Part, Section
1 1907, 4 | küldött csókkal az életbe~S tudtam, hogy testem miért töröm:~
2 1908, 5 | akkor éltem igazán,~Akkor tudtam nőstényt szeretni.~Azóta
3 1908, 5 | lelkemmel még ma is játszik. ~Tudtam, hogy számomra csodát hoz~
4 1909, 5 | hogy ki csókol,~És én nem tudtam, hogy ki csókol,~És én nem
5 1909, 9 | kicsinyek:~Dobtam szivem s nem tudtam, kinek. ~S egy asszony,
6 1910, 1 | egyszerre és kavartan,~De nem tudtam,~Mikor van nappal, mikor
7 1910, 1 | ÁBELT~ ~Uram, én Jehovám,~Tudtam, hogy ölni nem szabad~S
8 1910, 2 | fázva rémlett~És én nem tudtam, micsoda~Emlékek~Tarlójáról
9 1910, 2 | fenyvesekben.~Micsoda zsoltárt is tudtam én~Kedvesebben~Valamikor?~
10 1910, 2 | barbár, sem furcsa utolsó. ~S tudtam nagyszerűen; költősen szeretni,~
11 1910, 5 | gyönyörűbben szerettem:~Tudtam azoknak szépen adni,~Akiktől
12 1912, 5 | erővel. ~Amit tudok, érte tudtam,~Ha elbukok, nem én buktam:~
13 Margit, 0| vagyok, azt úgyis sohse tudtam. ~És nem is fontos, sőt
14 Margit, 0| Margita száján síró kacagás:~- Tudtam, de meghallani nem akartam.~-
15 1913, 1 | papír-sárkányom,~Harminc év óta nem tudtam megunni,~Pórázáról ezerszer
16 1913, 4 | az útban,~Ellökni mindig tudtam~S ha az útfélre verlek,~
17 1913, 4 | szeretted és ízlett,~Csak én nem tudtam. ~S most itt volnék követelve,~
18 1914, 1 | egekig~S szívek magasra. ~Tudtam a tréfát, azért mentem bele~
19 1914, 1 | Mindennek sorsa van. ~Nem tudtam, mi vagyok,~Vád akartam
20 1914, 3 | szátokkal hogy bánni nem tudtam,~Nem leszek most már továbbat
21 1914, 3 | szöknek rajtad át. ~Hogy tudtam óvni boldog atyásan~S ölekbe
22 1914, 3 | gyermekesen,~Ijedt szemeket hogy tudtam csókolni~S csókra, ha rebbent,
23 1914, 5 | Alázatos meghajlással se tudtam,~Hajolj reám, csóváld meg
24 MegEg, 0 | lányok voltak, és én nem tudtam ennek folytán velük~beszélni. ~
25 MegEg, 0 | alatt, csak néztem őket. Tudtam,~hogy ők tiszták, és áhitottam
|