Part,  Section

3001 1912,    3    |                   siralmai I. 20. ~Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva
3002 1912,    3    |                    és fegyveresen:~Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva
3003 1912,    3    |                   igézetes,~Oly változatlan a világ,~Mint fegyvernek s
3004 1912,    3    |                      Nagy parkodban,~Miként a fiatal virágok? ~Így akarod,
3005 1912,    3    |                    rójja,~Uram, Isten,~Mind a Te parkod virulója. ~Akit
3006 1912,    3    |                  kertedből.~S ugy-e, szépek a vén virágok? ~Mérges szagu,
3007 1912,    3    |                     gyötörnek. ~Üzenj nekik a tüzes Nappal,~Hogy szerelmed
3008 1912,    3    |                 szerelmed virág-hóbortja~Az a vénség,~Mely vénségét ifjuan
3009 1912,    3    |                   De vigyázz rám:~Lázongnak a virág-cselédek. ~Te ültettél,
3010 1912,    3    |                álnok~Nagy parkodban,~Miként a fiatal virágok?~
3011 1912,    3    |                                             A PATYOLAT ÜZENETE~ ~Meghurcolt
3012 1912,    3    |               PATYOLAT ÜZENETE~ ~Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba~Bomolva,
3013 1912,    3    |              ÜZENETE~ ~Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba~Bomolva, romolva~
3014 1912,    3    |                     most lenget utánam jelt~A Patyolat.~Most, most szeretnék
3015 1912,    3    |                   be piszkos ruha az Élet~S a Vér be nyomorult, be ronda. ~
3016 1912,    3    |                  egyetlen, igazi szerelmem:~A Patyolat.~
3017 1912,    3    |              Mégiscsak kiállok,~De boldogok a pásztorok~S a három királyok. ~
3018 1912,    3    |                   De boldogok a pásztorok~S a három királyok. ~Én is mennék,
3019 1912,    3    |                  szépet tennék. ~Új csizmám a sárban~Százszor bepiszkolnám,~
3020 1912,    3    |                                             A MENEKÜLŐ ÉLET~ ~Ni, miként
3021 1912,    3    |                   ÉLET~ ~Ni, miként menekül~A híres Úr: az Élet,~Űzi,
3022 1912,    3    |                     kis~Életemet.) ~Tapodja a villámló,~Szűz és végtelen
3023 1912,    3    |                    hogy szalad az Élet~Neki a hónak, fagynak,~Hogy szaladnak~
3024 1912,    3    |               fagynak,~Hogy szaladnak~Utána a piciny életek~S a darabnyi
3025 1912,    3    |                     Utána a piciny életek~S a darabnyi halálok. ~Óh, én
3026 1912,    3    |                   kiszállok~S úgy nézem ezt a hajszát,~Mint Rembrandt
3027 1912,    3    |                    Rembrandt nézte rajzát~S a borút, mit ecsettel~Holt
3028 1912,    3    |                   Holt színnek rakott rája,~A borút, mely ma ragyog. ~(
3029 1912,    3    |                 Nagyon is sokat szórakoztam~A Halállal,~Pedig a Halál
3030 1912,    3    |               szórakoztam~A Halállal,~Pedig a Halál nem döntő,~A Halál
3031 1912,    3    |                    Pedig a Halál nem döntő,~A Halál is fél és szalad,~
3032 1912,    3    |                   szalad,~Életem és halálom~A futó rajkó-hadak~Két kis,
3033 1912,    3    |                  szegény testvér-senkije.) ~A nagyszerű, szent havat,~
3034 1912,    3    |                     követik,~Rikítják, mint a szabad~Sűrűség vadászai~
3035 1912,    3    |                     szabad~Sűrűség vadászai~A vadat~Üldözvén, vér-lábnyomok.~
3036 1912,    3    |                    ő százszor több Úr, mint a Halál. ~A Halál: apró vérfolt,~
3037 1912,    3    |                     több Úr, mint a Halál. ~A Halál: apró vérfolt,~Egy
3038 1912,    3    |                   kisért ez apró szolga,~Ez a semmi: a Halál. ~Lehet:
3039 1912,    3    |                    apró szolga,~Ez a semmi: a Halál. ~Lehet: Élet se volna,~
3040 1912,    3    |                    Egy nagyon nagy Üldöző. ~A Halál bogárosan,~Szeszélyes
3041 1912,    3    |                   Úri nagy parancsából. ~De a Halál csak festék~Haván
3042 1912,    3    |                     Halál csak festék~Haván a gyáva Életnek.~(Az én kis
3043 1912,    3    |              szaladnak,~Mint lázbeteg arcán a rózsák,~Kinek porokat adnak.) ~
3044 1912,    3    |                    mása,~Ártatlan kisérője,~A menekülő Életnek, ~(Az én
3045 1912,    3    |                    után jön űzve, szünetlen~A nagy Üldöző: az Ismeretlen.~
3046 1912,    3    |                                             A NAGYRANŐTT KRISZTUSOK~ ~
3047 1912,    3    |            NAGYRANŐTT KRISZTUSOK~ ~Eső után a buja gombák~S mint Florencban
3048 1912,    3    |                    gombák~S mint Florencban a májusi virágok,~Úgy születnek
3049 1912,    3    |            Mostanában az új és új világok. ~A Bibliának egy világa~Milyen
3050 1912,    3    |                   megszépült,~Teremtés volt a lelkeinkben,~Újra-újra egy-egy
3051 1912,    3    |               büszke szárnya~Vallja: Emberé a teremtés~S Isten csak egy
3052 1912,    3    |                   hős~S az emberszívben van a legtöbb jóság. ~Tömjénbűzös,
3053 1912,    3    |                    Boldogabbak, kedvesebbek a lángok~S miket teremt a
3054 1912,    3    |                     a lángok~S miket teremt a vágyó ember,~Egyre szebbek
3055 1912,    3    |                     világok. ~Egyre erősebb a nagy Szándék,~Hogy az Istent
3056 1912,    3    |                 adassék meg az Embernek~Itt a Földön minden szépség, igazság. ~
3057 1912,    3    |                  valljuk:~Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért~S nem-magunkért
3058 1912,    3    |          nem-magunkért mind többen küzdünk:~A leendőkért, az ékes Jövőért. ~
3059 1912,    3    |                  Érezzük növekvő lelkünkben~A Lehetetlent legyőző hatalmat~
3060 1912,    3    |                  minden örömmel teljes~S ez a szegény Siralom-Völgye~Mindenkinek
3061 1912,    3    |                   fog Mennyország jutni,~Ez a miénk sziveink által,~Bennünk
3062 1912,    3    |              nagyranőtt Krisztusok,~Zengjen a dalod, szent Forrongás~S
3063 1912,    3    |                     nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.~
3064 1912,    3    |                                             A RÉMÜLET IMÁJA~ ~Óh, rémült
