1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
4013 Szabad| Néz a homályban széjjel.~„Miféle sírás? Hollá?”... Semmi
4014 CorCor| hetedik menyország magasában,~Mig százezer napként ragyog
4015 CorCor| pointe d’honneurje nincsen:~Mihaszna fráter, emberek salakja,~
4016 Ember | Mint a kártya-hősök!~Kéjenc mihasznák - ifjak és idősök! -~Ecartés,
4017 Margit| szállnak, mint a rózsás felhõk,~Miket a hajnal friss fuvalma ûz,~
4018 Ember | kilobbansz~S hulládon férgek milliói rágnak -~Mondd: érdemes
4019 Ember | Aki szerette a világot~És milliókért élni vágyott -:~Ne féljen!...
4020 Margit| ami gát,~Hogy megosszam milliókkal~Elveim diadalát.~S mégis -
4021 Ember | külömb.~A néma csöndben millióknak~Lelke beszél a te szellemeddel!~
4022 CorCor| Azt mondtam: szeress!~A milliós, állandó hadsereg,~A nagy
4023 1 | csarnokába;~Állok magam, de milljók érdekében,~Az ember-hadnak
4024 Szabad| éheztek, asztok,~Mégis nekem milljókat megszavaztok!~Minek nekem
4025 Margit| védtelen,~Az vendég lesz minálunk.~Enyhítni szomját, üdítõ~
4026 Margit| világ~Sok üres kegyence mind-magasbra hág;~Ismerem a gõgöt, mely
4027 Margit| bánatát.~Hagyom, hogy ott mindaddig megpihenjen,~Míg ajakán
4028 Margit| térdelnek rongyos kis fiúk,~Elém mindannyian,~És fázik és sír valamennyi
4029 Haza | porladásom!~Hurcoljatok tova,~Mindegy akárhova,~Csak ott ne hagyjatok!~
4030 CorCor| tündöklõ, hófehér ruhában,~Mindegyik karján egy koldus-gyerek.~
4031 Szabad| nagy csoportba,~Tapogatja mindegyiket...~- „Nem halljátok?...
4032 1 | között~És szent kezével mindegyiknek arcát~Kivétel nélkül lágyan
4033 Finale| vegyek...~S ha itt az ősz, és mindenemtől,~Amit szerettem, válni kell:~
4034 1 | de kissé nyers legény:~Mindenhová föltett kalappal~Kopogtatás
4035 Margit| Nem kérek semmit. Mert mindenkinél~Elégedettebb, gazdagabb
4036 Ember | régi sebem hogy’ éget!”~„ „Mindennek vége!” ” szól a társ.~„ „
4037 Finale| Tovább él a szerelem is~ Mert mindennél nagyobb, -~De többé nem
4038 Haza | nincs vezetõje más!~A mindenségben minden elpihent,~Csak a
4039 1 | nélkül hagyott,~Elmondhatom: mindentudó vagyok!” ”~III.~Ijedten
4040 Ember | hatalmas trónját űli:~Akkor mindez bizonyára~Helyes és jó és
4041 Szabad| suhanva bár -~Álmát zavarja... mindezek miatt~Komor szeszélye néha
4042 CorCor| bûnbánó szerelemnek,~Ki mindezért keresztfán haldokolt -~Én
4043 Szabad| jár~A gaz kölyök! Nosza, mindjár’!~Ki! Utána!...” - Messze
4044 Haza | gyanánt neked.~Mégis te voltál mindnél gazdagabb úr:~Te adtál vissza
4045 Ember | telehintjük könnyel:~Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,~Mért nézi mindezt
4046 Finale| kézzel~Ott kell hevernem mindörökké!~Akkor talán nekem se fáj
4047 Margit| Nefelejccsé válnék:~Zöld mezõben minduntalan~Az utadba állnék.~Ha madár
4048 Margit| Elismerés lebegjen síma szádon~S minél többször mondd: Excellenciád!~
4049 CorCor| néked~Se kormányzóságot, se miniszterséget!~Bár Istentõl jöttem, Isten
4050 Margit| könnyek lassú permetegje,~Minõt boldogság - túláradva -
4051 1 | karjaira vette,~És titkolta mintegy zordon erejét.~Noha óriás
4052 CorCor| menyasszonyát,~Akit szûz mirtus-koszorú fon át,~Úgy fogja Jézus
4053 Haza | Mosolygó, szép menyasszony, add~Mirtusból font koszorudat.~Oltárra
4054 CorCor| szentélyében a hatalmas háznak~Misés papok buzgón hallelujáznak.~
4055 Margit| gyönge fészkét a madár.~Nem! Mitse vallok! Szótlan hordja titkát,~
4056 Finale| játékszernek:~ Úgy bánik mivélünk~A mohó természet. Összetör,
4057 Ember | nincs lélegzete:~Szellő se moccan. Minden éjbe hal.~A bús
4058 Haza | foltja, ámde abban~Nem volt mocsoknak egy paránya sem.~Megváltozott,
4059 Szabad| hajdan,~Most megszelídült mód felett:~Viharvert, bujdosó
4060 Ember | váltó-hiteled.~De én becsüllek mégis módfelett,~És fajtádat fönnen magasztalom!~
4061 Ember | váljunk, temetői röggé?~Legyek módjára röpködjünk a fényben~Pár
4062 CorCor| meg-meg bújtak a kereszt mögött,~Sapkájukat a vérzõ szegre
4063 Szabad| se bántják.~Hátát, fejét moh verte fel.~Rettentõ karmán
4064 1 | henyélve~Kényelmesen élve~Lágy mohaágyba’ -~Koszorút fonogatnak~Tündérek
4065 Finale| játékszernek:~ Úgy bánik mivélünk~A mohó természet. Összetör, ránk
4066 Ember | legutolsó!~Minden bárgyu mondat, minden dadogott szó~Nem
4067 1 | el.~A szónokot legszebb mondatja közben~Suhintja le. A nábob
4068 Margit| jövõbe már.~Van egy oáz, mely mondhatatlanúl szép,~Kietlen síkság környékezze
