Part
1 CorCor| mosolyt~A rang kevély fiára...~Én koldusok közé megyek~Komor
2 CorCor| Tovább szaladtak... s én magam maradtam.~Ó játszatok
3 CorCor| És sírni fogtok, mint az én szememben~Most könyre köny
4 CorCor| léget -~Názáreti Jézus, én követlek téged!~Nem lát
5 CorCor| halálra éget -~Názáreti Jézus, én követlek téged!~Más a koldus-népnek
6 CorCor| koldus-népnek hadd forditson hátat:~Én fölteszem a te tövis-koronádat!~
7 CorCor| emelkedjék a kegyek létráján;~Az én helyem ott lesz a keresztnek
8 CorCor| végett -~Názáreti Jézus, én követlek téged!~Nem bánom:
9 CorCor| emberiséget -~Názáreti Jézus, én követlek téged!~
10 CorCor| hitvány cég vagyok:~Az én keresztem ott minek ragyog?~
11 CorCor| szenvedtem, annyit sírtam én,~Hogy senki többet a föld
12 CorCor| félre áll.~S szól Jézus: „Én elõttem õ a drága!~Ilyeneké
13 CorCor| elõttem õ a drága!~Ilyeneké az én Atyám országa!~Ti jéghideg,
14 CorCor| keres itt a hiuság, a gõg?~Én, istene a könny-áztatta
15 CorCor| mindezért keresztfán haldokolt -~Én kérdem: Lányom, hol van
16 CorCor| az egész eget~Meggyujtom én!... Mint apró mécseket~Tûzöm
17 CorCor| Jézus mit keres?~Azt mondtam én: ölj?... Azt mondtam: szeress!~
18 CorCor| csúffá? Mért imádtok engem?~Én nagyravágyást nem hordtam
19 CorCor| vérrel megtoroltok, -~De én... én tûrtem! S akkor voltam
20 CorCor| megtoroltok, -~De én... én tûrtem! S akkor voltam boldog,~
21 CorCor| zúzzátok szerteszét,~Vagy én leszek majd, aki porba vágom!~
22 1 | mámor! Látod, kedvesem,~Én is vagyok szerelmes, sõt
23 1 | örökké~Epeszt a vágy, - de én máskép teszem.~Én cirpelek
24 1 | de én máskép teszem.~Én cirpelek sorvasztó szerelemrõl~
25 1 | sorvadás!~Maradtál volna, mint én, a homokban,~Most nem halnál
26 1 | Mit szántok engem? Én e szép világot~Megbánás
27 1 | csókolt, engem boldogított~S én valamennyit hévvel ölelem.~
28 1 | sejtenétek, mit éreztem én át,~Jajongnátok önsorsotok
29 1 | reszket át...~Ó aludj, míg én bolyongok...~Holnapig -
30 1 | az utolsó!~Elegáns vagyok én is, sárga, sovány,~Táncomban
31 1 | lehellet.~„Itt a szünóra! Tudok én pihenõt:~Ott van a város
32 1 | Hosszú volt a pálya~Amit én bejártam - de az örök álom~
33 1 | Fogadok, hogy~Elájul...! - Én? - Nem, a kivégezendõ!~Fogadtok?