3065 1912,    3    |                 lehetsz te.~Nincs szebb ima a rémületnél~S a hörgésből
3066 1912,    3    |                    szebb ima a rémületnél~S a hörgésből szabadult jajnál~
3067 1912,    3    |                 életben hivóbb szózat,~Mint a szörnyedtség vad szózata. ~
3068 1912,    3    |              kisértetecskék~Szorítják össze a szivemet~S riasztanak föl-föl: »
3069 1912,    3    |                   tovább nem tudnék~S nincs a Földön osztó igazság,~Mely
3070 1912,    3    |                 bocsátást adhasson,~Mint ez a vén, kiáltó Élet. ~Síró
3071 1912,    3    |                    hogy »jaj jaj-jaj«,~Mind a jajba küldi csókjait.~Mind
3072 1912,    3    |                   Lábamnál örvény-árok:~Itt a Határ és itt a Vég.~Más
3073 1912,    3    |             örvény-árok:~Itt a Határ és itt a Vég.~Más végek és határok~
3074 1912,    3    |                    parancsolják. ~Be kár ez a rút ámen,~Hogy minden véges,
3075 1912,    3    |                    jaj, be kár~S hogy eljön a tovább nem,~Hatalmas Isten
3076 1912,    3    |                      Szent mennydörgést néz a két szemem,~Istenem, istenem,
3077 1912,    3    |         Fiatalságomat és bűneimet,~Köszönöm a kétséget, a hitet,~A csókot
3078 1912,    3    |              bűneimet,~Köszönöm a kétséget, a hitet,~A csókot és a betegséget.~
3079 1912,    3    |               Köszönöm a kétséget, a hitet,~A csókot és a betegséget.~
3080 1912,    3    |              kétséget, a hitet,~A csókot és a betegséget.~Köszönöm, hogy
3081 1912,    3    |                      Szent mennydörgést néz a két szemem,~Istenem, istenem,
3082 1912,    3    |                  istenem, istenem,~Könnyebb a lelkem, hogy most látván
3083 1912,    3    |                 csók, öröm~S hogy te leszel a halál, köszönöm.~
3084 1912,    3    |                    s tova hányattatom, mint a sáska." ~Zsoltárok könyve
3085 1912,    3    |                       S hányattatom, miként a sáska,~Mert csak Tenéked
3086 1912,    3    |                                             A TAVASZNAK ALKONYATA~ ~Tavasznak
3087 1912,    3    |                 most,~Hunyt Nap küldöttje s a tarka egek~Utólszor akarják
3088 1912,    3    |                minden,~Olyan ölelni szított a karom,~Hogy imádattal tudna
3089 1912,    3    |                   mindenkit én ma,~Kacagjon a bukott Nap, aki lát:~Simogatni
3090 1912,    3    |                      az nem is kell már~Itt a keresztuton. ~Ami nem jött
3091 1912,    3    |                    eszköz,~De jó, szép volt a cél. ~Bűneit és küzdéseit
3092 1912,    3    |                másoknak~Úgy szerettem, akár a magamét~S dölyfös, szép
3093 1912,    3    |                 most,~Hunyt Nap küldöttje s a tarka egek~Utólszor akarják
3094 1912,    4    |               átkozott szerelme~Szikrát ver a köves uton~S legfeketébb
3095 1912,    4    |                  érek,~Mert szörnyű ellenem a hajsza,~Néha lovakat cserélek,~
3096 1912,    4    |                   leghűbben vágtatok rajta,~A legfeketébb paripán:~Gyertek,
3097 1912,    4    |                  paripán:~Gyertek, fiúk, ez a legszebb hajsza. ~Verd csak,
3098 1912,    4    |                      Verd csak, patkó, verd a szikrát,~Rajta, rajta, új
3099 1912,    4    |                     szittyák~S mit akarnak: a szépek szépe.~Szikrázzék
3100 1912,    4    |                   most kapok~Bebocsáttatást a szivekbe. ~Hát nem oly vad
3101 1912,    4    |                  szivekbe. ~Hát nem oly vad a sok »vad álom«?~Föloldozást
3102 1912,    4    |                    Jó szivek, hát, im, itt »a költő«~S mult álmai - én
3103 1912,    4    |               magamnak~Halállal is más lesz a másunk. ~Halál után is ki-kikelve~
3104 1912,    4    |                   AZ ISTENNEK VISELŐSE~ ~Ez a pompázás (Tél se fagyasztja)~
3105 1912,    4    |                   az Istennek viselőse. ~Ez a kongatás (még nincsen vége)~
3106 1912,    4    |                                   VÁLOGATÁS A TEMETŐBEN~ ~Három és három,~
3107 1912,    4    |               temető és nagyon régi~És mind a hat fázón beszéli:~Sok baj
3108 1912,    4    |                 fázón beszéli:~Sok baj volt a Nyáron. ~És összesúgnak~
3109 1912,    4    |                  Csinálják az idei listát~S a fák sírnak-zúgnak. ~Tehát
3110 1912,    4    |                    Tehát örökre~Jön-jön már a gazdag himpellér~S nyomában
3111 1912,    4    |                     nem volt ökre. ~Jön-jön a válás,~Összehasonlás hideg
3112 1912,    4    |                      Úr szolgával s asszony a férjjel:~Közellel a Messze. ~
3113 1912,    4    |                 asszony a férjjel:~Közellel a Messze. ~A zsidó-község~
3114 1912,    4    |                férjjel:~Közellel a Messze. ~A zsidó-község~Kis temetője
3115 1912,    4    |                    aggok vigyázatából,~Hogy a zsidót kössék. ~Pedig már
3116 1912,    4    |               Titoknak őre~S szomszédomban, a temetőkre~Már hullnak a
3117 1912,    4    |                     a temetőkre~Már hullnak a varjak. ~Falusi fészek:~
3118 1912,    4    |                   fészek:~Cibálgatja az Ősz a fákat,~Fákat, kik régtül
3119 1912,    4    |           nagyon-nagyon szeretem. ~Szeretem a bomlott, cifra álmok~Éjszakáit
3120 1912,    4    |                    álmok~Éjszakáit nagyon~S a mámor-asztalt, hol a cselekvés~
3121 1912,    4    |               nagyon~S a mámor-asztalt, hol a cselekvés~Ázott vérnyomait
3122 1912,    4    |                    Lássuk, vajjon én-e vagy a Végzet,~Melyikünk a külömb
3123 1912,    4    |                    vagy a Végzet,~Melyikünk a külömb legény? ~Nem bánthat
3124 1912,    4    |              bánthat most már semmi s várom~A beteljesitőt,~Ki törvényt
3125 1912,    4    |                    mond suhantva fölöttünk,~A mindig ifjú, bölcs Időt. ~
3126 1912,    4    |                  bölcs Időt. ~Odaadom magam a napoknak~Szépen, szándéktalan,~
3127 1912,    4    |                    ezer dolga,~Mit befogott a penész,~De ami szent, szentnél
3128 1912,    4    |                     bántva, lopva~Rázúdítok a lelkemre~Egy nagy égiháborut:~
3129 1912,    4    |                    illik az én szivemhez~Ez a víg vég-zivatar.~
