Part,  Section

   1 1906          |            Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak.~
   2 1906,    0    |            Hiába döngetek kaput, falat~S mégis megkérdem tőletek:~
   3 1906,    0    |              száll új szárnyakon a dal~S ha elátkozza százszor Pusztaszer,~
   4 1906,    1    |               Kipattannak a tubarózsák~S elcsattan hosszú csoda-csók. ~
   5 1906,    1    |             napvirág-szemű menyasszony~S egy napsugár-lelkű legény.~
   6 1906,    1    |                 A tubarózsa illatozzon~S áldott legyen a mámoruk. ~
   7 1906,    1    |              áldott legyen a mámoruk. ~S áldott legyen, ki: te meg
   8 1906,    1    |             Árnyak suhognak a sötétben~S elátkozott had nyöszörög. ~(
   9 1906,    1    |             fehér asszony jár a várban~S az ablakokon kinevet.~
  10 1906,    1    |             nézett,~Mert engem látott.~S mert nagyon szeretsz:~Nagyon
  11 1906,    1    |             szeretsz:~Nagyon szeretlek~S mert engem szeretsz:~Te
  12 1906,    1    |               A rózsás, gyilkos ujjnak~S véres szívemre szomorún~
  13 1906,    1    |             szaladunk,~Sírva szaladunk~S oda nem érünk. ~Hányszor
  14 1906,    1    |              az a csók, de hí az a tűz~S mondjuk szomorún:~Holnap.
  15 1906,    1    |          Bepaskolom mérges csalánnal. ~S míg libeg búsan, szerelemben,~
  16 1906,    1    |               CSÖND~ ~Karollak, vonlak s mégsem érlek el,~Itt a fehér
  17 1906,    1    |                 marva bukjék rám fejed~S én tépem durván bársony-testedet.~
  18 1906,    1    |                hull,~Hideg a testünk. ~S piros kertekből, úgy tetszik
  19 1906,    1    |                leány és egy ifju ember~S mi, ím, egyszerre forrón
  20 1906,    1    |            vegyülünk el,~Te a királyné s én a király.~Lásd, ez a
  21 1906,    1    |         hullámzik, fénylik,~Hogy téged s engem lássanak.~Királyném,
  22 1906,    1    |          Összeszorulna. Könnyed eredne~S úszó, sötét gályánk szőnyegére~
  23 1906,    1    |             köntösében~Úsztunk a tavon~S az éjre vártunk. ~Öreg hajósunk~
  24 1906,    1    |          Áldott karú tó.~A tó nevetett~S bármerre megyünk~Azóta mindig:~
  25 1906,    1    |             Egy asszonyról, aki szeret~S akire én örökre vágyom.~
  26 1906,    1    |                ifjú Mosoly. ~* ~Sírtak s nevettek a boszorkák.~Köd
  27 1906,    1    |               Zuhogva hulltak a szivek~S én elfödtem az arcomat.~
  28 1906,    1    |             asszony jött fényben felém~S én ráemeltem arcomat. ~* ~
  29 1906,    1    |           arcomat. ~* ~Szemembe nézett s szivéért nyúlt,~Az arcomon
  30 1906,    1    |          vissza, ha lehet. ~Állj elébe s mondd meg néki,~Hogy én
  31 1906,    1    |               Egymás husába beletépünk~S lehullunk az őszi avaron.~ ~
  32 1906,    2    |                 gatyás, bamba~Társakra s a csordára nézett,~Eltemette
  33 1906,    2    |             sokat érne itt a győzelem?~S én száz arcban is kínáltam
  34 1906,    2    |            szivem egy nagy harangvirág~S finom remegések: az erőm. ~
  35 1906,    2    |              már meghaltam akkor régen~S feküdtem vörös ravatalon. ~
  36 1906,    2    |             Valaki, kiért sokat sírtam~S akit halottan is szeretek. ~
  37 1906,    2    |                Budapesten csúf az élet~S ezerszer csúfabb a halál.« ~»
  38 1906,    2    |         megfogta~És kacagott, kacagott~S azóta déli temetőbe~Készül
  39 1906,    2    |               verte, húzta. ~Ténfergek s már az sincsen,~Ami könnyre
  40 1906,    2    |         fakasszon:~Korán jöttem én ide~S későn jött az az asszony.~
  41 1906,    2    |              Sok vér ömlött itt valaha~S maggyilkos méreg lett belőle. ~
  42 1906,    2    |              Itt meddő a nagy gerjedés~S százszor boldogok a vetéltek. ~
  43 1906,    2    |              Itt meddő a nagy gerjedés~S százszor boldogok a vetéltek.~
  44 1906,    2    |             egész sereg,~Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár:~Ködharangok
  45 1906,    2    |               világ van, álomnak szaka~S nem villámfényes nap az
  46 1906,    2    |                 rendje nincs a csóknak~S becsük van a magtalan álmodóknak,~
  47 1906,    2    |      álmodóknak,~Hol betelő vágy nincs s örök a láz:~Itt nincs már
  48 1906,    2    |            Elhalt a ködharangok hangja s a zene~S én szálltam az
  49 1906,    2    |            ködharangok hangja s a zene~S én szálltam az álom-lányok
  50 1906,    2    |             Hahó, száll Léda, Gina fut~S a fák közt az örök egyedülség~
  51 1906,    2    |           sorsot-hirdetőn,~Félelmesen.~S homlokomon simogat kezével~
  52 1906,    2    |             szent elődöm, nagy rokonom~S itt érezek~Egy szent kezet
  53 1906,    2    |                gaz lehúz, altat, befed~S egy kacagó szél suhan el~
  54 1906,    3    |             HAJNALON~ ~Sugaras a fejem s az arcom,~Amerre járok,
  55 1906,    3    |              Aki bevárta, íme, a Napot~S aki napfényes glóriában~
  56 1906,    3    |             alatt,~Táncolnak lelkemben s a máglyán~A sugarak, a napsugarak. ~
  57 1906,    3    |                 egy titkot,~Egy álmot. S nem tudom, mit keresek. ~
  58 1906,    3    |              régi rontás~Száll előttem s én lehajtom fejem,~Várok
  59 1906,    3    |         lehajtom fejem,~Várok valamit. S amit várok,~Nem dicsőség,
