Part
1 CorCor| leng hozzád méla rímem,~Mint ünneplõ, halk zene:~Nyomorultak
2 CorCor| száll az ének~Föl az égnek,~Mint a tömjén, csöndesen.~Ablakomból
3 CorCor| Megalázva~Tûnik el már, mint a köd.~Messzebb, messzebb
4 CorCor| könnyével!~Gõgös szivek közt mint a szirt~Állok merõn, kevélyen.~
5 CorCor| Bírói széken mennydörög~Mint egy félisten. Intõ~Ujjára
6 CorCor| el.~Nincs oly hatalmas, mint õ!~És mégis!... Ó csak hadd
7 CorCor| Hadd álljak itt könnyezve. Mint~Egy elkésett apostol!...~
8 CorCor| tengerébe~Búm beleomlik mint vékony patak.~Amint állottam,
9 CorCor| gondolat,~És sírni fogtok, mint az én szememben~Most könyre
10 CorCor| szétnéz és habozva áll,~Mint vándor, aki útat nem talál...~
11 CorCor| Szivükben~A hiúság több, mint a szeretet!”~III.~És aztán
12 CorCor| csöndes, tiszta téli éjszakán.~Mint százezer fényes, kiváncsi
13 CorCor| fiára, ki a földre ment.~IV.~Mint a futó tûz, úgy rohant keresztûl~
14 CorCor| éjben.~Az utca forrott, mint a tenger-ár.~S a nagyszerû
15 CorCor| ablak annyi fényt lövell ki,~Mint hogyha onnan kelne föl a
16 CorCor| hogy õ~Inkább komoly bölcs, mint sportkedvelõ.~Szelíd, nyugodt,
17 CorCor| Kalváriát...~Szeme sugárzott, mint kék Genezáret~Tava fölött
18 CorCor| császár~Térdelt elõtte, mint a koldus Lázár!...~Mind
19 CorCor| érzett, úgy gondolkozott, mint~A názáreti kaszinónak tagja!...~
20 CorCor| s hirtelen~Tovább oson, mint a fekete pára,~Mely ráborúl
21 CorCor| vadat.~Pezsegve, zúgva, mint az áradat,~Vagy mint a falka,
22 CorCor| zúgva, mint az áradat,~Vagy mint a falka, mely farkast keres,~
23 CorCor| fejjel magasabb~Üzõinél. S mint villám, ha lecsap,~Olyan
24 CorCor| hang~Fönséges és bús. Zúg, mint a harang.~IV.~„Igen! Hazug,
25 CorCor| Mert szívetek keményebb, mint a kõ!~Megmondtam!”~V.~ S
26 CorCor| se nyom.~Fehér a lelkünk, mint a líliom.~Eredj odébb, -
27 CorCor| tûz, - fehér és vakitó,~Mint hegytetõn a napsütötte hó.~
28 CorCor| hegytetõn a napsütötte hó.~IV.~S mint võlegény a szép menyasszonyát,~
29 CorCor| rájuk. Aztán szava kél,~Mint balzsamos, halk naplementi
30 CorCor| egész eget~Meggyujtom én!... Mint apró mécseket~Tûzöm fel
31 1 | dolgoztál, izzadtál volna, mint mi,~Élhettél volna száz
32 1 | sorvadás!~Maradtál volna, mint én, a homokban,~Most nem
33 1 | egy kis fodra~Több nekem, mint a világ!”~- Szép a dal és
34 1 | mozdulatlan, csöndesen,~S mint egy merengõ, méla szem,~
35 1 | hajladó, az ingó sások,~Mint karcsú, lenge óriások~Akkép
36 1 | S elfojtja bõsz szavát.~Mint visszatartott halk lehellet~
37 1 | csillagok belé tekintenek,~Mint könnyü fátylon áttetsző
38 1 | benne halvány képe mását,~Mint fonnyadó nõ bája hervadását...~
39 1 | fujta~Halvány enyészetét.~Mint gördülõ könny, hullong~A
40 1 | Összes varázsa fonnyad,~Mint a beteg virág.~Kincs, pompa,
41 1 | lépett,~Zörgött a bokája, mint sebes orsó:~„Szép hölgy,
42 1 | És elröppent egy év, mint könnyû lehellet.~Egyszer,
43 1 | kerestél?”~Oda roskadt mellém s mint a sebes zápor~Összegyült
44 1 | Szidták, tépték egymást, mint az utonállók -~Nem! Amit
