A SZÁZADIK.

- 1899. -

I.

Száz volt. Száz ember. Száz hõs kapitány.
Foglyúl esett mind hosszú harc után.
Manasszes, Gád, a Sámuel fia,
És Úziel, a bátor dalia,
Jób Gíleádból, Rúben és Aház,
Dán, Ammihúd, Kaleb, Benája. - Száz!
Mind elbukott. De nem volt soha rab
Gyötörve büszkébb, láncon szabadabb.

Miért harcoltak? Fegyvert mért fogott
E sok derék hõs? Védték a jogot.
Védték a rongyos, tiprott nép jogát,
És Jehovának fényes csarnokát,
Amit hajdanta Jórám épitett...
Védtek adott szót, fölcsúfolt hitet,
Egyszóval: mindent, ami nagyság, szentség,
Hogy Izraelt a járomból kimentsék.

II.

Elbuktak. S Róma helytartója éled.
Most õ az úr. Kezdõdik az itélet!
Karók, keresztek, mint a jegenyék
Két hosszu sorban... s rajtuk lánggal ég
A lázadó: élõ halotti fáklya.
Suhint a bárd, recseg-ropog a máglya.
Irtózatos, vad bosszút áll e népen
A császár híve, a császár nevében.

Egyszerre tíz. Megint tíz. S ujra tíz.
Vérrel keverve fut a hegyi víz,
Mely gyors habjával Rámaót befolyja...
S az égõ testek szörnyü füstgomolyja
Mint felhõ száll a Bethgader hegyére.
De jajszó nincs. A hõsök büszke vére
Mély csöndben omlik. Mintha szobrokat
Vágnának ketté - hangot egy sem ad.

III.

A százból egy maradt még: Jonatán.
Utolsó. Mert elsõ volt a csatán.
Mind meghalt. Látta, s nem rándult a képe.
Egy néma könny szaladt csak a szemébe.
Jön a pribék, kezet emelni rája.
De int a császár buzgó, hû szolgája,
A hatalom becsvágyó embere:
„Fickó, megállj!... Elõbb szólok vele!”

Szól hozzá: „Vége! Minden tönkre ment!
A tereken halálos, néma csend,
És egy hiján a népjog száz bolondja
Békés halott! Többé egyik se rontja
Uralmamat! A lázadást levertem,
Sírbolt a házam, temetõ a kertem,
Országunk vérzik irgalmatlanul...
De megmutattam: én vagyok az úr!

Törvényt papoltok? Népet védtek? Ó
Rajongó csürhe! Sok hitvány bohó!
A nép? A nép igavonó barom,
És ebbõl áll a törvény: akarom!
Cézár elõtt meghajtom a fejem,
És õ segít, hogy ûljek e helyen,
S ti én elõttem meghajoljatok:
Ez itt a törvény és ez itt a jog!

Látod: mit ért a buta ellenállás?
Mondtam neked: Cézárt szolgálni hálás,
Kedves dolog! Más nem lehet hatalmas,
Más nem lehet erõs és diadalmas,
Csak aki hódol és hizelkedik
Dicsõ Cézárnak! Úgy van! Ti pedig
Néprõl beszéltek s oda visz a gõg,
Hogy föllázadtok, átkos pártütõk!”

IV.

Gúny villan át a zsarnok vad szemén:
„Ha életed most megkimélem én,
Makacs bolondok hírmondója: nos
Mit fogsz csinálni? Nézz szét! Légy okos!
Magad vagy immár! Gyõzelmes karom
Mindent levert! Nincs több forradalom!
A lázadók máglyán, karón, kereszten!”

                               *

S a századik megszólal: Ujra kezdem!