3130 1912,    4    |                                  ELSZÁLLNAK A LEPKÉK~ ~Már nincs az Égen
3131 1912,    4    |                   az Égen festék,~Már nincs a Napnak friss ina~S gyalogolnak
3132 1912,    4    |               harangozóra. ~Olykor még forr a gőgünk:~Ejh, mindegy: Élet
3133 1912,    4    |                   újra vesszük~Életünket és a napot,~Hogy újból eltévesszük. ~
3134 1912,    4    |                     hasonát~S tünnek tőlünk a lepkék.~
3135 1912,    4    |                                      FOGOLY A VÁRTORONYBAN~ ~Csúf emlékek
3136 1912,    4    |                      vén foglya~Fölkerültem a vártoronyba:~Pince-börtönből
3137 1912,    4    |           Foszlányai csavargó-dalnak~S lent a síkon nagy tüzek égnek:~
3138 1912,    4    |                   szivem megáll,~Agyonrémít a szabad élet. ~Föl-fölhúzhatnám
3139 1912,    4    |              gúnynak:~Ej-haj, jobb lesz, ha a dacok~Lelkemben örökre lehúnynak. ~
3140 1912,    4    |                      magamat szeretőn~Dőlök a Csodába, a Rendbe.~
3141 1912,    4    |                   szeretőn~Dőlök a Csodába, a Rendbe.~
3142 1912,    4    |                       Drága, halott nézések a szememben,~Meleg simogatások
3143 1912,    4    |                szememben,~Meleg simogatások a hajamon,~Amiktől, hajh,
3144 1912,    4    |                 gazdátlan csókok~S fülemben a várt s be nem sugott igék~
3145 1912,    4    |                    sokáig,~Aki nem nyúl már a friss élet után~S bús vízióknak
3146 1912,    4    |              harmatos, nagy réttől~S retteg a való, nyers, leves virágtól~
3147 1912,    4    |             gúnymosolyt,~Halott életnek ezt a sírvirágját,~Aki befogja
3148 1912,    4    |                  hogy meg ne lássák~S kinek a szive néha szörnyűt rebben?~
3149 1912,    4    |             Mosolygós öreg úrként~Nem látja a világot. ~Nem fogok bocsánattal,~
3150 1912,    4    |                    Ősz hajjal, piros arccal~A régi jó időkre. ~Heves,
3151 1912,    4    |                  már önnön-sugarunk:~Jönnek a vén orcátlanok.~Ezt üzenem
3152 1912,    4    |                      megvadított ember,~Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,~
3153 1912,    4    |                   nagyon szomoru lény~Evvel a bús szívvel, félelemmel. ~
3154 1912,    4    |                   irigylem az ifju merőket,~A győzelem víg gyermekeit~
3155 1912,    4    |                     fiuk, hóditóan szállnak~A ti bátor, új dalaitok.~Ti
3156 1912,    4    |                    másoknak falán:~Talán ez a sorsom? ~Óh, készen vannak
3157 1912,    4    |                      óh, kedves utódok,~Jön a Halál.~Ezt az Urat még meg.
3158 1912,    4    |                 várni~Hitvány az Élet és ez a Szabály.~Sietni próbálok. ~
3159 1912,    4    |                   egyedül~Maradok... ~Sürög a vad, magyar élet,~Még a
3160 1912,    4    |                     a vad, magyar élet,~Még a némák is beszélnek~S uccám
3161 1912,    4    |                    bennem gyült, mindenkié.~A vagyon. ~Mind a szépet,
3162 1912,    4    |                  mindenkié.~A vagyon. ~Mind a szépet, amit hoztam~S ami
3163 1912,    4    |              frigyesim elhagyhatnak~S nőhet a fülem,~De nem lesz itt semmi,
3164 1912,    4    |                                             A LELKEM KÁNAÁN-MAGVAI~ ~Majd
3165 1912,    4    |          KÁNAÁN-MAGVAI~ ~Majd elmulnak ezek a remegések,~Lesz az Életnek
3166 1912,    4    |                       S tán árka lesz ennek a vád-özönnek,~Győztesre szárad
3167 1912,    4    |                       Majd galambok lesznek a lomha varjak,~Finom nő-testek,
3168 1912,    4    |                     Mindennek és magamnak~S a földnek, melybe áldott,
3169 1912,    4    |                     meg-megkérdem:~Kik azok a lármásak lent itt?~Ezek
3170 1912,    4    |                lármásak lent itt?~Ezek azok a dalos senkik,~Kiket megöltek
3171 1912,    4    |                dalos senkik,~Kiket megöltek a példák? ~Víg tüdejük hallom,
3172 1912,    4    |                 vezeti őket. ~Föntről nézem a törtetőket,~Kik fölzendültek
3173 1912,    5    |                                             A TAVALYI CSELÉDEKHEZ~ ~Árpáddal
3174 1912,    5    |                  hősön,~De tisztán adott át a Jelennek~Engem az én ősöm. ~
3175 1912,    5    |                   tiszta ember és magyar.~S a nyavalyásnak nem adom,~Mert
3176 1912,    5    |                szegény, kis magyar,~Kitárul a felé karom,~Kit magyarrá
3177 1912,    5    |                BUKOLIKA~ ~Emberek dülöngnek a mezőről,~Dél derül és rossz,
3178 1912,    5    |                 virágok~Lehelletén szállong a szegény-szag. ~Sírás sír
3179 1912,    5    |                    szegény-szag. ~Sírás sír a gyér búza-világból~Három
3180 1912,    5    |              megunta. ~Seregszámlát tartnak a családok,~Fázón gondol mindenki
3181 1912,    5    |                  alkonyaton~Mindenkiben itt a falunkban~Minden akárha-volt
3182 1912,    5    |                ízlelték~Ily csiklandós izét a nyárnak:~Ezek a vén, komor
3183 1912,    5    |             csiklandós izét a nyárnak:~Ezek a vén, komor boldogok,~Akik
3184 1912,    5    |                    ostorral~S földhöz vágja a vén kalapot~S esti harangnál
3185 1912,    5    |                 Utálva, fáradtan és félve~S a kis faluból három torony,~
3186 1912,    5    |                                             A TŰZ MÁRCIUSA~ ~Csámpás,
3187 1912,    5    |                     Csámpás, konok netán ez a világ~S végbe hanyatlik,
3188 1912,    5    |                   szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. ~Hadd halljék végre
3189 1912,    5    |                    S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok~S mégis, sír-mélyről
3190 1912,    5    |                  Holnap talán könnyebb lesz a mártírság. ~Búsabb az ifjú
3191 1912,    5    |                 Mert hiába lett acélból itt a szív,~Szép ember szívként
3192 1912,    5    |                 szívként szikrázni ha akar:~A honi rozsda megfogta, megette. ~
3193 1912,    5    |                    én ifjú testvéreim,~Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,~
3194 1912,    5    |                     Az olvasztó Tüzet küldi a hamu~S láng-óhaját, hogy.