45 1 | ellen lázadt~S meghalt, mint veszett eb, agyonütve félig.~
46 1 | ki fázó, éhezõ családját,~Mint ahogy kertészek a dudvát
47 1 | teremben. Ember ember hátán~Mint fönt s alant a szinházak
48 1 | hátsó padok.~Szilárdan, mint a törvény lelke, ott áll~
49 1 | erõvel~Oly forrón benne, mint a föld alól~Kibuzgó forrás -
50 1 | dobogjon oly~Rendén a szív, mint izmos férfi-kar~Põröly-csapása!...~
51 1 | megvan a szelíd galambban,~Mint a veszett, falánk tigris
52 1 | Ámde nem lehet~Nagyobb kín, mint a ráerõszakolt,~Idõ elõtti
53 1 | eltakar~És úgy borul rá, mint a szemfödõ,~Mint a halálnak
54 1 | borul rá, mint a szemfödõ,~Mint a halálnak lengõ fátyola...~
55 1 | rászállt elgyötört szemére~Mint a madár, amely leûl pihenni~
56 1 | Parbleu! A hurkot úgy kiállja, mint én~A Párisból jött legujabb
57 1 | Olvasni kezd.~XI.~ És ekkor mint a széles~Villámlás tikkadt
58 1 | kedves, vidám és igézõ,~Mint minden gyermek négy éves
59 1 | lombjával úgy áll köztük éppen,~Mint kis unokák közt nyájas nagyapa.~
60 1 | indult nyughatatlanúl~- Mint akit a dicsvágy káprázata
61 1 | pompásan neki heveredve,~Mint dúsgazdagok közt nem igen
62 1 | menekûl.~Nagyságát az ember, mint õ, hordja békén,~Társait
63 1 | összetépik szárnyad’,~Tégy úgy, mint az agg tölgy, kérges õsi
64 1 | mondta: Nem fáj semmi sem!~Mint vándor-angyal járt e bús
65 1 | vashúrja zsong~A fuvalomban, mint eóli hárfa.~Mit énekelhet
66 1 | törzsemnek legparányibb ága,~Mint száraz fád összes halott
67 1 | nekem csattogja dalait,~Mint kongó híred, bármily messze
68 1 | bár egy tavasszal vége,~Mint az örök hír kába semmisége!”~
69 Margit| bennünket most is úgy találnak,~Mint régen, egymás oldalán.~Hûségemet
70 Margit| 1881. -~Szivem lázongott, mint a tenger,~Szélvészes éjen
71 Margit| tépte önmagát.~Eszméim, mint nyögõ sirályok~Bolyongtak
72 Margit| fodros habod libegve táncol,~Mint lánykák víg hada.~A tenger
73 Margit| Suttogja el neved,~S ringatja, mint egy szép szivárványt,~Mosolygó
74 Margit| küzdelmirõl,~S ha sírsz, mint könnyû tavaszi borúlat,~
75 Margit| Margitom!~Az órák szállnak, mint a rózsás felhõk,~Miket a
76 Margit| lobogással~Enyészni indúl, mint pusztán a tûz...~A sír elõtt
77 Margit| kora reggel, -~És éjjel, mint a csalogány,~Elringatsz
78 Margit| Járunk-kelünk a földön át~Mint két eltévedt gyermek,~Míg
79 Margit| benned~Öledre rá teszem.~Mint habra hullott rózsát,~Úgy
80 Margit| is váltottál engemet!...~Mint a pokolból égre szálló~Borzadva
81 Margit| ellobog.~De te hû vagy, mint a csillag,~Mely az égen
82 Margit| Elsárgultak a mezõk, mint~A haldokló emberek.~De ne
83 Margit| Bátran nyujtottál kezet.~Mint akit megvert gonosz báj,~
84 Margit| percünk úgy hullott szét,~Mint rózsából a szirom.~Gyöngéd
85 Margit| mind a ketten,~Kézben kéz, mint akkoron.~Elrebegjük a szent
86 Margit| hosszan~Az örök étheren.~De mint a kék magasból~- Ha röpte
87 Margit| búdnak minden kis paránya~Mint szikla hull az én keblemre
88 Margit| én üdvömet féltõbben óvom~Mint gyönge fészkét a madár.~
89 Margit| e kebel.~Olyan a lelkem, mint a tenger árja:~Legnémább
