1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
1001 CorCor| éjjel.~II.~Fölszállt az égbe. Percig sem pihent.~De a
1002 Margit| kedvesem! Szemed derült egébõl~Ne harmatozzék más könyû
1003 1 | A gondolat örök tüzében égek!~S bár a tavasz virág nélkül
1004 Szabad| Szabadság nagy költõje!... Egekbe néz szemed,~Mintha merengve
1005 CorCor| Egész világnak nyitva áll egem,~S ti csak lázítni, csak
1006 1 | Vallomásid mézire,~Nyilt egemre: bájaidra,~Te vagy éltem
1007 Margit| Én elmerengek rajtad s az egen!~Ünneplõ ágyúk zagyva morajánál~
1008 1 | mi vígan élünk!~Van friss egészség s jólétbõl telik!~Ha dolgoztál,
1009 1 | ideg-bajának.~Egy üditõ, egészséges, valódi~Friss ájulás - ettõl
1010 Finale| gyászba ejtsd~ Szerelme szép egét!...~Borúlt ég újra földerûl,~
1011 Szabad| még úgy, múltján merengve,~Égetve ömlõ könnyét a szem!...~
1012 Haza | sugárzó~Tört láncokon s eggyé forrt szíveken!~A napnak
1013 Szabad| bátor tettnek,~Ragyogjon, égjen, pezsdûljön az élet,~Ha
1014 Finale| A harag villáma,~Mellyel égő lelkem a gonosz nagyságok~
1015 CorCor| polcról-polcra kelve,~S égszülte lángészt, túrni lenn a port;~
1016 1 | túrja a sarat...~„Röpködtél, égtél, enyelegtél folyvást!~A
1017 Haza | annyi áldás száll és olvad egybe,~Hogy a légben mintha tömjénfüst
1018 Ember | édes forrósága,~Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.~Nem
1019 Margit| nékem.~Ha jártam némán, egyedûl~Kopár, kihalt vidéken -:~
1020 1 | legsilányabb bokra~Vele mind egyenlõ s hû barátja volt.~II.~Egyszer
1021 Finale| Találjak szívet, melyben egyesûl~A jóság és a hûség!~Ringassak
1022 Margit| bennem senki,~Te voltál az egyetlen, ki~Bátran nyujtottál kezet.~
1023 Ember | a jog,~A föld gyümölcsét egyformán szedik,~S élhet mindenki,
1024 Finale| kemény tömeggé,~Komor, sötét egyformasággá.~Világ végéig állni fog~
1025 Haza | hangja~Úgy zendûl benne, mint egyház harangja~Mely messze hinti
1026 Finale| könnyü kedvvel~Derűt, borút egyként vegyek...~S ha itt az ősz,
1027 Ember | csillagok sorában,~Mint egykoron, a hév s erő korában!~Forog,
1028 1 | árvaház,~Négy levesosztó egylet s egynehány~Vörös keresztnek
1029 Szabad| lába megse’ rándul,~Amint egymáson fekteti.~Királyi gõggel
1030 1 | Négy levesosztó egylet s egynehány~Vörös keresztnek rendes
1031 Szabad| többé hitvány szolgaságra!~Egypár kedves füttyért nem csukom
1032 Haza | pártos magyart.~Tetszhalott egysége új tettekre éledt,~És a
1033 Ember | véreznétek!~Ha ti nem volnátok: egyszerűbbek volnánk,~Többször lelkesednénk,
1034 Szabad| szót, fölcsúfolt hitet,~Egyszóval: mindent, ami nagyság, szentség,~
1035 Ember | Ez jut eszembe!...” ”~„Eh, mit nekem síró poronty!~
1036 Ember | a párom!~Kolduljanak, ha éhesek!...~De a császár!... Az
1037 Finale| köpenyébe,~Ráncigálják, húzzák~Éhesen, mohón,~Görcsös erővel.~
1038 1 | gyökerestûl~Irtotta ki fázó, éhezõ családját,~Mint ahogy kertészek
1039 Szabad| Mond Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,~Mégis nekem milljókat
1040 Szabad| Bolyongsz, mint egy kisértet!~Éhezve sorvadsz! - Őrült!... Jössz-e
1041 Szabad| Hideglelõsként dideregjek?~Éhezzem, mint erdei vad?~Csupán
1042 1 | és kaviár szeletkét,~Mert éhgyomorral - praxisból tudom -~Nem
1043 Margit| lesz, ki érzi a nyomort,~Ki éhségtõl beteg;~Míg lesz egy koldus,
1044 1 | Ily korán? - Hová? - Ej-ej szerencsés~Vadász! - Hm! -
1045 Margit| halványan lehull,~Ha nyári éjek üde harmata~Meg nem szépíti
1046 1 | szerelemrõl~Bús kobzomon egész éjeken át,~De ez nem ront meg, -
1047 Margit| mint a tenger,~Szélvészes éjen át,~És partjait szakgatta,
1048 1 | VIII.~A klub ragyog, ámbár éjfélre jár.~Tizenkettõt vert a
1049 Szabad| Serleget kap a kezébe,~S mikor éjfélt ver az óra,~Nagyot iszik
1050 1 | kocsis,~Hajt jobbra-balra éjjel-nappal.~Pontos, de kissé nyers
1051 1 | agyvelõvel:~Maradjon minden éjsötét, ne keljen~Többé a hajnal.