  60 1906,    3    |    Napszálltakor jön, el fog jönni, el~S akkor majd hiába ébresztnek~
  61 1906,    3    |               fáradt volt, mielőtt élt~S aki még Párisban sem szeretett. ~
  62 1906,    3    |              álmokat. ~Sugaras a fejem s az arcom,~Zúg a harang,
  63 1906,    3    |                körültem,~Tüdőmbe suhan s én gyötrődve égek~Örökös
  64 1906,    3    |               ad, száz hazug mentséget~S kapatja ajkam gonosz italokra. ~
  65 1906,    3    |       sivatagára. ~Zavart szemembe kap s előttem vágtat~Piszkos rongyok
  66 1906,    3    |         rongyok és nyitott sebek árnya~S egész rémes tára a Pusztulásnak. ~
  67 1906,    3    |               a pislogó lángba~Meredni s várni téli éjben, csöndben,~
  68 1906,    3    |                mely vénhedten is cseng~S ifjú torokkal küldi messze
  69 1906,    3    |          szegény, bús lelkem repedt el~S ha hideg éjek rémét dalsereggel~
  70 1906,    3    |          szomorúság tengere sírva árad~S ha visszafut, otthagyja
  71 1906,    3    |        megették. ~Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,~Most
  72 1906,    3    |           elkönyvelik az irgalmasságot~S hol nem lel senki könnyre,
  73 1906,    3    |                hogy a földön van éppen~S piheghet bátran, szabadon
  74 1906,    3    |               hátam gyönge egy ütésnek~S bőröm egy garast nem ér
  75 1906,    3    |            örök áron. ~Mikor húz a sár s mint a puskafojtást,~Úgy
  76 1906,    3    |                 én rongy nyoszolyámon?~S elszáll holt fénnyel, mire
  77 1906,    3    |            Szépség, Irgalom? Be várom.~S Ő énreám vár. Be régen is
  78 1906,    3    |              majd az aszfaltok lakóján~S szűzen, csókosan elküldöd
  79 1906,    3    |           rohanj hát tovább a vad éjbe~S álmodj, ha még tudsz, álmok
  80 1906,    3    |           Reggelre én már messze futok~S bomlottan sírok valahol:~
  81 1906,    3    |               itt van Páris a szivemen~S elránt az alkonyat. ~Most
  82 1906,    3    |               koldus, zűrös, bús világ~S az életbe belehazudunk~Egy
  83 1906,    3    |                Visszakövetel~A sorsom. S aztán meghalok,~Megölnek
  84 1906,    3    |             Megölnek a daltalan szivek~S a vad pézsma-szagok. ~Megölnek
  85 1906,    3    |               pézsma-szagok. ~Megölnek s nem lesz mámorom,~Kinyúlok
  86 1906,    3    |                egyszer hullna még reám~S csókolná le a szemeimet~
  87 1906,    3    |               Látomás,~Aki sohasem egy s aki sohase más,~Aki engem
  88 1906,    3    |               szerelem. ~Rákacag Páris~S a boldog Másik visszakacag,~
  89 1906,    3    |             durva öröm,~A bor ad álmot~S a poharamat összetöröm. ~
  90 1906,    3    |         muzsikás alkony~Szent zsivaján~S úgy csókolom meg az életet,~
  91 1906,    3    |                egy bús sóhaj szállt el~S most lelkemen pihen,~Valahol
  92 1906,    3    |          Valahol kacagás csendült most~S mosolyog a szivem.~Valahol
  93 1906,    3    |             élet,~Mert lány után futok~S valahol nagy lehet az átok,~
  94 1906,    3    |      kattogását,~Míg a nagy éj leszáll~S a nagy éjen egy pillanatban~
  95 1906,    3    |              nászban megfogant az élet~S azóta tart a nász örökké,~
  96 1906,    3    |               Cserélnek tüzes csókokat~S a legforróbb csókból szület
  97 1906,    3    |            belé~A végtelenbe, semmibe.~S a leglanyhább csókból fakadt
  98 1906,    3    |            párzás, nincs tüzes csók ma~S nincs a világnak messiása.~
  99 1906,    3    |                van talán: szép a világ s jó,~Mi vagyunk satnyák,
 100 1906,    3    |          Jégfagyos csókokban fogantunk~S a fagy a lelkünk vette meg.~
 101 1906,    3    |                 A párzás végtelen sora~S átok a csók, átok az élet,~
 102 1906,    3    |                átok egyre nő fölöttünk~S így lesz az élet lomha,
 103 1906,    3    |                lesz az élet lomha, vén~S így leszünk mi, párzó királyok,~
 104 1906,    3    |                ez a föld üdvök Olimpja~S nem laknak itt: csak istenek.~
 105 1906,    3    |           reggelem,~Bús esti köd rémít s borul rám,~De az a reggel
 106 1906,    3    |              Szikráit a rémekre hányom~S hogy el ne izzék, hogy legyen:~
 107 1906,    3    |             csodája,~Ki fényre termett s itt marad~Ködomlasztó reggelre
 108 1906,    3    |         Lángfolyó lesz a szenny, salak~S a veszteglő bús akaratból~
 109 1906,    3    |          Legyen majd ez az ördög lánya~S én elhajítom lobogómat,~
 110 1906,    3    |            Beföd az arany-vörös tenger~S én elmerülök ölve, halva.~
 111 1906,    3    |                beszédet,~Susog a nádas s én messzekiáltok:~Nádi világ,
 112 1906,    3    |            sarja szállott, ím, elébed.~S bármint kacagtok léha, lenge
 113 1906,    3    |         gyávaságod, mely kifog a hősön~S áldom Midászt: én szamárfüles
 114 1906,    3    |                melyek ezután születnek~S szent vagyok én e részeg
 115 1906,    3    |            álma a szent, titkos Holnap~S a szamárfüles Midász volt
 116 1906,    3    |       Mese-zajlás volt. Még élt a Mese~S egy tavaszon én valakire
 117 1906,    3    |               de szép,~Új mese volt ez s az árny csodasápadt.~Mindig
 118 1906,    3    |               félve, fázva,~Élő mesére s élő asszonyára~Riadtan néztem.
