UTOLSÓ NAP.

- 1889. -

I.

Minden jegy elkelt. Nincs egy talpalattnyi
Hely a teremben. Ember ember hátán
Mint fönt s alant a szinházak terén,
Ha egy-egy új és már elõre híres
Érdekfeszítõ társadalmi dráma
Kerül elõször a deszkára, mely
Jelenti a világot Thespis óta.

   A törvényszéki elnök, a jegyosztó,
Már nem birván az emberáradattal,
Goromba lett és durván verte vissza
A mindig új és új jelentkezõket.
„Krisztus nevére, hölgyek és urak,
Lesz máskor is itélet-hirdetés!
Az ismétlések nem maradnak el,
És akkor majd - bérletszünetben adjuk!”

Szakasztott mása annak, amikor
A pénztáros kurtán jelenti a
Késõn jövõknek: ,,Nincs! És jönne bár
A Herkópáter és fizetne triplán,
Annak se jutna!”

II.

                                              Boldogan zsibong
A mûértõ közönség. Boldogok, hogy
Helyhez jutottak, míg más künn rekedt.
A lélektan s a szent kiváncsiság
Nevében jöttek érdeklõdni, sírni,
Borzongani, ha majd a reszketõ
Bûnös fejére ott nyilvánosan
Ráolvassák a végitéletet.
Az elsõ sorban egy kis hölgy mozog.
Két kisdedóvó, három árvaház,
Négy levesosztó egylet s egynehány
Vörös keresztnek rendes tagja. Szíve
Ég és rajong a humanizmusért!
A „szépnek” szintén nagy barátja. Látom
A belletristák ünnepségein
Kéjben fürödni, nyögni, olvadozni
Egy-egy szelíd, lágy versnek hallatára.
Korának kedves kis szilfidje õ.
Oly lenge, gyenge! Azt hinnéd: a szél
Ketté töri. Ugy látszik, mintha csak
A páncélos vállfûzõ tartaná
Még össze gyöngéd tagjait, különben
Szétomlanék a semmiségbe. Ott ûl,
És látszik arcán, termetén, egész
Valóján, hogy gyógymódból jött ide.
Játszott halál, festett kétségbe’sés,
Komédiások szinlelt iszonyatja
Már nem használ súlyos ideg-bajának.
Egy üditõ, egészséges, valódi
Friss ájulás - ettõl még talpra áll!

III.

   Az ünnepélyes, elhatározó perc,
Amely dönt élet és halál fölött,
Jelen van. Im a szárnyajtó kitárul
S hozzák a bûnöst. A komoly biróság
Feláll félkörbe. Csönd. Mély, síri csönd.
Csak itt-ott hallik egy-egy suttogó ah!
Elõre nyúlnak a rémült fejek,
És látcsöveznek a hátsó padok.
Szilárdan, mint a törvény lelke, ott áll
A feketébe öltözött biró.
És „Õ felsége a király nevében”
Elhangzott már az indokolt itélet.
Minden szava: Halál! Halál! Halál!
A tabló szép és rendkivûl hatásos,
Ámbár a bûnös nem sír, nem zokog,
Nem hull a földre vad görcsökben és
Nem kér kegyelmet, térdével surolván
A padló fáját. Nem! Csak egy komor,
Sivár tekintet megrögzött dacával
Búcsúzik ember-társitól. - Tehát
Holnap, ha egy jó, pontos óramû,
Mely az idõt arányosan tagolja
Percekre föl, mutatja a „hetet”:
Utazni fog e földi stációról
Más állomásra. Támolyogva megy
Huszonnégy órás életét leélni.
S a publikum, mely látott, élvezett,
Könnyekre lágyult, megbotránkozott,
Elhûlt, fellobbant és az ájuláshoz
Közel vala -: elégedetten oszlik!

IV.

Ki tudja, hogy fölöttünk a halál
Mikor tör pálcát? Vígadunk ma még,
Hajtunk kocsit, négy lóval, peckesen.
És holnap már bennünket kocsikáztat
- Még peckesebb állásban - az ezüsttel
Bõvelkedõ „gyászpompák vállalatja.”
Rögtönitélõ bíró a halál.
Tréfás jogász. A karcsu, szép menyasszonyt
Oltár elõtt magának pörli el.
A szónokot legszebb mondatja közben
Suhintja le. A nábob ujját akkor
Mereszti meg, mikor számlálja kincsét
Amellyel mindent megvehetni vél.
S a hadvezért, kit húsz csatában óvott,
Egy háztetõrõl hulló kõdarabbal
Dobálja holttá. Mind halálra van
Itélve az, ki e világon él.

Egy roppant siralomház a világ,
Csak a halál nincsen kiszabva benne,
Csak a „kivégzés” nincs megállapítva
Percek szerint. Nem tudja senki, hogy
A mutató ha a hetesre ér
Tovább nem élhet semmi szín alatt,
Dagadjon bár az élet oly erõvel
Oly forrón benne, mint a föld alól
Kibuzgó forrás - s bár dobogjon oly
Rendén a szív, mint izmos férfi-kar
Põröly-csapása!...