3195 1912,    5    |                    dalolt, mikor már sipolt a melle. ~Sohse tompult el
3196 1912,    5    |                     Pán nyomában~S megleste a fürdőző lyányokat~Szomjas
3197 1912,    5    |                    rózsáit~S öntse víg ifju a tűz-buja bort,~Mintha Csokonai
3198 1912,    5    |                   ült szivünkre,~Kiszállnak a finom, friss kellemek~Vitéz
3199 1912,    5    |                 gyepedző sírjából. ~Im, itt a kor már, melyben fölötte
3200 1912,    5    |                   lantja« kacag, zokog,~Itt a tapsos, föltámasztó nap,~
3201 1912,    5    |                  okok~Röpítnek ki bennünket a Télből. ~»Mint lenge párák
3202 1912,    5    |                    s, ím, kövült Nap leve~S a debreceni Nagyerdőre~Éppen
3203 1912,    5    |                     De Vitéz tudta: ez lesz a világ~S ha nem sokat segít
3204 1912,    5    |                      Ma is virág és kard is a virág~S Bizánc-kaput vág
3205 1912,    5    |                  volt Élet-járó,~Csupán tán a Halálnál kevesebb,~Miként
3206 1912,    5    |                   Halálnál kevesebb,~Miként a Vitéz Mihály úr lelke. ~
3207 1912,    5    |                    nő, gond dúsan adatott~S a mi fájásunk volt az, ami
3208 1912,    5    |             Kidalolatlanul, rejtetten~Dalai a hű, bánatozó,~Napverte,
3209 1912,    5    |                      magyar nyaraknak? ~Itt a néma kínszenvedésnek~Makacs
3210 1912,    5    |                  beszántás,~Elhamvadt könny a szik-föld pora~S minden
3211 1912,    5    |                    egy halott ének. ~Ki ért a halott-támasztáshoz,~Ki
3212 1912,    5    |                halott-támasztáshoz,~Ki érti a jajos barázdát~S ki érti
3213 1912,    5    |              Kidalolatlan kegyelemmel~Dalai a hű, bánatozó,~Napverte,
3214 1912,    5    |                    magyar nyaraknak? ~Járom a mezőt, járva-járom,~Ezernyi
3215 1912,    5    |                   bánatát esengve lesem,~De a nótáit csupán várom. ~Sír
3216 1912,    5    |                     Új Kisértet jár, harsog a hír,~Ki jött nem éjfélkor,
3217 1912,    5    |                  mindig szerelmesebben. ~Ez a nagy, nappali Kisértet,~
3218 1912,    5    |                     becsülettel él,~Éli ezt a silány világot,~Beismeri
3219 1912,    5    |                gyönge elme.~Félnek obsitosi a Multnak~S akit kisér fiatal
3220 1912,    5    |                  Kisértet kisért,~Kapja meg a csodát, megváltást,~Istenem
3221 1912,    5    |               búsulj, de dalolj,~Már készül a te boldogságod~Tán valahol.« ~»
3222 1912,    5    |                  Csupa örökség s csupa vád.~A te jövődért izzad, harcol~
3223 1912,    5    |                      kincse, vadja,~De amit a bús nép szerzett,~Víg uraság
3224 1912,    5    |                  uraság zsebre rakja. ~Csak a gazdag, csak a zsarnok~Élt
3225 1912,    5    |                 rakja. ~Csak a gazdag, csak a zsarnok~Élt föl minden földi
3226 1912,    5    |                    Megláncolták, butitották~A dolgozó milliókat. ~Ma már
3227 1912,    5    |                  dolgozó milliókat. ~Ma már a szivek bátrabbak,~Sápadtak
3228 1912,    5    |                  szivek bátrabbak,~Sápadtak a gyermek-orcák,~Ha összeszakad
3229 1912,    5    |                             CSABA ÚJ NÉPE~ ~A Bakonyoknak Bakonyában~Fájdalmas
3230 1912,    5    |         Rontás-álomban, szertevetve~Aludtak a jó katonák. ~Lehelnek kürtje
3231 1912,    5    |                  véres kardot,~Aludt váróan a sereg. ~Álmuk fölött új
3232 1912,    5    |                  üzent nekünk Csaba népéről~A villámló és nagy Tej-Ut. ~
3233 1912,    5    |                   senkinek. ~De ütött mégis a mi óránk,~Kuckójában kiki
3234 1912,    5    |                  Sorsunk vad ösvény, Föld s a por,~De, im, egy új Csaba-legenda~
3235 1912,    5    |                egymás borát. ~Bekalandoztuk a világot~S mosolygott ránk
3236 1912,    5    |                   világot~S mosolygott ránk a szabad Ég~S esküdöztünk,
3237 1912,    5    |                    masszával~Be lesz töltve a szakadék. ~Hunnia sivár
3238 1912,    5    |                  Hunnia sivár szakadéka,~Ez a mindennél szomorubb:~Itt
3239 1912,    5    |                Megnyiltak lángolón előttünk~A Bólyai- s Csere-sirok~S
3240 1912,    5    |             magyarnak,~Javítónak is valaha,~A mi seregünk légi szárnyán~
3241 1912,    5    |                   mi seregünk légi szárnyán~A magyar Isten lovaga. ~És
3242 1912,    5    |             Egymásra-lelten esküszünk,~Hogy a Bakonyok Bakonyából~Minden
3243 1912,    5    |                 csak igazságtevés jön,~Mert a bűnösök már nagyok:~Adjon
3244 1912,    5    |                   bűnösök már nagyok:~Adjon a Sors belénk oly bosszút,~
3245 1912,    5    |                  adtunk kezet,~Becsméreltük a jóltevőket~S örültünk, ha
3246 1912,    5    |                  tanít. ~Jöttünk, mert hítt a nyugati Vagyon,~De erőnk
3247 1912,    5    |              nyugati Vagyon,~De erőnk nincs a küzdelemre~S nyilaktól vérezünk
3248 1912,    5    |                                             A MAGYAR TANÍTÓKHOZ~ ~Itt
3249 1912,    5    |                  TANÍTÓKHOZ~ ~Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,~
3250 1912,    5    |                      Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,~Tespedt tavat
3251 1912,    5    |                     már az Élet alágyűrtje,~A tanitó, a legrababb magyar? ~
3252 1912,    5    |                  Élet alágyűrtje,~A tanitó, a legrababb magyar? ~Gyújtatott
3253 1912,    5    |              senyvedt, aludt. ~Bús ébredők! a naphoz az arccal,~Pusztul
3254 1912,    5    |                    S kik hivattatok vezérül a népnek,~Ne maradjatok gyáva
3255 1912,    5    |             gazságok jobbágy őreül. ~Ha itt a Szélvész, szívet elébe,~
3256 1912,    5    |           szélvész-roham. ~S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,~