 119 1906,    3    |            terem és mesét:~A mese régi s rizsporos árnyat~Kérleltem
 120 1906,    3    |               ki vagyok« (súgtam néki)~S meglékeltem a fejemet,~Agyamba
 121 1906,    3    |                fejemet,~Agyamba nézett s nevetett. ~(Vad vágyak vad
 122 1906,    3    |              kalandorának~Tart talán?) S térdre hulltam ott.~A zúgó
 123 1906,    3    |               csak csatázunk vadul:~Én s a disznófejű Nagyúr.~
 124 1906,    3    |        vigyétek a víg csörgő-sapkát is~S tarka köpenyeg sem kell
 125 1906,    4    |             ragyogásban~Várunk valamit s szörnyű lázban.~A pálmás
 126 1906,    4    |     összehajolnak,~Sírnak a jázminok. ~S ím, hirtelen violás árnyak~
 127 1906,    4    |              vér az, újra vér?~Várunk. S áll, áll a lilás ködben~
 128 1906,    4    |               óráig őrizzem a tested. ~S vissza se nézek, úgy futok
 129 1906,    4    |            most, narancsvirágos ország~S míg lángok gyúlnak cifra
 130 1906,    4    |                 igen, alig kétezer éve~S itt kacagott Gallián felesége,~
 131 1906,    4    |          Előtte büszke, úri nép szalad~S a tányérjára nem hull pénzdarab. ~
 132 1906,    4    |        tányérjára nem hull pénzdarab. ~S én álmodón, mámorral, könnyes
 133 1906,    4    |             igen, itt ült a nótás béna~S az imperátor büszke asszonya~
 134 1906,    4    |              imperátor büszke asszonya~S a büszke nép rá nem nézett
 135 1906,    4    |          repült, szállt időn, téren át~S vitte zúgón a béna bárd
 136 1906,    4    |               Utolsó pénzét elébe veti~S a messzeségnek búsan vág
 137 1906,    4    |                Hát ezért öllek én meg.~S boldog vagyok, mert öltem.~
 138 1906,    4    |               bolygok,~Úgy vágytam ide s most már szállnék.~Óh, én
 139 1906,    4    |               parton sújt majd az álom~S alszunk fehéren és halottan~
 140 1906,    4    |           Jönnek erős, breton legények~S fejkötős, komoly, szűz leányok~
 141 1906,    4    |         fejkötős, komoly, szűz leányok~S fölzeng egy bús, istenes
 142 1906,    4    |                 virággal, félelemmel. ~S téli orkán vad szele dobban,~
 143 1906,    4    |                bárkánk tengerre vágtat~S futunk fehéren és halottan.~
 144 1907,    1    |               Hogy ő engem megfoganjon~S aztán jöjjön a pokol. ~Bizarr
 145 1907,    1    |             éppen~(Ihaj, evoé, Tavasz)~S faragta ezt a verset: ~»
 146 1907,    1    |         Kánikulában, halk lombok alatt~S találkozott velem. ~Ballagtam
 147 1907,    1    |          Ballagtam éppen a Szajna felé~S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:~
 148 1907,    1    |               Nyár meg sem hőkölt belé~S Párisból az Ősz kacagva
 149 1907,    1    |             kacagva szaladt.~Itt járt, s hogy itt járt, én tudom
 150 1907,    1    |             beteg, merengő,~Körüllengi s babrálja lágyan~Szegény
 151 1907,    1    |              arcom nézi, nézi~Csodálva s könnyét ejti egyre~A szememre. ~
 152 1907,    1    |                ejti egyre~A szememre. ~S én gyermekként ébredek sírva~
 153 1907,    1    |              elillant évek~Szőlőhegyén s vidáman buggyan~Torkomon
 154 1907,    1    |                Ónos, csapó esőben ázom~S vörös-kék szőlőlevelekkel~
 155 1907,    1    |             Hajtogatom részeg korsómat~S lassan, gőggel magasra lépek. ~
 156 1907,    1    |           Földhöz vágom a boros-korsót~S vidám jóéjszakát kivánok.~
 157 1907,    1    |         szobámnak~És arcomon ezer redő~S száz lépésre a temető. ~
 158 1907,    1    |               falu alján,~Olyan szelíd s mégis merész:~Holdas éjen
 159 1907,    1    |             Hajnalig bámulunk egymásra~S olykor a lelkem is remeg:~
 160 1907,    1    |                visznek titkos szárnyak~S már azt sem tudom, hogy
 161 1907,    1    |              hogy vagyok,~Hogy élek-e? S a Hold ragyog. ~Alszik a
 162 1907,    1    |               Sírókat és fölébredőket,~S dér-esős, hideg hajnalon~
 163 1907,    1    |              Röpítsen a néma kormányos~S tülköljenek a ködbe-fúlt
 164 1907,    1    |        kesergőn~Hideg síneket szoritok~S várom alkonyban a halált~
 165 1907,    1    |                Az Élet: én szerelmesem~S dért sírt reám mindig az
 166 1907,    1    |            karom.~Vége. Síneket ölelek~S jön a halálgép muzsikálva. ~
 167 1907,    1    |         pernyék.~Dübörög Bábel szekere~S ifjultan reszket a karom,~
 168 1907,    1    |             újra ölelnék. ~Élet, Élet. S jön rám-zúdultan~Magtalan
 169 1907,    1    |                fekete szárnyu multam. ~S megölellek még egyszer,
 170 1907,    1    |                 Utolsót lendül a karom~S úgy fonódik be görcsösen~
 171 1907,    1    |                puszta: a rég-halottaké~S készek a hűs ravatalok.~
 172 1907,    1    |           Mindig őrülten szépet akarok~S gyáva kutyaként a vágyba
 173 1907,    1    |          megigézett. ~Két lábam elhült s szétbomolt~Gyökerekként
 174 1907,    1    |          Gyökerekként a mélybe szállva~S itt állok a fehér mezőn,~
 175 1907,    1    |                 Lombom a felhőket veri~S elhagytak a gondok. ~Állok:
 176 1907,    1    |               Némán a nagy éji mezőben~S koronámról hull a levél~
 177 1907,    1    |             sohse volt csillag az egén~S most vágyna egy kicsit szétnézni
 178 1907,    1    |                De fátyolos~Az én arcom s a Léda arca. ~Töff-töff,
 179 1907,    1    |               Táncol bolondul a kezein~S röhögve mondja: »Ülj le,
 180 1907,    1    |                szemük néz mindig engem~S akit reszketve lovagolok,~
 181 1907,    1    |           fickó-had zúg, kereng, röhög~S a szívem csak nagy néha
 182 1907,    1    |                van és kén-lángok égnek~S adnak, íme, újabb parancsot,~
