1-500 | 501-1000 | 1001-1010
Part, Section
501 1909, 9 | vagyok.~Bocsáss meg nekem, én árva lelkem.~
502 1910, 0 | Keresztüldöfte Titok-dárdával~Az én szívemben a Halál szivét,~
503 1910, 1 | S az Isten is, ha van~És én vagyok a titkok titka,~Szegény
504 1910, 1 | nincs ifjuságom,~Uram-Isten,~Én sohse mertem vakmerőket. ~
505 1910, 1 | Titok vagy, tudod,~Hogy én nem vagyok mai gyermek:~
506 1910, 1 | nem vagyok mai gyermek:~Az én ügyem a te ügyed~S ki ellenem
507 1910, 1 | ne némuljon el a nóta. ~Én voltam, Isten, bolond nyilad~
508 1910, 1 | több, mint egy élet ára~S én más bolondként nem megyek~
509 1910, 1 | Titok vagy, ős Titok, tudom én,~Velem együtt és a világgal,~
510 1910, 1 | te légy utamnak vége. ~Az én ügyem a te ügyed is,~Hogyha
511 1910, 1 | Boldog, ékes, hideg Valóság,~Én Istenem, szabadíts meg engem. ~
512 1910, 1 | halálosan nyitnak. ~Óh, én, világ eleven halottja,~
513 1910, 1 | Mindenkinek bús odaadottja. ~Óh, én, kinek gőggel szerettetni~
514 1910, 1 | Boldog, ékes, hideg Valóság,~Én Istenem, szabadíts meg engem.~
515 1910, 1 | KAIN MEGÖLTE ÁBELT~ ~Uram, én Jehovám,~Tudtam, hogy ölni
516 1910, 2 | SZERELEM TITKAI~Kérem az én régi s egyetlen asszonyomat:
517 1910, 2 | ADOM VISSZA~ ~Visszaadok én mindent,~Ha visszaadni lehet.~
518 1910, 2 | Még szabad. ~Visszaadok én mindent,~Ha visszaadni lehet,~
519 1910, 2 | üvöltő Tátra-erdők~Voltak az én Tamásaim,~Kik sebeimnek
520 1910, 2 | Multat. ~És megint szólék: én nem tudom,~Ki vagyok, éltem-e,
521 1910, 2 | reggel, fázva rémlett~És én nem tudtam, micsoda~Emlékek~
522 1910, 2 | hogyha kaptam?~Hol jártam én,~Hát éltem már én?~Ki sírhat
523 1910, 2 | jártam én,~Hát éltem már én?~Ki sírhat most tán énmiattam,~
524 1910, 2 | Micsoda zsoltárt is tudtam én~Kedvesebben~Valamikor?~Csak
525 1910, 2 | tudom, miért keresnek. ~Én nem tudom, miért néznek
526 1910, 2 | hallgatagon~Rohanok messze tőle én.~Emlékezek, vagy csak fájok?~
527 1910, 2 | Mint alvajárót a tetőn,~Kit én is nézek reszketőn,~Mint
528 1910, 2 | Mint furcsa távolit.~S amit én mondok, oly hüvös,~Mint
529 1910, 2 | Valami messze hómezőn~Az én régi valóm. ~És csitt, amott
530 1910, 2 | Kérdés, kísértés és titok.~Én azt várom: valaki majd~Hívni
531 1910, 2 | szemeim téged látni,~Akit én megcsókolni nem akarok. ~
532 1910, 2 | ruhádról a büszke csatot~S én leborulok szőnyegedre~S
533 1910, 2 | hogyha veled~Találkozom:~Én az egész valómat hozom~S
534 1910, 2 | Még sokáig kisér az ének~S én botorkálok tovább,~Keresem,
535 1910, 2 | énekmondásnak tudom, mi az ára,~Én is készültem a hunn trilógiára,~
536 1910, 2 | magvuk. ~Valami hős harcos én sohase voltam,~De a nagy
537 1910, 2 | Csókkal, csókfélével birom én és birtam,~Ám zsoldos nem
538 1910, 2 | gondom. ~Gazdagok ringyóit én el nem szerettem,~Koldusok
539 1910, 2 | semmisége,~De nyugodtan halok: én nem csupán voltam~S érdemes
540 1910, 3 | De jön, jön, jön a fény~S én elkábultan reszketek. ~Óh,
541 1910, 3 | tavasz-fényben,~Már tudjátok,~Hogy én öreg vagyok~S öreg ember
542 1910, 3 | korral~Minden ember beteg~S én gyógyulok, mert vénülök. ~
543 1910, 3 | álltam,~Higyjenek, mint én kezdek~Hinni a jó, békés
544 1910, 3 | Nem vagyok e bűn felelőse,~Én most társam nem bántom,~
545 1910, 3 | minden átélt rosszát,~De én sikoltva, evoé,~Óh, Élet,
546 1910, 3 | mosoly-vetésem,~Ezért volt az én mosolygásom,~Legutolsó örvendezésem. ~
547 1910, 3 | ablakot:~Magam vagyok és én vagyok,~Így nem éreztem
548 1910, 3 | mindig ölelni akar~S ha én karolok, vétkezem. ~Csípje
549 1910, 3 | mindig bántani akar~S ha én beszélek, romboló. ~Lábam
550 1910, 3 | AZ ÉN VIRÁG-HALMOM~ ~Álmom, ha
551 1910, 3 | vérkönnye hullt,~Siet az én virág-halmomra,~Itt virrasztgat
552 1910, 3 | virrasztgat minden nyomorult.~Az én álmom riadt, őszi kert,~
553 1910, 3 | Siratom, hogy sírsz,~De én Éjszaka vagyok~S a reggelre
554 1910, 3 | hosszakat lép s némán számol,~Én a nyomában.~Sírkert kell
555 1910, 4 | a férj is~És ott vagyok én is~És szól a zene-masina.~
556 1910, 4 | Gálás, vasárnapi nép,~Én ott vagyok és látom~Néha-néha.~
557 1910, 4 | Ha más másként él, mint én,~Akárki is, az élet~Gyönyörű,
558 1910, 4 | mennek~Gáncsoló okosaid. ~*~Én most gagyogva~Emlékezem,~
559 1910, 4 | mindent lángba dobnék. ~Mi az én nyomoruságom,~Bármi koldus,
560 1910, 4 | lekönyököl,~Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar. ~Olykor
561 1910, 4 | kell,~Ébredni sem kell:~Én vagyok, én vagyok~Legboldogabb
562 1910, 4 | Ébredni sem kell:~Én vagyok, én vagyok~Legboldogabb ember. ~
563 1910, 4 | Félig sem érte,~Mit az én életem~Pazarolt el érte. ~
564 1910, 4 | Hálás, hű fajomért?~Tudom én már: semmi. ~Vetődjék kocka,~