3257 1912,    5    |                     ha itt van már a szent, a várt Szélvész,~Köszöntjük
3258 1912,    5    |                    Szélvész,~Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.~Lelkünknek
3259 1912,    5    |                 végtén szegény Magyarország~A szabaditó magyar tanitót.~
3260 1912,    5    |                 úrhoz.~Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte,~De sok
3261 1912,    5    |                Móricznak ezt az én levelem.~A könnyes, áldott hang, aki
3262 1912,    5    |                   átok:~Ez okos elkésés: ez a magyarságod.~És mégis siettél:
3263 1912,    5    |                     el nem vásik:~Mégiscsak a legszebb, a legjobb: a másik.~
3264 1912,    5    |                vásik:~Mégiscsak a legszebb, a legjobb: a másik.~Gondolom,
3265 1912,    5    |            Mégiscsak a legszebb, a legjobb: a másik.~Gondolom, te voltál
3266 1912,    5    |                      Gondolom, te voltál ez a »másik« nálunk,~Egy kicsit
3267 1912,    5    |               furcsán figyelnek:~Ma te vagy a tévő és jótékony gyermek,~
3268 1912,    5    |                   szent az írás.~Ma te vagy a magyar s rendkívüli követ,~
3269 1912,    5    |                     várta, megkapja:~Móricz a váratlan Tavaszoknak apja.~
3270 1912,    5    |                     Aki nem hatalmas s több a hatalmasnál~S ha ki-kinek
3271 1912,    5    |                     közös mártir-hősök~S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,~
3272 1912,    5    |              MAGYAR-BÁNÓ MAGYAR AGGYAL~ ~Ha a magyar kuruc vóna~S többször
3273 1912,    5    |                     harag, felhős ének. ~De a magyar adjonisten~Nem annak
3274 1912,    5    |            túlnyergeltem,~Eresztem százszor a nyergem. ~Így van ez jól
3275 1912,    5    |                 redves fajtáját szidja? ~Ha a magyar kuruc vóna~S többször
3276 1912,    5    |                   Györgyet~Errűl s néha túl a Lajtán,~Nem én vagyok, de:
3277 1912,    5    |                  Lajtán,~Nem én vagyok, de: a fajtám. ~Talán Isten; talán
3278 1912,    5    |                búsan megbékélek:~Így szabta a magyar élet. ~Gyönyörű,
3279 1912,    5    |                  gőg lázadt~S csak az enyém a gyalázat. ~Szent, bús utam
3280 1912,    5    |                     bús utam meg nem látták~A pimaszok és a gyávák,~Immel-ámmal
3281 1912,    5    |                    nem látták~A pimaszok és a gyávák,~Immel-ámmal tettek-vettek~
3282 1912,    5    |                     és keserülnek. ~Én meg, a dolgom elvégzett,~Megrugdalt
3283 1912,    6    |                    ma itt. ~Szeretlek, mert a keserüségnek~Ártatlan és
3284 1912,    6    |                   boldogtalan,~Te szép, kit a buták meg nem láttak:~Te:
3285 1912,    6    |             hajszálig~Gyermek-szemmel~Nézni a világot. ~Újra-újra~Megborzaszt
3286 1912,    6    |                  mind tiszták és jók?~S jön a válasz~S a választ nem érted. ~
3287 1912,    6    |                    és jók?~S jön a válasz~S a választ nem érted. ~Jön
3288 1912,    6    |                     választ nem érted. ~Jön a válasz~S úgy hallgatod,
3289 1912,    6    |                 tűz-cafatokban~Hullott reád a nyomoruság~S az iszonyat,
3290 1912,    6    |                nyomoruság~S az iszonyat, ez a vad husáng,~Veri búsan lelked
3291 1912,    6    |               tetőjét~S félek, hogy eloltja a fájást,~Óh, fájás, fájj
3292 1912,    6    |                    tovább és jobban. ~Neked a tűzvész már az élet.~A félrevert
3293 1912,    6    |                Neked a tűzvész már az élet.~A félrevert harangos napok,~
3294 1912,    6    |      hamvadás-hajnal~S jaj neked, ha elfogy a fájás,~Lobogj, égj, fájj,
3295 1912,    6    |                    Csiny-országban sok volt a róka,~Sok volt a jegyző
3296 1912,    6    |                   sok volt a róka,~Sok volt a jegyző és sok a pap,~Sok
3297 1912,    6    |                    Sok volt a jegyző és sok a pap,~Sok volt a csalás és
3298 1912,    6    |               jegyző és sok a pap,~Sok volt a csalás és szerelem~S bolond,
3299 1912,    6    |                   és szerelem~S bolond, aki a fűbe harap~S szép Csiny-országban
3300 1912,    6    |                   szép Csiny-országban csak a kék róka,~Agglegény csak
3301 1912,    6    |                    kék róka,~Agglegény csak a kék róka maradt. ~Titkos
3302 1912,    6    |                idegen,~Kék volt és kék volt a szeme is~S elnézett a fürge
3303 1912,    6    |                  volt a szeme is~S elnézett a fürge hímeken.~Szép láthatatlant
3304 1912,    6    |            asszonyait~S tudta, hogy fogytán a melege,~Hörgött a Messze
3305 1912,    6    |                   fogytán a melege,~Hörgött a Messze vén, kék rókája.~
3306 1912,    6    |                  kék rókája.~Jaj, jaj, jaj, a Közel be kellene.~
3307 1912,    6    |                     Nem gyermekidért fájtak a dolgok,~Nem tenmagadért
3308 1912,    6    |              másokra hagytunk,~Most az lett a mi vádoló fattyunk. ~Ha
3309 1912,    6    |                     volnál,~Pirosabb lennél a piros bornál~S véresebb
3310 1912,    6    |                     széjjel,~Be hajnalodnék a magyar éjjel,~Rímmel és
3311 1912,    6    |               magadat, óh, elmulasztottad~S a szépülést~Hagytad a boldog,
3312 1912,    6    |        elmulasztottad~S a szépülést~Hagytad a boldog, csúnya ravaszoknak,~
3313 1912,    6    |                 boldog, csúnya ravaszoknak,~A jussodat, a szépülést. ~
3314 1912,    6    |                    ravaszoknak,~A jussodat, a szépülést. ~Amennyi csók
3315 1912,    6    |                     ki nem sírott könnyel~S a lyányokat,~Adós maradván
3316 1912,    6    |                     örömmel,~Áldd és átkozd a lyányokat.~
3317 1912,    6    |                    másszor~Azt hitted, hogy a tetőn vagy,~Nagy dúláskor~