 183 1907,    2    |                adta,~Hervatag a hitünk s a szekfünk.~Azért bánatba
 184 1907,    2    |               szépen.~Én siratom magam s a népem,~Kicsi virág, szegény
 185 1907,    2    |       lelkesültem. ~Én magamért vagyok s magamnak.~Akkor is, hogyha
 186 1907,    2    |                is, hogyha nótát mondok~S elpusztítnak rímek és gondok.~
 187 1907,    2    |              Drága tudás az én tudásom~S egy szekfü is sok a magyarnak.~
 188 1907,    2    |           magyar égre,~Már nem könnyes s nem félve rebben. ~Otthon
 189 1907,    2    |              álmodik Napfény-országról~S kik rácsapnak: hazai varjak. ~(
 190 1907,    2    |            Paraszt zsályaként aludt el~S bús krizantém-fürttel ébredt~
 191 1907,    2    |              ledőlt, lent sír a sárban~S ti rikácsoltok bőven és
 192 1907,    2    |                és bátran.~Kis akaratu, s nagy lábu gémek,~Ifjan is
 193 1907,    2    |               is vének. ~Rikácsoljatok s éljetek bőven,~Hisz még
 194 1907,    2    |                tág csőrü gémek,~Éhesek s vének. ~Olimpusz mellett
 195 1907,    2    |        madárnak lenni.~Nagy merészségű s kis vágyu gémek,~Sánták
 196 1907,    2    |              és vének. ~Ti rikácsoltok s pénzt kaptok érte,~Mi belefúlunk
 197 1907,    2    |                 mocsári gémek,~Ügyesek s vének. ~Rikácsoljatok bőven
 198 1907,    2    |          Rikácsoljatok bőven és bátran~S vesszünk mi itt a magyar
 199 1907,    2    |             falvak küldtek utána átkot~S nem kereste a seregben senki~
 200 1907,    2    |         Virágos kunyhó épült a romokra~S kizöldült a megsebzett vidéknek~
 201 1907,    2    |                  Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,~Vagy
 202 1907,    2    |               Lelkében Petrarca dalolt~S keltek újféle magyar zenék.~
 203 1907,    2    |                néha, titkos éjeken~Írt s eltépte, ha magyarul írt.~
 204 1907,    2    |             Ujjongnak a ludak, a gémek~S azok a rabló, azok az ősi~
 205 1907,    2    |           szürkeség, víz-gőz, pocsolya~S a nagy magyar Alföld felett~
 206 1907,    2    |               árra.~Föld int Nyugatról s a sármány-madár~Nyugatra
 207 1907,    2    |                 Sósabbak itt a könnyek~S a fájdalmak is mások.~Ezerszer
 208 1907,    2    |                  Ezerszer is meghalnak~S üdve nincs a keresztnek,~
 209 1907,    2    |               látások királyfia volnék~S lelkemen, szép, pogány lelkemen~
 210 1907,    2    |          hányszor csupán krisztuskodok~S minden igém kenetesen terül
 211 1907,    2    |              titkokat szívhatok belőle~S új részegség vagy új gondolat~
 212 1907,    2    |               titkokkal tele~A lelkem. S mégse apollói bátor,~Mégse
 213 1907,    2    |              ősöm. Tollamra néz, dohog~S kezemre csap a füstös pipaszárral.~
 214 1907,    2    |             hullt egy durva szó miatt.~S robogtak a királyi udvaron~
 215 1907,    2    |              trubadúr. ~Már régen várt s megbénult szive.~Zúgott
 216 1907,    2    |               diákot. ~Század kialszik s új század lobban:~A diák
 217 1907,    2    |             Befalazottan.~Lelke babona s árnyak hona,~De ő vár, meg
 218 1907,    2    |             Rég leomlott. Okos lakájok~S a sok tivornya~Megölték.)
 219 1907,    2    |                 De vár, hogy sír a zár~S hogy fölenged az átok. ~
 220 1907,    2    |                hogy fölenged az átok. ~S messze, távolban, én érzem,
 221 1907,    2    |            Vághat utánam:~Vár a Szajna s elrejt a Bakony. ~Nagy az
 222 1907,    2    |          Hitszegő vagyok Álmos fajából~S máglyára vinne~Egy Irán-szagú,
 223 1907,    2    |           szegénylegényét~Őrzi nevetve~S beszórja virággal a Bakony. ~
 224 1907,    2    |               kezek;~Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen~Valami
 225 1907,    2    |               Engem borít erdők erdője~S halottan is rejt~Hű Bakony-erdőm,
 226 1907,    2    |              egy szent, szomorú legény~S annak lesz még sírnivalója. ~
 227 1907,    2    |            álmodik. »Megállj.« Esengek~S ő szállt sötéten, álmodón,~
 228 1907,    2    |               rongyra,~Atyám.« Rám néz s lép bátoran~Toronyról toronyra.~
 229 1907,    2    |                Nap fiának, magyarnak.~(S az álmosaknak, piszkosaknak,~
 230 1907,    2    |            Budapestre fitymálva nézett~S gúnyos nótákat fütyörészett. ~
 231 1907,    2    |                félve kalimpál a szivem~S hajh, már régen késik e
 232 1907,    2    |             Alig mert nézni a szemembe~S én vallattam keményen, egyre. ~»
 233 1907,    2    |          Boldog, erős, kacagó népek?« ~S halk mormolással kezdte
 234 1907,    2    |            Ahol a szárnyakat lenyesték~S ahol halottasak az esték. ~»
 235 1907,    2    |             Mormolta a vén Duna habja.~S boldogtalan kis országok
 236 1907,    3    |          Kereszttel őket szent pap űzi~S bütykös bottal hájhasu polgár. ~
 237 1907,    3    |        Dőzsölnek az özvegy legények.« ~S egy rózsát tép le mindegyik.~
 238 1907,    3    |             Egy Lédát keres: reá-mered~S meghal kék, csókra-torzult
 239 1907,    3    |              sírnak:~Egy-két vér-csöpp s könny-folt a falon~S egy-két
 240 1907,    3    |         vér-csöpp s könny-folt a falon~S egy-két bolond, verses papír-lap.~
 241 1907,    3    |                az erdőt.~Vacog a fogam s fütyörészek.~Hátam mögött
 242 1907,    3    |              Babonás partjára futnak. ~S pihennek a vén, csókos dalják,~
 243 1907,    3    |              Ültem partjain Babylonnak~S ültem már partjain a Gondnak. ~
 244 1907,    3    |           Láttam már apró szenvedelmet~S láttam beteg, hosszú szerelmet. ~
 245 1907,    3    |          Lelkemet már nagy válság ülte~S voltam kis álmok kis őrültje. ~