V.

                                              A halálra szánt
Ott ûl a cella keskeny asztalánál
És tágult szemmel nézi a vasajtót,
Mely a sötét, nagy mindenségbe nyílik.
E súlyos ajtó föltárúl, de onnan
Többé nem lép a megszokott világ
Kedves porába, bársonyos mezõk
Selyem füvére, hol korlátlanul
Bolyonghat a legaljasabb bogár is.
Többé nem lép az áldott barna rögre,
Mely millió parányi mag törekvõ
Létét takarja. Egy lépése van még:
Az örök ûrbe, a határtalanba!
Mellette ûl a halvány gyóntató
S szelíden reszket ékes ajkain
A nagyszerû, végsõ vigasztalás.
Suttog fülébe megváltást, reményt,
Irgalmasságot. „Ámen, ámen ámen”,
Dadogja a pap szavai után
S magába szállva megkisérti százszor
A jólesõ, erõt adó lemondást -
De nem lehet! Kitör belõle folyvást
Az élet vágya, olthatatlan kedve,
Mely ártatlanban és bûnösben egy,
Mely épp úgy megvan a szelíd galambban,
Mint a veszett, falánk tigris szivében.
Az öngyilkosnak gyönyör a halál, mert
Akar meghalni. Ámde nem lehet
Nagyobb kín, mint a ráerõszakolt,
Idõ elõtti elmúlás keserve.

VI.

   Leszáll a nap, - reszketve látja tünni
A felséges, nyugodt gömb tiszta fényét
Amint suhan le a börtön faláról.
Borzadva látja jönni a homályt,
Mely lassan, lopva mindent eltakar
És úgy borul rá, mint a szemfödõ,
Mint a halálnak lengõ fátyola...
Kivánja lázas, õrült agyvelõvel:
Maradjon minden éjsötét, ne keljen
Többé a hajnal. Azt kivánja, hogy
Tévedjen úgy el az örök chaoszban,
Hogy ezt a földet többé meg ne lelje!

VII.

   Az óra üt. Nem áll meg az idõ.
Egy perc... megint egy... aztán ujra egy...
És itt az éjfél. S ó csodálatos:
E nyomorúlt, aki reggelre kelve
Elalszik úgy, hogy többé föl nem ébred:
Az eliramló életbõl, amely
Még hátra van, alvásra veszteget
Két-három órát. Ott fekszik az ágyon
- Elõlegezve önmagának a
Halott nyugalmát - mozdulatlanúl.
Az álom rászállt elgyötört szemére
Mint a madár, amely leûl pihenni
Egy sûlyedõ hajónak árbocára.

VIII.

A klub ragyog, ámbár éjfélre jár.
Tizenkettõt vert a szomszéd torony.
Lobog minden láng, minden drága csillár.
A kártya hull, cseng és röpûl az érc.
Az asztalok dúsan terítve vannak.
Livrés cselédek futnak föl s alá
És hordják szerte hosszu tálakon
Mindazt, amit kényeztetett inyek
Számára fõz a gall szakács-mûvészet.
Feszítik az arany-nyakú palack
Sodrony-bilinccsel lekötött dugasszát,
Hogy messze pattan, láncából kitörve.
Egy durranás - s pezsegve ront utána
A rózsaszínü hab, mely édesebb
Lethe vizénél. Húzza a cigány,
Bolondúl rázva kócos, nagy fejét
A hegedûnek siró dallamához.

   S a levegõben úszik a havannák
Nemes, kék füstje s illatot lehel
Husz féle parfum, a legfínomabb
Kelméjü és szabásu öltönyön.
Ó klub! Elõkelõk Olimpja! Te
Bûvös sziget a földi gond s nyomor
Könny-óceánján, ahová be nem hat
A nedves pincék, földalatti búvók
Csöndes nyögése, vad káromkodása,
Sem a zsufolt szobák ragálya, sem
A szabad ég alatt éjjel bolyongók
Komor, nehéz láb-koppanásai,
Sem fagy, sem éhség - sem a legparányibb
Részecske abból, ami durva, aljas
És kellemetlen. Merne csak belépni
A kóbor inség szemtelen pofával:
A sok lakáj - urak testõrseregje -
Utjába állna és szörnyen kidobná!

IX.

   Egy kis csoporttól éppen búcsuzik
- Eltelve torkig mindenféle jóval -
A klubnak egyik legszebb, legdelibb
Perfekt lovagja. A galant biróság
Dísz-elnöke. Ló- s szépségversenyen
Õ dönt. Ha szólt, nincsen föllebbezés, mert
Taksálni asszonyt és lovat csak õ tud.
De nemcsak turfon: vesztõhelyen is
Õ a legelsõ. Ismerõs vele
Minden tribün s minden bitófa. Minden
Lovász és hóhér.

