1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
5014 Szabad| lábam!...” ”~„De nincsen semmid! Foltos a ruhád!~Bolyongsz,
5015 Haza | S meg nem kivánni soha semmiét~Bõségben élõ, gyõzelmes
5016 Haza | messzeségbõl,~Nem tartja vissza semmiféle gát.~Im itt a példa: nem
5017 Haza | hirdetni látott~Minden piac; a semmiházi had,~Mely minden ordót és
5018 Finale| kékség alól.~Nincs a bohónak semmije,~Mégis dalol szegény feje.~
5019 Haza | pusztán,~Mégis inkább ottan,~Semmint idegenben.~Fényes pantheonban!~
5020 1 | vége,~Mint az örök hír kába semmisége!”~
5021 1 | Úgy nézzetek rám hitvány semmiségek:~A gondolat örök tüzében
5022 Finale| Gyors elmulás a vége bár,~Én semmitől se félek,~Csak élek, élek,
5023 Finale| vers?... De rím?... Kevély semmittevés!~Járj más uton!... Vigyázz,
5024 Ember | paraszt-szived csüggedni nem tanúl~Semmittevő bölcsektől!... Durva tested~
5025 Margit| fellegekbõl,~Léptünkön virág serkedt föl,~S énekelt ezer fészekbõl~
5026 Szabad| hívni engem? -” ”~„Arany serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a~Legízesebb
5027 Szabad| Szíve sötét, láng a képe,~Serleget kap a kezébe,~S mikor éjfélt
5028 Finale| el,~ Ha egy rossz szóval sérted!~Ne félj! Nem hal meg a
5029 Haza | Mint ibolyáid édes fûszere.~Sértés, viszály, gyûlölködés ne
5030 1 | óriás volt, senkit meg nem sértett,~Nem kivánta gõggel soha
5031 1 | tömjénhez szokott dicsõt~Nem sérti a silány közelség.~Viszont
5032 1 | enyhe árnyat,~És ne adj sértõnek más választ soha!~
5033 1 | halál, festett kétségbe’sés,~Komédiások szinlelt iszonyatja~
5034 Ember | súlyos gabna-zsák.~Csak úgy sétálgatsz föl s alá vele,~Minthogyha
5035 Szabad| mamád, a bankár lánya,~Ha sétáltat, kis savoyard fiú! -~Párisba
5036 Szabad| Érezze létét szebbnek,~Siessen élni... és forduljon félre,~
5037 Haza | ragad engem és szivem beteg!~Sietnem kell az óceánon át,~Hogy
5038 Szabad| Fel! fel! A munka szörnyen sietõs!~Parancs parancsra, sürgetõ
5039 Margit| leejted szirmodat.~Halálodat siettetem - bocsáss meg!~Mert csókjaimmal
5040 Margit| szenvedély -~Mint kelõ nap sík határon,~Lángbetûkkel áll
5041 Szabad| Cézár ünnepel!...~Filippi síkján hősök szunnyadoznak,~Kiket
5042 Ember | fönnen magasztalom!~Nagyúri sikknek ellentéte voltál,~Mióta
5043 1 | boldog~Szeretõdet? - „ „Menj! sikoltok!” ”~- Csitt! egy szót se!
5044 Margit| Eveztünk gyors ütemben~A kéklõ síkon át,~S te énekelted hosszan~
5045 Margit| mondhatatlanúl szép,~Kietlen síkság környékezze bár.~Ha lelkem
5046 Ember | Félre, hiú babér!~Hisz a silányok tapsa utálatos...!~A szenvedõnek
5047 Margit| magad át.~Elismerés lebegjen síma szádon~S minél többször
5048 Margit| ami engem ért,~Hogy életed simább folyásu légyen,~Hogy megkiméljen
5049 CorCor| ergo pransi essent, dicit~Simoni Petro Jesus: Simon, fili~
5050 Margit| Mint a madár, mely párjához simúlva~Könnyebben tûri erdõk viharát.~
5051 Ember | Börtön-őre?~Van koldus? Árva? Sinylődő beteg?~Ha van még: engem
5052 1 | De megszánván a pelyhes sippegõket,~A madarak pártjára állt
5053 Haza | Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,~S mint súlyos léptek
5054 Ember | Gyûlölséggel a meghalt vértanút!~E sír-gyalázó, bõsz hetvenkedés~Javadra
5055 CorCor| fogalmuk sem volt, hogy a siralom~Helyén táncolnak. Víg zajuktól
5056 Margit| önmagát.~Eszméim, mint nyögõ sirályok~Bolyongtak szerteszét,~És
5057 Szabad| rengetegben~S búgó szelek sirámin szunnyad el:~Hogy tudtok
5058 Szabad| homályban széjjel.~„Miféle sírás? Hollá?”... Semmi válasz,~
5059 Szabad| szenvedéllyel;~Hallja a sírást és megáll; haraggal~Néz
5060 Ember | vessen rájuk árnyat!~Ah, nem siratta senki,~És gondját sem viselték!~
5061 Ember | Nem tudom!~A vénség elhal, sírba dől. Helyén van.~Korhadt,
5062 Szabad| Uralmamat! A lázadást levertem,~Sírbolt a házam, temetõ a kertem,~
5063 Haza | Észrevétlenûl,~Elhagyva, árván egy sírdombra ûl.~Ajkán, rebegve, végsõ
5064 CorCor| Ah, keservesebben~Nem sírhatott a Getsemanne-kertben,~Mikor
5065 1 | nézõk, akik éppen~A nyilt sírhoz közel állnak.~De az udvaroncok
5066 Haza | szent erõ,~Mely vértanúk sírjából tör elõ,~Vagy mint egy Isten,
5067 Ember | éjszakáján,~Kripták körül, sírkertek néma táján,~És mindenütt,
5068 Ember | császár... a császár - fogva!~Sírnak, keseregnek a harcosok,~
5069 Margit| Elvesztve téged: szívemet~Magam sírnám halálra!~
5070 Margit| lennék:~Hosszú, síró ágaimmal~Sírodon pihennék!~
5071 Margit| hajtom kedvesem,~S oly lassan sirok, hogy nem hallod te sem!~
5072 Haza | elmegy, félre hajlik.~Mély sirokból tompa jaj száll.~Útonálló
5073 Szabad| Ha ünnepelni vágytok:~A síroknál, ott ünnepeljetek!~
5074 Ember | pálmát, liljomot,~S míg a sirokra halkan rálegyintnek,~„Föltámadunk!”
5075 Haza | Kérlek, irgalomból,~Mélységes síromból~Vájjatok ki engem,~Kezetek
5076 Ember | vagyok, rezgő atom:~Én a sírót siratom!~Hogyha látom hosszu
5077 Margit| valamennyit, valamennyit~Egy kis sírra ráteszem.~Tudjátok-e, ibolyácskák,~
5078 Margit| nehéz küzdelmirõl,~S ha sírsz, mint könnyû tavaszi borúlat,~
5079 Margit| sincs oly édes!~Halálra sírta kedvesét~A hullám bús leánya.~
5080 1 | köszönt.~Utólszor láttam. Sírtak körülötte.~És õ mosolygott.