 246 1907,    3    |       szennyesen és ifjan vének.~Égnek~S nem tudják, hogy miért,
 247 1907,    3    |    ördög-konyhán mérget kavarni,~Marni~S nem tudnak se élni, se halni. ~
 248 1907,    3    |           Mikor az Ég furcsa, lila-kék~S találkákra mennek a lyányok,~
 249 1907,    3    |         zavarodott szerelmesek,~Pírral s pihegve szemben állnak~Az
 250 1907,    3    |           pihegve szemben állnak~Az Ég s a Város. Szivük dobog~Vad
 251 1907,    3    |            vágyva, félve~Arra, ki szép s kit nem ismerünk,~Hideg
 252 1907,    3    |           Hideg szeretőnkre, az Égre. ~S ott fenn az Égen, ott valahol,~
 253 1907,    3    |            Sírván nevetünk az Ég alatt~S ott fenn, ott fenn, ott
 254 1907,    3    |                 Jobb a sár, mint a köd s mint köd-kertben~A rózsák. ~
 255 1907,    3    |             régi e dal),~Te vagy álmok s hópelyhek menedéke:~Élsz
 256 1907,    3    |              PUSZTÁN~ ~Éltem a Pusztán s megkisérteték:~Csengő, muzsikáló
 257 1907,    3    |             elémbe a kincset. Kiszórta~S virított nyomban ezer rózsa. ~
 258 1907,    3    |             ezer rózsa. ~Dalolva járok s aranyat szedek.~Büszkén
 259 1907,    3    |               én rózsák között járok. ~S csalános szik-föld lábamat
 260 1907,    3    |          fülembe nótáz,~Iszunk, iszunk s én hallgatom.~Piros hajnalok
 261 1907,    3    |              Táncol egy boros asztalon~S ős Kaján birkózik velem. ~
 262 1907,    3    |                torna ez, bús, végtelen~S az asztalon ömlik a bor. ~
 263 1907,    3    |                járhatott egy céda ősöm~S nekem azóta cimborám,~Apám,
 264 1907,    3    |             nem öröm.~Fejfájás a mámor s a hírnév.~Cudar álmokban
 265 1907,    3    |        álom-villanásom,~Egy-két hivem. S lelkem alatt~Egy nagy mocsár:
 266 1907,    3    |               csömöröm, nagy irtózásom~S egy beteg, fonnyadt derekam.~
 267 1907,    3    |              Uram, én megadom magam.« ~S már látom, mint kap paripára,~
 268 1907,    3    |              Vállamra üt, nagyot nevet~S viszik tovább a táltosával~
 269 1907,    3    |                 pogány tornákra szalad~S én feszülettel, tört pohárral,~
 270 1907,    3    |            Most dalba fog a manó-sereg~S táncol a pilláimon. ~Várok
 271 1907,    3    |          üstökén~És zakatol, zakatol. ~S valakit, aki talán sohse
 272 1907,    3    |             hirtelen.~Fekszik, mint én s az ágya felé~Csúszik a veszedelem. ~
 273 1907,    3    |               Hajnal,~Szobámba bekacag~S szórja szomoru kacagással~
 274 1907,    3    |          Szőnyege: mult. Tetője: vágy.~S avarra vetve gúnyosan, puhán~
 275 1907,    3    |              Minden sarokból rám nevet~S bedúdolnak ős, trágár dalokat~
 276 1907,    3    |                az a nász, amit igérnek~S amit soha meg nem kapunk.~»
 277 1907,    3    |                súgja a végső Tavasz is~S meghalunk. ~De várok a Tavasz-kunyhóban~
 278 1907,    3    |               várok a Tavasz-kunyhóban~S a nász-vágy mindig tegnapi:~
 279 1907,    3    |              mentünk a csillagos éjben~S megyünk, amig élünk.~Óh,
 280 1907,    3    |            hajnalod~Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,~Hogy fia fogant
 281 1907,    3    |               az arany, myrrha, tömjén~S a nagy, fájó gondolatok. ~
 282 1907,    3    |             gondolatok. ~Mienk az élet s kötelez:~Kisded-sírás velünk
 283 1907,    3    |                testvérem, borulj elébe~S csókold meg sírva a kezét.~
 284 1907,    3    |               nagy asszony várva piheg~S mint tűzharang, úgy csendül,
 285 1907,    3    |              Jégvirágosan, csóktalanul~S barna hajadra a nagy Ősznek~
 286 1907,    3    |               Kik zokogtak, integettek~S én ujjongtam a hajón. ~Jött
 287 1907,    3    |               a hajón. ~Jött az alkony s ködbe vontan~Állt a parton
 288 1907,    3    |             Sem keszkenőt, sem virágot~S úgy hangzott, mint egy mese:~»
 289 1907,    3    |     asztal-trónon,~Én, mámor-fejedelem~S fejemet, a süllyedtet,~Följebb-följebb
 290 1907,    3    |                Ma szeretek, ma adok.« ~S az első bús jöttmentnek~
 291 1907,    3    |                Pénzecském megcsörgetem~S királyian, vidáman~Lábai
 292 1907,    3    |              Szólott a nagy Pénztárnok~S ömlöttek elébem az ezrek.)~»
 293 1907,    3    |                a kínod, itt a reményed~S a szíved vére.« ~»Eredj.« (
 294 1907,    3    |              vagy fizetve, béna koldus~S most meg fogsz halni.«~
 295 1907,    3    |             Öröm-városból menekülök én~S nem mehetek sohase vissza. ~
 296 1907,    3    |            kölyök-ércek.~Zeng az arany~S az én könnyeim hullnak. ~
 297 1907,    3    |               az én könnyeim hullnak. ~S én a palotát támasztom.~
 298 1907,    3    |             gazdagok~Mélyén az éjnek. ~S csönd, Lázár hallgat.~Tapsot
 299 1907,    3    |                 Hahotáznak a gazdagok.~S csönd, Lázár hallgat. ~III.~
 300 1907,    3    |              Az öreg Lázár a Bibliából~S a gazdagok félve köszönnek. ~
 301 1907,    3    |                Lázár az örök őszi-béna~S a Földön még szokás örülni.~
 302 1907,    3    |               is szeretne táncra kelni~S rőt erdőkben, rőt szatirokkal~
 303 1907,    3    |               mellével asszonyokat vár~S valamit, amitől kacagna. ~
 304 1907,    3    |                gazdagok megriadt nyája~S ő bekóstol az édes lébe. ~
 305 1907,    3    |                az édes lébe. ~Bekóstol s testét megcsiklandja~Olykor
 306 1907,    3    |               lány, olykor egy asszony~S ez a Lázár örök kalandja. ~
 307 1907,    3    |              Szórja a levelet marokkal~S cseng a szive:~»Halleluja,
 308 1907,    3    |              szép aranyok.« ~Kél a nap s irigyen nevet:~Valaki boldog.
