Part

  1 CorCor|               a méh elõször a virágra,~Hogy szûzi ajkkal mézét szívja
  2 CorCor|       szeszéllyel~S fogalmuk sem volt, hogy a siralom~Helyén táncolnak.
  3 CorCor|              fényt, eget!~Eljõ a perc, hogy e halommal szemben~Vergõdve
  4 CorCor|               pénzt zsebelve,~S nagyot hogy’ köpdös a bitang csoport;~
  5 CorCor|               várnia:~Belátjátok majd, hogy bús kötelesség~Az összes
  6 CorCor|                jól e bûvös perc alatt,~Hogy Jézus volt, a názáreti Jézus!~
  7 CorCor|                És hová megyen?~Láttam, hogy szétnéz és habozva áll,~
  8 CorCor|             bár, mindig készen álltok,~Hogy a szegény, ártatlan, gyönge
  9 CorCor|            rohant keresztûl~A városon, hogy Jézus földre szállt!~Az,
 10 CorCor|           Jézust bevették, bár tudták, hogy õ~Inkább komoly bölcs, mint
 11 CorCor|       Felejtett mindent... még azt is, hogy õ most~A názáreti kaszinónak
 12 CorCor|            inkább, mert õ bezzeg érzi,~Hogy ama híres kaszinónak tagja!~
 13 CorCor|            Jézus? Tán úgy vágja fejbe,~Hogy meghal?... Nem! A sértést
 14 CorCor|                többé nem mondhatja el, hogy~A názáreti kaszinónak tagja!~
 15 CorCor|          szólott: Megmondtam a hegyen,~Hogy aki velem tart, az halálba
 16 CorCor|              bánat~El nem térit attól, hogy menjek utánad!~Legyen másé
 17 CorCor|          legborzasztóbban leli:~Abban, hogy a keresztet tördeli!~Keresztet
 18 CorCor|         Keresztet csonkít! S rettentõ, hogy éppen~Szent csarnokokban,
 19 CorCor|         belsejében!~De még rettentõbb, hogy bármint vigyáznak~Fogdmegjei
 20 CorCor|             mind szaglász, mind rohan,~Hogy megkerítse a merész vadat.~
 21 CorCor|           ragyog?~Utálatos faj! Bánom, hogy születtem,~S ilyen világnak
 22 CorCor|                ment,~Mert úgy találta, hogy lengõ ruháján~Nagy folt
 23 CorCor|            mindegyre fél,~Úgy tetszik, hogy szebb valamennyinél.~Néz
 24 CorCor|         esdekelve, szépen,~S úgy érzi, hogy e jók, tiszták körében~Végképp
 25 CorCor|          szenvedtem, annyit sírtam én,~Hogy senki többet a föld kerekén!~
 26 CorCor|         pillantást vetett,~S megbánta, hogy világra született!...~
 27   1   |            szól a hangya. „Megmondtam, hogy igy jársz!~Ily sorsra jut,
 28   1   |        csúfitnod magad!~Az volt a baj, hogy szárnyakkal születtél!~Mért
 29   1   |              Tükrét védõleg eltakarja,~Hogy meg ne törje vész ...~A
 30   1   |          Esdőleg mintha nyujtaná kezét~Hogy érinthesse csillag-kedvesét.~
 31   1   |                     BABÉRFA.~- 1883. -~Hogy’ elpusztult a kis kert!~
 32   1   |           szenvedsz, írt adok sebedre,~Hogy megenyhithessem, hogy meggyógyíthassam!”~„ „
 33   1   |         sebedre,~Hogy megenyhithessem, hogy meggyógyíthassam!”~„ „Keresem
 34   1   |             durván gyöngébb társaikra,~Hogy kihúnyjon bennök az isteni
 35   1   |             mûértõ közönség. Boldogok, hogy~Helyhez jutottak, míg más
 36   1   |               termetén, egész~Valóján, hogy gyógymódból jött ide.~Játszott
 37   1   |      elégedetten oszlik!~IV.~Ki tudja, hogy fölöttünk a halál~Mikor
 38   1   |              szerint. Nem tudja senki, hogy~A mutató ha a hetesre ér~
 39   1   |           Többé a hajnal. Azt kivánja, hogy~Tévedjen úgy el az örök
 40   1   |              úgy el az örök chaoszban,~Hogy ezt a földet többé meg ne
 41   1   |           reggelre kelve~Elalszik úgy, hogy többé föl nem ébred:~Az
 42   1   | Sodrony-bilinccsel lekötött dugasszát,~Hogy messze pattan, láncából
 43   1   |                 Megálljunk! - Fogadok, hogy~Elájul...! - Én? - Nem,
 44   1   |            Százat teszek tíz ellenébe, hogy~Nem ájul el! Megállja a
 45   1   |             van és néz - és nem tudja, hogy~Az a valóság, amit álmodott,
 46   1   |             oda áll egy körbe. Hallja, hogy~Nevén szólítják és egy szigorú
 47   1   |            császár, épp azt mondva ki,~Hogy egy az úr s az Õ e földtekén.~
 48   1   |              És ablakán benézve, látom~Hogy halaványan, búsan ül~Párnáin
 49   1   |          kivánta gõggel soha senkitõl,~Hogy hajtson elõtte húnyászkodva
 50   1   |          lágyan összefoly.~Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.~
 51   1   |          nyargal balsors és szerencse,~Hogy összezúzza vagy ujjá teremtse~