565 1910, 4 | átok,~Kedves várakozók,~Én nem várok rátok. ~Hajh,
566 1910, 4 | védje~A maga igazát,~De én állok félre.~ ~
567 1910, 4 | Szomoruságnak~Tiszteletére~Épülne az én templomom. ~Ott összegyülne
568 1910, 4 | templomom. ~Ott összegyülne az én népem~S nyögve, kacagva,~
569 1910, 4 | Szomoruak gyülekezetében~Állnék én, templom-alapító.~Jajaink:
570 1910, 4 | Mert régi, hajh, régi~Az én oktalan szomoruságú~Fájdalmas
571 1910, 5 | a búcsusok~S processziók én rossz idegeimben. ~Óh, Mária,
572 1910, 5 | életet~S nem bocsátni el az én Máriámat. ~Óh, Mária, ma
573 1910, 5 | kutyaként, félve-félve. ~S én lennék a Hírnek kevélye?~
574 1910, 5 | jégen:~Meghanyatlott~Az én büszkeségem. ~Nagyon meghanyatlott~
575 1910, 5 | AZ ÉN HADSEREGEM~ ~Fiatalok,~Forró,
576 1910, 5 | Fiatalok.~Ti vagytok az én országom~S tiétek lesz itt
577 1910, 5 | ifju csatákban,~Amelyekben én voltam minden,~Forró, bolond,
578 1910, 5 | ujjongva vágtat. ~Óh, Élet, én nem csaltalak meg,~Nem csaltalak
579 1910, 5 | türelemmel~Nézték és szánalommal~Én nagy vergődésimet,~Maradjanak
580 1910, 5 | SZEGÉNY, ÁRVA RIGÓIM~ ~Nótáim, én árva rigóim,~Vesszetek.
581 1910, 5 | nótáztak soha szebben. ~Nótáim, én árva rigóim,~Vesszetek el:
582 1910, 6 | SORSOM ELLOPÓJA~ ~Ki az én sorsomat ellopta,~Láttam,~
583 1910, 6 | Fiatal volt, holott miként én,~Taposta harmincharmadik
584 1910, 6 | játszottak, a kertben.~Verten~Én is ott voltam, tönkreverten,~
585 1910, 6 | S nem mondtam meg, hogy én lehetnék~Ifjú gazda s nem
586 1910, 6 | csúfolódó csúnya lárva. ~Én már alig-alig birom,~Talán
587 1910, 6 | Medréből tán holnap kicsap~Az én dagadt őszinteségem. ~Közel
588 1910, 6 | volt,~Nem leszek rossz Jób én se.~
589 1910, 6 | szép bánat, ha találkozunk~Én s a halálok fejedelme,~A
590 1910, 6 | veled,~Mert miattad vagyok én~Magam tagadó mása. ~Mindent
591 1910, 6 | erdő s a nyár hazug. ~Az én nyaram nagy árulás lesz,~
592 1910, 6 | árulás lesz,~Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.~Sokakon
593 1910, 6 | bosszum~Bús ostora,~Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.~
594 1910, 6 | Járnak, taposnak,~Hol valaha én jártam szebben,~Az én sok
595 1910, 6 | valaha én jártam szebben,~Az én sok útú életemben~S nem
596 1910, 6 | szélvészek ordítva fújnak,~Az én kertem mások prédája. ~Október
597 1910, 6 | is akarják,~Hogy ez: az én Életem kertje.~
598 1910, 6 | Kerengve néznek utána~Az én száguldó, egyenes~Csillagomnak. ~
599 1912, 1 | Kivételes, szent örömül jön. ~Én vétkeztem, százszor vétkeztem,~
600 1912, 1 | Pedig, nagy Labdaverő,~Én titkos, nagy Jehovám,~Úgy
601 1912, 1 | leszámoltam,~Csak voltak ők és én is voltam~Táncok korában,
602 1912, 1 | görbe szájjal~Fanyargok én, aki a szitkot~Fohásszá
603 1912, 1 | Tán-holnapi végem mosolygom~S én, a szegény, megcsalt borissza,~
604 1912, 1 | feleséget~Utamra nem ráncigáltam én. ~Mosom kezeim, szűz Pilátus,~
605 1912, 1 | Bizony, ha élek,~Talán én is lantot cserélek,~Hiszen
606 1912, 1 | Szerelmi, szent dühe:~Semmi.~És én jajgatva is,~Egeket káromolva
607 1912, 1 | erős karral habjába csaptam én. ~Hogy megőszülten tépje
608 1912, 1 | néhány úri hal-familia. ~Óh, én bibliám, mégis maradj titok~
609 1912, 1 | Meggondolom, hiszen a láz: láz~S én mégiscsak roncs vagyok~S
610 1912, 1 | megnéztek.~Ne hagyjon az én suta arcom~Senkinek se szánó
611 1912, 1 | Mint az álmokat issza~S az én gyönge, panaszos hangom~
612 1912, 1 | senkinek vissza. ~Távozzak el én mindenkitől~Megsemmisülve,
613 1912, 1 | itt volt. ~Felejtsem el én is magamat,~Nagyboldogan
614 1912, 1 | szép, hideg mosolygással~Az én hívó, örök arámra. ~Nem
615 1912, 2 | Egyetlen egyszer,~Te, de meg én is, be megjárnók~Ily szerelemmel. ~
616 1912, 2 | leseng e nyári napon,~Mintha én feküdnék bölcsődben,~Kicsi
617 1912, 2 | csak vágyakban maradt~S én csókotokba csókolom majd~
618 1912, 2 | vagy jó vagy?~Nem születtem én kitalálónak~S nem is születtem
619 1912, 2 | Hiábavalónak. ~Akarsz maradni?~Én, jaj-jaj, hisz alig tudok
620 1912, 2 | városi lyány. ~Óh, Város, én imádlak,~Ha nem Budapest
621 1912, 2 | árán~Kész a ravatalom.~Hát én megáldalak,~De amíg áldalak,~
622 1912, 3 | gyötrelemben vagyok, az~én belső részeim elepedtek,
623 1912, 3 | elepedtek, elfordult az én szívem én~bennem: mert ellened
624 1912, 3 | elfordult az én szívem én~bennem: mert ellened rugódoztam:
625 1912, 3 | futok, csalok:~Elfordult az én szivem énbennem~S úgy kell
626 1912, 3 | Szememet vér-patakok befutják~S én rohanok fegyveresen:~Magam
627 1912, 3 | Ne vess el engemet az én vénségemnek idején, mikor
628 1912, 3 | idején, mikor elfogy~az én erőm, ne hagyj el engemet...