 309 1907,    3    |  Megkoszoruztam a fejed,~Szerettelek. ~S eladtalak, én fejedelmem,~
 310 1907,    3    |           Megreng a Föld sok ezer évre~S késői bűnös, bús szemek~
 311 1907,    3    |           húnyás, nagy Fagy.~A sár jön s tán eszünkbe jut~Egy vasalatlan
 312 1907,    3    |                herceg,~Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:~»Rossz Isten,
 313 1907,    3    |             Vihar-kölykök hada cibálja~S lábunk alatt Tavasz kacag,~
 314 1907,    3    |               kis szél-ficsur bolondja~S lent a Nap a szent sugarat~
 315 1907,    3    |             lent a Nap a szent sugarat~S őrült kékjét a tenger ontja. ~
 316 1907,    3    |               Fejünket a hideg egeknek~S lábunk alatt finom urak~
 317 1907,    3    |                lábunk alatt finom urak~S parfümös asszonyok nevetnek. ~
 318 1907,    3    |         Gémberedett, nagy testünk óvja~S végzi, hogy másoknak legyen~
 319 1907,    3    |               a parton,~Meghalna pálma s a mosoly~Finom, együgyű,
 320 1907,    3    |          Bukott Athén sok szép legénye~S a virágok büszkén kacagtak~
 321 1907,    3    |              Éltem és a halálra vártam~S várván várva a véget:~Egy
 322 1907,    3    |                Betévedt. ~»Vizet adj!« S én hűs vizet adtam~Bozótom
 323 1907,    3    |               adtam~Bozótom fészerében~S pénzt dobott a vendég-gazember~
 324 1907,    3    |               vendég-gazember~Elébem. ~S én nyomban vágytam a világot,~
 325 1907,    3    |                 Én, a bús erdők foglya~S szaladtam vissza az Életbe~
 326 1907,    3    |               állom, hogy ez: a Minden~S hogy minden egyéb hasztalan:~
 327 1907,    3    |                a vér. ~Nemzetek halnak s újra kikelnek~S szent a
 328 1907,    3    |        Nemzetek halnak s újra kikelnek~S szent a bátor, ki, mint
 329 1907,    3    |            szent Személyünket leszólta~S ma félénken fogunk kezet. ~
 330 1907,    3    |         asszonyok.~Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre~Árasztjuk a
 331 1907,    3    |          Tegnap Dantét őrte meg agyunk~S ha tegnap Istennél több
 332 1907,    3    |             gyáva rím-kutyák vagyunk. ~S ha megjönnek a gyér aranyak:~
 333 1907,    3    |           legény,~Idegen volt a csókja s pénze.~Szegény Charles-om,
 334 1907,    3    |         szegény virágra?~Kell a harmat s a harmat drága. ~Párisba
 335 1907,    3    |              nézem~Az élet Karneválját~S néhány bátor koldussal~Imádkozom
 336 1907,    3    |             asszonyok: friss telivérek~S tüzes fiúk bilincsbe verve~
 337 1907,    3    |               a szürke sorsu~Verebek. ~S ott húznak el minden délben,~
 338 1907,    3    |           köszönnek:~Ím, jön az új Pán~S az új leányok,~Az éji nimfák,~
 339 1907,    3    |            Vigasztald meg, hogy így jó s Te akartad. ~Zúgd, hogy
 340 1907,    3    |         akartad. ~Zúgd, hogy ez így jó s rongyságom nem átok,~Dervised
 341 1907,    3    |           szent barátod,~Arany elkerül s elkerül az Élet~S örömödre
 342 1907,    3    |              elkerül s elkerül az Élet~S örömödre van kincsekből
 343 1907,    3    |             fagyjak boldog jégszoborrá~S boldogan zengjen téged ez
 344 1907,    4    |             Sugarak cécóznak fölöttünk~S az Élet nagy ünnepet ül~
 345 1907,    4    |                az Élet nagy ünnepet ül~S holt-tengeren szomorú csolnak~
 346 1907,    4    |         lelkemen.~Holt-tenger a lelkem s az álmom,~De a csolnakot
 347 1907,    4    |                még vidám volt a tenger~S halál nem sírt mélyéből
 348 1907,    4    |                hogy lelkembe süllyedsz~S ott halsz meg majd, én szerelmesem.~
 349 1907,    4    |           erőnek,~Ölni gyáva cenkeket.~S horkanva, óh, jaj, kiugrik~
 350 1907,    4    |              és két szent, puha vállad~S rajtad ég a kereszt.~
 351 1907,    4    |             lesz a mi nagy csatázásunk~S örök a nászunk.~
 352 1907,    4    |              feküdtek, csak feküdtek. ~S arra jött egy régi sóhaj~
 353 1907,    4    |               arra jött egy régi sóhaj~S megreszkettek frissen ők,~
 354 1907,    4    |             Csontjaik vigan zörögtek. ~S arra jött egy régi nász-éj~
 355 1907,    4    |             arra jött egy régi nász-éj~S újból elpihentek ők.~Fehér
 356 1907,    4    |           Magam szeretem, ha szeretlek~S irigye vagyok a szemednek.~
 357 1907,    4    |               boldog, forró, ifju pára~S a rózsakoszorús ifjak, leányok~
 358 1907,    4    |             fekete párra. ~»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.~
 359 1907,    4    |     Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk~S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat~
 360 1907,    4    |          szerte-szórjuk. ~Elhal a zene s a víg teremben~Téli szél
 361 1907,    4    |             víg teremben~Téli szél zúg s elalusznak a lángok.~Mi
 362 1907,    4    |                az én szent bolondságom~S én meghalok. ~Dalok, dalok,~
 363 1907,    4    |                mehetnek, törnek, élnek~S én meghalok. ~Fehér karok,~
 364 1907,    4    |         Mindenem: csókom, utam, sorsom~S én meghalok.~
 365 1907,    4    |              gyarlón, himbálva váltnak~S meghalnak vágyak tüzében. ~
 366 1907,    4    |               A lángunk~Éhesen lobban.~S itt lent a kertben még a
 367 1907,    4    |              Öreg és hűvös az én ajkam~S fejem körül lángol a Nyár~
 368 1907,    4    |          Kigyúl majd lelkünkben a Nyár~S jön az Óra nagy üdv-sereggel. ~
 369 1907,    4    |               Egy ékes nárcisz-ligetet~S mint kaland-útján egy Zeusz,~
 370 1907,    4    |                 Itt Bihar vezér lakott~S nótáztak méla szűzek.~Most
 371 1907,    4    |             Hold.~Leszünk-e mi pirosak~S fölkelnek-e a dalok?~Nem
 372 1907,    4    |          lakott.~Bús, babonás ez a táj~S tán holnap összeesünk.~Nem
 373 1907,    4    |            áldomások,~Ember-sors titka s kicsike tett:~Ez volt ő.~
 374 1907,    4    |               hogy szivemre szálljon. ~S őrzi a szívemet~E babonás,
 375 1907,    4    |              küldött csókkal az életbe~S tudtam, hogy testem miért
 376 1907,    4    |                asszony-öröm. ~Ki szült s ki tanított a csókra?~Asszony.
