1880-bokot | bokra-eg-fo | egbe-falus | fanya-gyony | gyope-idegs | idezi-kezde | kezdi-legto | legtu-mienk | mifel-oszta | oszto-selym | semmi-szoli | szoln-utnek | utni-zsibb | zsibo-zuzza
Part
6014 Finale| lassan mind megyünk,~Ha ütni kezd az óra.~Mind elmegyünk
6015 Szabad| dicsõ találkozóra!~Mert ütött a döntõ óra!...~Azt mondják,
6016 Ember | gonosz nevét~Én többé nem üvöltöm:~Császárotoknál aljasabb~
6017 1 | kereskedõket,~Akik az Istenbõl üzletet csináltak!~Néma megvetéssel
6018 CorCor| És egy fejjel magasabb~Üzõinél. S mint villám, ha lecsap,~
6019 Szabad| szörnyût, csonka test-halomból.~Ugatva, bõgve marcangolja szét~
6020 Szabad| hegyen.~Játszott, szaladgált, ugrált, mint a zerge,~A hófehérré
6021 CorCor| szívja föl.~Mind kacagott. Ugráltak szana-széjjel.~Egy perc
6022 Haza | országot!~Emlékezzetek rá: ugyanez a hõs nép~Ujra harcolt bátran
6023 Haza | Szolgáddá szegõdik minden újabb század,~Egyre több nagysággal
6024 1 | szerencse,~Hogy összezúzza vagy ujjá teremtse~Százezrek létét
6025 Szabad| menedéket:~Hitvesem kis ujján ért a hajsza véget.~És három
6026 CorCor| Mint egy félisten. Intõ~Ujjára népek hullnak el.~Nincs
6027 Margit| Visszahozni tavaszát.~Csókod volt ujjáteremtõm,~Mely megcsattant ajkamon!...~
6028 Margit| ad ránk nászpalástot~És ujjongó csalogányok~Éneklik nászunk
6029 CorCor| ember-salak:~Inkább az ács az ujszülött fejét~Nehéz bárdjával vágta
6030 Szabad| golyó.~Mint alvó kígyók, újszülött vadak,~Sötéten, némán, tétlen
6031 Ember | tűri,~Míg hatalmas trónját űli:~Akkor mindez bizonyára~
6032 Szabad| fejem,~És õ segít, hogy ûljek e helyen,~S ti én elõttem
6033 Szabad| szent nevében!~Akinek van: ûljön lóra,~Akinek nincs: gyalog
6034 Margit| Olykor, ha véled szemben ûlök s nézlek,~Elém lebeg egy
6035 Ember | kilehelvén,~Csak egy szó ûlt a nyelvén,~Nem több, csak
6036 Finale| Madár az erdõn, ágon ûlve,~Nem némul el, ha jönni
6037 1 | életet!~Ti szántok engem? Unalom szülötti,~Engem siratni
6038 Margit| EGY UNDINE-KÉP ALÁ.~- 1886. -~A nõ, kirõl
6039 Haza | A bélpoklos, aki mellett~Undorító a lehellet,~Félre lép, ha
6040 Haza | nekünk,~Mint a tavaszt nem unjuk meg soha!~Tavaszt jelent
6041 Margit| Kacagok, ha látom~Mídász unokáit~Állani a gáton!~A gúny ostorával~
6042 Szabad| méltó pálya,~Félistenek unokája!~Legyenek bár vasban állig:~
6043 Ember | Unott, rideg kopárság, rémes űr!...~És mégis él, mégis szünetlenűl~
6044 1 | nálam... örökre!”~Nem fínom uracskák: durva legények~Hoztak koporsót.
6045 Szabad| mulatság~Szolgálni a nagy urakat!~Egy kis hajlongás, kis
6046 CorCor| zárdákban, hol szûzies lemondás~Uralkodik?... Nem!.... Jézus nincs
6047 Szabad| Kaleb, az indus fejdelem,~- Uralkodó tizenhat nemzeten -~A Dwalagírit
6048 CorCor| tõlük s ment tovább megint.~Uralkodók kastélya bûvösen~Ragyog
6049 1 | itten koldusok számára;~Csak uralkodókat fogadok el én!”~IV.~Nem!
6050 Szabad| halott! Többé egyik se rontja~Uralmamat! A lázadást levertem,~Sírbolt
6051 Haza | földre jõ,~Ha bûn, gonoszság uralomra hágott,~Hogy vérével megváltsa
6052 Szabad| kenyér!~Vígan hörpintem uraságom’~Borával töltött nagy kupám!~
6053 CorCor| asztal,~Ahol a hizelgés nagy urat magasztal,~S hitvány jókedv
6054 Ember | kevélyen:~„Parancsolom az Úristen nevében,~Adj visszhangot
6055 Ember | hogy ötszáz, sőt több ilyen úrnál~Egy szorgalmas zsákhordó
6056 1 | dallamához.~ S a levegõben úszik a havannák~Nemes, kék füstje
6057 Szabad| Forgószél támad. Mint az uszitott vad~Dühöngve száguld s zúgva
6058 1 | száll körülötte,~Aki egykor úszott a bókban, -~Csak egy virrasztó,
6059 1 | hova, merre?~Merre visz az útad és mióta járod~Nyugtalan
6060 Margit| Zöld mezõben minduntalan~Az utadba állnék.~Ha madár lehetnék,~
6061 Szabad| Árnyas rejtekembõl~Nehéz utadra rózsát hintek én,~S halld,
6062 CorCor| habozva áll,~Mint vándor, aki útat nem talál...~Sugárt vetett
6063 1 | föl, mutatja a „hetet”:~Utazni fog e földi stációról~Más
6064 1 | benne mindig valaki,~Van utazója, terhe sok.~És mily vegyes,
6065 CorCor| gyúltak ki az éjben.~Az utca forrott, mint a tenger-ár.~
6066 Margit| 1887. -~Kis leány az utca-sarkon,~Ibolyáid megveszem,~S valamennyit,
6067 Finale| Tolakodva hívják.~Úton, útfelen~Futnak utána.~Bele csimpaszkodnak~
6068 Haza | elõle,~Minden út a kínok utja, -~És elhagyni mégse tudja~
6069 1 | lakáj - urak testõrseregje -~Utjába állna és szörnyen kidobná!~
6070 CorCor| Isten egy fiához,~S kínok utján eljut a Kalváriához!~Arcon
6071 Ember | Elhűlve, haldokolva~Az ország útján lelték.~Nem mondta meg nevét
6072 Szabad| Tombol a raj... s hogy utjokat behintse,~Egy pálmaerdõt
6073 Finale| Kevély semmittevés!~Járj más uton!... Vigyázz, hogy el ne
6074 Haza | sirokból tompa jaj száll.~Útonálló bõsz vad állat~Hogyha látja:
6075 1 | tépték egymást, mint az utonállók -~Nem! Amit kerestem, nem
6076 Szabad| leng az alkony távol.~Az úttól félre, kínban roskadozva,~
6077 Margit| beljebb, beljebb mentünk,~S útunk mindig szebb vala.~Illat
6078 Szabad| hegy!~Rögtön derülj ki, űzd szét e borút,~S fonj homlokodra
6079 Szabad| Manasszes, Gád, a Sámuel fia,~És Úziel, a bátor dalia,~Jób Gíleádból,
6080 Margit| éljenezve~Zúg az ember-áradat;~Ûzöm, hajtom a sikert, mint~Agarász
6081 Szabad| Mint egy játszó pajtás, ha ûzte fiacskám.~S nem találván
6082 1 | hízelgés nekûl,~Soha el ne ûzze a szegényt magától,~Hogyha
6083 Ember | sír és tûr alant.~Silány vacokban szunnyad el,~Nyomorra ébred,
6084 1 | mindennap~Jó étvággyal eszem a vacsorát.”~„Botor lény!” mond egy
6085 1 | Hová? - Ej-ej szerencsés~Vadász! - Hm! - Tudjuk! Brávó!
