1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
1 Szabad| KIRÁLYOK NÁSZA.~- 1880. -~Harangok búgnak s mint
2 Ember | NINCS VÁLASZ.~- 1890. -~Öreg bölcs, mondd csak:
3 Margit| TÍZ ÉV.~- 1891. -~Tíz hosszu év! Nekem
4 Haza | TUDÁS.~- 1896. -~Hazánkat Árpád karddal
5 Ember | Szivedet megáldom!”~1898.~II.~AMIKOR MEGHALT.~A szájhõs
6 Finale| fiam, Gábor, 1886. december 24-én halt meg egy napi betegség
7 Margit| Marguerit!~1900. szeptember 7.~
8 1 | a legparányibb~Részecske abból, ami durva, aljas~És kellemetlen.
9 CorCor| aljasabb:~Egy szûk, kis ablak annyi fényt lövell ki,~Mint
10 Szabad| legyen!~Miért suhansz a terem ablakához~Futó felhõt bámulni?...
11 1 | Mellettem sokszor elrobog,~És ablakán benézve, látom~Hogy halaványan,
12 1 | szárnyakkal~A siralomház ablakára szálltak~S ott búgni kezdtek
13 CorCor| Mint a tömjén, csöndesen.~Ablakomból elmerengve~Nézek, nézek
14 Finale| A MEZŐN.~A nap benéz az ablakon,~Ahol lakom,~Ragyogva, álmot
15 Finale| Ha megdobál gazúl:~Dicsõ ábrándja egy tisztább világnak~Maradjon
16 CorCor| ki éppen~A híres klubból. Ábrándos fejében~Tán szomorú, nagy
17 Finale| farag!~Mit ér e bús, üres ábrándozás?~A mai ember hivatása más:~
18 Szabad| Sujt, döng a pőröly. Réz, acél hasad.~Habarják, gyúrják,
19 Ember | Györgye többé sose fen~Irtó acélt. Elõször most pihen!~De
20 CorCor| bõsz ember-salak:~Inkább az ács az ujszülött fejét~Nehéz
21 CorCor| csipetnyi port,~Aztán megitta ádáz szenvedéllyel.~Évácska meghalt.
22 Haza | Mosolygó, szép menyasszony, add~Mirtusból font koszorudat.~
23 CorCor| Szólt Jézus: Fiacskám, nem adhatok néked~Se kormányzóságot,
24 1 | Menjünk! - Oszoljunk! - Ádjõ!... Páh! Tehát~Fél hétre
25 1 | akkor majd - bérletszünetben adjuk!”~Szakasztott mása annak,
26 Margit| imádom ezt a témát,~Bár adnák föl mindig ezt!~Halljátok?
27 1 | százszor~A jólesõ, erõt adó lemondást -~De nem lehet!
28 1 | légy, ha szenvedsz, írt adok sebedre,~Hogy megenyhithessem,
29 Haza | hogy komor Kárpáttól~Nyájas Ádriáig még magyar e föld!~Te neked
30 Margit| AZ ADRIÁN.~I.~AZ ÁDRIÁRA MENTÜNK...~
31 Haza | mindnél gazdagabb úr:~Te adtál vissza roppant kincseket!~
32 Szabad| Lesz inasod! Pompás ruhát adunk rád, -~Lesz mindened!...
33 Margit| IN AETERNUM.~Amit megírtam sok, sok
34 Margit| fûz lennék:~Hosszú, síró ágaimmal~Sírodon pihennék!~
35 1 | a legkisebb madár,~Mely ágaimra énekelni jár,~És csak nekem
36 Margit| Ûzöm, hajtom a sikert, mint~Agarász a gyors vadat.~És elõttem -
37 Margit| Rügyező tavaszkor a gyümölcsfa ágát?~Addig üti, vágja,~Míg leválik
38 Ember | Menni őket bús nyomorban,~Aggon, ifjan, férfi-korban,~Utcákon
39 Finale| fejemet...~Madár az erdõn, ágon ûlve,~Nem némul el, ha jönni
40 1 | praxisból tudom -~Nem ágréable a komédia!” ”~- Helyes! -
41 Szabad| lehellõ.~Száraz, fagyos ágról többé el se szállva:~Tehetetlen,
42 Szabad| Vándoroljon szerte, szálljon ágról-ágra...~Nem tanítom többé hitvány
43 Finale| széjjel~A halálnak szele~Agyad sûrü gondját!...~Felhõk
44 1 | maradj itt, meg van vetve ágyam,~Hajnal-hasadásig szunnyadozzál
45 Finale| papíron,~Ami szivemben és agyamban él:~Kétség, remény, elfojtott
46 1 | bûvös fényébe fogja:~Szivén, agyán úgy száguld át az emlék.~
47 Ember | temető zugában~Vetettek neki ágyat,~A többiektől távol...~Talán
48 Finale| Pihenj, fiacskám!” örök ágyát~Én nekem is megveti majd!...~
49 1 | hullong~A rózsa levele,~Ágyaz magának lágy sírt,~Fejét
50 Szabad| Puhán vetett, jó, meleg ágyban~A takaró füléig ér!...~Utálatos
51 1 | meghalt, mint veszett eb, agyonütve félig.~Láttam a börtönök
52 CorCor| hús-marcangoló.~Nem bõg az ágyú. Ódon bibliából~Imádkozik
53 Haza | vér-ködös égre más,~Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!~Rázkódik
54 Ember | strázsa...~Míg ujra hallom az ágyudörejt,~Fölver paripák robogása...~
55 Szabad| ÁGYÚGOLYÓK AZ ARZENÁL UDVARÁN.~- 1876. -~
56 Margit| rajtad s az egen!~Ünneplõ ágyúk zagyva morajánál~Egy vad
57 Szabad| torzult fejét,~Szétloccsantja agyvelejét.~Száll az ûrben rémes árnya,~
58 1 | Kivánja lázas, õrült agyvelõvel:~Maradjon minden éjsötét,
59 1 | Hamis nyomon csaholtok... Áh!... Aóh!...~Holnap kivégzés!