 52 Margit|            tenger, lázas tenger,~Dühöd hogy elpihent!~Tükörré váltál
 53 Margit|             emelkedett...~Talán azért, hogy csókkal~Érintse képedet.~
 54 Margit|                a tengerész.~II.~AZÉRT, HOGY NINCS SZEBB...~Azért, hogy
 55 Margit|             HOGY NINCS SZEBB...~Azért, hogy nincs szebb gyöngyöd~Hullámod
 56 Margit|              szállottál föl énvelem.~Ó hogy’ lehetnék hát tehozzád,~
 57 Margit|          jelentett nékem.~Föl kellett, hogy találjalak!~Mert ami földön-égen~
 58 Margit|                     1881. -~Ó ne hidd, hogy a dicsõség,~Hogy az édes
 59 Margit|              ne hidd, hogy a dicsõség,~Hogy az édes szavu hír,~Csábítgasson
 60 Margit|                a habon.~Nem láttuk mi, hogy fölöttünk~Az idõ bús és
 61 Margit|              karol át...~És én hagyom, hogy vállamra borúljon~És keblemen
 62 Margit|               kisírja bánatát.~Hagyom, hogy ott mindaddig megpihenjen,~
 63 Margit|            halk sóhajod’!~II.~Ne hidd, hogy balgán mindazt visszavágyom,~
 64 Margit|             csak titkon mondok áldást,~Hogy társamul téged adott az
 65 Margit|           OTTHON.~- 1886. -~Ó ne hidd, hogy vágyom a világba ki!~Vég-istenhozzádot
 66 Margit|               én is - volt idõm elég -~Hogy csak az boldog, ki tõlük
 67 Margit|          kedvesem,~S oly lassan sirok, hogy nem hallod te sem!~Aztán
 68 Margit|               hála jön.~Megtanítom rá, hogy nyiljék mennybe út,~Angyalok
 69 Margit|               fogsz a napi életért.~De hogy ne sujtson végzetemnek karja,~
 70 Margit|             sujtson végzetemnek karja,~Hogy elkerüljön, ami engem ért,~
 71 Margit|             elkerüljön, ami engem ért,~Hogy életed simább folyásu légyen,~
 72 Margit|          életed simább folyásu légyen,~Hogy megkiméljen mindenféle rosz, ~
 73 Margit|           helyed.~S görbedj le mélyen, hogy vihesd magasra,~Mert gyûlölik
 74 Margit|                 1887. -~I.~Ne csodáld, hogy elvesztettük,~Ne csodáld,
 75 Margit|              Nem törõdve semmit azzal,~Hogy szivünknek fájni fog:~Jöttek
 76 Margit|               fösvény!~III.~Ó ne várd, hogy még föléled!~Elszállott
 77 Margit|           szeretett-e az a jó Istenke,~Hogy ilyen korán vett tégedet
 78 Margit|               Döntve mindent, ami gát,~Hogy megosszam milliókkal~Elveim
 79 Margit|          diadalát.~S mégis - van perc, hogy e lázas,~E merész küzdés
 80 Margit|            Megkap egy bús, édes érzés,~Hogy százszor jobb volna tán:~
 81 Margit|        Elmondja üdvöm szép történetét,~Hogy életem zavart volt és setét,~
 82 Margit|                tudom, mit cselekedtem,~Hogy te rád méltóvá lettem,~Tán
 83 Margit|               volt az összes hiuságod,~Hogy megõrizd boldog pillantásom, -~
 84 Margit|         megõrizd boldog pillantásom, -~Hogy a mindig máson~Rágódó irigység:
 85 Margit|              tiéd volt.~De ne csodáld, hogy arcom fénytelen:~Lelkem
 86 Margit|             mered rám szörnyü szemmel,~Hogy bûnnek tartom boldogságomat,~
 87 Margit|             Marguerit!~Keblemre tûzöm, hogy járjon velem,~Mint hû barátom,
 88 Margit|          Marguerit!~Ó hányszor hittem, hogy sûlyed, merûl~Roncsolt hajóm!
 89 Margit|               embert látom:~Úgy érzem, hogy tán jobb volna nékünk~Nem
 90 Margit|              aztán sajnálom szivemből,~Hogy örökké nem tarthat az élet!~
 91 Margit|             bizonyítod holtomig velem,~Hogy a világon semmi sincs erősebb,~
