Part
1 CorCor| Ó vigyétek~Magatokkal e fohászt!~S a komor Kalváriáról~
2 CorCor| mégis!... Ó csak hadd legyen~E gyászos földi pálya~Hatalmas
3 CorCor| annyiszor megvigasztalt e hely,~Ha fölmerengtem hosszasan
4 CorCor| olvatag!...~A szenvedés e roppant tengerébe~Búm beleomlik
5 CorCor| eget!~Eljõ a perc, hogy e halommal szemben~Vergõdve
6 CorCor| földi, véges.~Éreztem jól e bûvös perc alatt,~Hogy Jézus
7 CorCor| harcokba kergessétek!~Mit ér e nagy fény, e sugár-özön,~
8 CorCor| kergessétek!~Mit ér e nagy fény, e sugár-özön,~Ha szívetek
9 CorCor| bármint vigyáznak~Fogdmegjei e sok szép, cifra háznak:~
10 CorCor| rájuk. Aztán szólni kezd. S e hang~Fönséges és bús. Zúg,
11 CorCor| Hazug, rossz, tettetõ világ!~E kéz az, mely keresztjeidre
12 CorCor| szépen,~S úgy érzi, hogy e jók, tiszták körében~Végképp
13 CorCor| E pillanatban harsonák riadnak!~
14 CorCor| dicsõ: véres mezõk felett~E fél-napos keresztény-kegyelet!~
15 1 | Mit szántok engem? Én e szép világot~Megbánás nélkül,
16 1 | Mondhatom jól magyarázza~E silány dalt! Hah! parázna!~
17 1 | meg!” ” Csalfa!~„ „Jaj! e tõr!” ”... Vedd!... Még
18 1 | lopva,~Lábujjhegyen lép e habokra,~S elfojtja bõsz
19 1 | mutatja a „hetet”:~Utazni fog e földi stációról~Más állomásra.