60 Margit| nincsen a világnak,~Mint ahányszor nevedet megáldom,~Viruló
61 Szabad| Jób Gíleádból, Rúben és Aház,~Dán, Ammihúd, Kaleb, Benája. -
62 CorCor| álmélkodva gyûlnek~A ház elé, ahonnan jõ a fény...~S meglátják
63 1 | Összegyült keserve omlott ajakából.~„ „Mentem elõször is a
64 Szabad| dacára~Örök mosolyban fürdött ajakad...~Most mindened van s mégis
65 Margit| mindaddig megpihenjen,~Míg ajakán elszûnik a panasz...~Ne
66 Szabad| koronát rég rozsda ette meg!~Ajándékképen birodalmat ád õ,~Én neked
67 Finale| hogyha egyszer~E fáradt ajk végsõt sohajt:~„Pihenj,
68 Margit| én egy végsõ csókkal~Hûlt ajkadat lezárva:~Én könnyü kedvvel
69 Margit| megfogom kezed,~És ajkamat ajkadra téve:~Egy néma csók ékes
70 Margit| Lehelleted lennék.~Imádságos ajkaidról~A mennyekbe mennék.~Hogyha
71 1 | S szelíden reszket ékes ajkain~A nagyszerû, végsõ vigasztalás.~
72 Margit| Én megfogom kezed,~És ajkamat ajkadra téve:~Egy néma csók
73 Szabad| unott világ!~Míg méz-sovár ajkamnak a te ajkad~Kényére áll,
74 Margit| elmultát forrón köszönöm...~Ajkamra könyörgés, buzgó hála jön.~
75 Szabad| világon át,~Fakadjon dal az ajkon!~Ne hallja senki, mikor
76 Szabad| aludtak és egymásra forrott~Hõ ajkukon el-el csattant a csók...~
77 Szabad| Kopogtatok a kunyhók ajtaján - és~Csak befogadnak itt-ott,
78 CorCor| és botrányos a dolog!~Az ájtatos hatóság háborog,~S ahány
79 1 | mindenségbe nyílik.~E súlyos ajtó föltárúl, de onnan~Többé
80 Szabad| lestük.~Szomorún meredt ránk, ajtócskája nyitva,~Mint egy üres börtön,
81 1 | teszek tíz ellenébe, hogy~Nem ájul el! Megállja a sarat!~Higyjétek
82 1 | egészséges, valódi~Friss ájulás - ettõl még talpra áll!~
83 1 | Elhûlt, fellobbant és az ájuláshoz~Közel vala -: elégedetten
84 1 | öngyilkosnak gyönyör a halál, mert~Akar meghalni. Ámde nem lehet~
85 Haza | Hurcoljatok tova,~Mindegy akárhova,~Csak ott ne hagyjatok!~
86 Margit| Megnõsz te is, ha Isten úgy akarja,~S harcolni fogsz a napi
87 Szabad| És ebbõl áll a törvény: akarom!~Cézár elõtt meghajtom a
88 Szabad| tenger-ár:~„ „Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!” ”~
89 1 | korán kelésre, mert~Minden akasztást hét órára tûz ki.” ”~(Uj
90 Margit| madár is~Fészkére visszatér:~Akép leng vissza hozzád~Bolyongó
91 Ember | élő-halottjaként!...~ Ó hány ember van, akiből kilobbant~Mindaz, mi egykor
92 1 | parancsnál. Künn a kocsi vár~És akiért jött, annak menni kell.~
93 Ember | földtekén.~Volnék én az Alkotó,~Akihez száll ima, ének:~Én nyugodtan
94 CorCor| asztalon,~Könyvtár gyanánt. Akin észrevevõdött~Az inkorrektség
95 1 | Mint karcsú, lenge óriások~Akkép veszik körûl.~Minden zörejre
96 Finale| bércek ködét~Hajnali fuvalom:~Akképp ûzi széjjel~A halálnak szele~
97 Margit| ketten,~Kézben kéz, mint akkoron.~Elrebegjük a szent esküt,~
98 Ember | írván szörnyü szókat -~Ál-szenteket s valódi árulókat!~A toll
99 Margit| sáppadó lomb~Sorra mind alá-pereg...~Elsárgultak a mezõk,
100 Ember | örökké tart az élet?~Hogy más alakban támadunk föl ujra,~Ha régi
101 CorCor| Finom beszéde, szép sudár alakja.~„Hadd légyen õ is” - mondták
102 1 | fölszántva képe~És egész alakján valami nagy bánat~Árnyéka
103 Margit| mely vígan hajladoz...~Dobj alamizsnát vénülõ apádnak~S kacagd
104 CorCor| kaszinónak tagja!~A tisztesség alapszabályilag~Volt ott rendezve. Dárdák
105 CorCor| püfölték~Nyílt harcokon, alattomos lesen!~Jézus segíts! Suttogják
106 CorCor| Ahol a véres, hóditó bibor~Alattvalók százezrein tipor;~Ahol harc,
107 CorCor| Nagy lelkeket nem kínoz-e~Alávaló dühében?~Csak egy van másképp:
108 Ember | lép;~Ha megbukik furfang, alávalóság,~És nem lesz más hatalmas,
109 1 | Hevitette, szitotta: most alázatosan~Szorongat egy feszületkét.~
110 Margit| MARGIT ALBUMÁBA.~- 1895. -~I.~Ha meghalnál,
111 Haza | Legtöbb áhitattal téged áldalak!~Akkor a szabadság tisztító
112 Margit| erdõ fái~Nem irigyek... sõt áldanak, tudom,~Lombkarjaikkal,
113 Margit| meghálálni téged,~Hogyha folyvást áldanám hûséged,~Hogyha versem csak
114 Margit| Csillag tör át a felhõn,~Áldássá lesz a vész,~S imára kulcsolt
115 Szabad| csoportja...~A nyomorult is áldja a világot~S találja oly
116 Szabad| áll... senkit sem érdekel,~Áldó tekintet nem kutatja fel.~
117 Haza | munkában versenyre kél,~Ki érte áldoz szüntelen,~Az egy valláson
118 Haza | tétován tekint,~Meg-meg álél s tovább röpûl megint...!~
119 Haza | országon,~De virág nyílását alig-alig látom.~Fejüket kidugták,
120 Szabad| dajkád,~Jövendőd: hogy légy aljasságba’ nagy!~Koncéhes zsoldos,
121 Szabad| Tested törékeny, gyenge alkatú!~Vigyázz, mert meghalsz!” -
122 Szabad| óriási zászló,~Úgy leng az alkony távol.~Az úttól félre, kínban
123 Haza | ami láng.~De hõ napodnak alkonyatja nincs!~Te, március, nem
124 Haza | És ujra virrad... ujra alkonyúl...~Szigetre ér, hol üdvbe,
125 Margit| öltött, áldott szerelem!~Alkoss számomra egy külön világot,~
126 Haza | kemény rögöt,~Míg uj virágzás alkotója lett:~Úgy dolgozott e sújtott
127 Finale| Az õ porából lettem.~Õ alkotott, õ ápolt, õ adott~Mindent,
128 Ember | ő,~A sugárzó, a dicső!~Ő alkotta ezt a rendet,~Tudja is hát,
129 Szabad| legyen!~Mit ér a trónok alkudott szerelme?~Arany pohárban
130 CorCor| gentleman, ki becsület dolgában~Alkut nem ismert!... Korrektség
131 Szabad| Hol százak, ezrek sorba állanak,~Ha majd az ember ember
132 CorCor| mondtam: szeress!~A milliós, állandó hadsereg,~A nagy kaszárnyák,
133 Margit| elfeledtél.~Csak nálad van hûség, állandóság,~Te nemes szív, te igazi
134 Margit| ha látom~Mídász unokáit~Állani a gáton!~A gúny ostorával~
135 1 | kocsikáztat~- Még peckesebb állásban - az ezüsttel~Bõvelkedõ „
136 Szabad| érted... S te a magasba fenn~Állasz közönnyel, némán!... Örökké
137 Haza | nyugovásom!~Jeltelen is állhat,~Kõvel is dobálhadd,~Mégis
138 Haza | soha tán!~Az elsõ ember állhatott csak így~Az új teremtés
139 Szabad| unokája!~Legyenek bár vasban állig:~Vágjátok le mind egy szálig!~
140 CorCor| Köpjetek hát szembe~Állitsatok bálványokat helyembe,~És
141 CorCor| szeg, dárda, ostor:~Hadd álljak itt könnyezve. Mint~Egy
142 CorCor| messzebb száll az ének!...~Álljatok meg ifjak, vének!...~Ó vigyétek~
143 Margit| mezõben minduntalan~Az utadba állnék.~Ha madár lehetnék,~Vadgalambbá
144 1 | fog e földi stációról~Más állomásra. Támolyogva megy~Huszonnégy
145 1 | Pontosak leszünk! -~Elõ állottak a párnás kocsik~És elrobogtak
146 CorCor| mint vékony patak.~Amint állottam, szótlanul, sötéten,~Felhõtlenül
147 Haza | élet, esemény...~De te úgy állsz benne, mint a gránit-szikla.~
148 CorCor| Imádkoztok bár, mindig készen álltok,~Hogy a szegény, ártatlan,
149 Margit| oltárt épitettem, -~Most ott állunk mind a ketten,~Kézben kéz,
150 Ember | És porladoz magában.~És álma hosszu, csendes.~De tán
151 Finale| aki úgy mosolygott,~Mint álmában a játékos gyerek.~Mutassak
152 1 | mellett~Békés, boldog szívvel álmaimat szõttem -:~A szomoru vándor
153 CorCor| a nap.~Káprázó szemmel, álmélkodva gyûlnek~A ház elé, ahonnan
154 Szabad| roskadozva,~Minthogyha múltján álmodozva~Meghajlanék az emlékek sulyától!~
155 Finale| értél,~Megbánod még, hogy álmodtál s nem éltél!”~III.~Felelt
156 Haza | lelkünk emlékezetedbe,~S álmodunk nagyságról a Te napodon!~
157 Szabad| vágya, nagyság reménye,~Álmok varázsa, kéj, szenvedés,~
158 Finale| élet,~Dicsõ való most: mind álommá széled...~S csak az fog
159 1 | remeg...~Loccsannak a partok~Álomszerüleg...~Elhangzik azonnal,~Nincs
160 CorCor| A tûz van ébren. Õk mind alszanak.~S akit hívtak -: jön!...
161 1 | sohajként reszket át...~Ó aludj, míg én bolyongok...~Holnapig -
162 Szabad| bánt földi baj.~Szalmán aludtak és egymásra forrott~Hõ ajkukon
163 Szabad| Ne verd fel õket! Ott alusznak némán~A hazavédõ holtak.~
164 1 | Igy félig ébren, félig alva, hall~Mindig erõsebb, hangosabb
165 1 | életbõl, amely~Még hátra van, alvásra veszteget~Két-három órát.
166 1 | mikor számlálja kincsét~Amellyel mindent megvehetni vél.~
167 Haza | AZ AMERIKAI MAGYAROKHOZ.~- 1901. -~Nos
168 Finale| könny, vagy elhaló sohaj.~De amig élek, ünnep lesz nekem,~
169 Haza | ünnepünknek fényes íduszán,~Hogy amire téged ez a nap tanított,~
170 Szabad| Gíleádból, Rúben és Aház,~Dán, Ammihúd, Kaleb, Benája. - Száz!~
171 Szabad| eltévelyeg:~Ártatlan báját szûz ámulattal~Elõször benned csodálta
172 Margit| bús leány;~Megáll elõttem ámuló mosollyal,~Könnyes szemét
173 1 | ünnepére,~Hol a pályabirók ámulva susogtak~Hódolatot, nem
174 CorCor| kézen azt a nõt~A hódoló angyal-csoport elõtt.~Megfogja kézen, szól
175 CorCor| Táncolt, dalolt a szép angyal-sereg.~A szomorú lány halkan közeleg.~
176 Margit| melletted,~Ragyogott a szentély.~Angyal-társaidat~Látogatni mentél...~S míg
177 Ember | éjjelén~Az irgalom szép angyala ûl veled...~Nagy könyje
178 1 | találok semmi szépet~A Murilló angyalán...!”~- Kit dalolhat?...