629 1912, 3 | engemet... Mert szóltak az én~ellenségeim és akik az én
630 1912, 3 | én~ellenségeim és akik az én életem után leselkednek,
631 1912, 3 | Virág-vénülésig bevárod. ~Én, jó Uram, fekete rózsád,~
632 1912, 3 | kendőt lenget~Késetten az én bűnös lelkem~S egyetlen,
633 1912, 3 | Istent~Nagyosan dicsérni,~De én még kisfiu vagyok,~Csak
634 1912, 3 | pásztorok~S a három királyok. ~Én is mennék, mennék,~Énekelni
635 1912, 3 | igazolnám. ~(Így dúdolgattam én~Gyermek-hittel, bátran,~
636 1912, 3 | sírva tipegni~Közöttük az én kis~Életemet.) ~Tapodja
637 1912, 3 | a darabnyi halálok. ~Óh, én magamból kiszállok~S úgy
638 1912, 3 | Haván a gyáva Életnek.~(Az én kis életemnek is,~Mert,
639 1912, 3 | porokat adnak.) ~Óh, Halál, én szeretlek~(Százszor, sokszor
640 1912, 3 | A menekülő Életnek, ~(Az én Élettel menekülő~Fehér,
641 1912, 3 | Az Eddig így szól: »ámen,~Én vagyok utolsó Urad,~Az Eddig
642 1912, 3 | így szól: »várj még«~És én várok balgatagon,~Mintha
643 1912, 3 | Akaratomból is kihullassz~Én akart, vágyott Istenem,~
644 1912, 3 | Tavasznak alkonyata vagyok én most,~Hunyt Nap küldöttje
645 1912, 3 | megszabadítok mindenkit én ma,~Kacagjon a bukott Nap,
646 1912, 3 | Tavasznak alkonya vagyok én most,~Hunyt Nap küldöttje
647 1912, 4 | a költő«~S mult álmai - én már utálom. ~Valahová későn
648 1912, 4 | alvás~Kurtítsa ezt nekem:~Én az Életet bő tagadással,~
649 1912, 4 | élet-tagadással,~Most már igy élek én:~Lássuk, vajjon én-e vagy
650 1912, 4 | otthon-tájra,~Úgy illik az én szivemhez~Ez a víg vég-zivatar.~
651 1912, 4 | torony-börtön,~Hurráh, Nap, én már ezután~Életem így, magasban
652 1912, 4 | mely már semmire se kábít. ~Én istenem, élhet-e még sokáig,~
653 1912, 4 | eljátszott öregség. ~Ez az én két vén szemem~Habár sok
654 1912, 4 | Megöltem jövő magam,~Az én szép öregségem. ~Ahogy nőnek
655 1912, 4 | apró, dühödt uzsorás;~De én még ma: élek. ~
656 1912, 4 | Ez időben, itt, valaki:~Én vagyok. ~Új igéim tán nem
657 1912, 4 | sokan szeretnek ismét~S én sokakat fogok nagyon szeretni. ~
658 1912, 4 | csak~E gyülevész had. Az én vérem,~Mely pirosan csillog
659 1912, 5 | adott át a Jelennek~Engem az én ősöm. ~De jött egy kóbor
660 1912, 5 | ha kell, ki is állnak. ~Én, koldus jobbak gyermeke,~
661 1912, 5 | annyian űztek,~De élethittel én, üldözött haló,~Március
662 1912, 5 | megette. ~De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,~Jaj, a
663 1912, 5 | Amikor gúnyosan leáldoz? ~Én ébresztgetem megbomolva,~
664 1912, 5 | úgy megölelem,~Haként az én szivem volna. ~S úgy áldozom
665 1912, 5 | Levehető sisakkal. ~Jelenéseit én hallgatom,~Szóbeszédjét
666 1912, 5 | jöttéről és ittlétéről~Az én szent keritőmnek. ~Hogy
667 1912, 5 | Beismeri búsan, miként én:~Kisértetet, kisérendőbbet,~
668 1912, 5 | látott. ~Mindent elvesztünk, én már tudom,~E tétova, szomorú
669 1912, 5 | itt piroslik előttem. ~Az én Istenem sújtsa le azt,~Ki
670 1912, 5 | Adják át Móricznak ezt az én levelem.~A könnyes, áldott
671 1912, 5 | Móricz beszélni fog.~Hisz én is kimondtam néhány magyar-újat,~
672 1912, 5 | Készül, mert készítik, az én szemfedelem,~De Móricz Zsigmond
673 1912, 5 | s néha túl a Lajtán,~Nem én vagyok, de: a fajtám. ~Talán
674 1912, 5 | tudtam,~Ha elbukok, nem én buktam:~Bennem egy ősi gőg
675 1912, 5 | Ordítnak és keserülnek. ~Én meg, a dolgom elvégzett,~
676 1912, 6 | ÉN, SZEGÉNY MAGAM~ ~Szeretlek
677 1912, 6 | te szép, béna ember,~Te: Én, szegény Magam. ~Senkid
678 1912, 6 | fölujjongva látom:~Csak én szerettelek. ~Te: Én, aki
679 1912, 6 | Csak én szerettelek. ~Te: Én, aki királynőket vártál~
680 1912, 6 | hogyan be nem váltál:~Csak én vagyok ma itt. ~Szeretlek,
681 1912, 6 | melynek hivője nincsen:~Most én vagyok az úr. ~Az egész
682 1912, 6 | buták meg nem láttak:~Te: Én, szegény Magam.~
683 1912, 6 | Jöttek lovaid helyébe~S én öröklök~Egy szép halál-fogatot.~
684 1912, 6 | a szíved, te: fájdalmas Én. ~Ha most húznád meg harangját
685 1912, 6 | és igaztalanul szeretlek,~Én életem, óh, életem,~Te vagy
686 1912, 6 | és ragaszkodva szeretlek,~Én életem, óh, életem.~Sokat
687 Margit | 1912~(Ez lesz a címe az én verses históriámnak, melyet
688 Margit, 0| mondtad) senki más nem írhat~S én megigértem: lelkem lehiggadván~
689 Margit, 0| tőle.~Lásd fölemelten az én szívemet,~Kiről már régen
690 Margit, 0| volna, ha nem emlékezel~Én rútitó és meghurcolt nevemre.~
691 Margit, 0| Amit éltünk, éltetek és én éltem~S én nem tudom, hogy
692 Margit, 0| éltünk, éltetek és én éltem~S én nem tudom, hogy micsoda
693 Margit, 0| Keresgéltél-e sokat, Margita?~Én nagyon és dühösen úgy akartam,~
694 Margit, 0| bor:~György úr, jogász, én s Ottokár, a piktor. ~Páris
695 Margit, 0| virág-esőbe. ~Együtt-bódultunk, én, György s Ottokár,~Alkonyati,
696 Margit, 0| ti még várjatok~S várj, én Adám, a késő énekekre,~Szavak,
697 Margit, 0| mégis több akar lenni. ~S én Ottokárnak magyaráztam el,~
698 Margit, 0| fölturbált mi csunya megaláztunk.~Én rikkantottam nagyszerűeket~