4069 1 | Donna, reszketsz? Arcod láza~Mondhatom jól magyarázza~E silány
4070 Haza | Fessétek bár sötétre a jövõt,~Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,~
4071 Haza | dûl!~Hogy végóránkig azt mondjuk, amit te:~Igen! Hazádnak
4072 Szabad| nászdalt énekelt...~Falusi pap mondott fejükre áldást,~Esküdtek
4073 Haza | jellem voltál:~Pozõrnek mondtak ó nagy puritán!~A reklám-hõs,
4074 CorCor| alakja.~„Hadd légyen õ is” - mondták a fiúk -~„A názáreti kaszinónak
4075 CorCor| annak.~Amikor hívtalak, mondtál volna nem-et!~Simon, Jóna
4076 1 | Trónját a császár, épp azt mondva ki,~Hogy egy az úr s az
4077 Margit| egen!~Ünneplõ ágyúk zagyva morajánál~Egy vad galamb búgása több
4078 Margit| A tenger csöndes. Halk morajjal~Suttogja el neved,~S ringatja,
4079 Margit| ÖSSZEZÚZOD...~A gályát összezúzod~Morajló tenger-ár,~Arannyal vagy
4080 1 | Mindig erõsebb, hangosabb morajt.~Mozogni lát ember-csoportokat.~
4081 Haza | mezõ.~De a tavasznak elsõ mosolyára~Árván maradt fészkébe vissza-jõ.~
4082 1 | mást nem láttam, csak szép mosolyát.~Rajtam pihent a könny-áztatta
4083 Szabad| vad záporok dacára~Örök mosolyban fürdött ajakad...~Most mindened
4084 Margit| ajkam csókolja föl!~Aztán mosolygasz s mezei virággal~Körül fonod
4085 Szabad| magányit vígan bolygom át;~Mosolygok minden rám nézõ virágra,~
4086 Margit| bájosan türelmest,~A nyájasan mosolygót,~A bajban is vidámat:~Csak
4087 Finale| asszony hűsége~ S egy gyermek mosolyja.~ Éltem és daloltam.~Éreztem
4088 Margit| kipusztult föld felett...~Mosolyodban minden percben~Visszatér
4089 1 | a foltot~Csak piros vér mossa le! -~„Esküszöm holló-hajadra,~
4090 Haza | mind kiszárad,~Hogyha lábát mosta benne.~Efialtes! Vár a persa!~
4091 Szabad| föld remeg, ha egy lépése mozdúl~És kincse annyi van, hogy
4092 1 | önmagának a~Halott nyugalmát - mozdulatlanúl.~Az álom rászállt elgyötört
4093 Finale| Ajkad hiába dörgi:~Egy mozdulattal a halál~Szemét gyanánt söpör
4094 1 | elsõ sorban egy kis hölgy mozog.~Két kisdedóvó, három árvaház,~
4095 1 | erõsebb, hangosabb morajt.~Mozogni lát ember-csoportokat.~Ugy
4096 1 | II.~ Boldogan zsibong~A mûértõ közönség. Boldogok, hogy~
4097 Haza | lett:~Nálunk is! Azt Jézus müvelte és ezt~Másik megváltónk:
4098 Finale| Csodáljam ujra a lángész müvét~Betûben, dalban, kõben;~
4099 Haza | pénzt gazdag nemzetek közt,~Mûhelyben, gyárban, bányák fenekén.~
4100 1 | közt nyájas nagyapa.~Nem mulandó ember -: a szabad természet~
4101 Ember | Könnyzápora, vértengere~Volt a mulatozása...~Az, akinek gonosz nevét~
4102 Szabad| kenyér!~Mily kellemes, könnyû mulatság~Szolgálni a nagy urakat!~
4103 Szabad| szobában majd velünk ebédelsz~S mulattatsz minket!... És milyen hiú~
4104 Ember | temették szépen:~Behantolták mulatva!...~Egy névtelen darab-fa~
4105 Finale| királya:~Szennyes lyukakban múlik el~A legszebb földi pálya!~
4106 Haza | legyen!~Emlékedet fölûl nem mulja más!~Mert te vagy a szabadság,
4107 Finale| nyugodtan,~Oly szent-szelíden múljak el!~
4108 Finale| él hiába!~Ha sok, sok év multával, amikor~Emlékemet belepte
4109 Haza | legdrágább emléket,~Mely a multból intõ például maradt.~Valahányszor
4110 Szabad| fölött lobor gyanánt csak multjuk~S bús híveik kövült fájdalma
4111 Haza | Hazádnak rendületlenûl!~Multunk fölött dicsõn borongva szállasz,~
4112 Szabad| hajsza véget.~És három nap mulva végre megtalálták~Szomszédunk
4113 Ember | Kimondom versben, hogy munkád derék!~Különb vagy százszor,
4114 Haza | kóbor gyermeke~Tûrt, fáradt, munkált s el nem csüggedett,~És
4115 Finale| En-rothadásom illatát!...~ Becsvágyó munkám láza közben~Megállók néha
4116 Haza | tisztelni tudják! Ott, ahol~A munkának van becsületje csak,~S egy
4117 Haza | cimer szerint.~A hû, a munkás, tiszta lelkü ember~Jõjjön
4118 1 | a népet!~Láttam sorvadt munkást, iszonyú csontvázat,~Aki
4119 Ember | kidőlnöd: ujra kezded~Mindíg a munkát, lankadatlanúl!~Ámbár e
4120 1 | nem találok semmi szépet~A Murilló angyalán...!”~- Kit dalolhat?...
4121 CorCor| Megállj, bitang!... Ördög, mutasd a képed!~III.~Megfordul.
4122 Finale| álmában a játékos gyerek.~Mutassak én is a halálos ágyon~Elfáradt
4123 1 | arányosan tagolja~Percekre föl, mutatja a „hetet”:~Utazni fog e
4124 1 | Nem tudja senki, hogy~A mutató ha a hetesre ér~Tovább nem
4125 1 | koncot, mely fölött pereltek.~Mutogatták vígan egymás szennyét, foltját,~