1052 Ember | Nagyszombat éjszakáján,~Kripták körül, sírkertek
1053 Margit| csillagja hadd kisérjen el~Bús éjszakámba és ragyogja be!~Virrasszon,
1054 1 | bolyongok...~Holnapig - jó éjszakát!”~
1055 Finale| elborítsd, hogy gyászba ejtsd~ Szerelme szép egét!...~
1056 Margit| Szemed multamra visszanéz:~Ne ejtse meg szép tiszta lelked~A
1057 Margit| rejtve,~S töredezõ szókat ejtve~Gerlebúgásként felém.~Aztán
1058 Haza | Szentség gyanánt hogy befogadja éked,~ Õrzõ oltárrá válik a kebel.~
1059 Szabad| légbe.~Sok század óta néz ekép.~Ha mást nem, hát a kort
1060 Szabad| Felöltöztették szépen, ékesen...~- No rajta! Játszszál!
1061 Haza | század,~Egyre több nagysággal ékesít föl téged,~S élni fogsz
1062 Szabad| volt nász-ruhája... Semmi ékszer~Nem csillogott a foltos
1063 Szabad| egymásra forrott~Hõ ajkukon el-el csattant a csók...~Szegény
1064 1 | Megálljunk! - Fogadok, hogy~Elájul...! - Én? - Nem, a kivégezendõ!~
1065 Margit| Míg bú s harag emészt!~Elandalodva sokszor hallgatom,~Ha együtt
1066 1 | repûltek szívszakadásig,~Míg elapadt, megszünt a lehellet.~„Itt
1067 Haza | elhagyni mégse tudja~Az elárult haza földjét!~
1068 Margit| Egy világ bókjánál jobban~Elbájolja lelkemet!~A dicsõség meteór-láng,~
1069 1 | ELBESZÉLÉS.~Árny és sugár, könny és
1070 Margit| bolond,~Aki édenébõl önként elbolyong!~Mit nekem e körszín, hol
1071 1 | festve, márványkõbõl vágva.~Elbolyongtam, ó föld, félisteneidhez,~
1072 Finale| Egy durva szó elég,~Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd~ Szerelme
1073 1 | végtelent bolyongja,~Áll fölötte elborongva,~S pihenőjét tartva itt,~
1074 1 | lebben.~III.~Ha naplementén elborul a táj~S a tó fölött terjengő
1075 Szabad| fénnyel gyúl a hajnal...~Elbúcsúznak mély sóhajjal,~Azután meg’
1076 Szabad| Kaleb, Benája. - Száz!~Mind elbukott. De nem volt soha rab~Gyötörve
1077 Szabad| járomból kimentsék.~II.~Elbuktak. S Róma helytartója éled.~
1078 Haza | Oly remekûl?~Pattog a víg élc,~Ám sebe nem fáj,~Mert csak
1079 Szabad| S amit tudott dalt, mind elcsevegte,~Partod smaragdján amíg
1080 Haza | Míg büszkeségét gyáván eldobálva~Meg nem tagadja önmagát
1081 Haza | Ha kétes~Vagy a szemében: eldönt, semmivé tesz!~Megvet, lenéz,
1082 CorCor| álmélkodva gyûlnek~A ház elé, ahonnan jõ a fény...~S
1083 Szabad| Elbuktak. S Róma helytartója éled.~Most õ az úr. Kezdõdik
1084 Haza | Tetszhalott egysége új tettekre éledt,~És a végromlásban még erõsebbé
1085 1 | Lebbenjen a tánc, az utolsó!~Elegáns vagyok én is, sárga, sovány,~
1086 Margit| semmit. Mert mindenkinél~Elégedettebb, gazdagabb vagyok!~II.~KINCS.~
1087 1 | ájuláshoz~Közel vala -: elégedetten oszlik!~IV.~Ki tudja, hogy
1088 Szabad| Ittasan csapongott, lengett eleinte...~De rablelke megtört bágyadtan,
1089 Ember | Mindaz, mi egykor alkotó elem,~Hév, szenvedély volt! Minden
1090 Haza | Pusztaszerre gyûl,~És kardjuk élén villámlik parancsod:~Magyar!
1091 Szabad| sírva nézik,~Míg az éjfél elenyészik~S gyenge fénnyel gyúl a
1092 Ember | végignézni,~Hogy miképp kell elenyészni~Bűn nélkül, maró inségben,~
1093 1 | lassabban, szelidebben,~Elenyésző zajjal cseppen,~Míg sötéten,
1094 Margit| csillagokra száll.~S ha elenyészünk végkép odalenn:~Melletted
1095 Szabad| köszöntök, forrásból merek,~Amíg elérem a legelsõ kunyhót~Hol egy
1096 Ember | cimborám!~Ha itt a halál elérne:~Holttestemet hazámba vidd,~
1097 Margit| szivárványt dörgõ vészben,~Míg elértük észrevétlen~A boldogság
1098 Margit| Majd harcról van álmom~S elesem a csatán...~Pedig inkább
1099 Ember | szebb hajnalán~Uj, boldogabb életbe fog,~S ember lesz, mint
1100 Finale| fiamat, Emilt illeti, aki életben maradt.~
1101 1 | föl nem ébred:~Az eliramló életbõl, amely~Még hátra van, alvásra
1102 Margit| üdvöm szép történetét,~Hogy életem zavart volt és setét,~Egy
1103 Szabad| Hideg, halott tetemnek,~S ki életemben annyiszor temettem,~Majd
1104 Margit| S harcolni fogsz a napi életért.~De hogy ne sujtson végzetemnek
1105 Margit| rád, amikor barátság,~Hit, életkedv, mind sorban hagytak el!~
1106 CorCor| más boldog, gazdag s az életnek örûl,~Tégedet ezernyi szenvedés
1107 Margit| felvídult homlokom, -~És életünk örök refrainje ez lesz:~
1108 Ember | életében?~ - Nem tudom!~Hát életünknek nincs más célja, mint az,~
1109 Haza | engem,~Kezetek kiásson!~Eleven kín volna~Lassu porladásom!~
1110 Finale| Mutassak én is a halálos ágyon~Elfáradt vándort, aki szendereg!~
1111 CorCor| csöppje gyûl~A rongyos özvegy elfásult szemébe...~S Jézus velük
1112 CorCor| De õ nem lép be. Arcát elfedi~Mély fájdalommal a názáreti:~„
1113 Szabad| találja oly remeknek~Hogy elfeledje minden szenvedését~Ha majd
1114 Margit| Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél.~Csak nálad van hûség, állandóság,~
