HEGYEK, ISTEN HOZZÁTOK!

Isten hozzátok szép, erdõs hegyek!
Már nemsokára én is elmegyek,
S többé viszont nem láttok!
Amíg ti rüggyel lesztek majd tele:
Hervadtan hullok pihenõmre le.
Hegyek, isten hozzátok!

Más, fürge láb fog itt bolyongni majd,
Más hallgat füttyöt és patak-morajt,
Más szem fog nézni rátok;
Vidám nézésü, kedves, ifju szem,
Mely nem tekint szét búsan, betegen...
Hegyek, isten hozzátok!

Üdvözlitek még százszor a tavaszt,
És nem fogjátok észre venni azt,
Hogy engemet nem láttok!
Árasszon rátok fényt s borút az ég.
Viruljatok mások javára még!
Hegyek, isten hozzátok!

Késmárk. 1900.

* Másodszülött fiam, Gábor, 1886. december 24-én halt meg egy napi betegség után, éppen karácson estéjén. A
«Fiamhoz» című vers elsőszülött fiamat, Emilt illeti, aki életben maradt.