Part,  Section

2001 1913,    5    |              de kik semmit se vesztünk~S csónakunk dagad Albatrosszá. ~
2002 1913,    5    |               mindent piszkos, őszi ár~S ömlik a könny nádas kunyhó-ereszbül.~
2003 1913,    5    |           könny nádas kunyhó-ereszbül.~S e nagy halkságnak ül dombtetején~
2004 1913,    5    |               ül dombtetején~Bizakodón s hencegvén, mint a páva,~
2005 1913,    5    |            Egy-egy városból gyárkémény s torony~Bús-viaskodón a szemembe
2006 1913,    5    |          tűnnek:~Mennyi rokkant sírója s koldusa~Szolgál és hallgat
2007 1913,    5    |            hallgat itt körül a Bűnnek.~S mint veszekedett, ős-barbár
2008 1913,    5    |           leventék ember-szívet falnak~S a régi, lázadt jobbágyok
2009 1913,    5    |             város csönd-jellel köszönt~S szörnyű szava lappang e
2010 1913,    5    |               ölén alusznak robbanások~S ez a kicsi, ezerszer lekötött~
2011 1913,    5    |              raktak katonákat,~Pandurt s vérebeket nyakunkba:~Végig-kacag
2012 1913,    5    |      Izzadtságos, rossz magyar földjét~S ha most támadunk, le nem
2013 1913,    5    |               Legbujább a harag vetése~S itt liheg a Halál virradatban,~
2014 1913,    5    |              Élettel-kínáltak aggódnak~S buta haldoklók lelkesednek:~
2015 1913,    5    |             készül az ó selejtes bűnre~S mielőtt a régi mód letűnne,~
2016 1913,    5    |               ő is az Idők kiküldöttje~S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon
2017 1913,    5    |                 észre se vesszük,~Ölés s tisztítás vágya gyult itt,~
2018 1913,    5    |           Hallgassátok az esték zümjét~S friss sóhaját a reggeleknek:~
2019 1913,    5    |               Budapestnek futós utcáin~S falvak csöndjén dühök remegnek.~
2020 1913,    5    |               mintha nem is rezzennénk~S rohanunk a forradalomba.~
2021 1913,    5    |               mezőkön, harsog a Tavasz~S mi harcból harcba csapat-szemlét
2022 1913,    5    |              szétáradtunk űzhetetlenül~S hol élet zeng, ott vívódva
2023 1913,    5    |             vérünk. ~Száguldva jártunk s most megpihenünk,~Hol friss
2024 1913,    5    |               még buták tréfája valánk~S ma vagy holnap már Isten
2025 1913,    5    |        Hályogot tépett a magyar szemen~S mink nézhetjük most vele
2026 1913,    5    |        nézhetjük most vele a világot. ~S hiába: a vakság már nem
2027 1913,    5    |              kell tanulni a mi ütemünk~S nem magyar sors az ábrándos
2028 1913,    5    |                lázunk megkerül,~Mélyül s tornyosul gondolat és álom,~
2029 1913,    5    |          Megrázkódik újat lesve a szív~S minden szokottság fojtogat,
2030 1913,    5    |             bátrak voltak, akik mertek~S ha százszor tudtak bátrak
2031 1913,    5    |             Legkülömb ember, aki bátor~S csak egy külömb van, aki:
2032 1913,    5    |             külömb van, aki: bátrabb. ~S aki mást akar, mint mi most
2033 1913,    5    |                ősz Duna-habok~Titkukat s hozott parancsukat zúgják:~
2034 1913,    5    |         Falánkoznak a milliók szívébül~S mulasztott étek, öröm és
2035 1913,    5    |               pőre,~De élnek a kufárok s vett urak,~Forverc, előre. ~
2036 1913,    5    |            ellen összefog~Cézári gőgös s magyar úri dőre,~Ahol régi
2037 1913,    5    |      Fölindulóbban, minél jobban késik~S meghallhatja a közönyös
2038 1913,    5    |            Majd a Dunára lenéző tetőre~S addig, urak, tűzre az olajat,~
2039 1913,    5    |         cirkuszt mindig csak kilelnek)~S a kényes, becézett, drága
2040 1913,    5    |         nagyúri, hideg szemöldök-vonás~S tizenként hullnak síri,
2041 1913,    5    |          nincsen pardon Mezőhegyesen. ~S hogy százezreknek a szivén
2042 1913,    5    |             Mezőhegyesen? ~Ideges urak s ideges paripák,~Ma az övék
2043 1913,    5    |              én,~Hogy sírni újra merek~S hogy kitört ősi barbárságom,~
2044 1913,    5    |         gondolatát,~Utálatos mentséget~S mint erdő a csenevész,~Legutolsó
2045 1913,    5    |          elbánnak a komisz szeliddel. ~S ha vár a népség szépet tőlük,~
2046 1913,    5    |              mindig jó fagyos téljük. ~S ha jár a Sors és Sorsot
2047 1913,    5    |              pulyaságban milyen gyávák~S mégis a mi erőnket kivánják.~
2048 1913,    5    |             Legendák, őrültek, Jézusok~S Jézus-kori, kávé-szín fejedelmek,~
2049 1913,    5    |                a Gyermek,~Hol születik s mindig mi születünk,~Okvetetlen,
2050 1913,    5    |            Okvetetlen, didergő Jézusok~S talán egy a többinél Jézusabb:~
2051 1913,    5    |            hogy olyan titkosak a futók~S hogy néha úgy látszik: a
2052 1913,    5    |             úgy látszik: a Sors megáll~S talán megfagy mindannyiunk
2053 1913,    5    |     Iszonyatban születnek ma a kölykök~S a most haló: dühödt, vígasztalan:~
2054 1913,    5    |          Ugyanazon dölyffel köszöntött~S ki úgy adja ma a derék hitet,~
2055 1913,    5    |            holnap az esztelen tagadást~S ki által ma nagy Isten a
2056 1913,    5    |                ma nagy Isten a szivünk~S holnap talán dühödt, vigasztalan. ~
2057 1913,    5    |            Sors és nyilallnak a gondok~S vén Sors meddig állsz véres
2058 1913,    5    |           Ember-kinunk őstanuja, a Nap~S a bölcs királyok s bölcs
2059 1913,    5    |               a Nap~S a bölcs királyok s bölcs őrületek~Eltépik a
2060 1913,    5    |                lehúzzuk Egéről a Napot~S az Ember istenként talpára
2061 1913,    5    |            Ember istenként talpára áll~S szitokkal szól a véres gát
2062 1913,    5    |             véres gát előtt:~Átugorlak s jöjjön a többi is. ~ ~
