1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
3513 Haza | Megbecsüljünk téged,~Mint a legtündöklõbb, legdrágább emléket,~Mely
3514 1 | mint én~A Párisból jött legujabb cravattot!” ”~Menjünk! -
3515 Szabad| legszebb ünneplő mezedbe,~A legvígabba és legdíszesebbe!~Jön a
3516 Szabad| pálya,~Félistenek unokája!~Legyenek bár vasban állig:~Vágjátok
3517 1 | melyben a büszke, kacér legyezõ~Száz hiu szívnek léha szerelmét~
3518 Szabad| kitelnék egy birodalom!~Legyõzhetetlen, roppant hatalom!~A föld
3519 Ember | elhûlve, zokogva:~Szétverve, legyõzve a büszke sereg,~S a császár...
3520 CorCor| közt haladok elõre.~Fejemet lehajtom egy-egy puszta kõre,~És
3521 1 | ahol ilyenek történnek!” ”~Lehajtotta fejét, tenyerébe fogta.~
3522 Szabad| Azután bõsz szeme zárúl: -~Lehanyatlik trónusárúl.~Visszafojtva
3523 1 | Nemes, kék füstje s illatot lehel~Husz féle parfum, a legfínomabb~
3524 Szabad| annyi mérgük, hogy tovább leheljék~A föld legapróbb, legsilányabb
3525 1 | éveteknél:~Az üdvösségnek egy lehellete!~Hõ napsugár, kék ég, virágok
3526 Margit| szállnék.~Ha illat lehetnék,~Lehelleted lennék.~Imádságos ajkaidról~
3527 Szabad| Rideg õsz fuvalma, hervadást lehellõ.~Száraz, fagyos ágról többé
3528 Ember | adjon néked~- Hogy nagy lehess! - még több ily ellenséget!~
3529 Szabad| mit kivánok: - bár te is lehetnél~Egy percre - mint én - boldog
3530 Szabad| Szegény királyok!... Sohasem lehettek~Oly boldogok ti, mint e
3531 Ember | reklám-páthosz, a Boulanger-nóta~Sok léhütõje: mind nagy patrióta!~De
3532 Margit| rózsa csügged, halványan lehull,~Ha nyári éjek üde harmata~
3533 Finale| Könny-fátyolozta égen...~Halljam lehulló sárga lomb neszét, -~Érezzem
3534 Margit| magasban megsebzett pacsirta:~Lehullok gyorsan s némán meghalok!~
3535 Ember | hogy nincs halál!...~Amint lejár a földi élet,~A láthatatlan
3536 Szabad| tipor;~Elmúlok, ha napjaim lejárnak~S lesz belõlem egy maroknyi
3537 Szabad| ki olykor a terembe lép,~Lekapja róla tûztelen szemét...~
3538 Szabad| Dühömben nyúzlak,~Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!...”~De
3539 1 | palack~Sodrony-bilinccsel lekötött dugasszát,~Hogy messze pattan,
3540 Margit| Váratlanúl mesés kincsekre lel.~S most, gazdagságom édes
3541 Ember | S mint a halottnak nincs lélegzete:~Szellő se moccan. Minden
3542 Szabad| trónusárúl.~Visszafojtva lélegzetét~Áll a rémült, sáppadt cseléd;~
3543 CorCor| kétségbe essék~S a tört léleknek nincs mit várnia:~Belátjátok
3544 1 | míg más künn rekedt.~A lélektan s a szent kiváncsiság~Nevében
3545 Szabad| elsohajtom!...~Aki e földön még lélekzetet vesz,~Érezze létét szebbnek,~
3546 Margit| szerelem,~A magamét virágzásban lelem,~S úgy érzem én: egy örök
3547 CorCor| Kedvét a legborzasztóbban leli:~Abban, hogy a keresztet
3548 CorCor| ostromát~Titokban végzi, nem lelik nyomát.~Ügyes gazember!
3549 1 | ezt a földet többé meg ne lelje!~VII.~ Az óra üt. Nem áll
3550 Margit| hû társam te voltál,~Dús lelkeddel én hozzám hajoltál,~Életemnek
3551 Haza | mint a feltámadás!~Forró lelkekbõl fölcsapott az érzés,~S a
3552 CorCor| így cselekszik éppen?~Nagy lelkeket nem kínoz-e~Alávaló dühében?~
3553 Szabad| forrás!... Elõtted állva,~Lelkemre gond száll, ajkam remeg:~
3554 Ember | soha rosszat.~Nemes, nagy lelkén nem volt soha szenyfolt.~
3555 Haza | szabadság elsõ mámora!~Hõbb, lelkesebb, mint akkor a magyar,~Tisztább,
3556 Ember | volt! Minden oda van már:~Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,~
3557 Szabad| közönnyel rád tiport!...~Most lelkesednek érted... S te a magasba
3558 Ember | egyszerűbbek volnánk,~Többször lelkesednénk, ritkábban hajolnánk!~Nem
3559 Szabad| érzi már!...~Lángoltál, lelkesedtél, míg jártad lenn a port,~
3560 Haza | Ám azzal a tûzzel, mely lelkükben égett,~Õk meghóditották
3561 Haza | büszkén a szivébe vett.~Nagy lelkünket látva, átérezte mélyen:~„
3562 1 | százszor~A jólesõ, erõt adó lemondást -~De nem lehet! Kitör belõle
3563 1 | piros~Kicsattanó arcával, len hajával,~Nyilt nefelejts-szemével,
3564 Finale| szívvel nézhetem.~Nem fog lenézni a virág, ha~Mellette némán
3565 CorCor| kigolyózták. Irgalmatlanúl~Lenézte minden názáreti úr.~Szép
3566 1 | pályád immár véget ér.~Minket lenéztél, - és mi vígan élünk!~Van
3567 Szabad| szinte~Ittasan csapongott, lengett eleinte...~De rablelke megtört
3568 Margit| Ó de könnyü irgalmasnak lenned,~Mást is jóvá tenned,~Hiszen
3569 1 | érez~A magasztos költõ; lénye csupa eszmény,~Szüntelen
3570 1 | Folyvást az égre néz.~Õs fák lenyúló, hosszu karja~Tükrét védõleg
3571 Margit| nyomorult valék!~Ismerem a lépcsõt, melyen a világ~Sok üres
3572 CorCor| akit hívtak -: jön!... Ott lépdel magában~A hallgatag, bûbájos
3573 CorCor| szalad,~Bár tetten kaptuk! Lépésben halad.~Ni! Most a templom
3574 1 | Meglebbenti szárnyát~A bágyadt lepke és halkan felel:~- „ „Mit
3575 Haza | sír-fáklya lobban,~S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,~Úgy
3576 1 | és mióta járod~Nyugtalan léptekkel a messze világot?” ”~Megvillant
3577 Margit| kegyes angyal védi minden léptét,~És rejti híven minden vész
3578 Margit| Illat szállt a fellegekbõl,~Léptünkön virág serkedt föl,~S énekelt
3579 Margit| Hajótört voltam, aki partra lépve~Váratlanúl mesés kincsekre
3580 Margit| volna,~S névtelén sírok közt~Lerogyik a porba!...~Édes feleségem~
3581 Szabad| nyomában~Oly sok cseléd les!... Ó unott világ!~Míg méz-sovár
3582 CorCor| Nyílt harcokon, alattomos lesen!~Jézus segíts! Suttogják
3583 Margit| én kedvesem.~Régen, régen lesték, várták~Hivogatták odafenn.~
3584 Szabad| visszavártuk, de hiába lestük.~Szomorún meredt ránk, ajtócskája
3585 Finale| tengeren~Nézik a partot.~Lesütött szemekkel~Járok a világon~
3586 1 | elõtti elmúlás keserve.~VI.~ Leszáll a nap, - reszketve látja
3587 1 | Összes heve... Aztán, ahol leszállott,~A rózsa szívén csöndesen
3588 CorCor| lábadra bilincseket raknak,~És leszel lakója bús börtön-falaknak.~
3589 1 | s egyik ellenálló~Társát leszidta és megverte csúful...~- „
3590 Haza | gyönge aggok ujra ifjak lesznek,~S aggok, ifjak együtt fogadalmat
3591 Ember | s ha mindjárt párbajban leszúrnál,~Vallom, hogy ötszáz, sőt
3592 Ember | a halál szele.~A pezsgő létben - meg van fagyva bár -~Mint
3593 Finale| hogy el ne késs’~Ha földi léted végpontjára értél,~Megbánod
3594 Margit| ébredék!~Te hoztad el jobb létem hajnalát,~A biztos révet,
3595 Szabad| nagyúri kéz!~Nem küzd a létért! Kényelemben~Hallgatja,
3596 1 | rózsaszínü hab, mely édesebb~Lethe vizénél. Húzza a cigány,~
3597 Finale| tovább röpûl,~ Bár fényporát letörléd.~Tovább él a szerelem is~
3598 CorCor| hadd emelkedjék a kegyek létráján;~Az én helyem ott lesz a
3599 Szabad| földnek,~Hogy helyettem hozzon létre mást;~S küszöbén az örök
3600 Margit| hajoltál,~Életemnek hajnalává lettél;~Szépet szebbé tettél,~Örömöt
3601 Haza | hogy már csak emlék vagy. Letüntél,~És helyedet rég elfoglalta
3602 1 | szemére~Mint a madár, amely leûl pihenni~Egy sûlyedõ hajónak
3603 Szabad| ronggyá darabolja...~Ahol levág, amerre elsüvölt,~Reszket,
3604 Haza | Irtották szörnyen... ámde a levágott~Törzsek helyén még szebb
3605 Margit| ágát?~Addig üti, vágja,~Míg leválik sorban,~S ott fekszik a
3606 1 | hegedûnek siró dallamához.~ S a levegõben úszik a havannák~Nemes,
3607 1 | többet ér~A legutolsó fakadó levél,~Nyíló törzsemnek legparányibb
3608 1 | gördülõ könny, hullong~A rózsa levele,~Ágyaz magának lágy sírt,~
3609 1 | tó fenekérül,~Hol a sás levelébül~- Bólintva, henyélve~Kényelmesen
3610 Szabad| egy fekete kõre,~Hervadt levelekbõl volt a szemfedõje.~Ó látom,
3611 1 | egy-egy szép galyát;~Hervadt levelekkel halkan eltemette,~S nem
3612 1 | De törzse nem hajt nyíló levelet,~Bár új tavasz leng völgy,
3613 Szabad| Gyõzelmes karom~Mindent levert! Nincs több forradalom!~
3614 Szabad| rontja~Uralmamat! A lázadást levertem,~Sírbolt a házam, temetõ
3615 1 | kisdedóvó, három árvaház,~Négy levesosztó egylet s egynehány~Vörös
3616 Szabad| a pár, dús fõurak során;~Levett kalappal áll a nép s felejti~
3617 CorCor| Suttogják csöndesen.~Szemük lezárul révedezve... Csak~A tûz
3618 Margit| végsõ csókkal~Hûlt ajkadat lezárva:~Én könnyü kedvvel mennék~
3619 Margit| hullámzata,~S fodros habod libegve táncol,~Mint lánykák víg
3620 Szabad| pénze hát csak arra jó,~Libériákba hogy verjem bele,~S hizlaljak
3621 Haza | Ha kezd hervadni völgy, liget, mezõ.~De a tavasznak elsõ
3622 Margit| összeád:~Esketõink a virágok,~Liljom ad ránk nászpalástot~És
3623 1 | sírt,~Fejét úgy hajtja le.~Liljomnak éles kardja~Széttörve ott
3624 Ember | Visznek kezükben pálmát, liljomot,~S míg a sirokra halkan
3625 1 | asztalok dúsan terítve vannak.~Livrés cselédek futnak föl s alá~
3626 Haza | Százak keze vág, százak keze lõ.~Nem szárnyal a vér-ködös
3627 1 | galant biróság~Dísz-elnöke. Ló- s szépségversenyen~Õ dönt.
