1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
3012 CorCor| Fegyverszünet. Majd holnap ujra kezdik~A gyilkolást... de mára
3013 Margit| E könny itt hajnalodni kezdõ~Boldogságomnak csendes harmata.~
3014 Margit| kedvesem! E bûbájos pirosság~Kezdõdõ üdvöm hajnalpírja volt!~
3015 1 | ablakára szálltak~S ott búgni kezdtek a galambok édes~Enyelgõ
3016 CorCor| suttogták. Majd ordítni kezdték:~Hah! Pusztítják a Megváltó
3017 Margit| tömjénezni kellett volna, kezdtem~Kacagni s mentem eszmények
3018 Ember | ujra, ami volt,~S elülről kezdünk minden bűnt, nyomort!~Mért
3019 Haza | hol a Dicsõség, táblával kezében,~Ragyogó angyalként ûl isteni
3020 CorCor| tart, az halálba megyen!~Kezedre, lábadra bilincseket raknak,~
3021 Ember | A becsület szalagja...~Kezembe puskát... és csatolj~Kardot
3022 Margit| pihenni lenn a sír ölében,~Kezemben tartva porladó kezed:~Nagyobb
3023 Szabad| Istenekre:~Rablánc nem jön a kezemre!~Ha máshol nincs: a halálban~
3024 Haza | síromból~Vájjatok ki engem,~Kezetek kiásson!~Eleven kín volna~
3025 Szabad| Hóarcu hölgyek hófehér kezétűl~Nyersz kincset, rózsát,
3026 Szabad| Ráborúlnak, fölragadják,~Kézrõl-kézre veszik, adják.~Elsorolják
3027 Ember | nem hágy nyomot.~Visznek kezükben pálmát, liljomot,~S míg
3028 Ember | hegyen.~Mi meg temessük a kezünkbe itt~Égõ arcunkat... s szégyen-könnyeit!~
3029 CorCor| riadnak!~Hosszú során a kherubim-seregnek~Sátán-üzõ lángkardok tisztelegnek!~
3030 Margit| Mint egy futó bolond és kiabáltam~Meggyõzõ hangon: „Pusztuljon
3031 1 | gyerek!~Parbleu! A hurkot úgy kiállja, mint én~A Párisból jött
3032 Finale| többé gyönyört!~Akkor talán kiállom én is~A vak, siket, nyirkos
3033 Haza | Ki a saját pártos dühét kiállta,~Annak nem árthat többé
3034 Finale| Vékony vizü patak:~Úgy fog kiapadni~Szemed bõ patakja,~S többé
3035 CorCor| magammal bírni...~De itt szemem kiárad. Itt~Oly jó, oly édes sírni!...~
3036 Haza | Vájjatok ki engem,~Kezetek kiásson!~Eleven kín volna~Lassu
3037 Finale| veled~Az élet folyója.~Mint kiaszik nyáron~Vékony vizü patak:~
3038 Finale| FINÁLE~Kibékült fájdalom,~Mosolygó elmulás...~
3039 Ember | az örök biró:~„Te vagy, kiben kedvem telik! Jõjj~Zóla
3040 1 | benne, mint a föld alól~Kibuzgó forrás - s bár dobogjon
3041 1 | fiút lát, gömbölyû, piros~Kicsattanó arcával, len hajával,~Nyilt
3042 Szabad| te hozzád,~Itatva benned kicsinyeit...~Sebét elhozta s patakzó
3043 Margit| értem!~A nagyok pompáját~Kicsinyelve nézem,~Hanem egy kis fészek~
3044 CorCor| mély, irgalmas álmot,~A két kicsinyt lágyan lefekteti,~Aztán
3045 Margit| gyermek lesz belõlem,~Könnyem kicsordúl és szivem sajog.~Elhordom
3046 Szabad| száradt könny remeg föl,~Kicsorranók a haldokló szemekbõl,~Könny,
3047 Ember | nemzeteddel pörbe szálltál,~Hogy kiderüljön a szent igazság!~A régi
3048 1 | Utjába állna és szörnyen kidobná!~IX.~ Egy kis csoporttól
3049 Ember | keresztet.~S mert nem szabad kidőlnöd: ujra kezded~Mindíg a munkát,
3050 Haza | alig-alig látom.~Fejüket kidugták, nézegettek máskor,~Mint
3051 Haza | szent rajongás mindenütt kiég,~S a büszke jognak minden
3052 Ember | örök fagy vonja be.~De bár kiégve, bár megfagyva régen:~A
3053 Ember | dől. Helyén van.~Korhadt, kiélt. De jó uram, felelj meg~
3054 Margit| mely mondhatatlanúl szép,~Kietlen síkság környékezze bár.~
3055 Szabad| a virág!~Mit kapnak õk? Kifestett, cifra bókot,~Melyben az
3056 CorCor| názáreti kaszinónak tagja!~És kigolyózták. Irgalmatlanúl~Lenézte minden
3057 Margit| mérgét,~Mint bûvös írtól kígyó-harapás.~Csalódtam sokszor másokban,
3058 Szabad| százezer golyó.~Mint alvó kígyók, újszülött vadak,~Sötéten,
3059 Haza | lenéz, nem irgalmaz neked.~Kigyomlál, mint hitvány fölösleget!~
3060 Ember | éjszakában!...~A temetõ kigyúlad,~Hatalmas lángok égnek.~
3061 CorCor| Jézus drága ünnepére~Otthon kigyúlnak ama pici fák.~Õk sem pogányok...
3062 Margit| jártam némán, egyedûl~Kopár, kihalt vidéken -:~Egy rám mosolygó
3063 CorCor| gavallér-bellum,~Nincsen kihívás és nincsen duellum.~Hallatlan
3064 1 | gyöngébb társaikra,~Hogy kihúnyjon bennök az isteni szikra,~
3065 1 | lesz,~A hatalmasok közt, kiknél minden óra~Gyönyör és boldogság; -
3066 CorCor| Mennék velük fej-lehajtva,~S kilehelném egy szent dalba,~Egy sóhajba~
3067 Ember | a semmiségbe.~Bús lelkét kilehelvén,~Csak egy szó ûlt a nyelvén,~
3068 Haza | méltóbb helyre: fonjad át~Kilenc bitó talapzatát!~Itt haltak,
3069 Ember | szép öreg bölcs! Mielőtt kilobbansz~S hulládon férgek milliói
3070 Ember | Ó hány ember van, akiből kilobbant~Mindaz, mi egykor alkotó
3071 CorCor| lágyan lefekteti,~Aztán kimegy... A fényes társaságra~Rá
3072 Ember | hitvány volt, az Isten mért kimélte?~ - Nem tudom!~Vagy van
