A KIS SAVOYARD.

- 1882. -

Párisba vitték a kis savoyardot.
Ott lelték árván egy magas hegyen.
Játszott, szaladgált, ugrált, mint a zerge,
A hófehérré vénült szirteken.
Kedves, vidám koldus volt. Rongyos, éhes,
És elhagyott... de mégsem szomorú.
Vásárra vitte havasi virágát
A nyomorult, kis savoyard fiú.

Apád, anyád?... „Nincs!”... Van-e aki táplál!...
„Nincs!”... Ki vigyáz rád?... „Senki!”... Hol lakol?...
„Kopogtatok a kunyhók ajtaján - és
Csak befogadnak itt-ott, valahol!...”
Éhes vagy?... „Mindig!”... Fázol?... „Ah! alig van
Meleg ruhám... s a szél sivítva fú
Észak felõl!...” - Nos, elviszünk magunkkal,
Párisba jer, kis savoyard fiú.

Tetszel nekünk!... Mily gyönyörû szemed van!
Nincs gyermekünk... fiúnkká fogadunk!
Lesz inasod! Pompás ruhát adunk rád, -
Lesz mindened!... Dúsgazdagok vagyunk!
Fényes szobában majd velünk ebédelsz
S mulattatsz minket!... És milyen hiú
Lesz rád a nõm, mamád, a bankár lánya,
Ha sétáltat, kis savoyard fiú! -

Párisba vitték a kis savoyardot,
Felöltöztették szépen, ékesen...
- No rajta! Játszszál! E tömérdek játék,
S amit látsz, minden a tiéd legyen!
Miért suhansz a terem ablakához
Futó felhõt bámulni?... És e bú
Miért lopódzik arcocskádra? Mért vagy
Ily hallgatag, kis savoyard fiú? -

- Míg rongyos voltál, míg éhen bolyongtál
A bérceken, kis szádon dal fakadt!
Zúgó szelek, vad záporok dacára
Örök mosolyban fürdött ajakad...
Most mindened van s mégis egyre sáppadsz!...
Fény vesz körül és arcod szomorú!...
Így köszönöd meg a ritka szerencsét
Te hálátlan, rossz savoyard fiú!? -

Beteg vagy nemde? - Hívatják az orvost.
Nagy hírû bölcs, ki minden bajhoz ért.
„Szólj, gyermekem, szólj?”- Orvos úr, ne bántson!
Szivembe nyílalt... nem tudom, miért! -
„Sokat szaladtál! Eztán csöndesebb légy!
Tested törékeny, gyenge alkatú!
Vigyázz, mert meghalsz!” - Ah! úgy érzem én is! -
Szól halkan a kis savoyard fiú!

- Mondd, mit kivánsz? Tekintsd meg ezt a hintót!
Számodra vettem!... És e paripa!
Ötszáz arany volt!... A herceg fiának
Sincs drágább! Nincs rajt’ egy mákszem hiba!
Mondd, mit kivánsz? Veszek számodra kertet,
És benne tó lesz s csoda illatú
Virágok!... Szólj hát!... Ej, te rám se hallgatsz
Tovább zokogsz, kis savoyard fiú!

Õsz van. Bús harmat reszket a virágon,
Könny csillog a haldokló szemeken.
- Mondd, mit kivánsz hát? - „Havasi virágból
Egy koszorúcskát hozzatok nekem...
Meggyógyit az!” - Elhozták a virágot,
S meggyógyult tõle. Ott a koszorú
A kis koporsón, melyben mosolyogva
Szunnyad a kedves savoyard fiú.