2063 1914,    0    |          nálamnál már haragosabb Élet?~S haragudtam-e, vagy csak
2064 1914,    0    |           dühök keverője? ~Kit mutatok s mit kutató szemeknek?~Nem
2065 1914,    0    |               nem csak piros káprázat?~S azok forrók, kik közelemben
2066 1914,    1    |            régi barátságommal szeretek s fogok szeretni~
2067 1914,    1    |                és bús üdvösségü ködben~S villámos zápor zuhog-e köröttem? ~
2068 1914,    1    |               zápor zuhog-e köröttem? ~S piros csónakkal indulok
2069 1914,    1    |             örvényt paskol újra bátran~S mindig több veszélyt, mint
2070 1914,    1    |                a csónak, bátor a lapát~S ha aggul, gyöngül egykori
2071 1914,    1    |           Engemet kötnek égbeli jegyek~S el kell hogy jöjjön nászaink
2072 1914,    1    |              Nagyot és szépet, emberit s magyart. ~Robogok honról
2073 1914,    1    |                hazája ma, nem az enyém~S ha marad csak egy hivom,
2074 1914,    1    |            éberen~Pihenjen a szent láz s az értelem,~Míg eltünnek
2075 1914,    1    |                sutáké lesz itt a világ~S fölcsap minden szent és
2076 1914,    1    |                 Lásd, hogy időm örvény~S úgy futnak el napjaim,~Hogy
2077 1914,    1    |           rólam,~Hogy a dolgom rendjén~S hogy csillámlón jól-vagyok~
2078 1914,    1    |             hogy csillámlón jól-vagyok~S testem-lelkem jól-van. ~
2079 1914,    1    |           elélnivaló.~De élni: ez a jó~S úgy jó, ahogyan aki él~Álmomban,
2080 1914,    1    |          Valami furcsa kékkel,~Egy ősi s csak holnap jött mával,~
2081 1914,    1    |              nagyon nem itthon vagyunk~S be nagyon itt kell nekünk
2082 1914,    1    |                itt kell nekünk lennünk~S be kár ez a sok furcsaság:~
2083 1914,    1    |              élnek, míg meg nem halnak~S életemnek csak nézői a maiak. ~
2084 1914,    1    |               és messzire megy ez élet~S csak: élet ez, summája ezrekének,~
2085 1914,    1    |         határ-pör, meg nem szakadott. ~S életük ez a mérsékelt csodáknak,~
2086 1914,    1    |            csinálja,~Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül. ~Nekem
2087 1914,    1    |       költő-példák némák,~Sem a betelt s kikerített poémák,~Sem a
2088 1914,    1    |               bevárás, Úrverte ajándék~S lelkem: példázat, dac-fajok
2089 1914,    1    |              doboltam, hogyha tetszett~S parancsoltam élükre seregeknek~
2090 1914,    1    |               seregeknek~Hangos Dózsát s szapora Jacques Bonhomme-ot. ~
2091 1914,    1    |                 béklyó,~Protestáló hit s küldetéses vétó:~Eb ura
2092 1914,    1    |                korban,~Égnek lendülten s százszor megbotoltan,~Külön
2093 1914,    1    |          vihart, hogy ki bírja szebben~S visszapattog róluk jég,
2094 1914,    1    |               jöttem,~A Minden kellett s megillet a Semmisem. ~Én
2095 1914,    1    |          megunják~Az embert az emberek~S az évek és a kedvek úgy
2096 1914,    1    |        szaladnak,~Mint páholt hadsereg~S koldusként járok a nyomában~
2097 1914,    1    |                legszebbje mind elmarad~S már alig-alig érdekel~Egykor
2098 1914,    1    |        Szeretek, ha nagy bűnök akadnak~S másoknak inkább~És néha-néha
2099 1914,    1    |       tetszettünk és tetszett tetszeni~S evoé, még az asszonyok is~
2100 1914,    1    |               épít a Sors hős életeket~S velük, jaj, bölcsen s ígyen
2101 1914,    1    |         életeket~S velük, jaj, bölcsen s ígyen tréfálkozik:~Ne nőjjetek,
2102 1914,    1    |               nőjjetek, fák, az egekig~S szívek magasra. ~Tudtam
2103 1914,    1    |              tréfát, azért mentem bele~S áldom a Sorsot: velem tréfálkozott~
2104 1914,    1    |             Sorsot: velem tréfálkozott~S lelkemben száz hős élet
2105 1914,    1    |                sorsát nem is kivánom. ~S mindig ha ingoványra lépek,~
2106 1914,    1    |            szépbe,~De ezer évet sietni s nem élni,~Édes fiam, nem
2107 1914,    1    |             gyümölcs,~Húzza a sok igen~S a megcsúfolt nemek~Rozsdákkal
2108 1914,    1    |           lázadón~Nem lehet, nem lehet~S mint békés jobbágy-fa~Fizetem
2109 1914,    1    |               tudok~Rendet megcsufolni~S nagy másitó erőt~Földről
2110 1914,    1    |             lenni,~Vád, nem: ijjedelem~S mint szép példaadás~Virágzik,
2111 1914,    1    |             fejem. ~Csúfoltam az igent~S igeneket rólam~Téphet minden
2112 1914,    1    |             rólam~Téphet minden silány~S vétózó tűz helyett~A nagy
2113 1914,    1    |             vizén szent virágok nőttek~S mindig jutott egy-kettő
2114 1914,    1    |          Jutott sok-sok semmirekelőnek~S be jó, hogy magam mégse
2115 1914,    1    |            mélyben és hívben törtetünk~S csak áradásnak virtusáért,~
2116 1914,    1    |               csak célunk sorsa rezdül~S mélykomolyan búgunk keresztül~
2117 1914,    1    |          szállt el mindig többre-várón~S mindig szabadabban. ~Kereke
2118 1914,    1    |               Istennek, a Humanitásnak~S köszönöm a Nőnek. ~Idő kerekének
2119 1914,    1    |        kerekének most már mások álltak~S mosolygós sírással leköszönt
2120 1914,    1    |               adók, adjatok, miként én~S előre, előre.~
2121 1914,    1    |           rétre,~Ott szállnak a lepkék s leányok,~Csúfoló zaj füled
2122 1914,    1    |             könnyek nem jönnek könnyen~S az odaadás sem halálos~S
2123 1914,    1    |               S az odaadás sem halálos~S megvakulhatsz a fényözönben. ~
2124 1914,    1    |               De fia lettél önmagadnak~S el kell járnod a Tavasz
2125 1914,    1    |           Kacajom van ellenem öröméhez~S a nem kivánt leányhoz sóhajom~