3073 Haza | emlékére. -~A sok nagy úr kiment Párisba, Bécsbe,~És életét
3074 Szabad| Hogy Izraelt a járomból kimentsék.~II.~Elbuktak. S Róma helytartója
3075 1 | S félig vonakodva, félig kimerûlve~Oda dõlt a rideg váz karjaiba.~
3076 1 | Aztán alant~S a légbe fent~Kimondhatatlan~Mély, néma csend!...~-------------------------~-------------------------~
3077 Ember | nóta nem jut el tehozzád,~Kimondom versben, hogy munkád derék!~
3078 1 | A rózsa szívén csöndesen kimúlt.~
3079 CorCor| válla~S átsajdult keblén kín-terhes halála...~Mikor búcsúzván
3080 Margit| ölelés, egy~Csók, amit ajkad kinál:~Többet ér egy pillantásod~
3081 Margit| szomját, üdítõ~Forrás-vizet kinálunk.~Járunk-kelünk a földön
3082 Szabad| alkony távol.~Az úttól félre, kínban roskadozva,~A porban, kik
3083 Szabad| ha egy lépése mozdúl~És kincse annyi van, hogy angyalostúl~
3084 Haza | Dániel sírkövére. -~Mert kincsekért fertõbe nem hajoltál,~Mert
3085 Haza | Te adtál vissza roppant kincseket!~Mert nincs vagyon, nincs
3086 Margit| partra lépve~Váratlanúl mesés kincsekre lel.~S most, gazdagságom
3087 Margit| vagyok!~II.~KINCS.~Van egy kincsem: a te szíved!~Ezzel áldott
3088 Haza | Ó jertek vissza gyüjtött kincsetekkel,~Dúsabbá tenni e szegény
3089 CorCor| földön? Mely gyilkolva tombol~Kincsszomjas kedvbõl, gõgös hatalomból?~
3090 Margit| gõg és hiuság,~Szivünkbõl kinevetjük.~De hogyha jõ egy védtelen,~
3091 Szabad| bágyadtan, ijedten~Az éhség kínjában, az éji hidegben.~Puha tollacskáit
3092 CorCor| Máriáról,~S ama fáról~Üdvözítõ kínokat!~II.~A KALVÁRIÁN.~Ragyogjatok
3093 CorCor| lángba, gyötrelembe,~S rémitõ kínomban, mely velõmig hatott,~Átkozzam
3094 Haza | marasztja meg:~„Bohó madár! Nem kínoz a bilincs, -~Jutalma jólét
3095 CorCor| éppen?~Nagy lelkeket nem kínoz-e~Alávaló dühében?~Csak egy
3096 Ember | indul~Ennyi gyásztól, ennyi kíntúl, -~Hogyha látja s mégis
3097 Finale| Görcsös erővel.~Szemüket kinyitják,~Nézik, egyre nézik,~Mint
3098 CorCor| gyötörtek el.~Könnyekre lágyít kinzatása képe,~Rögzött keservem itt
3099 Margit| csattan~Mint a bimbó ha kipattan~Vagy madár ha dalba kezd.~
3100 Margit| most s nekem tavasz nyit~A kipusztult föld felett...~Mosolyodban
3101 Haza | himezted bûbájos szavakkal,~S király-palástod legfõbb díszeûl~Rátûzted
3102 Szabad| vesztett, vagy vadászgatott;~Királyilag töltötte a napot.~Egyszer -
3103 1 | halálra magát,~S most a királynõt mégsem követik!~Mikor elment
3104 Szabad| tollnak vége,~Nincs kalpag a királyon.~És szól a hegy: „Elõttem
3105 1 | condrádat!~Az imént árnyékom egy királyra hullt!”~„Vess szemet, csavargó,
3106 1 | galambok pitymallat felé~Kiröppentek mind. Irtak egy nagy ívet~
3107 Szabad| SZÖKÖTT MADÁR.~- 1886. -~Kiröpûlt! Elveszett! Napokig kerestük,~
3108 Margit| UNDINE-KÉP ALÁ.~- 1886. -~A nõ, kirõl e kép regél,~Olyan volt
3109 CorCor| most õ gyujtogatja meg.~A kisdedek tapsolnak és kacagnak!~Hálás
3110 1 | egy kis hölgy mozog.~Két kisdedóvó, három árvaház,~Négy levesosztó
3111 Szabad| válaszol. -~S a cicomás kiséret ujra szól:~ - „Tudod, ki
3112 Szabad| Zajgó csapat, - fényes kisérete, -~Előtte nyargal egy mértföldnyire.~
3113 1 | Egyszer egy király ment nagy kiséretével~Hõ nyáron az erdõ zeg-zugain
3114 Szabad| Pokolig le, fel az égig,~Az kiséri végig, végig!...~Fel az
3115 Szabad| ruhád!~Bolyongsz, mint egy kisértet!~Éhezve sorvadsz! - Őrült!...
3116 Szabad| bordád szörnyen megropog,~S kisímul ujra durcás homlokod!...”~
3117 Margit| vállamra borúljon~És keblemen kisírja bánatát.~Hagyom, hogy ott
3118 1 | éjjel-nappal.~Pontos, de kissé nyers legény:~Mindenhová
3119 1 | föl.~Nem vetett rabláncot kissebb szomszédokra,~Csúf bizakodással
3120 Ember | a csillag,~És ez a fény kisugárzik onnan.~Magadra hagynak s
3121 Ember | kard zörejében:~Fegyverben kiszállok a síkra legott~S a császárt,
3122 Szabad| Források véde! Irgalmas nemtõ!~Kiszáradástól óvd szívemet!~
3123 1 | fán pintyfészket találtak,~Kiszedtek mindent, ami benne volt,~
3124 1 | egész nap a sugárzó hévvel,~Kiszemelte nyomban sátrául a fát.~Árnyékos
3125 CorCor| Semmit se látott s a kaput kitárta:~„Kerülj csak beljebb! Jõjj,
3126 Haza | minden veresége,~Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.~Ezért
3127 1 | Jelen van. Im a szárnyajtó kitárul~S hozzák a bûnöst. A komoly
3128 Szabad| onnan vissza,~Mindenünnen kitaszitva~Iramodik keseredve~Végtelenbõl
3129 Szabad| Rabszolgáibúl~Bõven kitelnék egy birodalom!~Legyõzhetetlen,
3130 Haza | áll a roskadt béna,~Hogy kitérjen, elkerûljön.~A bélpoklos,
3131 1 | messze pattan, láncából kitörve.~Egy durranás - s pezsegve
3132 CorCor| korbácsolnak.~Széttörik a lábad. Kitolják a szemed!~Simon, Jóna fia,
3133 1 | dölyffel, fák elébe állva,~Nagy kitüntetését nem kürtölte ki.~III.~Azután