1115 Ember | Mért tudjam azt, amit már elfeledtem,~Mikor nyugodt, boldog halottá
1116 Finale| porladsz, porladsz,~Porladsz... elfelejtve!...~
1117 1 | Lábujjhegyen lép e habokra,~S elfojtja bõsz szavát.~Mint visszatartott
1118 Finale| agyamban él:~Kétség, remény, elfojtott szenvedély.~A verselésnek
1119 Margit| gyorsan minden szép virág,~Elfonnyad mind, amit kert s rét terem,~
1120 1 | nos, hát mi maradt?”~„Elfonnyadt arc, lecsüngõ, gyönge szárnyak,~
1121 CorCor| megrázta bánatos mosollyal,~S elfordult tõlük s ment tovább megint.~
1122 Finale| nekem is, mint bárki másnak,~Elfütyörészi víg dalát.~S a föld, a jó
1123 1 | mozdulatlanúl.~Az álom rászállt elgyötört szemére~Mint a madár, amely
1124 Haza | szabadság fájó megvetéssel~Elhagyjon minket - méltatlanokat!~
1125 Haza | utólszor. Észrevétlenûl,~Elhagyva, árván egy sírdombra ûl.~
1126 Margit| nézem,~Hanem egy kis fészek~Elhajol egészen!~Bálványt látok:
1127 Ember | Nem tudom!~A vénség elhal, sírba dől. Helyén van.~
1128 CorCor| Jézus!~Jézus mellettem némán elhaladt.~II.~Utána mentem halkan,
1129 Margit| Önsorsukat fájóbban érzenék.~Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,~
1130 Finale| dal,~Csak néma könny, vagy elhaló sohaj.~De amig élek, ünnep
1131 Finale| boldogan.~S ha jő az ősz: elhalsz szelíden,~Mint gyermek-ajkon
1132 1 | meghalok!” ”~Szólt s hangja elhalt. Egy végsõ sohajtás.~Melyben
1133 1 | a partok~Álomszerüleg...~Elhangzik azonnal,~Nincs semmi zaj, -~
1134 1 | felsége a király nevében”~Elhangzott már az indokolt itélet.~
1135 1 | áll!~III.~ Az ünnepélyes, elhatározó perc,~Amely dönt élet és
1136 Margit| szerelmem adta e virágokat.~Elhervad gyorsan minden szép virág,~
1137 Margit| néma hant?~Egy korán, korán elhervadt~Bimbó nyugszik ott alant.~
1138 1 | izzadtál volna, mint mi,~Élhettél volna száz esztendeig!”~„
1139 Margit| a fészek, hol kettecskén~Élhetünk, csicsergõ fecském,~S oldalunknál
1140 Margit| kicsordúl és szivem sajog.~Elhordom a világnak minden terhét,~
1141 Szabad| benned kicsinyeit...~Sebét elhozta s patakzó könnyel~Táplálva
1142 Szabad| nekem...~Meggyógyit az!” - Elhozták a virágot,~S meggyógyult
1143 Haza | semmiség,~S törvény, hogy elhûl minden, ami láng.~De hõ
1144 Ember | hévvel többé nem teremt!~Elhűlt az élet édes forrósága,~
1145 1 | lágyult, megbotránkozott,~Elhûlt, fellobbant és az ájuláshoz~
1146 Ember | viselték!~Mikor ledőlt a porba:~Elhűlve, haldokolva~Az ország útján
1147 Ember | a szörnyü hírt,~Hallják elhûlve, zokogva:~Szétverve, legyõzve
1148 Szabad| fölsohajtanának~Láthatlan ajkkal elhunyt hõsi árnyak.~ Száz sebtõl
1149 Szabad| túláradása: -~Mind, mind elillan, lassan kivész.~Mind, mind,
1150 1 | többé föl nem ébred:~Az eliramló életbõl, amely~Még hátra
1151 Margit| ajkkal bókold magad át.~Elismerés lebegjen síma szádon~S minél
1152 1 | páros gyilkosság bünében~Elítéltetvén s a legmagasabb kegy~Meg
1153 Haza | van arra nemzetem, hogy élj!~Mert bár hibád sok s bûnöd
1154 Szabad| csapongva kelt.~Az erdõ gíme eljárt te hozzád,~Itatva benned
1155 Haza | hossza!~Küzködõ hazátok~Ha eljátszanátok,~Hogyha fölszántanák~- Iszonyú
1156 Szabad| És ezt~Koplalva, fázva, élje le?~Rossz társaság a büszkeség,
1157 Ember | sohajját~Többre becsûlted az éljeneknél.~Buktál, de szépen... mint
1158 Margit| ÚTON.~- 1887. -~Körülöttem éljenezve~Zúg az ember-áradat;~Ûzöm,
1159 Haza | tenni e szegény hazát!~S úgy éljetek künn, ott az uj világban,~
1160 CorCor| a halál arat,~Pásztortok eljött s köztetek marad.~Karácsony-fáúl
1161 CorCor| egy fiához,~S kínok utján eljut a Kalváriához!~Arcon köpnek.
1162 1 | Csecsemõ-kezekkel játszva elkapdossák:~Itt, ezeknél lappang az
1163 1 | 1889. -~I.~Minden jegy elkelt. Nincs egy talpalattnyi~
1164 Margit| végzetemnek karja,~Hogy elkerüljön, ami engem ért,~Hogy életed
1165 Haza | roskadt béna,~Hogy kitérjen, elkerûljön.~A bélpoklos, aki mellett~
1166 CorCor| itt könnyezve. Mint~Egy elkésett apostol!...~
1167 1 | gyóntató pap karját nyújtaná~S elkezdené vezetni. Mintha nyilnék~
1168 CorCor| és harminc kötözze,~S ha ellenáll, hát vagdaljátok össze~Jézus
1169 Szabad| jog!~Látod: mit ért a buta ellenállás?~Mondtam neked: Cézárt szolgálni
1170 1 | Mind visszarakta s egyik ellenálló~Társát leszidta és megverte
1171 1 | dörgés, zord dajkája vészek,~Ellenállva, küzdve, így kapott erõt.~
1172 1 | pedig~Százat teszek tíz ellenébe, hogy~Nem ájul el! Megállja
1173 1 | Negyven aranyat teszek~Húsz ellenében! - Tartom! - „ „Én pedig~
1174 Haza | vas: a betû, a szám~Ront ellened!... Ha nem bõsz had-gomoly,~
1175 CorCor| Ha meg tudtam bocsátni ellenemnek!...~Lázár, a koldus, kedves
1176 Haza | nagyobb és irgalmatlanabb~Ellenfeled még...! Hogyha nem tudod~