20 1 | halálra van~Itélve az, ki e világon él.~Egy roppant
21 1 | nagy mindenségbe nyílik.~E súlyos ajtó föltárúl, de
22 1 | az éjfél. S ó csodálatos:~E nyomorúlt, aki reggelre
23 1 | kegyetlen gúny a sorstól -~E végtelen bájos zaj verte
24 1 | legmagasabb kegy~Meg nem másítván e határzatot,~A végrehajtást
25 1 | szót se szól, csak int s e jel~Több a parancsnál. Künn
26 1 | ki,~Hogy egy az úr s az Õ e földtekén.~Mellettem sokszor
27 1 | barátom.~Ég-föld pihen, - e kocsi nem,~Vágtat, dörögve,
28 1 | Mint vándor-angyal járt e bús világban.~Ha égre nézett,
29 Margit| szelíden meghajolt.~Ó kedvesem! E bûbájos pirosság~Kezdõdõ
30 Margit| hull a könny oda.~Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdõ~
31 Margit| vándornak, aki célra tör;~E kegyes angyal védi minden
32 Margit| Nyujtsd karodat és menjünk e tömegbõl,~Mely rangot, hírt,
33 Margit| erdõ a hegyoldalon...~Távol e fényes, de hideg világtól:~
34 Margit| könnyû tavaszi borúlat,~E csöppeket ajkam csókolja
35 Margit| friss fuvalma ûz,~Míg majd e szent láng halkabb lobogással~
36 Margit| Mily édes lesz az élet!~E nagy világban, kedvesem,~
37 Margit| csillagot,~De a te szemedet nem!~E tiszta ég el nem borúl,~
38 Margit| ki.~Ó jól tudom -: amerre~E kedves hang röpûl,~Ott csillapúl
39 Margit| neked~Egy boldog pillanatra~E bájos gyermeket.~Im itt
40 Margit| mind, -~S szerelmem adta e virágokat.~Elhervad gyorsan
41 Margit| terem,~De mely nyujtotta e virágokat:~Örökké él maga
42 Margit| az sem teszen.~Legfeljebb e koszorúkkal~Apró lábad övezem!...~
43 Margit| Amit meguntam régesrég e földön.~Szabadságot, békét
44 Margit| Hallgatva õrzi kincsét e kebel.~Olyan a lelkem, mint
45 Margit| ALÁ.~- 1886. -~A nõ, kirõl e kép regél,~Olyan volt éppen
46 Margit| önként elbolyong!~Mit nekem e körszín, hol küzdõ vadak~
47 Margit| készt,~Hallgatom mély hittel e szent gyügyögést!~
48 Margit| alázatos!~Sürögj-forogj! E bús, nehéz világon~Mosolygó
49 Margit| mondom... légy alázatos!~E balga fõt én hányszor megvéreztem,~
50 Margit| S mégis - van perc, hogy e lázas,~E merész küzdés alatt,~
51 Margit| van perc, hogy e lázas,~E merész küzdés alatt,~Mint
52 Margit| jobbra nem vágyom soha!~E nyájas házi kör,~Mely daltól
53 Margit| csalogány~Elrejtett fészke, - e derûlt magány~Nekem vigasz,
54 Margit| természetem,~Mely bánkódásra készt~E tündérország fénye közepett!~
55 Margit| ott dalolgat~A boldogság, e ritka csalogány.~Sok bánat
56 Margit| csügged és elszállni vágyik~E földrõl, hol nem szívesen
57 Margit| rád: Enyém!~Könnyen írom e poémát,~Mert imádom ezt
58 Margit| hogyha mondom:~Kacagok e sok bolondon,~Míg szemedbe
59 Margit| szeretett...~De míg élek e világon,~Azt a percet áldom,
60 Margit| Elveszítném valaha:~Én volnék e dús világnak~Legszegényebb,
61 Margit| Holtomig beérem!~Holtomig e kettő~Bennem ki ne haljon!~
62 Haza | S adhat mostoha~Sorsot e hon: hordom szent türelemmel,~
63 Haza | Hazádnak rendületlenûl!~E földbõl itt, bár nagygyá
64 Haza | Vékony szerencséd. De föl-ért e köntös~A trónusok bíbor-kelméivel!~
65 Haza | mester, hogy szeressük~Forrón e sokszor hálátlan hazát!~
66 Haza | sírunk,~Ha testünk majd e föld porába dûl!~Hogy végóránkig
67 Haza | Meg nem tagadja önmagát e nép...~Míg nem leszünk olyanná,
68 Haza | Vihar gyanánt zokogja el~E nap setét történetét~Ahány
69 Haza | talapzatát!~Itt haltak, itt! E helyre vidd~Ahány virágot
70 Haza | törje, zúzza szét!~Álljon e rút fajon boszút~Amennyi
71 Haza | élõ, gyõzelmes csalóknak:~E hiúság volt mindig a tiéd!~
72 Haza | mondom: nincs szebb, mint e hiuság!~Ez az, mely Kátót
73 Haza | Szokrateszre méreg-poharat!~E hiuság visz a Kalváriára,~