2126 1914,    1    |                Sokított Sokhoz az Elég~S hozzám a Béke illenék~És
2127 1914,    1    |                Én hurcolom meg magamat~S magam életét alig éltem. ~
2128 1914,    1    |                megűzött magam a sorsom~S mégis a magyar sorsot hordom~
2129 1914,    1    |           mégis a magyar sorsot hordom~S mégis ez átkozott mezők,~
2130 1914,    1    |                 életem, magam, lelkem,~S hogy a magamé is vagyok~
2131 1914,    1    |                hogy a magamé is vagyok~S úgy halok meg, ha meghalok,~
2132 1914,    1    |               voltak,~Véresek, lihegők~S mégsem voltak rosszak.~
2133 1914,    1    |            nomád~Megülni búcsuzó torát~S uccáidon utolszor járjon. ~
2134 1914,    1    |           Öklöm kemény, szemem csillog~S már fűtve a merész hajó~
2135 1914,    1    |            Téli, nagyszerű pusztaságba~S erdődben járok, estelen~
2136 1914,    1    |                erdődben járok, estelen~S a szép igézet jár velem~
2137 1914,    1    |                a szép igézet jár velem~S szaladok vissza a karodba. ~
2138 1914,    1    |              Soha forróbba, soha jobba~S azóta nem is élek én~S mint
2139 1914,    1    |           jobba~S azóta nem is élek én~S mint elárvult szegény legény~
2140 1914,    1    |               szegény legény~Bús erdők s vén hegyek közt bolygok. ~
2141 1914,    1    |               alól föloldott~Szerelmed s ime, megifjodtam:~Csupasz,
2142 1914,    1    |              éjszakádon. ~Utólszor még s csöndben megáldom,~Hogy
2143 1914,    1    |                és hogy nekem is voltál~S aztán vissza, szivem, vén
2144 1914,    2    |               akival annyira egyformán s együtt~szenvedjük és sírjuk
2145 1914,    2    |                ára. ~Eddig verekedtünk~S csak mi verekedtünk:~Nemes
2146 1914,    2    |              jól~A finomabb fringiához~S az egymás fejéhez. ~Tollasult
2147 1914,    2    |             Ördög vigye, pártunk fogni~S vezérkedni a lőcsei~Brigadéros
2148 1914,    2    |       brigadéros~Zászlót hurcol értünk~S az urak majd kockát dobnak,~
2149 1914,    2    |          vérünk. ~Hallottam, Krajnában~S messze Franciában~Így mulatnak
2150 1914,    2    |              dolgunk,~Ez az urak dolga~S Bécsben s itthon már megszokták:~
2151 1914,    2    |                az urak dolga~S Bécsben s itthon már megszokták:~Úr
2152 1914,    2    |              már megszokták:~Úr aratja s elaratja,~Mit vetett a szolga.~
2153 1914,    2    |             futni,~Csak a Földnek népe~S ezer Kinizsi sem~Térülhet
2154 1914,    2    |             útja,~Tegnap csatatér volt~S ma puszta a Puszta:~Éhes
2155 1914,    2    |             csak, hajh, velem lesz már~S az mi halottinknak~Dolguk
2156 1914,    2    |                Az jó és fő magyaroknak~S be nagy dolog élni,~Kik
2157 1914,    2    |            Latrok, hallom, vígan élnek~S fülük mellett átkot~Eresztnek
2158 1914,    2    |               híres magyar becsületről~S hagyta hazáját förtelmeket
2159 1914,    2    |             atyái honuk veszni hagyták~S itt maradnak, míg felejtik
2160 1914,    2    |               Uralkodást magán nem tűr~S szabadságra érdemetlen,~
2161 1914,    2    |            bosszút áll, gyáva, lankadt~S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen. ~
2162 1914,    2    |             Napjaimat már csak kihúzom~S gyermekeket nem fogok hagyni~
2163 1914,    2    |               van az rendjén bizonyára~S csak aki méltó, az szabad. ~
2164 1914,    2    |            lesben. ~Most azonban félek~S bizony okkal félek,~Még
2165 1914,    2    |            voltunk,~Ezért bolondultunk~S nagy igazolásra~Vérrel ezért
2166 1914,    2    |             lelkünk:~Kutya a magyarság~S a lelkünk~S nincs oly komisz
2167 1914,    2    |                a magyarság~S a lelkünk~S nincs oly komisz sors, mit~
2168 1914,    2    |              NÁCIÓM~ ~ ~Pintér Jenőnek s társainak, az én vigasztaló~
2169 1914,    2    |                 Nem mehetek a gazokkal~S melléd kell állnom, csalfa
2170 1914,    2    |           csalfa nációm. ~Így csalódom s hogy csalódom,~Fájva is
2171 1914,    2    |               Fájó bal-hit, de megérte~S cselekedés, szükségünk van
2172 1914,    2    |            Tenni, ha csak irott szóval~S mégis nyugtalanul tenni,~
2173 1914,    2    |                 Nyuladoz rám honiságom~S a szivem úgy dalol mégis,~
2174 1914,    2    |           régen bujtogatnék~Elég jókor s elég rég is,~De nem volt
2175 1914,    2    |             Nyugat ellen Nyugatot hozz~S csörtess új erőt a vérbe:~
2176 1914,    2    |             Baj van ma Magyarországban~S meg fogom várni a végit,~
2177 1914,    2    |      nemzet-fojtás. ~Sírni rajta lehet~S ezt is megpróbáltam,~De
2178 1914,    2    |              úr,~Hogy jókat cselekszik~S ha a magyar már rá-érett,~
2179 1914,    2    |              feketén~Néhányunkra bánat~S holnap már mi táborunkban~
2180 1914,    2    |                ideig~Leszek lázitó rab~S odaadom Sorsnak, Rossznak~
2181 1914,    2    |             szöges hordó, amely büntet~S milliók buta révülete~Milliókért
2182 1914,    2    |              megrugdalt Ma silány népe~S minden rámért, dühödt fájdalom~
2183 1914,    2    |       életünket érje:~Örökkön így volt s így leszen.~
2184 1914,    2    |            közös átkunk~Vett el tőlünk s szakított messze-messze,~
2185 1914,    2    |                a magyar élet rohan már~S özönvizéből csak az, ki
2186 1914,    2    |             már minden elvesztve előre~S boldogok vagytok: messze
2187 1914,    2    |            jönnek,~Jönnek és köszönnek~S mégis mienk a diadal. ~Most
2188 1914,    2    |              aki állja,~Nem, aki bánja~S nem, aki nem vár s hamar