6086 Szabad| hurráh! kezdõdik a véres vadászat...~Ha majd rohannak, mint
6087 Szabad| Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;~Királyilag töltötte a napot.~
6088 Margit| szobámba gyûl;~Bõsz, néma váddal sápadt képükön~A börtön
6089 Margit| állnék.~Ha madár lehetnék,~Vadgalambbá válnék:~Ablakodra édes vággyal~
6090 Haza | Ugy hiszed, hogy fû, fa vádol,~S térdre hullva, fûtõl-fától~
6091 Haza | hagyod a világot?”~„ „Ne vádoljon engem a te kicsi szájad,~
6092 1 | gyöngét nem gunyolt;~A nyíló vadonnak legsilányabb bokra~Vele
6093 CorCor| kötözze,~S ha ellenáll, hát vagdaljátok össze~Jézus nevében! Lám,
6094 Szabad| Legyenek bár vasban állig:~Vágjátok le mind egy szálig!~Minden
6095 Haza | hagyjatok!~Holt szivembe vágna~Idegen lábának~Minden dobbanása...!~
6096 Szabad| omlik. Mintha szobrokat~Vágnának ketté - hangot egy sem ad.~
6097 CorCor| Hozzátok nincs közöm!”~Felhõkbe vágó roppant templomokban~Tömjénfüst
6098 Ember | birkanyáj a nép,~Aki parancsra vágó-hídra lép;~Ha megbukik furfang,
6099 CorCor| én leszek majd, aki porba vágom!~Mert nincs keresztény-állam
6100 Haza | törtek össze, hova kardjuk vágott,~És meghóditották az egész
6101 Szabad| Megvásárolhatná a hét eget!...~Nos, vágsz-e még mogorva képeket?~Az
6102 CorCor| ujszülött fejét~Nehéz bárdjával vágta volna szét,~Vagy szûz anyám
6103 1 | szárnyakkal születtél!~Mért nem vágtad le röpke szárnyadat!?”~Igy
6104 CorCor| ölték~Kegyetlenûl... és vágták és püfölték~Nyílt harcokon,
6105 1 | robogni napról-napra~Bõsz vágtatással. Belseje~Sötét szövetbõl
6106 Szabad| homlokod!...”~ Ahmed Kaleb vágtatva ér oda.~Mélyen legörnyed
6107 1 | Színarannyal festve, márványkõbõl vágva.~Elbolyongtam, ó föld, félisteneidhez,~