34 1 | ellenében! - Tartom! - „ „Én pedig~Százat teszek tíz
35 1 | hurkot úgy kiállja, mint én~A Párisból jött legujabb
36 1 | király néz kegyesen felém;~Én nem állok itten koldusok
37 1 | Csak uralkodókat fogadok el én!”~IV.~Nem! Nem! Aki fáradt
38 1 | meg hitvány, törpe fák:~Én rajtam fut keresztül egy
39 1 | Gyász vagy dicsõség, mind én hirdetem!~Fél perc alatt
40 1 | Egy röpke szótól, hogyha én beszélek,~Az izgatott pénz
41 1 | Krõzusok koldusként buknak el.~Én hirdetem, ha áldást mond
42 1 | ember-hadnak zászlórudjaképpen!~Én rajtam nyargal balsors és
43 Margit| bámulni zajt és pompát,~Én elmerengek rajtad s az egen!~
44 Margit| irigyeld meg, tenger,~Az én szép kedvesem.~Lásd, bennem
45 Margit| Szelídet, dallamost:~Az én szivem legdrágább~Kincsét
46 Margit| néz a mélybe le:~Úgy nézek én multamra vissza,~Mely száz
47 Margit| majd hévvel karol át...~És én hagyom, hogy vállamra borúljon~
48 Margit| Õ nem bánt meg téged!~Az én szegény, számûzött multam
49 Margit| paránya~Mint szikla hull az én keblemre le.~Erõm cserben
50 Margit| Gyötörni õket lesbe áll,~S én üdvömet féltõbben óvom~Mint
51 Margit| sok szem könnye hullna!~De én egy végsõ csókkal~Hûlt ajkadat
52 Margit| csókkal~Hûlt ajkadat lezárva:~Én könnyü kedvvel mennék~Utánad
53 Margit| Csak szenvedett miatta.~De én a tündért, aki ott~Nevet,
54 Margit| Vég-istenhozzádot mondtam én neki!~Az egész világnál
55 Margit| kábít, bûvösen ragyog,~Benne én csak vándor, idegen vagyok!~
56 Margit| bukottakat!~Megtanultam én is - volt idõm elég -~Hogy
57 Margit| integet.~Engedj itt maradnom! Én nem vágyom el!~Könnyét multam
58 Margit| légy alázatos!~E balga fõt én hányszor megvéreztem,~Mert
59 Margit| elvesztettük,~Ne csodáld, én kedvesem.~Régen, régen lesték,
60 Margit| támadt~És ellopta tõlem~Az én aranykámat.~Jól elszaladt
61 Margit| halálra~Kora hervadásra~Én gyönyörü bimbóm! Aranyos
62 Margit| otthonunkban gyermek és virág.~Én kedvesem, be édes a világ~
63 Margit| világ~Hû karjaid között!~Én többre, jobbra nem vágyom
64 Margit| mind oly gyenge, mint~Az én apró fiam!~S ekkor hiába
65 Margit| épp oly földi lény,~Mint én, ki élek a jólét ölén -~
66 Margit| ki élek a jólét ölén -~Én sírok, szenvedek!~
67 Margit| kérdezed:~„Szeretsz-e még?” Én megfogom kezed,~És ajkamat
68 Margit| virágzásban lelem,~S úgy érzem én: egy örök élet~Sem volna
69 Margit| véled~Lehetnék mindig és te én velem!~Nem rémit az, ami
70 Margit| benned mindazt megtaláltam én,~Amit merész és ragyogó
71 Margit| te voltál,~Dús lelkeddel én hozzám hajoltál,~Életemnek
72 Margit| te benned!~Szíved csak az én szivemre vágyott,~És az
73 Margit| bár föl a hiú világ:~Az én szememben nincs különb virág,~
74 Margit| rózsa gyorsan hervad. Ám~Az én virágom tartós, mert vidám,~
75 Margit| kincset~Elveszítném valaha:~Én volnék e dús világnak~Legszegényebb,
76 Margit| szerettem,~Amikor daloltam!~Én a jó Istentől~Ezt a kettőt
77 Haza | meg ott!”~„ „Jó tengerész! Én nem pihenhetek!~Vágy ragad
78 Haza | Önzõ rabok ti! Az az én hazám!” ”~Tovább, tovább!...
79 Haza | A Kossuth sírjára? Én is oda szállok!~Üdvösségem
80 Haza | hol a sírja? Hol találom én meg?”~„ „Megmondom, madárkám!
81 Haza | válaszolnám nyiltan, igazán:~Az én vallásom a hazám!~Ki nemzetem
82 Haza | velem!~Vallásom az, hogy én is ott legyek~Azok között,
83 Haza | válaszolnám nyiltan, igazán:~Az én vallásom a testvériség!~
84 Haza | válaszolnám nyiltan, igazán:~Az én vallásom a szabadság!~Szabadság,
85 Haza | vágyik és a célja rend!~Az én vallásom az a szent erõ,~
86 Szabad| 1878. -~Eljõ a nap, hogy én is meghalok~Mint annyi más
87 Szabad| szenvedni jöttem.~Beválok én is, bár lángoltam egykor,~
88 Szabad| Ne hallja senki, mikor én magam~A végsõt elsohajtom!...~