3318 1912,    6    |                 Kongass elébed, vállald már a sorsod,~Rázd meg a szíved,
3319 1912,    6    |              vállald már a sorsod,~Rázd meg a szíved, te: fájdalmas Én. ~
3320 1912,    6    |          késleltetsz, vén harangozó. ~Sötét a felhő: Istennek felhője,~
3321 1912,    6    |                felhő: Istennek felhője,~Bús a harangod: Istennek harangja,~
3322 1912,    6    |                    Istennek harangja,~Ontsd a felhődet, kongasd a harangod,~
3323 1912,    6    |                   Ontsd a felhődet, kongasd a harangod,~Éld el a sorsod,
3324 1912,    6    |                  kongasd a harangod,~Éld el a sorsod, éld el a szived. ~
3325 1912,    6    |                     Éld el a sorsod, éld el a szived. ~Égzengéssel vak
3326 1912,    6    |                 zsivajában~Sikoltson végsőt a bomlott harang.~
3327 1912,    6    |                 életem, óh, életem,~Te vagy a legszebb,~Életek élete. ~
3328 1912,    6    |                    De akik utánam loholnak,~A napok,~Fényeskedjenek fényeikben. ~
3329 1912,    6    |                 fényeikben. ~Fényeskedjenek a napok,~Az emlékek és csodák~
3330 1912,    6    |                    Sokat láttam, sirtam,~De a legszebb~Te vagy: életek
3331 1912,    6    |             legszebb~Te vagy: életek élete,~A legidegenebb és a legszebb.~
3332 1912,    6    |                    élete,~A legidegenebb és a legszebb.~
3333 Margit        |                   ÉLNI AKAR - 1912~(Ez lesz a címe az én verses históriámnak,
3334 Margit,    0  |              féltetted az ajkaidat,~Kiadtad a szórakozott parancsot~Hosszú
3335 Margit,    0  |                     napján. ~Be soká vártam a jó higgadást~(És akkor a
3336 Margit,    0  |                    a jó higgadást~(És akkor a Halált gondoltam ennek)~
3337 Margit,    0  |            népünkhöz mélán,~Kezet sem fogva a Hegy szakadékán. ~A magyar
3338 Margit,    0  |                   fogva a Hegy szakadékán. ~A magyar Sion (beszéltük,
3339 Margit,    0  |                    Soha ilyen szép nem volt a magyarság.~Ennyi Isten nem
3340 Margit,    0  |                  énünk:~Meg kell íródjék ez a mi regényünk. ~A zsidó-bolyt
3341 Margit,    0  |                 íródjék ez a mi regényünk. ~A zsidó-bolyt pedig megbolygatom,~
3342 Margit,    0  |             megfeledkeztél~S emlékezz, hogy a mi regényünk átka~Épp a
3343 Margit,    0  |                     a mi regényünk átka~Épp a Sionnak mai furcsasága. ~
3344 Margit,    0  |                  Sionnak mai furcsasága. ~S a mi regényünk bomlott nem-regény,~
3345 Margit,    0  |                   Teljes bővében s ismertén a nőknek~Látszanak végül istenin
3346 Margit,    0  |             gondolsz-e reám,~(Már lemondtam a kényeztetésekről)~S a Nő (
3347 Margit,    0  |             lemondtam a kényeztetésekről)~S a Nő (magunk közt) úgyis annyit
3348 Margit,    0  |                Valakinek későn visszaköszön~A rövidlátó, szegény Ady Endre~
3349 Margit,    0  |                  Endre~S valakiért, im, ezt a gőg-lirát~Sekély mesével
3350 Margit,    0  |                     Az enyémnek kék és nagy a szeme,~Tizenhatot futtattam
3351 Margit,    0  |                futtattam el miatta.~Te vagy a hozzám-hangolt zsidó vétség~
3352 Margit,    0  |               igazságtevőnek. ~Szép lesz ez a mi nem-történetünk,~Minden
3353 Margit,    0  |            nem-történetünk,~Minden bogaként a magyar Sionnak,~Hol annyi
3354 Margit,    0  |               magyar Sionnak,~Hol annyi már a józan, praktikus:~Hatványoznak,
3355 Margit,    0  |                 figyelni tessék:~Következik a következetesség.~
3356 Margit,    0  |                      MARGITA PÁRISBA JÖTT~ ~A Herkules-bölcsők ideje volt~
3357 Margit,    0  |           Herkules-bölcsők ideje volt~S még a Sors sem aggoskodott miattunk~
3358 Margit,    0  |            fojtogattunk~S nem volt jelszónk a forradalom,~Csak tudtuk,
3359 Margit,    0  |                     Kit itt, kit ott érlelt a Sors, a lomha,~Nagy, illetlen,
3360 Margit,    0  |                      kit ott érlelt a Sors, a lomha,~Nagy, illetlen, magyar
3361 Margit,    0  |                fájdalmatos kéjünk.~Kerültük a dunai Ázsiát,~Hogy dühvel,
3362 Margit,    0  |               lobbanás,~Süket és sötét volt a magyar lélek,~Majd harminc
3363 Margit,    0  |            szunnyadt,~Míg csalt; ágált, élt a politikushad. ~Köd a boulevardon
3364 Margit,    0  |                    élt a politikushad. ~Köd a boulevardon s köd a sziveken,~
3365 Margit,    0  |                     Köd a boulevardon s köd a sziveken,~Mély bánatok,
3366 Margit,    0  |                    honi históriák,~Mögöttük a vén Hunnia, a rácsolt,~Otthon
3367 Margit,    0  |                      Mögöttük a vén Hunnia, a rácsolt,~Otthon minden félszeg,
3368 Margit,    0  |               először Tisza István. ~Otthon a csöndes, piszkos erjedés~
3369 Margit,    0  |                     Masszájából formálódtak a kardok.~Kardok, később majd
3370 Margit,    0  |                   úr, jogász, én s Ottokár, a piktor. ~Páris akkor még
3371 Margit,    0  |                 száz magyar,~Hogy tőlük fél a petyhüdt, úri béke.~Kis,
3372 Margit,    0  |                    vad csapat valánk,~Kiket a Sors méltán messze-zuhantott,~
3373 Margit,    0  |                     már honnról piroslottak a rózsák~S egy-kettőnkre az
3374 Margit,    0  |                szebb s több volt, mint mind a többi.~És lent, a Pest-szabásu
3375 Margit,    0  |                 mint mind a többi.~És lent, a Pest-szabásu végeken~Rejlő
3376 Margit,    0  |                      mert szép s kellő volt a nőknek. ~Szélvész-várásban
3377 Margit,    0  |             Szélvészt, asszonyt s újat várt a triászunk,~Közös nőnk volt
3378 Margit,    0  |                   sok szerelem~S kavarogjon a holt, magyar, pimasz tó,~