4126 1 | fogadja orvosok, birák,~Irók, mûvészek és a legszakértõbb~Zsoké-klub
4127 1 | Mentem a tudóshoz, mentem a mûvészhez.~Náluk van bizonnyal! Istenileg
4128 Ember | nők körében~Nem kártyázol művészileg. Csak éppen~Dolgozni tudsz.
4129 Haza | kicsi Bodrog és partján a nád!~Ezért kivánnám látni, ujra
4130 1 | Mint kis unokák közt nyájas nagyapa.~Nem mulandó ember -: a
4131 Haza | csekély fajára,~S kis nemzetét nagyobbal váltja fel:~Dúsgazdaggá
4132 Margit| Szerelmemet nem érte hervadás, sõt~Nagyobbra nõtt, mint fejlõ rózsa-fa.~
4133 Margit| feleségem~Imádkozzál értem!~A nagyok pompáját~Kicsinyelve nézem,~
4134 Szabad| vágyom addig én~Boldogtalan nagyokhoz...! -” ”~„Nyarunk haldoklik.
4135 CorCor| Mért imádtok engem?~Én nagyravágyást nem hordtam szivemben!~Ti
4136 1 | száraz fád összes halott nagysága!~Mert többet ér a legkisebb
4137 Haza | újabb század,~Egyre több nagysággal ékesít föl téged,~S élni
4138 Ember | hetvenkedés~Javadra vált: nagyságod most egész!~O gúny!... A
4139 Finale| Mellyel égő lelkem a gonosz nagyságok~ Gőgjét megdobálta.~ Áldott
4140 Haza | emlékezetedbe,~S álmodunk nagyságról a Te napodon!~Az idõ mély
4141 Haza | magyar!~A világ nem látott nagyszerûbb csatákat!~Mint ahogy a villám
4142 Ember | 1897. -~...................Nagyszombat éjszakáján,~Kripták körül,
4143 Szabad| gazdagabb kettõnk közt? Nála sokkal~Dúsabb vagyok!...
4144 1 | Amit kerestem, nem találtam nálok!~Hova menjek? Lábam ingadozva
4145 Haza | hivõ egymás testvére lett:~Nálunk is! Azt Jézus müvelte és
4146 Margit| gyanu, vád;~Lelkem fonnyadt, nap-nap mellett, -~Egy tündérnek
4147 Margit| fölöttünk~Az idõ bús és setét!~Napfényt láttunk a sötétben,~Szép
4148 Szabad| durván rám tipor;~Elmúlok, ha napjaim lejárnak~S lesz belõlem
4149 CorCor| magasában,~Mig százezer napként ragyog a képe:~„Szegény
4150 1 | oszlik, tova lebben.~III.~Ha naplementén elborul a táj~S a tó fölött
4151 CorCor| kél,~Mint balzsamos, halk naplementi szél:~„Báránykák, kik közt
4152 Ember | címeres herék!~Igen, nemes, de naplopó barátom!~Legyen bár benned
4153 Haza | eggyé forrt szíveken!~A napnak is van foltja, ámde abban~
4154 Haza | minden, ami láng.~De hõ napodnak alkonyatja nincs!~Te, március,
4155 Haza | álmodunk nagyságról a Te napodon!~Az idõ mély tenger: a jogos,
4156 Szabad| Kiröpûlt! Elveszett! Napokig kerestük,~Vártuk, visszavártuk,
4157 1 | bérkocsit~Látok robogni napról-napra~Bõsz vágtatással. Belseje~
4158 CorCor| vakitó,~Mint hegytetõn a napsütötte hó.~IV.~S mint võlegény
4159 Haza | gyönyörével,~Mint a tûzimádó a napsugarat!~Legyen a magas hit új feltámadása~
4160 Margit| homályos álom.~Akkor te jöttél, napsugárom,~S fényes, derûlt hajnalra
4161 CorCor| függött a falon,~S egy ócska naptár a nagy asztalon,~Könyvtár
4162 Finale| Szerelmek édessége!~Egy-két napunk van még talán,~És azzal
4163 Szabad| koszorút!...~Rongyos volt nász-ruhája... Semmi ékszer~Nem csillogott
4164 Haza | bõsz felhõt csókolja meg~S nász-táncot jár a föld pora:~Sújtson
4165 Szabad| KIRÁLYOK NÁSZA.~- 1880. -~Harangok búgnak
4166 Szabad| mint a bérelt ódák~Királyok nászát kongva hirdetik.~Vén, durva
4167 Szabad| Ó mennyi pompa e királyi nászban!~A hiuság hogy csillog,
4168 Szabad| mennybolt~S minden pacsirta nászdalt énekelt...~Falusi pap mondott
4169 Szabad| köny.~Nem ment utánuk cifra nászkiséret,~Fejük fölött galambpár
4170 Margit| virágok,~Liljom ad ránk nászpalástot~És ujjongó csalogányok~Éneklik
4171 Margit| ujjongó csalogányok~Éneklik nászunk dalát!~
4172 CorCor| Mikor még Jézus otthon, Názáretben,~Tanulgatott homályban,
4173 Haza | ön-szivébe vág!~Ez ró keresztet Názáreth fiára,~Agg Szokrateszre
4174 1 | vidd!~Mert egy virág, mely nedvembõl fakad,~Megér pápákat és
4175 Margit| hajnalpírja volt!~Ha gondolok rá, nedvesûl az arcom.~Halk permetegként
4176 Margit| 1893. -~Ha virág lehetnék,~Nefelejccsé válnék:~Zöld mezõben minduntalan~
4177 Szabad| pihent.~Te rajtad függött hû nefelejcsek~Beléd mélázó kis kék szeme.~
4178 Szabad| kék szemén, mint harmat nefelejcsen,~Rezgett alá egy fényes,
4179 1 | arcával, len hajával,~Nyilt nefelejts-szemével, aki épp oly~Ártatlan, kedves,