3134 Margit| tömegbõl,~Mely rangot, hírt, kitüntetést keres;~Virágként hajló fejedet
3135 1 | Ráadták fényes báli ruháját.~Kitûnik a termet isteni bája.~Sohasem
3136 Ember | ugyancsak meggörnyedsz bele!~Kivált ha lábad meredekre hág.~
3137 1 | rekedt.~A lélektan s a szent kiváncsiság~Nevében jöttek érdeklõdni,
3138 Margit| gyakorold be nyelved,~Amint kivánják a kegyes körök.~Légy nyájas
3139 Haza | és partján a nád!~Ezért kivánnám látni, ujra látni,~És mindig
3140 Haza | tetszeni a jóknak, ~S meg nem kivánni soha semmiét~Bõségben élõ,
3141 Szabad| hintek én,~S halld, mit kivánok: - bár te is lehetnél~Egy
3142 1 | megcsömörlött lelkem halni, halni kivánt!~Láttam az anyát is, az
3143 1 | senkit meg nem sértett,~Nem kivánta gõggel soha senkitõl,~Hogy
3144 1 | Elájul...! - Én? - Nem, a kivégezendõ!~Fogadtok? Negyven aranyat
3145 Szabad| Mind, mind elillan, lassan kivész.~Mind, mind, örökre! S nem
3146 Haza | szabadság tisztító tüzében~Kiveszett e népbõl minden rút salak.~
3147 1 | kezével mindegyiknek arcát~Kivétel nélkül lágyan meglegyinti~
3148 Ember | önmagának temetője jár.~Kivűl ragyog... belől örök setét.~
3149 Ember | AMIKOR BÖRTÖNRE ITÉLTÉK.~Csak klasszikus vers ünnepi mérete~Illik
3150 CorCor| Jézus jött ki éppen~A híres klubból. Ábrándos fejében~Tán szomorú,
3151 1 | torkig mindenféle jóval -~A klubnak egyik legszebb, legdelibb~
3152 Szabad| KŐ-OROSZLÁN.~- 1883. -~A kõ-oroszlán
3153 Szabad| KŐ-OROSZLÁN.~- 1883. -~A kõ-oroszlán szája nyitva,~De hang nem
3154 Szabad| jár a vész...~És símogatja kõ-sörényét~Egy láthatatlan, égi kéz!...~
3155 Finale| lángész müvét~Betûben, dalban, kõben;~Égõ hitemmel gyujtsak uj
3156 Margit| Bálványt látok: térdem~Mintha kõbõl volna,~S névtelén sírok
3157 1 | Ki? Ej, ki tudja!~Kóborló lovag talán!” ”~„Amióta
3158 Szabad| lantomnak dalán!~A költõ kobza lenni fog, mikor már~A koronát
3159 1 | sorvasztó szerelemrõl~Bús kobzomon egész éjeken át,~De ez nem
3160 1 | a cigány,~Bolondúl rázva kócos, nagy fejét~A hegedûnek
3161 1 | Elõ állottak a párnás kocsik~És elrobogtak a pompás fiúk.~
3162 1 | És holnap már bennünket kocsikáztat~- Még peckesebb állásban -
3163 1 | Vígadunk ma még,~Hajtunk kocsit, négy lóval, peckesen.~És
3164 1 | óvott,~Egy háztetõrõl hulló kõdarabbal~Dobálja holttá. Mind halálra
3165 CorCor| Megalázva~Tûnik el már, mint a köd.~Messzebb, messzebb száll
3166 1 | esti homályban, az alkonyi ködben.~Hosszú haja kuszán omlott
3167 Finale| telik!...~És mint bércek ködét~Hajnali fuvalom:~Akképp
3168 Margit| bánat,~Ahol nincs más, csak kölcsönös bocsánat,~Ahol minden perc
3169 Szabad| kóró csupán, amit torz méhe költ!~Hozzád esengek, Róma ifjusága,~
3170 Finale| FELELT A KÖLTŐ...~I.~A költõt, aki lassan,
3171 Szabad| föl a kelõ hajnallal,~S költögetett minket meg nem szûnõ dallal.~
3172 Haza | KOSSUTH SÍRJA.~- 1894. -~Költözõ csalogány száll a tenger
3173 Margit| jólét, nyugalom,~Boldogság költözött.~Kis otthonunkban gyermek
3174 Szabad| ÉRC-SZOBOR.~Szabadság nagy költõje!... Egekbe néz szemed,~Mintha
3175 Finale| FELELT A KÖLTŐ...~I.~A költõt, aki lassan, észrevétlen,~
3176 Ember | Ha van még: engem föl ne költsetek!~Föltámadástok átok-számba
3177 Szabad| Bizonyosan oda kint jár~A gaz kölyök! Nosza, mindjár’!~Ki! Utána!...” -
3178 Finale| fecskét, vándor-fölleget~Könny-fátyolozta égen...~Halljam lehulló
3179 1 | sziget a földi gond s nyomor~Könny-óceánján, ahová be nem hat~A nedves
3180 CorCor| Országokat? Mely vér- és könny-özönt~Fakaszt a földön? Mely gyilkolva
3181 Ember | férfi-korban,~Utcákon és tereken:~Könnybe lábad a szemem!~Ó bocsásd
3182 Margit| KÖNNYCSEPPEK.*~(Gáborka sírjára.)~- 1887. -~
3183 Haza | meg.~Szép munka volt. De könnyebb feladat,~Mint a miénk. Mert
3184 Margit| madár, mely párjához simúlva~Könnyebben tûri erdõk viharát.~Bántott
3185 Margit| körök.~Légy nyájas szolga. Könnyed, fürge hátat~Sajátits el,
3186 Haza | Siratni õket nincs elég!~Nõ, könnyeid peregjenek,~Mint szerte
3187 Szabad| Rémes keservrõl szólnak,~És könnyeik, mint három patak árja,~
3188 CorCor| hévvel,~És összefolynak könnyeim~A koldusok könnyével!~Gõgös
3189 1 | pihenőjét tartva itt,~Ráhullatja könnyeit!~Hull az áradt, sűrü csepp,~
3190 Ember | csüggött a jón, a szépen,~Mert könnyeket nem hullatott...~Mert másokért
3191 1 | megölte.~Láttam az apát is, könnyemen keresztûl,~A komor családfõt,
3192 Margit| játszi kedvvel~Te száritottad könnyemet fel,~S most csak gyönyörtõl
3193 Margit| azt mondhatja rád: Enyém!~Könnyen írom e poémát,~Mert imádom
3194 Margit| elõttem ámuló mosollyal,~Könnyes szemét hosszan függesztve
3195 CorCor| összefolynak könnyeim~A koldusok könnyével!~Gõgös szivek közt mint
3196 CorCor| hajlok mélyen!...~Nem látta könnyûm a világ,~Tudtam magammal
3197 Ember | csatatér~Halálhörgése, gyásza,~Könnyzápora, vértengere~Volt a mulatozása...~
3198 Haza | szerencséd. De föl-ért e köntös~A trónusok bíbor-kelméivel!~
3199 Szabad| Nem csillogott a foltos köntösön, -~Csak kék szemén, mint
3200 Ember | angyala ûl veled...~Nagy könyje fénylik, mint a csillag,~
