Part
1 CorCor| forditson hátat:~Én fölteszem a te tövis-koronádat!~Más hadd
2 1 | vagyunk még a tavasznak~És a te pályád immár véget ér.~Minket
3 1 | Nyilt egemre: bájaidra,~Te vagy éltem célja, te!”~„
4 1 | bájaidra,~Te vagy éltem célja, te!”~„Irgalom!” ” Nincs! „ „
5 1 | klub! Elõkelõk Olimpja! Te~Bûvös sziget a földi gond
6 Margit| felettem,~Két szép õrangyal: a te két szemed.~
7 Margit| takarhat csillagot,~De a te szemedet nem!~E tiszta ég
8 Margit| TE KIS VIRÁG...~- 1881. -~Te
9 Margit| TE KIS VIRÁG...~- 1881. -~Te kis virág, kit õ tépett
10 Margit| ütemben~A kéklõ síkon át,~S te énekelted hosszan~A Santa
11 Margit| legdrágább~Kincsét viszed te most!~IV.~AZ EMBEREK CSODÁLJÁK...~
12 Margit| érted él, érted remeg!~Mikor te engem megszerettél,~Meg
13 Margit| száz pokollal van tele!~Te vettél engem szárnyaidra,~
14 Margit| vettél engem szárnyaidra,~Te szállottál föl énvelem.~
15 Margit| Szétpattogva ellobog.~De te hû vagy, mint a csillag,~
16 Margit| nem bízott bennem senki,~Te voltál az egyetlen, ki~Bátran
17 Margit| Látogatni mentél...~S míg te rózsa-ajkkal~Kérlelted az
18 Margit| egy szivet se leltem,~S a te szivedben egy egész világ
19 Margit| regél,~Olyan volt éppen mint te.~Ha szólt, ha nézett, egyaránt~
20 Margit| lassan sirok, hogy nem hallod te sem!~Aztán fölocsúdva, mint
21 Margit| FIAMNAK.~- 1886. -~Megnõsz te is, ha Isten úgy akarja,~
22 Margit| céltalan, homályos álom.~Akkor te jöttél, napsugárom,~S fényes,
23 Margit| derûlt hajnalra ébredék!~Te hoztad el jobb létem hajnalát,~
24 Margit| mosollyal, játszi kedvvel~Te száritottad könnyemet fel,~
25 Margit| véled~Lehetnék mindig és te én velem!~Nem rémit az,
26 Margit| tudom, mit cselekedtem,~Hogy te rád méltóvá lettem,~Tán
27 Margit| Kezet akkor nyujtottál te nékem,~Drága kedvességem,~
28 Margit| égen!~És azóta hû társam te voltál,~Dús lelkeddel én
29 Margit| nálad van hûség, állandóság,~Te nemes szív, te igazi jóság!~
30 Margit| állandóság,~Te nemes szív, te igazi jóság!~Ó de könnyü
31 Margit| Hiszen egy õrangyal lakozik te benned!~Szíved csak az én
32 Margit| felséges, illatjuk csoda.~De a te lelked többet ér nekem,~
33 Margit| KINCS.~Van egy kincsem: a te szíved!~Ezzel áldott meg
34 Margit| ezen a világon!~De mikor te átölelsz, megcsókolsz,~Mikor
35 Margit| szerelemben ég.~A láng, amit te gyujtottál szivemben,~Mint
36 Margit| mindegyre még.~A láng, amit te gyujtottál szivemben,~Nem
37 Margit| vonzalom!~Im, bizonyítom a te hű sziveddel,~S te bizonyítod
38 Margit| bizonyítom a te hű sziveddel,~S te bizonyítod holtomig velem,~
39 Margit| De kárpótlásul itt vagy te magad:~A rózsa, melyből
40 Margit| két bimbóm fakadt.~Nekem te most is az vagy, ami voltál,~
41 Margit| Éltess!... O maradj velem~Te testet öltött, áldott szerelem!~
42 Margit| vidám, mosolygó öreg úr,~S te bájos öreg asszony!~Szívünk
43 Haza | Ne vádoljon engem a te kicsi szájad,~Van elég virágom!
44 Haza | földbõl itt, bár nagygyá te daloltad,~Kevés jutott osztály
45 Haza | osztály gyanánt neked.~Mégis te voltál mindnél gazdagabb
46 Haza | voltál mindnél gazdagabb úr:~Te adtál vissza roppant kincseket!~
47 Haza | kerûl,~Mely többet érne a te Szózatodnál,~Ennél: Hazádnak
48 Haza | többé sose szûl -~Petõfit is te oktattad ki ezzel:~Fiam!
49 Haza | végóránkig azt mondjuk, amit te:~Igen! Hazádnak rendületlenûl!~
50 Haza | szerte hulló gyöngyszemek.~S te férfi-szív, zord mint a
51 Haza | címert imádott:~Nevette a te - hiuságodat!~Egy hiuság
52 Haza | jobb kezét:~Testvérem vagy te és szabad magyar!~Szent
53 Haza | elveszett honát.~Szép Március, te rád vall e csoda!~Te forrasztottad
54 Haza | Március, te rád vall e csoda!~Te forrasztottad össze a magyart!~