74 Haza | hiuság visz a Kalváriára,~S e hiuságot úgy hívják: Arad!~
75 Haza | Sok század óta börtön volt e föld,~Rab volt a nemzet
76 Haza | alkotója lett:~Úgy dolgozott e sújtott nemzet is!~Büszkén
77 Haza | Szép Március, te rád vall e csoda!~Te forrasztottad
78 Haza | felett.~Szabadság napja volt e nap, sugárzó~Tört láncokon
79 Haza | láncban, jertek, ünnepeljük~E legdicsõbb, e lánctörõ napot!~
80 Haza | ünnepeljük~E legdicsõbb, e lánctörõ napot!~III.~Nincsen
81 Haza | voltunk csak, nem szolgák! E hit~Erõsebb volt börtönnél
82 Haza | vérével megváltsa a világot.~E nagy napon kivánom lelkesedve:~
83 Haza | Vallásomat minden magyar kövesse!~E nagy napon szivembõl azt
84 Haza | tisztító tüzében~Kiveszett e népbõl minden rút salak.~
85 Haza | Nyájas Ádriáig még magyar e föld!~Te neked köszönjük,
86 Haza | kincsetekkel,~Dúsabbá tenni e szegény hazát!~S úgy éljetek
87 Haza | tegyétek~Még koldusabbá e szegény hazát!~Tudom, nincs
88 Szabad| zűrzavart beszéd.~Mintha e gépek egymást dühre szítnák,~
89 Szabad| Rajta! Nincs idõm, hogy~E vinnyogást hallgassam!”~...
90 Szabad| majd nélkülem forog tovább e gömb,~Hová szenvedni jöttem.~
91 Szabad| végsõt elsohajtom!...~Aki e földön még lélekzetet vesz,~
92 Szabad| Kinek dalom fájó sebére: ír,~E port tapodja lábam!...” ”~„
93 Szabad| megszavaztok!~Minek nekem e falka millió?~Az ország
94 Szabad| lehettek~Oly boldogok ti, mint e koldusok!...~
95 Szabad| szerteszét.~Ó mennyi pompa e királyi nászban!~A hiuság
96 Szabad| Mit irigyeljek tõle?... E tolongó~Fényesre fent kopár
97 Szabad| neked adtam forró szívemet!~E mások hátán épült nagy szerencse,~
98 Szabad| hátán épült nagy szerencse,~E betanult boldogság ah! mit
99 Szabad| Rögtön derülj ki, űzd szét e borút,~S fonj homlokodra
100 Szabad| No rajta! Játszszál! E tömérdek játék,~S amit látsz,
101 Szabad| Futó felhõt bámulni?... És e bú~Miért lopódzik arcocskádra?
102 Szabad| Számodra vettem!... És e paripa!~Ötszáz arany volt!...
103 Szabad| pompája közben~Mint itt e forrás, úgy sorvad el.~Szabadság
104 Szabad| harcoltak? Fegyvert mért fogott~E sok derék hõs? Védték a
105 Szabad| Irtózatos, vad bosszút áll e népen~A császár híve, a
106 Szabad| És õ segít, hogy ûljek e helyen,~S ti én elõttem
107 Szabad| fel:~Annak élek, ami szép e földön,~Annak élek, ami
108 Ember | Kevesen volnátok istenek e földön!~Veletek vón tömve
109 Ember | kap virágot,~S egy kis jót e földtekén.~Volnék én az
110 Ember | hogyha látom~A nyomort e szép világon!~Én, az oktalan
111 Ember | De jó uram, felelj meg~E bús kérdésre: Mért hal meg
112 Ember | munkát, lankadatlanúl!~Ámbár e nóta nem jut el tehozzád,~
113 Ember | Gyûlölséggel a meghalt vértanút!~E sír-gyalázó, bõsz hetvenkedés~
114 Ember | ember lesz, mint a gazdagok!~E bús, szegény, örömtelen,~
115 Ember | hogy vele,~Jajával volt e szív tele?~Hogy néki szóltak
116 Ember | tele?~Hogy néki szóltak e dalok?~Egy könny talán,
117 Ember | császárt megvédem!...”~II.~E pillanatban oda lép~Egy
118 Finale| közt járva-kelve,~Magamnak e dalt suttogám:~Az emberek
119 Finale| jó föld, hogyha egyszer~E fáradt ajk végsõt sohajt:~„
120 Finale| szemben~Az aljas, a hamis,~S e véres küzdelemben~Tántorgok
121 Finale| Tántorgok magam is:~Míg lesz e durva földön~Egy szép emberi
122 Finale| csillagra szálljak mint a föld!~E más világba’ fönn~Átélni
123 Finale| csillagra szálljak mint a föld!~E más világba’ fönn~Átélni
124 Finale| aki rímeket farag!~Mit ér e bús, üres ábrándozás?~A
125 Finale| hitem,~Úgy érzem én, hogy e merengõ, kába,~Gyakran botor
126 Finale| találja, -~Kit megtanít e rímes semmiség,~Hogy a hazát
|