3201 Margit| forrón köszönöm...~Ajkamra könyörgés, buzgó hála jön.~Megtanítom
3202 CorCor| gavallér-becsület nevében:~Jézus kegyét könyörgi halkan, szépen.~Bírák birája,
3203 Finale| FORTUNA.~Mások a szerencsét~Könyörögve kérik,~Tolakodva hívják.~
3204 Margit| nyájas tündér,~Aki rajtam könyörültél,~S vész-dobált sajkámba
3205 CorCor| mint az én szememben~Most könyre köny gyûl, gond s önvád
3206 Margit| egébõl~Ne harmatozzék más könyû soha!~
3207 Margit| VERSES KÖNYVEMBŐL.~I.~EGY BOKRÉTA MELLÉ.~Van
3208 CorCor| naptár a nagy asztalon,~Könyvtár gyanánt. Akin észrevevõdött~
3209 Ember | lóg a nyakadban~A puffadt, köpcös, súlyos gabna-zsák.~Csak
3210 CorCor| zsebelve,~S nagyot hogy’ köpdös a bitang csoport;~Lemond
3211 Finale| Bele csimpaszkodnak~Fényes köpenyébe,~Ráncigálják, húzzák~Éhesen,
3212 Szabad| zúgó tenger-ár:~„ „Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!” ”~
3213 CorCor| Nem vívtam párbajt -!... Köpjetek hát szembe~Állitsatok bálványokat
3214 CorCor| apostol!~Butaság, gõg, önzés köpjön engem szembe,~Forgasson
3215 CorCor| eljut a Kalváriához!~Arcon köpnek. Hozzád megvetéssel szólnak.~
3216 Szabad| színrõl szinre, hitvány,~Rád köpni megvetésem!” ”~
3217 Margit| mondhatatlanúl szép,~Kietlen síkság környékezze bár.~Ha lelkem csügged és
3218 Margit| tied~Egész a sírig, olykor~Körödbõl elsiet.~Szabad madár a lelkem,~
3219 Margit| Amint kivánják a kegyes körök.~Légy nyájas szolga. Könnyed,
3220 1 | Fenségesen komoly,~Amíg körötte minden~Halott vagy haldokol.~
3221 Szabad| Pompásabb látványt egy körszin sem ád;~De én megyek! Megyek
3222 Margit| önként elbolyong!~Mit nekem e körszín, hol küzdõ vadak~Vagy bohócok
3223 1 | madárnak;~A tó szinére kelvén~Körülte halkan járnak,~S a törpék
3224 Ember | a roppant császár!...~Ám kössék fel császárodat,~Mi gondom
3225 Szabad| és arcod szomorú!...~Így köszönöd meg a ritka szerencsét~Te
3226 Margit| Viharom elmultát forrón köszönöm...~Ajkamra könyörgés, buzgó
3227 1 | Mosolygó szemmel társakat köszönt.~Utólszor láttam. Sírtak
3228 Haza | csalogány száll a tenger felett.~Köszönti a tavaszt: „Üdvözlégy, kikelet!~
3229 1 | zárdában találkozó nővérek:~Köszöntik egymást, mélyen meghajolva,~
3230 Szabad| rám nézõ virágra,~Madárt köszöntök, forrásból merek,~Amíg elérem
3231 Haza | jõsz a tavaszodó évvel,~Úgy köszöntsünk téged, lelkünk gyönyörével,~
3232 Haza | Hadd fogja át, mint élõ kötelék!~Mindaz, mi szép volt és
3233 CorCor| Belátjátok majd, hogy bús kötelesség~Az összes lét s a föld -
3234 CorCor| Markolja meg húsz és harminc kötözze,~S ha ellenáll, hát vagdaljátok
3235 1 | Ügyésznek -”~ Ott áll a templom kövén,~Szomszédai fehér-ruhás
3236 Szabad| vér-eb!~Csak termésünk lesz kövérebb,~Hogyha vérük omlik rája!~
3237 Haza | Vallásomat minden magyar kövesse!~E nagy napon szivembõl
3238 Haza | téged ez a nap tanított,~Követed, megtartod, szép magyar
3239 Haza | levertek minket is,~Mert követeltünk életet, jogot.~Ó nem tiltottra
3240 1 | most a királynõt mégsem követik!~Mikor elment a nép s bús
3241 Finale| szépet s az igaznak, jónak~ Követője voltam.~ Magasba ragadták~
3242 Haza | halált vele:~Jövel! tegyük kövükre le.~Mosolygó, szép menyasszony,
3243 Szabad| csak multjuk~S bús híveik kövült fájdalma áll.~Ha van babérod,
3244 1 | A tömjénes oltár, a szék közelében,~Hol mindennap róla prédikálnak
3245 Margit| poéták versenyén,~Aki ott él közeledben,~Ott pihenhet szép öledben~
3246 Szabad| Dobog a föld; a hóditó közelget~Vad, ittas szenvedéllyel;~
3247 1 | dicsõt~Nem sérti a silány közelség.~Viszont nem fél és nem
3248 CorCor| kerestek,~A legsilányabb kunyhó közepén.~ ~Ott áll, tündöklõ, hófehér
3249 CorCor| golyóznunk azt a mételyest!”~S a közgyülés rádörgi a Helyes-t!~Az,
3250 CorCor| aggja,~S azonnal sürgõs közgyülésre vágtat~A kaszinónak valamennyi
3251 CorCor| tovább!... Hozzátok nincs közöm!”~Felhõkbe vágó roppant
3252 1 | Boldogan zsibong~A mûértõ közönség. Boldogok, hogy~Helyhez
3253 Ember | változatlan, fásult, bús közöny,~Unott, rideg kopárság,
3254 Szabad| tikkadt, mogorva sátán,~Közönyösen torlódnak egymás hátán.~
3255 Margit| FIDES.~Bár néha búsnak, közönyösnek látszom,~Egész valóm mély
3256 Ember | gondolnátok néha nagyot, szépet,~Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek!~
3257 Haza | Ez a nemzet méltó, hogy közöttünk éljen!”~Késõbb, a bukásban,
3258 Ember | hajolnánk!~Nem feszítne köztünk annyi szemtelen gőg,~Egymást
3259 Ember | nékem az asszony, a párom!~Kolduljanak, ha éhesek!...~De a császár!...
3260 Ember | Aki dicsõnek látod, -~S koldulni, lopni küldenéd~Nõd, gyermeked,
3261 Margit| fényt,~Láttam hencegõ bûnt s kolduló erényt;~Ismerem a tapsot,
3262 CorCor| ruhában,~Mindegyik karján egy koldus-gyerek.~Karácsonyfát hozott nekik
3263 CorCor| én követlek téged!~Más a koldus-népnek hadd forditson hátat:~Én
3264 Margit| legsilányabb,~Legszánandóbb koldusa!~III.~IGAZÁBAN BOLDOG...~
3265 Haza | végképp!... Ne tegyétek~Még koldusabbá e szegény hazát!~Tudom,
3266 Ember | Fél-Európa romban, -~Aki miatt koldusbotom,~És csonka, beteg karom