699 Margit, 0| arcnak.) ~(E regényben még én sem én vagyok~S igaz csupán
700 Margit, 0| E regényben még én sem én vagyok~S igaz csupán e furcsa
701 Margit, 0| mese lelke,~Valaki, ki tán én is lehetek,~Ő helyét, nőjét
702 Margit, 0| azonban szépen bomlottam: én,~Minden földi veszedelmet
703 Margit, 0| ólomnak és ezüstnek.~Az Életet én nem cudarozom~S minden tettért
704 Margit, 0| türelmes és víg,~Zöld hecceket én már nem tűrök végig.) ~(
705 1913, 1 | az jut hozzám,~Mit vígan én beszélhetek. ~Mit helyeslek,
706 1913, 1 | Dajkamese-vagyon a másé~S csak az én birtokom való. ~Mitsem vett
707 1913, 1 | hívnak-várnak az utak:~Be szép vagy, én új ifjúságom. ~Be hazudtam
708 1913, 1 | szükségem rátok. ~Győztem s én már megdicsőültem,~Most
709 1913, 1 | TEMETÉS ÉNEKE~ ~ ~Küldöm az én Földesi Gyulámnak~Mik elmulnak,
710 1913, 1 | bánat sem szép, ha elmult~S én régen utálom a multat. ~
711 1913, 1 | a multat. ~Fölemeltem az én szivemet~S hirdetem a siránkozóknak:~
712 1913, 1 | járunk,~Hajh, Élet, hajh,~Én nem akartam feledet:~Ten-egészedet
713 1913, 1 | feledet:~Ten-egészedet vívtam én,~Egész javunkat,~Egész kárunk.~
714 1913, 1 | hallelujája,~Óh, vidám testü, én szép volt-magam,~Dühtelen
715 1913, 1 | ÉN ERŐSZAKOS IFJÚSÁGOM~ ~Birkózó
716 1913, 2 | énemből valamid maradjon,~Én csodás, verses rádfogásaimból~
717 1913, 2 | szabad, hogy lássák,~Kinek én úgy adtam az ölelést,~Hogy
718 1913, 2 | Általam vagy, mert meg én láttalak~S régen nem vagy,
719 1913, 2 | kékjét a világnak,~Mert az én vak szemeim ezután~Csak
720 1913, 2 | asszony-névvel~Ne tudják~Soha, hogy én kit keresztelek. ~Szemednek
721 1913, 2 | egyszer jönnél~S úgy, amiként én képzelem:~Szívembe jóestét
722 1913, 2 | erőszakoltak,~Mások, mások, nem én. ~Óh, induló nők,~Szerelmetes
723 1913, 2 | belétek,~Mások, mások, nem én. ~Óh, nagyszerű Szerelem,~
724 1913, 2 | boldogak,~Mások, mások, nem én.~
725 1913, 2 | rossz itt nálad.« ~(Légy az én hűséges,~Drága feleségem)~»
726 1913, 3 | Átkokat ne mondjak. ~Adjad, én galambom,~Akit most találtam,~
727 1913, 3 | uton~Vidáman előre. ~Add, én gonosz sorsom,~Futván fütyörésszek~
728 1913, 3 | gyáva is, ha benne laknék~Az én halál-gondolatomnak~Mámorító,
729 1913, 3 | rendel. ~Tettem életemet én, nyomorult, pőre,~Néha Dózsa
730 1913, 3 | vajjon máskor is,~Mikor nem én körömben vagdalt?~Most megimádom
731 1913, 3 | gúnyos Sors nem akarja. ~Hát én legyek magamnak durva őre~
732 1913, 3 | magamnak durva őre~És a Halált~Én invitáljam előbb és előre? ~
733 1913, 3 | csak jönnének még többen. ~Én egyre vágynék: förtelmest
734 1913, 3 | hazátok int: a Végtelen. ~Én vén kutyám, uszított, védtelen,~
735 1913, 4 | Megmaradsz-e hűnek, szelídnek? ~Én nem hívlak, Te akarsz jönni,~
736 1913, 4 | még könnyebben fussanak.~Én torkig vagyok minden földi
737 1913, 4 | Minden most Te vagy~És Neked én a Minden,~Itt vagy, bár
738 1913, 4 | más nőt azért csókoltam én,~Hogy buja, nagy virágzásban
739 1913, 4 | virágot nyit a szerelem~S én összeszedtem valamennyit:
740 1913, 4 | MAGAMTÓL BÚCSÚZOM~ ~Aranyom, én kies parti termőfád~Akartam
741 1913, 4 | jött a Bozótból,~Mint az én hős életemnek~Lyány-találó,
742 1913, 4 | kislyányom, fertőnek tartanád~Az én süppedt, beteg, búsladt
743 1913, 4 | tested megtagad~S elbúsulok én szörnyü sorsomon:~Hát annyi
744 1913, 4 | asszony-lutri után~Ez lett az én főnyereményem?~Kell és nem
745 1913, 4 | ostorozva megvágyatnak hozzám:~Én elébed kárörvendésemet~Finom
746 1913, 4 | csalódásaid~Volnának az én életem tetője~S azután vége
747 1913, 4 | nagy, vásárló útban:~Az én szívem volt, szeretted és
748 1913, 4 | szeretted és ízlett,~Csak én nem tudtam. ~S most itt
749 1913, 4 | most itt volnék követelve,~Én, szegény, gyarló és kijátszott~
750 1913, 5 | van és csöndben barangolok én~E kis Guignol-országocskán
751 1913, 5 | a multat. ~És bánom is én, bánom is én,~Hogy sírni
752 1913, 5 | És bánom is én, bánom is én,~Hogy sírni újra merek~S
753 1914 | ENGEM? - 1914~Ignotusnak, az én fejedelmi Ignotusomnak küldöm
754 1914, 1 | Sorsának a királya,~Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,~
755 1914, 1 | tolakodó Gráciát ellöktem,~Én nem bűvésznek, de mindennek
756 1914, 1 | s megillet a Semmisem. ~Én voltam Úr, a Vers csak cifra
757 1914, 1 | Pillantást küld elvétve,~Én pedig másolt, régi lázaimat~
758 1914, 1 | valamennyi úgy jár,~Mint én.~
759 1914, 1 | AZ ÉN INGOVÁNYOM~ ~ ~Kedves kis
760 1914, 1 | Vagyok csak kicsi láng. ~Óh, én, kényszerü Rend,~Tagadás
761 1914, 1 | Latorból szent szülő,~Óh, én, szegény, szegény~Pártütőből
762 1914, 1 | magam. ~Élnem kellett: nos, én nagyon éltem~Az Isten és
763 1914, 1 | ÉN FÁRADTAM EL~ ~ ~Bresztovszky
764 1914, 1 | szent megbocsánat. ~Mert én fáradtam el, én voltam a
765 1914, 1 | megbocsánat. ~Mert én fáradtam el, én voltam a dőre,~Adjatok még,
766 1914, 1 | még, adók, adjatok, miként én~S előre, előre.~
767 1914, 1 | fut át kasul-keresztül,~Én vagyok fájdalom-kamat,~Én