1177 Haza | Ha a müveltség lesz az ellenséged!~Megállhattál markolható
1178 Ember | Elõször most pihen!~De ellenségeid most sem pihennek.~Koporsód
1179 Ember | nagy lehess! - még több ily ellenséget!~De addig kettõs temetés
1180 Ember | magasztalom!~Nagyúri sikknek ellentéte voltál,~Mióta élsz, goromba
1181 Margit| meteór-láng,~Szétpattogva ellobog.~De te hû vagy, mint a csillag,~
1182 Ember | fényt vetve,~Nyom nélkül ellobogva!...~1887.~
1183 Margit| kapzsi,~Vagyonomra támadt~És ellopta tõlem~Az én aranykámat.~
1184 Haza | ága félve zajlik,~S ahol elmegy, félre hajlik.~Mély sirokból
1185 CorCor| áldott permeteg!...~Gõgös elmém hiu láza,~Kétkedése, zord
1186 Margit| bámulni zajt és pompát,~Én elmerengek rajtad s az egen!~Ünneplõ
1187 CorCor| tömjén, csöndesen.~Ablakomból elmerengve~Nézek, nézek a menetre,~
1188 1 | találtam náluk? Hitvány, semmi elmét,~A gõg butaságát s a kéjvágy
1189 Szabad| vad?~Csupán azért, hogy elmondhassák;~„Nézzétek! Független! Szabad!?”~
1190 1 | tavasz virág nélkül hagyott,~Elmondhatom: mindentudó vagyok!” ”~III.~
1191 Ember | halandó,~Épp azért, mert elmulandó~Árny vagyok, rezgő atom:~
1192 1 | ráerõszakolt,~Idõ elõtti elmúlás keserve.~VI.~ Leszáll a
1193 Szabad| mást;~S küszöbén az örök elmulásnak~Üdvözlöm az örök haladást!~
1194 Finale| Meg van írva régen:~Elmúlik az ember, mint árnyék a
1195 Szabad| enyészet durván rám tipor;~Elmúlok, ha napjaim lejárnak~S lesz
1196 Margit| elmulván a vész:~Viharom elmultát forrón köszönöm...~Ajkamra
1197 Margit| tengerész,~Aki halk imát súg, elmulván a vész:~Viharom elmultát
1198 Szabad| Ilyenkor úgy tesz, mintha élne:~A vén oroszlán mosolyog.~
1199 Szabad| rabszolga s míg a földön~Cézárok élnek, lesz rabszolga is, -~De
1200 Ember | durvaság!) mert mindent elnyomott...~Aki erényt, igazságot
1201 Finale| Igazság fegyverével!~Az elnyomottak, szenvedõk jogát~Ott is
1202 Ember | Amíg az ûrben egy atom~Elnyomva él, jogért esengve:~Megy
1203 Ember | bolyong az égen,~Más, boldog, élő csillagok sorában,~Mint
1204 Ember | csak kering,~A mindenség élő-halottjaként!...~ Ó hány ember van, akiből
1205 1 | szabásu öltönyön.~Ó klub! Elõkelõk Olimpja! Te~Bûvös sziget
1206 Ember | ingyen is megértem,~Hogy elől ragyogjon a valódi érdem!~
1207 1 | Ott fekszik az ágyon~- Elõlegezve önmagának a~Halott nyugalmát -
1208 1 | virágok fátyla~Takarta el elõlem a valót,~A szerelem ringatva
1209 Ember | föld!~Ha mindezt tudja és előre látja:~Mért küzd, mért épit,
1210 CorCor| tiszták körében~Végképp eloszlik földi szenvedése,~S itt
1211 Ember | világba!~Ti kucorganátok az előszobákban,~Titeket lökdösne minden
1212 Margit| vagy, ami voltál,~Mikor először keblemre hajoltál:~A legjobb,
1213 Szabad| csapat, - fényes kisérete, -~Előtte nyargal egy mértföldnyire.~
1214 1 | mint a ráerõszakolt,~Idõ elõtti elmúlás keserve.~VI.~ Leszáll
1215 Margit| Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,~Míg szép fejed szelíden
1216 Ember | közt~Nincsen különbség? Úgy elpusztul éppen~A fényes lángész,
1217 1 | BABÉRFA.~- 1883. -~Hogy’ elpusztult a kis kert!~Mily néma és
1218 Margit| Kézben kéz, mint akkoron.~Elrebegjük a szent esküt,~A pap újra
1219 Margit| hangos, mint a csalogány~Elrejtett fészke, - e derûlt magány~
1220 Szabad| Õ benne pompás ágya van.~Elrejti jól szegény parányit~És
1221 Margit| éjjel, mint a csalogány,~Elringatsz énekeddel.~Megyünk ki a
1222 1 | földtekén.~Mellettem sokszor elrobog,~És ablakán benézve, látom~
1223 1 | állottak a párnás kocsik~És elrobogtak a pompás fiúk.~X.~Galambduc
1224 1 | És elröppent egy év, mint könnyû lehellet.~
1225 Margit| Sorra mind alá-pereg...~Elsárgultak a mezõk, mint~A haldokló
1226 Margit| a sírig, olykor~Körödbõl elsiet.~Szabad madár a lelkem,~
1227 Margit| könnyet, amit örömödben elsírsz,~Kelet minden gyöngyéért
1228 Haza | ki lassan, permetegben,~S elsírva mind, kezdd ujra még;~Siratni
1229 Szabad| mikor én magam~A végsõt elsohajtom!...~Aki e földön még lélekzetet
1230 Szabad| Kézrõl-kézre veszik, adják.~Elsorolják hangos szóval,~Hol küzdtek
1231 Finale| estéjén. A~«Fiamhoz» című vers elsőszülött fiamat, Emilt illeti, aki
1232 Haza | téged~Ajkára vesz majd:~Elsõt rebegve,~Végsõt sóhajtva!~
1233 Szabad| darabolja...~Ahol levág, amerre elsüvölt,~Reszket, dobog a bíbor-színü
1234 Ember | ellentéte voltál,~Mióta élsz, goromba cimborám!~Nem tudsz
1235 Margit| komor halál,~Hogy minket elszakasszon:~Legyek vidám, mosolygó
1236 Margit| tõlem~Az én aranykámat.~Jól elszaladt véled~A gonosz, göthös vén:~
1237 Margit| bár.~Ha lelkem csügged és elszállni vágyik~E földrõl, hol nem
1238 Finale| õszt~Magányos, bús vidéken,~Elszálló fecskét, vándor-fölleget~
1239 Margit| várd, hogy még föléled!~Elszállott a drága élet,~S nem tér