 92 Margit|               ne jőjjön a komor halál,~Hogy minket elszakasszon:~Legyek
 93 Haza  |            Sietnem kell az óceánon át,~Hogy megláthassak egy távol hazát!” ”~...
 94 Haza  |              Lábra áll a roskadt béna,~Hogy kitérjen, elkerûljön.~A
 95 Haza  |             Félre lép, ha jönni látja,~Hogy ne érje a fohásza, -~Hogy
 96 Haza  |              Hogy ne érje a fohásza, -~Hogy ne nézzen a szemébe...~Aki
 97 Haza  |             Dús, hatalmas mindörökre -~Hogy van az, hogy így csatangolsz?~
 98 Haza  |              mindörökre -~Hogy van az, hogy így csatangolsz?~Hogy van
 99 Haza  |              az, hogy így csatangolsz?~Hogy van az, hogy vészes éjjel~
100 Haza  |              csatangolsz?~Hogy van az, hogy vészes éjjel~Bujdosol, bujsz
101 Haza  |            Sírva, nyögve, panaszolva?!~Hogy van az, hogy félmezetlen~
102 Haza  |              panaszolva?!~Hogy van az, hogy félmezetlen~Tántorogsz a
103 Haza  |               fergetegben,~Ugy hiszed, hogy fû, fa vádol,~S térdre hullva,
104 Haza  |            dobhat el!~Szentség gyanánt hogy befogadja éked,~ Õrzõ oltárrá
105 Haza  |            áldás száll és olvad egybe,~Hogy a légben mintha tömjénfüst
106 Haza  |                Tõled tanultuk, mester, hogy szeressük~Forrón e sokszor
107 Haza  |                sokszor hálátlan hazát!~Hogy itt szenvedjünk s itt legyen
108 Haza  |                majd e föld porába dûl!~Hogy végóránkig azt mondjuk,
109 Haza  |                 Míg bennünk szív lesz, hogy szeretni tudjunk,~Míg érezzük,
110 Haza  |              kép!~S elég volt egy nap, hogy másképp legyen!~Széttörte
111 Haza  |                 Szent korszak! Láttad, hogy a gazdag úr~A koldussal
112 Haza  |             önszántából felez;~Láttad, hogy a tündöklõ palota~A jobbágy-viskó
113 Haza  |                nekünk visszahoz!~Igaz, hogy már csak emlék vagy. Letüntél,~
114 Haza  |              Egy percre bár - feledje, hogy gyülöl.~Tanulja meg tisztelni
115 Haza  |                vetsz lángot a szivébe,~Hogy a Golgotán is védje igazát.~
116 Haza  |               meg egymást:~Érezzük át, hogy testvérek vagyunk!~Te jármunkat
117 Haza  |              ellen fordulunk! Ne hadd,~Hogy a szabadság fájó megvetéssel~
118 Haza  |              nap: semmiség,~S törvény, hogy elhûl minden, ami láng.~
119 Haza  |              hazában,~S dolgozni érte, hogy nagygyá legyen!~Jõjj el
120 Haza  |               meg egymást:~Érezzük át, hogy testvérek vagyunk!~V.~Ha
121 Haza  |                van velem!~Vallásom az, hogy én is ott legyek~Azok között,
122 Haza  |              testvériség!~Vallásom az, hogy mindenkit szeressek,~S amíg
123 Haza  |     tiszteletre érdemest!~Vallásom az, hogy embertársaim közt~Ne válogassak
124 Haza  |             gonoszság uralomra hágott,~Hogy vérével megváltsa a világot.~
125 Haza  |           napon szivembõl azt kivánom,~Hogy ne legyen üres szó ez a
126 Haza  |            mélyen:~„Ez a nemzet méltó, hogy közöttünk éljen!”~Késõbb,
127 Haza  |             napja! Te neked köszönjük,~Hogy a szép magyar név ujra tündökölt!~
128 Haza  |         tündökölt!~Te neked köszönjük, hogy komor Kárpáttól~Nyájas Ádriáig
129 Haza  |              föld!~Te neked köszönjük, hogy töretlen, épen,~Részt veszünk
130 Haza  |            ünnepünknek fényes íduszán,~Hogy amire téged ez a nap tanított,~