179 Haza | táblával kezében,~Ragyogó angyalként ûl isteni szépen,~S tündöklõ
180 1 | És küldd le mellém õrzõ angyalod - -~- „És többszörös rablásban,
181 Margit| szerelmem, elmegyünk~A kedves angyalokkal,~Egy földön kezdett, végtelen,~
182 Margit| szalmatűz volt, drágám, angyalom.~Nem nagy szeszély, melyből
183 Szabad| És kincse annyi van, hogy angyalostúl~Megvásárolhatná a hét eget!...~
184 CorCor| Irtóztató a hõs lovag haragja,~Annál is inkább, mert õ bezzeg
185 Haza | szunnyadt halkan, szépen,~Anya-õrzött bölcsejében:~Alvó gyermek
186 Szabad| Nem vagyok több széthulló anyagnál,~Az enyészet durván rám
187 Szabad| él bennem egy idegszál,~Anyagomban lángot szítva fel:~Annak
188 Haza | viszi koszorúját,~Ahová az anyák szent csoportba gyûlnek,~
189 CorCor| vágta volna szét,~Vagy szûz anyám hadd verte volna átkos~Isten-fiát
190 Haza | Ássatok el engem!~Hagyjatok anyámnak~Kebelén pihennem!~Temetõm
191 1 | egy világot.~Ott hagyja anyját a fiú,~Menyasszonyát a võlegény,~
192 1 | nyomon csaholtok... Áh!... Aóh!...~Holnap kivégzés! Kényszerít
193 Szabad| nyomorult, kis savoyard fiú.~Apád, anyád?... „Nincs!”... Van-e
194 Margit| Dobj alamizsnát vénülõ apádnak~S kacagd szemébe: légy alázatos!~
195 Szabad| Tányérnyaló elég van~Apáitok közt, udvaronc ha kell!~
196 1 | gonoszúl megölte.~Láttam az apát is, könnyemen keresztûl,~
197 Finale| porából lettem.~Õ alkotott, õ ápolt, õ adott~Mindent, amit szerettem!~
198 Haza | Szent lélek szállott így az apostolokra...~Ki honáért nem halt,
199 1 | Uj ásitás) „ „Lefekszem! Apropos:~Jöttök velem? Jegy nélkül
200 Haza | S e hiuságot úgy hívják: Arad!~1901.~
201 CorCor| Pezsegve, zúgva, mint az áradat,~Vagy mint a falka, mely
202 1 | Ráhullatja könnyeit!~Hull az áradt, sűrü csepp,~Mindig gyorsabb,
203 Margit| összezúzod~Morajló tenger-ár,~Arannyal vagy gyémánttal~Legyen megrakva
204 1 | Koszorút fonogatnak~Tündérek arany-hajába.~Végtisztességet adnak~A
205 1 | szakács-mûvészet.~Feszítik az arany-nyakú palack~Sodrony-bilinccsel
206 1 | kivégezendõ!~Fogadtok? Negyven aranyat teszek~Húsz ellenében! -
207 Szabad| aranyával~Omló hajadnak egy szál aranyát!~Mit irigyeljek tõle?...
208 Szabad| Roppant országa minden aranyával~Omló hajadnak egy szál aranyát!~
209 Haza | van: büszke fõvel állni~Aranyba foglalt romlottság elõtt!~
210 Margit| támadt~És ellopta tõlem~Az én aranykámat.~Jól elszaladt véled~A gonosz,
211 Margit| hervadásra~Én gyönyörü bimbóm! Aranyos bambínóm!~Mit tett a halál
212 1 | pontos óramû,~Mely az idõt arányosan tagolja~Percekre föl, mutatja
213 Finale| Hogy engemet nem láttok!~Árasszon rátok fényt s borút az ég.~
214 1 | Amerre jár, derût, jó kedvet áraszt,~Dédelgetik, csókolják.
215 CorCor| Báránykák, kik közt a halál arat,~Pásztortok eljött s köztetek
216 1 | pihenni~Egy sûlyedõ hajónak árbocára.~VIII.~A klub ragyog, ámbár
217 Haza | kel a vihar legott,~Szállj árbocomra, - jer! pihenj meg ott!”~„ „
218 1 | mi maradt?”~„Elfonnyadt arc, lecsüngõ, gyönge szárnyak,~
219 1 | semmiségbe. Ott ûl,~És látszik arcán, termetén, egész~Valóján,
220 Finale| félek a sáppadt elmulás arcától~ Hogyha eljön értem.~ Mosolyogva
221 1 | gömbölyû, piros~Kicsattanó arcával, len hajával,~Nyilt nefelejts-szemével,
222 Szabad| Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:~A nép riong: „Vivát
223 Szabad| És e bú~Miért lopódzik arcocskádra? Mért vagy~Ily hallgatag,
224 Margit| STRÓFÁK.~- 1883. -~I.~Csak arcodat ne lássam soha búsnak~Szelíd
225 Szabad| palástján?~Szebb bíbor az, mely arcodon remeg!~S halmozza föl bár
226 CorCor| utján eljut a Kalváriához!~Arcon köpnek. Hozzád megvetéssel
227 CorCor| ökle~A mélázó, tündöklõ arcra csap.~Ütés nem volt még
228 CorCor| ruhája!~Gúnyossá torzul arcuk égi bája,~És szól a dölyfös,
229 Szabad| Enyelgõ csókját zord arcuknak adja,~S kezével õket végig
230 Ember | temessük a kezünkbe itt~Égõ arcunkat... s szégyen-könnyeit!~1902.~
231 Haza | Hulljon ki mind, gyász árjakint,~Amennyi könny van a szemekben!~
232 Szabad| agyvelejét.~Száll az ûrben rémes árnya,~De a csörgés megy utána,~
233 Szabad| kér!~Üdvöz légy Cézár!... Árnyas rejtekembõl~Nehéz utadra
234 Finale| Elmúlik az ember, mint árnyék a földön,~ Mint felhő az
235 1 | alakján valami nagy bánat~Árnyéka borongott, mely szivemre
236 1 | Nem! Nem! Aki fáradt s árnyékába fekszik,~Azt a százados
237 1 | foltozott condrádat!~Az imént árnyékom egy királyra hullt!”~„Vess