 377 1907,    4    |            tanított a csókra?~Asszony. S a halál hajnalán~Altass,
 378 1907,    4    |              kebled két vad opál-rózsa~S ajakad topáz. ~Arany-lényeddel
 379 1907,    4    |               lihegne~Mindig, örökig. ~S mikor az élet nagyon fájna,~
 380 1907,    4    |                 Ifjú, szerelmes sejkek~S vágyó, szűz asszony-rózsák,~
 381 1907,    4    |              Marunnak fizette adóját. ~S jött Bajla, buja asszony,~
 382 1907,    4    |             Titkos hálóit értem szőtte~S hogyha leborulok előtte,~
 383 1907,    4    |           Mintha pendelyben látna ujra~S nem elnyűve és megsárgulva,~
 384 1907,    4    |          Békülj meg az én ős szivemmel~S borulj erős vállamra.« ~
 385 1907,    4    |                 csittít, csókol, altat~S szent, békés, falusi hatalmak~
 386 1907,    4    |                Ülnek majd a szivemre. ~S mint kit az édesanyja vert
 387 1907,    4    |                 üdvöm~Majd elzokogom. ~S ha majd a Kéjtől mindent
 388 1907,    4    |             szó, amit ki sohse mondtak~S dicsőség. Végáron eladnám~
 389 1907,    4    |                Szeretnélek szeretni.« ~S én visszanéznék a szemébe~
 390 1907,    4    |              én visszanéznék a szemébe~S szólnék, mint bús beteghez:~»
 391 1907,    4    |             Most egy kicsit elbujdosik~S megáll az elmulásnál. ~Hajrá,
 392 1907,    4    |      Harcoljatok avval, ki harcot akar~S hagyjátok el a harctalant,~
 393 1907,    4    |            nőnek a kicsik, így nőnek. ~S ha duzzadt emlőm elfonnyad
 394 1907,    4    |          Utólag majd királlyá kentek? ~S bámulom majd a daliákat,~
 395 1907,    4    |            óvja.~Polónia a vidám rabok~S törött sajkások víg hajója. ~
 396 1907,    4    |          hajója. ~A Visztulánál hajdan s ma is~Tréfás, dalos halászok
 397 1907,    4    |           Tréfás, dalos halászok ülnek~S Polóniának asszonyai~Új
 398 1907,    4    |             szülnek. ~Halat a Visztula s gyermeket~A lengyel asszony
 399 1907,    4    |             hátán gyermekek is futnak.~S nincs ott pokol és nincs
 400 1907,    4    |                ott Halál,~Ahol dalolni s szülni tudnak. ~Isten vidám
 401 1907,    4    |              Isten: Élet - halleluja -~S az Életnek nincs soha vége.~
 402 1907,    4    |          elvezetni,~Akit a cél elkerül~S akit a sors bekerít. ~Vig
 403 1907,    4    |           bosszú,~Az igazság, a csömör~S a fényes, nagyszerü harc.~
 404 1907,    4    |           SEREG~ ~Krisztus szent árnya s Heine ördög-arca~Táncolnak
 405 1907,    4    |                 Szaladnak a bélyegesek~S egy nagy csillag van a homlokukon. ~
 406 1907,    4    |           előtte~Bitós, szomoru hegyek~S ők mennek rongyoltan, szórtan,
 407 1907,    4    |            ajkakkal mézes asszonyaitok~S nyitott szívvel baráti,
 408 1907,    4    |             szirt-lelke játszott velem~S a szép hazugság lett kenyerem. ~
 409 1907,    4    |              hegyi-beszéd minden dalom~S a hitem: egy pogány hatalom. ~
 410 1907,    4    |         Jószágom, pénzem nincsen nekem~S mégis a Pénzt, a Pénzt hirdetem. ~
 411 1907,    4    |              Pénzt, a Pénzt hirdetem. ~S egyszer, életem csúnya fokán,~
 412 1907,    4    |             HALÁLA~ ~Szép Rómám alszik s én virrasztok,~A büszke
 413 1907,    4    |                Míg vonagolnak a gyepen~S akkor szúrjatok a szívembe:~
 414 1907,    4    |            szagos virágok,~Zöngő méhek s hárs alatt~Hahotázó gyermekek,~
 415 1907,    4    |              Méhes mellett hűvös álmok~S kik szakadtak ágyékomból,~
 416 1907,    4    |        titokkal, ígérettel~Jön az Élet s csalogat,~Kupát fogok s
 417 1907,    4    |                s csalogat,~Kupát fogok s nevetek:~»Nem kellesz, sápadt
 418 1907,    4    |             erős,~Földszagú gondolatok~S küldném őket a világba.~
 419 1907,    4    |              Tíz öltő szeme belefárad.~S mire az írást jól kibetűzzük,~
 420 1907,    4    |              is futott néhány század. ~S mi táncolunk a nagy Kéz
 421 1907,    4    |            táncolunk a nagy Kéz alatt.~S mennyi jóság hal meg kevélyen,~
 422 1907,    4    |               betüket látunk az égen. ~S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz
 423 1907,    4    |              még itt lenn hívő Pietró?~S ha a betüket már-már olvassuk,~
 424 1907,    4    |            már-már olvassuk,~Ő letörli s új betüket ró.~
 425 1907,    4    |                Jön a karácsony fehéren~S énhozzám is jön talán majd~
 426 1907,    4    |               Csöndesen lép a szobámba~S én köszöntöm: »Béke, béke.«~
 427 1907,    4    |             Akit én siratok, ne sírjon~S aki temet, az sírt ne ásson:~
 428 1907,    4    |              Én vagyok a temető-király~S mindenható az én sirásom. ~
 429 1907,    4    |           Fájdalmat tudok kölcsönadni.~S halálban is szép lesz, babéros,~
 430 1907,    4    |            Kire haraggal, kire kéjjel?~S ostoba kis emlékezések~Indulnak
 431 1907,    4    |             Oceánig hordják a habját. ~S ha rám dől a szittya magasság,~
 432 1907,    4    |               Valaki az Értől indul el~S befut a szent, nagy Oceánba.~
 433 1908,    0    |                Illés-nép Ég felé rohan~S megáll ott, hol a tél örök,~
 434 1908,    0    |          Porzik szekerük és zörög. ~Ég s Föld között, bús-hazátlanul~
 435 1908,    0    |                 A Föld reájuk fölkacag~S jég-útjukat szánva szórja
 436 1908,    1    |                 ahogy lelkemben lépked~S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-
 437 1908,    1    |              Megtaláltam és megöleltem~S egyek leszünk mi a halálban.~
 438 1908,    1    |                Mindig neki harangozunk~S óh, jaj, én ott ülök a balján. ~
