ÉRC-SZOBOR.

Szabadság nagy költõje!... Egekbe néz szemed,
Mintha merengve néznéd fönt járó szellemed.
Nem veszed észre immár halandók bánatát,
Dicsõült pillantásod bennünket megse’ lát!...

Ó élve mennyit sírtál, szivednek mélyibõl!
Szemed hõ könnye ércet olvasztott volna föl.
Most nagy vagy és dicsõ vagy, a nép csodálni jár,
De nagyságát az érc-szív többé nem érzi már!...

Lángoltál, lelkesedtél, míg jártad lenn a port,
De néma részvétlenség közönnyel rád tiport!...
Most lelkesednek érted... S te a magasba fenn
Állasz közönnyel, némán!... Örökké hidegen!...