238 1 | Kiszemelte nyomban sátrául a fát.~Árnyékos tövében lázasan szendergett,~
239 1 | olthatatlan kedve,~Mely ártatlanban és bûnösben egy,~Mely épp
240 Haza | Ahány bakó, ahány cseléd~Az árulást szolgálja még:~Szakgassa,
241 Ember | Ál-szenteket s valódi árulókat!~A toll Szent Györgye többé
242 Haza | Efialtes! Vár a persa!~Árulónak jó a sorsa!~Dúskálhatsz
243 1 | mozog.~Két kisdedóvó, három árvaház,~Négy levesosztó egylet
244 Szabad| ÁGYÚGOLYÓK AZ ARZENÁL UDVARÁN.~- 1876. -~A gyár-kéményből
245 Szabad| Amíg testedbe ölnyi gödröt ás,~Míg minden bordád szörnyen
246 Szabad| éltemben fogamat piszkáltam~És ásitottam szörnyen-szörnyeket~Tanácsban,
247 Haza | világon:~Csak hazám földjébe~Ássatok el engem!~Hagyjatok anyámnak~
248 CorCor| Ünneplõ lakomán tele rakott asztal,~Ahol a hizelgés nagy urat
249 1 | szánt~Ott ûl a cella keskeny asztalánál~És tágult szemmel nézi a
250 1 | kell.~Int - és ott hagyja asztalát~A dõzsölõ, kincsét a nábob,~
251 1 | cseng és röpûl az érc.~Az asztalok dúsan terítve vannak.~Livrés
252 CorCor| egy ócska naptár a nagy asztalon,~Könyvtár gyanánt. Akin
253 Szabad| Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,~Mégis nekem milljókat megszavaztok!~
254 Margit| bennem nincs irigység!~Átengedem neked~Egy boldog pillanatra~
255 Szabad| lobogóját~Bús gyönyörrel átkarolják!...~Szólnak hozzá hangos
256 CorCor| kínomban, mely velõmig hatott,~Átkozzam el bõgve azt a pillanatot,~
257 Szabad| nõ; rémítõ szeme lángja~Átlobbant a homályon:~„ „Mert nem
258 Margit| ezen a világon!~De mikor te átölelsz, megcsókolsz,~Mikor otthon
259 Szabad| És visszatérve, egymást átölelték~Mint két tündér, kit nem
260 Ember | költsetek!~Föltámadástok átok-számba megy,~Ha föltámadni és szenvedni
261 Haza | tavaszt: „Üdvözlégy, kikelet!~Átröpûltem sok, sok idegen országon,~
262 Margit| délibábja~Városról-városra ûz.~Átrohannám a világot,~Döntve mindent,
263 CorCor| elõször roskadt le a válla~S átsajdult keblén kín-terhes halála...~
264 1 | elsõ balzsamát.~A dróttal átszõtt rejtélyes dorong~Ott áll
265 1 | tekintenek,~Mint könnyü fátylon áttetsző szemek.~Epedni kezd a sáppadt
266 Haza | eped, dalom addig árad,~Míg áttöri ott a súlyos kripta-zárat,~
267 CorCor| csapás, se bánat~El nem térit attól, hogy menjek utánad!~Legyen
268 Margit| édes nyugalom~Lebeg körûl. Átváltozik dalom.~Nem küzd, nem gyûlöl.
269 Ember | Isten, aki mindnyájunknak atyja,~Mért nézi mindezt jéghideg
270 CorCor| Tavaszi éjben édes ifjuságtól:~Atyjára vádló pillantást vetett,~
271 1 | V.~Erdõn, tavon~Átzendül a dal,~Csoda-bús, csoda-édes~
272 1 | hada hol van?~Nem jött el azokból senki. Pedig~Ezekért táncolta
273 CorCor| keresztény-kegyelet!~Méltó azokhoz, akik egymást ölték~Kegyetlenûl...
274 Margit| gyászos, komor égen!~És azóta hû társam te voltál,~Dús
275 Ember | Te szóltál! Félre, hiú babér!~Hisz a silányok tapsa utálatos...!~
276 Szabad| kövült fájdalma áll.~Ha van babérod, Róma ifjusága,~Vidd el
277 1 | Meglebbenti szárnyát~A bágyadt lepke és halkan felel:~- „ „
278 Szabad| eleinte...~De rablelke megtört bágyadtan, ijedten~Az éhség kínjában,
279 Margit| 1894. -~Nem rád haragszom! Bájad fogva tart.~Szivem tiéd,
280 1 | Vallomásid mézire,~Nyilt egemre: bájaidra,~Te vagy éltem célja, te!”~„
281 Margit| A nyájasan mosolygót,~A bajban is vidámat:~Csak azt tudom
282 Szabad| Nagy hírû bölcs, ki minden bajhoz ért.~„Szólj, gyermekem,
283 Margit| galambom, lelkem jobb fele!~Bajodnak, búdnak minden kis paránya~
284 Margit| vigasz, gyönyör.~Csak egy bajom van: rossz természetem,~
285 1 | bánatja volt.~Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.~Faggattam, kértem:
286 Margit| Az irgalomra hajlót,~A bájosan türelmest,~A nyájasan mosolygót,~
287 Haza | És hogyha minden búra, bajra válik,~Romok között is hirdetem
288 CorCor| a kapú alatt~Egy pödrött bajszú, hetyke úr haladt,~Kihívó
289 Haza | mint nyíl zápora!~Ahány bakó, ahány cseléd~Az árulást
290 Haza | amikor bukott.~Gyõzõjét, bakóit nyiltan megvetette,~De a
291 Ember | rendületlen hittel omlik~Durva bakók s buta nép elébe.~Börtönbe
292 Szabad| ver az óra,~Nagyot iszik a bakóra.~Borral, gõggel tele s teli,~
293 Margit| sóhajod’!~II.~Ne hidd, hogy balgán mindazt visszavágyom,~Amit
294 1 | BÁLKIRÁLYNŐ TEMETÉSE.~- 1886. -~S a
295 1 | lánykát vittem oda!~Víg bálra, kacajra, gyönyörökre~Vágytak
296 1 | zászlórudjaképpen!~Én rajtam nyargal balsors és szerencse,~Hogy összezúzza