2189 1914,    2    |               bánja~S nem, aki nem vár s hamar üt.~
2190 1914,    2    |               föl~A jó siralom-étkeket~S millió vendég ténfereg. ~
2191 1914,    2    |          Tél-királynak~Asztalt bontani s kérdeni,~Pedig vón válasz,
2192 1914,    2    |             Csak a vendégek sokasulnak~S a nincsen lakomája foly~
2193 1914,    2    |                a nincsen lakomája foly~S a könnyektől szőkül a bor. ~
2194 1914,    2    |                bűnös, mult századokban~S már tartanak hitvány, zsoldos
2195 1914,    2    |              Magzatjaiknak sora gyérül~S polyvásan könnyü, melyet
2196 1914,    2    |                 melyet elhajt a szél. ~S hiába jönnek vér-ebekkel:~
2197 1914,    2    |           vér-ebekkel:~Gyáva a zsoldos s azé, ki fizeti,~Veszett
2198 1914,    2    |           bendők.« ~,De ilyenkor hinni~S remény-zászlót vinni~Illik
2199 1914,    2    |             magyar az magyart~Elárulta s elárulja mindörökre.« ~'
2200 1914,    2    |          égbolt,~Ami volt, az rég volt~S az szerencsés, mivelhogy
2201 1914,    2    |               Vidáman és nem keseregve~S búsul csak az, akit kihullat. ~
2202 1914,    2    |               csak az, akit kihullat. ~S aki kihull, megérdemelte,~
2203 1914,    2    |            miazmás vágya~Halálra-valók s nem kár értük. ~Szóljak
2204 1914,    2    |             girhes eszmék. ~Fonnyadtak s összezsugorodtak,~(Így szól
2205 1914,    2    |                elmulnak a renyhe népek~S velük együtt a tiszta Lóthok. ~
2206 1914,    2    |              aszottak és be nem teltek~S óh, magam is faj-sorsom
2207 1914,    3    |              Gézának küldöm~Cimboraság s szerelem kertjei,~Csatakos,
2208 1914,    3    |             kertek a csodáknak kertjei~S reményes árvaságnak~S csodákba
2209 1914,    3    |          kertjei~S reményes árvaságnak~S csodákba tévedhetnek be
2210 1914,    3    |                 Kik új utakat vágnak. ~S én árvaságom adom majd oda~
2211 1914,    3    |                Egy-egy áldott ligetben~S vígan nézem minden új frigy
2212 1914,    3    |                hevernek. ~Ifjú bánatok s vágyak,~Akik hiába kelnek~
2213 1914,    3    |              vágyak,~Akik hiába kelnek~S kiket fölnőtt irígység~Őrségei
2214 1914,    3    |              Ezerszer ember: gyermek. ~S vallató kamrájában~E nagy,
2215 1914,    3    |           lábam dobbant, hangom mordul~S egy-egy fehér arc csúfolódva~
2216 1914,    3    |               szárnyas tálca volt ölem~S ti néztétek messze tükörbül,~
2217 1914,    3    |               sokszor sírtam öleletlen~S be többször sírtam megölelve. ~
2218 1914,    3    |             megmozdul vágyva, feszítve~S azután mint két fojtott
2219 1914,    3    |            Várnak a hozzád-méltó halak~S falánk szádon talán megpihennek~
2220 1914,    3    |               panaszkodón~Vánkosom hűl s a szívemig rántom~Fázósan
2221 1914,    3    |          holnapok futnak rám,~Száz apa s fiú ki egymaga vót. ~Színehagyott
2222 1914,    3    |         simogattak még tegnap is engem~S én hogy simogattam tegnapelőtt. ~
2223 1914,    3    |               és becézni már nem tudsz~S fattyui nászok szöknek rajtad
2224 1914,    3    |             tudtam óvni boldog atyásan~S ölekbe simulni gyermekesen,~
2225 1914,    3    |          szemeket hogy tudtam csókolni~S csókra, ha rebbent, hogy
2226 1914,    3    |               így fut,~Óh, fiui függés s víg apa-kín:~Fiuk már keveseknek
2227 1914,    3    |             már keveseknek tudok lenni~S már nincsenek esküs, jó
2228 1914,    3    |              kékbe burkolt, de szomorú~S bágyadt írású, májusi napra. ~
2229 1914,    3    |           gyanú méltó fájdalma reszket~S hogy a szemed távolban is
2230 1914,    3    |           szemed távolban is bezárod. ~S én künnrekesztve dideregve
2231 1914,    3    |           félünk,~Holott titkunk miénk s a bátraké a Sors. ~Olyan
2232 1914,    3    |           Fogózzon a szívembe a szíved~S ne átkozz semmit, ami elmúlt~
2233 1914,    3    |              átkozz semmit, ami elmúlt~S úgy várd a késő üdvösséget. ~
2234 1914,    3    |              elfáradt szívek is szépek~S áldottak az ölelő zokogások. ~
2235 1914,    3    |              meg ne ríkasson a levelem~S a május: ne sírj, mert sírok
2236 1914,    3    |               Nem maradtam szeretetlen~S ha szerettem, magamat szerettem. ~
2237 1914,    3    |           Sötét szirma az én violámnak~S csillog az est, engem sokan
2238 1914,    3    |                est, engem sokan látnak~S vén vagyok bár s nem érdemlem:~
2239 1914,    3    |                látnak~S vén vagyok bár s nem érdemlem:~Piros legyen
2240 1914,    3    |               Boros szívvel kihevülve.~S, jaj, mi lenne, hogyha sikerülne? ~»
2241 1914,    3    |            Hogy körül-fogtok, buzdulok~S aztán jönnek, mik mindig
2242 1914,    3    |            Élet,~Hogy fáj minden sokod~S mégis, hogy sietek~Ok nélkül,~
2243 1914,    3    |                malomba,~Életet Halálba~S téged a karomba.~
2244 1914,    3    |              fényben lobognak a lángok~S fenn őrült lángban fénylik
2245 1914,    3    |                útján,~Dombon is lassan s lassan a mezőn,~Kocsi-táborban
2246 1914,    3    |               a jókedv nem kutat sokat~S bennem a bánat is már válogat. ~
2247 1914,    3    |           Egyszer eljöttünk a vasúttal~S szállásozó csapatja járt~
2248 1914,    3    |           Akkor a hársak épp szerettek~S eső után szerelem-szag volt.~
2249 1914,    3    |       Időben-siker, pénz, háboru, béke~S egy teljes asszony szíve
2250 1914,    3    |              köntösim selymei fakultak~S legjobb vágyaim a szivembe
2251 1914,    3    |     Gyüretlenek a bársony, puha leplek~S homálya van az arany-mennyezetnek. ~