3267 1 | õrült táncra kel~És Krõzusok koldusként buknak el.~Én hirdetem,
3268 Margit| görbedj! A gonosz~Kevély koldusnak mindörökre vége!~Fiacskám,
3269 Haza | Láttad, hogy a gazdag úr~A koldussal önszántából felez;~Láttad,
3270 Ember | Hatalmas lángok égnek.~Koldust ki venne számba?~Se koszorú,
3271 Szabad| társaság a büszkeség, ha~Koldustarisznya jár vele.~Ej! a busás borravalónál~
3272 1 | praxisból tudom -~Nem ágréable a komédia!” ”~- Helyes! - Gyerünk! -
3273 Szabad| fiának:~Legyen már vége a komédiának!~Vagy csúfság ez, vagy vakság,
3274 1 | halál, festett kétségbe’sés,~Komédiások szinlelt iszonyatja~Már
3275 Szabad| hogy légy aljasságba’ nagy!~Koncéhes zsoldos, rangszomjas szenátor~
3276 Margit| küzdõ vadak~Vagy bohócok koncért s hírért játszanak.~Mit
3277 Szabad| bele,~S hizlaljak egy raj konclesõt vele?”~De zúg a nép, mint
3278 1 | irigy lelket~És egy darab koncot, mely fölött pereltek.~Mutogatták
3279 Szabad| De ha kong a szellem-óra:~Titkos hangra,
3280 1 | nekem csattogja dalait,~Mint kongó híred, bármily messze vidd!~
3281 Szabad| bérelt ódák~Királyok nászát kongva hirdetik.~Vén, durva föld!
3282 Margit| Imádkozzál értem!~Oly dacos, oly konok,~Oly makacs a fejem;~A kényes
3283 Szabad| kör,~Mely úgy mered rám, kopár-siváran,~Mint egy kiégett, holt
3284 Ember | bús közöny,~Unott, rideg kopárság, rémes űr!...~És mégis él,
3285 Szabad| Szabad!?”~Nem! A kegyetlen koplalásnál~A kegy falatja többet ér!...~
3286 Szabad| Zsiványoknak való csupán!~Koplaljon a bölcs és a költõ,~Az én
3287 Szabad| egyszer él az ember! És ezt~Koplalva, fázva, élje le?~Rossz társaság
3288 1 | puhán, kecsesen;~Nem fognak kopni, szakadni, habár~Hosszú,
3289 1 | Mindenhová föltett kalappal~Kopogtatás nélkül bemegy.~Egy szót
3290 Szabad| Senki!”... Hol lakol?...~„Kopogtatok a kunyhók ajtaján - és~Csak
3291 Ember | ellenségeid most sem pihennek.~Koporsód mellé szitkozódni mennek.~
3292 Haza | magyar szót suttogának.~Koporsómat magyar szó zárja le!~ ~
3293 Szabad| tõle. Ott a koszorú~A kis koporsón, melyben mosolyogva~Szunnyad
3294 1 | lágy versnek hallatára.~Korának kedves kis szilfidje õ.~
3295 CorCor| Lealáznak szörnyen. Ütnek, korbácsolnak.~Széttörik a lábad. Kitolják
3296 Szabad| Megkorbácsoltat mint egy rossz kutyát!~Korbácsütés úgy fog zuhogni rád~Mint
3297 Ember | sírba dől. Helyén van.~Korhadt, kiélt. De jó uram, felelj
3298 Ember | ébred, hogyha kel,~S meghal kórházban, szemeten -~Én ezt a népet
3299 1 | mezõk~Selyem füvére, hol korlátlanul~Bolyonghat a legaljasabb
3300 Szabad| megillessen a fenség!~Vezessen kormányt, aki ember szintén,~És olcsóbb,
3301 CorCor| Fiacskám, nem adhatok néked~Se kormányzóságot, se miniszterséget!~Bár
3302 Szabad| virágot nem tud már teremni,~S kóró csupán, amit torz méhe költ!~
3303 Szabad| istennel velem.~Íme, fejemben korona ragyog,~Miért? Hisz én is
3304 CorCor| félelem.~És a király föltette koronáját,~Az érsek drága püspök-süvegét,~
3305 1 | felette,~Fönséggel megrázta koronás fejét,~De ha kis madár jött,
3306 Szabad| kobza lenni fog, mikor már~A koronát rég rozsda ette meg!~Ajándékképen
3307 CorCor| dolgában~Alkut nem ismert!... Korrektség lovagja,~Ki mind úgy érzett,
3308 Haza | és szabad magyar!~Szent korszak! Láttad, hogy a gazdag úr~
3309 Szabad| ekép.~Ha mást nem, hát a kort dacolja,~Mely hozzá halkan,
3310 CorCor| nekem,~Mert Jézus itt csak kósza idegen.~Mert szívetek keményebb,
3311 Szabad| Havasi virágból~Egy koszorúcskát hozzatok nekem...~Meggyógyit
3312 Haza | menyasszony, add~Mirtusból font koszorudat.~Oltárra fûzött friss virág~
3313 1 | füzértánc hervadt maradéki~Koszorúként függnek ravatalán.~És a
3314 Margit| sem teszen.~Legfeljebb e koszorúkkal~Apró lábad övezem!...~
3315 Szabad| ifjusága,~Vidd el nekik! Hadd koszorúzza meg~Szent hamvukat!... Ha
3316 CorCor| kaszinónak tagja!...~És van ma is krakéler - száz, nem egy! -~Ki hogyha
3317 Haza | lobban,~S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,~Úgy döng minden szó a kedélyen
3318 Haza | Míg áttöri ott a súlyos kripta-zárat,~S mint az olvadt balzsam,
3319 Ember | Nagyszombat éjszakáján,~Kripták körül, sírkertek néma táján,~
3320 1 | új és új jelentkezõket.~„Krisztus nevére, hölgyek és urak,~
3321 CorCor| csoda-fényesen~A bûntisztító, nagy, krisztusi szem.~Hull, egyre hull az
3322 1 | pénz õrült táncra kel~És Krõzusok koldusként buknak el.~Én
3323 Ember | sürgöny szerte a világba!~Ti kucorganátok az előszobákban,~Titeket
3324 CorCor| kapkodták magukra~A forgós kucsmát, bársonyos zekét.~Vöröslõ
3325 Finale| fiúcskák, akiket~Feküdni küld a zord szülõ:~Akkor talán
3326 1 | meg minket a gonosztól,~És küldd le mellém õrzõ angyalod - -~- „
3327 Ember | látod, -~S koldulni, lopni küldenéd~Nõd, gyermeked, családod!...~
3328 Margit| eltévedt gyermek,~Míg értünk küldött angyalok~Végtére majd föllelnek.~
3329 Ember | társaságod. Nincs odakint külömb.~A néma csöndben millióknak~
3330 Margit| szerelem!~Alkoss számomra egy külön világot,~Ahol csak békét
3331 1 | Még össze gyöngéd tagjait, különben~Szétomlanék a semmiségbe.