5081 Szabad| lát!...~Ó élve mennyit sírtál, szivednek mélyibõl!~Szemed
5082 CorCor| Annyit szenvedtem, annyit sírtam én,~Hogy senki többet a
5083 Szabad| Tovább zokognak lassan.~„Mért sírtok, kérdem? Rajta! Nincs idõm,
5084 Haza | szenvedjünk s itt legyen a sírunk,~Ha testünk majd e föld
5085 Haza | pihennem!~Temetõm legyen bár~Sivatag, hol nem jár~Más a kóbor
5086 Szabad| Meleg ruhám... s a szél sivítva fú~Észak felõl!...” - Nos,
5087 Szabad| mind elcsevegte,~Partod smaragdján amíg pihent.~Te rajtad függött
5088 1 | Feszítik az arany-nyakú palack~Sodrony-bilinccsel lekötött dugasszát,~Hogy
5089 Finale| mozdulattal a halál~Szemét gyanánt söpör ki!~Hiába néztél gõgösen~
5090 Margit| képükön~A börtön minden söpredéke jön~És szõnyegemre ûl.~Elém
5091 Szabad| Dühöngve száguld s zúgva söpri szét~A cifra sapkák lengõ
5092 CorCor| sugár-özön,~Ha szívetek sötétebb a pokolnál?~Megyek tovább!...
5093 CorCor| az a folt?”~Ott van!... Sötétlik szürke kis ruháján.~Tenyérnyi
5094 Haza | A MAGYAR...~Fessétek bár sötétre a jövõt,~Mondjátok, hogy
5095 Ember | forrósága,~Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.~Nem nyit virág,
5096 1 | nem hallotta senki vádló sóhaját.~Mindenki tanuljon az öreg
5097 CorCor| kilehelném egy szent dalba,~Egy sóhajba~Minden bûnös vágyamat!~Könnyek
5098 Szabad| jajjal~Tele hangos, mély sohajjal.~Millió lánc apró szeme~
5099 Ember | utálatos...!~A szenvedõnek egy sohajját~Többre becsûlted az éljeneknél.~
5100 1 | húrja végsõt zsongott,~Halk sohajként reszket át...~Ó aludj, míg
5101 Finale| egyszer~E fáradt ajk végsõt sohajt:~„Pihenj, fiacskám!” örök
5102 1 | hangja elhalt. Egy végsõ sohajtás.~Melyben még egyszer föllángolt
5103 Margit| Lombkarjaikkal, mikor így sóhajtok:~Szeressük egymást, kedves
5104 Haza | majd:~Elsõt rebegve,~Végsõt sóhajtva!~
5105 Szabad| nem tudom, miért! -~„Sokat szaladtál! Eztán csöndesebb
5106 Ember | mind,~Soron kivûl, vagy sor szerint!~Övék legyen kincs,
5107 Ember | Más, boldog, élő csillagok sorában,~Mint egykoron, a hév s
5108 CorCor| halad,~Hódolva áll mind sûrû sorfalat.~Mindnek kigyúl a halvány,
5109 Haza | Mert bár hibád sok s bûnöd sorja nagy,~Van egy erényed, mely
5110 Ember | Csak menjenek elõre mind,~Soron kivûl, vagy sor szerint!~
5111 Finale| Olyan nehéz meghalni szépen!~Sorrento, 1901.~
5112 Margit| szívem gyönyörét,~És áldott sorsomat.~Míg ember lesz, ki érzi
5113 Margit| napfényes szemed~Szerény sorsomra nyájasan ragyog:~Nem kérek
5114 Haza | kivánom! S adhat mostoha~Sorsot e hon: hordom szent türelemmel,~
5115 1 | Megmondtam, hogy igy jársz!~Ily sorsra jut, megmondtam, a ledér!~
5116 1 | Gonosztevõt - kegyetlen gúny a sorstól -~E végtelen bájos zaj verte
5117 Haza | rendületlenûl:~Legyen bár sorsunk még oly mostoha,~Él a magyar
5118 Szabad| közben~Mint itt e forrás, úgy sorvad el.~Szabadság vágya, nagyság
5119 1 | Minden tagodban láz és sorvadás!~Maradtál volna, mint én,
5120 Szabad| mint egy kisértet!~Éhezve sorvadsz! - Őrült!... Jössz-e hát?~
5121 1 | És láttam a népet!~Láttam sorvadt munkást, iszonyú csontvázat,~
5122 Szabad| bókot,~Melyben az érzés sorvadtan vesz el!~Minket megbókol
5123 1 | máskép teszem.~Én cirpelek sorvasztó szerelemrõl~Bús kobzomon
5124 CorCor| száraz, büszke szemmel:~„Sosem volt dolgunk hitvány szerelemmel!~
5125 Ember | leszúrnál,~Vallom, hogy ötszáz, sőt több ilyen úrnál~Egy szorgalmas
5126 1 | Elegáns vagyok én is, sárga, sovány,~Táncomban semmi hiba!”~
5127 CorCor| tört ki a szivekbõl~Gyötrõ sovárgás, édes félelem.~És a király
5128 CorCor| halvány, tiszta vére,~És mind sovárog egy tekintetére!~De nem
5129 CorCor| Inkább komoly bölcs, mint sportkedvelõ.~Szelíd, nyugodt, merengõ
5130 1 | hetet”:~Utazni fog e földi stációról~Más állomásra. Támolyogva
5131 Ember | fenekén,~Mint õr-helyén deli strázsa...~Míg ujra hallom az ágyudörejt,~
5132 Ember | Megvédem a nõmet, a nõmet!...~Strázsáld, ha tetszik! Bõgj neki~Mennydörgõ
5133 Margit| STRÓFÁK.~- 1883. -~I.~Csak arcodat
5134 CorCor| nekik~Finom beszéde, szép sudár alakja.~„Hadd légyen õ is” -
5135 Szabad| sietõs!~Parancs parancsra, sürgetõ a szó,~S halmozva ott áll...