297 CorCor| Köpjetek hát szembe~Állitsatok bálványokat helyembe,~És írjátok föl,
298 Margit| fészek~Elhajol egészen!~Bálványt látok: térdem~Mintha kõbõl
299 1 | rajtuk át~A kikeletnek elsõ balzsamát.~A dróttal átszõtt rejtélyes
300 CorCor| rájuk. Aztán szava kél,~Mint balzsamos, halk naplementi szél:~„
301 Margit| gyönyörü bimbóm! Aranyos bambínóm!~Mit tett a halál itt? Isteni
302 Szabad| csillog, hogy ragyog!~Mindenki bámul, irigyel... csak én nem!~
303 Szabad| öröm!~Tóduljatok csak, s bámuljátok õket!~Pompásabb látványt
304 Haza | buzgón, híven a hazát!~Európa bámult a maroknyi népen,~Mely hõssé
305 Haza | Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja~Úgy zendûl benne,
306 Szabad| aki rejtve sír~Magányos bánatában,~Kinek dalom fájó sebére:
307 Margit| ejt szent harmatot~A mások bánatára.~Pacsirta-hangod dallama~
308 Margit| Mesélek majd multam sok bánatáról,~Az emberek nehéz küzdelmirõl,~
309 Finale| mindent~Eltemet az idõ!~A te bánatodat~- Bizzál benne szépen! -~
310 Szabad| volnék szabad,~Meghalnék bánatomban!~
311 Margit| odú,~És nézne rám rettentõ bánatú~Tömérdek földi lény!~A kárhozottak
312 Finale| Minden játékszernek:~ Úgy bánik mivélünk~A mohó természet.
313 Szabad| Lesz rád a nõm, mamád, a bankár lánya,~Ha sétáltat, kis
314 Margit| rossz természetem,~Mely bánkódásra készt~E tündérország fénye
315 1 | Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?~De mást nem láttam,
