A FÖLD.

- 1888. -

Elõttem kedves, bármit mondjatok!
Az õ porából lettem.
Õ alkotott, õ ápolt, õ adott
Mindent, amit szerettem!
Nyugodtan dûlök hûs porába le,
Ha majd enyészni kell,
Mint álmos gyermek, aki anyja keblét
Csókolva szunnyad el.

De hogyha van lét a halál után,
Ha más csillagra szállhat
Az õs erõ, mely testünkben lobog
S ott uj hazát találhat:
Olyan csillagra szálljak mint a föld!
E más világba’ fönn
Átélni ujra minden szenvedésem,
És minden gyönyöröm!

Hadd lássam ujra a nyiló tavaszt,
A rétet s tarka báját...
Halljam madárkák csacska énekét
S a pásztor furulyáját.
Bolyongjak erdõk zúgó rejtekén,
Bércek kevély fokán;
Ragadjon el üdvének himnuszával
A boldog csalogány!

S hadd lássak ujra csöndes, méla õszt
Magányos, bús vidéken,
Elszálló fecskét, vándor-fölleget
Könny-fátyolozta égen...
Halljam lehulló sárga lomb neszét, -
Érezzem ujra át
A hangtalan, megnyugvó hervadásnak
Szelíd, szent bánatát!

Övezzen ujra csók és szerelem,
A legfõbb gyönyörûség!
Találjak szívet, melyben egyesûl
A jóság és a hûség!
Ringassak ujra játszó térdemen
Mosolygó gyermeket,
Ujjongva, hogyha fut táncol, dalolgat,
S zokogva, ha beteg.

És küzdjek ujra, mint küzdék alant,
Dacolva, büszke hévvel
Azok között, akik harcolnak az
Igazság fegyverével!
Az elnyomottak, szenvedõk jogát
Ott is daloljam én,
S legyen jutalmam egy-egy csillogó gyöngy
A koldusok szemén!

Csodáljam ujra a lángész müvét
Betûben, dalban, kõben;
Égõ hitemmel gyujtsak uj reményt
A gyáva csüggedõben;
S ha fáj az élet, gúny és rágalom
Ha megdobál gazúl:
Dicsõ ábrándja egy tisztább világnak
Maradjon vígaszúl!

Ó hogyha van lét a halál után,
Ha más csillagra szállhat
Az õs erõ, mely testünkben lobog,
S ott uj hazát találhat:
Olyan csillagra szálljak mint a föld!
E más világba’ fönn
Átélni ujra minden szenvedésem
És minden gyönyöröm!