PETŐFI.

- A segesvári csatatéren. -

   Ki az, aki hamvát sírva össze szedte?
Senki! Tán az Isten, õ maga temette.

   El sem is temette - föl vitte magának:
Szabadság, szerelem kettõs csillagának.

   Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért.
Költõ volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.

   Ám elõbb a lelkét égõ szenvedéllyel
Millió szegény közt osztogatta széjjel.

   Gazdaggá így tette az egész világot.
S aztán az öröklét ormaira hágott.

   Tisztán olvadt át a halhatatlanságba.
Csupa lélek volt! Por nem maradt utána!

   Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van.
Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban!

   Hol a sírja? Sehol! - Hol a dicsõsége?
Az egész világon! S nem lesz soha vége!

1899.