316 Szabad| Senkit se bánt és õt se bántják.~Hátát, fejét moh verte
317 Szabad| vakság, végtelen,~De úgy bántok mint istennel velem.~Íme,
318 Margit| Könnyebben tûri erdõk viharát.~Bántott az ember és megmart a végzet,~
319 Haza | Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!~-------------------------------------------------~
320 Haza | közt,~Mûhelyben, gyárban, bányák fenekén.~De hogyha ott künn
321 Szabad| Kebel kebelre forrjon,~Barát barátját, kedves kedvesét~
322 Szabad| Kebel kebelre forrjon,~Barát barátját, kedves kedvesét~Ölelje
323 Margit| Akkor leltem rád, amikor barátság,~Hit, életkedv, mind sorban
324 1 | omlott a szemébe,~Kínos barázdákkal volt fölszántva képe~És
325 Szabad| Akik mostan ránk rohannak!~Bárcsak százszor annyi volna:~Még
326 CorCor| az ujszülött fejét~Nehéz bárdjával vágta volna szét,~Vagy szûz
327 Ember | lenne legutolsó!~Minden bárgyu mondat, minden dadogott
328 1 | Sértést nem torol meg, bárhogy fáj neki.~Kõvel megdobálta,
329 Haza | 1882. -~Érjen el halálom~Bárhol a világon:~Csak hazám földjébe~
330 Finale| Összetör, ránk gázol,~ Bármiképen élünk.~ Ránk suhintja öklét.~
331 1 | dalait,~Mint kongó híred, bármily messze vidd!~Mert egy virág,
332 Szabad| szabad gím rengetegjét~Hogy barmok jármát lomhán öltse fel, -~
333 1 | Többé nem lép az áldott barna rögre,~Mely millió parányi
334 CorCor| nagy királya,~Hány gróf és báró, mennyi gõgös császár~Térdelt
335 CorCor| püspök-süvegét,~És grófok, bárók kapkodták magukra~A forgós
336 Szabad| bohó!~A nép? A nép igavonó barom,~És ebbõl áll a törvény:
337 CorCor| engemet?~Másodszor is szólott: Bársonyban, biborban~Nem jársz, ha
338 Margit| véled~A gonosz, göthös vén:~Beásott a földbe,~Mint kincsét a
339 Haza | nagy úr kiment Párisba, Bécsbe,~És életét ott künn dõzsölte
340 Szabad| esengek, Róma ifjusága,~Nekem becsesb, mint a virradti fény:~Ha
341 1 | Még ezt...!... Halva!~Becsületem megtorolva,~Több gyönyört
342 CorCor| BECSÜLETES ANGYALOK.~I.~Évácska meghalt.
343 Haza | Ott, ahol~A munkának van becsületje csak,~S egy célra tör a
344 Ember | gyermeked, családod!...~Nem becsületrend -: becsület!~És nem dicsõség -:
345 Haza | senkit meg ne vessek...~Becsüljem mindig más jogát,~Testvérileg
346 Ember | Nincs váltó-hiteled.~De én becsüllek mégis módfelett,~És fajtádat
347 Ember | szenvedõnek egy sohajját~Többre becsûlted az éljeneknél.~Buktál, de
348 Margit| nyomort lenéz,~S a dicsõ becsvágyat, mely rabolni kész!~Láttam
349 Finale| hogyha Sekszpír és Petõfi,~Beethóven, Gõthe s annyi más~Hatalmas
350 Szabad| Vezessetek a szobámba!”~Befekszik a bíbor-ágyba,~Takaródzik
351 Haza | el!~Szentség gyanánt hogy befogadja éked,~ Õrzõ oltárrá válik
352 Szabad| kunyhók ajtaján - és~Csak befogadnak itt-ott, valahol!...”~Éhes
353 Szabad| Mely gyors habjával Rámaót befolyja...~S az égõ testek szörnyü
354 Ember | sirásók~El is temették szépen:~Behantolták mulatva!...~Egy névtelen
355 Szabad| a raj... s hogy utjokat behintse,~Egy pálmaerdõt tépett szerteszét.~
356 1 | ha áldást mond a pápa;~Bejárok a királyok csarnokába;~Állok
357 CorCor| fényes volt a pálya,~Amit bejárt! Hány ország nagy királya,~
358 1 | Hosszú volt a pálya~Amit én bejártam - de az örök álom~Addig
359 Margit| nézhetek!~Õk nem tudják, mi a béke,~Mi az összhang üdvössége,~
360 Margit| Óceánnál több a kis sziget,~Hol békénk mosolygó képe integet.~Engedj
361 CorCor| léleknek nincs mit várnia:~Belátjátok majd, hogy bús kötelesség~
362 Szabad| rajtad függött hû nefelejcsek~Beléd mélázó kis kék szeme.~Ó
363 1 | Minden virág szerelmes volt belém,~Mind engem csókolt, engem
364 CorCor| e roppant tengerébe~Búm beleomlik mint vékony patak.~Amint
365 CorCor| csináltak úri kaszinót.~Belépett minden párbajképes ifju,~
366 1 | kellemetlen. Merne csak belépni~A kóbor inség szemtelen
367 Finale| multával, amikor~Emlékemet belepte rég a por,~Olvassa tán rimekbe
368 Szabad| Iszonyúan megy a falnak,~Belevágja torzult fejét,~Szétloccsantja
369 CorCor| magának fél-pohárka bort,~Belevetett egy-két csipetnyi port,~
370 1 | szintén nagy barátja. Látom~A belletristák ünnepségein~Kéjben fürödni,
371 Ember | temetője jár.~Kivűl ragyog... belől örök setét.~Hurcolja folyvást
372 Szabad| szokott madár-raj~Ivott belõled, ha jött, ha ment,~S amit
373 Finale| kereszt...~Csak ez marad belõlünk!~
374 Haza | kitérjen, elkerûljön.~A bélpoklos, aki mellett~Undorító a
375 1 | napról-napra~Bõsz vágtatással. Belseje~Sötét szövetbõl van kiszabva.~
376 CorCor| Szent csarnokokban, kastély belsejében!~De még rettentõbb, hogy
377 CorCor| szegény, az árva! -~Ott van a bélyeg: Diskvalifikálva!~És ezt