3628 Margit| majd e szent láng halkabb lobogással~Enyészni indúl, mint pusztán
3629 Haza | Remek tanulság, lángolj és lobogj!~Ezt írja költõ, ezt hirdesse
3630 Szabad| kopár hadat talán?~Lelkek lobognak körülöttem... s népek~Fognak
3631 Haza | EGY LOBOGÓ SZALAGJÁRA.~Végtelen kín
3632 Szabad| körbe állnak,~S a szabadság lobogóját~Bús gyönyörrel átkarolják!...~
3633 Szabad| hangos szóval,~Hol küzdtek a lobogóval.~Rámerengnek, sírva nézik,~
3634 Szabad| a halál.~Hantjok fölött lobor gyanánt csak multjuk~S bús
3635 Margit| vadat.~És elõttem - míg lobot vet~Lelkemben a szenvedély -~
3636 1 | Megrendül a tó,~Percig remeg...~Loccsannak a partok~Álomszerüleg...~
3637 Ember | az előszobákban,~Titeket lökdösne minden inas bátran,~És ha
3638 CorCor| szûk, kis ablak annyi fényt lövell ki,~Mint hogyha onnan kelne
3639 Ember | ám!~Egész áldott nap ott lóg a nyakadban~A puffadt, köpcös,
3640 1 | Sajnálom sorsát! Nincsen lombja, ága,~Számára nem nyit a
3641 1 | kérges õsi fa;~Reszketeg lombjával úgy áll köztük éppen,~Mint
3642 Margit| irigyek... sõt áldanak, tudom,~Lombkarjaikkal, mikor így sóhajtok:~Szeressük
3643 Finale| minden!...~Láttál hullni lombot~Rohanó folyóra~Hervadozó
3644 Finale| is,~Hogy összekulcsolt, lomha kézzel~Ott kell hevernem
3645 Szabad| rengetegjét~Hogy barmok jármát lomhán öltse fel, -~Légy büszke
3646 Ember | dicsõnek látod, -~S koldulni, lopni küldenéd~Nõd, gyermeked,
3647 Szabad| bámulni?... És e bú~Miért lopódzik arcocskádra? Mért vagy~Ily
3648 Szabad| keveréke~Tolong, kereng a lõpor-ködös égre...~Ha minden ón, mint
3649 1 | gyászkocsi megjött. Lassu lovak~Mennek ki döcögve véle.~
3650 1 | még,~Hajtunk kocsit, négy lóval, peckesen.~És holnap már
3651 1 | s minden bitófa. Minden~Lovász és hóhér.~ Nagy csodálkozás.~„
3652 1 | mert~Taksálni asszonyt és lovat csak õ tud.~De nemcsak turfon:
3653 Margit| énekelted hosszan~A Santa Lúciát.~S a tenger vitte hangod,~
3654 Finale| országok királya:~Szennyes lyukakban múlik el~A legszebb földi
3655 Ember | D. O. M.~- 1889. -~Állott volna
3656 Margit| elvész édes sóhajod,~Mint a madár-hang erdõk viharában!~
3657 Szabad| Édes tavaszhoz szokott madár-raj~Ivott belõled, ha jött,
3658 Margit| ezer fészekbõl~Az üdvösség madara!~Minden percünk úgy hullott
3659 Margit| csak fészke vonzza a hû madarat!~Ott, hol jóság, szépség
3660 Haza | találom én meg?”~„ „Megmondom, madárkám! Majd ha látsz egy helyet,~
3661 Szabad| Szomszédunk kertjében a szökött madárkát.~Feje holtan csüngött egy
3662 Szabad| minden rám nézõ virágra,~Madárt köszöntök, forrásból merek,~
3663 1 | rögre,~Mely millió parányi mag törekvõ~Létét takarja. Egy
3664 1 | Dadogja a pap szavai után~S magába szállva megkisérti százszor~
3665 Finale| Alkotó,~Te bölcs, te jó,~Magadról mindig hallgató!~Érzem,
3666 Haza | zsarnoki szeszéllyel,~Inkább a magáét osztogatta széjjel,~Mint
3667 Margit| ilyen korán vett tégedet magához~S ott fenn jó a dolgod?~
3668 Margit| hányszor megvéreztem,~Mert magamat fékezni nem tudám!~Hol tömjénezni
3669 Margit| fonnyad sok, sok szerelem,~A magamét virágzásban lelem,~S úgy
3670 CorCor| könnyûm a világ,~Tudtam magammal bírni...~De itt szemem kiárad.
3671 Finale| sokaság közt járva-kelve,~Magamnak e dalt suttogám:~Az emberek
3672 Margit| bár hervadt, nem doblak el magamtól,~Nem hagylak durván eltaposni,
3673 Margit| Elrejtett fészke, - e derûlt magány~Nekem vigasz, gyönyör.~Csak
3674 Szabad| Megyek ki a mezõre~S erdõk magányit vígan bolygom át;~Mosolygok
3675 Margit| Szabadságot, békét jelent magányom,~Ami kivûl van: lármás,
3676 CorCor| Megfordul. És egy fejjel magasabb~Üzõinél. S mint villám,
3677 Margit| Isten veletek dalok!~Mint a magasban megsebzett pacsirta:~Lehullok
3678 Margit| örök étheren.~De mint a kék magasból~- Ha röpte véget ér -~A
3679 Margit| görbedj le mélyen, hogy vihesd magasra,~Mert gyûlölik a fönhordott
3680 CorCor| Ahol a hizelgés nagy urat magasztal,~S hitvány jókedv zaja tölti
3681 Margit| Szívem is, dalom is~Téged magasztaljon!~IV.~HOGYHA EZT A...~Hogyha
3682 Ember | módfelett,~És fajtádat fönnen magasztalom!~Nagyúri sikknek ellentéte
3683 CorCor| ifjak, vének!...~Ó vigyétek~Magatokkal e fohászt!~S a komor Kalváriáról~
3684 1 | Soha el ne ûzze a szegényt magától,~Hogyha enyhülésért hozzá
3685 Szabad| Suhint a bárd, recseg-ropog a máglya.~Irtózatos, vad bosszút
3686 Szabad| több forradalom!~A lázadók máglyán, karón, kereszten!”~ *~S
3687 Ember | Mégis csak ti ültök a fénylő magosban!~Pedig hogyha érdem és nem
3688 CorCor| grófok, bárók kapkodták magukra~A forgós kucsmát, bársonyos
3689 Szabad| felõl!...” - Nos, elviszünk magunkkal,~Párisba jer, kis savoyard
3690 1 | Arcod láza~Mondhatom jól magyarázza~E silány dalt! Hah! parázna!~
3691 Haza | üres szó ez a három,~Míg a magyarban lélek lángja ég:~Haza, szabadság
3692 Haza | Hatalmas, szép nyelv,~Magyarnak nyelve!~Maradj örökké~Nagy
3693 Haza | vittem, magyaroknak adtam.~Magyarok koszorút fonnak szakadatlan,~
3694 Haza | AZ AMERIKAI MAGYAROKHOZ.~- 1901. -~Nos patriam fugimus.~
3695 Haza | nemzetnek!~Magyar földre vittem, magyaroknak adtam.~Magyarok koszorút
3696 Haza | mart!~Soha föl nem támad Magyarország népe,~Ha te akkor nem vetsz
3697 Finale| bús, üres ábrándozás?~A mai ember hivatása más:~Szerezni
3698 CorCor| született az Úr.~Tüdõbe, májba egy hõs kéz se szúr.~Ma
3699 Szabad| drágább! Nincs rajt’ egy mákszem hiba!~Mondd, mit kivánsz?
3700 Margit| Zárva marad ez a szem.~Ha mamácska könnye, jajja,~Szívrepesztõ
3701 Szabad| milyen hiú~Lesz rád a nõm, mamád, a bankár lánya,~Ha sétáltat,
3702 Haza | édesebb,~Az a szabadság elsõ mámora!~Hõbb, lelkesebb, mint akkor
3703 Szabad| Édenbe jutsz! - Fejed mámorba szédűl,~Annyi jutalmat kapsz
3704 Haza | fuvalom!~Remegve, égve, mámorral tele~Omlik az édes honi
3705 Haza | gyûltek~S a gyönyört, a mámort itták szabadon.~Aljas napi
3706 Szabad| esett mind hosszú harc után.~Manasszes, Gád, a Sámuel fia,~És Úziel,
3707 1 | Illatterhes, langyos éjjel~Mandolin-hang árad széjjel,~S tele vággyal,
3708 Szabad| halál,~Tép, szakgat, öl, mar, sujt akit talál,~S hevernek
3709 CorCor| apró cifraságot.~Ezek közé már-már betérni vágyott...~De mégse!...