131 Haza  |          vándorlástok bús évadja tart,~Hogy hozzatok díszt nemzetünk
132 Haza  |                díszt nemzetünk nevére,~Hogy bennetek tiszteljék a magyart!~
133 Haza  |            sötétre a jövõt,~Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,~Beszéljetek
134 Haza  |             hiszem, akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
135 Haza  |             hiszem, akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
136 Haza  |              szolgált minden veresége,~Hogy még kitartóbb, még nagyobb
137 Haza  |             hiszem, akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
138 Haza  |             Szükség van arra nemzetem, hogy élj!~Mert bár hibád sok
139 Haza  |              Isten mindent megbocsát -~Hogy a szabadság leghûbb véde
140 Haza  |             hiszem, akármit mondjatok,~Hogy a magyar nem vész el s élni
141 Haza  |             hiszem, akármit mondjatok,~Hogy a magyar örökre élni fog!~
142 Szabad|           bogár,~S nincs annyi mérgük, hogy tovább leheljék~A föld legapróbb,
143 Szabad|             kérdem? Rajta! Nincs idõm, hogy~E vinnyogást hallgassam!”~...
144 Szabad|            ÓHAJ.~- 1878. -~Eljõ a nap, hogy én is meghalok~Mint annyi
145 Szabad|         világot~S találja oly remeknek~Hogy elfeledje minden szenvedését~
146 Szabad|       ünnepélyen~Szabunk dalodnak árt.~Hogy illik az, hogy nyomorogva
147 Szabad|           dalodnak árt.~Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen~Ily édes
148 Szabad|            szelek sirámin szunnyad el:~Hogy tudtok hívni engem? -” ”~„
149 Szabad|              el szabad gím rengetegjét~Hogy barmok jármát lomhán öltse
150 Szabad|             keritő a dajkád,~Jövendőd: hogy légy aljasságba’ nagy!~Koncéhes
151 Szabad|            porba estek!~Mit tettem én, hogy felségessé váltam?~Egész
152 Szabad|                 Mond Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,~Mégis nekem
153 Szabad|               csak arra jó,~Libériákba hogy verjem bele,~S hizlaljak
154 Szabad|               és plusquam-szemtelenség~Hogy szamarat megillessen a fenség!~
155 Szabad|             hirdetik.~Vén, durva föld! Hogy lábukat ne érintsd,~Szennyes
156 Szabad|            többre méltó:~Megérdemelné, hogy boldog legyen!~Mit ér a
157 Szabad|          tömegét!...~Tombol a raj... s hogy utjokat behintse,~Egy pálmaerdõt
158 Szabad|              királyi nászban!~A hiuság hogy csillog, hogy ragyog!~Mindenki
159 Szabad|                 A hiuság hogy csillog, hogy ragyog!~Mindenki bámul,
160 Szabad|                 Kényelemben~Hallgatja, hogy’ sír künn a vész!~Puhán
161 Szabad|               erdei vad?~Csupán azért, hogy elmondhassák;~„Nézzétek!
162 Szabad|            mozdúl~És kincse annyi van, hogy angyalostúl~Megvásárolhatná
163 Szabad|               ismerem!~ Olyan kicsiny, hogy még nem vettem észre.~ És
164 Szabad|          mindenségbe,~Már gyönge arra, hogy ilyen parányi~Nevetlen férget
165 Szabad|            hogyha jön, megengedem neki~Hogy hátamon csuszkáljon. -~ „
166 Szabad|                Kaleb magas fejére csap~Hogy porba röppen a remek kalap.~
167 Szabad|         fagyasztó téli szól~S hálából, hogy megóvja, néki~A szabad erdõkrõl
168 Szabad|             szabadság hangja oly szép,~Hogy keble - kõ bár - feldobog!~
169 Szabad|             döntõ óra!...~Azt mondják, hogy sokan vannak,~Akik mostan
