BABÉRFA.

- 1883. -

Hogy’ elpusztult a kis kert!
Mily néma és setét!...
A hervadás rá fujta
Halvány enyészetét.

Mint gördülõ könny, hullong
A rózsa levele,
Ágyaz magának lágy sírt,
Fejét úgy hajtja le.

Liljomnak éles kardja
Széttörve ott hever,
Szép tulipán, palástját
Többé nem ölti fel.

A nyájas kert virágok
Bús temetõje lett, -
Fölöttük a kopár fák
Megannyi gyász-jelek.

Virúlva, zöld pompában
Csak a babérfa áll.
Hiába rontja -: néki
Nem árthat a halál.

Idõtõl nem remegve
Fenségesen komoly,
Amíg körötte minden
Halott vagy haldokol.

Igy áll a költõ híre!
Körûlte a világ
Összes varázsa fonnyad,
Mint a beteg virág.

Kincs, pompa, fény, dicsõség
Mind porba, éjbe hull...!
A költõ híre nyílik
Hervadhatatlanúl.