Part,  Section

  1 1906,    3  |         Menyasszony? ~Én Istenem. Hisz olyan mindegy végre,~Azért szeretne,
  2 1907,    1  |              anyám. ~Csak azért volt ő olyan szép,~Hogy ő engem megteremjen,~
  3 1907,    1  |               a vénségbe:~Nem jár tőle olyan távol~Senki, mint torz-életével~
  4 1907,    1  |               Kis temető a falu alján,~Olyan szelíd s mégis merész:~Holdas
  5 1907,    2  |          könnyes gőggel mered a Napba.~Olyan volt, mint én. Esküszöm:~
  6 1907,    2  |               hűlt vad, tavaszi kedve.~Olyan volt, mint egy iszákos zseni.~
  7 1907,    3  |          legény-átok.~Sehol se nyíltak olyan szépen~A virágok. ~Az élet
  8 1907,    4  |              Hajrá, én vitéz katonáim,~Olyan mindegy az, ki a gazda.~
  9 1908,    1  |            engem, mert, jaj, utálnak~S olyan jó szeretettnek lenni. ~
 10 1908,    1  |                van s mindig éjszakán. ~Olyan ő, mint az asszonyok:~Imádtatja
 11 1908,    2  |           éjjelen,~Alusznak a tanyák. ~Olyan fehér és árva a sík,~Fölötte
 12 1908,    5  |               a vére,~De gőgös lesz és olyan fajta,~Hogy nem szégyenli
 13 1908,    7  |                 Akárkié is lehetnének,~Olyan furcsák és távoliak:~Átok,
 14 1908,    7  |             Többet, jobban, erősebben.~Olyan nagy bűn, hogy én voltam? ~
 15 1909,    1  |             alján~Az utolsó áldomásig,~Olyan boldog, mint a másik. ~Meghaltak
 16 1909,    2  |            rontnak meg engem s téged? ~Olyan mindegy, mint szeretünk,~
 17 1909,    2  |               mindegy, mint szeretünk,~Olyan mindegy, csókunk mifajta,~
 18 1909,    2  |              mindegy, csókunk mifajta,~Olyan közeli a Halál~S olyan nagyszerü
 19 1909,    2  |                 Olyan közeli a Halál~S olyan nagyszerü győzni rajta.~
 20 1909,    3  |              élve élek. ~A fény, a szó olyan hazug,~Mint az én életem
 21 1909,    3  |             Mint az én életem erőben~S olyan hazug, miként azok,~Akik
 22 1909,    4  |               SZIVÁRVÁNY HALÁLA~ ~Soha olyan ékes szivárványt:~Abroncsként
 23 1909,    4  |        Abroncsként fogta az Eget.~Soha olyan szent abroncsot még,~Olyan
 24 1909,    4  |             olyan szent abroncsot még,~Olyan szélest, olyan ölelőt,~De,
 25 1909,    4  |          abroncsot még,~Olyan szélest, olyan ölelőt,~De, íme, esteledett. ~
 26 1909,    5  |                kikiáltom:~Világ, világ olyan ágyat vetek,~Milyen csókos
 27 1909,    6  |               Nem volnának a gazdagok,~Olyan volna minden kis társam,~
 28 1909,    9  |           Tudom a kínnak múló sorsát~S olyan rövid volt egy nap eddig:~
 29 1910,    2  |              Vén arcomon, vén fejemen.~Olyan vagyok,~Mint rosszul kezdett~
 30 1910,    3  |              Így zsoltárolt az Éj: ~Ha olyan nagy volna a szived,~Hogy
 31 1910,    4  |                az Ősz s a magyar élet:~Olyan egyformák, miért beszéljek? ~
 32 1912,    1  |              siratom azt, amit sírtam,~Olyan nagy vétek a sirás:~Esti
 33 1912,    1  |              az ajkam, fogam is hibás:~Olyan kicsi tenger lett a szivemből~
 34 1912,    1  |              tenger lett a szivemből~S olyan nagy az Óperenciás. ~Hát
 35 1912,    2  |               Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:~Két ember s mind
 36 1912,    2  |              nőről vígan gondolkozván:~Olyan mindegy. ~Édes anyámnak~
 37 1912,    3  |              gondolatot.~Szerelmem,~Ki olyan hamar ébredt,~Óh, emlékek,
 38 1912,    3  |        simogattatni,~Akiket szeretek. ~Olyan enyhes, vihartalan ma minden,~