2252 1914,    3    |               Nem jött el az én mátkám s esteleg már.~A messzi csillag
2253 1914,    3    |                és feledésnek ha kaptam~S eláltatott hőse az akarásnak~
2254 1914,    3    |         Elkábítottak olcsó mandragórák~S az Élet helyett nem jöttek
2255 1914,    4    |                tartja lábát még bakónk~S ti hörögve is háborut üzentek. ~
2256 1914,    4    |          hagyjuk, hogy a bomlott szemű~S a bomlott fejű kaján játszva
2257 1914,    4    |             áll, nem kap finnyás kezet~S harcolunk, mint egybevert
2258 1914,    4    |           Fenevadakkal cézári arénán. ~S ne legyen majd köztünk arc
2259 1914,    4    |               Jövőnek szóló megmutatás~S a kínpadra vont becsületnek
2260 1914,    4    |                üzenek, jaj, hazaüzenek~S ez üzenet~Érjen utól még,
2261 1914,    4    |            éppen nem volt bánkbáni óra~S mégis összehozott bennünket~
2262 1914,    4    |            Hogy tétovázva útrakeltünk.~S beteltünk,~Mert igéretek
2263 1914,    4    |                kas,~Mert akkor rajzott~S mit gondoltunk mi?~Még akkor
2264 1914,    4    |                szó-vicc),~De harcolók (s ez több a viccnél).~És amit
2265 1914,    4    |              éppen hogy elfanyarodtunk~S megártott a kevés~Kevélykedés. ~
2266 1914,    4    |                a köszöntés csengjen ki~S egy igéret:~Ha nem kerül
2267 1914,    4    |                Ha nem kerül jobb senki~S ha új vezérek is hiába keresnek~
2268 1914,    4    |              Mi fölhorkanunk, ha élünk~S visszatérünk~Szép átkú s
2269 1914,    4    |               S visszatérünk~Szép átkú s csillagos, vén~Csatalovak. ~(
2270 1914,    4    |            Sándornak, a nagy tanítónak~s nemes barátnak küldöm~Hogy
2271 1914,    4    |                szállt előle a sötétség~S az emberek egymást oly hittel
2272 1914,    4    |          tápláléka. ~Bécs jó süketfajd s mi jómadarak,~Szabad minden
2273 1914,    4    |          tápláléka. ~Paraszt leromlott s régi a nagyúr,~A többi vállat-vonva
2274 1914,    4    |           igazul,~Kín van már csak itt s egy-két ember, távol~Kitekint
2275 1914,    4    |           ember, távol~Kitekint daccal s új dacot kovácsol,~Hogy
2276 1914,    4    |               itt,~Piros lesz a kertem~S lesz más lakodalom,~Várj
2277 1914,    4    |               honban,~Régi szerelemben~S új-új siralomban.~
2278 1914,    4    |            Eötvösé és Kemény Zsigmondé~S több csodáké, akiket vártam,~
2279 1914,    4    |             még csak pár évet,~Alkudni s halkul keseredni,~Befulni
2280 1914,    4    |                a mi kuruc-leses éltünk~S a védekezés magunk ellen~
2281 1914,    4    |               várva többet,~Alig várva s csak a becsületért~Fenyegetők
2282 1914,    4    |                 sírni, ha a Jövő jajos~S helyettünk lesznek talán
2283 1914,    4    |            könnyben hunytuk le szemünk~S a Föld megindul s háborogni
2284 1914,    4    |              szemünk~S a Föld megindul s háborogni fog. ~Rejtő, titkos,
2285 1914,    4    |   szem-apáitokra?~Égjetek majd lobogva~S lobogjatok százszor több
2286 1914,    4    |             kínban is:~Csókunk, átkunk s harcunk ég bennetek.~
2287 1914,    4    |                ISKOLÁMBA~ ~Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,~
2288 1914,    4    |            gyertek szabad mellű örömök~S pusztuljatok bilincses iskolák. ~
2289 1914,    4    |            elcsitult a jókedv-förgeteg~S helyére ült a döbbent némaság:~
2290 1914,    4    |             élet is derűs iskola lesz.~S szent frigyüket így folytatják
2291 1914,    4    |          Szeretni az embert és küzdeni~S hűn állni meg Isten s ember
2292 1914,    4    |          küzdeni~S hűn állni meg Isten s ember előtt. ~Június van
2293 1914,    4    |               ember előtt. ~Június van s nagyon magam vagyok~S kisértenek
2294 1914,    4    |              van s nagyon magam vagyok~S kisértenek élt éltem árnyai~
2295 1914,    4    |            kisértenek élt éltem árnyai~S az elbocsátó iskola-padok. ~
2296 1914,    4    |               elbocsátó iskola-padok. ~S én, vén diák, szívem fölemelem~
2297 1914,    4    |             vén diák, szívem fölemelem~S így üdvözlöm a mindig újakat:~
2298 1914,    4    |       Éhnyavalyás, kínos élete gyászol~S újra megátkoz téged,~Csalárd
2299 1914,    4    |               Ma a sírokat bontogatjuk~S minden léptünknél átok-sírok
2300 1914,    4    |        Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket~S bosszura hívjuk a szíveink. ~
2301 1914,    4    |                népe~Kél iszonyú rajban~S lép a Krisztus-hydra ezer
2302 1914,    5    |       legpogányabb nőnek és istennőnek~s annak a Mylittának, aki
2303 1914,    5    |          Csókoknak, kik ajkakat fogtak~S vágyaknak, akik ellobogtak. ~
2304 1914,    5    |               új Vész mindent befödjön~S tüzes trónod körül ne lássák~
2305 1914,    5    |           sokféle vagy aranyalma-fámon~S be másképpen fáj minden
2306 1914,    5    |             köt lábamhoz óriás falábat~S mérföldekkel érlek el újra-újra~
2307 1914,    5    |     Tündér-Ilonám, már mennek a mentek~S az álmaink egyre szentetlenebbek,~
2308 1914,    5    |           Hiszen olyan pőre~A Szerelem s a jelszava: előre.~S az
2309 1914,    5    |          Szerelem s a jelszava: előre.~S az aranyalma pókhálóval
2310 1914,    5    |          Utánad viszem aranyalma-fámat~S utánad viszem minden ébredésem~
2311 1914,    5    |                 a csókok és a multak. ~S kódor, követő lelkemet majd
2312 1914,    5    |              Kedves, te ott,~Óh, drága s örökös Venézia, én,~Óh,
2313 1914,    5    |              csak sorsunk, aki dönthet~S már nem rivallnak~Halál-sikolyos