                                              Nagy csodálkozás.
„Már? - Ily korán? - Hová? - Ej-ej szerencsés
Vadász! - Hm! - Tudjuk! Brávó! Fölfedeztél
Egy õzikét és lesz uj hallali!? -”
Hatalmas, hosszu ásitás a válasz:
„ „Hamis nyomon csaholtok... Áh!... Aóh!...
Holnap kivégzés! Kényszerít a pugris
Törvényszék a korán kelésre, mert
Minden akasztást hét órára tûz ki.” ”
(Uj ásitás) „ „Lefekszem! Apropos:
Jöttök velem? Jegy nélkül is beviszlek’” ”
- Megyünk! - „ „Fél hétig nálam összegyültök.
Kaptok theát és kaviár szeletkét,
Mert éhgyomorral - praxisból tudom -
Nem ágréable a komédia!” ”
- Helyes! - Gyerünk! - Megálljunk! - Fogadok, hogy
Elájul...! - Én? - Nem, a kivégezendõ!
Fogadtok? Negyven aranyat teszek
Húsz ellenében! - Tartom! - „ „Én pedig
Százat teszek tíz ellenébe, hogy
Nem ájul el! Megállja a sarat!
Higyjétek el, praxis beszél belõlem.
A tét enyém lesz. Láttam már a fickót
És megbecsûltem. Nagyszerû gyerek!
Parbleu! A hurkot úgy kiállja, mint én
A Párisból jött legujabb cravattot!” ”
Menjünk! - Oszoljunk! - Ádjõ!... Páh! Tehát
Fél hétre nálad...! Pontosak leszünk! -
Elõ állottak a párnás kocsik
És elrobogtak a pompás fiúk.

X.

Galambduc áll a börtön udvarán.
És a galambok pitymallat felé
Kiröppentek mind. Irtak egy nagy ívet
Fönn a sugárzó, rózsaszínû légben,
Aztán kerengve, csattogó szárnyakkal
A siralomház ablakára szálltak
S ott búgni kezdtek a galambok édes
Enyelgõ nyelvén. - A halálra szánt
Gonosztevõt - kegyetlen gúny a sorstól -
E végtelen bájos zaj verte föl.
Ébren van és néz - és nem tudja, hogy
Az a valóság, amit álmodott, vagy
Az álom az, amit való gyanánt lát?
Igy félig ébren, félig alva, hall
Mindig erõsebb, hangosabb morajt.
Mozogni lát ember-csoportokat.

Ugy tetszik, mintha megszólítanák.
A gyóntató pap karját nyújtaná
S elkezdené vezetni. Mintha nyilnék
A nagy vasajtó és szemébe csapna
Teljes fényével az üdén mosolygó
Fellegtelen, csodás kékségü égbolt.
Most oda áll egy körbe. Hallja, hogy
Nevén szólítják és egy szigorú hang
Olvasni kezd.

XI.

                               És ekkor mint a széles
Villámlás tikkadt nyári éjszakán,
Mely a sötét táj minden részletét
Egy pillanat bûvös fényébe fogja:
Szivén, agyán úgy száguld át az emlék.

   Egy kis fiút lát, gömbölyû, piros
Kicsattanó arcával, len hajával,
Nyilt nefelejts-szemével, aki épp oly
Ártatlan, kedves, vidám és igézõ,
Mint minden gyermek négy éves korában.
Amerre jár, derût, jó kedvet áraszt,
Dédelgetik, csókolják. Anyja épp most
Fektette le s kacsóit összetévén
Imádkozik, félig szunnyadva már:
- És szabadíts meg minket a gonosztól,
És küldd le mellém õrzõ angyalod - -

- „És többszörös rablásban, valamint
Rablással páros gyilkosság bünében
Elítéltetvén s a legmagasabb kegy
Meg nem másítván e határzatot,
A végrehajtást nem gátolja semmi”

   Lapdát játszottak a mezõn tavasszal
S õ verte mindig a legtávolabbra,
És egyszer egy fán pintyfészket találtak,
Kiszedtek mindent, ami benne volt,
De megszánván a pelyhes sippegõket,
A madarak pártjára állt s hamar
Mind visszarakta s egyik ellenálló
Társát leszidta és megverte csúful...

- „Átadom Önt ezennel a királyi
Ügyésznek -”

                               Ott áll a templom kövén,
Szomszédai fehér-ruhás leányok,
És ünneplõbe öltözött fiúcskák.
A tömjén felszáll, búg az orgona,
Õk térdre hullnak és egy szép öreg pap
Lassan végig megy a sorok között
És szent kezével mindegyiknek arcát
Kivétel nélkül lágyan meglegyinti
A bérmálás kegyes jeléül -

                                                             - „Hóhér,
Végezze tisztét! -”

XII.

                                              Elvégezte jól.
Áll és fogadja orvosok, birák,
Irók, mûvészek és a legszakértõbb
Zsoké-klub szíves gratulációját.