5136 Ember | millióit lázba,~Nem röpítné sürgöny szerte a világba!~Ti kucorganátok
5137 CorCor| tisztes aggja,~S azonnal sürgõs közgyülésre vágtat~A kaszinónak
5138 Margit| lelkem, légy alázatos!~Sürögj-forogj! E bús, nehéz világon~Mosolygó
5139 Margit| kényes szerencsét~Megnem süvegelem!~Hízelgést ha látok,~Lázad
5140 Haza | elõtted nincs határ, -~Süvölt a szél... kel a vihar legott,~
5141 Haza | csattog a kard,~Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!~-------------------------------------------------~
5142 1 | Mind reszket, hajlong, súg-búg és örûl,~Amint a szél lebbenti
5143 Szabad| borút,~S fonj homlokodra sugár-koszorút, -~Öltözzél legszebb ünneplő
5144 Finale| Dalolgat egyre, szépen,~Az ég sugár-ölében.~Azt súgja minden zsenge
5145 CorCor| kergessétek!~Mit ér e nagy fény, e sugár-özön,~Ha szívetek sötétebb a
5146 Finale| földerûl,~ Hint még szebb sugarat...~Ez gyöngédebb ég: itt
5147 Margit| Mert rám hintette mentõ sugarát~Kis csillagom: a bájos Marguerit!~
5148 Haza | Hosszú fagy fölenged izzó sugarától,~S koszorúját hozza rózsás
5149 CorCor| vándor, aki útat nem talál...~Sugárt vetett a dúsak palotája,~
5150 Finale| Az ég sugár-ölében.~Azt súgja minden zsenge ág,~Minden
5151 Ember | rálegyintnek,~„Föltámadunk!” súgják dalolva mindnek.~Az égi
5152 1 | gömb tiszta fényét~Amint suhan le a börtön faláról.~Borzadva
5153 1 | sokszor tönkre-tette~Hálátlan suhanc-nép egy-egy szép galyát;~Hervadt
5154 Ember | Tündöklő szárnnyal angyalok suhannak,~Mint csillaghullás, mely
5155 Szabad| minden a tiéd legyen!~Miért suhansz a terem ablakához~Futó felhõt
5156 Szabad| A felhő, mely - lassan suhanva bár -~Álmát zavarja... mindezek
5157 Szabad| lázadó: élõ halotti fáklya.~Suhint a bárd, recseg-ropog a máglya.~
5158 Haza | alkotója lett:~Úgy dolgozott e sújtott nemzet is!~Büszkén haladt
5159 Margit| napi életért.~De hogy ne sujtson végzetemnek karja,~Hogy
5160 Haza | nász-táncot jár a föld pora:~Sújtson le, mint nyíl zápora!~Ahány
5161 Szabad| álmodozva~Meghajlanék az emlékek sulyától!~Tépett szalagja, mint halotti
5162 1 | õ, hordja békén,~Társait súlyával ne igázza le;~Csellel ki
5163 Margit| Ó hányszor hittem, hogy sûlyed, merûl~Roncsolt hajóm! De
5164 Haza | közelgõ, hosszu gyászról,~Mély sûlyedésrõl, biztos pusztulásról:~Engem
5165 1 | amely leûl pihenni~Egy sûlyedõ hajónak árbocára.~VIII.~
5166 CorCor| Ütés nem volt még durvább, súlyosabb.~És mit tesz Jézus? Tán
5167 1 | Condrája bíbort, hermelint surol,~De nem szégyelli szennyes
5168 1 | kér kegyelmet, térdével surolván~A padló fáját. Nem! Csak
5169 1 | ágya mellett,~Úgy rezzen, surran át.~-----------------------------------~
5170 Szabad| gyár-kéményből gomolyogva száll~Sűrű, nehéz füst s odafönn megáll,~
5171 CorCor| halad,~Hódolva áll mind sûrû sorfalat.~Mindnek kigyúl
5172 1 | könnyeit!~Hull az áradt, sűrü csepp,~Mindig gyorsabb,
5173 Finale| széjjel~A halálnak szele~Agyad sûrü gondját!...~Felhõk vándorolnak,~
5174 1 | Áll a százados tölgy erdõ sûrüjében,~Karcsú hajtások közt kérges
5175 1 | Hol a pályabirók ámulva susogtak~Hódolatot, nem itéletet.~
5176 Finale| járva-kelve,~Magamnak e dalt suttogám:~Az emberek gyûlölnek engem,~
5177 Haza | Bölcsõm felett magyar szót suttogának.~Koporsómat magyar szó zárja
5178 Margit| tenger csöndes. Halk morajjal~Suttogja el neved,~S ringatja, mint
5179 CorCor| alattomos lesen!~Jézus segíts! Suttogják csöndesen.~Szemük lezárul
5180 CorCor| KERESZT-TÖRDELŐ.~I.~Elõbb suttogták. Majd ordítni kezdték:~Hah!
5181 1 | ó föld, félisteneidhez,~Suttogván magamban: Itt kell lenni,
5182 Szabad| Gyötörve büszkébb, láncon szabadabb.~Miért harcoltak? Fegyvert
5183 Szabad| megbókol a szerelmes gerle,~S szabadban égõ rózsa üdvezel!...~Ki
5184 1 | félig szunnyadva már:~- És szabadíts meg minket a gonosztól,~
5185 Haza | minden vára megdõl:~A te szabadság-szeretõ szivedtõl~Új lángra gyúlad
5186 Haza | Ihlesd meg a szivünket,~Szabadságoddal hadd legyen tele!~Reszkessen
5187 Haza | Fenkölt szeretetre, büszke szabadságra!~Ó fogadd föl, kérlek, nagy,
5188 1 | a legfínomabb~Kelméjü és szabásu öltönyön.~Ó klub! Elõkelõk
5189 1 | szeszélyeikbõl~Századokra szabják nemzetek törvényét.~Kik
