Part, Section
1 1906, 1 | elátkozott had nyöszörög. ~(Csak néha, titkos éji órán~Gyúlnak
2 1906, 1 | elébünk.~Hideg az este. Néha szaladunk,~Sírva szaladunk~
3 1906, 2 | itt, óh, Zaratusztra. ~Ám néha mégis szóljon az ének~Bús
4 1906, 3 | Egy asszony~Utamba állt és néha csókot ad:~Sohse látott
5 1906, 3 | szomjúságban, tűzben. ~Néha, mert tudja, imádom a Szépet,~
6 1906, 3 | tükörben vánnyadt tested néha?)~Hol az a híres, csókos,
7 1906, 3 | Csak a szivébe láthassak be néha. ~Ha vad viharban átkozódva
8 1907, 1 | röhög~S a szívem csak nagy néha dobban. ~És tótágast állnak
9 1907, 2 | Álmodott, álmodott a diák. ~De néha, titkos éjeken~Írt s eltépte,
10 1907, 3 | szórt a bús pártütőre.~Csak néha küld egy-két kis aranyat~
11 1907, 3 | ős hatalmak. ~Lázárnak néha melle hördül,~Szeretne egy
12 1908, 1 | Mázsás harangnyelvekkel néha. ~Az Isten nem jön ám felénk,~
13 1908, 1 | szívem ne verje mellem,~Hogy néha rám szálljon az álom. ~Vagy
14 1908, 2 | EGY HARCI JÉZUS-MÁRIA~ ~Néha úgy tör rám pogány módra~
15 1908, 3 | vendégek csak isznak, esznek~És néha nagyokat nevetnek. ~S aztán
16 1908, 5 | Hogy kis szolgái vágya~Néha kitörjön szabadon,~Alleluja,
17 1908, 6 | Vén, bűnös, mély lelkemből néha~Csodálatos forróság buzog,~
18 1909, 1 | Egyet forog, kettőt forog,~Néha inog, de csak megáll:~Legvígabb
19 1909, 3 | megvénül. ~Rohanó vonatomból~Néha félve kinézek.~Jaj, jaj,
20 1909, 6 | Jaj, hogy elfed e Naptól néha~A gonoszság fellege.~
21 1909, 7 | zord élet-párkányon? ~De néha reggel késik a fény~S ülök
22 1910, 2 | Büszkélkedik fényes napon~Néha előttem~S fogcsikorgatva,
23 1910, 2 | szinte meghalok~Azokért néha,~Kikre bátran nézni se merek. ~
24 1910, 2 | Élet~S az asszony-test néha sokkal-sokkal mélyebb,~Mélyebb
25 1910, 4 | alá állok. ~Bevallom, hogy néha hazudva~Értem patkószeges,
26 1910, 4 | Ennek a hazug életnek,~Mégis néha~Ezért mindent lángba dobnék. ~
27 1910, 4 | magyar. ~Olykor utálom, néha szeretem:~Ennyi emberséges
28 1910, 5 | mitse vettem:~Éltem, mert néha éltem - másnak.~
29 1912, 1 | hogy még tudok csodálkozni.~Néha, ütötten, mintha várnék~
30 1912, 1 | jajgatva is,~Egeket káromolva néha,~Mardosva, tépve,~Sujtva
31 1912, 4 | szörnyű ellenem a hajsza,~Néha lovakat cserélek,~De leghűbben
32 1912, 4 | gyönyörüsége~Dacomnak, mely még néha lobban~S fülemnek, mely
33 1912, 4 | S gyalogolnak az esték. ~Néha még nincs hat óra~S már
34 1912, 4 | ne lássák~S kinek a szive néha szörnyűt rebben?~
35 1912, 5 | el fog jönni hozzánk,~Mi néha sápasztja magyar, piros
36 1912, 5 | csatázásunk nagy igazolója.~Néha kényeskedő, de magyar hatalmú,~
37 1912, 5 | lovatlan Szent Györgyet~Errűl s néha túl a Lajtán,~Nem én vagyok,
38 Margit, 0| zeg-zugosak~S csak hiuságból nézel néha vissza~S nem tudom, hogy