6108 1 | szíttam,~Testem, lelkem vágy-beteg!~Csókjaidból lángot ittam,~
6109 1 | jólétét teszik föl,~S múló vágyaikból, kis szeszélyeikbõl~Századokra
6110 Finale| Magasba ragadták~Lelkemet a vágyak s hordtalak szivemben~ Isteni
6111 Margit| visszanyersz megint.~Lesz vágyam csókra, kedvem új gyönyörre.~
6112 CorCor| Egy sóhajba~Minden bûnös vágyamat!~Könnyek édes özönében~Fürdik
6113 Margit| van:~El nem fogyó szerelmi vágyban~Lelkünk csillagról csillagokra
6114 Szabad| Esküdtek bátran, szívük vágyival,~És visszatérve, egymást
6115 Margit| II.~A halál, a kapzsi,~Vagyonomra támadt~És ellopta tõlem~
6116 Haza | szerencse,~Ha künn az ég vagyont, bõséget ád:~Ó jertek vissza
6117 1 | bálra, kacajra, gyönyörökre~Vágytak örökké. És mostan a táncot~
6118 Ember | világ trónusain látok:~Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,~
6119 Szabad| hamvukat!... Ha ünnepelni vágytok:~A síroknál, ott ünnepeljetek!~
6120 Haza | irgalomból,~Mélységes síromból~Vájjatok ki engem,~Kezetek kiásson!~
6121 Margit| Trombitája sem veri!~IV.~Vajjon szeretett-e az a jó Istenke,~
6122 CorCor| Tûz, csupa tûz, - fehér és vakitó,~Mint hegytetõn a napsütötte
6123 Szabad| hátamon csuszkáljon. -~ „Vakmerõ!~ Reszkess! Azonnal megtudod,
6124 CorCor| Ó báránykák, akik mentek vakon~A mészárszékre -: szívem
6125 Szabad| komédiának!~Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,~De úgy bántok
6126 Haza | multból intõ például maradt.~Valahányszor jõsz a tavaszodó évvel,~
6127 Szabad| Csak befogadnak itt-ott, valahol!...”~Éhes vagy?... „Mindig!”...
6128 CorCor| Úgy tetszik, hogy szebb valamennyinél.~Néz rájuk hosszan, esdekelve,
6129 1 | fölszántva képe~És egész alakján valami nagy bánat~Árnyéka borongott,
6130 1 | És többszörös rablásban, valamint~Rablással páros gyilkosság
6131 Finale| görbére, csúfra képem.~A nagy váláskor hadd legyek nyugodt, bölcs,~
6132 CorCor| fegyverek,~A rangosztályok, a válaszfalak,~A sok bús, züllött, megvetett
6133 1 | És ne adj sértõnek más választ soha!~
6134 Margit| csak fáztam s nyomorult valék!~Ismerem a lépcsõt, melyen
6135 Haza | asszony szûkös garasát~S ne váljatok ki végképp!... Ne tegyétek~
6136 Ember | célja, mint az,~Hogy porrá váljunk, temetői röggé?~Legyek módjára
6137 Haza | honát.~Szép Március, te rád vall e csoda!~Te forrasztottad
6138 CorCor| Mikor elõször roskadt le a válla~S átsajdult keblén kín-terhes
6139 Margit| titkon sírja fel;~Fejemet válladra hajtom kedvesem,~S oly lassan
6140 Haza | megvetette,~De a bujdosókat vállaira vette,~S meghordozta büszkén
6141 1 | ezüsttel~Bõvelkedõ „gyászpompák vállalatja.”~Rögtönitélõ bíró a halál.~
6142 Szabad| megtudhasson látni...~És vállamat örök gond terheli...!~De
6143 Margit| át...~És én hagyom, hogy vállamra borúljon~És keblemen kisírja
6144 Haza | drága nemzetem!~A legszebb vallás: hinni a hazában,~S dolgozni
6145 Haza | áldoz szüntelen,~Az egy valláson van velem!~Vallásom az,
6146 Haza | szent, idõ nem árthat annak:~Vallássá lesz, mint a feltámadás!~
6147 Haza | áldott tavasza!~Csak egy vallásunk volt akkor nekünk,~Csak
6148 Haza | vált,~Mi vonz hát hozzá, valld meg igazán?”~- „ „Önzõ rabok
6149 1 | mintha csak~A páncélos vállfûzõ tartaná~Még össze gyöngéd
6150 Margit| fészkét a madár.~Nem! Mitse vallok! Szótlan hordja titkát,~
6151 1 | Esküszöm holló-hajadra,~Vallomásid mézire,~Nyilt egemre: bájaidra,~
6152 Haza | ahol az ifjak férfiakká válnak,~És a gyönge aggok ujra
6153 Finale| mindenemtől,~Amit szerettem, válni kell:~Hogy akkor, mint te,
6154 Szabad| Mily büszkén megyen!”~Valóban oly szép! Trónnál többre
6155 Haza | hogy embertársaim közt~Ne válogassak rang, cimer szerint.~A hû,
6156 Margit| fönnakadt,~Oly remekűl volt válogatva mind, -~S szerelmem adta
6157 Szabad| oda lépett hozzá;~Egész valója égett:~„ „Mert nincs erõm
6158 1 | látszik arcán, termetén, egész~Valóján, hogy gyógymódból jött ide.~
6159 Haza | legyen tele!~Reszkessen át valónkon, mint a napfény,~Mint ibolyáid
6160 Margit| sok, sok év előtt,~Látom, valóra válik:~Karöltve járjuk a
6161 1 | fátyla~Takarta el elõlem a valót,~A szerelem ringatva vett
6162 Margit| Dühöd hogy elpihent!~Tükörré váltál s a kacér ég~Arcát fürkészi
6163 Szabad| tettem én, hogy felségessé váltam?~Egész éltemben fogamat
6164 Szabad| te két szemed!~Csókot sem válthat szabadon, nyomában~Oly sok
6165 Haza | S kis nemzetét nagyobbal váltja fel:~Dúsgazdaggá lesz s
6166 Ember | szelet~Verseny gyöpén. Nincs váltó-hiteled.~De én becsüllek mégis módfelett,~
6167 Margit| engem megszerettél,~Meg is váltottál engemet!...~Mint a pokolból
6168 Ember | nincsen benne más,~Csak változatlan, fásult, bús közöny,~Unott,
6169 1 | Nem fáj semmi sem!~Mint vándor-angyal járt e bús világban.~Ha
6170 Finale| vidéken,~Elszálló fecskét, vándor-fölleget~Könny-fátyolozta égen...~
6171 Finale| felejtem.~Érzéseim, mint vándor-madarak~Vonulnak át, - de fészket