5190 Ember | érdem és nem véletlenség~Szabná ki az osztályt: hol lenne
5191 Szabad| udvarunkba!... Fényes ünnepélyen~Szabunk dalodnak árt.~Hogy illik
5192 CorCor| van:~Mind lesbe áll, mind szaglász, mind rohan,~Hogy megkerítse
5193 Haza | bõsz riadása!~Halld! Halld!~Száguldva, vihogva, kapálva~Dölyfös
5194 Szabad| gondosan.~Didergõ pinty szájába röppen~Ha búg fagyasztó
5195 Haza | vádoljon engem a te kicsi szájad,~Van elég virágom! Ámde
5196 Ember | 1898.~II.~AMIKOR MEGHALT.~A szájhõs még rikoltoz. De te, nagy~
5197 1 | inyek~Számára fõz a gall szakács-mûvészet.~Feszítik az arany-nyakú
5198 Szabad| hizelgés,~S a jutalom csak úgy szakad!~Mit árt az, hogyha rosz
5199 Haza | a mélyek mélyibõl:~Értük szakadjon égre föl!~Istent, ha alszik,
5200 Szabad| kell hányni, szétfeszítni!”~Szakadoz, dõl, reped, omlik.~Cifra
5201 1 | csendbe~Mély, nehéz sohajja szakadozva szállott.~Megragadta botját,
5202 1 | Kis paci lábbal~Hosszú szakállal...~Jönnek a tó fenekérül,~
5203 1 | bérletszünetben adjuk!”~Szakasztott mása annak, amikor~A pénztáros
5204 Haza | Az árulást szolgálja még:~Szakgassa, törje, zúzza szét!~Álljon
5205 Szabad| mint százezer halál,~Tép, szakgat, öl, mar, sujt akit talál,~
5206 Szabad| aranyával~Omló hajadnak egy szál aranyát!~Mit irigyeljek
5207 CorCor| Jézus nevében! Lám, nem is szalad,~Bár tetten kaptuk! Lépésben
5208 Szabad| magas hegyen.~Játszott, szaladgált, ugrált, mint a zerge,~A
5209 Szabad| rándult a képe.~Egy néma könny szaladt csak a szemébe.~Jön a pribék,
5210 Szabad| nem tudom, miért! -~„Sokat szaladtál! Eztán csöndesebb légy!~
5211 Haza | EGY LOBOGÓ SZALAGJÁRA.~Végtelen kín volna látnom~
5212 Szabad| állig:~Vágjátok le mind egy szálig!~Minden csapás halált adjon,~
5213 Haza | Multunk fölött dicsõn borongva szállasz,~És szárnyalás nincs több
5214 Haza | szél... kel a vihar legott,~Szállj árbocomra, - jer! pihenj
5215 Szabad| magasában,~Vándoroljon szerte, szálljon ágról-ágra...~Nem tanítom
5216 Margit| édes vággyal~Turbékolni szállnék.~Ha illat lehetnék,~Lehelleted
5217 Margit| Mint a pokolból égre szálló~Borzadva néz a mélybe le:~
5218 Haza | Kossuth sírjára? Én is oda szállok!~Üdvösségem lesz az, hogyha
5219 Margit| vettél engem szárnyaidra,~Te szállottál föl énvelem.~Ó hogy’ lehetnék
5220 Ember | szilárd!~Te nemzeteddel pörbe szálltál,~Hogy kiderüljön a szent
5221 1 | bútlan hagyom el.~Amerre szálltam: halmokon, mezõkön~Minden
5222 Szabad| kit nem bánt földi baj.~Szalmán aludtak és egymásra forrott~
5223 Margit| gyujtottál szivemben,~Nem szalmatűz volt, drágám, angyalom.~
5224 Szabad| legfõbb kegyét csengem!~Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség~
5225 Szabad| plusquam-szemtelenség~Hogy szamarat megillessen a fenség!~Vezessen
5226 Ember | égnek.~Koldust ki venne számba?~Se koszorú, se lámpa,~Egy
5227 1 | akkor~Mereszti meg, mikor számlálja kincsét~Amellyel mindent
5228 Haza | kevés ah otthon a magyar!~Számláljatok félénken össze minket,~Mint
5229 Szabad| Azután vad gyötrelemmel~Számon kéri az Istentûl!...~De
5230 1 | BÉRKOCSI.~- 1889. -~Egy számozatlan bérkocsit~Látok robogni
5231 CorCor| éji fagynak,~Forró, vad számumnak, mely halálra éget -~Názáreti
5232 Margit| meg téged!~Az én szegény, számûzött multam az.~Boldogságodnak
5233 CorCor| Mind kacagott. Ugráltak szana-széjjel.~Egy perc alatt övék lett
5234 1 | így felel:~„ „Hallgassatok szánalmatokkal el,~S jegyezzétek meg hitvány,
5235 1 | Tolongnak hozzá gúnyos szánalommal~A dolgos hangya és sok bölcs
5236 1 | Irgalom!” ” Nincs! „ „Szánj meg!” ” Csalfa!~„ „Jaj!
5237 Szabad| észrevétlenûl!~És dúlt palástján száradt könny remeg föl,~Kicsorranók
5238 Margit| mosollyal, játszi kedvvel~Te száritottad könnyemet fel,~S most csak
5239 CorCor| oly édes sírni!...~Égbõl származtál, ó uram,~S aljas föld veszitett
5240 1 | követ dobnak rád, összetépik szárnyad’,~Tégy úgy, mint az agg
5241 1 | Mért nem vágtad le röpke szárnyadat!?”~Igy szólnak sorra. -
5242 Margit| van tele!~Te vettél engem szárnyaidra,~Te szállottál föl énvelem.~
5243 Finale| Nem hal meg a madár~ Ha szárnyait megtörték.~A pillangó tovább
5244 1 | fölött,~Jelen van. Im a szárnyajtó kitárul~S hozzák a bûnöst.
