|
Mikor még Jézus otthon, Názáretben,
Tanulgatott homályban, ismeretlen -
Egy-két gavallér vitte ott a szót,
S ezek csináltak úri kaszinót.
Belépett minden párbajképes ifju,
A város minden tisztességes aggja,
És névjegyükre büszkén rájegyezték:
A názáreti kaszinónak tagja!
A tisztesség alapszabályilag
Volt ott rendezve. Dárdák és nyilak
Díszes csoportja függött a falon,
S egy ócska naptár a nagy asztalon,
Könyvtár gyanánt. Akin észrevevõdött
Az inkorrektség legkisebb salakja:
Nem lehetett az soha életében
A názáreti kaszinónak tagja.
Jézust bevették, bár tudták, hogy õ
Inkább komoly bölcs, mint sportkedvelõ.
Szelíd, nyugodt, merengõ volt a képe,
És soha kártyát nem vett a kezébe.
Jézust bevették, mert tetszett nekik
Finom beszéde, szép sudár alakja.
„Hadd légyen õ is” - mondták a fiúk -
„A názáreti kaszinónak tagja!”
Úgy lett. És egyszer Jézus jött ki éppen
A híres klubból. Ábrándos fejében
Tán szomorú, nagy eszmék szálltak át,
Tán hordta benne a Kalváriát...
Szeme sugárzott, mint kék Genezáret
Tava fölött az alkony-ég csillagja.
Felejtett mindent... még azt is, hogy õ most
A názáreti kaszinónak tagja.
Ahogy ment lassan... a kapú alatt
Egy pödrött bajszú, hetyke úr haladt,
Kihívó szemmel nézvén a világot.
Jézus nem látta s a lábára hágott.
Aztán tovább ment. Azt se mondta: Pardon!
Irtóztató a hõs lovag haragja,
Annál is inkább, mert õ bezzeg érzi,
Hogy ama híres kaszinónak tagja!
Dühtõl rekedten, fújva és hörögve
Utána ront Jézusnak s izmos ökle
A mélázó, tündöklõ arcra csap.
Ütés nem volt még durvább, súlyosabb.
És mit tesz Jézus? Tán úgy vágja fejbe,
Hogy meghal?... Nem! A sértést zsebre rakja!
Sõt oda tartja most a másik arcát:
Hadd üssön rá a kaszinó lovagja!
És ez volt minden. Nincs gavallér-bellum,
Nincsen kihívás és nincsen duellum.
Hallatlan botrány! Harcos Izrael
Ilyet nem látott! Ezt büntetni kell!
Fölzúdul minden párbajképes ifjú,
Dühöng a város minden tisztes aggja,
S azonnal sürgõs közgyülésre vágtat
A kaszinónak valamennyi tagja.
És szól az elnök: „Méltó haragomban
Rövid leszek! Csak ennyit mondok: nyomban
Ki kell golyóznunk azt a mételyest!”
S a közgyülés rádörgi a Helyes-t!
Az, akinek pointe d’honneurje nincsen:
Mihaszna fráter, emberek salakja,
Nem méltó hozzánk s percig sem maradhat
A názáreti kaszinónak tagja!
És kigolyózták. Irgalmatlanúl
Lenézte minden názáreti úr.
Szép homlokán - ó a szegény, az árva! -
Ott van a bélyeg: Diskvalifikálva!
És ezt a foltot többé semmi, semmi,
- Bármit csinál - onnét le nem faragja.
Magáról többé nem mondhatja el, hogy
A názáreti kaszinónak tagja!
Pedig hát, kérem, fényes volt a pálya,
Amit bejárt! Hány ország nagy királya,
Hány gróf és báró, mennyi gõgös császár
Térdelt elõtte, mint a koldus Lázár!...
Mind gentleman, ki becsület dolgában
Alkut nem ismert!... Korrektség lovagja,
Ki mind úgy érzett, úgy gondolkozott, mint
A názáreti kaszinónak tagja!...
És van ma is krakéler - száz, nem egy! -
Ki hogyha bátran párbajozni megy
A szent gavallér-becsület nevében:
Jézus kegyét könyörgi halkan, szépen.
Bírák birája, császárok vezére,
Isten, ki fönn a fényes mennyet lakja:
Idáig ment!... Csak egy nem lehetett õ -
A názáreti kaszinónak tagja!
|