1240 1 | enyelegtél folyvást!~A gyönyör elszállt... nos, hát mi maradt?”~„
1241 Haza | EFIALTESZ.~- 1879. -~Elszárad a fû, ha rálép.~Zokog a
1242 Haza | Hazádnak rendületlenül!~Ha elszegõdik más ország fiának,~Ha szent
1243 Finale| talán,~És azzal vége, vége!~Elszéledünk a föld alatt,~Sötét vermekbe
1244 Margit| döntve rég.~Megkivánta, elszerette~Tõlünk a hatalmas ég.~Nem
1245 Margit| megpihenjen,~Míg ajakán elszûnik a panasz...~Ne légy féltékeny!
1246 Szabad| Krampusz-király a hajdan-korban élt. ~Bölcs fejdelem volt, mert
1247 1 | Mely lassan, lopva mindent eltakar~És úgy borul rá, mint a
1248 1 | hosszu karja~Tükrét védõleg eltakarja,~Hogy meg ne törje vész ...~
1249 Margit| magamtól,~Nem hagylak durván eltaposni, nem!~Jer, halj meg ott,
1250 Ember | De életét bőségben, vígan élte,~S fénylett rá folyvást
1251 Finale| Nyíló tavasszal~Törékeny élted megfogan.~Sarjadsz, virúlsz,
1252 Finale| még, hogy álmodtál s nem éltél!”~III.~Felelt a költõ halkan,
1253 Margit| tartom boldogságomat,~És eltelek bánattal, gyötrelemmel!~
1254 1 | csoporttól éppen búcsuzik~- Eltelve torkig mindenféle jóval -~
1255 Szabad| felségessé váltam?~Egész éltemben fogamat piszkáltam~És ásitottam
1256 Finale| Mindent, mindent, mindent~Eltemet az idõ!~A te bánatodat~-
1257 Finale| Bizzál benne szépen! -~Azt is eltemeti.~Senki, senki, senki~Nem
1258 1 | Hervadt levelekkel halkan eltemette,~S nem hallotta senki vádló
1259 Margit| igazi nő!~Vigasztalj!... Éltess!... O maradj velem~Te testet
1260 Margit| Járunk-kelünk a földön át~Mint két eltévedt gyermek,~Míg értünk küldött
1261 Szabad| hajnalnál~Üdébben járkál s eltévelyeg:~Ártatlan báját szûz ámulattal~
1262 CorCor| zene,~Míg lassan, lassan eltûnik a földrõl~A szenvedõk s
1263 CorCor| szeretet!”~III.~És aztán eltûnt a szemem elõl.~A föld alá?
1264 Finale| férgek ételéûl!~Akkor talán eltûröm én is,~Hogy összekulcsolt,
1265 Ember | az lesz ujra, ami volt,~S elülről kezdünk minden bűnt, nyomort!~
1266 1 | a szabad természet~Volt elültetõje sok száz év elõtt;~Bölcsõdala
1267 Margit| hízelegj és titkold ha van elved,~Vagy még jobb tán, ha nyiltan
1268 1 | Végezze tisztét! -”~XII.~ Elvégezte jól.~Áll és fogadja orvosok,
1269 Margit| Hogy megosszam milliókkal~Elveim diadalát.~S mégis - van
1270 Margit| pusztáit járja lábam.~Lelkemben elvész édes sóhajod,~Mint a madár-hang
1271 Margit| Ó ha ezt a drága kincset~Elveszítném valaha:~Én volnék e dús
1272 Margit| csapás,~Mert csókjaidtól elvesztette mérgét,~Mint bûvös írtól
1273 Margit| 1887. -~I.~Ne csodáld, hogy elvesztettük,~Ne csodáld, én kedvesem.~
1274 Szabad| mesét -~Krampusz király elveszti az eszét;~Országgyülést
1275 Margit| kedvesét~A hullám bús leánya.~Elvesztve téged: szívemet~Magam sírnám
1276 1 | a publikum, mely látott, élvezett,~Könnyekre lágyult, megbotránkozott,~
1277 Margit| édes!~Színmézét az okos~Élvezettel nyeli....~Nekem csömört
1278 CorCor| bánatát~Nem tudta békén elviselni. Hát~Hozott magának fél-pohárka
1279 Margit| Sok bánat ért, de mindent elviseltem,~Melletted élve, téged fogva
1280 Szabad| Észak felõl!...” - Nos, elviszünk magunkkal,~Párisba jer,
1281 Haza | most csak itt-ott szednek:~Elvittem a javát a magyar nemzetnek!~
1282 Margit| Csábítgasson bármint, tõled~Valaha elvonni bír!~Többet ér egy ölelés,
1283 Margit| Körülöttem éljenezve~Zúg az ember-áradat;~Ûzöm, hajtom a sikert,
1284 1 | hangosabb morajt.~Mozogni lát ember-csoportokat.~Ugy tetszik, mintha megszólítanák.~
1285 1 | de milljók érdekében,~Az ember-hadnak zászlórudjaképpen!~Én rajtam
1286 Finale| észrevétlen,~Mélázva járt az ember-keverékben,~Míg jobbra-balra zúgott
1287 CorCor| megváltsalak~Egymásra éhes, bõsz ember-salak:~Inkább az ács az ujszülött
1288 1 | megrögzött dacával~Búcsúzik ember-társitól. - Tehát~Holnap, ha egy
1289 1 | jegyosztó,~Már nem birván az emberáradattal,~Goromba lett és durván
1290 Szabad| szolgája,~A hatalom becsvágyó embere:~„Fickó, megállj!... Elõbb
1291 Finale| e durva földön~Egy szép emberi tett:~A gyászt még fel nem
1292 1 | Nyájas szemmel néztem a sötét emberre:~„ „Ülj le mellém, vándor
1293 Haza | érdemest!~Vallásom az, hogy embertársaim közt~Ne válogassak rang,
1294 Ember | zúz össze bátran,~Buzdít, emel, könnyet töröl!...~Amíg
1295 Margit| üresség, nem rang büszkesége~Emeli föl. Csak görbedj! A gonosz~
1296 Haza | akkor,~Lelkünkre hasson és emelje föl!~Így látva minket, még
1297 Haza | nemzetünket,~Népünk elõtt emeljen kalapot.~Testvéri láncban,
1298 CorCor| a keresztnek fáján.~Más emelkedés nincs s ne legyen számomra!~
1299 CorCor| tövis-koronádat!~Más hadd emelkedjék a kegyek létráján;~Az én
1300 Szabad| szemébe.~Jön a pribék, kezet emelni rája.~De int a császár buzgó,