3710 CorCor| kezdik~A gyilkolást... de mára felfüggesztik.~Illõ dolog:
3711 1 | botját, azután fölállott.~Maradásra kértem, szóltam hozzá lágyan:~„
3712 1 | utolsó füzértánc hervadt maradéki~Koszorúként függnek ravatalán.~
3713 CorCor| méltó hozzánk s percig sem maradhat~A názáreti kaszinónak tagja!~
3714 1 | itélet-hirdetés!~Az ismétlések nem maradnak el,~És akkor majd - bérletszünetben
3715 Margit| képe integet.~Engedj itt maradnom! Én nem vágyom el!~Könnyét
3716 Ember | Magadra hagynak s mégse maradsz magad.~Lesz társaságod.
3717 1 | tagodban láz és sorvadás!~Maradtál volna, mint én, a homokban,~
3718 CorCor| szaladtak... s én magam maradtam.~Ó játszatok csak, kedves
3719 Haza | S a csüggedt vándort így marasztja meg:~„Bohó madár! Nem kínoz
3720 Szabad| MARATHON ELŐTT.~- Csatadal. -~Szólok
3721 Szabad| test-halomból.~Ugatva, bõgve marcangolja szét~A fetrengõk imádkozó
3722 Margit| írni hévvel,~Síkra szállni Margit-névvel~Jó poéták versenyén,~Aki
3723 CorCor| Kalváriáról~Hozzatok hírt Máriáról,~S ama fáról~Üdvözítõ kínokat!~
3724 Haza | ellenséged!~Megállhattál markolható vas ellen,~De össze-zúz
3725 CorCor| el, hû õrök, a gonoszt!~Markolja meg húsz és harminc kötözze,~
3726 Ember | kell elenyészni~Bűn nélkül, maró inségben,~Évről-évre a teremtés~
3727 Haza | Tömörebb a láncnál, mely húsába mart!~Soha föl nem támad Magyarország
3728 Szabad| alá foly: - -~Mint vérbe mártott óriási zászló,~Úgy leng
3729 Szabad| dõl, reped, omlik.~Cifra márvány pattog, bomlik.~- „ „Uram,
3730 1 | palotákba,~Színarannyal festve, márványkõbõl vágva.~Elbolyongtam, ó föld,
3731 1 | hirdetem!~Fél perc alatt más-más világba térek.~Egy röpke
3732 1 | bérletszünetben adjuk!”~Szakasztott mása annak, amikor~A pénztáros
3733 1 | nézi benne halvány képe mását,~Mint fonnyadó nõ bája hervadását...~
3734 CorCor| hogy menjek utánad!~Legyen másé minden: hatalom, dicsõség,~
3735 Szabad| Rablánc nem jön a kezemre!~Ha máshol nincs: a halálban~Függetlenség,
3736 Ember | ragadja,~És egyik sír a másikának adja.~Halottak nyelvén valamennyi
3737 CorCor| egyszer semmivé lett.~A másiké: feltámadás,~Örök, termékeny
3738 1 | legmagasabb kegy~Meg nem másítván e határzatot,~A végrehajtást
3739 1 | örökké~Epeszt a vágy, - de én máskép teszem.~Én cirpelek sorvasztó
3740 CorCor| fia, szeretsz-e engemet?~Másodszor is szólott: Bársonyban,
3741 Finale| Késmárk. 1900.~ ~ ~ ~ ~ ~ * Másodszülött fiam, Gábor, 1886. december
3742 Margit| kígyó-harapás.~Csalódtam sokszor másokban, magamban,~De benned mindazt
3743 Ember | könnyeket nem hullatott...~Mert másokért nem szenvedett,~Nem hitt,
3744 Margit| pillantásom, -~Hogy a mindig máson~Rágódó irigység: mosolyogni
3745 Ember | Hallgat az ember, soha semmi másra -:~Majd én is vágyom a föltámadásra!~
3746 Ember | Se koszorú, se lámpa,~Egy mécs se jut szegénynek.~Bolygó
3747 CorCor| Meggyujtom én!... Mint apró mécseket~Tûzöm fel rá tömérdek csillagom!~
3748 Haza | épitett,~Mint száz meg száz év meddõ hosszusága,~Ha lelket nem
3749 Szabad| vége! Kiszáradt! Vége!~Csak medre van meg, - bús, néma kör,~
3750 Finale| Azt a nagy hatalmat, mely megadta nékem~ Múló földi álmom.~
3751 CorCor| Kétkedése, zord tudása:~Megalázva~Tûnik el már, mint a köd.~
3752 Haza | feltámadás!~II.~Minden napot megáldjon a teremtõ,~Melyben nem ér
3753 Haza | Amíg világ áll!~S legyen megáldott~Az is, ki téged~Ajkára vesz
3754 1 | Csak a „kivégzés” nincs megállapítva~Percek szerint. Nem tudja
3755 Haza | müveltség lesz az ellenséged!~Megállhattál markolható vas ellen,~De
3756 1 | ellenébe, hogy~Nem ájul el! Megállja a sarat!~Higyjétek el, praxis
3757 1 | Helyes! - Gyerünk! - Megálljunk! - Fogadok, hogy~Elájul...! -
3758 Finale| Becsvágyó munkám láza közben~Megállók néha tétlenûl.~Nézem sokáig
3759 1 | A szomoru vándor csak megállt elõttem.~„Nos” - szólottam
3760 Szabad| bokréta Cézár ünnepén!~Büszkén megállva, ó mi szép az ember,~Porban
3761 1 | engem? Én e szép világot~Megbánás nélkül, bútlan hagyom el.~
3762 Finale| léted végpontjára értél,~Megbánod még, hogy álmodtál s nem
3763 CorCor| vádló pillantást vetett,~S megbánta, hogy világra született!...~
3764 Haza | Nyugot.~Nagy idõk nagy napja! Megbecsüljünk téged,~Mint a legtündöklõbb,
3765 1 | Láttam már a fickót~És megbecsûltem. Nagyszerû gyerek!~Parbleu!