378 Ember | próféták ünneplõ mezét.~Nem bélyegez meg - írván szörnyü szókat -~
379 1 | kalappal~Kopogtatás nélkül bemegy.~Egy szót se szól, csak
380 Haza | hyéna,~Lábra áll a roskadt béna,~Hogy kitérjen, elkerûljön.~
381 Szabad| Aház,~Dán, Ammihúd, Kaleb, Benája. - Száz!~Mind elbukott.
382 Finale| NAPFÉNY A MEZŐN.~A nap benéz az ablakon,~Ahol lakom,~
383 1 | sokszor elrobog,~És ablakán benézve, látom~Hogy halaványan,
384 Szabad| halál és iszonyat van benne.~Benn zakatol, zúg valamennyi
385 Haza | díszt nemzetünk nevére,~Hogy bennetek tiszteljék a magyart!~Elég
386 1 | társaikra,~Hogy kihúnyjon bennök az isteni szikra,~Szidták,
387 Haza | Hazádnak rendületlenûl!~Míg bennünk szív lesz, hogy szeretni
388 Ember | gőg,~Egymást igazabban, bensőbben szeretnők!...~De amíg ti
389 Margit| kacér ég~Arcát fürkészi bent.~Sajkát lebegtet mély vizednek~
390 Szabad| voltál, míg éhen bolyongtál~A bérceken, kis szádon dal fakadt!~
391 Margit| Feneketlen pokol~Az ily dacnak bére!~Édes feleségem~Imádkozzál
392 Szabad| Harangok búgnak s mint a bérelt ódák~Királyok nászát kongva
393 1 | A BÉRKOCSI.~- 1889. -~Egy számozatlan
394 1 | 1889. -~Egy számozatlan bérkocsit~Látok robogni napról-napra~
395 1 | maradnak el,~És akkor majd - bérletszünetben adjuk!”~Szakasztott mása
396 Ember | tudatlan, gõgös, léha vér,~Mely Berlint ordít és Szedánhoz ér...~
397 1 | nélkül lágyan meglegyinti~A bérmálás kegyes jeléül -~ - „Hóhér,~
398 CorCor| Õk sem pogányok... õk sem bestiák.~Ó nem! Hivõ keresztény-emberek~
399 1 | röpke szótól, hogyha én beszélek,~Az izgatott pénz õrült
400 Haza | hogy már torkunkon a kés,~Beszéljetek közelgõ, hosszu gyászról,~
401 Szabad| fejdelem volt, mert ritkán beszélt;~Csatákat vesztett, vagy
402 Szabad| Úgy van! Ti pedig~Néprõl beszéltek s oda visz a gõg,~Hogy föllázadtok,
403 CorCor| karja~Szegény fázókat lágyan betakarja...~Vigasztaló szép álmot
404 Szabad| épült nagy szerencse,~E betanult boldogság ah! mit ér!~Oly
405 Finale| Mely nem tekint szét búsan, betegen...~Hegyek, isten hozzátok!~
406 Finale| 24-én halt meg egy napi betegség után, éppen karácson estéjén.
407 Szabad| rengnek...~Hah! nem tud betelni véle~A halottak szenvedélye!...~
408 CorCor| cifraságot.~Ezek közé már-már betérni vágyott...~De mégse!...
409 Ember | ég alatt~Alig jut egy kis betevő falat,~Amíg mellette őrülten
410 Szabad| füstgomolyja~Mint felhõ száll a Bethgader hegyére.~De jajszó nincs.
411 Szabad| szerte roppant temetõket~Betöltõ hullák - - akkor nézd meg
412 Haza | Ha nem tûz, nem vas: a betû, a szám~Ront ellened!...
413 Finale| Csodáljam ujra a lángész müvét~Betûben, dalban, kõben;~Égõ hitemmel
414 Haza | isteni szépen,~S tündöklõ betûkkel legszebb lapját írja:~Az
415 Szabad| Hová szenvedni jöttem.~Beválok én is, bár lángoltam egykor,~
416 1 | Jöttök velem? Jegy nélkül is beviszlek’” ”~- Megyünk! - „ „Fél
417 CorCor| hús-marcangoló.~Nem bõg az ágyú. Ódon bibliából~Imádkozik a két keresztény-tábor.~
418 CorCor| hûl;~Ahol a véres, hóditó bibor~Alattvalók százezrein tipor;~
419 Szabad| bíboros palástján?~Szebb bíbor az, mely arcodon remeg!~
420 Szabad| a szobámba!”~Befekszik a bíbor-ágyba,~Takaródzik görcsös kézzel,~
421 CorCor| vétek.~Rátok haragszom, bíbor-bársonyos~Hipokriták!... Ti gyöngéd
422 Haza | föl-ért e köntös~A trónusok bíbor-kelméivel!~Végig himezted bûbájos
423 Szabad| elsüvölt,~Reszket, dobog a bíbor-színü föld,~Dörgés, szitok, jaj
424 Haza | szive.~Erõszak nem dúlt, bíbor-vér nem ömlött,~Tûz nem rombolt
425 Szabad| felejti~En-rongyait a mások bíborán.~„Mily szép menyasszony!
426 CorCor| is szólott: Bársonyban, biborban~Nem jársz, ha velem jõsz!
427 Szabad| nap búcsuzó sugára~Csókol biborfényt elhagyott fokára.~Ilyenkor
428 Szabad| boldogabb vagyok!~Mit irigyeljek bíboros palástján?~Szebb bíbor az,
429 Haza | Mint egy király az ünneplõ bibort!~Bír-e más nyelv úgy epedni,~
430 1 | hunyászabb koldus itt.~Condrája bíbort, hermelint surol,~De nem
431 CorCor| bája,~És szól a dölyfös, biggyesztett ajak:~„Már ilyet is közénk
432 Szabad| Megy utána bongva-csengve~A bilincsek kínos jajja...~Mindörökre
433 Finale| völgyön, hegyen,~A rügyezõ bimbócskát én is~Megindult szívvel
434 Margit| drágább vagy nekem,~S kebleden bimbózó két kis gyermekem!~Bár varázsa
435 Margit| bármint, tõled~Valaha elvonni bír!~Többet ér egy ölelés, egy~
436 Haza | király az ünneplõ bibort!~Bír-e más nyelv úgy epedni,~Annyi
437 CorCor| könyörgi halkan, szépen.~Bírák birája, császárok vezére,~Isten,
438 CorCor| könyörgi halkan, szépen.~Bírák birája, császárok vezére,~
439 Szabad| neveztek,~S elõttem, mint a birkák, porba estek!~Mit tettem