4180 1 | meg, hiu kéjvadász!”~S a negyedik szól: „Ó, szegény barátom!~
4181 1 | a kivégezendõ!~Fogadtok? Negyven aranyat teszek~Húsz ellenében! -
4182 1 | felett.~A pap, a sirásók s néhány rokon~Oda állnak néma körbe.~
4183 CorCor| csoport;~Lemond a szív, nehogy kétségbe essék~S a tört
4184 Margit| jobb vón: ódát~Dedikálnom nékik!...~Édes feleségem~Imádkozzál
4185 Margit| érzem, hogy tán jobb volna nékünk~Nem is élni ezen a világon!~
4186 1 | Szolgáljon hatalmast hízelgés nekûl,~Soha el ne ûzze a szegényt
4187 Szabad| annyi más elõttem;~S majd nélkülem forog tovább e gömb,~Hová
4188 CorCor| hívtalak, mondtál volna nem-et!~Simon, Jóna fia, szeretsz-e
4189 1 | és lovat csak õ tud.~De nemcsak turfon: vesztõhelyen is~
4190 Szabad| savoyard fiú!? -~Beteg vagy nemde? - Hívatják az orvost.~Nagy
4191 Margit| és ragyogó szinekkel~Fest nemesebb vágy és magas remény.~Akkor
4192 Haza | legyen!~Széttörte láncát a nemesi kar,~És a parasztnak adta
4193 Haza | át~Az irgalmast, a jót, nemest,~A tiszteletre érdemest!~
4194 Szabad| forrón!...~Legyen hatása nemesült szavaknak~S jutalma bátor
4195 Ember | legörnyed, amikor~Odaérnek a német határhoz.~Hallják a hírt,
4196 Margit| nyiltan megtöröd;~Igenre, nemre gyakorold be nyelved,~Amint
4197 Finale| szép, erdõs hegyek!~Már nemsokára én is elmegyek,~S többé
4198 Szabad| Források véde! Irgalmas nemtõ!~Kiszáradástól óvd szívemet!~
4199 Finale| az erdõn, ágon ûlve,~Nem némul el, ha jönni lát, -~Én nekem
4200 CorCor| a része.~Megáll a tánc. Némulnak a dalok.~A tündöklõ, kiváncsi
4201 Ember | tehozzád ó nemes, ó szilárd!~Te nemzeteddel pörbe szálltál,~Hogy kiderüljön
4202 Szabad| fejdelem,~- Uralkodó tizenhat nemzeten -~A Dwalagírit látogatni
4203 Haza | néz csekély fajára,~S kis nemzetét nagyobbal váltja fel:~Dúsgazdaggá
4204 Szabad| selymén ezrek szíve-vére:~Nemzeti gyász, vértanuság regéje...~
4205 Haza | Elvittem a javát a magyar nemzetnek!~Magyar földre vittem, magyaroknak
4206 Haza | gyülöl.~Tanulja meg tisztelni nemzetünket,~Népünk elõtt emeljen kalapot.~
4207 Haza | rémes, vad sötétben,~Mikor a nemzõ fergeteg~A bõsz felhõt csókolja
4208 Haza | tisztító tüzében~Kiveszett e népbõl minden rút salak.~Jogokat
4209 Szabad| Szólok hozzád, görög népem, ~A szabadság szent nevében!~
4210 Szabad| néma csend,~És egy hiján a népjog száz bolondja~Békés halott!
4211 Szabad| Cézárnak! Úgy van! Ti pedig~Néprõl beszéltek s oda visz a gõg,~
4212 Szabad| fejedelmi tolla.~ Körûlte népség, a porig hajolva,~S õ nézi
4213 CorCor| kutattam glóriás nyomát,~A néptelen, sötét utcákon át,~De csak
4214 Haza | meg tisztelni nemzetünket,~Népünk elõtt emeljen kalapot.~Testvéri
4215 Szabad| nyögéssel.~Fenn a légben, mintha nessze~Búgna távol, zúgna messze...~
4216 Finale| Halljam lehulló sárga lomb neszét, -~Érezzem ujra át~A hangtalan,
4217 Haza | köszönjük,~Hogy a szép magyar név ujra tündökölt!~Te neked
4218 Margit| Halk morajjal~Suttogja el neved,~S ringatja, mint egy szép
4219 Margit| világnak,~Mint ahányszor nevedet megáldom,~Viruló virágom,~
4220 Szabad| mely rab ifjuságot~Szűl és nevel!... Hitványabb, mint a föld,~
4221 1 | egy körbe. Hallja, hogy~Nevén szólítják és egy szigorú
4222 Szabad| arra, hogy ilyen parányi~Nevetlen férget megtudhasson látni...~
4223 Haza | ordót és címert imádott:~Nevette a te - hiuságodat!~Egy hiuság
4224 Szabad| Krampusz: „Engem Felségnek neveztek,~S elõttem, mint a birkák,
4225 CorCor| minden tisztességes aggja,~És névjegyükre büszkén rájegyezték:~A názáreti
4226 Margit| térdem~Mintha kõbõl volna,~S névtelén sírok közt~Lerogyik a porba!...~
4227 Ember | henye ranggal, cifra ősi névvel,~De a tulajdon igaz érdemével.~
4228 Haza | látom.~Fejüket kidugták, nézegettek máskor,~Mint kiváncsi lányok
4229 CorCor| és mindent megért.~Szelíd nézése most csak egyre száll:~Csak
4230 Finale| szem fog nézni rátok;~Vidám nézésü, kedves, ifju szem,~Mely
4231 Margit| sok bolondon,~Míg szemedbe nézhetek!~Õk nem tudják, mi a béke,~
4232 Finale| én is~Megindult szívvel nézhetem.~Nem fog lenézni a virág,
4233 Margit| Mosolyogva nézd velem;~Nézhetjük, mert szívünk mélyén~Nem
4234 Ember | ének:~Én nyugodtan nem nézhetném~Fönn a fényes, boldog égben~
4235 Margit| ha véled szemben ûlök s nézlek,~Elém lebeg egy szép, de
4236 Margit| minden pince és odú,~És nézne rám rettentõ bánatú~Tömérdek
4237 Szabad| szemed,~Mintha merengve néznéd fönt járó szellemed.~Nem
4238 Haza | törne,~Ezt is nyugodtan néznétek talán?~Nem! Nem! Tudom:
4239 Finale| patak-morajt,~Más szem fog nézni rátok;~Vidám nézésü, kedves,
4240 Szabad| át;~Mosolygok minden rám nézõ virágra,~Madárt köszöntök,
4241 1 | rögöt dobálnak~Irgalmas nézõk, akik éppen~A nyilt sírhoz
4242 1 | megpihennem!”~Nyájas szemmel néztem a sötét emberre:~„ „Ülj
4243 Haza | fájdalommal,~Bús hévvel nézünk a magasba rád!~Tõled tanultuk,
4244 CorCor| hízelegni, hitvány!~Hadd nézze drága mesterét~A bánatos
4245 1 | hajolj ki ablakodra,~Hadd nézzek merengve rád!~Fürteidnek
4246 Haza | érje a fohásza, -~Hogy ne nézzen a szemébe...~Aki szunnyadt
4247 1 | fonálom hordja széjjel.~Úgy nézzetek rám hitvány semmiségek:~