768 1914, 1 | Én vagyok fájdalom-kamat,~Én hurcolom meg magamat~S magam
769 1914, 1 | trappoló lovacskával~És én szememet lehunyom~És mintha
770 1914, 1 | jobba~S azóta nem is élek én~S mint elárvult szegény
771 1914, 2 | utja. ~Tyukodi pajtásom,~Én vérem kilobban,~Jó dolga
772 1914, 2 | Bánatában föld alá bujt. ~Én hallom az órát,~Az üzenő
773 1914, 2 | de széthörg a lelkem:~Óh, én édes fajtám,~Bűnöd meg nem
774 1914, 2 | Harag-hörgette magamat. ~Én, halni térő agg legény,~
775 1914, 2 | tudja~És mindenki tudja,~Én a magyarságom~Nem viseltem
776 1914, 2 | Bújával, átkával~Fogadtam~És én a szidáshoz~Nem vagyok jogatlan. ~
777 1914, 2 | Jenőnek s társainak, az én vigasztaló~és szerelmetes
778 1914, 2 | megoldott,~Mindennel leszámolt. ~Én már kis ideig~Leszek lázitó
779 1914, 2 | ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ~ ~Én véreim, akiket közös átkunk~
780 1914, 3 | kertek,~De tábort-ütni az én módomon~Már-már sohase mernek. ~
781 1914, 3 | Kik új utakat vágnak. ~S én árvaságom adom majd oda~
782 1914, 3 | tükörbül,~Mintha nem az én szám lett volna,~Mikor bolond
783 1914, 3 | simogattak még tegnap is engem~S én hogy simogattam tegnapelőtt. ~
784 1914, 3 | távolban is bezárod. ~S én künnrekesztve dideregve
785 1914, 3 | május: ne sírj, mert sírok én.~
786 1914, 3 | érdemelném. ~Sötét szirma az én violámnak~S csillog az est,
787 1914, 3 | majdnem kell,~Be rossz, hogy én egy tréfa,~Hiúság, Ady,
788 1914, 3 | hozzám:~»Küldd le a lelked, én összefoltoznám,~Fognám a
789 1914, 3 | csak bírja.~Ne irigykedj, én rendetlen szivem:~Minden
790 1914, 3 | Nem jött el hozzám soha az én mátkám,~Nem jött el hozzám
791 1914, 3 | fultak. ~2. Nem jött el az én mátkám, bár de vártam,~Nyolcvan
792 1914, 3 | termeit lezártam:~Jön az én mátkám, hátha eljön mégis~
793 1914, 3 | édességes,~Nem jött el az én mátkám s esteleg már.~A
794 1914, 3 | ajak miért olyan éhes?~Az én mátkám nem jön, hiába várom,~
795 1914, 4 | Csaba-nép, új, bajnoki mezők,~Én értem a titkot:~Hívogatjátok
796 1914, 4 | amit el se hinnél,~(Persze én se hiszek),~Valaminek~Mégis
797 1914, 4 | Ismered a fiatalokat?~Én sokat~Várok kedves pietásból
798 1914, 4 | így folytatják tovább. ~Én iskolám, köszönöm most neked,~
799 1914, 4 | elbocsátó iskola-padok. ~S én, vén diák, szívem fölemelem~
800 1914, 5 | Alvó királyfi nem leszek én mégsem;~Nem hagyom abban
801 1914, 5 | Alvó királyfi nem leszek én mégsem:~Nem hagyom abban
802 1914, 5 | drága s örökös Venézia, én,~Óh, veszthetetlen vér-hona
803 1914, 5 | csúf fejed~S hallgasd meg én szépséges szív-verésem. ~
804 1914, 5 | Asszony, kit fázó, puha lépted~Én avaromba rejtően bezavart,~
805 1914, 5 | asszonyt legyőzött,~Óh, én köteles versbe-életem,~Oh,
806 1914, 5 | köteles versbe-életem,~Oh, én boldog-bús, kikiáltó sorsom. ~
807 1914, 5 | Igéretet, melyet meg se kapott,~Én, beváltatlan,~Hányhatok-e
808 1914, 5 | Aláztatásom kell tán valakidnek~S én zsúfolt vérem jó harmat
809 1914, 5 | S egyetlen, akit el nem én hagytam,~Tegnap megállott
810 1914, 5 | Tegnap megállott cicomáson~Én miattam.~Ideges vállain
811 1914, 5 | Be szépre-nőttél bennem,~Én kidacolt, drága szerelmem. ~
812 1914, 5 | dolgaim tán megmaradnak,~S én is megmaradok magamnak,~
813 1914, 5 | nagy titkukat meg nem védem én,~De az enyém a kínok adománya~
814 1914, 5 | bűnösként védem~Az üdvöket és az én üdvösségem~S az ifju, őrült,
815 1914, 5 | Ez életnek a fejedelme~Én vagyok.~S én vagyok dolgaim
816 1914, 5 | a fejedelme~Én vagyok.~S én vagyok dolgaim legszebb
817 1914, 5 | nemzett~S gyermekem mégis és én a tied talán. ~Óh, asszony,
818 1914, 5 | De legfőbb várta mégis az én szívemen.~
819 1914, 5 | Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett~Szegény
820 1914, 5 | megűzze:~Fut az időm és én a tűzbe~Vágyom, ki éltetett,
821 1918, 1 | és bús cselédek:~Istenem, én Istenem,~Lehunyom felhős
822 1918, 1 | hitet:~Valamikor csináltam én ezt?~Mintha valami baj ért
823 1918, 1 | változott a világ?~Csak az én vén homlokom vérzik?~A Jövőt
824 1918, 1 | vérzik?~A Jövőt is el csak én dobtam~S tagadom a mai Mát?~
825 1918, 1 | dobtam~S tagadom a mai Mát?~Én, jaj, a régiekkel tartok. ~
826 1918, 1 | világ szőttje kibomlott,~S én egy nyomorék fonál hurkán~
827 1918, 2 | S ne is beszéljünk róla:~Én vagyok a magyar bánatok~
828 1918, 2 | akarnak~És mernek is az én társaim. ~Új nyár érleli
829 1918, 2 | élén.~Hiszen rég szórtam én is a magot,~Börtön-mult
830 1918, 2 | hív tanu~S kell talán az én hadi-sarcom,~Hogy drága
831 1918, 2 | halljak,~Vagy harsos igét én hallassak. ~Hős emberségem,
832 1918, 2 | fiúk~Olyan hittel, mint én tapostam~S, ó Sors, hittetni
833 1918, 2 | Vidámitóbb, más márciusban~S én elbocsátlak, mosti március. ~
834 1918, 2 | Jaj, félek, meg nem érem én~S ti se, drága, csüggedt
835 1918, 3 | minden, nem Te egyedül~S én elmegyek Távolra pusztulni~
836 1918, 3 | szánjátok. ~Vállalom az én magyar gyászom~S azt a vétket,~
837 1918, 3 | veszteg. ~Mint ragyogna az én jó magyarságom~S tagadnám