90 Margit| regél,~Olyan volt éppen mint te.~Ha szólt, ha nézett,
91 Margit| te sem!~Aztán fölocsúdva, mint a tengerész,~Aki halk imát
92 Margit| s mentem eszmények után~Mint egy futó bolond és kiabáltam~
93 Margit| göthös vén:~Beásott a földbe,~Mint kincsét a fösvény!~III.~
94 Margit| Gyakorolt? Vagy úgy tett, mint a vásott gyermek,~Aki vad
95 Margit| Ûzöm, hajtom a sikert, mint~Agarász a gyors vadat.~És
96 Margit| Lelkemben a szenvedély -~Mint kelõ nap sík határon,~Lángbetûkkel
97 Margit| égõ vágya~Terjed bennem, mint a tûz;~S a dicsõség délibábja~
98 Margit| E merész küzdés alatt,~Mint harangszó a távolból~Csap
99 Margit| kör,~Mely daltól hangos, mint a csalogány~Elrejtett fészke, -
100 Margit| oly édes, mind oly gyenge, mint~Az én apró fiam!~S ekkor
101 Margit| koldus, épp oly földi lény,~Mint én, ki élek a jólét ölén -~
102 Margit| Tíz hosszu év! Nekem mint rövid álom~Hajnal felé,
103 Margit| hervadás, sõt~Nagyobbra nõtt, mint fejlõ rózsa-fa.~Nem tudva
104 Margit| Melletted élve, téged fogva át,~Mint a madár, mely párjához simúlva~
105 Margit| csókjaidtól elvesztette mérgét,~Mint bûvös írtól kígyó-harapás.~
106 Margit| mely vissza-vissza térit,~Mint a tavasz a vándor-madarat.~
107 Margit| Halljátok? Rím rímre csattan~Mint a bimbó ha kipattan~Vagy
108 Margit| madár ha dalba kezd.~II.~Mint a forrás, felszökellõ,~Este
109 Margit| gyöngye nincsen a világnak,~Mint ahányszor nevedet megáldom,~
110 Margit| fogva tart.~Szivem tiéd, mint eddig a tiéd volt.~De ne
111 Margit| fénytelen:~Lelkem borús, mint felleg-járta égbolt!~Amerre
112 Margit| gyönyörre.~Most szellemem, mint lázadt óceán,~A szerelem
113 Margit| Lelkemben elvész édes sóhajod,~Mint a madár-hang erdõk viharában!~
114 Margit| akkor Isten veletek dalok!~Mint a magasban megsebzett pacsirta:~
115 Margit| nagyobb üdv volna nékem,~Mint a világon minden élvezet!~
116 Margit| szememben nincs különb virág,~Mint a szelíd, a bájos Marguerit!~
117 Margit| tûzöm, hogy járjon velem,~Mint hû barátom, gyöngéd mesterem.~
118 Margit| vigasztal, megnyugtat, szeret,~Mint õ, a kedves, bájos Marguerit!~
119 Margit| ragyogja be!~Virrasszon, mint a hûség szép szeme,~Sírom
120 Margit| lelked többet ér nekem,~Mint a virágok összes illata!~
121 Margit| te gyujtottál szivemben,~Mint Veszta-tűz lobog mindegyre
122 Margit| sincs erősebb,~Szilárdabb, mint a gyöngéd szerelem!~
123 Margit| leghűbb szerető!~A több mint angyal -: az igazi nő!~Vigasztalj!...
124 Margit| viruljon késő ősszel is,~Mint Dél-vidéki rózsafának ága.~
125 Haza | Csillag kigyúl, - mint égi biztatás~Reszket felé...
126 Haza | kebel.~Pajzán, derûs vagy, mint nõink szeme,~ S erõs, szilárd,
127 Haza | szeme,~ S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!~Gyöngéd vagy
128 Haza | jelleme!~Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,~ S dörögni
129 Haza | kék,~ S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!~Minden, mi
130 Haza | érzés oly ragyogva hord,~ Mint egy király az ünneplõ bibort!~
131 Haza | annyi kéjjel?~Olvadóbb, mint lant zenéje~Holdvilágos,
