Nem törődvén jajjal,
332 Ember | legfőbb bölcseség,~Ő, a kezdet és a vég!~Ámde én ember vagyok
333 Ember | ifjan, férfi-korban,~Utcákon és tereken:~Könnybe lábad a
334 Ember | író?~Van, aki lát, hall és itéletet mond,~Különbet,
335 Ember | egész föld!~Ha mindezt tudja és előre látja:~Mért küzd,
336 Ember | becsüllek mégis módfelett,~És fajtádat fönnen magasztalom!~
337 Ember | Kéjenc mihasznák - ifjak és idősök! -~Ecartés, turfos,
338 Ember | körül, sírkertek néma táján,~És mindenütt, ahol halottak
339 Ember | jelszót hűs szellő ragadja,~És egyik sír a másikának adja.~
340 Ember | Dermedt tagjával gazdag és szegény~Gyönyörben reszket
341 Ember | Gyönyörben reszket sírja fenekén,~És búg a hang, a rejtelmes,
342 Ember | felelj hát!” Ám ez is hiába.~És most a legszebb szól hozzá
343 Ember | átok-számba megy,~Ha föltámadni és szenvedni egy,~Ha minden
344 Ember | megbukik furfang, alávalóság,~És nem lesz más hatalmas, csak
345 Ember | a szent igazság!~A régi és nagy Róma erénye az,~Amely
346 Ember | fénylik, mint a csillag,~És ez a fény kisugárzik onnan.~
347 Ember | aki~Hazát szaval: mind hû és hazafi!~A vad, tudatlan,
348 Ember | vér,~Mely Berlint ordít és Szedánhoz ér...~A reklám-páthosz,
349 Ember | Aki szerette a világot~És milliókért élni vágyott -:~
350 Ember | aki már~Ugyancsak fönn és messze jár!~A szép, kegyelmes
351 Ember | gyámoltalant,~Mely küzd és sír és tûr alant.~Silány
352 Ember | gyámoltalant,~Mely küzd és sír és tûr alant.~Silány vacokban
353 Ember | szívesen... de~Inségre jut nõ és gyerek,~Ha én... Ez jut
354 Ember | szalagja...~Kezembe puskát... és csatolj~Kardot az oldalamra!...~
355 Ember | harmadik granátos.~Néz. És hasonló a szeme~A villám-lobogáshoz.~„
356 Ember | Aki miatt koldusbotom,~És csonka, beteg karom van...~
357 Ember | becsületrend -: becsület!~És nem dicsõség -: jóság~Kell
358 Finale| megmarad!~Egy szó elég!... És húnyni kezd~ A régi, tiszta
359 Finale| többé nem száll ég felé,~ És többé nem ragyog!...~
360 Finale| VOLT...~Szép téli nap volt és az égbolt~Oly nyájasan nézett
361 Finale| panaszolta...~Odaléptem hozzá~És így énekeltem:~Mindent,
362 Finale| többé meg nem telik!...~És mint bércek ködét~Hajnali
363 Finale| vegyek...~S ha itt az ősz, és mindenemtől,~Amit szerettem,
364 Finale| magáról~ A futó öröklét.~ És én mégis áldom~Azt a nagy
365 Finale| gyermek mosolyja.~ Éltem és daloltam.~Éreztem a szépet
366 Finale| ujra minden szenvedésem,~És minden gyönyöröm!~Hadd lássam
367 Finale| bánatát!~Övezzen ujra csók és szerelem,~A legfõbb gyönyörûség!~
368 Finale| melyben egyesûl~A jóság és a hûség!~Ringassak ujra
369 Finale| dalolgat,~S zokogva, ha beteg.~És küzdjek ujra, mint küzdék
370 Finale| S ha fáj az élet, gúny és rágalom~Ha megdobál gazúl:~
371 Finale| ujra minden szenvedésem~És minden gyönyöröm!~
372 Finale| deres,~Még most is rímet és ritmust keres?”~„ „Még most
373 Finale| fehér papíron,~Ami szivemben és agyamban él:~Kétség, remény,
374 Finale| MENNI KELL...~És lassan, lassan mind megyünk,~
375 Finale| Hiába vagy szép, gazdag úr,~És országok királya:~Szennyes
376 Finale| Egy-két napunk van még talán,~És azzal vége, vége!~Elszéledünk
377 Finale| jégdarabként.~ De hogyha Sekszpír és Petõfi,~Beethóven, Gõthe
378 Finale| halál elõtt...~Ha Cézár és Napóleon,~Ha büszke és dacos
379 Finale| Cézár és Napóleon,~Ha büszke és dacos királyok~Aludni mentek
380 Finale| majd,~Más hallgat füttyöt és patak-morajt,~Más szem fog
381 Finale| még százszor a tavaszt,~És nem fogjátok észre venni
|