Part
1 CorCor| szirt~Állok merõn, kevélyen.~De itt térdem megroskad. Itt~
2 CorCor| Tudtam magammal bírni...~De itt szemem kiárad. Itt~Oly
3 CorCor| kastélya bûvösen~Ragyog felé... De nem megy arra sem,~Csak
4 CorCor| papok buzgón hallelujáznak.~De õ nem lép be. Arcát elfedi~
5 CorCor| már-már betérni vágyott...~De mégse!... Fájó pillantást
6 CorCor| néptelen, sötét utcákon át,~De csak az égbolt csillogott
7 CorCor| látott még ilyen csodát.~De fáradságuk hasztalan! Hiába~
8 CorCor| csarnokokban, kastély belsejében!~De még rettentõbb, hogy bármint
9 CorCor| égbe. Percig sem pihent.~De a kapuhoz tétovázva ment,~
10 CorCor| szomorú lány halkan közeleg.~De bár olyan bús, bár mindegyre
11 CorCor| szerettem! Ez volt a hibám.~De szörnyen, szörnyen meglakoltam
12 CorCor| sovárog egy tekintetére!~De nem néz rájuk. Ó, jól tudja,
13 CorCor| folt. Éppen a szíve táján.~De rászegzõdik csoda-fényesen~
14 CorCor| ujra kezdik~A gyilkolást... de mára felfüggesztik.~Illõ
15 CorCor| sértést vérrel megtoroltok, -~De én... én tûrtem! S akkor
16 1 | örökké~Epeszt a vágy, - de én máskép teszem.~Én cirpelek
17 1 | kobzomon egész éjeken át,~De ez nem ront meg, - és hozzá
18 1 | zúgnak,~Jelentik messzirûl.~De a vihar csak rejtve, lopva,~
19 1 | szebb, szendébb, ragyogóbb,~De senki sincs, aki csodálja.~
20 1 | nyilt sírhoz közel állnak.~De az udvaroncok szép hada
21 1 | pálya~Amit én bejártam - de az örök álom~Addig nem jöhet
22 1 | fájón:~„Elveszett az Isten! De meg kell találnom!”~
23 1 | E súlyos ajtó föltárúl, de onnan~Többé nem lép a megszokott
24 1 | jólesõ, erõt adó lemondást -~De nem lehet! Kitör belõle
25 1 | asszonyt és lovat csak õ tud.~De nemcsak turfon: vesztõhelyen
26 1 | mindent, ami benne volt,~De megszánván a pelyhes sippegõket,~
27 1 | bíbort, hermelint surol,~De nem szégyelli szennyes foltjait.~
28 1 | jobbra-balra éjjel-nappal.~Pontos, de kissé nyers legény:~Mindenhová
29 1 | megrázta koronás fejét,~De ha kis madár jött, karjaira
30 1 | alatt;~Rongyos a ruhája, de vidám a képe,~Szíve, lába
31 1 | kértem: Nos, mi bántja hát?~De mást nem láttam, csak szép
32 1 | ércfonállal össze-vissza róva,~De törzse nem hajt nyíló levelet,~
33 1 | csarnokába;~Állok magam, de milljók érdekében,~Az ember-hadnak
34 1 | neki: „Hatalmas vagy!... De véled~Mégsem cserélnék.