132 Haza | hangja~Úgy zendûl benne, mint egyház harangja~Mely messze
133 Haza | mély, komor szavát.~Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya
134 Haza | szavát.~Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,~S mint
135 Haza | mint sír-fáklya lobban,~S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,~
136 Haza | kidugták, nézegettek máskor,~Mint kiváncsi lányok a feltámadáskor.~
137 Haza | koszorút fonnak szakadatlan,~És mint a zarándok, ki a búcsút
138 Haza | Mert ki tud olyan dalt, mint a szabad madár?~Fájdalmas
139 Haza | Fájdalmas lesz, gyötrõ, mint a hontalanság,~Édes, mint
140 Haza | mint a hontalanság,~Édes, mint a remény, szép, mint a szabadság!~
141 Haza | Édes, mint a remény, szép, mint a szabadság!~Dalom addig
142 Haza | a súlyos kripta-zárat,~S mint az olvadt balzsam, úgy hat
143 Haza | volt. De könnyebb feladat,~Mint a miénk. Mert õ csak nyers
144 Haza | támad meg a tudás.~Rád csap, mint indián õs-erdejére~A gõzfürész,
145 Haza | irgalmaz neked.~Kigyomlál, mint hitvány fölösleget!~
146 Haza | maradt halálig hû: a költõ!~Mint a madár, mely énekelve ûl~
147 Haza | pompáját öltötted magadra~Mint egy király. Azzal takartad
148 Haza | Míg nem leszünk olyanná, mint a holt víz,~Mely északon
149 Haza | Nõ, könnyeid peregjenek,~Mint szerte hulló gyöngyszemek.~
150 Haza | gyöngyszemek.~S te férfi-szív, zord mint a kõ,~Olvadj, ne szégyeld!
151 Haza | a föld pora:~Sújtson le, mint nyíl zápora!~Ahány bakó,
152 Haza | Azt mondom: nincs szebb, mint e hiuság!~Ez az, mely Kátót
153 Haza | Mégis drága vagy nekünk,~Mint a tavaszt nem unjuk meg
154 Haza | mámora!~Hõbb, lelkesebb, mint akkor a magyar,~Tisztább,
155 Haza | legdrágább Édenünk!~De mint az Éden kóbor gyermeke~Tûrt,
156 Haza | árthat annak:~Vallássá lesz, mint a feltámadás!~Forró lelkekbõl
157 Haza | ragyogta be;~Önként fakadt föl, mint ahogy tavasszal~Virágot
158 Haza | más, csupán a mámor pírja,~Mint hajnalfény az ébredõk felett.~
159 Haza | paránya sem.~Megváltozott, mint egy varázsütésre~Az addig
160 Haza | örült kunyhó és palota.~Mint a keresztség elsõ századában~
161 Haza | Reszkessen át valónkon, mint a napfény,~Mint ibolyáid
162 Haza | valónkon, mint a napfény,~Mint ibolyáid édes fûszere.~Sértés,
163 Haza | ölelõ kar~Hadd fogja át, mint élõ kötelék!~Mindaz, mi
164 Haza | De te úgy állsz benne, mint a gránit-szikla.~És magányos
165 Haza | napja! Megbecsüljünk téged,~Mint a legtündöklõbb, legdrágább
166 Haza | téged, lelkünk gyönyörével,~Mint a tûzimádó a napsugarat!~
167 Haza | Évszázadok számára épitett,~Mint száz meg száz év meddõ hosszusága,~
168 Haza | vértanúk sírjából tör elõ,~Vagy mint egy Isten, égbõl földre
169 Haza | Gyors volt és hatalmas, mint a zivatar.~Vert hadak remegtek
170 Haza | látott nagyszerûbb csatákat!~Mint ahogy a villám tördeli a
171 Haza | magáét osztogatta széjjel,~Mint az, aki egykor bennünket
172 Haza | Számláljatok félénken össze minket,~Mint özvegy asszony szûkös garasát~
173 Szabad| sulyától!~Tépett szalagja, mint halotti fátyol~Hosszan lecsüng...