39 Margit, 0| unokákban büntet.~Be szánom néha, hogy magyar vagyok~S be
40 Margit, 0| rövid órás nagy titkok~S néha szerelmeken visz át az út~
41 1913, 0 | Vágyva-robogva, keresztül-kasul? ~Néha megingok s szégyen-hülten~
42 1913, 1 | minden örökké~S a dolgok néha mért pihennek? ~Hát miért
43 1913, 3 | és régi babák. ~Kár, hogy néha sokáig élünk~És úgy vagyok,
44 1913, 3 | életemet én, nyomorult, pőre,~Néha Dózsa Györgyre, néha csak
45 1913, 3 | pőre,~Néha Dózsa Györgyre, néha csak egy nőre,~Istenem,
46 1913, 3 | mert minden ellovan,~Felüti néha fejét a lovam~És megkérdi,
47 1913, 5 | vagyunk,~Lelkünk redőnye néha leeresztve,~Hős csónakunk
48 1913, 5 | leeresztve,~Hős csónakunk néha áll,~De mink fogjuk váratlanul
49 1913, 5 | titkosak a futók~S hogy néha úgy látszik: a Sors megáll~
50 1914, 1 | Vársz-e reám még kísértettel néha? ~Visz-e csónakom, a szenvedni-vágy,~
51 1914, 3 | szikra. ~Emlék-menetjük néha majd megáll,~Ha lábam dobbant,
52 1914, 3 | Csak egy ötlet,~Egy fogás néha. ~Óh, furcsa Élet,~Be jó
53 1914, 4 | bánat~Fülünk közé vág is néha,~Kín volt mindig itt a dacnak~
54 1914, 4 | bánat~Fülünk közé vág is néha,~Kín volt mindig itt a dacnak~
55 1914, 4 | bánat~Fülünk közé vág is néha,~Kín volt mindig itt a dacnak~
56 1914, 4 | bánat~Fülünk közé vág is néha,~Kín volt mindig itt a dacnak -~
57 1914, 5 | célságból cél már~S mégis~Néha úgy hajtom le a fejem,~Mint
58 1914, 5 | Hiszen oly nézők a szemeid~Néha~S hiszen olyan ismerős tarjak~
59 1914, 5 | szánk gyáva közeledtét,~Néha a köd hó-szagot érzet,~Agyaink
60 1918, 1 | rosszabb volnék. ~Mert ha néha meg-megállott,~Soha így
61 1918, 1 | esett a magyarban~S az Isten néha milyen gyenge. ~És élni
62 1918, 4 | csömörűlnek,~Buták, fáradtak és néha örűlnek,~Szegény emberek
63 1918, 4 | az Élet,~De szép volna ez néha szépnek.~De én már mégis
64 AMegn, 1 | Össze-Vissza. ~Imádkozni is tudtunk néha,~De mindenképp Istené voltunk,~
65 AMegn, 1 | mindig szálló,~Sokszor síró s néha riszáló~Szegény szava az
66 1923, 0 | az igás és malmos körön~Néha mégis elfog az öröm. ~Néha
67 1923, 0 | Néha mégis elfog az öröm. ~Néha mégis urfi az urfi,~Öreg
68 1923, 0 | HARC~ ~Életét, magáét, éli néha~A harcos ember:~Megtelik
69 1923, 0 | bánatát~S csak azért él néha magának,~Mert így lehet
70 Vers, 0 | szívem is rideg, fásult,~Csak néha sóvárg és beteg...~- Milyen
71 Vers, 0 | gyerekek? ~A mama is megnézett néha,~Nyugodtan ment ismét odább:~»
72 MegEg, 0 | leányokkal beszéltem én, és~néha undorodtam magamtól, mert
73 MegEg, 0 | nagy tán~És hogyha megtelt néha adtán,~Csupán az élet pillanatján,~
74 AKote, 0 | felhők úszkáltak az égen. ~Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,~
75 AKote, 0 | van itt?...~Megsajnálsz-e néha bennünket,~Kik küzdünk,
|