ZSÁKHORDÓ.

- 1895. -

Akit poéta meg nem énekelt még:
Szegény zsákhordó, rólad szól dalom!
Nem vagy gavallér. Nem csaphatsz szelet
Verseny gyöpén. Nincs váltó-hiteled.
De én becsüllek mégis módfelett,
És fajtádat fönnen magasztalom!

Nagyúri sikknek ellentéte voltál,
Mióta élsz, goromba cimborám!
Nem tudsz hitelre öltözködni szépen.
Ah, nimbuszod sincs bájos nők körében
Nem kártyázol művészileg. Csak éppen
Dolgozni tudsz. De azt keményen ám!

Egész áldott nap ott lóg a nyakadban
A puffadt, köpcös, súlyos gabna-zsák.
Csak úgy sétálgatsz föl s alá vele,
Minthogyha lágy pehellyel vón tele.
Pedig ugyancsak meggörnyedsz bele!
Kivált ha lábad meredekre hág.

Igy fáradsz folyvást, hogy családod éljen.
S paraszt-szived csüggedni nem tanúl
Semmittevő bölcsektől!... Durva tested
Hurcolja bátran a nehéz keresztet.
S mert nem szabad kidőlnöd: ujra kezded
Mindíg a munkát, lankadatlanúl!

Ámbár e nóta nem jut el tehozzád,
Kimondom versben, hogy munkád derék!
Különb vagy százszor, mint a gazdag ősök
Pazarló sarja! Mint a kártya-hősök!
Kéjenc mihasznák - ifjak és idősök! -
Ecartés, turfos, címeres herék!

Igen, nemes, de naplopó barátom!
Legyen bár benned még oly kék a vér,
Légy bár fél-isten egy-egy kártya-túrnál:
Vallom s ha mindjárt párbajban leszúrnál,
Vallom, hogy ötszáz, sőt több ilyen úrnál
Egy szorgalmas zsákhordó többet ér!