6172 Haza | mindig látni a magyar hazát!~Vándor-sasok, kik fészket raktatok künn,~
6173 Szabad| raj,~Hozzá be nem tér egy vándor-sohaj.~Ha van, ki olykor a terembe
6174 Margit| Vándor vagyok. Zord eszmék vándora.~Gond és harag pusztáit
6175 Haza | Ki honáért nem halt, vándorbotját fogta,~És hirdette buzgón,
6176 Szabad| fészke lett!~Fecskék is, õszi vándorláskor,~Itt gyülekeznek össze mind,~
6177 Haza | ott az uj világban,~Míg vándorlástok bús évadja tart,~Hogy hozzatok
6178 CorCor| ottan se hagynak:~Leszek vándorlója metszõ éji fagynak,~Forró,
6179 Margit| õrangyalt ád az Isten~Minden vándornak, aki célra tör;~E kegyes
6180 Szabad| maradjon az ég magasában,~Vándoroljon szerte, szálljon ágról-ágra...~
6181 Finale| sûrü gondját!...~Felhõk vándorolnak,~Madarak röpködnek.~Zsendül
6182 Haza | fiának,~Ha szent lantjával vándorútra kel,~Ha megvetéssel néz
6183 Ember | 1902. -~I.~Orosz fogságból vánszorog~Két francia gránátos.~Fejük
6184 Haza | S a büszke jognak minden vára megdõl:~A te szabadság-szeretõ
6185 Margit| voltam, aki partra lépve~Váratlanúl mesés kincsekre lel.~S most,
6186 Haza | Megváltozott, mint egy varázsütésre~Az addig önzõ, törpe lelkü
6187 Margit| kincsét a fösvény!~III.~Ó ne várd, hogy még föléled!~Elszállott
6188 CorCor| tört léleknek nincs mit várnia:~Belátjátok majd, hogy bús
6189 Finale| eljön értem.~ Mosolyogva várom,~Mint titkos világok csöndes
6190 Haza | raktatok künn,~Virágzó, büszke városok falán:~Ha bõsz ellenség
6191 Haza | És száll tovább... Dús városokba tér,~Hol gondtalan pompázik
6192 CorCor| úgy rohant keresztûl~A városon, hogy Jézus földre szállt!~
6193 Margit| S a dicsõség délibábja~Városról-városra ûz.~Átrohannám a világot,~
6194 Haza | megsiratta gyászunk,~S várta szívrepesve új feltámadásunk!~
6195 Margit| kedvesem.~Régen, régen lesték, várták~Hivogatták odafenn.~Míg
6196 Margit| Mikor lázamban nyögtem és~Vártam közelgõ végem -:~Egy bíztató,
6197 CorCor| tündöklõ teremben~Ma engem vártok teljes kényelemben,~S Jézus
6198 Szabad| Elveszett! Napokig kerestük,~Vártuk, visszavártuk, de hiába
6199 1 | vezetni. Mintha nyilnék~A nagy vasajtó és szemébe csapna~Teljes
6200 1 | És tágult szemmel nézi a vasajtót,~Mely a sötét, nagy mindenségbe
6201 Haza | szent halálnak adja,~Mikor vasával ön-szivébe vág!~Ez ró keresztet
6202 Szabad| Félistenek unokája!~Legyenek bár vasban állig:~Vágjátok le mind
6203 1 | dorong~Ott áll az úton és vashúrja zsong~A fuvalomban, mint
6204 Margit| Gyakorolt? Vagy úgy tett, mint a vásott gyermek,~Aki vad szeszéllyel~
6205 1 | kimerûlve~Oda dõlt a rideg váz karjaiba.~Fölkapta s repûltek
6206 Margit| célra tör;~E kegyes angyal védi minden léptét,~És rejti
6207 Haza | verünk!~Törd széjjel ezt is! Védj meg önmagunktól,~Ha egymás
6208 Haza | szivébe,~Hogy a Golgotán is védje igazát.~Szent lélek szállott
6209 Haza | vijjogó haraggal,~Halálig védni a magyar hazát!~
6210 1 | lenyúló, hosszu karja~Tükrét védõleg eltakarja,~Hogy meg ne törje
6211 Margit| kinevetjük.~De hogyha jõ egy védtelen,~Az vendég lesz minálunk.~
6212 Ember | bölcseség,~Ő, a kezdet és a vég!~Ámde én ember vagyok csak,~
6213 Margit| hogy vágyom a világba ki!~Vég-istenhozzádot mondtam én neki!~Az egész
6214 Finale| sötét egyformasággá.~Világ végéig állni fog~Rideg, rettentõ
6215 Margit| nyögtem és~Vártam közelgõ végem -:~Egy bíztató, halk, égi
6216 CorCor| messze... künn a város végén,~Hol nép lakik, nálunknál
6217 CorCor| ily tisztán, ami földi, véges.~Éreztem jól e bûvös perc
6218 CorCor| való édes, nagy hûségem végett -~Názáreti Jézus, én követlek
6219 1 | kegyes jeléül -~ - „Hóhér,~Végezze tisztét! -”~XII.~ Elvégezte
6220 Ember | itt alant!~Én nem tudnám végignézni,~Hogy miképp kell elenyészni~
6221 1 | nyilvánosan~Ráolvassák a végitéletet.~Az elsõ sorban egy kis
6222 Margit| száll.~S ha elenyészünk végkép odalenn:~Melletted nyugszik
6223 Haza | e föld porába dûl!~Hogy végóránkig azt mondjuk, amit te:~Igen!
6224 1 | Haldokolva ott ûl~Egy rózsatõn és végpercére vár.~Tolongnak hozzá gúnyos
6225 Finale| ne késs’~Ha földi léted végpontjára értél,~Megbánod még, hogy
6226 1 | másítván e határzatot,~A végrehajtást nem gátolja semmi”~ Lapdát
6227 Haza | új tettekre éledt,~És a végromlásban még erõsebbé lett,~Tömörebb
6228 Margit| még egyszer átkarollak~S a végsohaj így reszket ajkamon:~Pihenhetünk
6229 Finale| mosoly.~Szép hervadásod végsohajja~Illat gyanánt a légbe foly.~
6230 Margit| sírom zára,~Tört szememnek végsugára~Hûséget fog vetni rád~Földi
6231 Margit| oldalunknál a fiók.~Nagyszerû a végtelenség,~Csupa nagyság, csupa fenség,~
6232 1 | felhő tépett rongya,~Mely a végtelent bolyongja,~Áll fölötte elborongva,~
6233 Margit| értünk küldött angyalok~Végtére majd föllelnek.~Akkor, szerelmem,
6234 1 | fonogatnak~Tündérek arany-hajába.~Végtisztességet adnak~A kis halott madárnak;~