1301 Margit| fáj, eped,~Míg bú s harag emészt!~Elandalodva sokszor hallgatom,~
1302 Ember | ZOLA EMIL.~I.~AMIKOR BÖRTÖNRE ITÉLTÉK.~
1303 Finale| vers elsőszülött fiamat, Emilt illeti, aki életben maradt.~
1304 Haza | legszebb ünnep a tiéd legyen!~Emlékedet fölûl nem mulja más!~Mert
1305 Szabad| álmodozva~Meghajlanék az emlékek sulyától!~Tépett szalagja,
1306 Finale| sok év multával, amikor~Emlékemet belepte rég a por,~Olvassa
1307 Haza | RENDÜLETLENŰL...~- Vörösmarty emlékére. -~A sok nagy úr kiment
1308 Haza | legtündöklõbb, legdrágább emléket,~Mely a multból intõ például
1309 CorCor| karácsony égõ, cifra fája~Az õ emlékét ünnepelte mind.~Fejét megrázta
1310 Margit| ûzi bennem édes~És fájó emlékezet!~Elhagyott engem mindenki,~
1311 Haza | feledve:~Így merûl a lelkünk emlékezetedbe,~S álmodunk nagyságról a
1312 Szabad| Te távozz onnan el!~Te emlékezzél, Róma ifjusága,~S úgy ünnepelj,
1313 Haza | meghóditották az egész országot!~Emlékezzetek rá: ugyanez a hõs nép~Ujra
1314 Szabad| kalappal áll a nép s felejti~En-rongyait a mások bíborán.~„Mily szép
1315 Finale| siket, nyirkos homályban~En-rothadásom illatát!...~ Becsvágyó munkám
1316 Margit| a csalogány,~Elringatsz énekeddel.~Megyünk ki a mezõre és~
1317 Szabad| játszi kedvû~Apró madár ûl s énekel.~Gyámoltalan verébfióknak~
1318 1 | fuvalomban, mint eóli hárfa.~Mit énekelhet a merev, sivár fa?~II.~Mulatnak
1319 1 | nyelvén~Fölötte gyászdalt énekelnek.~----------------------------------~
1320 Margit| ütemben~A kéklõ síkon át,~S te énekelted hosszan~A Santa Lúciát.~
1321 Finale| Odaléptem hozzá~És így énekeltem:~Mindent, mindent, mindent~
1322 Haza | költõ!~Mint a madár, mely énekelve ûl~Szegényes fészkén: itt
1323 Margit| vittél soha még.~Zsongj éneket, vén tenger,~Szelídet, dallamost:~
1324 Finale| Halljam madárkák csacska énekét~S a pásztor furulyáját.~
1325 Ember | ZSOLTÁR.~- Énekli egy rebellis koldus. -~-
1326 Margit| nászpalástot~És ujjongó csalogányok~Éneklik nászunk dalát!~
1327 Finale| áldott~A futó pillantás, mely engedte látnom~ Az örök világot...~
1328 Margit| Jajongtak bús regét.~Már hittem: ennek vége sem lesz,~Örökké tart
1329 Ember | nem dicsõség -: jóság~Kell énnekem!... Nem kard, szurony,~Hanem
1330 CorCor| haragomban~Rövid leszek! Csak ennyit mondok: nyomban~Ki kell
1331 Margit| szárnyaidra,~Te szállottál föl énvelem.~Ó hogy’ lehetnék hát tehozzád,~
1332 1 | sarat...~„Röpködtél, égtél, enyelegtél folyvást!~A gyönyör elszállt...
1333 Haza | sebe nem fáj,~Mert csak enyelgés,~Tarka bohóság~Volt az egész!...~ *~
1334 Margit| hallhatom,~Mely összezendûl az enyémmel s így int:~Szeressük egymást,
1335 1 | hervadás rá fujta~Halvány enyészetét.~Mint gördülõ könny, hullong~
1336 Ember | sír tövében.~És alszik és enyészik,~És porladoz magában.~És
1337 Szabad| kiégett, holt szemgödör.~Hová enyésztél kis játszi forrás?~Hát kergetõdzõ
1338 1 | még több virágot, még több enyhe árnyat,~És ne adj sértõnek
1339 Margit| Az vendég lesz minálunk.~Enyhítni szomját, üdítõ~Forrás-vizet
1340 1 | szegényt magától,~Hogyha enyhülésért hozzá menekûl.~Nagyságát
1341 1 | zsong~A fuvalomban, mint eóli hárfa.~Mit énekelhet a merev,
1342 1 | lángot ittam,~Mégis csókra epedek!”~- Hallod asszony? hallod
1343 Haza | köszönjük, hogy töretlen, épen,~Részt veszünk a munka roppant
1344 1 | vagyok szerelmes, sõt örökké~Epeszt a vágy, - de én máskép teszem.~
1345 Haza | Még hervadatlant, ifjat, épet,~Díszitni a halált vele:~
1346 Ember | előre látja:~Mért küzd, mért épit, mért tanúl az ember?~Felelj
1347 Margit| EPITÁFIUM.~(Gáborka sírkövére.)~-
1348 Margit| összeszedtem~S egy kis oltárt épitettem, -~Most ott állunk mind
1349 Margit| Hivogatták odafenn.~Míg jövőjét épitettük,~Sorsa el volt döntve rég.~
1350 Szabad| szívemet!~E mások hátán épült nagy szerencse,~E betanult
1351 1 | hull, cseng és röpûl az érc.~Az asztalok dúsan terítve
1352 Szabad| csodálni jár,~De nagyságát az érc-szív többé nem érzi már!...~Lángoltál,
1353 Szabad| ÉRC-SZOBOR.~Szabadság nagy költõje!...
1354 Haza | Mert nincs vagyon, nincs ércek milliója,~Olyan mesés, nagy
1355 Szabad| mélyibõl!~Szemed hõ könnye ércet olvasztott volna föl.~Most
1356 Szabad| szakadatlan~Okádja, ontja híg ércét a katlan.~Fel! fel! Zubogjon,
1357 1 | szélén áll a táviró-fa,~Sok ércfonállal össze-vissza róva,~De törzse
1358 1 | Állok magam, de milljók érdekében,~Az ember-hadnak zászlórudjaképpen!~
1359 Szabad| Magában áll... senkit sem érdekel,~Áldó tekintet nem kutatja
1360 1 | egy-egy új és már elõre híres~Érdekfeszítõ társadalmi dráma~Kerül elõször
1361 1 | kiváncsiság~Nevében jöttek érdeklõdni, sírni,~Borzongani, ha majd
1362 Ember | milliói rágnak -~Mondd: érdemes volt a világra jönnöd?~Mondd:
1363 Haza | jót, nemest,~A tiszteletre érdemest!~Vallásom az, hogy embertársaim