35 Margit| hegyoldalon...~Távol e fényes, de hideg világtól:~Szeressük
36 Margit| Felhõ takarhat csillagot,~De a te szemedet nem!~E tiszta
37 Margit| Szivünkbõl kinevetjük.~De hogyha jõ egy védtelen,~
38 Margit| csókjaimmal hervasztottalak!~De bár hervadt, nem doblak
39 Margit| terhelt~Hajó akad elég, -~De ennél remekebbet~Nem vittél
40 Margit| szerelmem~Van oly határtalan,~De sokkal tisztább, mélyebb,~
41 Margit| amit kert s rét terem,~De mely nyujtotta e virágokat:~
42 Margit| meteór-láng,~Szétpattogva ellobog.~De te hû vagy, mint a csillag,~
43 Margit| mint~A haldokló emberek.~De ne félj a hervadástól,~Mosolyogva
44 Margit| hosszan~Az örök étheren.~De mint a kék magasból~- Ha
45 Margit| nézlek,~Elém lebeg egy szép, de bús leány;~Megáll elõttem
46 Margit| világnak minden terhét,~De meg nem bírom egy halk sóhajod’!~
47 Margit| sok szem könnye hullna!~De én egy végsõ csókkal~Hûlt
48 Margit| táplálják a szerelmet is,~De édes könnyek lassú permetegje,~
49 Margit| Tündértõl kapta kellemét,~De ah! vesztére kapta,~Mert
50 Margit| Csak szenvedett miatta.~De én a tündért, aki ott~Nevet,
51 Margit| harcolni fogsz a napi életért.~De hogy ne sujtson végzetemnek
52 Margit| szép hangú zongorád...~De a magasztos, halk összhangon
53 Margit| csalogány.~Sok bánat ért, de mindent elviseltem,~Melletted
54 Margit| ember és megmart a végzet,~De nem tudott megölni a csapás,~
55 Margit| sokszor másokban, magamban,~De benned mindazt megtaláltam
56 Margit| Míg az ember semmi, por.~De világok milliója~Azt a szívet
57 Margit| Tán az Isten szeretett...~De míg élek e világon,~Azt
58 Margit| szív, te igazi jóság!~Ó de könnyü irgalmasnak lenned,~
59 Margit| mint eddig a tiéd volt.~De ne csodáld, hogy arcom fénytelen:~
60 Margit| sûlyed, merûl~Roncsolt hajóm! De érintetlenûl,~Tisztán haladtam
61 Margit| felséges, illatjuk csoda.~De a te lelked többet ér nekem,~
62 Margit| is élni ezen a világon!~De mikor te átölelsz, megcsókolsz,~
63 Margit| tőlünk roppant messzeségben.~De kárpótlásul itt vagy te
64 Margit| Együtt leszünk halálig.~De még ne jőjjön a komor halál,~
65 Haza | hordom szent türelemmel,~De más nép tagja nem leszek
66 Haza | idegenben.~Fényes pantheonban!~De csak addig adhat~Boldog
67 Haza | sok, sok idegen országon,~De virág nyílását alig-alig
68 Haza | vette meg.~Szép munka volt. De könnyebb feladat,~Mint a
69 Haza | dárda ellen vezetett hadat.~De most, magyar! Gyõzhetsz-e
70 Haza | Ha nem bõsz had-gomoly,~De fínom ész zaj nélkül ostromol!~
71 Haza | Megállhattál markolható vas ellen,~De össze-zúz a láthatatlan
72 Haza | csillagának.~ Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá
73 Haza | hallgat a kiváncsi fül.~De itt maradt. És ezt dalolta
74 Haza | takartad el~Vékony szerencséd. De föl-ért e köntös~A trónusok
75 Haza | üdv az elsõ szerelem kora.~De ami szebb és ami édesebb,~
76 Haza | hazánk, legdrágább Édenünk!~De mint az Éden kóbor gyermeke~
77 Haza | ér bennünket semmi rosz. ~De azt legjobban - mind a két
78 Haza | helyedet rég elfoglalta más.~De ami szent, idõ nem árthat
79 Haza | pattog élet, esemény...~De te úgy állsz benne, mint
80 Haza | bakóit nyiltan megvetette,~De a bujdosókat vállaira vette,~
81 Haza | bánt zsarnok-kény velünk.~De börtönláncnál van rosszabb
82 Haza | elhûl minden, ami láng.~De hõ napodnak alkonyatja nincs!~
83 Haza | önmagát fékezni tudja jól,~De zsarnokok jármába nem hajol.~
84 Haza | hervadni völgy, liget, mezõ.~De a tavasznak elsõ mosolyára~
85 Haza | gyárban, bányák fenekén.~De hogyha ott künn kedvez a
86 Haza | fínomúljon, edzõdjék a kar!~De minden órán eszetekbe jusson,~
87 Szabad| De ha kong a szellem-óra:~Titkos
88 Szabad| Takaródzik görcsös kézzel,~De a lánc sír, halk nyögéssel.~
89 Szabad| Számon kéri az Istentûl!...~De a lánc sír, egyre csendûl.~- „
90 Szabad| Száll az ûrben rémes árnya,~De a csörgés megy utána,~Pokolig
91 Szabad| port tapodja lábam!...” ”~„De nincsen semmid! Foltos a
92 Szabad| vagy, nyíljál szabadon, de~Ne légy bokréta Cézár ünnepén!~