174 Szabad| valamennyi gép.~Morajja: mint bősz, zűrzavart beszéd.~
175 Szabad| gyúrják, öntik a vasat.~Mint láváját a tűzhegy, szakadatlan~
176 Szabad| ott áll... százezer golyó.~Mint alvó kígyók, újszülött vadak,~
177 Szabad| némán, tétlen nyugszanak.~Mint százezer tikkadt, mogorva
178 Szabad| hátán.~Mind oly szelíd, mint az a kis gyerek,~Ki játszadozva
179 Szabad| vadászat...~Ha majd rohannak, mint a fúriák,~A csatasíkok vér-páráin
180 Szabad| lõpor-ködös égre...~Ha minden ón, mint százezer halál,~Tép, szakgat,
181 Szabad| hazavédõ holtak.~Végsõt ölelve, mint a hû testvérek,~Egymás fölé
182 Szabad| mely itt alá foly: - -~Mint vérbe mártott óriási zászló,~
183 Szabad| keservrõl szólnak,~És könnyeik, mint három patak árja,~Jajongva
184 Szabad| nap, hogy én is meghalok~Mint annyi más elõttem;~S majd
185 Szabad| falat!...~Dús hercegeknek, mint kegyelt poéta~Dalolsz ebéd
186 Szabad| Foltos a ruhád!~Bolyongsz, mint egy kisértet!~Éhezve sorvadsz! -
187 Szabad| és nevel!... Hitványabb, mint a föld,~Mely több virágot
188 Szabad| ifjusága,~Nekem becsesb, mint a virradti fény:~Ha még
189 Szabad| végtelen,~De úgy bántok mint istennel velem.~Íme, fejemben
190 Szabad| sár-ember vagyok!”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „Te nem
191 Szabad| Felségnek neveztek,~S elõttem, mint a birkák, porba estek!~Mit
192 Szabad| megett!...”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „Te felséges
193 Szabad| konclesõt vele?”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „Kapsz
194 Szabad| dobjatok ki engem!~Ezt, mint a nép legfõbb kegyét csengem!~
195 Szabad| bölcsebb és jobblelkü, mint én!”~De zúg a nép, mint
196 Szabad| mint én!”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „Szent
197 Szabad| húzlak!...”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „Rúgj,
198 Szabad| 1880. -~Harangok búgnak s mint a bérelt ódák~Királyok nászát
199 Szabad| köntösön, -~Csak kék szemén, mint harmat nefelejcsen,~Rezgett
200 Szabad| visszatérve, egymást átölelték~Mint két tündér, kit nem bánt
201 Szabad| lehettek~Oly boldogok ti, mint e koldusok!...~
202 Szabad| nincs ott~Szebb brilliánt, mint a te két szemed!~Csókot
203 Szabad| a te ajkad~Kényére áll, mint méhnek a virág!~Mit kapnak
204 Szabad| is lehetnél~Egy percre - mint én - boldog és szegény!~
205 Szabad| Hideglelõsként dideregjek?~Éhezzem, mint erdei vad?~Csupán azért,
206 Szabad| Dicsõbb, nagyobb, tündöklõbb, mint a nap!~Tizenhat város, millió
207 Szabad| megtudod, ki õ!~Megkorbácsoltat mint egy rossz kutyát!~Korbácsütés
208 Szabad| Korbácsütés úgy fog zuhogni rád~Mint jégesõ, mint felhõszakadás,~
209 Szabad| zuhogni rád~Mint jégesõ, mint felhõszakadás,~Amíg testedbe
210 Szabad| õrült-hirtelen~Forgószél támad. Mint az uszitott vad~Dühöngve
211 Szabad| Játszott, szaladgált, ugrált, mint a zerge,~A hófehérré vénült
212 Szabad| mered rám, kopár-siváran,~Mint egy kiégett, holt szemgödör.~
213 Szabad| teremtés pompája közben~Mint itt e forrás, úgy sorvad
214 Szabad| ránk, ajtócskája nyitva,~Mint egy üres börtön, a keskeny