1364 Ember | névvel,~De a tulajdon igaz érdemével.~Föltámadásra akkor hívjatok,~
1365 1 | TELEGRÁF-OSZLOP.~Erdõcske szélén áll a táviró-fa,~
1366 Szabad| mennybolt, messze láthatár,~Hűs erdők, vad hegyek...~Míg lesz
1367 Szabad| hogy megóvja, néki~A szabad erdõkrõl beszél.~Ilyenkor úgy tesz,
1368 Finale| HOZZÁTOK!~Isten hozzátok szép, erdõs hegyek!~Már nemsokára én
1369 CorCor| lelkünk, mint a líliom.~Eredj odébb, - a menny távol zugába!~
1370 CorCor| Nem a szelídség áldott ereje!~Keresztemnek nincs köztetek
1371 1 | titkolta mintegy zordon erejét.~Noha óriás volt, senkit
1372 Haza | bûnöd sorja nagy,~Van egy erényed, mely fényt vet te rád,~
1373 1 | van bizonnyal! Istenileg érez~A magasztos költõ; lénye
1374 Margit| beszéde~Elmondja mindazt, amit érezek.~Elmondja üdvöm szép történetét,~
1375 Finale| fában,~Virágok illatában.~Érezlek, roppant Alkotó,~Te bölcs,
1376 Szabad| földön még lélekzetet vesz,~Érezze létét szebbnek,~Siessen
1377 Finale| lehulló sárga lomb neszét, -~Érezzem ujra át~A hangtalan, megnyugvó
1378 CorCor| DILIGIS ME?~Quum ergo pransi essent, dicit~Simoni
1379 Margit| merûl~Roncsolt hajóm! De érintetlenûl,~Tisztán haladtam mély fertõkön
1380 1 | mintha nyujtaná kezét~Hogy érinthesse csillag-kedvesét.~A hosszú,
1381 Szabad| durva föld! Hogy lábukat ne érintsd,~Szennyes göröngyöd szõnyeggel
1382 Margit| Talán azért, hogy csókkal~Érintse képedet.~Eveztünk gyors
1383 Haza | ha jönni látja,~Hogy ne érje a fohásza, -~Hogy ne nézzen
1384 Haza | HOVÁ TEMESSETEK.~- 1882. -~Érjen el halálom~Bárhol a világon:~
1385 1 | jóság,~Irgalom, bölcsesség, erkölcsök tökélye,~Az igazság csúcsa
1386 Haza | gyémánt sem kerûl,~Mely többet érne a te Szózatodnál,~Ennél:
1387 Ember | Mint egykoron, a hév s erő korában!~Forog, forog, hurcolván
1388 Ember | császárodat,~Mi gondom rá!... Erõmet~Különb dolgokra tartom én:~
1389 Szabad| keble - kõ bár - feldobog!~Erõnek volt jelvénye hajdan,~Most
1390 Margit| Hogy a világon semmi sincs erősebb,~Szilárdabb, mint a gyöngéd
1391 Haza | éledt,~És a végromlásban még erõsebbé lett,~Tömörebb a láncnál,
1392 Haza | hajt a föld meleg szive.~Erõszak nem dúlt, bíbor-vér nem
1393 Finale| húzzák~Éhesen, mohón,~Görcsös erővel.~Szemüket kinyitják,~Nézik,
1394 CorCor| király föltette koronáját,~Az érsek drága püspök-süvegét,~És
1395 Ember | soha szenyfolt.~S csapások érték, hogy csaknem megőrült!~
1396 Finale| földi léted végpontjára értél,~Megbánod még, hogy álmodtál
1397 Haza | pór!~Amit ma tán sokan nem értenek már,~Vagy nem hisznek, megtörtént
1398 Szabad| Daliái diadalnak,~Kik alatta, értte haltak!~Ráborúlnak, fölragadják,~
1399 Haza | Fohász, a mélyek mélyibõl:~Értük szakadjon égre föl!~Istent,
1400 Margit| két eltévedt gyermek,~Míg értünk küldött angyalok~Végtére
1401 Margit| vesztére kapta,~Mert meg nem értve senkitõl,~Csak szenvedett
1402 Szabad| jár!~Forró, merész, szent érzelmivel~A nagy teremtés pompája
1403 Margit| látva,~Önsorsukat fájóbban érzenék.~Elhallgatok. S csak titkon
1404 Haza | ajak~És millió szív egy érzésben ég!~Szabadság volt a fenséges
1405 Finale| hordom s lassankint felejtem.~Érzéseim, mint vándor-madarak~Vonulnak
1406 Ember | édes megindulás,~Szent érzések túláradtán a könny,~Szemünknek
1407 CorCor| Korrektség lovagja,~Ki mind úgy érzett, úgy gondolkozott, mint~
1408 CorCor| valamennyinél.~Néz rájuk hosszan, esdekelve, szépen,~S úgy érzi, hogy
1409 1 | végig kúszik a merev habon,~Esdőleg mintha nyujtaná kezét~Hogy
1410 Haza | Buborékként pattog élet, esemény...~De te úgy állsz benne,
1411 Szabad| amit torz méhe költ!~Hozzád esengek, Róma ifjusága,~Nekem becsesb,
1412 Ember | atom~Elnyomva él, jogért esengve:~Megy végtelenbõl végtelenbe,~
1413 Margit| esküt,~A pap újra összeád:~Esketõink a virágok,~Liljom ad ránk
1414 Szabad| mondott fejükre áldást,~Esküdtek bátran, szívük vágyival,~
1415 Haza | hûl:~Nagy, szent hûséget esküszünk lobogva~Neked s hazádnak,
1416 Margit| akkoron.~Elrebegjük a szent esküt,~A pap újra összeád:~Esketõink
1417 Haza | föl, kérlek, nagy, szent esküvéssel~Legszebb ünnepünknek fényes
1418 CorCor| a szív, nehogy kétségbe essék~S a tört léleknek nincs
1419 CorCor| DILIGIS ME?~Quum ergo pransi essent, dicit~Simoni Petro Jesus:
1420 Finale| betegség után, éppen karácson estéjén. A~«Fiamhoz» című vers elsőszülött
1421 Szabad| elõttem, mint a birkák, porba estek!~Mit tettem én, hogy felségessé
1422 1 | zarándok állott meg elõttem,~Az esti homályban, az alkonyi ködben.~
1423 Szabad| ruhám... s a szél sivítva fú~Észak felõl!...” - Nos, elviszünk
1424 Haza | olyanná, mint a holt víz,~Mely északon örök fagypontra hûl:~Nagy,
1425 1 | hozzá mindennap~Jó étvággyal eszem a vacsorát.”~„Botor lény!”