838 1918, 3 | KÉTKEDŐ, MAGYAR LELKEM~ ~Én seregem és én népem,~Szeretlek
839 1918, 3 | MAGYAR LELKEM~ ~Én seregem és én népem,~Szeretlek én mindenképpen. ~
840 1918, 3 | seregem és én népem,~Szeretlek én mindenképpen. ~Hogyha szaladsz
841 1918, 3 | uszitottjának. ~Fáj, hogy az én éles torkom~Ma hurokkal,
842 1918, 3 | Bár csalódna holtát-lelten~Én kétkedő, magyar lelkem. ~
843 1918, 4 | nyomom~S az asszonyom sem az én asszonyom.~
844 1918, 4 | föl. ~Be sokáig várakozék~Én, árvult, társtalan Kain~
845 1918, 4 | mint régen, a szemem~S én, rokona egész világnak,~
846 1918, 4 | MAGAMHOZ~ ~Pók, pók, kerge pók, én,~Ki nem tudom befonni magam~
847 1918, 4 | volna ez néha szépnek.~De én már mégis így maradtam,~
848 AMegn, 0 | véres, igaz életű. ~Igen, én élni s hóditani fogok~Egy
849 AMegn, 0 | Csak az a fontos, ami: Én~S minden csak ezért történik~
850 AMegn, 0 | Csak az a fontos ami: Én,~Halállal és Halál nélkül,~
851 AMegn, 0 | dermedett meg~A Nyár s kivált az én nyaram,~Miként Könyvedben
852 AMegn, 0 | lángolt a világ,~Megfagyott az én új ajándék-nyaram~S egy
853 AMegn, 0 | harsány sohasem. ~Óh, Tavasz, én úgy szeretlek,~Te nagy,
854 AMegn, 0 | Tavalyi kisértéseken)~Az én istenemnek: a Vérnek. ~Az
855 AMegn, 0 | szörnyüséges, gazdag~S az én kicsufolt, szent sebeim,~
856 AMegn, 0 | el e Bolygót. ~Nem mondom én, hogy tegnap jól vót~S mindig
857 AMegn, 0 | Támadjatok föl, jólfigyelő ősök:~Én tömeg-Mának nem adtam magam,~
858 AMegn, 0 | TAVASZI UTAZÁSRA~ ~(Élek-e én? - éltem-e én?)~Tavasz jön,
859 AMegn, 0 | Élek-e én? - éltem-e én?)~Tavasz jön, nagy útra
860 AMegn, 0 | jegyeztet a szegény.~(Élek-e én? - éltem-e én?) ~A Halleluják
861 AMegn, 0 | szegény.~(Élek-e én? - éltem-e én?) ~A Halleluják már előre~»
862 AMegn, 0 | megmaradott telén.~(Élek-e én? - éltem-e én?) ~Egy japán
863 AMegn, 0 | telén.~(Élek-e én? - éltem-e én?) ~Egy japán kert költözött
864 AMegn, 0 | nagy útra kelek.~(Élek-e én? - éltem-e én?) ~1917~
865 AMegn, 0 | kelek.~(Élek-e én? - éltem-e én?) ~1917~
866 AMegn, 1 | elvesztik és elszaggatják az én~mezőmnek juhait, azt mondja
867 AMegn, 1 | azt mondja az Úr"......."Én uram...én pedig~nem utáltam
868 AMegn, 1 | az Úr"......."Én uram...én pedig~nem utáltam meg a
869 AMegn, 1 | kívántam, te tudod: ami az én számból kijött, te~előtted
870 AMegn, 1 | előtted volt«, Te csináltad~S én úgy teszek, ahogy kívántad. ~
871 AMegn, 1 | Karácsony, Karácsony,~Istenem, én Istenem~S ember-vágy küldte
872 AMegn, 1 | lesz, Karácsony,~Istenem, én Istenem,~Valaha be szebbeket
873 AMegn, 1 | Lábainknak eligazitását~Kérem én szerelmesen,~Karácsony jöjjön,
874 AMegn, 1 | mindent vállalok. ~A Láz és én vagyunk ma a világ,~Nem
875 AMegn, 1 | meg szómat, atyámfiai és én népem! Én magamban~elvégeztem
876 AMegn, 1 | atyámfiai és én népem! Én magamban~elvégeztem nagy
877 AMegn, 1 | Nem csinálsz~te házat az én nevemnek; mert hadakozó
878 AMegn, 1 | ismerem meg az arcom:~Ez az én hires harcom. ~Csetepatáztam
879 AMegn, 1 | küszöbe a háznak,~Melyet az én Uramnak építettem,~Magamnak
880 AMegn, 1 | Házam nincs és idegen az én arcom:~Ez az én hires harcom. ~
881 AMegn, 1 | idegen az én arcom:~Ez az én hires harcom. ~1914 február
882 AMegn, 1 | többit:~Kötél szakadt és én vén hátamon~Bizsergő vágyak
883 AMegn, 2 | Fehér orcád. Óh, már beérem én,~Ha torkomon buknak a szavak.~
884 AMegn, 2 | Engem kinullázott az Élet,~Én már dacból se adnék~Bárkinek
885 AMegn, 2 | ÉN BÚS IBOLYA-VETÉSEM~ ~Tévedt,
886 AMegn, 2 | egy szó nem talált meg,~Én asszonyom, ibolya-vetésem,~
887 AMegn, 2 | egy szó nem csapott le,~Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.~
888 AMegn, 2 | ritkán lelik meg egymást. ~Én őriztelek s őriztél-e engem,~
889 AMegn, 3 | életemre vigyázok,~Tudom én jól, én jó Istenem,~Mi ilyenkor
890 AMegn, 3 | vigyázok,~Tudom én jól, én jó Istenem,~Mi ilyenkor
891 AMegn, 3 | látok, mérek. ~Ha mikor én álomba botlok~(Nehéz az
892 AMegn, 3 | Csörgedeznek kicsi patakok~Én szivemnek vérével festve. ~
893 AMegn, 3 | Jövőbe:~Úgy fáj a Most és én úgy fájok tőle.~Be jó volna
894 AMegn, 3 | jötteknél. ~Barátok múltak s én megmaradok,~Régi hibám és
895 AMegn, 3 | másképpen~Énekeltem volt én róla,~Amikor még kertekben
896 AMegn, 4 | végképp megpecsételtetett~Az én örök-bús ifjuságom:~Vonzódás,
897 AMegn, 4 | Hajnalodik s végre: az én hajómon,~Az igazin, szállok
898 AMegn, 4 | boldog órák:~Most vagyok Én és büszkén viszem~Szent
899 AMegn, 4 | Pihegő, simuló Csoda az én lelkem,~Azért viszem oly
900 AMegn, 4 | urasztali kenyér. ~Nagy szemed én nagy szememre terül,~Pilláink
901 AMegn, 4 | gondolhatná szebben,~Ahogy én gyermekül elgondoltam~S
902 AMegn, 4 | Láthatsz ezer kirakatot,~Neked én vagyok egyedül~Gazdagon
903 AMegn, 4 | Gazdagon és mogorván. ~Neked én vagyok neked-szántan~És
904 AMegn, 4 | nem érted a mát,~Mindegy: én meg nem bántam. ~Az adhatás
905 1923, 0 | Védő-bástyául megintelen Bécsnek?~Az én népem már rút halálba tart~