6235 Ember | Nem tudom!~Biztos, hogy végül megfagy az egész föld!~Ha
6236 Finale| kedvvel~Derűt, borút egyként vegyek...~S ha itt az ősz, és mindenemtől,~
6237 Haza | nem akad senki:~A vihar vegyen ki,~S poromat a légben~Szerte-széjjel
6238 1 | utazója, terhe sok.~És mily vegyes, mily furcsa társaság!~Gavallér
6239 Ember | túl a földön?~Van angyal, végzést lángbetükkel író?~Van, aki
6240 Margit| Bántott az ember és megmart a végzet,~De nem tudott megölni a
6241 Margit| életért.~De hogy ne sujtson végzetemnek karja,~Hogy elkerüljön,
6242 1 | féktelen szeszéllyel.~A végzetet fonálom hordja széjjel.~
6243 CorCor| rémes ostromát~Titokban végzi, nem lelik nyomát.~Ügyes
6244 1 | Amellyel mindent megvehetni vél.~S a hadvezért, kit húsz
6245 Margit| sajkámba ültél,~Szállni vélem a habon.~Nem láttuk mi,
6246 1 | mélység nyüzsgõ csoportja~Mond véleményt szépsége felett.~A pap,
6247 CorCor| S rémitõ kínomban, mely velõmig hatott,~Átkozzam el bõgve
6248 Margit| hogyha jõ egy védtelen,~Az vendég lesz minálunk.~Enyhítni
6249 Ember | lángok égnek.~Koldust ki venne számba?~Se koszorú, se lámpa,~
6250 Finale| tavaszt,~És nem fogjátok észre venni azt,~Hogy engemet nem láttok!~
6251 Ember | földi bíró?~ - Nem tudom!~A vénség elhal, sírba dől. Helyén
6252 Margit| hajladoz...~Dobj alamizsnát vénülõ apádnak~S kacagd szemébe:
6253 Szabad| mint a zerge,~A hófehérré vénült szirteken.~Kedves, vidám
6254 Szabad| a kezébe,~S mikor éjfélt ver az óra,~Nagyot iszik a bakóra.~
6255 CorCor| romokba dönt~Országokat? Mely vér- és könny-özönt~Fakaszt a
6256 Szabad| polyvától!~Jöjjön hát a sok gaz vér-eb!~Csak termésünk lesz kövérebb,~
6257 Haza | keze lõ.~Nem szárnyal a vér-ködös égre más,~Csak ágyudörej,
6258 Szabad| mint a fúriák,~A csatasíkok vér-páráin át,~Minden golyó sujt, ugrál,
6259 Szabad| Ilyenkor mintha talpig vérben állna,~S vad küzdelemben
6260 Szabad| HARCTERÉN.~- 1877. -~Ne verd fel õket! Ott alusznak némán~
6261 Szabad| ûl s énekel.~Gyámoltalan verébfióknak~Õ benne pompás ágya van.~
6262 Margit| gáton!~A gúny ostorával~Verem õket végig.~Pedig jobb vón:
6263 Finale| hitet.~Amíg lesz könnyem, vérem,~Míg lelkemet tudom:~Mindig
6264 Haza | csak arra szolgált minden veresége,~Hogy még kitartóbb, még
6265 Margit| nincs többé,~Csak szívednek verését hallhatom,~Mely összezendûl
6266 Haza | láttad folyni Cézár gõgös vérét,~S két táborba verted Róma
6267 Haza | gonoszság uralomra hágott,~Hogy vérével megváltsa a világot.~E nagy
6268 Ember | Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek!~Ha ti nem volnátok: egyszerűbbek
6269 Ember | bús, szegény, örömtelen,~Vergõdõ népet szeretem!~Mi lesz
6270 Haza | föl!~Istent, ha alszik, verje fel~A gyász s iszony regéivel!...~
6271 Szabad| arra jó,~Libériákba hogy verjem bele,~S hizlaljak egy raj
6272 Finale| Elszéledünk a föld alatt,~Sötét vermekbe dõlünk.~Itt egy kereszt...
6273 1 | gõgös hadvezér,~Kész tönkre verni egy világot.~Ott hagyja
6274 Finale| tudni róla!~Mint koporsót verõ~Rögnek dobbanása:~Úgy hangzik
6275 Ember | jut el tehozzád,~Kimondom versben, hogy munkád derék!~Különb
6276 Finale| barátom! Hát nem volt elég~A verselésbõl! Írod egyre még?~Makacs
6277 Finale| elfojtott szenvedély.~A verselésnek édes vágya már~Ritkább s
6278 Ember | gavallér. Nem csaphatsz szelet~Verseny gyöpén. Nincs váltó-hiteled.~
6279 Haza | veszünk a munka roppant versenyében...~Te tanítottál meg, te
6280 Margit| Margit-névvel~Jó poéták versenyén,~Aki ott él közeledben,~
6281 Haza | nem futod~Rugós inakkal versenyét... Ha kétes~Vagy a szemében:
6282 Haza | nemzetem javára él,~Ki munkában versenyre kél,~Ki érte áldoz szüntelen,~
6283 Haza | müveltség~S nem buta gõg a versenyzõ. Csak ott,~Ahol magának
6284 Margit| VERSES KÖNYVEMBŐL.~I.~EGY BOKRÉTA
6285 1 | olvadozni~Egy-egy szelíd, lágy versnek hallatára.~Korának kedves
6286 Ember | de szépen... mint az a vértanú,~Kinek fejére glória száll
6287 Haza | vallásom az a szent erõ,~Mely vértanúk sírjából tör elõ,~Vagy mint
6288 Szabad| szíve-vére:~Nemzeti gyász, vértanuság regéje...~Nagy elv, nagy
6289 Ember | rút~Gyûlölséggel a meghalt vértanút!~E sír-gyalázó, bõsz hetvenkedés~
6290 Haza | gõgös vérét,~S két táborba verted Róma szenvedélyét:~Testvérré
6291 Haza | és ki szenvedett?~Hiszen vértenger, temetõ a mult!~Vetettek
6292 Ember | Halálhörgése, gyásza,~Könnyzápora, vértengere~Volt a mulatozása...~Az,
6293 Szabad| termésünk lesz kövérebb,~Hogyha vérük omlik rája!~Rajta, hellen!
6294 Haza | Amit lelkünkre önmagunk verünk!~Törd széjjel ezt is! Védj
6295 Ember | szenvedett,~Nem hitt, nem vérzett lelkesedve!...~A Mindenség
6296 Szabad| temetõ a kertem,~Országunk vérzik irgalmatlanul...~De megmutattam:
6297 1 | árnyékom egy királyra hullt!”~„Vess szemet, csavargó, hozzád
6298 Haza | okom nincs, senkit meg ne vessek...~Becsüljem mindig más
6299 Ember | Talán hogy nyomorából~Ne vessen rájuk árnyat!~Ah, nem siratta
6300 Finale| elmegyek,~S a bokrok, vékony vesszeikkel,~Nem csapdossák meg fejemet...~
6301 Margit| Aki rajtam könyörültél,~S vész-dobált sajkámba ültél,~Szállni
6302 Margit| Szép szivárványt dörgõ vészben,~Míg elértük észrevétlen~
6303 Szabad| fönt járó szellemed.~Nem veszed észre immár halandók bánatát,~
6304 Szabad| hiba!~Mondd, mit kivánsz? Veszek számodra kertet,~És benne
6305 1 | Bölcsõdala dörgés, zord dajkája vészek,~Ellenállva, küzdve, így
6306 Finale| mellett~Némán megyek el.~Nem veszem észre.~
6307 Haza | csatangolsz?~Hogy van az, hogy vészes éjjel~Bujdosol, bujsz szerte-széjjel,~
6308 Haza | mostoha,~Él a magyar s nem veszhet el soha!~
6309 CorCor| származtál, ó uram,~S aljas föld veszitett el!~Isten fiáúl fogadott,~
6310 Szabad| árnyak.~ Száz sebtõl tátong vészrongált nyele,~Vívó szabadság fenséges
6311 Margit| gyujtottál szivemben,~Mint Veszta-tűz lobog mindegyre még.~A láng,
6312 1 | amely~Még hátra van, alvásra veszteget~Két-három órát. Ott fekszik
6313 Margit| Tündértõl kapta kellemét,~De ah! vesztére kapta,~Mert meg nem értve
6314 Szabad| ritkán beszélt;~Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;~Királyilag
6315 1 | tud.~De nemcsak turfon: vesztõhelyen is~Õ a legelsõ. Ismerõs
6316 Haza | hogy töretlen, épen,~Részt veszünk a munka roppant versenyében...~
6317 1 | a földnek másik sarkáig vetem.~Gyász vagy dicsõség, mind
6318 Margit| szememnek végsugára~Hûséget fog vetni rád~Földi üdvöm drága képe -~
6319 Haza | Magyarország népe,~Ha te akkor nem vetsz lángot a szivébe,~Hogy a
6320 Margit| száz pokollal van tele!~Te vettél engem szárnyaidra,~Te szállottál