3766 Haza | melyért az Isten mindent megbocsát -~Hogy a szabadság leghûbb
3767 Szabad| sorvadtan vesz el!~Minket megbókol a szerelmes gerle,~S szabadban
3768 1 | élvezett,~Könnyekre lágyult, megbotránkozott,~Elhûlt, fellobbant és az
3769 Ember | parancsra vágó-hídra lép;~Ha megbukik furfang, alávalóság,~És
3770 CorCor| legényt~Imádott híven. S megcsalták szegényt!~Se szégyenét,
3771 Margit| volt ujjáteremtõm,~Mely megcsattant ajkamon!...~Édes csókod,
3772 1 | a tiz éves zsiványt,~S megcsömörlött lelkem halni, halni kivánt!~
3773 Szabad| sír, mi búg, mi zörög ott?~Megcsörren a néma csarnok,~S fölriad
3774 Margit| világon!~De mikor te átölelsz, megcsókolsz,~Mikor otthon együtt vagyok
3775 1 | Boldog kárörömmel egymást megcsufolták~Rátapostak durván gyöngébb
3776 Haza | lesz az, hogyha rátalálok!~Megdacolom érte a közelgõ telet,~S
3777 Finale| élet, gúny és rágalom~Ha megdobál gazúl:~Dicsõ ábrándja egy
3778 Haza | Fészked leverte... kõvel megdobált,~Dalod gúnyolta s gyötrelmedre
3779 Haza | büszke jognak minden vára megdõl:~A te szabadság-szeretõ
3780 Szabad| terheli...!~De hogyha jön, megengedem neki~Hogy hátamon csuszkáljon. -~ „
3781 1 | írt adok sebedre,~Hogy megenyhithessem, hogy meggyógyíthassam!”~„ „
3782 Haza | tesznek...~Ott, ahol az özvegy megenyhíti búját,~Ahová menyasszony
3783 Margit| nyugalmat látok...~Ahol megenyhűl minden földi bánat,~Ahol
3784 1 | virág, mely nedvembõl fakad,~Megér pápákat és királyokat;~Ezerte
3785 Szabad| szép! Trónnál többre méltó:~Megérdemelné, hogy boldog legyen!~Mit
3786 CorCor| õ mindent tud és mindent megért.~Szelíd nézése most csak
3787 Ember | helyesen van, ingyen is megértem,~Hogy elől ragyogjon a valódi
3788 Margit| tündért, aki benned él,~Megértém és szerettem.~S ameddig
3789 Szabad| Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!...”~De zúg a nép, mint
3790 Ember | vonja be.~De bár kiégve, bár megfagyva régen:~A szomorú gömb ott
3791 Finale| tavasszal~Törékeny élted megfogan.~Sarjadsz, virúlsz, amíg
3792 CorCor| hódoló angyal-csoport elõtt.~Megfogja kézen, szól hozzája lágyan~
3793 Margit| kérdezed:~„Szeretsz-e még?” Én megfogom kezed,~És ajkamat ajkadra
3794 CorCor| Ördög, mutasd a képed!~III.~Megfordul. És egy fejjel magasabb~
3795 Ember | vón tele.~Pedig ugyancsak meggörnyedsz bele!~Kivált ha lábad meredekre
3796 Szabad| koszorúcskát hozzatok nekem...~Meggyógyit az!” - Elhozták a virágot,~
3797 1 | Hogy megenyhithessem, hogy meggyógyíthassam!”~„ „Keresem az Istent!” ”
3798 Szabad| Elhozták a virágot,~S meggyógyult tõle. Ott a koszorú~A kis
3799 Margit| futó bolond és kiabáltam~Meggyõzõ hangon: „Pusztuljon a rosz! ~
3800 CorCor| Karácsony-fáúl az egész eget~Meggyujtom én!... Mint apró mécseket~
3801 Szabad| Minthogyha múltján álmodozva~Meghajlanék az emlékek sulyától!~Tépett
3802 Szabad| helyen,~S ti én elõttem meghajoljatok:~Ez itt a törvény és ez
3803 Margit| Míg szép fejed szelíden meghajolt.~Ó kedvesem! E bûbájos pirosság~
3804 1 | Köszöntik egymást, mélyen meghajolva,~Szűz tisztaságban, egy
3805 Szabad| tetszik, mintha szenderegve~Meghajtaná fáradt fejét.~Csicsergõ
3806 Finale| zord szülõ:~Akkor talán meghajthatom~Elõtte én is a fejem!~ Akkor
3807 Szabad| törvény: akarom!~Cézár elõtt meghajtom a fejem,~És õ segít, hogy
3808 1 | TEMETÉSE.~- 1886. -~S a halál, meghajtva magát, oda lépett,~Zörgött
3809 Margit| mosolyogni lásson!~Nem tudnálak meghálálni téged,~Hogyha folyvást áldanám
3810 Margit| ALBUMÁBA.~- 1895. -~I.~Ha meghalnál, vagy többé nem szeretnél,~
3811 Szabad| gyenge alkatú!~Vigyázz, mert meghalsz!” - Ah! úgy érzem én is! -~
3812 Szabad| Tizenhat város, millió sereg~Meghóditott országok, tengerek:~Mind,
3813 Haza | bujdosókat vállaira vette,~S meghordozta büszkén Kelet és Nyugot.~
3814 Szabad| plusquam-szemtelenség~Hogy szamarat megillessen a fenség!~Vezessen kormányt,
3815 Ember | szerelem,~Vágy és öröm... édes megindulás,~Szent érzések túláradtán
3816 Margit| IN AETERNUM.~Amit megírtam sok, sok év előtt,~Látom,
3817 Margit| velem!~Nem rémit az, ami megírva áll~Rejtett jövõnkben. Mert
3818 CorCor| egy-két csipetnyi port,~Aztán megitta ádáz szenvedéllyel.~Évácska
3819 1 | feszületkét.~A gyászkocsi megjött. Lassu lovak~Mennek ki döcögve
3820 Haza | közelgõ telet,~S hamarabb megjövök, kedves tavasz, veled!~Dalt
3821 Margit| Csap felém egy gondolat.~Megkap egy bús, édes érzés,~Hogy