3379 Margit,    0  |                   szegzett,~De Ottokár volt a leghívőbb, legszebb. ~S
3380 Margit,    0  |                     leghívőbb, legszebb. ~S a nők közül szent híreket
3381 Margit,    0  |                 szent híreket dobott~Felénk a lyány, kit hívok Margitának.~
3382 Margit,    0  |                      Ifjú szépségét növelte a tér,~Legenda, pletyka és
3383 Margit,    0  |                    tér,~Legenda, pletyka és a furcsa bánat,~Mely kijóskodott
3384 Margit,    0  |                     bánat,~Mely kijóskodott a szemeiből~S Erdős Renéet
3385 Margit,    0  |                Távolról is kincsünk volt ez a gyermek. ~Ez a fél-nő és
3386 Margit,    0  |             kincsünk volt ez a gyermek. ~Ez a fél-nő és fél-irodalom~Volt
3387 Margit,    0  |            reszkettünk tőle~És vártuk akkor a nagy amazont,~Vártuk és
3388 Margit,    0  |                   tudtuk, hogy immár hajtja a vágya~És szépsége a szépségek
3389 Margit,    0  |                  hajtja a vágya~És szépsége a szépségek felé,~Az életbe,
3390 Margit,    0  |                    S hogy egyikünk sem lesz a kezdete~A kezdetek legeslegszebbikének,~
3391 Margit,    0  |                 egyikünk sem lesz a kezdete~A kezdetek legeslegszebbikének,~
3392 Margit,    0  |                 nagy baj van.~S összekarolt a Nippon-babona,~Japán-rokonság
3393 Margit,    0  |                      Japán-rokonság éltette a gőgünk,~Vágyunk, rabságunk,
3394 Margit,    0  |                   Ekkor és éppen ekkor jött a hír,~Hogy minden mást szivünkről
3395 Margit,    0  |                  leszakasszon:~Párisba jött a mi menyasszonyunk,~De ki
3396 Margit,    0  |                       Fiúk - szólt vígan -, a japánok győztek«. ~És föltárultak
3397 Margit,    0  |                   bennünket balga fiukat~Hí a harcba, magához, haza, várva~
3398 Margit,    0  |                    Margita,~Menyasszonyunk, a csodás ismeretlen,~Ő, akiért
3399 Margit,    0  |                  PÁRISBÓL HAZAJÖTTÜNK~ ~(Él a mese s száll tovább, Margita,~
3400 Margit,    0  |                   várjatok~S várj, én Adám, a késő énekekre,~Szavak, szerelmek,
3401 Margit,    0  |                  hogy Tisza megbukott,~Mert a nagy Titok unokákban büntet.~
3402 Margit,    0  |                  Kissé ránk-dőltek titkosan a gondok,~De György harsányan
3403 Margit,    0  |                     kis csörgetegei,~Mintha a Mesék mély Szerelem-tója~
3404 Margit,    0  |                hívná össze őket,~Margitát s a nyugtalan szeretőket. ~Így
3405 Margit,    0  |               fontos, mennyi életet~Pusztit a mi vad hordású, nyilt aknánk,~
3406 Margit,    0  |                  Margita~Férje-urával, mint a temetőben,~Hol eddig szépen
3407 Margit,    0  |                  eddig szépen elnyugodtanak~A mi nem-jött, sohse-volt
3408 Margit,    0  |                    Zsidó révén, de megtérül a senki. ~S aztán még százszor
3409 Margit,    0  |            nevezetes jelesség. ~Addig pedig a Margita ura,~Ha hiszi, hogy
3410 Margit,    0  |                    meleg szárnyait~Mellette a nő vágyón és fehéren,~Ő,
3411 Margit,    0  |                    Hídhoz,~Melyről szédülni a legboldogabb~S zuhanni jobb,
3412 Margit,    0  |                     mennybeszállás.~Margita a nagy Hídnak szállt repülve,~
3413 Margit,    0  |                ekkor szép keggyel így szólt a parancs:~Hát engedjük Margitát
3414 Margit,    0  |                   Most harcunkból jusson ki a dú-része.~S ha Margita egyszer
3415 Margit,    0  |                  addig hagyjunk szabad-utat a vágynak~S minden becsületes,
3416 Margit,    0  |                    Gyujtogatták és oltották a lángjuk.~Mi már tudtuk,
3417 Margit,    0  |                lángjuk.~Mi már tudtuk, hogy a halálbagoly~Föluhuzott fejük
3418 Margit,    0  |                 Ákombákommal Sors íródiák~S a Szerelem, mely felé ment
3419 Margit,    0  |                    Kicsiny, gyanakvó nálunk a világ:~Mese-hősim alig elevenednek~
3420 Margit,    0  |                  elevenednek~S már rádobják a vizes takarót~Élő nevére
3421 Margit,    0  |                  küldetést,~Kort s önmagát, a vélt-hős korcsinálót,~Hogy
3422 Margit,    0  |            valakinek szólhat egyenest,~Szól a frissült magyarok Istenének~
3423 Margit,    0  |                    Margita majdnem eggyek~S a Margita élete, sorsa, csókja~
3424 Margit,    0  |                  Nem hallván meg pletykáját a vitának,~Jöjjön velem sors-útján
3425 Margit,    0  |                Bennünket, hogy kiharcoljuk, a Messze,~Régi módon Bécs
3426 Margit,    0  |           ribilliókra,~De mit mi kezdtünk s a lelkekben tombolt,~Már igazi,
3427 Margit,    0  |                   nász-dal. ~György volt az a tipusu úrmagyar,~Kit ha
3428 Margit,    0  |                     tipusu úrmagyar,~Kit ha a sorsok kultúrába löknek,~
3429 Margit,    0  |                  Egyenesen és túlzón rokona~A francia Égalité Fülöpnek.~
3430 Margit,    0  |                  ilyen szenten ittasul,~Még a forradalmas zsidónál is
3431 Margit,    0  |                  egymás szivén kutatták azt a réset,~Ahonnan kivilágol
3432 Margit,    0  |                 réset,~Ahonnan kivilágol az a fáklya,~Mely a tévedt szerelmeseket
3433 Margit,    0  |                 kivilágol az a fáklya,~Mely a tévedt szerelmeseket várja. ~
3434 Margit,    0  |                tévedt szerelmeseket várja. ~A Margita írótolla pihent~
3435 Margit,    0  |                 folytak volt szép hazánkban a dolgok. ~No, azonban szépen
3436 Margit,    0  |                    kihívtam~S agyabugyáltam a régieket,~Kik alusznak szép,
3437 Margit,    0  |                Rákosi Jenőt,~Nagy papékat s a konok Kártevőket,~Ma már
3438 Margit,    0  |               terhes korszak,~Mikor lendült a rest, magyar kerék~S az
3439 Margit,    0  |                  merni s bomoltak.~Még tart a túlerjedés csömöre,~De tán
