KRAMPUSZ-KIRÁLY.

- 1879. -

Krampusz-király a hajdan-korban élt.
Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;
Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;
Királyilag töltötte a napot.
Egyszer - barátim, halljatok mesét -
Krampusz király elveszti az eszét;
Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:
A nép riong: „Vivát Krampusz király!”

Mond Krampusz: „Szólok mindenki fiának:
Legyen már vége a komédiának!
Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,
De úgy bántok mint istennel velem.
Íme, fejemben korona ragyog,
Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„ „Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!” ”

Mond Krampusz: „Engem Felségnek neveztek,
S elõttem, mint a birkák, porba estek!
Mit tettem én, hogy felségessé váltam?
Egész éltemben fogamat piszkáltam
És ásitottam szörnyen-szörnyeket
Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!...”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„ „Te felséges vagy, ó Krampusz király!” ”

Mond Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,
Mégis nekem milljókat megszavaztok!
Minek nekem e falka millió?
Az ország pénze hát csak arra jó,
Libériákba hogy verjem bele,
S hizlaljak egy raj konclesõt vele?”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„ „Kapsz milliókat, ó Krampusz király!” ”

Mond Krampusz: „Kérlek, dobjatok ki engem!
Ezt, mint a nép legfõbb kegyét csengem!
Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség
Hogy szamarat megillessen a fenség!
Vezessen kormányt, aki ember szintén,
És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„ „Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!” ”

Mond Krampusz: „Hát szavamnak semmi haszna?
Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?
No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,
Hát passzióm lesz háborúba vinnem
Százezreket!... No jó! Dühömben nyúzlak,
Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!...”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„ „Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!” ”