55 Haza | fölûl nem mulja más!~Mert te vagy a szabadság, a remény,~
56 Haza | vagy a szabadság, a remény,~Te vagy az élet, a feltámadás!~
57 Haza | S álmodunk nagyságról a Te napodon!~Az idõ mély tenger:
58 Haza | pattog élet, esemény...~De te úgy állsz benne, mint a
59 Haza | méltó sóhaj vagy remény!~Te, ki láttad folyni Cézár
60 Haza | szenvedélyét:~Testvérré te tetted a pártos magyart.~
61 Haza | támad Magyarország népe,~Ha te akkor nem vetsz lángot a
62 Haza | hogy testvérek vagyunk!~Te jármunkat széttörted, amikor~
63 Haza | napodnak alkonyatja nincs!~Te, március, nem szûnsz ragyogni
64 Haza | feltámadásunk!~Március szent napja! Te neked köszönjük,~Hogy a
65 Haza | magyar név ujra tündökölt!~Te neked köszönjük, hogy komor
66 Haza | Ádriáig még magyar e föld!~Te neked köszönjük, hogy töretlen,
67 Haza | munka roppant versenyében...~Te tanítottál meg, te nemes,
68 Haza | versenyében...~Te tanítottál meg, te nemes, te drága,~Fenkölt
69 Haza | tanítottál meg, te nemes, te drága,~Fenkölt szeretetre,
70 Haza | erényed, mely fényt vet te rád,~S melyért az Isten
71 Haza | jognak minden vára megdõl:~A te szabadság-szeretõ szivedtõl~
72 Szabad| lásson!~Szabadság karján te vagy a paizs!~Ne hullj alá!...
73 Szabad| közt, udvaronc ha kell!~Te félre állj, ó Róma ifjusága,~
74 Szabad| rangszomjas szenátor~Tapsoljanak! Te távozz onnan el!~Te emlékezzél,
75 Szabad| Tapsoljanak! Te távozz onnan el!~Te emlékezzél, Róma ifjusága,~
76 Szabad| mint zúgó tenger-ár:~„ „Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!” ”~
77 Szabad| mint zúgó tenger-ár:~„ „Te felséges vagy, ó Krampusz
78 Szabad| Szebb brilliánt, mint a te két szemed!~Csókot sem válthat
79 Szabad| Míg méz-sovár ajkamnak a te ajkad~Kényére áll, mint
80 Szabad| halld, mit kivánok: - bár te is lehetnél~Egy percre -
81 Szabad| mértföldnyire.~Mit! hát te búsulsz, vén, otromba hegy!~
82 Szabad| nevében jöttünk, - õ pedig~Te hozzád mindjárt leereszkedik!~
83 Szabad| köszönöd meg a ritka szerencsét~Te hálátlan, rossz savoyard
84 Szabad| Virágok!... Szólj hát!... Ej, te rám se hallgatsz~Tovább
85 Szabad| Kiszáradt forrás!... Egykor te benned~Szelíd zsongású hullám
86 Szabad| kelt.~Az erdõ gíme eljárt te hozzád,~Itatva benned kicsinyeit...~
87 Szabad| smaragdján amíg pihent.~Te rajtad függött hû nefelejcsek~
88 Szabad| Égnek, virágnak szép tükre te!~Most vége, vége! Kiszáradt!
89 Szabad| viharok ragadják!...~Mert te vagy az élet, az erõ: -
90 Szabad| Most lelkesednek érted... S te a magasba fenn~Állasz közönnyel,
91 Ember | mennyi bú!...~Isten!... A te szép világod~Még mindig
92 Ember | tehozzád ó nemes, ó szilárd!~Te nemzeteddel pörbe szálltál,~
93 Ember | nagy Róma erénye az,~Amely te benned küzd a jogért dicsőn.~
94 Ember | millióknak~Lelke beszél a te szellemeddel!~Nincs benne
95 Ember | saját szivére...~De nem! Te szóltál! Félre, hiú babér!~
96 Ember | fönn, szól az örök biró:~„Te vagy, kiben kedvem telik!
97 Ember | szájhõs még rikoltoz. De te, nagy~Igazságmondó, immár
98 Ember | mind nagy patrióta!~De te, aki fölvágtad hályogát,~
99 Ember | megy csak elõre, aki lát...~Te, aki tépted durván a gyomot,~(
100 Ember | erényt, igazságot papoltál:~Te a hazádnak ellensége voltál!~
101 Ember | földön!~Nagyobb gazember csak te vagy,~Aki dicsõnek látod, -~
102 Finale| mindent~Eltemet az idõ!~A te bánatodat~- Bizzál benne
103 Finale| Zsendül a teremtés...~De te porladsz, porladsz,~Porladsz...
104 Finale| válni kell:~Hogy akkor, mint te, oly nyugodtan,~Oly szent-szelíden
105 Finale| Érezlek, roppant Alkotó,~Te bölcs, te jó,~Magadról mindig
106 Finale| roppant Alkotó,~Te bölcs, te jó,~Magadról mindig hallgató!~
|