3440 Margit,    0  |                    vetésünk~S majd megérnek a kalászok, gerezdek~Olyan
3441 Margit,    0  |                    szépen, milyen szép volt a kezdet.) ~(S ha Margita
3442 Margit,    0  |                  már az Ottokár ujhodt vára~A leendő, békültebb Margitára.)~
3443 Margit,    0  |                     AZ ŐSZBEN~ ~(Nem imádom a cifra temetést~Akkor sem,
3444 Margit,    0  |                      Az Ősz: az igen és nem a Tavasz,~Széles kedvvel tágulnak
3445 Margit,    0  |                 Széles kedvvel tágulnak meg a pályák,~Pályák, célok, emlékek,
3446 Margit,    0  |                       Őszbe lopódzó játékán a Nyárnak~Gyülemlett meg bús
3447 Margit,    0  |                     Ottokár~S itt kezdődtek a csodálatos esték,~Átvonulók
3448 Margit,    0  |                     esték,~Átvonulók vissza a magyar tájra~Csalva, kábítva,
3449 Margit,    0  |                    az esték -.~Most már jön a szép, magyar függetlenség.) ~(
3450 Margit,    0  |            művész-lelkét darabokra szedjük:~A lehetlenség Margitával együtt. ~-
3451 Margit,    0  |                     egy estén,~- Ellopattam a leányságomat~S most akaratos
3452 Margit,    0  |                    kivárom,~Akarom és várom a régi párom. ~Borzonghattak
3453 Margit,    0  |            Borzonghattak az őszi éjszakák~S a csók-lesek a Margita szavára:~
3454 Margit,    0  |                     éjszakák~S a csók-lesek a Margita szavára:~Ime, itt
3455 Margit,    0  |                  őrületnek.~(Hogy eszméltek a csalt magyarok is lent,~
3456 Margit,    0  |                   minden tettért kész nálam a bocsánat~S tán bölcsebb
3457 Margit,    0  |                  nem tűrök végig.) ~(Mindig a zöldség s másat-majmolás~
3458 Margit,    0  |                     Rontotta el magyaroknak a dolgunk~S Augiász vén óla
3459 Margit,    0  |                  kész még semmi,~Legokosabb a Multhoz visszamenni. ~És
3460 Margit,    0  |                   visszamenni. ~És Ottokárt a nagy-szív démona~Valahogy,
3461 Margit,    0  |                  visszaküldi e fél-hajadont~A vágytalan, rossz vágyu vissza-vágyba~
3462 Margit,    0  |                        Mért kergette el már a szívemet~S mért kergette
3463 Margit,    0  |                     mért kergette el szívét a szivemtől?~Ottokár nagy,
3464 Margit,    0  |               szerelmes vallomása~Űzte bele a nőt a régi nászba. ~(Nem
3465 Margit,    0  |                   vallomása~Űzte bele a nőt a régi nászba. ~(Nem tenni
3466 Margit,    0  |               szólni hozzá sokat~És letörni a mai ember sorsa.~Óh, földi
3467 1913          |                                             A MAGUNK SZERELME - 1913~Móricz
3468 1913          |                    1913~Móricz Zsigmondnak, a rímtelen versek nagy magyar
3469 1913          |                    nagy magyar poétájának~s a gyönyörű bőségek hősének
3470 1913          |                    ne legyen kellemetlen ez a könyv.~Buda, 1913~Ady Endre~
3471 1913,    0    |                     BÁNTOTT, DÖFÖLT FOLYTON A PÉNZ IS...~ ~Bántott, döfölt
3472 1913,    0    |                     Bántott, döfölt folyton a Pénz is~S szép humanitások
3473 1913,    0    |       szégyen-hülten~Havasnak, vénnek érzem a fejem~S azt hiszem, hogy
3474 1913,    0    |                   hiszem, hogy minden vivát a másé~S hogy idegen tőlem
3475 1913,    0    |                     tudnék,~Kivánom őrülten a csókot~S csatában, hitben,
3476 1913,    1    |                                             A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ~Kincs
3477 1913,    1    |                  szereti) hoztam vissza ezt a zászlót.~ ~
3478 1913,    1    |                                             A VESZÉLYEK ISTENE~ ~ ~Reinitz
3479 1913,    1    |                     vár~S künnről megjöttek a belső csaták. ~Óh, belső
3480 1913,    1    |           diadal-gyászútja,~Óh, nagy győzés a legbőszebb felen,~Óh, rendelés,
3481 1913,    1    |                                             A MEGUNT CSATAZAJ~ ~Mi hősködésbe
3482 1913,    1    |              riasztó kedvem~S majdnem altat a csatazaj. ~Beszélik, hogy
3483 1913,    1    |                 temettem el~S nem volt záró a diadalmam~S korai a győztes
3484 1913,    1    |                    záró a diadalmam~S korai a győztes kehely. ~És minden
3485 1913,    1    |                    igaz~S amit kedvelek, az a jó,~Dajkamese-vagyon a másé~
3486 1913,    1    |                   az a jó,~Dajkamese-vagyon a másé~S csak az én birtokom
3487 1913,    1    |                 való. ~Mitsem vett el tőlem a Sors~S minden érdemest meghozott,~
3488 1913,    1    |             újrakezdek. ~Ni, mennyi van még a világon,~Örömre-szántak
3489 1913,    1    |                   habzsolás,~Be sűrű jószág a csoda,~Be jó ember a derült
3490 1913,    1    |                 jószág a csoda,~Be jó ember a derült ember. ~Kék hegyeken,
3491 1913,    1    |               szelid mámorok~Bizseregnek át a világon. ~Olyan édes-fáradt
3492 1913,    1    |              édes-fáradt az este~S mozgatók a fény-reggelek~S, oly boldog
3493 1913,    1    |                 boldogságokat keresve. ~Víg a sírdomb, tarkák a völgyek,~
3494 1913,    1    |                       Víg a sírdomb, tarkák a völgyek,~Ihaj, be sok a
3495 1913,    1    |                     a völgyek,~Ihaj, be sok a tréfa-szó,~Tájék, kötődés,
3496 1913,    1    |                                             A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ~ ~Esős,
3497 1913,    1    |           pötty-városi uccán~Sárban hordtam a lobogómat,~Tizenhét év korával
3498 1913,    1    |                 lobogtatva~És beleszoktatva a lelkem~Szent nyűgébe, a
3499 1913,    1    |                     a lelkem~Szent nyűgébe, a szent teher~Dicses vonszolásába,
3500 1913,    1    |                   Amit akartam és eléltem~S a zászlót, ami le-fölvillant~