4248 Szabad| azért, hogy elmondhassák;~„Nézzétek! Független! Szabad!?”~Nem!
4249 CorCor| kaptuk! Lépésben halad.~Ni! Most a templom grádicsára
4250 Haza | Tudom, nincs párja vad Niagarának.~Õ a vizek mennydörgõ istene.~
4251 Ember | hitelre öltözködni szépen.~Ah, nimbuszod sincs bájos nők körében~
4252 Ember | koldulni, lopni küldenéd~Nõd, gyermeked, családod!...~
4253 1 | hosszú, nedves, hófehér növények,~Mind zárdában találkozó
4254 1 | titkolta mintegy zordon erejét.~Noha óriás volt, senkit meg nem
4255 Margit| tudom szeretni!~A gyöngéd nõi lelket.~Az irgalomra hajlót,~
4256 Haza | Pajzán, derûs vagy, mint nõink szeme,~ S erõs, szilárd,
4257 Ember | Ah, nimbuszod sincs bájos nők körében~Nem kártyázol művészileg.
4258 Szabad| És milyen hiú~Lesz rád a nõm, mamád, a bankár lánya,~
4259 Szabad| oda kint jár~A gaz kölyök! Nosza, mindjár’!~Ki! Utána!...” -
4260 CorCor| fogja Jézus kézen azt a nõt~A hódoló angyal-csoport
4261 Ember | lankadatlanúl!~Ámbár e nóta nem jut el tehozzád,~Kimondom
4262 Finale| Vidám pacsirta már dalol.~Nótája szól~A tündöklő kékség alól.~
4263 1 | III.~Azután vándor jött, nótát fütyörészve,~Az is ott pihent
4264 Margit| hervadás, sõt~Nagyobbra nõtt, mint fejlõ rózsa-fa.~Nem
4265 1 | Mind zárdában találkozó nővérek:~Köszöntik egymást, mélyen
4266 Ember | Egész áldott nap ott lóg a nyakadban~A puffadt, köpcös, súlyos
4267 Finale| megyek, futok,~Futok ki nyakra-főre~A szomszédos mezőre!~Vidám
4268 Finale| jobbra-balra zúgott a tömeg,~Egy nyalka úr így szólitotta meg:~„
4269 Szabad| misem,~Öntözze még úgy a nyár viharja,~S az õsz bánatja,
4270 Finale| Sarjadsz, virúlsz, amíg nyarad tart,~Pompátlanúl, de boldogan.~
4271 Finale| hasonló mint legyek?~Hogy míg nyaram tart: könnyü kedvvel~Derűt,
4272 Szabad| Boldogtalan nagyokhoz...! -” ”~„Nyarunk haldoklik. Nézz csak szét!...
4273 Szabad| sebtõl tátong vészrongált nyele,~Vívó szabadság fenséges
4274 Margit| Színmézét az okos~Élvezettel nyeli....~Nekem csömört okoz!~
4275 CorCor| nincs s ne legyen számomra!~Nyeljen el a börtön mély, fekete
4276 Margit| Igenre, nemre gyakorold be nyelved,~Amint kivánják a kegyes
4277 Haza | vagy szívben fakad,~ Tõled nyer pompát, színdús szavakat.~
4278 Szabad| hölgyek hófehér kezétűl~Nyersz kincset, rózsát, tapsot!...”~- „ „
4279 Haza | föld pora:~Sújtson le, mint nyíl zápora!~Ahány bakó, ahány
4280 CorCor| ott rendezve. Dárdák és nyilak~Díszes csoportja függött
4281 Szabad| úr, ne bántson!~Szivembe nyílalt... nem tudom, miért! -~„
4282 Haza | idegen országon,~De virág nyílását alig-alig látom.~Fejüket
4283 Szabad| fény:~Ha még virág vagy, nyíljál szabadon, de~Ne légy bokréta
4284 Margit| jön.~Megtanítom rá, hogy nyiljék mennybe út,~Angyalok pajtását,
4285 1 | elkezdené vezetni. Mintha nyilnék~A nagy vasajtó és szemébe
4286 Finale| gyönyöröm!~Hadd lássam ujra a nyiló tavaszt,~A rétet s tarka
4287 1 | vonagló szája~Ily szavakra nyílott: „Hosszú volt a pálya~Amit
4288 CorCor| és vágták és püfölték~Nyílt harcokon, alattomos lesen!~
4289 1 | reszketõ~Bûnös fejére ott nyilvánosan~Ráolvassák a végitéletet.~
4290 Finale| kiállom én is~A vak, siket, nyirkos homályban~En-rothadásom
4291 Margit| virág,~Mely szirmait most nyitja szét elõször~És neked adja
4292 Szabad| Messze tájon~Csak a szél nyög, sírva, fájón.~„Nincsen
4293 1 | földalatti búvók~Csöndes nyögése, vad káromkodása,~Sem a
4294 Margit| keservét hordozom!~Jajok, nyögések nem hagynak pihennem!~Folyamba
4295 Szabad| kézzel,~De a lánc sír, halk nyögéssel.~Fenn a légben, mintha nessze~
4296 1 | ünnepségein~Kéjben fürödni, nyögni, olvadozni~Egy-egy szelíd,
4297 Margit| tépte önmagát.~Eszméim, mint nyögõ sirályok~Bolyongtak szerteszét,~
4298 Margit| jelentett nékem.~Mikor lázamban nyögtem és~Vártam közelgõ végem -:~
4299 Haza | futsz a zivatarral,~Sírva, nyögve, panaszolva?!~Hogy van az,
4300 Szabad| Csókot sem válthat szabadon, nyomában~Oly sok cseléd les!... Ó
4301 1 | ásitás a válasz:~„ „Hamis nyomon csaholtok... Áh!... Aóh!...~
4302 Ember | többiektől távol...~Talán hogy nyomorából~Ne vessen rájuk árnyat!~
4303 Finale| permetegje,~Mely özvegyek, árvák nyomorára hullott~ Szent búban remegve;~
4304 Ember | hosszu sorban~Menni őket bús nyomorban,~Aggon, ifjan, férfi-korban,~
4305 CorCor| a könny-áztatta szemnek,~Nyomornak és bûnbánó szerelemnek,~
4306 Szabad| árt.~Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen~Ily édes szavu bárd?”~- „ „
4307 Ember | Silány vacokban szunnyad el,~Nyomorra ébred, hogyha kel,~S meghal
4308 Ember | nagyot, szépet,~Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek!~Ha ti
4309 1 | éjfél. S ó csodálatos:~E nyomorúlt, aki reggelre kelve~Elalszik
4310 Ember | csillaghullás, mely nem hágy nyomot.~Visznek kezükben pálmát,
4311 CorCor| megyek~Komor Kalváriára!~Nyomott mellembõl a fohász~Kitör
4312 1 | itéletet.~Most majd a mélység nyüzsgõ csoportja~Mond véleményt
4313 Szabad| szívdobogásnak,~Ami nélkül csak nyûg, teher az egész lét:~Éppen
4314 1 | nem találom,~Addig nincs nyugalmam, míg meg nem kerestem!~Mert
4315 1 | szendergett,~Míg tovább nem indult nyughatatlanúl~- Mint akit a dicsvágy káprázata