440 Ember | születik!~Ha nem lesz többé birkanyáj a nép,~Aki parancsra vágó-hídra
441 CorCor| a világ,~Tudtam magammal bírni...~De itt szemem kiárad.
442 Margit| megáldom,~Viruló virágom,~Édes birodalmam, ragyogó világom!~Emberek
443 Szabad| rozsda ette meg!~Ajándékképen birodalmat ád õ,~Én neked adtam forró
444 Szabad| Rabszolgáibúl~Bõven kitelnék egy birodalom!~Legyõzhetetlen, roppant
445 Margit| minden terhét,~De meg nem bírom egy halk sóhajod’!~II.~Ne
446 Margit| Szívrepesztõ mély sohajja~Föl nem birta kelteni,~Akkor vége! Semmivé
447 1 | elnök, a jegyosztó,~Már nem birván az emberáradattal,~Goromba
448 1 | vele~Minden tribün s minden bitófa. Minden~Lovász és hóhér.~
449 Szabad| nyúzlak,~Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!...”~De zúg a nép,
450 Szabad| bornak...~Nagy a kedve a bitornak!~Szíve sötét, láng a képe,~
451 1 | kissebb szomszédokra,~Csúf bizakodással gyöngét nem gunyolt;~A nyíló
452 Haza | magyar örökre élni fog!~Bízom s hiszek, míg Isten lesz
453 1 | tovább ment országok királya,~Bizon az öreg tölgy nem bókolt
454 1 | mentem a mûvészhez.~Náluk van bizonnyal! Istenileg érez~A magasztos
455 Ember | trónját űli:~Akkor mindez bizonyára~Helyes és jó és igaz!~Nem
456 Margit| a te hű sziveddel,~S te bizonyítod holtomig velem,~Hogy a világon
457 Margit| tartó, gyöngéd vonzalom!~Im, bizonyítom a te hű sziveddel,~S te
458 Szabad| halljátok?... A sok siket!”~„Bizonyosan oda kint jár~A gaz kölyök!
459 Margit| engem mindenki,~Ah! nem bízott bennem senki,~Te voltál
460 Margit| Vártam közelgõ végem -:~Egy bíztató, halk, égi hang~Téged jelentett
461 Margit| bájos gyermeket.~Im itt van! Bízva benned~Öledre rá teszem.~
462 Finale| Úgy fog kiapadni~Szemed bõ patakja,~S többé meg nem
463 Margit| nincs más, csak kölcsönös bocsánat,~Ahol minden perc mosolyogva
464 Ember | Könnybe lábad a szemem!~Ó bocsásd meg, véghetetlen~Bölcseségü
465 Margit| szirmodat.~Halálodat siettetem - bocsáss meg!~Mert csókjaimmal hervasztottalak!~
466 CorCor| velük sír és velük örûl.~Bocsát szemükre mély, irgalmas
467 CorCor| ajak:~„Már ilyet is közénk bocsátanak?”~Pirúl Évácska és mond
468 CorCor| voltam boldog,~Ha meg tudtam bocsátni ellenemnek!...~Lázár, a
469 Haza | minden Red-Rivernél~A kicsi Bodrog és partján a nád!~Ezért
470 Szabad| ember szintén,~És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!”~
471 Haza | halkan, szépen,~Anya-õrzött bölcsejében:~Alvó gyermek összerendûl~
472 Ember | csüggedni nem tanúl~Semmittevő bölcsektől!... Durva tested~Hurcolja
473 Ember | közönnyel,~Ő, a legfőbb bölcseség,~Ő, a kezdet és a vég!~Ámde
474 Ember | bocsásd meg, véghetetlen~Bölcseségü Istenem!...~
475 1 | elültetõje sok száz év elõtt;~Bölcsõdala dörgés, zord dajkája vészek,~
476 Haza | bájjal, fönséggel tele!~Bölcsõm felett magyar szót suttogának.~
477 Haza | Míg magyar tapossa;~Magyar bölcsõt ringat~Ország széle, hossza!~
478 Szabad| katlan.~Fel! fel! Zubogjon, bömböljön a gõz.~Fel! fel! A munka
479 CorCor| raknak,~És leszel lakója bús börtön-falaknak.~Míg más boldog, gazdag
480 Ember | Van még a földnek rabja? Börtön-őre?~Van koldus? Árva? Sinylődő
481 Ember | bakók s buta nép elébe.~Börtönbe dobhat földi birák szava,~
482 Haza | hõssé lett harcán, nagygyá börtönében,~S hóditott gyászával, amikor
483 Haza | zsarnok-kény velünk.~De börtönláncnál van rosszabb bilincs:~Amit
484 Haza | szolgák! E hit~Erõsebb volt börtönnél és halálnál,~Mert új életre,
485 Ember | hull is!~Itéltek. Ám jó! Börtönöd éjjelén~Az irgalom szép
486 1 | agyonütve félig.~Láttam a börtönök sápadt csemetéit,~A hat
487 Ember | ZOLA EMIL.~I.~AMIKOR BÖRTÖNRE ITÉLTÉK.~Csak klasszikus
488 CorCor| csonttörõ, a hús-marcangoló.~Nem bõg az ágyú. Ódon bibliából~
489 Ember | Strázsáld, ha tetszik! Bõgj neki~Mennydörgõ hallelujját -:~
490 Ember | O gúny!... A rikkancs, a bohóc, aki~Hazát szaval: mind
491 Margit| körszín, hol küzdõ vadak~Vagy bohócok koncért s hírért játszanak.~
492 Finale| tündöklő kékség alól.~Nincs a bohónak semmije,~Mégis dalol szegény
493 Haza | Mert csak enyelgés,~Tarka bohóság~Volt az egész!...~ *~Magasztos
494 1 | magát, oda lépett,~Zörgött a bokája, mint sebes orsó:~„Szép
495 1 | körülötte,~Aki egykor úszott a bókban, -~Csak egy virrasztó, álmos
496 Margit| száll, remeg:~Egy világ bókjánál jobban~Elbájolja lelkemet!~
497 Margit| világon~Mosolygó ajkkal bókold magad át.~Elismerés lebegjen
498 1 | Bizon az öreg tölgy nem bókolt neki,~Sem hivalgó dölyffel,
499 1 | szárnnyal hull le~A rozmarin bokorba.~Ekkor rendre-sorba~Jönnek
500 Szabad| kapnak õk? Kifestett, cifra bókot,~Melyben az érzés sorvadtan
|