93 Szabad| kezet fenséges bujdosóknak,~De meg ne csókolj felséges
94 Szabad| élnek, lesz rabszolga is, -~De téged senki görnyedten ne
95 Szabad| vagy vakság, végtelen,~De úgy bántok mint istennel
96 Szabad| én is sár-ember vagyok!”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
97 Szabad| trónfüggöny megett!...”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
98 Szabad| egy raj konclesõt vele?”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
99 Szabad| és jobblelkü, mint én!”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
100 Szabad| leköplek és bitóra húzlak!...”~De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:~„ „
101 Szabad| látványt egy körszin sem ád;~De én megyek! Megyek ki a mezõre~
102 Szabad| Homloka~Borongó és setét. - De nem csoda!~Az évek millióit
103 Szabad| vállamat örök gond terheli...!~De hogyha jön, megengedem neki~
104 Szabad| Rongyos, éhes,~És elhagyott... de mégsem szomorú.~Vásárra
105 Szabad| kõ-oroszlán szája nyitva,~De hang nem zúg belõle ki.~
106 Szabad| kerestük,~Vártuk, visszavártuk, de hiába lestük.~Szomorún meredt
107 Szabad| csapongott, lengett eleinte...~De rablelke megtört bágyadtan,
108 Szabad| Száz!~Mind elbukott. De nem volt soha rab~Gyötörve
109 Szabad| száll a Bethgader hegyére.~De jajszó nincs. A hõsök büszke
110 Szabad| pribék, kezet emelni rája.~De int a császár buzgó, hû
111 Szabad| vérzik irgalmatlanul...~De megmutattam: én vagyok az
112 Szabad| vagy, a nép csodálni jár,~De nagyságát az érc-szív többé
113 Szabad| míg jártad lenn a port,~De néma részvétlenség közönnyel
114 Szabad| belõlem egy maroknyi por.~De amíg él bennem egy idegszál,~
115 Ember | rögöt örök fagy vonja be.~De bár kiégve, bár megfagyva
116 Ember | És álma hosszu, csendes.~De tán a többi sem tesz~Mást
117 Ember | ragyogjon a valódi érdem!~De mikor köztetek annyi gyenge,
118 Ember | bensőbben szeretnők!...~De amíg ti lesztek, addig mint
119 Ember | embert. Maga volt a gazság.~De életét bőségben, vígan élte,~
120 Ember | Helyén van.~Korhadt, kiélt. De jó uram, felelj meg~E bús
121 Ember | gyöpén. Nincs váltó-hiteled.~De én becsüllek mégis módfelett,~
122 Ember | Csak éppen~Dolgozni tudsz. De azt keményen ám!~Egész áldott
123 Ember | címeres herék!~Igen, nemes, de naplopó barátom!~Legyen
124 Ember | ranggal, cifra ősi névvel,~De a tulajdon igaz érdemével.~
125 Ember | Esztelenûl a saját szivére...~De nem! Te szóltál! Félre,
126 Ember | becsûlted az éljeneknél.~Buktál, de szépen... mint az a vértanú,~
127 Ember | dobhat földi birák szava,~De trónusán, fönn, szól az
128 Ember | A szájhõs még rikoltoz. De te, nagy~Igazságmondó, immár
129 Ember | acélt. Elõször most pihen!~De ellenségeid most sem pihennek.~
130 Ember | léhütõje: mind nagy patrióta!~De te, aki fölvágtad hályogát,~
131 Ember | még több ily ellenséget!~De addig kettõs temetés legyen!~
132 Ember | Annak nem ád több életet!...~De aki láng volt valaha,~Aki
133 Ember | Meghalnék szívesen... de~Inségre jut nõ és gyerek,~
134 Ember | Kolduljanak, ha éhesek!...~De a császár!... Az én császárom!~
135 Finale| Vidáman hal meg érted, -~De bús kétségben csügged el,~
136 Finale| Mert mindennél nagyobb, -~De többé nem száll ég felé,~
137 Finale| emberek gyûlölnek engem,~De mosolyog a szelid ég!~Sugárzó
138 Finale| röpködnek.~Zsendül a teremtés...~De te porladsz, porladsz,~Porladsz...
139 Finale| nyarad tart,~Pompátlanúl, de boldogan.~S ha jő az ősz:
140 Finale| keblét~Csókolva szunnyad el.~De hogyha van lét a halál után,~
141 Finale| Még most is!... Ah, de már ritkábban írom!~Nem
142 Finale| vándor-madarak~Vonulnak át, - de fészket egy se rak!...~Ha
143 Finale| könny, vagy elhaló sohaj.~De amig élek, ünnep lesz nekem,~
144 Finale| Tapasztalatlan, lázas, balga, vak...~De férfi, aki rímeket farag!~
145 Finale| dicsõség fog szakadni rád!~De vers?... De rím?... Kevély
146 Finale| szakadni rád!~De vers?... De rím?... Kevély semmittevés!~
147 Finale| rettentõ jégdarabként.~ De hogyha Sekszpír és Petõfi,~
|