DILIGIS ME?

Quum ergo pransi essent, dicit
Simoni Petro Jesus: Simon, fili
Jonae, diligis me plus quam hi?

(János Evangyélioma. XXI. rész.)

Szólt Jézus: Fiacskám, nem adhatok néked
Se kormányzóságot, se miniszterséget!
Bár Istentõl jöttem, Isten fia vagyok,
Hatalom, kincs, pompa mind másoknál ragyog.
Diplomák, címerek mind másoknál vannak.
Aki engem követ, rossz dolga van annak.
Amikor hívtalak, mondtál volna nem-et!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?

Másodszor is szólott: Bársonyban, biborban
Nem jársz, ha velem jõsz! Lenn marad a porban,
Aki ragaszkodik Isten egy fiához,
S kínok utján eljut a Kalváriához!
Arcon köpnek. Hozzád megvetéssel szólnak.
Lealáznak szörnyen. Ütnek, korbácsolnak.
Széttörik a lábad. Kitolják a szemed!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?

Harmadszor is szólott: Megmondtam a hegyen,
Hogy aki velem tart, az halálba megyen!
Kezedre, lábadra bilincseket raknak,
És leszel lakója bús börtön-falaknak.
Míg más boldog, gazdag s az életnek örûl,
Tégedet ezernyi szenvedés vesz körûl.
Tégedet a hóhér bitó alá temet!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?

Felelt Simon Péter: Se csapás, se bánat
El nem térit attól, hogy menjek utánad!
Legyen másé minden: hatalom, dicsõség,
Címeres méltóság, cifra úri bõség,
Ünneplõ lakomán tele rakott asztal,
Ahol a hizelgés nagy urat magasztal,
S hitvány jókedv zaja tölti be a léget -
Názáreti Jézus, én követlek téged!

Nem lát engem Cézár csókra nyujtott lába.
Nem megyek Heródes fényes udvarába.
Árvák, özvegyek közt haladok elõre.
Fejemet lehajtom egy-egy puszta kõre,
És ha megpihenni még ottan se hagynak:
Leszek vándorlója metszõ éji fagynak,
Forró, vad számumnak, mely halálra éget -
Názáreti Jézus, én követlek téged!

Más a koldus-népnek hadd forditson hátat:
Én fölteszem a te tövis-koronádat!
Más hadd emelkedjék a kegyek létráján;
Az én helyem ott lesz a keresztnek fáján.
Más emelkedés nincs s ne legyen számomra!
Nyeljen el a börtön mély, fekete gyomra
Hozzád való édes, nagy hûségem végett -
Názáreti Jézus, én követlek téged!

Nem bánom: hadd tépje húsomat az ostor!
Hadd legyek félõrült, kergetett apostol!
Butaság, gõg, önzés köpjön engem szembe,
Forgasson a hóhér lángba, gyötrelembe,
S rémitõ kínomban, mely velõmig hatott,
Átkozzam el bõgve azt a pillanatot,
Melyben megváltottad az emberiséget -
Názáreti Jézus, én követlek téged!