3332 Ember | hall és itéletet mond,~Különbet, jobbat, mint a földi bíró?~ -
3333 1 | KERESEM AZ ISTENT.~- 1888. -~Különös zarándok állott meg elõttem,~
3334 1 | pihenõt:~Ott van a város külsõ fala mellett.~Sok szép deli
3335 1 | állva,~Nagy kitüntetését nem kürtölte ki.~III.~Azután vándor jött,
3336 Szabad| helyettem hozzon létre mást;~S küszöbén az örök elmulásnak~Üdvözlöm
3337 Finale| beteg.~És küzdjek ujra, mint küzdék alant,~Dacolva, büszke hévvel~
3338 Margit| bánatáról,~Az emberek nehéz küzdelmirõl,~S ha sírsz, mint könnyû
3339 Haza | legyek~Azok között, kik érte küzdenek,~S mind megtegyem, egészen
3340 Margit| hogy e lázas,~E merész küzdés alatt,~Mint harangszó a
3341 Finale| S zokogva, ha beteg.~És küzdjek ujra, mint küzdék alant,~
3342 Haza | el s élni fog!~Többet ki küzdött és ki szenvedett?~Hiszen
3343 Szabad| Elsorolják hangos szóval,~Hol küzdtek a lobogóval.~Rámerengnek,
3344 1 | dajkája vészek,~Ellenállva, küzdve, így kapott erõt.~Ha kihívó
3345 Haza | ringat~Ország széle, hossza!~Küzködõ hazátok~Ha eljátszanátok,~
3346 1 | nyáron az erdõ zeg-zugain át.~Küzködvén egész nap a sugárzó hévvel,~
3347 Margit| Áldássá lesz a vész,~S imára kulcsolt kézzel~Mereng a tengerész.~
3348 Szabad| lakol?...~„Kopogtatok a kunyhók ajtaján - és~Csak befogadnak
3349 Szabad| merek,~Amíg elérem a legelsõ kunyhót~Hol egy szabad szív igazán
3350 Szabad| uraságom’~Borával töltött nagy kupám!~Éljen a függés! A szabadság~
3351 1 | annak, amikor~A pénztáros kurtán jelenti a~Késõn jövõknek: ,,
3352 1 | alkonyi ködben.~Hosszú haja kuszán omlott a szemébe,~Kínos
3353 1 | sáppadt líliom,~És végig kúszik a merev habon,~Esdőleg mintha
3354 Szabad| érdekel,~Áldó tekintet nem kutatja fel.~Hideg közönnyel künn
3355 CorCor| fáradságuk hasztalan! Hiába~Kutatnak végig minden palotát.~Ott
3356 Haza | íduszán~Vallásomat kiváncsian kutatnák,~Azt válaszolnám nyiltan,
3357 CorCor| Vagy a magasba föl?~Mohón kutattam glóriás nyomát,~A néptelen,
3358 Szabad| Megkorbácsoltat mint egy rossz kutyát!~Korbácsütés úgy fog zuhogni
3359 Finale| isten hozzátok!~Más, fürge láb fog itt bolyongni majd,~
3360 1 | éjjel bolyongók~Komor, nehéz láb-koppanásai,~Sem fagy, sem éhség - sem
3361 CorCor| halálba megyen!~Kezedre, lábadra bilincseket raknak,~És leszel
3362 Haza | Holt szivembe vágna~Idegen lábának~Minden dobbanása...!~Ha
3363 Haza | hitványnak találni~A hatalom lábánál térdelõt!~Egy hiuság van:
3364 CorCor| világot.~Jézus nem látta s a lábára hágott.~Aztán tovább ment.
3365 1 | Mind pici görbék,~Kis paci lábbal~Hosszú szakállal...~Jönnek
3366 CorCor| II.~Utána mentem halkan, lábhegyen:~Mért jött a földre? És
3367 Haza | vágtat.~Fut elõle a hyéna,~Lábra áll a roskadt béna,~Hogy
3368 1 | vihar csak rejtve, lopva,~Lábujjhegyen lép e habokra,~S elfojtja
3369 Szabad| hirdetik.~Vén, durva föld! Hogy lábukat ne érintsd,~Szennyes göröngyöd
3370 Szabad| Mert meg nem veszi, ládd,~Roppant országa minden
3371 CorCor| gyötörtek el.~Könnyekre lágyít kinzatása képe,~Rögzött
3372 Finale| Nemes tettekre, irgalomra lágyúl~S átérzi azt, amit hittem,
3373 1 | látott, élvezett,~Könnyekre lágyult, megbotránkozott,~Elhûlt,
3374 1 | ingadozva lépett~A nyomor lakába... És láttam a népet!~Láttam
3375 1 | szemtelen pofával:~A sok lakáj - urak testõrseregje -~Utjába
3376 Szabad| LAKÁJOK KARDALA.~Be nagyszerû annak
3377 CorCor| künn a város végén,~Hol nép lakik, nálunknál aljasabb:~Egy
3378 CorCor| ki fönn a fényes mennyet lakja:~Idáig ment!... Csak egy
3379 CorCor| bilincseket raknak,~És leszel lakója bús börtön-falaknak.~Míg
3380 Szabad| rád?... „Senki!”... Hol lakol?...~„Kopogtatok a kunyhók
3381 Finale| nap benéz az ablakon,~Ahol lakom,~Ragyogva, álmot oszlatón.~
3382 CorCor| cifra úri bõség,~Ünneplõ lakomán tele rakott asztal,~Ahol
3383 Haza | megûltek~Lánctalan vígsággal; lakomára gyûltek~S a gyönyört, a
3384 Szabad| Oly kínos az, ha kettõ lakomát ûl,~Míg millió éhes száj
3385 Margit| tenned,~Hiszen egy õrangyal lakozik te benned!~Szíved csak az
3386 Ember | venne számba?~Se koszorú, se lámpa,~Egy mécs se jut szegénynek.~
3387 Szabad| LÁNC-CSÖRGÉS.~- 1877. -~Reng a kastély
3388 1 | dugasszát,~Hogy messze pattan, láncából kitörve.~Egy durranás -
3389 Haza | másképp legyen!~Széttörte láncát a nemesi kar,~És a parasztnak
3390 Haza | emeljen kalapot.~Testvéri láncban, jertek, ünnepeljük~E legdicsõbb,
3391 Haza | erõsebbé lett,~Tömörebb a láncnál, mely húsába mart!~Soha
3392 Haza | volt e nap, sugárzó~Tört láncokon s eggyé forrt szíveken!~
3393 Szabad| soha rab~Gyötörve büszkébb, láncon szabadabb.~Miért harcoltak?