 439 1908,    1    |                 az Én és a kín,~A terv s a csók, minden az Isten. ~
 440 1908,    1    |            jókat,~Unja a nyugtalanokat~S a sokszerű, nagy álmodókat. ~
 441 1908,    1    |            kerestem,~Még meg se leltem s akkor is~Kötődtem vele s
 442 1908,    1    |               s akkor is~Kötődtem vele s versenyeztem. ~Az Isten
 443 1908,    1    |                Mindig neki harangozunk~S óh, jaj, én ott ülök a balján.~
 444 1908,    1    |               Ki unta a faragott képet~S dalolt, hogyha keresztre
 445 1908,    1    |          röpültünk,~Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,~Egymás mellett
 446 1908,    1    |          Egymás mellett dalolva ültünk~S miként az Idő, úgy röpültünk. ~
 447 1908,    1    |            röpültünk. ~Húsz éve elmult s gondolatban~Ott röpül a
 448 1908,    1    |                röpül a szánom az éjben~S amit akkor elmulasztottam,~
 449 1908,    1    |               vége:~Békíts ki Magaddal s magammal,~Hiszen Te vagy
 450 1908,    1    |                 tüzes daganat a szivem~S nincs, mi nyugtot adjon.~
 451 1908,    1    |        egykoron~Térdig gázolt a vérben~S most nézd Uram, nincs nekem
 452 1908,    1    |                 Elszáradt már az ajkam~S száraz karó a két karom
 453 1908,    1    |               vége.~Békíts ki Magaddal s magammal,~Hiszen Te vagy
 454 1908,    1    |               rongyolt lelkemben a Hit~S eszemben a régi ifjuság:~
 455 1908,    1    |                Éreztem az Isten-szagot~S kerestem akkor valakit. ~
 456 1908,    1    |         Megvárt ott, a Sion-hegy alján~S lángoltak, égtek a kövek.~
 457 1908,    1    |                 vén kezét megcsókoltam~S jajgatva törtem az eszem:~»
 458 1908,    1    |                 Ő nézett reám szomorún~S harangozott, harangozott. ~»
 459 1908,    1    |          nevedet tudnám.«~Ő várt, várt s aztán fölszaladt.~Minden
 460 1908,    1    |         zsoltár-ütem:~Halotti zsoltár. S én ülök~Sírván a Sion-hegy
 461 1908,    1    |              engem, mert, jaj, utálnak~S olyan jó szeretettnek lenni. ~
 462 1908,    1    |     szeretettnek lenni. ~Szeress engem s ölelj át szépen,~Mi, hajh,
 463 1908,    1    |              hajh, cudar világot élünk~S kenyértől függ az üdvösségem. ~
 464 1908,    1    |               enni. ~Így kell csókolni s megmaradni~És így kell nagyokat
 465 1908,    1    |             Lelkünket és a mindenséget~S én csak két rossz, táncoló
 466 1908,    1    |               két rossz, táncoló lábat~S reszkető szívet adok néked. ~
 467 1908,    1    |            álom. ~Vagy dobj le egyszer s mindörökre,~Ne táncolj,
 468 1908,    1    |              tréfálj mindig.~Nem bírom s holt csillagaid már~Nyúgodt
 469 1908,    1    |             Holott Ő a Halálnak is ura~S akkor vagytok a közelében,~
 470 1908,    1    |               a Halál ura,~Derít rátok s örül az Isten~Ha így szóltok:
 471 1908,    1    |            sorsom: menni, menni, menni~S az álmom: az Isten. ~Vele
 472 1908,    1    |          álmommal, nagy, bolond hitben~S csak ennyit szólni: Isten,
 473 1908,    1    |            ennyit szólni: Isten, Isten~S újból imádkozni. ~Nem bírom
 474 1908,    1    |               elloptam,~Nőid csókoltam s kortyongattam borod.~Méltón
 475 1908,    1    |        soha-soha napvilágon.~Velem van s mindig éjszakán. ~Olyan
 476 1908,    1    |            nehogy megértsék.~Velem van s rossz az éjszakám. ~Az Istenem,
 477 1908,    1    |               fog az Isten, az ős Élet~S e földön szól majd harsonája:~»
 478 1908,    1    |             igazságot teszek én máma.«~S e földön szól majd harsonája. ~
 479 1908,    2    |            büntet,~Ő teljesíti az Időt~S nem érti meg a mi szivünket. ~
 480 1908,    2    |                Ő csak mosolyog és akar~S egy fagyott Nap az ábrázatja. ~
 481 1908,    2    |            Egy-egy világot megfagyaszt~S ötöt-hatot hajít a tűzbe. ~
 482 1908,    2    |            szüntelen,~Nem fogják gátok s renyhe partok. ~Ő: a folyásnak
 483 1908,    2    |               akarója,~Melynek forrása s vége nincsen.~Ő: minden
 484 1908,    2    |          jöttem:~Lomboztam ima helyett~S keveset könyörögtem. ~Ontottam
 485 1908,    2    |               virágoztam. ~Öreg vagyok s pogányul~Imát még most se
 486 1908,    2    |            csak halálig~Magyar virágok s lombok.~
 487 1908,    2    |               ős görög átok. ~Homérosz s felhős görög tragédiák~Vágnak
 488 1908,    2    |                 Beh elfeledtem görögül s férfiul,~Már csak a sorsot,
 489 1908,    2    |             élet, te mondtad szüntelen~S hogy higgyük: akartad.~S
 490 1908,    2    |               S hogy higgyük: akartad.~S míg játszadoztak rajta bús
 491 1908,    2    |           poéta lettem.~Múltak az évek s én, verselő diák,~Öreg mesterem,
 492 1908,    2    |               én, mint te: lombtalanul~S még emlékem sincsen.~Másokért
 493 1908,    2    |              vagyok~Ünnep-kocsit tolni~S én jó mesterem, szeretném
 494 1908,    2    |               én és egy paraszti átok.~S én jól tudom, mindnyájan
 495 1908,    2    |              Őszben, télben, tavaszban s lomha nyárban.~A nagy Mezőn
 496 1908,    2    |               a Halált,~Pedig magyarul s nagyon szépen hívta~S vén
 497 1908,    2    |         magyarul s nagyon szépen hívta~S vén haláláig hiányzott neki~
 498 1908,    2    |             gyermek.~De hisz' Istennek s ami keserűbb:~Magyarnak,
 499 1908,    2    |        virrasztott, pusztult csöndesen~S gőggel rugott ki végső éjszakáján. ~
 500 1908,    2    |               mértéknél ő többet adott~S ő azt se kapta, ami nagyon