1426 Ember | gyerek,~Ha én... Ez jut eszembe!...” ”~„Eh, mit nekem síró
1427 Szabad| Krampusz király elveszti az eszét;~Országgyülést hív s dúlt
1428 Haza | edzõdjék a kar!~De minden órán eszetekbe jusson,~Milyen kevés ah
1429 Haza | színdús szavakat.~Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,~
1430 Margit| törte,~És tépte önmagát.~Eszméim, mint nyögõ sirályok~Bolyongtak
1431 Margit| kezdtem~Kacagni s mentem eszmények után~Mint egy futó bolond
1432 Szabad| fenn,~Múló élet tündöklõ eszményi:~Hit, szabadság, lángész,
1433 CorCor| talán~Mert bús-mogorva arcom észrevették,~Tovább szaladtak, vissza
1434 CorCor| Könyvtár gyanánt. Akin észrevevõdött~Az inkorrektség legkisebb
1435 Ember | ráköpött vak, bõsz dühében~Esztelenûl a saját szivére...~De nem!
1436 1 | mi,~Élhettél volna száz esztendeig!”~„Sajnállak!” mond egy
1437 Finale| egykor~Száz lábu férgek ételéûl!~Akkor talán eltûröm én
1438 CorCor| dámák versenyt osztogatnak~Ételt, ruhát, száz apró cifraságot.~
1439 Margit| ringatódzni hosszan~Az örök étheren.~De mint a kék magasból~-
1440 Szabad| már~A koronát rég rozsda ette meg!~Ajándékképen birodalmat
1441 1 | egészséges, valódi~Friss ájulás - ettõl még talpra áll!~III.~ Az
1442 1 | és hozzá mindennap~Jó étvággyal eszem a vacsorát.”~„Botor
1443 Haza | fel:~Dúsgazdaggá lesz s Európa-szerte~Nevére hallgat a kiváncsi
1444 Haza | világban,~Míg vándorlástok bús évadja tart,~Hogy hozzatok díszt
1445 CorCor| me plus quam hi?~(János Evangyélioma. XXI. rész.)~Szólt Jézus:
1446 1 | nyomorultak! Több, száz éveteknél:~Az üdvösségnek egy lehellete!~
1447 Margit| csókkal~Érintse képedet.~Eveztünk gyors ütemben~A kéklõ síkon
1448 Margit| ÉVFORDULÓN.~- 1882. -~Egymást ûzi bennem
1449 Ember | röpködjünk a fényben~Pár évig - aztán rothadjunk örökké?~ -
1450 Ember | Bűn nélkül, maró inségben,~Évről-évre a teremtés~Százezernyi remekének!~
1451 Haza | nap, mely csodás erõvel~Évszázadok számára épitett,~Mint száz
1452 Haza | Valahányszor jõsz a tavaszodó évvel,~Úgy köszöntsünk téged,
1453 Margit| S minél többször mondd: Excellenciád!~Ne légy irígy, ne légy
1454 1 | el azokból senki. Pedig~Ezekért táncolta halálra magát,~
1455 1 | játszva elkapdossák:~Itt, ezeknél lappang az isteni jóság,~
1456 Margit| volna nékünk~Nem is élni ezen a világon!~De mikor te átölelsz,
1457 Haza | az, kinek a lelke rab!~S ezenkivül van még egy szent tanulság,~
1458 1 | csúful...~- „Átadom Önt ezennel a királyi~Ügyésznek -”~
1459 Haza | nekem a Tar-patak zúgása~Ezerszer drágább, édesebb zene!~Szivemnek
1460 1 | Megér pápákat és királyokat;~Ezerte több, bár egy tavasszal
1461 Szabad| miért! -~„Sokat szaladtál! Eztán csöndesebb légy!~Tested
1462 1 | peckesebb állásban - az ezüsttel~Bõvelkedõ „gyászpompák vállalatja.”~
1463 Finale| feltámadás~Víz-cseppben, fűben, fában,~Virágok illatában.~Érezlek,
1464 1 | halom felett.~Az oszlopot fácskák veszik körül,~Mind reszket,
1465 1 | legparányibb ága,~Mint száraz fád összes halott nagysága!~
1466 1 | mégse bájosabb mosolyt.~Faggattam, kértem: Nos, mi bántja
1467 Szabad| pinty szájába röppen~Ha búg fagyasztó téli szól~S hálából, hogy
1468 Szabad| adjon,~Fejedelmük vérbe fagyjon,~Jajjal-bajjal haza futni~
1469 CorCor| Leszek vándorlója metszõ éji fagynak,~Forró, vad számumnak, mely
1470 Szabad| hervadást lehellõ.~Száraz, fagyos ágról többé el se szállva:~
1471 Haza | holt víz,~Mely északon örök fagypontra hûl:~Nagy, szent hûséget
1472 Ember | pezsgő létben - meg van fagyva bár -~Mint önmagának temetője
1473 Margit| bolyongunk, mert az erdõ fái~Nem irigyek... sõt áldanak,
1474 CorCor| ott minek ragyog?~Utálatos faj! Bánom, hogy születtem,~
1475 CorCor| És a karácsony égõ, cifra fája~Az õ emlékét ünnepelte mind.~
1476 CorCor| helyem ott lesz a keresztnek fáján.~Más emelkedés nincs s ne
1477 Haza | megvetéssel néz csekély fajára,~S kis nemzetét nagyobbal
1478 1 | térdével surolván~A padló fáját. Nem! Csak egy komor,~Sivár
1479 Haza | dalt, mint a szabad madár?~Fájdalmas lesz, gyötrõ, mint a hontalanság,~
1480 Finale| FINÁLE~Kibékült fájdalom,~Mosolygó elmulás...~
1481 Margit| semmit azzal,~Hogy szivünknek fájni fog:~Jöttek érte s mosolyogva~
1482 Margit| boldogságot látva,~Önsorsukat fájóbban érzenék.~Elhallgatok. S
1483 Haza | zúzza szét!~Álljon e rút fajon boszút~Amennyi villám van
1484 Ember | becsüllek mégis módfelett,~És fajtádat fönnen magasztalom!~Nagyúri
1485 Szabad| reszkessen a világon át,~Fakadjon dal az ajkon!~Ne hallja
1486 1 | százszor többet ér~A legutolsó fakadó levél,~Nyíló törzsemnek
1487 CorCor| Mely vér- és könny-özönt~Fakaszt a földön? Mely gyilkolva
1488 Haza | ahogy a villám tördeli a fákat,~Népek törtek össze, hova
1489 Szabad| ég~A lázadó: élõ halotti fáklya.~Suhint a bárd, recseg-ropog
1490 CorCor| bársonyos zekét.~Vöröslõ fáklyák gyúltak ki az éjben.~Az
1491 Finale| édes vágya már~Ritkább s fakóbb, mint õsszel a sugár.~Öröm
1492 CorCor| búcsúzván csillagoktól, fáktól,~Tavaszi éjben édes ifjuságtól:~
1493 CorCor| átkos~Isten-fiát az istálló falához!~Nem szeretet kell nektek,
1494 Szabad| Hah! akkor ott van~A falak közt, nagy titokban!~Onnan
1495 Haza | Virágzó, büszke városok falán:~Ha bõsz ellenség országunkra
1496 1 | galambban,~Mint a veszett, falánk tigris szivében.~Az öngyilkosnak
1497 1 | Amint suhan le a börtön faláról.~Borzadva látja jönni a
1498 Szabad| Iszonyúan megy a falnak,~Belevágja torzult fejét,~
1499 CorCor| Díszes csoportja függött a falon,~S egy ócska naptár a nagy
1500 Szabad| pacsirta nászdalt énekelt...~Falusi pap mondott fejükre áldást,~
|