906 1923, 0 | szomoruság~És mezeinken~(Én is bűnös vagyok)~Sokat rikoltott~
907 1923, 0 | régi, hű, dühös dalosotok,~Én lelkeim, most is így kezdi
908 1923, 0 | Bolond, kicsi heroldja, én,~A Nap korán-kelt Holdja,
909 1923, 0 | A Nap korán-kelt Holdja, én,~Ki holtáig borzonja a Mindent.~
910 1923, 0 | ÉN JÓ HISZEKEGYEM~ ~Nagy vagyok
911 1923, 0 | jobban, mindig jobban:~Ez az én jó Hiszekegyem. ~Hiszek
912 1923, 0 | mint vártam,~De legszebben én gondoltam. ~Nagy vagyok
913 1923, 0 | jobban, mindig jobban~Ez az én jó Hiszekegyem.~
914 1923, 0 | Fölsírásaidnak könnyeit~Fölissza az én tudós ajkam~S dacodat, mely
915 1923, 0 | harcos, fájó szerelem:~Veled én és te én velem~Éljük az
916 1923, 0 | szerelem:~Veled én és te én velem~Éljük az örök háborút.~
917 1923, 0 | az arcomra~Fekteted, Te, én kicsi lyányom:~Nem bánom:~
918 1923, 0 | mocskolva egyre:~Eszedbe~Mégis én jutok akkor és mindig. ~
919 1923, 0 | Szeretlek~S ravatal-jussu az én szerelmem.~
920 Vers, 0 | hogy szeret még,~Pedig én dúltam fel nyugodalmát,
921 Vers, 0 | csalódott, értem fáj a lelke,~Én pedig rohanok balga küzdelembe~
922 Vers, 0 | kínos, bús kötelességet~S én csak mint vak eszköz teljesítem
923 Vers, 0 | Messze zsong a hálaének,~Az én kedves kis falumban~Karácsonykor~
924 Vers, 0 | Borul földre imádkozni,~Az én kedves kis falumba~A Messiás~
925 Vers, 0 | Indulnak el ifjak, vének,~Az én kedves kis falumban~Hálát
926 Vers, 0 | kegyelme sugna, szállna,~Az én kedves, kis falumban~Minden
927 Vers, 0 | NEM ÉLEK ÉN TOVÁBB...~ ~Nem élek én
928 Vers, 0 | ÉN TOVÁBB...~ ~Nem élek én tovább,~Csupán addig élek,~
929 Vers, 0 | Végzetszerű átkát~Csakis én érezném,~Tépődve annyi bús,~
930 Vers, 0 | Megfejtetlen eszmén. ~Nem élek én tovább,~Csupán addig élek,~
931 Vers, 0 | egy ábrándvilág~Lesz az én világom,~Melyet én kormányzok,~
932 Vers, 0 | Lesz az én világom,~Melyet én kormányzok,~Melyet én teremtek,~
933 Vers, 0 | Melyet én kormányzok,~Melyet én teremtek,~Amelyről dalaim~
934 Vers, 0 | szépet zengnek. ~Nem élek én tovább,~Csupán addig élek,~
935 Vers, 0 | Legszebb koronája. ~Nem élek én tovább,~Nem élek csak addig,~
936 Vers, 0 | Biztatón az ének -~Ne éljek én tovább,~Mit adhat már akkor~
937 Vers, 0 | ÉN SZÉP VILÁGOM...~ ~Én szép
938 Vers, 0 | ÉN SZÉP VILÁGOM...~ ~Én szép világom,~Boldogságom.~
939 Vers, 0 | Aztán jöhet, mit bánom én,~A kárhozatnak égő pokla!~...
940 Vers, 0 | hivogass, de te jöjj el,~Mikor én már nem hívhatlak.~Vigy
941 Vers, 0 | itt feledt tagja vagyok én.~Tán ajkamon víg nóta is
942 Vers, 0 | képmutatás,~Úgy fáj ez az én szivemnek. ~De mit tegyek?
943 Vers, 0 | Búcsúzó, sárgult falevél...~Az én szívem is rideg, fásult,~
944 Vers, 0 | álomkép már messze szálla~S én fájó szívvel, könnyes szemmel~
945 Vers, 0 | megőrzöm a hervadt rózsát:~Én kaptam annak a kis lánynak~
946 Vers, 0 | szépen, csendesen~Maga is, én is, kedvesem... ~Maga egy
947 Vers, 0 | nem mulattat lányokat. ~Én a régi lányért epedtem,~
948 Vers, 0 | felett?~Nem mondja, mint én - könnyes szemmel,~Hogy:
949 Vers, 0 | ezüst hangod repül felém~S én úgy foglak áldani újból,~
950 MegEg, 0 | Eladom még a megvetést is,~Az én lelkem már úgyis lázár,~
951 MegEg, 0 | várva,~Még mindig van az én lelkemnek~Szárnyakat adó
952 MegEg, 0 | látok:~Még mindig meg tudok én vetni~Egy nálam is bénább
953 MegEg, 0 | igaz világot,~Megleltem az én dölyfös énem,~Megleltem,
954 MegEg, 0 | Kivonszoltam, hol áll a vásár:~Ez én vagyok, hitvány és büszke,~