 39 1912,    3  |          enyhes, vihartalan ma minden,~Olyan ölelni szított a karom,~
 40 1912,    4  |          lelkemre~Egy nagy égiháborut:~Olyan szép volt ifjan látva~S
 41 1912,    5  |            Tűznek. ~Hadd halljék végre olyan magyar szava,~Ki sohse félt,
 42 1912,    6  |        önmagadnak vagy bús döbbenete. ~Olyan gazdag vagy, hogy nyelved
 43 Margit,    0|               nem rántja előre,~Mi két olyan mai ember valánk,~Életük
 44 Margit,    0|               s beszélték: szenvedett,~Olyan volt munkánk, lázunk, bajvívásunk,~
 45 Margit,    0|          megérnek a kalászok, gerezdek~Olyan szépen, milyen szép volt
 46 1913,    1  |             Bizseregnek át a világon. ~Olyan édes-fáradt az este~S mozgatók
 47 1913,    1  |          Birkózó ember sohse birkóztam~Olyan elszántan, istentelenül~
 48 1913,    2  |                falnak fordított tükör,~Olyan a lelkünk, kér, marasztal~
 49 1913,    2  |             Asszonyaim, leányaim,~Hogy olyan könnyü vállal csaltok~S
 50 1913,    2  |                betelik~S az okos hímek olyan boldogak,~Mások, mások,
 51 1913,    4  |              most mindenkitől a semmit~Olyan bolondul akarom,~Minthogyha
 52 1913,    4  |                vagy.~De, nézd, a napom olyan kevés,~Elérni olyan lehetetlen~
 53 1913,    4  |              napom olyan kevés,~Elérni olyan lehetetlen~S csapongni és
 54 1913,    4  |          csapongni és tévedni százfelé~Olyan gyönyörüség,~Olyan vitézség,
 55 1913,    4  |            százfelé~Olyan gyönyörüség,~Olyan vitézség, olyan hős-tett. ~
 56 1913,    4  |           gyönyörüség,~Olyan vitézség, olyan hős-tett. ~Arany, ne hidd,
 57 1913,    5  |         avajjon merre futnak,~Óh, hogy olyan titkosak a futók~S hogy
 58 1914,    1  |            valakije~E sokan-nézésnek? ~Olyan messze esik~Tőlem már a
 59 1914,    1  |             élni,~De ezt a boldogságot~Olyan jó volna fölcserélni. ~Valami
 60 1914,    1  |                imádott, furcsa sorsom,~Olyan lett, mint lopott kalap,~
 61 1914,    2  |               bűné és keservé? ~Minden olyan reménytelenség,~Ami ma a
 62 1914,    2  |              szívünkben magyar,~Minden olyan szomorú törvényt,~Titkot,
 63 1914,    2  |    Zsivány-vérük utolsót lobban~(Ezért olyan dühös vakok, rohanók).~De
 64 1914,    3  |             miénk s a bátraké a Sors. ~Olyan csodásan kezesek a titkok,~
 65 1914,    3  | arany-mennyezetnek. ~3. Kinek az innye olyan édességes,~Nem jött el az
 66 1914,    3  |                 A messzi csillag miért olyan fényes?~Miért fut el a csillag
 67 1914,    3  |            mátka?~A hervadt ajak miért olyan éhes?~Az én mátkám nem jön,
 68 1914,    5  |          beérlek hajnali időre,~Hiszen olyan pőre~A Szerelem s a jelszava:
 69 1914,    5  |              Lesznai Anna asszony, aki olyan jóságos, drága~barátom,
 70 1914,    5  |              és csak magunknak élünk~S olyan jó, ha ki csak magának él.~
 71 1914,    5  |           LÁTOTTJAIT~ ~Hajh, volna még olyan sok látnivalóm~Uccán, arcokon
 72 1914,    5  |                a szemeid~Néha~S hiszen olyan ismerős tarjak~Ezek, amiket
 73 1914,    5  |           gyötörve,~Oly szép az Élet s olyan kicsiség.~Vércsékként bűn
 74 1914,    5  |       asszonynak küldöm~Simogass csak, olyan jó a kezed,~Megint búcsuzom,
 75 1914,    5  |               ajkamon. ~Simogass csak, olyan jó a kezed,~Úgy bánom már
 76 1914,    5  |               szeretni. ~De itt van és olyan jó a kezed.~
 77 1918,    1  |            élni kell ma oly halottnak,~Olyan igazán szenvedőnek,~Ki beteg
 78 1918,    1  |             tivornya, legyen tivornya,~Olyan mindegy, élni, nem élni~
