KEDVES, NÉZD!...

- 1881. -

Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezõk, mint
A haldokló emberek.

De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!

Lelkem könnyû és derûlt, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetõben játszó gyermek
Igy ugrál a síron át.

Õsz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...