170 Szabad|                 ami nagyság, szentség,~Hogy Izraelt a járomból kimentsék.~
171 Szabad|         meghajtom a fejem,~És õ segít, hogy ûljek e helyen,~S ti én
172 Szabad|            beszéltek s oda visz a gõg,~Hogy föllázadtok, átkos pártütõk!”~
173 Szabad|               testem átadom a földnek,~Hogy helyettem hozzon létre mást;~
174 Ember |              többiektől távol...~Talán hogy nyomorából~Ne vessen rájuk
175 Ember |               van, ingyen is megértem,~Hogy elől ragyogjon a valódi
176 Ember |                Úgy teremtem a világot,~Hogy mindenki kap virágot,~S
177 Ember |              Én nem tudnám végignézni,~Hogy miképp kell elenyészni~Bűn
178 Ember |              remekének!~Sejtem én azt, hogy más szemmel~Nézi a világot
179 Ember |               mert tudja jól az Isten,~Hogy nincs halál, s örökké tart
180 Ember |                 s örökké tart az élet?~Hogy más alakban támadunk föl
181 Ember |           szenyfolt.~S csapások érték, hogy csaknem megőrült!~Mért szenvedett
182 Ember |              nincs más célja, mint az,~Hogy porrá váljunk, temetői röggé?~
183 Ember |          örökké?~ - Nem tudom!~Biztos, hogy végül megfagy az egész föld!~
184 Ember |             hág.~Igy fáradsz folyvást, hogy családod éljen.~S paraszt-szived
185 Ember |            tehozzád,~Kimondom versben, hogy munkád derék!~Különb vagy
186 Ember |           párbajban leszúrnál,~Vallom, hogy ötszáz, sőt több ilyen úrnál~
187 Ember |          tudjam újra, gyötrődvén bele,~Hogy a világ bánattal van tele?!~
188 Ember |            nemzeteddel pörbe szálltál,~Hogy kiderüljön a szent igazság!~
189 Ember |                 Az Isten adjon néked~- Hogy nagy lehess! - még több
190 Ember |                HALÁL...~Sejtem, tudom, hogy nincs halál!...~Amint lejár
191 Ember |            szeretem!~Mi lesz jutalmam, hogy vele,~Jajával volt e szív
192 Ember |              Jajával volt e szív tele?~Hogy néki szóltak e dalok?~Egy
193 Ember |                Könnyezve mondják majd, hogy én~A népet egykor szeretém!~
194 Ember |          Szivem be fáj!~Ah, régi sebem hogy’ éget!”~„ „Mindennek vége!” ”
195 Ember |               Mely a virágra rá száll,~Hogy mézet gyûjtsön -: többet
196 Finale|         szeretsz!~ Egy durva szó elég,~Hogy elborítsd, hogy gyászba
197 Finale|              szó elég,~Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd~ Szerelme
198 Finale|            Hozzád hasonló mint legyek?~Hogy míg nyaram tart: könnyü
199 Finale|            Amit szerettem, válni kell:~Hogy akkor, mint te, oly nyugodtan,~
200 Finale|                 Bár napról napra látom~Hogy mennyi szenvedés~Öl, rombol
201 Finale|       lelkemben ujra dal fogan.~Érzem, hogy a halál se más,~Csak folytonos
202 Finale|             Járj más uton!... Vigyázz, hogy el ne késs’~Ha földi léted
203 Finale|       végpontjára értél,~Megbánod még, hogy álmodtál s nem éltél!”~III.~
204 Finale|            bolond hitem,~Úgy érzem én, hogy e merengõ, kába,~Gyakran
205 Finale|             megtanít e rímes semmiség,~Hogy a hazát jobban szeresse
206 Finale|            hiába éltem!~Sõt úgy lehet, hogy ami büszke élet,~Dicsõ való
207 Finale|             Akkor talán eltûröm én is,~Hogy összekulcsolt, lomha kézzel~
208 Finale|               talán nekem se fáj majd,~Hogy napsugár, nyíló virág,~Tengermoraj,
209 Finale|              fogjátok észre venni azt,~Hogy engemet nem láttok!~Árasszon