2314 1914,    5    |          Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság~S a valóság mindig
2315 1914,    5    |               de itt vagy s ez valóság~S a valóság mindig a legfőbb
2316 1914,    5    |                 csóváld meg csúf fejed~S hallgasd meg én szépséges
2317 1914,    5    |               elém csak az egyetlenegy~S ez az egy a más, ez az egy
2318 1914,    5    |               melyben Pázmány tanitott~S hova most magyar, eretnek
2319 1914,    5    |          kellene most harapnom nyelvem~S ceruza-tartó ujjamat letörnöm,~
2320 1914,    5    |               nekem valló Sors adatott~S íme, nyílnod kell legszebb
2321 1914,    5    |            sorsom, szabadúlj el vágyam~S ha ölve aláz is a mindent-vallás,~
2322 1914,    5    |            virágba..." ~Királynét várt s csak most érkeztél,~Ez a
2323 1914,    5    |             ágról,~De egy volt szirmuk s kelyhük színe..." ~Van egy
2324 1914,    5    |               víg, rózsás csók-ravatal~S két élő-vágyó kiterítve. ~"
2325 1914,    5    |        Tudjátok jól, hogy röpül az Idő~S övék csupán egy pillanatja..." ~
2326 1914,    5    |              vállaid,~Hogy nem igértél~S nem igértél, hogy ígéretet
2327 1914,    5    |                 hogy ígéretet várjak? ~S igéretek régi, bénult betegje,~
2328 1914,    5    |          Kivánhatom-e meddő elszánásod~S mit adhatsz fázón és kedvetlenül~
2329 1914,    5    |           adhatsz fázón és kedvetlenül~S amit két karral~Kinálgatnak
2330 1914,    5    |        Aláztatásom kell tán valakidnek~S én zsúfolt vérem jó harmat
2331 1914,    5    |              csak úgy kél, bukik~A Nap s a napok is úgy múlnak,~Szivek
2332 1914,    5    |                múlnak,~Szivek bénulnak s megujulnak~S csak mi nem
2333 1914,    5    |           Szivek bénulnak s megujulnak~S csak mi nem látjuk egymás
2334 1914,    5    |        Kíváncsian és vágytalanul,~Késő s még sem a régi kopár Ősz,~
2335 1914,    5    |               lángját drága melegednek~S aztán tekints szét: az őszi
2336 1914,    5    |               Virágosan megelevenednek~S szívemen nyílsz, Te, szép,
2337 1914,    5    |            Harsonázik a Tavasz bennünk~S ha simulásoddal akarod,~
2338 1914,    5    |              tartanak. ~Oly kicsi vagy s oly nagy vagy bennem,~Zok-szó
2339 1914,    5    |              Hajnal, aki szeretőm volt~S egyetlen, akit el nem én
2340 1914,    5    |        Tátogtak, mint friss éhü szájak~S valahova gondoltam búsan,~
2341 1914,    5    |              fogja talán ezt a verset,~s megvédi bántói ellen.~Az
2342 1914,    5    |               kis lyányok, akik jöttök~S félős, nevető vágyakkal
2343 1914,    5    |              Kicsim, holnap már elmész s itt marad~A Halálból egy
2344 1914,    5    |             Cirogató, édes asszonyfiók~S csókoló ellenségem. ~Kis,
2345 1914,    5    |                a vizek.~Csókokat adtál s nem tudtad, kinek~Adod majd
2346 1914,    5    |          multam falják éhes, bús habok~S jelenemet eljövő pillanatok.~
2347 1914,    5    |              kis orcád,~Hogy új csókok s új pírok azután~Irigyen
2348 1914,    5    |             kicsim, a gőzös már fütyöl~S haldoklik szívünk kedve:~
2349 1914,    5    |               Élet,~Sok régi éjben élt s világolt. ~Megyünk most
2350 1914,    5    |                és csak magunknak élünk~S olyan jó, ha ki csak magának
2351 1914,    5    |               jó temetni vélt örömöket~S lesz-örömöket, kik tán nem
2352 1914,    5    |         Kezdetben tán nem is hevültünk~S mégis:~Szép, ócska, vágykódó,
2353 1914,    5    |                simulunk, hogyha fázunk~S mégis,~Ha nem is adott még
2354 1914,    5    |            Első titkunk fű rég benőtte~S mégis~Minden titkoknál bátrabbakat~
2355 1914,    5    |               lesz a célságból cél már~S mégis~Néha úgy hajtom le
2356 1914,    5    |            Hogy hallottál valaha rólam~S ha csak egy kicsit is mulattat
2357 1914,    5    |               dolgaim tán megmaradnak,~S én is megmaradok magamnak,~
2358 1914,    5    |             napos, nagy, mély szemében~S de elgyászultok,~Ha kifelejt
2359 1914,    5    |           Arcából, ami lelketek mondja~S ha bárgyu szívvel~Vagyok
2360 1914,    5    |              nagy Madár isteni szárnya~S úgy visz világokon keresztül~
2361 1914,    5    |           vágyaimat akarnád~Kigyujtani~S azután a szőkék és a barnák~
2362 1914,    5    |          Mindenkit, kik olcsón örülnek~S ahova bátor, szíves akarók
2363 1914,    5    |              tudatnak.) ~De drága vagy s tán nekem drága~S tán nekem
2364 1914,    5    |           drága vagy s tán nekem drága~S tán nekem csak:~Nézz olykor
2365 1914,    5    |               oly nézők a szemeid~Néha~S hiszen olyan ismerős tarjak~
2366 1914,    5    |                 ezerszer~Mondom ki még~S hallgass meg ezeregyedikszer:~
2367 1914,    5    |              az enyém a kínok adománya~S a kínzatások kincse is az
2368 1914,    5    |               egymást: darabokra törne~S kár volna egymást megkapni
2369 1914,    5    |             gyötörve,~Oly szép az Élet s olyan kicsiség.~Vércsékként
2370 1914,    5    |                vájni,~Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.~De
2371 1914,    5    |           hevert szivét.~De itt vagyok s konok bűnösként védem~Az
2372 1914,    5    |            üdvöket és az én üdvösségem~S az ifju, őrült, szép talányokat:~
2373 1914,    5    |           őrült, szép talányokat:~Ölem s öled játszhat kacér játékot,~
2374 1914,    5    |         életnek a fejedelme~Én vagyok.~S én vagyok dolgaim legszebb
2375 1914,    5    |          vagyok dolgaim legszebb dolga~S kinek e verses meredék-Élet~