4316 Haza | csak addig adhat~Boldog nyugodalmat~A hazának földje,~Míg magyar
4317 1 | Meghalt s temetik~Holnap... Nyugodjék békén!”~Ráadták fényes báli
4318 Haza | meghordozta büszkén Kelet és Nyugot.~Nagy idõk nagy napja! Megbecsüljünk
4319 Haza | Mégis ott lehet csak~Boldog nyugovásom!~Jeltelen is állhat,~Kõvel
4320 Szabad| Sötéten, némán, tétlen nyugszanak.~Mint százezer tikkadt,
4321 1 | visz az útad és mióta járod~Nyugtalan léptekkel a messze világot?” ”~
4322 Margit| Virágként hajló fejedet nyugtasd meg~Hû szívemen... és bizzál...
4323 1 | merev habon,~Esdőleg mintha nyujtaná kezét~Hogy érinthesse csillag-kedvesét.~
4324 1 | megszólítanák.~A gyóntató pap karját nyújtaná~S elkezdené vezetni. Mintha
4325 CorCor| Nem lát engem Cézár csókra nyujtott lába.~Nem megyek Heródes
4326 Margit| kert s rét terem,~De mely nyujtotta e virágokat:~Örökké él maga
4327 1 | egy-egy suttogó ah!~Elõre nyúlnak a rémült fejek,~És látcsöveznek
4328 Szabad| Százezreket!... No jó! Dühömben nyúzlak,~Rúglak, leköplek és bitóra
4329 Margit| nézek a jövõbe már.~Van egy oáz, mely mondhatatlanúl szép,~
4330 Margit| Most szellemem, mint lázadt óceán,~A szerelem sajkáját összetörte!~
4331 Margit| tõlük félre lép;~És egy Óceánnál több a kis sziget,~Hol békénk
4332 CorCor| csoportja függött a falon,~S egy ócska naptár a nagy asztalon,~
4333 Szabad| fülembe ki csörgetett?”~Odaállnak rendbe, sorba,~Mozdulatlan
4334 1 | táncán, szépségén,~Röviden odadobja: - „Meghalt s temetik~Holnap...
4335 1 | boldogságnak egy pillanatáért~Odadobnátok minden életet!~Ti szántok
4336 Ember | Fejük legörnyed, amikor~Odaérnek a német határhoz.~Hallják
4337 Margit| lesték, várták~Hivogatták odafenn.~Míg jövőjét épitettük,~
4338 Szabad| száll~Sűrű, nehéz füst s odafönn megáll,~Oly feketén, mintha
4339 Szabad| Harangok búgnak s mint a bérelt ódák~Királyok nászát kongva hirdetik.~
4340 Ember | Lesz társaságod. Nincs odakint külömb.~A néma csöndben
4341 Margit| S ha elenyészünk végkép odalenn:~Melletted nyugszik hamvadó
4342 Finale| zokogással~Sorsát panaszolta...~Odaléptem hozzá~És így énekeltem:~
4343 Margit| eget,~Titkolódzva, halkan~Odasúgtam neked:~Édes feleségem~Imádkozzál
4344 Margit| õket végig.~Pedig jobb vón: ódát~Dedikálnom nékik!...~Édes
4345 CorCor| lelkünk, mint a líliom.~Eredj odébb, - a menny távol zugába!~
4346 CorCor| hús-marcangoló.~Nem bõg az ágyú. Ódon bibliából~Imádkozik a két
4347 Margit| Vinnyogna minden pince és odú,~És nézne rám rettentõ bánatú~
4348 CorCor| Utána ront Jézusnak s izmos ökle~A mélázó, tündöklõ arcra
4349 Finale| Bármiképen élünk.~ Ránk suhintja öklét.~Mint kerék a sarat, úgy
4350 1 | az anyát is, az anyát, ki ölbe~Hordott csecsemõjét gonoszúl
4351 Margit| Veled pihenni lenn a sír ölében,~Kezemben tartva porladó
4352 Margit| közeledben,~Ott pihenhet szép öledben~S azt mondhatja rád: Enyém!~
4353 Margit| Im itt van! Bízva benned~Öledre rá teszem.~Mint habra hullott
4354 1 | S én valamennyit hévvel ölelem.~Ha sejtenétek, mit éreztem
4355 Margit| elvonni bír!~Többet ér egy ölelés, egy~Csók, amit ajkad kinál:~
4356 Margit| jer, borulj rám... s édes öleléssel~Szeressük egymást, kedves
4357 Szabad| barátját, kedves kedvesét~Ölelje hittel, forrón!...~Legyen
4358 Haza | Takarjuk azt el! Egy-egy ölelõ kar~Hadd fogja át, mint
4359 Szabad| hazavédõ holtak.~Végsõt ölelve, mint a hû testvérek,~Egymás
4360 Margit| Mint én, ki élek a jólét ölén -~Én sírok, szenvedek!~
4361 CorCor| mit keres?~Azt mondtam én: ölj?... Azt mondtam: szeress!~
4362 Haza | az ördöngõs, csudás,~És ölni kezd, bár nem hull senki
4363 Szabad| felhõszakadás,~Amíg testedbe ölnyi gödröt ás,~Míg minden bordád
4364 Szabad| egész lét:~Éppen a szabadság ölte meg szegénykét!~Nem! Ne
4365 CorCor| Méltó azokhoz, akik egymást ölték~Kegyetlenûl... és vágták
4366 1 | tulipán, palástját~Többé nem ölti fel.~A nyájas kert virágok~
4367 Finale| tett:~A gyászt még fel nem öltöm~S ünneplem a hitet.~Amíg
4368 1 | legfínomabb~Kelméjü és szabásu öltönyön.~Ó klub! Elõkelõk Olimpja!