3394 Szabad| Roppant csönd van körülötte.~Láncos rabot nem lát senkit.~„Hát
3395 Haza | Szolgája annak, aki maga is~Láncot viselt... Mily aljas, durva
3396 Haza | rabszolgái egy napot megûltek~Lánctalan vígsággal; lakomára gyûltek~
3397 Haza | ünnepeljük~E legdicsõbb, e lánctörõ napot!~III.~Nincsen ott
3398 Haza | tusán.~Akik akkor hozzá láng-ajakkal szóltak,~Fegyvertelen eszmék
3399 Haza | hajnalán.~Az elsõ embert láng-kard verte ki,~S bujdosni ment
3400 CorCor| szembe,~Forgasson a hóhér lángba, gyötrelembe,~S rémitõ kínomban,
3401 Ember | földön?~Van angyal, végzést lángbetükkel író?~Van, aki lát, hall
3402 Margit| Mint kelõ nap sík határon,~Lángbetûkkel áll a cél.~És a tettek égõ
3403 CorCor| polcról-polcra kelve,~S égszülte lángészt, túrni lenn a port;~Ha láttok
3404 Szabad| hosszu sorban... s rajtuk lánggal ég~A lázadó: élõ halotti
3405 CorCor| kherubim-seregnek~Sátán-üzõ lángkardok tisztelegnek!~A Megváltó
3406 Ember | temetõ kigyúlad,~Hatalmas lángok égnek.~Koldust ki venne
3407 Haza | ott örök tél, hol nap heve lángol!~Hosszú fagy fölenged izzó
3408 Haza | megváltásra vitt!~Remek tanulság, lángolj és lobogj!~Ezt írja költõ,
3409 1 | Szép a dal és jól is adja.~Lángoló az indulatja...~Ki lehet? - „ „
3410 Haza | rombolt békés házfödelet:~Nem lángolt más, csupán a mámor pírja,~
3411 Szabad| érc-szív többé nem érzi már!...~Lángoltál, lelkesedtél, míg jártad
3412 Szabad| jöttem.~Beválok én is, bár lángoltam egykor,~Hideg, halott tetemnek,~
3413 CorCor| mellembõl a fohász~Kitör lángolva, hévvel,~És összefolynak
3414 Haza | szabadság-szeretõ szivedtõl~Új lángra gyúlad Európa még!~Ezért
3415 Ember | kezded~Mindíg a munkát, lankadatlanúl!~Ámbár e nóta nem jut el
3416 Haza | annyi kéjjel?~Olvadóbb, mint lant zenéje~Holdvilágos, langyos
3417 Haza | ország fiának,~Ha szent lantjával vándorútra kel,~Ha megvetéssel
3418 Szabad| s népek~Fognak hevûlni lantomnak dalán!~A költõ kobza lenni
3419 Szabad| KÓBOR LANTOS AZ UDVARONC~ELŐTT.~- 1879. -~„
3420 Szabad| rád a nõm, mamád, a bankár lánya,~Ha sétáltat, kis savoyard
3421 Margit| habod libegve táncol,~Mint lánykák víg hada.~A tenger csöndes.
3422 1 | fala mellett.~Sok szép deli lánykát vittem oda!~Víg bálra, kacajra,
3423 Szabad| Megrengeti a tivornya,~Van kelete lánynak, bornak...~Nagy a kedve
3424 Haza | nézegettek máskor,~Mint kiváncsi lányok a feltámadáskor.~Hova tetted
3425 CorCor| keresztfán haldokolt -~Én kérdem: Lányom, hol van az a folt?”~Ott
3426 1 | végrehajtást nem gátolja semmi”~ Lapdát játszottak a mezõn tavasszal~
3427 Haza | tündöklõ betûkkel legszebb lapját írja:~Az a fényes, szent
3428 1 | elkapdossák:~Itt, ezeknél lappang az isteni jóság,~Irgalom,
3429 Margit| magányom,~Ami kivûl van: lármás, cifra börtön!~Ott koldus
3430 Haza | mely most jön! Lelkesedve lássa~Márciusnak egy új, még szebb
3431 1 | gyorsabb, hevesebb.~Majd lassabban, szelidebben,~Elenyésző
3432 Finale| lelkem.~Ha bánat: hordom s lassankint felejtem.~Érzéseim, mint
3433 Finale| vándort, aki szendereg!~Ne lássék rajtam vad, rémes vonaglás,~
3434 Margit| szerelmet is,~De édes könnyek lassú permetegje,~Minõt boldogság -
3435 1 | nyúlnak a rémült fejek,~És látcsöveznek a hátsó padok.~Szilárdan,
3436 Szabad| lesz kék mennybolt, messze láthatár,~Hűs erdők, vad hegyek...~
3437 Margit| bús, hosszu éjszakára~A láthatárt új hajnal fogja át.~Pirúl
3438 Szabad| hóditóig, kézen:~„ „Mert nem láthatlak színrõl szinre, hitvány,~
3439 Szabad| Minthogyha hozzá fölsohajtanának~Láthatlan ajkkal elhunyt hõsi árnyak.~
3440 CorCor| úr, a szent,~Õk nyomban látják: foltos a ruhája!~Gúnyossá
3441 Haza | csillagának.~ Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért.~Költõ
3442 CorCor| dísztere,~Megváltók Golgotája!~Lator-faj sorsa: por, hamú,~Ha egyszer
3443 CorCor| Csak egy van másképp: a latort~Nem húzzák föl a fára!~Nem!...
3444 CorCor| gyászos földi pálya~Hatalmas latrok dísztere,~Megváltók Golgotája!~
3445 Margit| néha búsnak, közönyösnek látszom,~Egész valóm mély szerelemben
3446 Finale| Úgy hangzik el minden!...~Láttál hullni lombot~Rohanó folyóra~
3447 Margit| Szállni vélem a habon.~Nem láttuk mi, hogy fölöttünk~Az idõ
3448 Szabad| bámuljátok õket!~Pompásabb látványt egy körszin sem ád;~De én
3449 Szabad| gyúrják, öntik a vasat.~Mint láváját a tűzhegy, szakadatlan~Okádja,
3450 1 | szárnyak,~Minden tagodban láz és sorvadás!~Maradtál volna,
3451 Szabad| egyik se rontja~Uralmamat! A lázadást levertem,~Sírbolt a házam,
3452 Szabad| s rajtuk lánggal ég~A lázadó: élõ halotti fáklya.~Suhint
3453 Szabad| Nincs több forradalom!~A lázadók máglyán, karón, kereszten!”~ *~