5245 1 | Elfonnyadt arc, lecsüngõ, gyönge szárnyak,~Minden tagodban láz és
5246 Haza | dicsõn borongva szállasz,~És szárnyalás nincs több ilyen magas!~
5247 CorCor| Jézus nevét buzgón dicséri szátok,~Míg sárban fetreng sok
5248 1 | Zavar a szemében, zavar a szavában, -~Boldogtalan ember, tudtam,
5249 1 | ámen ámen”,~Dadogja a pap szavai után~S magába szállva megkisérti
5250 Haza | Tõled nyer pompát, színdús szavakat.~Nagy eszme, érzés oly ragyogva
5251 Haza | Végig himezted bûbájos szavakkal,~S király-palástod legfõbb
5252 Szabad| Legyen hatása nemesült szavaknak~S jutalma bátor tettnek,~
5253 Ember | rikkancs, a bohóc, aki~Hazát szaval: mind hû és hazafi!~A vad,
5254 Finale| Olvassa tán rimekbe zárt szavam~Édes vigasszal egy boldogtalan...~
5255 Szabad| Mond Krampusz: „Hát szavamnak semmi haszna?~Nem hallgattok
5256 Finale| királyok~Aludni mentek egy szavára,~Mint kis fiúcskák, akiket~
5257 Haza | Mint a keresztség elsõ századában~Minden hivõ egymás testvére
5258 1 | vágyaikból, kis szeszélyeikbõl~Századokra szabják nemzetek törvényét.~
5259 1 | Tartom! - „ „Én pedig~Százat teszek tíz ellenébe, hogy~
5260 Szabad| hangot egy sem ad.~III.~A százból egy maradt még: Jonatán.~
5261 Ember | inségben,~Évről-évre a teremtés~Százezernyi remekének!~Sejtem én azt,
5262 CorCor| hóditó bibor~Alattvalók százezrein tipor;~Ahol harc, párbaj
5263 1 | összezúzza vagy ujjá teremtse~Százezrek létét féktelen szeszéllyel.~
5264 Szabad| passzióm lesz háborúba vinnem~Százezreket!... No jó! Dühömben nyúzlak,~
5265 Haza | zaj nélkül ostromol!~Ha százfelõl támad meg a tudás.~Rád csap,
5266 Margit| hajnalává lettél;~Szépet szebbé tettél,~Örömöt fokoztál,
5267 Ember | vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,~Csak hatalmasabbak s tán
5268 Haza | veled!~Dalt mondok majd - szebbet nem hall az a határ,~Mert
5269 Szabad| lélekzetet vesz,~Érezze létét szebbnek,~Siessen élni... és forduljon
5270 Ember | vér,~Mely Berlint ordít és Szedánhoz ér...~A reklám-páthosz,
5271 Ember | föld gyümölcsét egyformán szedik,~S élhet mindenki, aki születik!~
5272 Margit| a mezõre és~Apró virágit szedjük...~S mindazt, mi gõg és
5273 Haza | termésembõl most csak itt-ott szednek:~Elvittem a javát a magyar
5274 Haza | aki hamvát sírva össze szedte?~Senki! Tán az Isten, õ
5275 Szabad| Édenbe jutsz! - Fejed mámorba szédűl,~Annyi jutalmat kapsz ott!~
5276 CorCor| éj s homályba vész~Tövis, szeg, dárda, ostor:~Hadd álljak
5277 Margit| légy alázatos!~Ne társalogj szegénnyel. Semmi haszna!~Hatalmasok
5278 1 | játszi kedve;~Jár mindig szegényen s mindig boldogan;~Most
5279 Haza | madár, mely énekelve ûl~Szegényes fészkén: itt maradt s dalolta -:~
5280 Szabad| Éppen a szabadság ölte meg szegénykét!~Nem! Ne lássak többé rab-madarat
5281 Ember | se lámpa,~Egy mécs se jut szegénynek.~Bolygó tüzek részvétbõl~
5282 Haza | le nem igázhat,~Szolgáddá szegõdik minden újabb század,~Egyre
5283 CorCor| mögött,~Sapkájukat a vérzõ szegre tették.~Igy játszottak soká.
5284 Haza | zord mint a kõ,~Olvadj, ne szégyeld! Könny, elõ!~Légy forrás,
5285 1 | hermelint surol,~De nem szégyelli szennyes foltjait.~Fáradhatatlan
5286 Margit| Tanácsom ez: nem tudva mi a szégyen,~Kedves fiacskám, légy alázatos!~
5287 Ember | kezünkbe itt~Égõ arcunkat... s szégyen-könnyeit!~1902.~
5288 CorCor| megcsalták szegényt!~Se szégyenét, se gyötrõ bánatát~Nem tudta
5289 1 | van,~A tömjénes oltár, a szék közelében,~Hol mindennap
5290 CorCor| szentek homlokára!~Bírói széken mennydörög~Mint egy félisten.
5291 Haza | fölöttünk,~Ki trónusán bírói széket ûl!~És hogyha minden búra,
5292 Margit| hajadnak egy kis pelyhe,~Mely a szélben száll, remeg:~Egy világ
5293 Haza | Magyar bölcsõt ringat~Ország széle, hossza!~Küzködõ hazátok~
5294 Finale| Dicsõ való most: mind álommá széled...~S csak az fog élni, amit
5295 1 | TELEGRÁF-OSZLOP.~Erdõcske szélén áll a táviró-fa,~Sok ércfonállal
5296 Ember | gavallér. Nem csaphatsz szelet~Verseny gyöpén. Nincs váltó-hiteled.~
5297 1 | Kaptok theát és kaviár szeletkét,~Mert éhgyomorral - praxisból
5298 Finale| gyûlölnek engem,~De mosolyog a szelid ég!~Sugárzó íve, mint más
5299 1 | hevesebb.~Majd lassabban, szelidebben,~Elenyésző zajjal cseppen,~
5300 Finale| Felelt a költõ halkan, szeliden:~„ „Kacagd ki bár hiú, bolond
5301 Margit| Zsongj éneket, vén tenger,~Szelídet, dallamost:~Az én szivem
5302 Szabad| De ha kong a szellem-óra:~Titkos hangra, bûvös szóra~
5303 Szabad| merengve néznéd fönt járó szellemed.~Nem veszed észre immár
5304 Ember | millióknak~Lelke beszél a te szellemeddel!~Nincs benne kétség: a pulya
5305 Haza | nem tudod~Hozzá hasonló szellemmel magad~Fölfegyverezni...
5306 Szabad| Virág illatját hordja~Tavasz szellõje s csattogjon danát~Madárkák
5307 Haza | hol nem jár~Más a kóbor szélnél~S ne vezessen rá nyom:~Mégis
5308 1 | így kapott erõt.~Ha kihívó szélvész csattogott felette,~Fönséggel
5309 Margit| lázongott, mint a tenger,~Szélvészes éjen át,~És partjait szakgatta,