955 MegEg, 0 | váltva öltse, vesse:~Az én világom nincs már messze.~
956 MegEg, 0 | világom nincs már messze.~Az én világom el fog jönni:~Hajnaltalan
957 MegEg, 0 | nem lesz csillag hintve,~Én leszek minden gyöngye, kincse,~
958 MegEg, 0 | minden gyöngye, kincse,~Én leszek célja, üdve, átka~
959 MegEg, 0 | keresem, aki megértett,~Én leszek a szent különélet,~
960 MegEg, 0 | S az őszi csöndes esten~Én maradok meg itt csak...~
961 MegEg, 0 | virágok,~Elmultak a leányok:~Én itt vagyok, maradtam~És
962 MegEg, 0 | Miriám. Ártalmas éj ez,~Én ismerem rég. Vissza-vissza
963 MegEg, 0 | vár. ~Akkoriban mondatott én rólam sok dicséret és gáncsoló
964 MegEg, 0 | tanúbizonyságot. ~Nem adtam én ellenben e beszédekre semmit.
965 MegEg, 0 | rossz leányokkal beszéltem én, és~néha undorodtam magamtól,
966 MegEg, 0 | tiszta lányok voltak, és én nem tudtam ennek folytán
967 MegEg, 0 | belekiáltani az~éjszakába, hogy én egy tiszta leányt szeretek.:
968 MegEg, 0 | Súgva szólt: ~- Erzsit... ~S én leborultam az ifjú vállára...
969 MegEg, 0 | Lázban égve nyögtem: Szeretem~én is! Én is!... A tisztát,
970 MegEg, 0 | nyögtem: Szeretem~én is! Én is!... A tisztát, a szentet,
971 MegEg, 0 | hallod: ugat,~Ő volt az én királynőm... ~Hogy unottan
972 MegEg, 0 | királyfi?... ~...Az voltam én! Rongyos cipőjű, foltozott
973 MegEg, 0 | kigyúltak, a lámpák s az én nagy szemeim~belemeredtek
974 MegEg, 0 | szívemet.... ~Sohase fognak az én szemeim úgy eltévedni, mint
975 MegEg, 0 | akkor. Sohase látom meg én többé~Melaniet, ki nénje
976 MegEg, 0 | könny~volt a szemében, és én nem láttam őt csak messziről... ~
977 MegEg, 0 | és hogy keserű volt az~én szegény szívem, azt nem
978 MegEg, 0 | nékem a négy forintokat... ~Én ott a setétben láttam a
979 MegEg, 0 | Nyüzsgő világ, por és salak -~Én, bús faun, karom kitárom~
980 MegEg, 0 | sugár nincsen is velem:~Én vagyok a legvígabb koldus~
981 MegEg, 0 | Várnak a bénák és az épek,~Én legjobban, ki nem tudom,
982 MegEg, 0 | HIDEG MÁJUS~ ~Nem tudom én, hisz május volna most is,~
983 MegEg, 0 | Májusnak ifja lettem újra én!...~...Ej, mért fárasszuk
984 MegEg, 0 | kínnal kell megérdemelni:~És én meg fogom érdemelni!...~
985 MegEg, 0 | ablakán~Néznétek csak az én édes anyám!...~Pedig előtte
986 MegEg, 0 | Friggyé ez úgy sem válhatott,~Én a nőt nem láttam sehol sem,~
987 MegEg, 0 | annyit tudtál volna szólni:~- Én ifjam, szép vagy és deli...~
988 MegEg, 0 | szép vagy és deli...~És én bár súgni bírtam volna:~-
989 MegEg, 0 | már a mámor agyvelőmben:~Én sem hiszem, hogy valaha
990 AKote, 0 | sugára.~Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek...~...
991 AKote, 0 | Mosolygásnak, kacsintásnak~Hittem én még valaha,~Nem jött akkor
992 AKote, 0 | Égő pokol és kárhozat~Az én egész életem! ~1897 január
993 AKote, 0 | ott hervad el kebleden,~Én könnyeim öntöm le rája...~
994 AKote, 0 | kijózanodtam,~Megszerettem én a bort,~Adieu hát, gyermek-szerelem,~
995 AKote, 0 | jázminfa virága,~Nem adok én, mért is adnék~Valamit a
996 AKote, 0 | párjáért kesereg? ~Sírok én is, siratgatom~Boldogságom;
997 AKote, 0 | oly keserű bánat,~Mint az én szivemben. Elnémítja számat...~
998 AKote, 0 | FINÁLE~ ~ ~~I.~Nem vagyok én mesebeli poéta,~Egy-egy
999 AKote, 0 | magam olvasom...~Nem élek én hazug álom-világot,~Amit
1000 AKote, 0 | hazug álom-világot,~Amit én érzek, földi és való:~Nem
1-500 | 501-1000 | 1001-1010 |