215 Szabad| Bujkált, szökdelt csacskán~Mint egy játszó pajtás, ha ûzte
216 Szabad| itélet!~Karók, keresztek, mint a jegenyék~Két hosszu sorban...
217 Szabad| testek szörnyü füstgomolyja~Mint felhõ száll a Bethgader
218 Szabad| Annak élek, ami halhatatlan,~Mint az égbolt ragyogása fenn,~
219 Ember | nem hangzik rajta dal.~S mint a halottnak nincs lélegzete:~
220 Ember | élő csillagok sorában,~Mint egykoron, a hév s erő korában!~
221 Ember | létben - meg van fagyva bár -~Mint önmagának temetője jár.~
222 Ember | De amíg ti lesztek, addig mint az átok~Egy cifra hazugság
223 Ember | mond,~Különbet, jobbat, mint a földi bíró?~ - Nem tudom!~
224 Ember | éppen~A fényes lángész, mint a ronda állat,~Mely túrt,
225 Ember | életünknek nincs más célja, mint az,~Hogy porrá váljunk,
226 Ember | derék!~Különb vagy százszor, mint a gazdag ősök~Pazarló sarja!
227 Ember | gazdag ősök~Pazarló sarja! Mint a kártya-hősök!~Kéjenc mihasznák -
228 Ember | szárnnyal angyalok suhannak,~Mint csillaghullás, mely nem
229 Ember | Nagy könyje fénylik, mint a csillag,~És ez a fény
230 Ember | éljeneknél.~Buktál, de szépen... mint az a vértanú,~Kinek fejére
231 Ember | életbe fog,~S ember lesz, mint a gazdagok!~E bús, szegény,
232 Ember | vigyázok a sír fenekén,~Mint õr-helyén deli strázsa...~
233 Ember | mézet gyûjtsön -: többet ér,~Mint ez a roppant császár!...~
234 Finale| fény.~Mélyebb sebet vág, mint a tõr,~ A nõ nemes szivén!...~
235 Finale| szelid ég!~Sugárzó íve, mint más szemnek,~Nekem is épp
236 Finale| jönni lát, -~Én nekem is, mint bárki másnak,~Elfütyörészi
237 Finale| senki~Nem fog tudni róla!~Mint koporsót verõ~Rögnek dobbanása:~
238 Finale| el veled~Az élet folyója.~Mint kiaszik nyáron~Vékony vizü
239 Finale| többé meg nem telik!...~És mint bércek ködét~Hajnali fuvalom:~
240 Finale| az ősz: elhalsz szelíden,~Mint gyermek-ajkon a mosoly.~
241 Finale| meg engem,~Hozzád hasonló mint legyek?~Hogy míg nyaram
242 Finale| válni kell:~Hogy akkor, mint te, oly nyugodtan,~Oly szent-szelíden
243 Finale| kinyitják,~Nézik, egyre nézik,~Mint hajó-töröttek~Messzi tengeren~
244 Finale| halottat, aki úgy mosolygott,~Mint álmában a játékos gyerek.~
245 Finale| régen:~Elmúlik az ember, mint árnyék a földön,~ Mint felhő
246 Finale| mint árnyék a földön,~ Mint felhő az égen.~ Nem tudjuk,
247 Finale| ujra~ A nagy semmiségbe.~ Mint szeszélyes gyermek,~Aki
248 Finale| élünk.~ Ránk suhintja öklét.~Mint kerék a sarat, úgy dob le
249 Finale| értem.~ Mosolyogva várom,~Mint titkos világok csöndes kalaúzát~
250 Finale| Ha majd enyészni kell,~Mint álmos gyermek, aki anyja
251 Finale| Olyan csillagra szálljak mint a föld!~E más világba’ fönn~
252 Finale| beteg.~És küzdjek ujra, mint küzdék alant,~Dacolva, büszke
253 Finale| Olyan csillagra szálljak mint a föld!~E más világba’ fönn~
254 Finale| vágya már~Ritkább s fakóbb, mint õsszel a sugár.~Öröm ha
255 Finale| lassankint felejtem.~Érzéseim, mint vándor-madarak~Vonulnak
256 Finale| Aludni mentek egy szavára,~Mint kis fiúcskák, akiket~Feküdni
|