 79 1918,    1  |          gyáva-e az ember vagy hérosz,~Olyan mindegy: van-e tán még rossz~
 80 1918,    2  |              tapossanak benne víg fiúk~Olyan hittel, mint én tapostam~
 81 1918,    3  |             bizodalom. ~Szívünk is már olyan terhes,~Fölemelni hogy nem
 82 1918,    3  |              legelsője~S nem volt soha olyan drága,~Mit vérként nem hullatott. ~
 83 1918,    4  |                erre itt~És mégis-mégis olyan elhagyott:~Életemet, ez
 84 1918,    4  |         fényszóró rendem nincs nekem~S olyan irígy, olyan áldástalan~
 85 1918,    4  |             nincs nekem~S olyan irígy, olyan áldástalan~Mindegyik és
 86 1918,    4  |       Mindegyik és mindegyik Istenem~S olyan nehéz és kedvetlen a mámor~
 87 1918,    4  |            talán~S most tengerekben is olyan csak,~Mint bor-folt kis
 88 AMegn,    0 |             mindent e megért tavasz.~S olyan nagy most az életem,~Mint
 89 AMegn,    1 |                megint az Úr. Óh, miért~olyan szeretetlen és boldogtalan
 90 AMegn,    1 |               28.~Szabadulás fény-sáva olyan vékony~S a Halálig sem jutottam
 91 AMegn,    2 |              Ég e rokkant vitézét,~Kit olyan ó s jó ketten nézni? ~Merre
 92 AMegn,    2 |                jobb embereknek,~Hiszen olyan ritkán lelik meg egymást. ~
 93 AMegn,    3 |              szivünk. ~Mert most a Szó olyan legyen,~Mint a Hegyen~Krisztus
 94 AMegn,    4 |              hajóm fátyollal lobogózva~Olyan, mint kék fátylas ég-darab.~
 95 AMegn,    4 |             vagyok minden szabadoknál,~Olyan teljesen nem magamé.~Szemem
 96 AMegn,    4 |                mámnak legjobb kedve~És olyan gazdag ez a ma,~Hogy, ha
 97 1923,    0  |               Bús föld, hogy »mentő«-d olyan eszelős:~Kötődik Gesztért
 98 Vers,    0  |                                    VAN OLYAN PERC...~ ~Van olyan perc,
 99 Vers,    0  |                VAN OLYAN PERC...~ ~Van olyan perc, mikor szivünkben~Az
100 Vers,    0  |              élet lángja fellobog,~Van olyan perc, mikor azt hisszük,~
101 Vers,    0  |          lelkünkre visszajár -~Szívünk olyan, olyan üres lesz,~Mint a
102 Vers,    0  |             visszajár -~Szívünk olyan, olyan üres lesz,~Mint a mámort
103 Vers,    0  |             ajkaid~Mosolyogni kezdtek;~Olyan bájos voltál,~Mint mikor
104 Vers,    0  |             ajkaid~Mosolyogni kezdtek;~Olyan bájos voltál,~Mint mikor
105 Vers,    0  |              úgy sejt, úgy remeg:~- Ha olyan lesz, ha elragadja~Magával
106 Vers,    0  |               AZ ŐSZ?...~ ~A felhő sem olyan, mint nálunk~És milyen más
107 Vers,    0  |               helyén.~- Milyen az ősz? Olyan bűbájos~Álomba ringat most
108 Vers,    0  |               boldogon. ~Az őszi rózsa olyan szép volt~Akkor; most is
109 Vers,    0  |           kívül egyebet -~Mért voltunk olyan gyerekek? ~A mama is megnézett
110 Vers,    0  |            mennek tovább,~Hisz' ők még olyan ostobák.« ~És mi csak ültünk,
111 MegEg,    0 |               szerelem,~Amely űz, hajt olyan régóta már.~Ne csókolj,
112 MegEg,    0 |            akkor. Sohase fog~az szívem olyan keserű lenni, mint akkor.
113 MegEg,    0 |             nem lángolunk, mint régen,~Olyan ész nélkül, olyan szabadon... ~
114 MegEg,    0 |               régen,~Olyan ész nélkül, olyan szabadon... ~Virágos ágyon
115 MegEg,    0 |            vaksötétben zivatar harsog.~Olyan, milyenben kőtáblát kapott~
116 MegEg,    0 |               adhatott az élet,~Szemük olyan kegyetlen tisztán látott,~
117 AKote,    0 |            nyelvű emberek. ~II.~Nem is olyan rossz az a sors,~Amilyennek