5310 CorCor| Pirúl Évácska és mond szem-lesütve:~„A szerelem volt életemnek
5311 Margit| Kacagok e sok bolondon,~Míg szemedbe nézhetek!~Õk nem tudják,
5312 Margit| tündért, aki ott~Nevet, ragyog szemedben,~A tündért, aki benned él,~
5313 Margit| dobogja szívem,~S kedves szemedbõl, drága hívem,~A régi báj
5314 Margit| takarhat csillagot,~De a te szemedet nem!~E tiszta ég el nem
5315 1 | könnyü fátylon áttetsző szemek.~Epedni kezd a sáppadt líliom,~
5316 Szabad| Kicsorranók a haldokló szemekbõl,~Könny, mit a forró hazaszeretet~
5317 Szabad| Könny csillog a haldokló szemeken.~- Mondd, mit kivánsz hát? - „
5318 Finale| Nézik a partot.~Lesütött szemekkel~Járok a világon~S a szerencse
5319 CorCor| felém,~S csodás szemével a szemembe nézett.~Mámor fogott el,
5320 1 | álom rászállt elgyötört szemére~Mint a madár, amely leûl
5321 Margit| pirúlni késztet~A szép, nemes szemérem,~Bár nem tapasztalatlan:~
5322 1 | egy királyra hullt!”~„Vess szemet, csavargó, hozzád illõ fára;~
5323 Ember | kel,~S meghal kórházban, szemeten -~Én ezt a népet szeretem!~
5324 Szabad| Hervadt levelekbõl volt a szemfedõje.~Ó látom, mi történt! Örömében
5325 1 | És úgy borul rá, mint a szemfödõ,~Mint a halálnak lengõ fátyola...~
5326 Szabad| Mint egy kiégett, holt szemgödör.~Hová enyésztél kis játszi
5327 CorCor| segíts! Suttogják csöndesen.~Szemük lezárul révedezve... Csak~
5328 Finale| mohón,~Görcsös erővel.~Szemüket kinyitják,~Nézik, egyre
5329 CorCor| sír és velük örûl.~Bocsát szemükre mély, irgalmas álmot,~A
5330 Margit| kiszárad egykor~Érted siró szemünk:~Hozzád jövünk fiacskám,~
5331 Ember | érzések túláradtán a könny,~Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne
5332 Szabad| Koncéhes zsoldos, rangszomjas szenátor~Tapsoljanak! Te távozz onnan
5333 1 | bája.~Sohasem volt szebb, szendébb, ragyogóbb,~De senki sincs,
5334 Finale| ágyon~Elfáradt vándort, aki szendereg!~Ne lássék rajtam vad, rémes
5335 Szabad| õrhelyét~Úgy tetszik, mintha szenderegve~Meghajtaná fáradt fejét.~
5336 1 | Árnyékos tövében lázasan szendergett,~Míg tovább nem indult nyughatatlanúl~-
5337 1 | Mutogatták vígan egymás szennyét, foltját,~Boldog kárörömmel
5338 Finale| mint te, oly nyugodtan,~Oly szent-szelíden múljak el!~
5339 Haza | íduszán~S ez a harc még szentebb, még fenségesebb volt,~Mert
5340 Margit| álltam melletted,~Ragyogott a szentély.~Angyal-társaidat~Látogatni
5341 CorCor| gyertyák lángja lobban,~És szentélyében a hatalmas háznak~Misés
5342 Haza | ejt meg gyáva csüggedés!~Szentûl hiszem, akármit mondjatok,~
5343 Ember | a sok boldogtalant,~Aki szenved itt alant!~Én nem tudnám
5344 Margit| a jólét ölén -~Én sírok, szenvedek!~
5345 Szabad| betelni véle~A halottak szenvedélye!...~
5346 Haza | két táborba verted Róma szenvedélyét:~Testvérré te tetted a pártos
5347 CorCor| körében~Végképp eloszlik földi szenvedése,~S itt szeretet, boldogság
5348 Szabad| remeknek~Hogy elfeledje minden szenvedését~Ha majd engem temetnek!...~
5349 Haza | hálátlan hazát!~Hogy itt szenvedjünk s itt legyen a sírunk,~Ha
5350 Ember | csak: Míg mi a halottat,~A szenvedőket telehintjük könnyel:~Az
5351 Ember | silányok tapsa utálatos...!~A szenvedõnek egy sohajját~Többre becsûlted
5352 1 | szunnyadozzál benne.~Bárki légy, ha szenvedsz, írt adok sebedre,~Hogy
5353 CorCor| szörnyen meglakoltam ám!~Annyit szenvedtem, annyit sírtam én,~Hogy
5354 Ember | nagy lelkén nem volt soha szenyfolt.~S csapások érték, hogy
5355 Margit| éjek üde harmata~Meg nem szépíti sáppadó szinét.~Könnyek
5356 1 | csoportja~Mond véleményt szépsége felett.~A pap, a sirásók
5357 1 | éget?” ”~- Csábitó, kacér szépséged~Rég ingerli bosszumat! -~„
5358 1 | hasábokat írt,~Hevûlve táncán, szépségén,~Röviden odadobja: - „Meghalt
5359 1 | biróság~Dísz-elnöke. Ló- s szépségversenyen~Õ dönt. Ha szólt, nincsen
5360 Margit| a bájos Marguerit!~1900. szeptember 7.~
5361 Margit| lehetnék hát tehozzád,~Kedves szeráfom, hûtelen?~
5362 Finale| a vért!... Legyen csodás szered!...~Gépet csinálj, mely
5363 Margit| látszom,~Egész valóm mély szerelemben ég.~A láng, amit te gyujtottál
5364 Margit| hűtlen, hervadt ifjakat~Hű szerelemre, örök ifjúságra!~1902.~
5365 1 | teszem.~Én cirpelek sorvasztó szerelemrõl~Bús kobzomon egész éjeken
5366 Margit| hol nem szívesen marad:~Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,~
5367 Finale| Isten veled, dicsõ tudás!~Szerelmek édessége!~Egy-két napunk
5368 Margit| felé, úgy lebegett tova.~Szerelmemet nem érte hervadás, sõt~Nagyobbra
5369 Margit| szinét.~Könnyek táplálják a szerelmet is,~De édes könnyek lassú
5370 Margit| föltámadás van:~El nem fogyó szerelmi vágyban~Lelkünk csillagról
5371 Margit| és szeress!~Erdõ legyen szerelmünk foglalatja,~Magányos erdõ
5372 1 | SZERENÁD.~- 1879. -~Illatterhes,
5373 Haza | Azzal takartad el~Vékony szerencséd. De föl-ért e köntös~A trónusok
5374 1 | Ily korán? - Hová? - Ej-ej szerencsés~Vadász! - Hm! - Tudjuk!