3822 CorCor| szaglász, mind rohan,~Hogy megkerítse a merész vadat.~Pezsegve,
3823 Szabad| szemén:~„Ha életed most megkimélem én,~Makacs bolondok hírmondója:
3824 Margit| simább folyásu légyen,~Hogy megkiméljen mindenféle rosz, ~Tanácsom
3825 1 | szavai után~S magába szállva megkisérti százszor~A jólesõ, erõt
3826 Margit| Sorsa el volt döntve rég.~Megkivánta, elszerette~Tõlünk a hatalmas
3827 Szabad| Azonnal megtudod, ki õ!~Megkorbácsoltat mint egy rossz kutyát!~Korbácsütés
3828 CorCor| hibám.~De szörnyen, szörnyen meglakoltam ám!~Annyit szenvedtem, annyit
3829 Finale| annyi más~Hatalmas lángész: meglapúlt~Szelíden a halál elõtt...~
3830 Margit| ne légy rosz lelkü, dõre,~Meglásd, jutalmat minden óra hoz,~
3831 Haza | kell az óceánon át,~Hogy megláthassak egy távol hazát!” ”~...Csillag
3832 CorCor| ahonnan jõ a fény...~S meglátják Jézust, akit úgy kerestek,~
3833 Ember | Bolygó tüzek részvétbõl~Meglátogatják lopva.~Ott táncolnak felette,~
3834 Margit| 1881. -~Még mielõtt megláttalak,~Ismertelek már régen:~Ha
3835 1 | Igy szólnak sorra. - Meglebbenti szárnyát~A bágyadt lepke
3836 1 | arcát~Kivétel nélkül lágyan meglegyinti~A bérmálás kegyes jeléül -~ - „
3837 Finale| gyöngédebb ég: itt a folt~ Örökké megmarad!~Egy szó elég!... És húnyni
3838 Margit| viharát.~Bántott az ember és megmart a végzet,~De nem tudott
3839 Haza | Hol találom én meg?”~„ „Megmondom, madárkám! Majd ha látsz
3840 Szabad| könnyel~Táplálva téged, megmosta itt.~Pásztor leányka, amint
3841 Szabad| vérzik irgalmatlanul...~De megmutattam: én vagyok az úr!~Törvényt
3842 Margit| fejem;~A kényes szerencsét~Megnem süvegelem!~Hízelgést ha
3843 Margit| Mentünkben majd kiváncsian megnéznek~A madarak s a kékszemû virág,~
3844 Margit| FIAMNAK.~- 1886. -~Megnõsz te is, ha Isten úgy akarja,~
3845 1 | támadt~S a részvét forrását megnyitotta bennem.~Oda lépett hozzám: „
3846 Margit| helyett~Inkább vigasztal, megnyugtat, szeret,~Mint õ, a kedves,
3847 Finale| MEGNYUGVÁS.~- 1888. -~ Meg van írva
3848 Finale| Érezzem ujra át~A hangtalan, megnyugvó hervadásnak~Szelíd, szent
3849 Margit| a végzet,~De nem tudott megölni a csapás,~Mert csókjaidtól
3850 1 | egy vékony lábu szöcske.~„Megölt a mámor! Látod, kedvesem,~
3851 1 | Hordott csecsemõjét gonoszúl megölte.~Láttam az apát is, könnyemen
3852 Margit| az összes hiuságod,~Hogy megõrizd boldog pillantásom, -~Hogy
3853 Ember | csapások érték, hogy csaknem megőrült!~Mért szenvedett így, hogyha
3854 Margit| Döntve mindent, ami gát,~Hogy megosszam milliókkal~Elveim diadalát.~
3855 Szabad| téli szól~S hálából, hogy megóvja, néki~A szabad erdõkrõl
3856 Margit| Hagyom, hogy ott mindaddig megpihenjen,~Míg ajakán elszûnik a panasz...~
3857 1 | Oda lépett hozzám: „Engedj megpihennem!”~Nyájas szemmel néztem
3858 CorCor| egy-egy puszta kõre,~És ha megpihenni még ottan se hagynak:~Leszek
3859 Finale| Szerezni pénzt, hatalmat megragadni,~Erõs munkában élni, tenni,
3860 1 | sohajja szakadozva szállott.~Megragadta botját, azután fölállott.~
3861 Margit| Arannyal vagy gyémánttal~Legyen megrakva bár.~Arany s gyémánttal
3862 1 | Rázkódik alatta~Minden virág.~Megrendül a tó,~Percig remeg...~Loccsannak
3863 Szabad| a kastély fala, tornya,~Megrengeti a tivornya,~Van kelete lánynak,
3864 1 | Hangzatival.~Egy pillanatra~Megreszket az ág,~Rázkódik alatta~Minden
3865 1 | egy komor,~Sivár tekintet megrögzött dacával~Búcsúzik ember-társitól. -
3866 Szabad| Míg minden bordád szörnyen megropog,~S kisímul ujra durcás homlokod!...”~
3867 CorCor| kevélyen.~De itt térdem megroskad. Itt~A porba hajlok mélyen!...~
3868 Szabad| az, hogyha rosz kedvükben~Megrúgnak néha? Csigavér!~Utálatos
3869 Haza | éljen!”~Késõbb, a bukásban, megsiratta gyászunk,~S várta szívrepesve
3870 1 | mindent, ami benne volt,~De megszánván a pelyhes sippegõket,~A
3871 Szabad| asztok,~Mégis nekem milljókat megszavaztok!~Minek nekem e falka millió?~
3872 Szabad| volt jelvénye hajdan,~Most megszelídült mód felett:~Viharvert, bujdosó
3873 Margit| érted remeg!~Mikor te engem megszerettél,~Meg is váltottál engemet!...~
3874 1 | de onnan~Többé nem lép a megszokott világ~Kedves porába, bársonyos
3875 Szabad| kereszten!”~ *~S a századik megszólal: Ujra kezdem!~
3876 1 | ember-csoportokat.~Ugy tetszik, mintha megszólítanák.~A gyóntató pap karját nyújtaná~
3877 1 | szívszakadásig,~Míg elapadt, megszünt a lehellet.~„Itt a szünóra!