89 Szabad| remélni tud: nem vágyom addig én~Boldogtalan nagyokhoz...! -” ”~„
90 Szabad| korona ragyog,~Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!”~De
91 Szabad| porba estek!~Mit tettem én, hogy felségessé váltam?~
92 Szabad| bölcsebb és jobblelkü, mint én!”~De zúg a nép, mint zúgó
93 Szabad| látványt egy körszin sem ád;~De én megyek! Megyek ki a mezõre~
94 Szabad| szeret.~Láttam menyekzõt én is!... Át a réten~Rozzant
95 Szabad| Mindenki bámul, irigyel... csak én nem!~Mert én Cézárnál boldogabb
96 Szabad| irigyel... csak én nem!~Mert én Cézárnál boldogabb vagyok!~
97 Szabad| Ajándékképen birodalmat ád õ,~Én neked adtam forró szívemet!~
98 Szabad| Nehéz utadra rózsát hintek én,~S halld, mit kivánok: -
99 Szabad| lehetnél~Egy percre - mint én - boldog és szegény!~
100 Szabad| Koplaljon a bölcs és a költõ,~Az én szám enni, inni kér!~Utálatos
101 Szabad| meghalsz!” - Ah! úgy érzem én is! -~Szól halkan a kis
102 Szabad| irgalmatlanul...~De megmutattam: én vagyok az úr!~Törvényt papoltok?
103 Szabad| hogy ûljek e helyen,~S ti én elõttem meghajoljatok:~Ez
104 Szabad| Ha életed most megkimélem én,~Makacs bolondok hírmondója:
105 Ember | Állott volna rajtam: én~Úgy teremtem a világot,~
106 Ember | jót e földtekén.~Volnék én az Alkotó,~Akihez száll
107 Ember | Akihez száll ima, ének:~Én nyugodtan nem nézhetném~
108 Ember | Aki szenved itt alant!~Én nem tudnám végignézni,~Hogy
109 Ember | Százezernyi remekének!~Sejtem én azt, hogy más szemmel~Nézi
110 Ember | a kezdet és a vég!~Ámde én ember vagyok csak,~Én nekem
111 Ember | Ámde én ember vagyok csak,~Én nekem fáj, hogyha látom~
112 Ember | nyomort e szép világon!~Én, az oktalan parány,~Én,
113 Ember | Én, az oktalan parány,~Én, a porból vett halandó,~
114 Ember | Árny vagyok, rezgő atom:~Én a sírót siratom!~Hogyha
115 Ember | Nincs váltó-hiteled.~De én becsüllek mégis módfelett,~
116 Ember | soha semmi másra -:~Majd én is vágyom a föltámadásra!~
117 Ember | rangom, rendjelem,~Mert én a népet szeretem!~Van sok
118 Ember | Kapaszkodó had célhoz ért.~Én lenn vagyok, mindegyre lenn,~
119 Ember | vagyok, mindegyre lenn,~Mert én a népet szeretem!~Csak menjenek
120 Ember | néha ád: elég nekem.~Mert én a népet szeretem!~A népet,
121 Ember | meghal kórházban, szemeten -~Én ezt a népet szeretem!~Ah
122 Ember | Könnyezve mondják majd, hogy én~A népet egykor szeretém!~
123 Ember | Inségre jut nõ és gyerek,~Ha én... Ez jut eszembe!...” ”~„
124 Ember | De a császár!... Az én császárom!~Csak egyre kérlek,
125 Ember | Az, akinek gonosz nevét~Én többé nem üvöltöm:~Császárotoknál
126 Ember | Erõmet~Különb dolgokra tartom én:~Megvédem a nõmet, a nõmet!...~
127 Finale| hegyen,~A rügyezõ bimbócskát én is~Megindult szívvel nézhetem.~
128 Finale| némul el, ha jönni lát, -~Én nekem is, mint bárki másnak,~
129 Finale| Pihenj, fiacskám!” örök ágyát~Én nekem is megveti majd!...~
130 Finale| Gyors elmulás a vége bár,~Én semmitől se félek,~Csak
131 Finale| élek, élek!”~Bolyongok én is boldogan,~Csak úgy magam,~
132 Finale| játékos gyerek.~Mutassak én is a halálos ágyon~Elfáradt
133 Finale| magáról~ A futó öröklét.~ És én mégis áldom~Azt a nagy hatalmat,
134 Finale| Isteni szabadság!~ Ezzel én beérem.~Nem félek a sáppadt
135 Finale| szenvedõk jogát~Ott is daloljam én,~S legyen jutalmam egy-egy
136 Finale| bolond hitem,~Úgy érzem én, hogy e merengõ, kába,~Gyakran
137 Finale| talán meghajthatom~Elõtte én is a fejem!~ Akkor talán
138 Finale| ételéûl!~Akkor talán eltûröm én is,~Hogy összekulcsolt,
139 Finale| gyönyört!~Akkor talán kiállom én is~A vak, siket, nyirkos
140 Finale| erdõs hegyek!~Már nemsokára én is elmegyek,~S többé viszont
141 Finale| Gábor, 1886. december 24-én halt meg egy napi betegség
|