5375 Margit| mosolygó, napfényes szemed~Szerény sorsomra nyájasan ragyog:~
5376 Haza | Vallásom az, hogy mindenkit szeressek,~S amíg okom nincs, senkit
5377 Haza | gyülölség, mérges bosszu, vád!~Szeressétek ti messze idegenben~Nálunknál
5378 Ember | hogy én~A népet egykor szeretém!~1901.~
5379 Haza | nemes, te drága,~Fenkölt szeretetre, büszke szabadságra!~Ó fogadd
5380 Margit| Trombitája sem veri!~IV.~Vajjon szeretett-e az a jó Istenke,~Hogy ilyen
5381 Szabad| hangos kedvvel,~Síron túli szeretettel,~Daliái diadalnak,~Kik alatta,
5382 CorCor| Jámbor, buzgó valamennyi!~Úgy szeretnék köztük lenni,~S menni, menni~
5383 Margit| meghalnál, vagy többé nem szeretnél,~Ah akkor Isten veletek
5384 Ember | Egymást igazabban, bensőbben szeretnők!...~De amíg ti lesztek,
5385 Margit| hőbb szív,~Ennél drágább, szeretőbb szív~Tán nem is volt soha
5386 1 | Hallod asszony? hallod boldog~Szeretõdet? - „ „Menj! sikoltok!” ”~-
5387 Ember | adnak~Habzó borokra, lóra, szeretőre?~Van még a földnek rabja?
5388 Finale| Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!~ Egy durva szó elég,~Hogy
5389 Ember | aki láng volt valaha,~Aki szerette a világot~És milliókért
5390 Margit| már szépen, mert a sírig~Szerettük egymást, kedves Margitom!~
5391 Finale| mai ember hivatása más:~Szerezni pénzt, hatalmat megragadni,~
5392 Haza | csak,~S egy célra tör a szerszám és a toll.~Csak ott, ahol
5393 Szabad| csengés-bongás~Zaja árad szerteszéjjel~Viharos, bús, rémes éjjel...~
5394 Margit| drágám, angyalom.~Nem nagy szeszély, melyből kis szerelem lesz~
5395 Szabad| mindezek miatt~Komor szeszélye néha felriad,~És haragos
5396 1 | S múló vágyaikból, kis szeszélyeikbõl~Századokra szabják nemzetek
5397 Finale| A nagy semmiségbe.~ Mint szeszélyes gyermek,~Aki töri, zúzza,
5398 Szabad| ríni!~Szét kell hányni, szétfeszítni!”~Szakadoz, dõl, reped,
5399 Szabad| HALADÁS.~Nem vagyok több széthulló anyagnál,~Az enyészet durván
5400 Szabad| Belevágja torzult fejét,~Szétloccsantja agyvelejét.~Száll az ûrben
5401 Szabad| kardot ragadni, hóhér,~S szétmarcangolni téged!” ”~Fölállt a nõ;
5402 1 | gyöngéd tagjait, különben~Szétomlanék a semmiségbe. Ott ûl,~És
5403 Margit| A dicsõség meteór-láng,~Szétpattogva ellobog.~De te hû vagy,
5404 Finale| mindenség szemébe:~Dacos szemed’ szétrágja majd~A pondrók csúnya népe!~
5405 CorCor| szörnyen. Ütnek, korbácsolnak.~Széttörik a lábad. Kitolják a szemed!~
5406 Ember | föl ujra,~Ha régi formánk széttört, semmivé lett?~ - Nem tudom!~
5407 Haza | nap, hogy másképp legyen!~Széttörte láncát a nemesi kar,~És
5408 Haza | testvérek vagyunk!~Te jármunkat széttörted, amikor~Méltatlanúl bánt
5409 1 | le.~Liljomnak éles kardja~Széttörve ott hever,~Szép tulipán,
5410 Ember | Hallják elhûlve, zokogva:~Szétverve, legyõzve a büszke sereg,~
5411 CorCor| parádés dísz neked,~Tehát szétzúzom a kereszteket!~Kereszténység
5412 Szabad| őrült embert vad haraggal szidnák.~Sujt, döng a pőröly. Réz,
5413 1 | bennök az isteni szikra,~Szidták, tépték egymást, mint az
5414 Margit| észrevétlen~A boldogság szigetét.~Ó mily kedves félelemmel~
5415 Haza | virrad... ujra alkonyúl...~Szigetre ér, hol üdvbe, kéjbe fúl~
5416 1 | hogy~Nevén szólítják és egy szigorú hang~Olvasni kezd.~XI.~
5417 Margit| minden kis paránya~Mint szikla hull az én keblemre le.~
5418 Haza | merész szabadság~Sasfészket szikla-mellekben rakott.~A végtelenben egy
5419 1 | kihúnyjon bennök az isteni szikra,~Szidták, tépték egymást,
5420 Haza | vad tánca kereng!...~Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,~Sebet
5421 Margit| világon semmi sincs erősebb,~Szilárdabb, mint a gyöngéd szerelem!~
5422 1 | látcsöveznek a hátsó padok.~Szilárdan, mint a törvény lelke, ott
5423 1 | hallatára.~Korának kedves kis szilfidje õ.~Oly lenge, gyenge! Azt
5424 1 | elõször is a nagy palotákba,~Színarannyal festve, márványkõbõl vágva.~
5425 Haza | fakad,~ Tõled nyer pompát, színdús szavakat.~Nagy eszme, érzés
5426 Margit| Amit merész és ragyogó szinekkel~Fest nemesebb vágy és magas
5427 1 | kis halott madárnak;~A tó szinére kelvén~Körülte halkan járnak,~
5428 Margit| Meg nem szépíti sáppadó szinét.~Könnyek táplálják a szerelmet
5429 1 | hátán~Mint fönt s alant a szinházak terén,~Ha egy-egy új és
5430 1 | kétségbe’sés,~Komédiások szinlelt iszonyatja~Már nem használ
5431 Margit| értem!~Édes a kegy, édes!~Színmézét az okos~Élvezettel nyeli....~
5432 Szabad| Mert nem láthatlak színrõl szinre, hitvány,~Rád köpni megvetésem!” ”~
5433 Szabad| kézen:~„ „Mert nem láthatlak színrõl szinre, hitvány,~Rád köpni
5434 Szabad| látom, mi történt! Örömében szinte~Ittasan csapongott, lengett
5435 Margit| virág, tömérdek szép virág.~Szinük felséges, illatjuk csoda.~
5436 Margit| LEGKEDVESEBBNEK.~- 1893. -~Annyi szirma nincsen a virágnak,~Annyi
5437 Margit| s a kékszemû virág,~Mely szirmait most nyitja szét elõször~
5438 Margit| Már haldokolsz s leejted szirmodat.~Halálodat siettetem - bocsáss
5439 Margit| hullott szét,~Mint rózsából a szirom.~Gyöngéd kézzel összeszedtem~
5440 CorCor| Gõgös szivek közt mint a szirt~Állok merõn, kevélyen.~De
5441 Haza | Könny, elõ!~Légy forrás, szirtbõl szökkenõ.~Hulljon ki mind,
5442 Szabad| zerge,~A hófehérré vénült szirteken.~Kedves, vidám koldus volt.
5443 Ember | pihennek.~Koporsód mellé szitkozódni mennek.~Óhajtanák karóba