3878 Szabad| És három nap mulva végre megtalálták~Szomszédunk kertjében a
3879 Margit| magamban,~De benned mindazt megtaláltam én,~Amit merész és ragyogó
3880 Finale| szépnek is találja, -~Kit megtanít e rímes semmiség,~Hogy a
3881 Margit| könyörgés, buzgó hála jön.~Megtanítom rá, hogy nyiljék mennybe
3882 Margit| mely ûzi a bukottakat!~Megtanultam én is - volt idõm elég -~
3883 Haza | a nap tanított,~Követed, megtartod, szép magyar hazám!~Mert
3884 Haza | kik érte küzdenek,~S mind megtegyem, egészen a halálig,~Ami
3885 Szabad| hidegben.~Puha tollacskáit megtépte a szellõ,~Rideg õsz fuvalma,
3886 Szabad| nem Brútus ivadéka,~Ha megteszed: helóták fattya vagy,~Anyád
3887 Margit| még jobb tán, ha nyiltan megtöröd;~Igenre, nemre gyakorold
3888 Szabad| lengett eleinte...~De rablelke megtört bágyadtan, ijedten~Az éhség
3889 Finale| meg a madár~ Ha szárnyait megtörték.~A pillangó tovább röpûl,~
3890 Haza | értenek már,~Vagy nem hisznek, megtörtént a csoda:~Nem volt különbség
3891 CorCor| Ti minden sértést vérrel megtoroltok, -~De én... én tûrtem! S
3892 1 | Halva!~Becsületem megtorolva,~Több gyönyört kebled nem
3893 Szabad| parányi~Nevetlen férget megtudhasson látni...~És vállamat örök
3894 Szabad| Vakmerõ!~ Reszkess! Azonnal megtudod, ki õ!~Megkorbácsoltat mint
3895 1 | mellett rongyos koldusok.~Megûlnek ott szép csöndesen:~Csavargó
3896 Haza | Róma rabszolgái egy napot megûltek~Lánctalan vígsággal; lakomára
3897 Margit| mindazt visszavágyom,~Amit meguntam régesrég e földön.~Szabadságot,
3898 Haza | halálnál,~Mert új életre, megváltásra vitt!~Remek tanulság, lángolj
3899 1 | vigasztalás.~Suttog fülébe megváltást, reményt,~Irgalmasságot. „
3900 CorCor| Hatalmas latrok dísztere,~Megváltók Golgotája!~Lator-faj sorsa:
3901 Haza | Jézus müvelte és ezt~Másik megváltónk: a honszeretet!~Szép március!
3902 Haza | az, aki egykor bennünket megváltott:~Soha még szabadság nem
3903 CorCor| azt a pillanatot,~Melyben megváltottad az emberiséget -~Názáreti
3904 Haza | mocsoknak egy paránya sem.~Megváltozott, mint egy varázsütésre~Az
3905 Haza | uralomra hágott,~Hogy vérével megváltsa a világot.~E nagy napon
3906 CorCor| lettem!~Ó Golgotám! Semhogy megváltsalak~Egymásra éhes, bõsz ember-salak:~
3907 1 | üdvözöllek, testvér!~Megvan-e az Isten, akit úgy kerestél?”~
3908 Szabad| annyi van, hogy angyalostúl~Megvásárolhatná a hét eget!...~Nos, vágsz-e
3909 1 | kincsét~Amellyel mindent megvehetni vél.~S a hadvezért, kit
3910 Margit| E balga fõt én hányszor megvéreztem,~Mert magamat fékezni nem
3911 Margit| nyujtottál kezet.~Mint akit megvert gonosz báj,~Úgy ült rajtam
3912 1 | ellenálló~Társát leszidta és megverte csúful...~- „Átadom Önt
3913 Margit| az utca-sarkon,~Ibolyáid megveszem,~S valamennyit, valamennyit~
3914 Haza | szemében: eldönt, semmivé tesz!~Megvet, lenéz, nem irgalmaz neked.~
3915 Szabad| szinre, hitvány,~Rád köpni megvetésem!” ”~
3916 CorCor| válaszfalak,~A sok bús, züllött, megvetett alak,~Akik futkosnak tétován
3917 Haza | Gyõzõjét, bakóit nyiltan megvetette,~De a bujdosókat vállaira
3918 Finale| örök ágyát~Én nekem is megveti majd!...~
3919 Margit| értem!~Szeretek mélázni~Megvillámló égen, -~S szebb jövõben
3920 1 | léptekkel a messze világot?” ”~Megvillant a szeme és vonagló szája~
3921 Finale| lesz nekem,~Ha lantom’ néha megzendíthetem!...~Amíg csak élek, hirdetni
3922 Szabad| éjjel...~Mintha fegyver megzörögne,~Pajzs dobogna, vért csörögne!...~
3923 Szabad| S kóró csupán, amit torz méhe költ!~Hozzád esengek, Róma
3924 1 | hölgy, ez a tour az enyém! Mehetünk!~Lebbenjen a tánc, az utolsó!~
3925 Szabad| ajkad~Kényére áll, mint méhnek a virág!~Mit kapnak õk?
3926 1 | MOSOLY.~Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,~Melyben sugár s
3927 Szabad| búcsut int.~Így üldögél, mélán, nyugodtan,~S amint virrasztja
3928 Margit| Imádkozzál értem!~Szeretek mélázni~Megvillámló égen, -~S szebb
3929 Finale| aki lassan, észrevétlen,~Mélázva járt az ember-keverékben,~
3930 CorCor| Komor Kalváriára!~Nyomott mellembõl a fohász~Kitör lángolva,
3931 CorCor| borong.~A pillangó, mely mellettük csapongott,~Épp ugy nem
3932 Finale| remegve;~ A harag villáma,~Mellyel égő lelkem a gonosz nagyságok~
3933 Haza | megvetéssel~Elhagyjon minket - méltatlanokat!~Mert a szabadság ott élhet
3934 Haza | jármunkat széttörted, amikor~Méltatlanúl bánt zsarnok-kény velünk.~
3935 Haza | Oltárra fûzött friss virág~Jer méltóbb helyre: fonjad át~Kilenc
3936 CorCor| hatalom, dicsõség,~Címeres méltóság, cifra úri bõség,~Ünneplõ
3937 Haza | szabadság!~Szabadság, lelkünk méltósága, fénye,~Szabadság, férfiak
3938 Margit| cselekedtem,~Hogy te rád méltóvá lettem,~Tán az Isten szeretett...~
3939 Margit| égre szálló~Borzadva néz a mélybe le:~Úgy nézek én multamra
3940 1 | igazság csúcsa és a szellem mélye!~S mit találtam náluk? Hitvány,
3941 Szabad| felriad,~És haragos borúba mélyed el!...~ *~ Kürt búg s rögtön
3942 Haza | búja végtelen...~Fohász, a mélyek mélyibõl:~Értük szakadjon
3943 Margit| Nézhetjük, mert szívünk mélyén~Nem hervad a szerelem!~Lelkem
3944 Haza | mely fényt vet te rád,~S melyért az Isten mindent megbocsát -~