6321 CorCor| Bírák birája, császárok vezére,~Isten, ki fönn a fényes
6322 Haza | Nagy társaságod: Árpád, a vezérek,~A had, mely büszkén Pusztaszerre
6323 Szabad| forgatja véres szemét.~„Vezessetek a szobámba!”~Befekszik a
6324 Margit| véled!~A vándort csillag vezeti,~Mosolygó szemed engem.~
6325 1 | karját nyújtaná~S elkezdené vezetni. Mintha nyilnék~A nagy vasajtó
6326 Haza | biztatás~Reszket felé... nincs vezetõje más!~A mindenségben minden
6327 Szabad| álljon!” ”~S felállt a vak; vezette a fiúcska~A hóditóig, kézen:~„ „
6328 Szabad| asszony,~S egy rongyos, vézna gyermek.~A harcmezõt a gyermek
6329 Finale| Átérzi lelked bánatát,~ Vidáman hal meg érted, -~De bús
6330 Margit| nyájasan mosolygót,~A bajban is vidámat:~Csak azt tudom szeretni!~
6331 CorCor| lenge lába.~Mi téged itt vígadni nem hagyunk!~Mi tisztességes
6332 1 | halál~Mikor tör pálcát? Vígadunk ma még,~Hajtunk kocsit,
6333 Finale| rimekbe zárt szavam~Édes vigasszal egy boldogtalan...~Ha lesz
6334 Margit| e derûlt magány~Nekem vigasz, gyönyör.~Csak egy bajom
6335 Haza | Sok szép emléke, fenkölt vígasza:~Ez volt a gazdagságod!
6336 Margit| bõség, kényelem, -~Nekem vigaszt nem ad~A rám mosolygó kedves,
6337 Ember | Övék legyen kincs, hatalom!~Vígaszt, reményt egy-egy dalom~Ha
6338 Margit| Dac s harag helyett~Inkább vigasztal, megnyugtat, szeret,~Mint
6339 1 | ajkain~A nagyszerû, végsõ vigasztalás.~Suttog fülébe megváltást,
6340 Margit| mint angyal -: az igazi nő!~Vigasztalj!... Éltess!... O maradj
6341 CorCor| fázókat lágyan betakarja...~Vigasztaló szép álmot ad nekik...~Akit
6342 Finale| tisztább világnak~Maradjon vígaszúl!~Ó hogyha van lét a halál
6343 Haza | napot megûltek~Lánctalan vígsággal; lakomára gyûltek~S a gyönyört,
6344 Szabad| kergetõdzõ pajkos vized,~Örök vígságod, bohó szökésed,~Nyájas zsongásod: -
6345 Szabad| táplál!...~„Nincs!”... Ki vigyáz rád?... „Senki!”... Hol
6346 CorCor| rettentõbb, hogy bármint vigyáznak~Fogdmegjei e sok szép, cifra
6347 Ember | oldalamra!...~Úgy fekszem s vigyázok a sír fenekén,~Mint õr-helyén
6348 CorCor| Álljatok meg ifjak, vének!...~Ó vigyétek~Magatokkal e fohászt!~S
6349 Margit| számomra nincs más, csak vihar-zaj,~Csak éj és szenvedés.~Ó
6350 Margit| Mint a madár-hang erdõk viharában!~
6351 Margit| simúlva~Könnyebben tûri erdõk viharát.~Bántott az ember és megmart
6352 Szabad| Öntözze még úgy a nyár viharja,~S az õsz bánatja, halk-csöndesen.~
6353 Szabad| szabadnak,~Bár éhség gyötörje, viharok ragadják!...~Mert te vagy
6354 Margit| imát súg, elmulván a vész:~Viharom elmultát forrón köszönöm...~
6355 Szabad| Zaja árad szerteszéjjel~Viharos, bús, rémes éjjel...~Mintha
6356 Haza | legyen újra tetté,~Tavaszi viharrá, üde fergeteggé,~Mely tisztítva
6357 Szabad| megszelídült mód felett:~Viharvert, bujdosó madárnak~Irgalmas,
6358 Margit| görbedj le mélyen, hogy vihesd magasra,~Mert gyûlölik a
6359 Haza | Halld! Halld!~Száguldva, vihogva, kapálva~Dölyfös paripák
6360 1 | földet többé meg ne lelje!~VII.~ Az óra üt. Nem áll meg
6361 1 | sûlyedõ hajónak árbocára.~VIII.~A klub ragyog, ámbár éjfélre
6362 Haza | óceánon át,~Hatalmas hévvel, vijjogó haraggal,~Halálig védni
6363 Margit| hanem élvezet.~Mért menjek világgá? Mind bûnös bolond,~Aki
6364 Margit| mondtam én neki!~Az egész világnál drágább vagy nekem,~S kebleden
6365 Ember | Isten!... A te szép világod~Még mindig be szomorú!...~
6366 Margit| Édes birodalmam, ragyogó világom!~Emberek közt elhagyatva
6367 Margit| Távol e fényes, de hideg világtól:~Szeressük egymást, kedves
6368 1 | Mennek ki döcögve véle.~Villám-fogaton ment egykor diadalra,~Szépség
6369 Ember | Néz. És hasonló a szeme~A villám-lobogáshoz.~„Császárotok, aki miatt~
6370 Finale| búban remegve;~ A harag villáma,~Mellyel égő lelkem a gonosz
6371 1 | puszta homlokom.~A gondolat villámát felfogom,~S a földnek másik
6372 1 | És ekkor mint a széles~Villámlás tikkadt nyári éjszakán,~
6373 Haza | Pusztaszerre gyûl,~És kardjuk élén villámlik parancsod:~Magyar! Hazádnak
6374 Ember | fölöttem amint tova zúg~Villámló kard zörejében:~Fegyverben
6375 Haza | dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!~Minden, mi fejben vagy
6376 Szabad| átkos pártütõk!”~IV.~Gúny villan át a zsarnok vad szemén:~„
6377 Szabad| Hát passzióm lesz háborúba vinnem~Százezreket!... No jó! Dühömben
6378 Szabad| Rajta! Nincs idõm, hogy~E vinnyogást hallgassam!”~...Fölállt
6379 Margit| alak~Zokogna most felém!~Vinnyogna minden pince és odú,~És
6380 Margit| Egy napig éltek szép virágaid.~A szem gyönyörrel rajtuk
6381 Szabad| szomorú.~Vásárra vitte havasi virágát~A nyomorult, kis savoyard
6382 Margit| Aztán mosolygasz s mezei virággal~Körül fonod felvídult homlokom, -~
6383 Finale| EGY MEZEI VIRÁGHOZ.~Kedves virág! Nyíló tavasszal~
6384 Margit| Megyünk ki a mezõre és~Apró virágit szedjük...~S mindazt, mi
6385 Margit| hírt, kitüntetést keres;~Virágként hajló fejedet nyugtasd meg~
6386 Haza | tetted õket, annyi szép virágod’?~Tán csupasz homlokkal
6387 Szabad| Omló vizednek játszó futása~Virágos útra csapongva kelt.~Az
6388 Haza | törte a kemény rögöt,~Míg uj virágzás alkotója lett:~Úgy dolgozott
6389 Margit| sok szerelem,~A magamét virágzásban lelem,~S úgy érzem én: egy
6390 Margit| Kertben, mezõkön nyájasan virít.~Nem kapja bár föl a hiú
6391 Haza | a magasba fent.~És ujra virrad... ujra alkonyúl...~Szigetre
6392 Szabad| ifjusága,~Nekem becsesb, mint a virradti fény:~Ha még virág vagy,
6393 Margit| éjszakámba és ragyogja be!~Virrasszon, mint a hûség szép szeme,~
6394 Szabad| mélán, nyugodtan,~S amint virrasztja õrhelyét~Úgy tetszik, mintha
6395 Finale| rátok fényt s borút az ég.~Viruljatok mások javára még!~Hegyek,
6396 Margit| bájos öreg asszony!~Szívünk viruljon késő ősszel is,~Mint Dél-vidéki
6397 Margit| ahányszor nevedet megáldom,~Viruló virágom,~Édes birodalmam,
6398 Finale| élted megfogan.~Sarjadsz, virúlsz, amíg nyarad tart,~Pompátlanúl,
6399 Haza | Törzsek helyén még szebb erdõ virult.~Ezért hiszem, akármit mondjatok,~
6400 1 | fák~Megannyi gyász-jelek.~Virúlva, zöld pompában~Csak a babérfa
6401 Haza | annak, aki maga is~Láncot viselt... Mily aljas, durva kép!~
6402 Ember | siratta senki,~És gondját sem viselték!~Mikor ledőlt a porba:~Elhűlve,
6403 Haza | mosolyára~Árván maradt fészkébe vissza-jõ.~Jön vissza híven roppant
6404 Margit| marad:~Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,~Mint a tavasz a vándor-madarat.~
6405 Haza | haraggal...~Tenger habja visszaárad,~Ér, patak, tó mind kiszárad,~
6406 1 | messzeségbe.~Harsány, búgó hangja visszacsengett fájón:~„Elveszett az Isten!