3454 Margit| Téged jelentett nékem.~Mikor lázamban nyögtem és~Vártam közelgõ
3455 1 | a fát.~Árnyékos tövében lázasan szendergett,~Míg tovább
3456 Ember | Nem hozná a népek millióit lázba,~Nem röpítné sürgöny szerte
3457 1 | Azután felszökkent, õrült lázban égve,~S kezdett futni, futni,
3458 CorCor| nyitva áll egem,~S ti csak lázítni, csak gyûlölni tudtok!~Rossz
3459 CorCor| Hozzád megvetéssel szólnak.~Lealáznak szörnyen. Ütnek, korbácsolnak.~
3460 Margit| sírta kedvesét~A hullám bús leánya.~Elvesztve téged: szívemet~
3461 Szabad| téged, megmosta itt.~Pásztor leányka, amint hajnalnál~Üdébben
3462 1 | Szomszédai fehér-ruhás leányok,~És ünneplõbe öltözött fiúcskák.~
3463 1 | tour az enyém! Mehetünk!~Lebbenjen a tánc, az utolsó!~Elegáns
3464 1 | súg-búg és örûl,~Amint a szél lebbenti rajtuk át~A kikeletnek elsõ
3465 Margit| rövid álom~Hajnal felé, úgy lebegett tova.~Szerelmemet nem érte
3466 Margit| bókold magad át.~Elismerés lebegjen síma szádon~S minél többször
3467 Szabad| mind,~És õ, mikor már fönn lebegnek~Utánuk nyájas búcsut int.~
3468 Margit| Arcát fürkészi bent.~Sajkát lebegtet mély vizednek~Sötét hullámzata,~
3469 1 | búcsúznak a sír peremén,~Azután lebocsátják a gödörbe.~S akit rózsával
3470 CorCor| Üzõinél. S mint villám, ha lecsap,~Olyan pillantást vet csodás
3471 Szabad| mint halotti fátyol~Hosszan lecsüng... és néha összerendûl~Bár
3472 Ember | gondját sem viselték!~Mikor ledőlt a porba:~Elhűlve, haldokolva~
3473 Margit| nékem,~Már haldokolsz s leejted szirmodat.~Halálodat siettetem -
3474 Haza | rebegve, végsõ dal fogan,~Leejti szárnyát s meghal... boldogan!~
3475 1 | megy~Huszonnégy órás életét leélni.~S a publikum, mely látott,
3476 Szabad| pedig~Te hozzád mindjárt leereszkedik!~Ott közeleg, pompában,
3477 1 | tûz ki.” ”~(Uj ásitás) „ „Lefekszem! Apropos:~Jöttök velem?
3478 CorCor| álmot,~A két kicsinyt lágyan lefekteti,~Aztán kimegy... A fényes
3479 1 | korlátlanul~Bolyonghat a legaljasabb bogár is.~Többé nem lép
3480 Szabad| hogy tovább leheljék~A föld legapróbb, legsilányabb pelyhét.~Ó
3481 CorCor| egy démonja tán,~Kedvét a legborzasztóbban leli:~Abban, hogy a keresztet
3482 Haza | királyi sas!~Még a világ legbüszkébb csalogányát~- Hasonlót földünk
3483 1 | klubnak egyik legszebb, legdelibb~Perfekt lovagja. A galant
3484 Haza | láncban, jertek, ünnepeljük~E legdicsõbb, e lánctörõ napot!~III.~
3485 Szabad| mezedbe,~A legvígabba és legdíszesebbe!~Jön a király! -”~ A hegy
3486 Ember | fegyház, börtön!~Aki most legelső, lenne legutolsó!~Minden
3487 1 | Pontos, de kissé nyers legény:~Mindenhová föltett kalappal~
3488 1 | Nem fínom uracskák: durva legények~Hoztak koporsót. Ott alszik
3489 CorCor| Évácska meghalt. Egy finom legényt~Imádott híven. S megcsalták
3490 CorCor| hitvány jókedv zaja tölti be a léget -~Názáreti Jézus, én követlek
3491 Margit| Büszkébbé az sem teszen.~Legfeljebb e koszorúkkal~Apró lábad
3492 1 | lehel~Husz féle parfum, a legfínomabb~Kelméjü és szabásu öltönyön.~
3493 Ember | bennünket bölcs közönnyel,~Ő, a legfőbb bölcseség,~Ő, a kezdet és
3494 Margit| Ha röpte véget ér -~A leggyorsabb madár is~Fészkére visszatér:~
3495 Szabad| szól:~ - „Tudod, ki jõ? A leghatalmasabb!~Dicsõbb, nagyobb, tündöklõbb,
3496 Margit| hajoltál:~A legjobb, legszebb, leghűbb szerető!~A több mint angyal -:
3497 Haza | megbocsát -~Hogy a szabadság leghûbb véde vagy!~Ezért hiszem,
3498 Szabad| serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a~Legízesebb falat!...~Dús hercegeknek,
3499 Margit| először keblemre hajoltál:~A legjobb, legszebb, leghűbb szerető!~
3500 Margit| A LEGKEDVESEBBNEK.~- 1893. -~Annyi szirma
3501 1 | bünében~Elítéltetvén s a legmagasabb kegy~Meg nem másítván e
3502 Haza | látsz egy helyet,~Hol a legnagyobb is hódolva hajt fejet;~Hol
3503 Haza | nincs több ilyen magas!~A legnagyobbak is tõled tanultak~Röpülni,
3504 Margit| lelkem, mint a tenger árja:~Legnémább ott, hol gyöngyét rejti
3505 Haza | fohászt szûl ember ajka,~A legnemesbbet fölsohajtva,~Mit a tusázó
3506 1 | birák,~Irók, mûvészek és a legszakértõbb~Zsoké-klub szíves gratulációját.~
3507 Margit| Legszegényebb, legsilányabb,~Legszánandóbb koldusa!~III.~IGAZÁBAN BOLDOG...~
3508 Margit| S ott fekszik a porban,~Legszebbik virága!~
3509 Margit| Én volnék e dús világnak~Legszegényebb, legsilányabb,~Legszánandóbb
3510 1 | tavasszal~S õ verte mindig a legtávolabbra,~És egyszer egy fán pintyfészket
3511 Haza | napja! Minden ünnepek közt~Legtöbb áhitattal téged áldalak!~
3512 Haza | életét ott künn dõzsölte át.~Legtöbbet kaptak a hazai földbõl,~
|