VALAKI JÁR A CSATATÉREN...

Fegyverszünet. Majd holnap ujra kezdik
A gyilkolást... de mára felfüggesztik.
Illõ dolog: ne hulljon senki vére,
Mikor kis Jézus drága ünnepére
Otthon kigyúlnak ama pici fák.
Õk sem pogányok... õk sem bestiák.
Ó nem! Hivõ keresztény-emberek
Javából áll a két küzdõ sereg.

Karácsony-est. Ma született az Úr.
Tüdõbe, májba egy hõs kéz se szúr.
Ma nem röpûl szét a tüzes golyó,
A csonttörõ, a hús-marcangoló.
Nem bõg az ágyú. Ódon bibliából
Imádkozik a két keresztény-tábor.
Szurony-gúlák közt, fegyverben fülig:
A szeretet szent ünnepét ülik.

Ó szép, dicsõ: véres mezõk felett
E fél-napos keresztény-kegyelet!
Méltó azokhoz, akik egymást ölték
Kegyetlenûl... és vágták és püfölték
Nyílt harcokon, alattomos lesen!
Jézus segíts! Suttogják csöndesen.
Szemük lezárul révedezve... Csak
A tûz van ébren. Õk mind alszanak.

S akit hívtak -: jön!... Ott lépdel magában
A hallgatag, bûbájos éjszakában.
Jár a sorok közt... És kegyelmes karja
Szegény fázókat lágyan betakarja...
Vigasztaló szép álmot ad nekik...
Akit szeret, azt látja mindenik.
Soká néz rájuk. Aztán szava kél,
Mint balzsamos, halk naplementi szél:

„Báránykák, kik közt a halál arat,
Pásztortok eljött s köztetek marad.
Karácsony-fáúl az egész eget
Meggyujtom én!... Mint apró mécseket
Tûzöm fel rá tömérdek csillagom!
Ó báránykák, akik mentek vakon
A mészárszékre -: szívem a tiétek!
Hiszen tudom: nem terhel semmi vétek.

Rátok haragszom, bíbor-bársonyos
Hipokriták!... Ti gyöngéd és gonosz
Szenteskedõk, akik kegyes pofával
Kacérkodtok ma a karácsony-fával...
Akik meleg, szép, tündöklõ teremben
Ma engem vártok teljes kényelemben,
S Jézus nevét buzgón dicséri szátok,
Míg sárban fetreng sok száz katonátok!...

Kastélyotokban Jézus mit keres?
Azt mondtam én: ölj?... Azt mondtam: szeress!
A milliós, állandó hadsereg,
A nagy kaszárnyák, drága fegyverek,
A rangosztályok, a válaszfalak,
A sok bús, züllött, megvetett alak,
Akik futkosnak tétován gyalázat
S inség között -: ez a keresztény-század?

Mért tesztek csúffá? Mért imádtok engem?
Én nagyravágyást nem hordtam szivemben!
Ti minden sértést vérrel megtoroltok, -
De én... én tûrtem! S akkor voltam boldog,
Ha meg tudtam bocsátni ellenemnek!...
Lázár, a koldus, kedves volt szememnek!...
Nem voltam büszke, - sõt egész valóm
Szelídség volt... jóság és irgalom!...

Nem vívtam párbajt -!... Köpjetek hát szembe
Állitsatok bálványokat helyembe,
És írjátok föl, hõs hetvenkedõk,
Irjátok rájuk: Gõg, gõg, buta gõg!...
Szûnjön meg végre a hazug beszéd!
Keresztemet zúzzátok szerteszét,
Vagy én leszek majd, aki porba vágom!
Mert nincs keresztény-állam a világon!”

A Megváltó sír!... Ah, keservesebben
Nem sírhatott a Getsemanne-kertben,
Mikor elõször roskadt le a válla
S átsajdult keblén kín-terhes halála...
Mikor búcsúzván csillagoktól, fáktól,
Tavaszi éjben édes ifjuságtól:
Atyjára vádló pillantást vetett,
S megbánta, hogy világra született!...