6407 Szabad| Lehanyatlik trónusárúl.~Visszafojtva lélegzetét~Áll a rémült,
6408 Haza | téged, nagy nap, nekünk visszahoz!~Igaz, hogy már csak emlék
6409 Margit| Tündér-ajkról egy lehellet,~Visszahozni tavaszát.~Csókod volt ujjáteremtõm,~
6410 Haza | Nem! Nem! Tudom: ti akkor visszajöttök!~Rohantok mind az óceánon
6411 Szabad| mély sóhajjal,~Azután meg’ visszalengnek,~S körülötte szállnak, rengnek...~
6412 Margit| titkos órán,~Szemed multamra visszanéz:~Ne ejtse meg szép tiszta
6413 Margit| bennem!~Kedves, ne félj! Hisz visszanyersz megint.~Lesz vágyam csókra,
6414 1 | pártjára állt s hamar~Mind visszarakta s egyik ellenálló~Társát
6415 1 | elfojtja bõsz szavát.~Mint visszatartott halk lehellet~A mélyen alvó
6416 Haza | míg - szabadság napja -~Visszatérsz: ragyogni nemzetünk felett!~
6417 Szabad| bátran, szívük vágyival,~És visszatérve, egymást átölelték~Mint
6418 Margit| hidd, hogy balgán mindazt visszavágyom,~Amit meguntam régesrég
6419 Szabad| Napokig kerestük,~Vártuk, visszavártuk, de hiába lestük.~Szomorún
6420 Haza | testvér mindenik fia -~Míg visszavívta elveszett honát.~Szép Március,
6421 Margit| szól;~Ott gyönyörünknek hû visszhangjaképpen~Minden csókunkra egy dal
6422 Ember | az Úristen nevében,~Adj visszhangot hozsannás szónkra!” Végre~
6423 Haza | ibolyáid édes fûszere.~Sértés, viszály, gyûlölködés ne bántson.~
6424 Haza | Elég nekünk a pártok rút viszálya,~Irígy gyülölség, mérges
6425 Haza | Aljas napi gondot, rút viszályt feledve:~Így merûl a lelkünk
6426 Margit| szivem legdrágább~Kincsét viszed te most!~IV.~AZ EMBEREK
6427 Haza | búját,~Ahová menyasszony viszi koszorúját,~Ahová az anyák
6428 Haza | ki a búcsút járja,~Úgy viszik, úgy teszik a Kossuth sírjára!” ”~„
6429 Ember | csillaghullás, mely nem hágy nyomot.~Visznek kezükben pálmát, liljomot,~
6430 1 | hadd:~A gyönyört, amit viszonzott~Szerelemnek üdve ad!”~-
6431 Haza | Mert új életre, megváltásra vitt!~Remek tanulság, lángolj
6432 Margit| De ennél remekebbet~Nem vittél soha még.~Zsongj éneket,
6433 Szabad| arccal ki áll:~A nép riong: „Vivát Krampusz király!”~Mond Krampusz: „
6434 Szabad| tátong vészrongált nyele,~Vívó szabadság fenséges jele;~
6435 CorCor| jóság és irgalom!...~Nem vívtam párbajt -!... Köpjetek hát
6436 Finale| Csak folytonos feltámadás~Víz-cseppben, fűben, fában,~Virágok illatában.~
6437 Szabad| forrás?~Hát kergetõdzõ pajkos vized,~Örök vígságod, bohó szökésed,~
6438 1 | hab, mely édesebb~Lethe vizénél. Húzza a cigány,~Bolondúl
6439 Margit| csodálják~A tenger mély vizét:~„Ah! mily határtalan nagy,~
6440 Finale| Mint kiaszik nyáron~Vékony vizü patak:~Úgy fog kiapadni~
6441 Finale| kikeletnek~Pompája nyit völgyön, hegyen,~A rügyezõ bimbócskát
6442 1 | levesosztó egylet s egynehány~Vörös keresztnek rendes tagja.