4369 Margit| O maradj velem~Te testet öltött, áldott szerelem!~Alkoss
4370 Haza | rendületlenûl!~A nyelv pompáját öltötted magadra~Mint egy király.
4371 Ember | cimborám!~Nem tudsz hitelre öltözködni szépen.~Ah, nimbuszod sincs
4372 Szabad| homlokodra sugár-koszorút, -~Öltözzél legszebb ünneplő mezedbe,~
4373 Szabad| Hogy barmok jármát lomhán öltse fel, -~Légy büszke szarvas
4374 Margit| fohász mely égre lendûl:~Úgy ömlik ki a szivembûl~Minden rólad
4375 Szabad| mely fejére vág,~A forrón ömlő fényes napsugár,~A felhő,
4376 Szabad| múltján merengve,~Égetve ömlõ könnyét a szem!...~Kiszáradt
4377 Haza | nem dúlt, bíbor-vér nem ömlött,~Tûz nem rombolt békés házfödelet:~
4378 Haza | fenségesebb volt,~Mert vér nem ömölt ki a remek tusán.~Akik akkor
4379 Haza | halálnak adja,~Mikor vasával ön-szivébe vág!~Ez ró keresztet Názáreth
4380 1 | falánk tigris szivében.~Az öngyilkosnak gyönyör a halál, mert~Akar
4381 Haza | bilincs:~Amit lelkünkre önmagunk verünk!~Törd széjjel ezt
4382 Haza | Március szent napja! Mikor önmagunkat~Testvérekké tettél - ó bölcs
4383 Haza | széjjel ezt is! Védj meg önmagunktól,~Ha egymás ellen fordulunk!
4384 1 | éreztem én át,~Jajongnátok önsorsotok felett,~S a boldogságnak
4385 Margit| ennyi boldogságot látva,~Önsorsukat fájóbban érzenék.~Elhallgatok.
4386 Haza | a gazdag úr~A koldussal önszántából felez;~Láttad, hogy a tündöklõ
4387 1 | megverte csúful...~- „Átadom Önt ezennel a királyi~Ügyésznek -”~
4388 Finale| a sugár.~Öröm ha ér, nem önti dalba lelkem.~Ha bánat:
4389 Szabad| hasad.~Habarják, gyúrják, öntik a vasat.~Mint láváját a
4390 Szabad| Kedves folyását többé misem,~Öntözze még úgy a nyár viharja,~
4391 CorCor| könyre köny gyûl, gond s önvád alatt!~Ha láttok hitványt,
4392 CorCor| kergetett apostol!~Butaság, gõg, önzés köpjön engem szembe,~Forgasson
4393 Haza | õs-erdejére~A gõzfürész, az ördöngõs, csudás,~És ölni kezd, bár
4394 Margit| földön kezdett, végtelen,~Örökbe játszó csókkal!~
4395 Haza | kikelet.~Csüggeteg lemondás örökös, zord rabja~Nem lehet a
4396 Szabad| szemfedõje.~Ó látom, mi történt! Örömében szinte~Ittasan csapongott,
4397 CorCor| tapsolnak és kacagnak!~Hálás örömnek édes csöppje gyûl~A rongyos
4398 Margit| nekem!~S egy könnyet, amit örömödben elsírsz,~Kelet minden gyöngyéért
4399 Margit| lettél;~Szépet szebbé tettél,~Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél.~
4400 Haza | és szegény közt,~Együtt örült kunyhó és palota.~Mint a
4401 1 | táviró-fa,~Sok ércfonállal össze-vissza róva,~De törzse nem hajt
4402 Haza | markolható vas ellen,~De össze-zúz a láthatatlan szellem!~Nem
4403 Margit| szent esküt,~A pap újra összeád:~Esketõink a virágok,~Liljom
4404 Szabad| roppant csöndben, félig összebujva,~Rémes keservrõl szólnak,~
4405 Finale| lát:~Rám nézve megfagy. Összedermed~Irtózatos, kemény tömeggé,~
4406 1 | mellém s mint a sebes zápor~Összegyült keserve omlott ajakából.~„ „
4407 1 | Megyünk! - „ „Fél hétig nálam összegyültök.~Kaptok theát és kaviár
4408 Szabad| árnyak kelnek, szállnak,~Összegyûlnek, körbe állnak,~S a szabadság
4409 Finale| talán eltûröm én is,~Hogy összekulcsolt, lomha kézzel~Ott kell hevernem
4410 Szabad| együtt kesergene,~Összesírna, összepengne,~Láthatatlan’ bongna, csengne.~
4411 Szabad| Mintha együtt kesergene,~Összesírna, összepengne,~Láthatatlan’
4412 1 | veszik körûl.~Minden zörejre összesúgnak,~S ha kél vihar, szorongva
4413 Margit| a szirom.~Gyöngéd kézzel összeszedtem~S egy kis oltárt épitettem, -~
4414 1 | S ha követ dobnak rád, összetépik szárnyad’,~Tégy úgy, mint
4415 1 | most~Fektette le s kacsóit összetévén~Imádkozik, félig szunnyadva
4416 Finale| mivélünk~A mohó természet. Összetör, ránk gázol,~ Bármiképen
4417 Margit| óceán,~A szerelem sajkáját összetörte!~Vándor vagyok. Zord eszmék
4418 Margit| verését hallhatom,~Mely összezendûl az enyémmel s így int:~Szeressük
4419 1 | balsors és szerencse,~Hogy összezúzza vagy ujjá teremtse~Százezrek
4420 Margit| tudják, mi a béke,~Mi az összhang üdvössége,~Édes álom, hosszu
4421 Margit| De a magasztos, halk összhangon át~Jajt hallok hirtelen.~
4422 Szabad| országok, tengerek:~Mind, mind övé és mind elébe hull~Mély
4423 Margit| e koszorúkkal~Apró lábad övezem!...~
4424 Finale| hervadásnak~Szelíd, szent bánatát!~Övezzen ujra csók és szerelem,~A
4425 CorCor| bûnös vágyamat!~Könnyek édes özönében~Fürdik ujra sáppadt képem!...~
4426 Ember | rang, kegy, penzió,~Ordók özönje s holmi más:~Mély tisztelet,
4427 Margit| égen mosolyog.~Koszorút özönnel kapjak,~Büszkébbé az sem
4428 Szabad| gyerek,~Ki játszadozva rajtuk õgyeleg, -~Enyelgõ csókját zord
4429 Szabad| VÉGSŐ ÓHAJ.~- 1878. -~Eljõ a nap, hogy
4430 Ember | mellé szitkozódni mennek.~Óhajtanák karóba húzni rút~Gyûlölséggel
4431 Szabad| láváját a tűzhegy, szakadatlan~Okádja, ontja híg ércét a katlan.~
4432 Ember | látom hosszu sorban~Menni őket bús nyomorban,~Aggon, ifjan,
4433 Haza | mindenkit szeressek,~S amíg okom nincs, senkit meg ne vessek...~
4434 Margit| nyeli....~Nekem csömört okoz!~Torkomon akad meg~Mindenik
4435 Ember | nyomort e szép világon!~Én, az oktalan parány,~Én, a porból vett
4436 Haza | sose szûl -~Petõfit is te oktattad ki ezzel:~Fiam! Hazádnak
4437 Haza | OKTÓBER HATODIKÁN.~Amennyi könny
4438 Szabad| kormányt, aki ember szintén,~És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü,
4439 Ember | és csatolj~Kardot az oldalamra!...~Úgy fekszem s vigyázok