2376 1914,    5    |           Agyaink színes avarra vetvék~S őszi erdőkből kidalol~Szerelmünk
2377 1914,    5    |             aki nem tőlem vagy nemzett~S gyermekem mégis és én a
2378 1914,    5    |              gyujtogatsz. ~Haszontalan s bolondságnak utolsó,~De
2379 1914,    5    |               Akarat helyett tétovázás~S morzsái a dukált aranynak. ~
2380 1914,    5    |            rontás,~Csak életes legyen,~S ne jöjjön a magamba-omlás,~
2381 1918,    0    |             lesz itt az okosság útja. ~S ha késlekedik az okosság,~
2382 1918,    1    |             kutyánk, Burkus, elveszett~S Mári szolgálónk, a néma,~
2383 1918,    1    |                meglapult az igaz ember~S a kényes rabló is rabolt:~
2384 1918,    1    |           Tudtuk, hogy az ember esendő~S nagyon adós a szeretettel:~
2385 1918,    1    |              furcsa volt~Fordulása élt s volt világnak.~Csúfolódóbb
2386 1918,    1    |           elhanyagolt Isten~Életre kap s halálba visz~S, íme, mindmostanig
2387 1918,    1    |              Életre kap s halálba visz~S, íme, mindmostanig itt élek~
2388 1918,    1    |                 amaz éjszaka kivé tett~S Isten-várón emlékezem~Egy
2389 1918,    1    |                 Lehunyom felhős szemem~S talán átkozódni nem rút
2390 1918,    1    |              Titkon fájunk most magunk~S csak titkon, hogy siratunk -:~
2391 1918,    1    |              volna máskor élni,~Máskor s tán máshol:~Láz, virágzás,
2392 1918,    1    |               halt meg itt a büszkeség~S volt jó itt élni nagy szivekkel,~
2393 1918,    1    |                készít itt most a Fátum~S letépi Husvét minden zöld
2394 1918,    1    |             szabadra tört, ágált mégis~S kinek dolga Isten dolga
2395 1918,    1    |              volna máskor élni,~Máskor s tán máshol,~Mert itt mindent
2396 1918,    1    |              meg nem állott~Ember-elme~S lehetnék a fejedelme:~Egy
2397 1918,    1    |             Jól-telt szájam be nevetne~S be gyönyörű bosszu lenne~
2398 1918,    1    |            gyönyörű bosszu lenne~Várva s zárva~Nevetni le a világra,~
2399 1918,    1    |              meg nem állott~Ember-elme~S ha lehetnék fejedelme,~Talán
2400 1918,    1    |              Valamennyi vén fiú torkán~S hogy ölte órákig az orkán~
2401 1918,    1    |              Mindig a Halálba loholtak~S el nem hagyta őket a nóta. ~
2402 1918,    1    |                mert így rendelteték el~S be szép ilyen végzetes néppel~
2403 1918,    1    |                 Ez a regéknek ősi népe~S hősi népe túl minden hősön,~
2404 1918,    1    |            minden hősön,~Rosszkor jőve s rossz helyre téve~Átugrik
2405 1918,    1    |            Búsultál, ütöttél, nótáztál~S halsz és élsz: így rendelteték
2406 1918,    1    |              dzsin ült büszke torkomon~S agyamat a Téboly ütötte. ~
2407 1918,    1    |           Milyen baj esett a magyarban~S az Isten néha milyen gyenge. ~
2408 1918,    1    |              Bekvártélyoz béna szivébe~S vél őrizni egy szebb tegnapot. ~
2409 1918,    1    |           föltámadt holthoz nem illik)~S hogy szánom menekülő fajtám. ~
2410 1918,    1    |              dzsin ült büszke torkomon~S agyamat a Téboly ütötte. ~
2411 1918,    1    |              agyamat a Téboly ütötte. ~S megint élek, kiáltok másért:~
2412 1918,    1    |                meg,~Valami álom-babona~S arcodon gyilkosan tepernek~
2413 1918,    1    |            gyilkát~Fájatni a szivedben s fájni. ~Csak nyujtózz és
2414 1918,    1    |                Töröld le néma-hökkenőn~S aztán szemeid nézve-nézzék~
2415 1918,    1    |         szemeid nézve-nézzék~Az Istent s egyéb találásid,~En-szépséged
2416 1918,    1    |                találásid,~En-szépséged s a boldog békék~Csodálatos
2417 1918,    1    |              Csodálatos és tarka útját~S ha majd emlékezned kell:~
2418 1918,    1    |              be szörnyüen megriadtam. ~S mégis most már váltott a
2419 1918,    1    |     megzavarodtam~És a szavam kevesebb~S csak még hitből van kevesebbem. ~
2420 1918,    1    |                 azért tartnak a harcok~S nem változott a világ?~Csak
2421 1918,    1    |             Jövőt is el csak én dobtam~S tagadom a mai Mát?~Én, jaj,
2422 1918,    1    |               Földön~És igazak a sebek~S minden Leendő összeomlott.~
2423 1918,    1    |            HANGJA~ ~Bús gőzösök nyínak s kutyáim~Üvöltnek: ez az
2424 1918,    1    |             Cincognak föl megsüketitőn~S száz kába, rossz szava az
2425 1918,    1    |                Külön össze-zsibolygott~S mégis mindenek szét-szakadtak:~
2426 1918,    1    |             Nagy riadások megmaradtak,~S a kisértetek megmaradtak.~
2427 1918,    1    |          Kényességekkel, új ingerekkel~S hogy mégis-mégis szép e
2428 1918,    1    |         Ön-imádatunk kelyhe kicsordult~S mindenkiket megitatni akart~
2429 1918,    1    |             kedvéből, e drága borbul. ~S a ma: didergő, gyászos büszkeség:~»
2430 1918,    1    |                Téboly zöld-vér-útján. ~S Téboly, most már ne szemérmeskedj,~
2431 1918,    1    |              ördögök bőre:~Lakomázzunk s aztán - előre. ~Ha tivornya,
2432 1918,    1    |                mindegy, élni, nem élni~S gyáva-e az ember vagy hérosz,~
2433 1918,    1    |           mindegy: van-e tán még rossz~S van-e még tán megbecsülendő? ~
2434 1918,    1    |          Kárhozzatok, most van a napja~S akinek van még virradatja,~
2435 1918,    1    |               világ szőttje kibomlott,~S én egy nyomorék fonál hurkán~
2436 1918,    1    |              Pokolba,~Mintha korbácsra s téritésre~Dühünk, hangunk
2437 1918,    1    |          Dermedett álom minden tettünk~S minden álmunk egy dermedett