5444 Szabad| Mintha e gépek egymást dühre szítnák,~S az őrült embert vad haraggal
5445 1 | léha szerelmét~Hevitette, szitotta: most alázatosan~Szorongat
5446 1 | tönkre tett! -~„Amióta ajkad szíttam,~Testem, lelkem vágy-beteg!~
5447 Szabad| idegszál,~Anyagomban lángot szítva fel:~Annak élek, ami szép
5448 Haza | Minden, mi fejben vagy szívben fakad,~ Tõled nyer pompát,
5449 Szabad| másnak,~Ami célt és hõt ád a szívdobogásnak,~Ami nélkül csak nyûg, teher
5450 Haza | Virágot hajt a föld meleg szive.~Erõszak nem dúlt, bíbor-vér
5451 Szabad| Porlepte selymén ezrek szíve-vére:~Nemzeti gyász, vértanuság
5452 1 | a veszett, falánk tigris szivében.~Az öngyilkosnak gyönyör
5453 Margit| átkarollak,~Porló szivem szivedbe olvad,~Együtt leszünk, míg
5454 Margit| szivet se leltem,~S a te szivedben egy egész világ van!~
5455 Margit| Im, bizonyítom a te hű sziveddel,~S te bizonyítod holtomig
5456 Margit| És boldogsága fészkén:~Hû szíveden pihen.~
5457 Ember | telik! Jõjj~Zóla fiam...! Szivedet megáldom!”~1898.~II.~AMIKOR
5458 Szabad| Ó élve mennyit sírtál, szivednek mélyibõl!~Szemed hõ könnye
5459 Margit| semmi nesz nincs többé,~Csak szívednek verését hallhatom,~Mely
5460 Haza | A te szabadság-szeretõ szivedtõl~Új lángra gyúlad Európa
5461 CorCor| koldusok könnyével!~Gõgös szivek közt mint a szirt~Állok
5462 CorCor| Nyomorultak megváltója,~Vérzõ szívek istene!~ ~
5463 CorCor| dadogva, sírva tört ki a szivekbõl~Gyötrõ sovárgás, édes félelem.~
5464 Haza | Tört láncokon s eggyé forrt szíveken!~A napnak is van foltja,
5465 Margit| véled:~Akkor aztán sajnálom szivemből,~Hogy örökké nem tarthat
5466 Haza | magyar kövesse!~E nagy napon szivembõl azt kivánom,~Hogy ne legyen
5467 Margit| égre lendûl:~Úgy ömlik ki a szivembûl~Minden rólad írt dalom.~
5468 Haza | Ezerszer drágább, édesebb zene!~Szivemnek drágább minden Red-Rivernél~
5469 1 | ahol leszállott,~A rózsa szívén csöndesen kimúlt.~
5470 1 | legszakértõbb~Zsoké-klub szíves gratulációját.~
5471 Margit| föltaláltam.~Lásd, a világon egy szivet se leltem,~S a te szivedben
5472 CorCor| Hogy szûzi ajkkal mézét szívja föl.~Mind kacagott. Ugráltak
5473 1 | kacér legyezõ~Száz hiu szívnek léha szerelmét~Hevitette,
5474 Haza | megsiratta gyászunk,~S várta szívrepesve új feltámadásunk!~Március
5475 Margit| mamácska könnye, jajja,~Szívrepesztõ mély sohajja~Föl nem birta
5476 1 | karjaiba.~Fölkapta s repûltek szívszakadásig,~Míg elapadt, megszünt a
5477 Ember | Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek!~Jól van, helyesen van,
5478 Szabad| áldást,~Esküdtek bátran, szívük vágyival,~És visszatérve,
5479 CorCor| vásárra s ment tovább: „Szivükben~A hiúság több, mint a szeretet!”~
5480 Margit| mindazt, mi gõg és hiuság,~Szivünkbõl kinevetjük.~De hogyha jõ
5481 Haza | Szép március! Ihlesd meg a szivünket,~Szabadságoddal hadd legyen
5482 Margit| törõdve semmit azzal,~Hogy szivünknek fájni fog:~Jöttek érte s
5483 Margit| nem pótolja,~Mely híven szivünkre forr!~IV.~Nem tudom, mit
5484 Szabad| Dúsgazdagok vagyunk!~Fényes szobában majd velünk ebédelsz~S mulattatsz
5485 1 | káromkodása,~Sem a zsufolt szobák ragálya, sem~A szabad ég
5486 Szabad| szûnõ dallal.~Röpdösött szobánkban. Bujkált, szökdelt csacskán~
5487 Szabad| Mély csöndben omlik. Mintha szobrokat~Vágnának ketté - hangot
5488 1 | Sajnállak!” mond egy vékony lábu szöcske.~„Megölt a mámor! Látod,
5489 Szabad| Röpdösött szobánkban. Bujkált, szökdelt csacskán~Mint egy játszó
5490 Szabad| szarvas lesz, mely vígan szökel~Magányos rengetegben~S búgó
5491 Szabad| mélázó kis kék szeme.~Ó mily szökellõ, mily tiszta voltál~Égnek,
5492 Szabad| benned~Szelíd zsongású hullám szökelt.~Omló vizednek játszó futása~
5493 Szabad| vized,~Örök vígságod, bohó szökésed,~Nyájas zsongásod: - mind
5494 Haza | Gyors szavu tréfák~Játszi szökését,~Festi-e más nyelv~Oly remekûl?~
5495 Haza | elõ!~Légy forrás, szirtbõl szökkenõ.~Hulljon ki mind, gyász
5496 Szabad| piszkáltam~És ásitottam szörnyen-szörnyeket~Tanácsban, trónon, trónfüggöny
5497 CorCor| sok szép, cifra háznak:~A szörnynek, aki rémes ostromát~Titokban
5498 Szabad| se rezzen;~Ott elalszik szörnyû csendben.~Egyszerre... Hej!
5499 Ember | keseregnek a harcosok,~Ismétlik a szörnyüséget.~S az egyik szól: „Szivem
5500 Szabad| pattog, tombol,~Hegyet rak, szörnyût, csonka test-halomból.~Ugatva,
5501 1 | vágtatással. Belseje~Sötét szövetbõl van kiszabva.~Ûl benne mindig
5502 Haza | keresztet Názáreth fiára,~Agg Szokrateszre méreg-poharat!~E hiuság
5503 Margit| tér vissza sohasem!~Nem szólal meg kicsi szája,~Nem mozdul
5504 Haza | cselekszel: sors le nem igázhat,~Szolgáddá szegõdik minden újabb század,~
5505 Haza | Rabok voltunk csak, nem szolgák! E hit~Erõsebb volt börtönnél
5506 Ember | csillagra tör~S egy szent erõ szolgálatában~Bilincseket zúz össze bátran,~
5507 Haza | ahány cseléd~Az árulást szolgálja még:~Szakgassa, törje, zúzza
5508 1 | tanuljon az öreg tölgyfától!~Szolgáljon hatalmast hízelgés nekûl,~
5509 Haza | kárörömmel: Vége!~S csak arra szolgált minden veresége,~Hogy még
5510 Szabad| földön egy szabad madár -:~Szolgának nem megyek!...” ”~
5511 Szabad| Nem tanítom többé hitvány szolgaságra!~Egypár kedves füttyért
5512 1 | körbe. Hallja, hogy~Nevén szólítják és egy szigorú hang~Olvasni
5513 Finale| tömeg,~Egy nyalka úr így szólitotta meg:~„Költõ barátom! Hát
|