3945 Margit| szebb gyöngyöd~Hullámod mélyiben:~Ne irigyeld meg, tenger,~
3946 1 | nem itéletet.~Most majd a mélység nyüzsgõ csoportja~Mond véleményt
3947 Haza | patkói:~Kérlek, irgalomból,~Mélységes síromból~Vájjatok ki engem,~
3948 CorCor| Harangzúgás közt mentek, mendegéltek.~Város nem látott még ilyen
3949 1 | a templomokban,~Zárdák menedékén - ott rejtõzik, ott van,~
3950 Szabad| nem találván többé biztos menedéket:~Hitvesem kis ujján ért
3951 1 | Hogyha enyhülésért hozzá menekûl.~Nagyságát az ember, mint
3952 CorCor| elmerengve~Nézek, nézek a menetre,~S a keresztre,~Mely szelíden
3953 CorCor| tele,~Az van fölirva: Árvák menhelye.~És közepett’ a félénk,
3954 Szabad| lóra,~Akinek nincs: gyalog menjen~Nagy, dicsõ találkozóra!~
3955 Ember | én a népet szeretem!~Csak menjenek elõre mind,~Soron kivûl,
3956 Szabad| százszor annyi volna:~Még több menne a pokolba!~Tigristõl se
3957 Margit| Megtanítom rá, hogy nyiljék mennybe út,~Angyalok pajtását, a
3958 Haza | Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,~ S dörögni úgy tudsz,
3959 CorCor| homlokára!~Bírói széken mennydörög~Mint egy félisten. Intõ~
3960 Margit| lennék.~Imádságos ajkaidról~A mennyekbe mennék.~Hogyha fa lehetnék,~
3961 CorCor| Isten, ki fönn a fényes mennyet lakja:~Idáig ment!... Csak
3962 Szabad| bennünket megse’ lát!...~Ó élve mennyit sírtál, szivednek mélyibõl!~
3963 Margit| Angyal-társaidat~Látogatni mentél...~S míg te rózsa-ajkkal~
3964 Margit| fertõkön át,~Mert rám hintette mentõ sugarát~Kis csillagom: a
3965 Szabad| szõnyegét, mit Isten keze szõtt.~Mentükben õket rózsák üdvözölték~S
3966 Margit| egymást, kedves Margitom!~Mentünkben majd kiváncsian megnéznek~
3967 Szabad| CATULLUS DALA~MENYASSZONYÁHOZ.~- 1881. -~A csattogó réz
3968 1 | Tréfás jogász. A karcsu, szép menyasszonyt~Oltár elõtt magának pörli
3969 Szabad| szív igazán szeret.~Láttam menyekzõt én is!... Át a réten~Rozzant
3970 Ember | meggörnyedsz bele!~Kivált ha lábad meredekre hág.~Igy fáradsz folyvást,
3971 Szabad| de hiába lestük.~Szomorún meredt ránk, ajtócskája nyitva,~
3972 Haza | fiára,~Agg Szokrateszre méreg-poharat!~E hiuság visz a Kalváriára,~
3973 Szabad| Madárt köszöntök, forrásból merek,~Amíg elérem a legelsõ kunyhót~
3974 Margit| S imára kulcsolt kézzel~Mereng a tengerész.~II.~AZÉRT,
3975 1 | le. A nábob ujját akkor~Mereszti meg, mikor számlálja kincsét~
3976 Ember | Csak klasszikus vers ünnepi mérete~Illik tehozzád ó nemes,
3977 Haza | viszálya,~Irígy gyülölség, mérges bosszu, vád!~Szeressétek
3978 Margit| csókjaidtól elvesztette mérgét,~Mint bûvös írtól kígyó-harapás.~
3979 Szabad| bujdosó bogár,~S nincs annyi mérgük, hogy tovább leheljék~A
3980 1 | durva, aljas~És kellemetlen. Merne csak belépni~A kóbor inség
3981 CorCor| világra.~Még új nekik. A föld merõ gyönyör.~Igy száll a méh
3982 Szabad| kisérete, -~Előtte nyargal egy mértföldnyire.~Mit! hát te búsulsz, vén,
3983 Margit| egymást, kedves Margitom!~Mesélek majd multam sok bánatáról,~
3984 Szabad| Egyszer - barátim, halljatok mesét -~Krampusz király elveszti
3985 1 | kezdett futni, futni, be a messzeségbe.~Harsány, búgó hangja visszacsengett
3986 Margit| A másik tőlünk roppant messzeségben.~De kárpótlásul itt vagy
3987 Haza | Jön vissza híven roppant messzeségbõl,~Nem tartja vissza semmiféle
3988 Finale| nézik,~Mint hajó-töröttek~Messzi tengeren~Nézik a partot.~
3989 1 | szorongva zúgnak,~Jelentik messzirûl.~De a vihar csak rejtve,
3990 Haza | magasba rád!~Tõled tanultuk, mester, hogy szeressük~Forrón e
3991 Margit| Mint hû barátom, gyöngéd mesterem.~A büszke rózsa gyorsan
3992 CorCor| hitvány!~Hadd nézze drága mesterét~A bánatos tanitvány!...~
3993 CorCor| báránykák, akik mentek vakon~A mészárszékre -: szívem a tiétek!~Hiszen
3994 CorCor| Ki kell golyóznunk azt a mételyest!”~S a közgyülés rádörgi
3995 Margit| Elbájolja lelkemet!~A dicsõség meteór-láng,~Szétpattogva ellobog.~De
3996 CorCor| hagynak:~Leszek vándorlója metszõ éji fagynak,~Forró, vad
3997 Szabad| les!... Ó unott világ!~Míg méz-sovár ajkamnak a te ajkad~Kényére
3998 Szabad| Öltözzél legszebb ünneplő mezedbe,~A legvígabba és legdíszesebbe!~
3999 CorCor| A KALVÁRIÁN.~Ragyogjatok mézes mosolyt~A rang kevély fiára...~
4000 Ember | szét~Hamis próféták ünneplõ mezét.~Nem bélyegez meg - írván
4001 Ember | a virágra rá száll,~Hogy mézet gyûjtsön -: többet ér,~Mint
4002 CorCor| virágra,~Hogy szûzi ajkkal mézét szívja föl.~Mind kacagott.
4003 1 | holló-hajadra,~Vallomásid mézire,~Nyilt egemre: bájaidra,~
4004 Haza | kezd hervadni völgy, liget, mezõ.~De a tavasznak elsõ mosolyára~
4005 Margit| Nefelejccsé válnék:~Zöld mezõben minduntalan~Az utadba állnék.~
4006 Finale| NAPFÉNY A MEZŐN.~A nap benéz az ablakon,~
4007 1 | semmi”~ Lapdát játszottak a mezõn tavasszal~S õ verte mindig
4008 Szabad| Szõnyeg helyett taposták a mezõnek~Friss szõnyegét, mit Isten
4009 Finale| nyakra-főre~A szomszédos mezőre!~Vidám pacsirta már dalol.~
4010 Margit| senkitõl,~Csak szenvedett miatta.~De én a tündért, aki ott~
4011 Margit| támad,~Kacagok, ha látom~Mídász unokáit~Állani a gáton!~
4012 Haza | könnyebb feladat,~Mint a miénk. Mert õ csak nyers tömeg,~
|