2438 1918,    1    |             álmunk egy dermedett tett:~S vagyunk ördögnél esettebbek. ~
2439 1918,    1    |            Isten híres sarja, az Ember~S a próféták is csak makognak.~
2440 1918,    2    |            Borzasztóan sok a csúnyaság~S mindegy: halnék vagy ölnék. ~(
2441 1918,    2    |         futhatnék?) Egy-két határt tán~S aztán csalódottan megállván~
2442 1918,    2    |        megállván~Szidnék föl az egekre~S mégis torpannék hasztalanul,~
2443 1918,    2    |               elsírtam, ekkor és akkor~S ne is beszéljünk róla:~Én
2444 1918,    2    |               nyarakon,~Flórenc nyarán s összekeverten~Búcsúztató
2445 1918,    2    |          átvádoljanak most rajta~Véres s ostoba feneségek.~Oly szomorú
2446 1918,    2    |             Oly szomorú embernek lenni~S szörnyűek az állat-hős igék~
2447 1918,    2    |            szörnyűek az állat-hős igék~S a csillag-szóró éjszakák~
2448 1918,    2    |               ember Szépbe-szőtt hitét~S akik még vagytok, őrzőn,
2449 1918,    2    |          Rejtettem el bús, dühös arcom~S esküdöztem:~Tatár-dulta
2450 1918,    2    |               hitben,~Hogy jók haragja s épülése~Soha itten~Vért
2451 1918,    2    |              nyár érleli régi vetésünk~S a sok, régi, fúlt párisi
2452 1918,    2    |                vad, nyári zápor,~Hitek s dult mezők már kinyíltak~
2453 1918,    2    |               dult mezők már kinyíltak~S kardot verve vas-keresztjéből~
2454 1918,    2    |              buta ködű Végeken vagyok.~S hogy ami merészséget~Ezer
2455 1918,    2    |           Tétlen, itt belőlem kilobban~S hogy jómagamért helyt nem
2456 1918,    2    |                Árnnyal és merészséggel~S talán holnap ott termek~
2457 1918,    2    |                talán holnap ott termek~S a végbeli vitézzel~Megint
2458 1918,    2    |             lehet~A régi, kezdő társat~S milyen szép lesz, ha fiatalodott~
2459 1918,    2    |             látotok:~Reátok segítségre~S ellenségre csapásnak.~
2460 1918,    2    |             Mindig tüzesebb kelevények~S mi árván, porban üszkösödtünk. ~
2461 1918,    2    |               lángból~Szedegetem össze~S elteszem mint életes holtat. ~
2462 1918,    2    |            Kell még Tegnapról hív tanu~S kell talán az én hadi-sarcom,~
2463 1918,    2    |         magyarságom,~Hívni fog az élet~S föltámadások örök Rendje. ~
2464 1918,    2    |             örök Rendje. ~Most tél van s szegény mag-magam~Megnémítva
2465 1918,    2    |              Véletlen, ki esz minket. ~S az a szomorú és mindegy,~
2466 1918,    2    |              kibirom,~Ami vérlik itten~S lesz utána szóm. ~Kosarazott
2467 1918,    2    |             után~Jön sok galamb, talmi~S jó lesz jó galamb. ~Jó lesz
2468 1918,    2    |               Rettenetes, fekete tűzbe~S így üdvözöllek, mosti március. ~
2469 1918,    2    |                ha a hívőség megszakad?~S az emberek nagyon keserűn~
2470 1918,    2    |            legyen a sugár mégis a Napé~S tapossanak benne víg fiúk~
2471 1918,    2    |               hittel, mint én tapostam~S, ó Sors, hittetni tovább
2472 1918,    2    |             Vidámitóbb, más márciusban~S én elbocsátlak, mosti március. ~
2473 1918,    2    |               szent bukás vér-glóriája~S daccal nem nézhetünk az
2474 1918,    2    |               Kevesen voltunk, buktunk s vége. ~S mégis - be különös
2475 1918,    2    |              voltunk, buktunk s vége. ~S mégis - be különös egy ország -~
2476 1918,    2    |            Keményre száradnak az orcák~S ijesztő, síri némaságban~
2477 1918,    2    |              seregünket széjjel-verték~S ránk rakta a cudar uriság~
2478 1918,    2    |              élhetésnek minden terhét.~S mert ránkszabadult minden
2479 1918,    2    |            vőlegénye~Dózsa György volt~S egy-egy hős tavasz-hajnalon~
2480 1918,    2    |              bosszú és cél~Összeállott~S itéletes viharba tört~S
2481 1918,    2    |                S itéletes viharba tört~S Dózsák, nem császárkák,
2482 1918,    2    |                a világnak,~Mit ma kéne~S mit azóta nem érdemes,~Mert
2483 1918,    2    |        igazságot csináló,~De Dózsákkal~S azon a hősi hajnalon,~Mikor
2484 1918,    2    |                kell új Dózsa Györgynek~S fog is jönni.~Jaj, félek,
2485 1918,    2    |                 félek, meg nem érem én~S ti se, drága, csüggedt bajtársak. ~
2486 1918,    3    |              Hol sűrülnek a jegenyefák~S hol babonásak a vidékek,~
2487 1918,    3    |            Kövült arcokra süt be a Nap~S a puha szőnyeg: síró márvány~
2488 1918,    3    |             puha szőnyeg: síró márvány~S előttük halk háló-termeknek~
2489 1918,    3    |            Egyre az alkonyatig minden:~S lámpáskor minden összecsöndül~
2490 1918,    3    |              Lidérc üli meg a jegenyét~S benn, babonás házban kigyúlnak~
2491 1918,    3    |            Mikor szikráznak a jegenyék~S jön az alkonyat sunyi csendben~
2492 1918,    3    |             Jegenye lesz a ciprusokból~S hős jegenyék~Körülálljuk
2493 1918,    3    |               hős jegenyék~Körülálljuk s befödjük ezt a házat. ~
2494 1918,    3    |              gyáva volt és szolga volt~S életét élni sohse merte,~
2495 1918,    3    |          Szórva, megtépetten, ritkulva~S a Sors, a sorsa,~A sorsa
2496 1918,    3    |             itt minden, nem Te egyedül~S én elmegyek Távolra pusztulni~
2497 1918,    3    |              mehet el beteghez a beteg~S nem ámulhat el híres tájakon,~
2498 1918,    3    |              közelség: messzire megyek~S az ősi, Tuhutum-hágta hegyek~
2499 1918,    3    |          Felejtődjenek, halványodjanak~S minden az itthoni pusztulásból:~
2500 1918,    3    |               amikor úgy röpül a világ~S csak a magyar lantos nyög