6443 CorCor| kucsmát, bársonyos zekét.~Vöröslõ fáklyák gyúltak ki az éjben.~
6444 Haza | HAZÁDNAK RENDÜLETLENŰL...~- Vörösmarty emlékére. -~A sok nagy úr
6445 Ember | nem volnátok: egyszerűbbek volnánk,~Többször lelkesednénk,
6446 Haza | Fegyvertelen eszmék katonái voltak,~Ám azzal a tûzzel, mely
6447 Haza | véres Golgotánkon~Rabok voltunk csak, nem szolgák! E hit~
6448 Finale| lássék rajtam vad, rémes vonaglás,~Ne torzuljon görbére, csúfra
6449 1 | Megvillant a szeme és vonagló szája~Ily szavakra nyílott: „
6450 1 | Táncomban semmi hiba!”~S félig vonakodva, félig kimerûlve~Oda dõlt
6451 Ember | hal.~A bús rögöt örök fagy vonja be.~De bár kiégve, bár megfagyva
6452 Finale| Érzéseim, mint vándor-madarak~Vonulnak át, - de fészket egy se
6453 Haza | s gyötrelmedre vált,~Mi vonz hát hozzá, valld meg igazán?”~- „ „
6454 Margit| Sírig tartó, gyöngéd vonzalom!~Im, bizonyítom a te hű
6455 1 | bosszumat! -~„Arcod fénye ide vonzott!~Hadd dalolnom, Donna, hadd:~
6456 Margit| marad,~Mert csak fészke vonzza a hû madarat!~Ott, hol jóság,
6457 1 | elrobogtak a pompás fiúk.~X.~Galambduc áll a börtön
6458 1 | szigorú hang~Olvasni kezd.~XI.~ És ekkor mint a széles~
6459 1 | Hóhér,~Végezze tisztét! -”~XII.~ Elvégezte jól.~Áll és
6460 CorCor| hi?~(János Evangyélioma. XXI. rész.)~Szólt Jézus: Fiacskám,
6461 Margit| s az egen!~Ünneplõ ágyúk zagyva morajánál~Egy vad galamb
6462 Szabad| Dwalagírit látogatni megy.~ Zajgó csapat, - fényes kisérete, -~
6463 1 | szelidebben,~Elenyésző zajjal cseppen,~Míg sötéten, észrevétlen,~
6464 Haza | ahová lép.~A fa ága félve zajlik,~S ahol elmegy, félre hajlik.~
6465 Margit| Margitom!~Csak menjetek bámulni zajt és pompát,~Én elmerengek
6466 CorCor| siralom~Helyén táncolnak. Víg zajuktól zsongott~Alant a sír, hol
6467 Szabad| iszonyat van benne.~Benn zakatol, zúg valamennyi gép.~Morajja:
6468 1 | roskadt mellém s mint a sebes zápor~Összegyült keserve omlott
6469 Haza | pora:~Sújtson le, mint nyíl zápora!~Ahány bakó, ahány cseléd~
6470 Szabad| fakadt!~Zúgó szelek, vad záporok dacára~Örök mosolyban fürdött
6471 Margit| tett!~Majd ha zörren sírom zára,~Tört szememnek végsugára~
6472 1 | hófehér növények,~Mind zárdában találkozó nővérek:~Köszöntik
6473 1 | Isten? Ah! a templomokban,~Zárdák menedékén - ott rejtõzik,
6474 CorCor| mély, szent morajja szól?~A zárdákban, hol szûzies lemondás~Uralkodik?...
6475 Haza | suttogának.~Koporsómat magyar szó zárja le!~ ~
6476 Finale| por,~Olvassa tán rimekbe zárt szavam~Édes vigasszal egy
6477 Szabad| üti-veri,~Azután bõsz szeme zárúl: -~Lehanyatlik trónusárúl.~
6478 Margit| Nem mozdul meg karocskája,~Zárva marad ez a szem.~Ha mamácska
6479 Haza | és minden oromra~Diadal zászlóját tûzte a magyar!~A világ
6480 1 | érdekében,~Az ember-hadnak zászlórudjaképpen!~Én rajtam nyargal balsors
6481 1 | csavargó, hozzád illõ fára;~Zászlós úr, király néz kegyesen
6482 Szabad| lassan suhanva bár -~Álmát zavarja... mindezek miatt~Komor
6483 Margit| történetét,~Hogy életem zavart volt és setét,~Egy céltalan,
6484 1 | kiséretével~Hõ nyáron az erdõ zeg-zugain át.~Küzködvén egész nap
6485 CorCor| forgós kucsmát, bársonyos zekét.~Vöröslõ fáklyák gyúltak
6486 Szabad| szaladgált, ugrált, mint a zerge,~A hófehérré vénült szirteken.~
6487 Haza | volt és hatalmas, mint a zivatar.~Vert hadak remegtek és
6488 Haza | karral~Versenyt futsz a zivatarral,~Sírva, nyögve, panaszolva?!~
6489 Ember | amint tova zúg~Villámló kard zörejében:~Fegyverben kiszállok a
6490 1 | Akkép veszik körûl.~Minden zörejre összesúgnak,~S ha kél vihar,
6491 1 | meghajtva magát, oda lépett,~Zörgött a bokája, mint sebes orsó:~„
6492 Szabad| ott?~Mi sír, mi búg, mi zörög ott?~Megcsörren a néma csarnok,~
6493 Margit| téged szivemre tett!~Majd ha zörren sírom zára,~Tört szememnek
6494 Finale| Valaki az éjben~Kínos zokogással~Sorsát panaszolta...~Odaléptem
6495 Haza | regéivel!...~Vihar gyanánt zokogja el~E nap setét történetét~
6496 Margit| mintha száz és száz alak~Zokogna most felém!~Vinnyogna minden
6497 Szabad| Semmi válasz,~Tovább zokognak lassan.~„Mért sírtok, kérdem?
6498 Szabad| nézik,~És mind a hárman zokogó panasszal~Isten nevét idézik...~
6499 Szabad| rám se hallgatsz~Tovább zokogsz, kis savoyard fiú!~Õsz van.
6500 Ember | ZOLA EMIL.~I.~AMIKOR BÖRTÖNRE
6501 Ember | kiben kedvem telik! Jõjj~Zóla fiam...! Szivedet megáldom!”~
6502 Ember | temetés legyen!~Temessék Zólát ott fönn, a hegyen.~Mi meg
6503 Margit| Csengõ dalod, szép hangú zongorád...~De a magasztos, halk
6504 1 | vette,~És titkolta mintegy zordon erejét.~Noha óriás volt,
6505 Haza | amikor~Méltatlanúl bánt zsarnok-kény velünk.~De börtönláncnál
6506 Haza | salak.~Jogokat nem vett el zsarnoki szeszéllyel,~Inkább a magáét
6507 Haza | önmagát fékezni tudja jól,~De zsarnokok jármába nem hajol.~Szabadság,
6508 CorCor| láttok Júdást, büszkén pénzt zsebelve,~S nagyot hogy’ köpdös a
6509 Margit| mely rabolni kész!~Láttam zsebmetszõknél fejedelmi fényt,~Láttam
6510 CorCor| meghal?... Nem! A sértést zsebre rakja!~Sõt oda tartja most
6511 Finale| vándorolnak,~Madarak röpködnek.~Zsendül a teremtés...~De te porladsz,
6512 Finale| sugár-ölében.~Azt súgja minden zsenge ág,~Minden virág:~„Légy
6513 CorCor| pillantást vet csodás szeme.~Zsibbadtan roskad valamennyi le.~Fehér
|