4440 Margit| Élhetünk, csicsergõ fecském,~S oldalunknál a fiók.~Nagyszerû a végtelenség,~
4441 1 | öltönyön.~Ó klub! Elõkelõk Olimpja! Te~Bûvös sziget a földi
4442 Haza | hogy befogadja éked,~ Õrzõ oltárrá válik a kebel.~Pajzán, derûs
4443 Margit| kézzel összeszedtem~S egy kis oltárt épitettem, -~Most ott állunk
4444 Haza | férfi-szív, zord mint a kõ,~Olvadj, ne szégyeld! Könny, elõ!~
4445 Haza | Annyi bájjal, annyi kéjjel?~Olvadóbb, mint lant zenéje~Holdvilágos,
4446 1 | Kéjben fürödni, nyögni, olvadozni~Egy-egy szelíd, lágy versnek
4447 1 | szólítják és egy szigorú hang~Olvasni kezd.~XI.~ És ekkor mint
4448 Finale| Emlékemet belepte rég a por,~Olvassa tán rimekbe zárt szavam~
4449 Szabad| Szemed hõ könnye ércet olvasztott volna föl.~Most nagy vagy
4450 CorCor| Rögzött keservem itt oly olvatag!...~A szenvedés e roppant
4451 Haza | e nép...~Míg nem leszünk olyanná, mint a holt víz,~Mely északon
4452 Szabad| lõpor-ködös égre...~Ha minden ón, mint százezer halál,~Tép,
4453 CorCor| semmi,~- Bármit csinál - onnét le nem faragja.~Magáról
4454 Szabad| tűzhegy, szakadatlan~Okádja, ontja híg ércét a katlan.~Fel!
4455 Ember | vigyázok a sír fenekén,~Mint õr-helyén deli strázsa...~Míg ujra
4456 Margit| egymást, kedves Margitom!~Az órák szállnak, mint a rózsás
4457 Margit| csillagom: a bájos Marguerit!~Ha órám üt majd és távozni kell:~
4458 1 | Holnap, ha egy jó, pontos óramû,~Mely az idõt arányosan
4459 Margit| 1881. -~Azt mondod: egy õrangyalt ád az Isten~Minden vándornak,
4460 1 | mert~Minden akasztást hét órára tûz ki.” ”~(Uj ásitás) „ „
4461 1 | Támolyogva megy~Huszonnégy órás életét leélni.~S a publikum,
4462 1 | alvásra veszteget~Két-három órát. Ott fekszik az ágyon~-
4463 Ember | léha vér,~Mely Berlint ordít és Szedánhoz ér...~A reklám-páthosz,
4464 CorCor| I.~Elõbb suttogták. Majd ordítni kezdték:~Hah! Pusztítják
4465 Ember | érte rang, kegy, penzió,~Ordók özönje s holmi más:~Mély
4466 Haza | semmiházi had,~Mely minden ordót és címert imádott:~Nevette
4467 CorCor| Félénken... Ám a menny jóságos õre~Semmit se látott s a kaput
4468 1 | tömjén felszáll, búg az orgona,~Õk térdre hullnak és egy
4469 CorCor| pompás templomokban,~Hol orgonák mély, szent morajja szól?~
4470 Szabad| nyugodtan,~S amint virrasztja õrhelyét~Úgy tetszik, mintha szenderegve~
4471 1 | mintegy zordon erejét.~Noha óriás volt, senkit meg nem sértett,~
4472 Szabad| Mint vérbe mártott óriási zászló,~Úgy leng az alkony
4473 1 | sások,~Mint karcsú, lenge óriások~Akkép veszik körûl.~Minden
4474 Margit| röpûl,~Ott csillapúl az orkán,~S csüggesztett szárnnyal
4475 Margit| engemet!~Nem egy: két angyal õrködik felettem,~Két szép õrangyal:
4476 Haza | világot.~S aztán az öröklét ormaira hágott.~ Tisztán olvadt
4477 CorCor| Rajta most!~Fogjátok el, hû õrök, a gonoszt!~Markolja meg
4478 Haza | hadak remegtek és minden oromra~Diadal zászlóját tûzte a
4479 Ember | HARMADIK GRANÁTOS.~- 1902. -~I.~Orosz fogságból vánszorog~Két
4480 Szabad| tesz, mintha élne:~A vén oroszlán mosolyog.~Mert a szabadság
4481 1 | mond egy harmadik, nagy orrú~Komoly bogár, ki túrja a
4482 1 | Zörgött a bokája, mint sebes orsó:~„Szép hölgy, ez a tour
4483 Szabad| király elveszti az eszét;~Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:~
4484 CorCor| Kereszténység az, mely romokba dönt~Országokat? Mely vér- és könny-özönt~
4485 Haza | Átröpûltem sok, sok idegen országon,~De virág nyílását alig-alig
4486 Szabad| házam, temetõ a kertem,~Országunk vérzik irgalmatlanul...~
4487 Haza | falán:~Ha bõsz ellenség országunkra törne,~Ezt is nyugodtan
4488 Haza | tömjénfüst lebegne;~Hol õrt állnak éjjel a halott honvédek,~
4489 Szabad| hegy-odvak~Röpítenék ki, õrült-hirtelen~Forgószél támad. Mint az
4490 Ember | betevő falat,~Amíg mellette őrülten mulatnak~Más emberek, kik
4491 Szabad| bongna, csengne.~Néz a légbe õrûlt szemmel,~Azután vad gyötrelemmel~
4492 Szabad| Szólj, gyermekem, szólj?”- Orvos úr, ne bántson!~Szivembe
4493 1 | Elvégezte jól.~Áll és fogadja orvosok, birák,~Irók, mûvészek és
4494 Szabad| vagy nemde? - Hívatják az orvost.~Nagy hírû bölcs, ki minden
4495 Margit| meg ott, ahol szerelmét õrzöm,~Oltárra teszlek -: halj
4496 Haza | tudás.~Rád csap, mint indián õs-erdejére~A gõzfürész, az ördöngõs,
4497 Ember | Nem henye ranggal, cifra ősi névvel,~De a tulajdon igaz
4498 Ember | százszor, mint a gazdag ősök~Pazarló sarja! Mint a kártya-hősök!~
4499 CorCor| Tör, zúz s hirtelen~Tovább oson, mint a fekete pára,~Mely
4500 Margit| asszony!~Szívünk viruljon késő ősszel is,~Mint Dél-vidéki rózsafának
4501 Finale| már~Ritkább s fakóbb, mint õsszel a sugár.~Öröm ha ér, nem
4502 Margit| unokáit~Állani a gáton!~A gúny ostorával~Verem õket végig.~Pedig
4503 CorCor| A szörnynek, aki rémes ostromát~Titokban végzi, nem lelik
4504 Szabad| fészke lett!~Fecskék is, õszi vándorláskor,~Itt gyülekeznek
4505 Margit| egyaránt~Nyájas, derûlt, õszinte.~Tündértõl kapta kellemét,~
4506 Finale| Ahol lakom,~Ragyogva, álmot oszlatón.~Aludni többé nem tudok.~
4507 1 | völgy, halom felett.~Az oszlopot fácskák veszik körül,~Mind
4508 1 | cravattot!” ”~Menjünk! - Oszoljunk! - Ádjõ!... Páh! Tehát~Fél
4509 Finale| lássak ujra csöndes, méla õszt~Magányos, bús vidéken,~Elszálló
4510 Haza | hajoltál,~Mert nem törtettél osztalék után,~S kopott ruhában tiszta
4511 Haza | te daloltad,~Kevés jutott osztály gyanánt neked.~Mégis te
4512 Ember | véletlenség~Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?~Kevesen
|